2012. október 15., hétfő

Herta Müller és Murakami Haruki összejönnek egy bejegyzés erejéig

Őszintén mondom, én nem hittem, hogy A kurblimadár után találkozom valaha olyan könyvvel, ami nem csak hangulatában, de mindenféle agyament és metaforikus elemeiben is hasonlít rá. 
Azt a megállapítást tettem, hogy Herta Müller és Murakami Haruki ugyanazt szívják. 
Hogy ez várományossá teszi-e utóbbit is a Nobelre, nem tudom, de az biztos, hogy nálam előbbit is utóbbi sorsára juttatta.

A The Passport című iszonyú rövid könyvecskén próbálom magam átrágni már január óta. Legalább négyszer kezdtem újra, hátha több értelmet nyer, de nem sikerült neki. 
Metaforikus elemek, látomások, álmok, szürreális allegorikus vackok töltik ki az oldalakat. Ceausescu hatalma alatt vagyunk elvileg, Romániában valami német településen, ahonnan Windisch és családja emigrálni akarnak - vagy hazamigrálni vagy valami - és ehhez útlevelet próbálnak szerezni. (Hát, rögtön gondolom, hogy ez baromi érdekfeszítő mindenkinek...) Rengeteg liszteszsákot cipel az útlevélhez Windisch a megfelelő hatóságnak, a lánya pedig ügyesen szétteszi a lábát a többi megfelelő hatóságnak. Windisch minden harmadik-negyedik fejezetben lekurvázza a feleségét, néha belehány a saját levesébe, amit aztán jóízűen ellefetyel a macska (pfuujj), bámul mint borjú az újkapura, aztán megint liszteszsákot cipel, és különféle értelmetlen beszélgetéseket folytat pár emberrel. Aztán vannak még csaholó kutyák, csorgó nyál, madarak mindenféle fajtái, akik biztos mind jelentenek valami nagyon rosszat, és némi fülledt, de egészen olyan típusú erotika, amitől felhúzod, vagy inkább elhúzod az orrod. A bicikli mindig megugrik egy likban. Windisch számolja a napokat, hónapokat, éveket... Dühítő a stílus. Iszonyatosan egyszerű tőmondatok egymásutánja ami mégis olyan, hogy nem tudod összerakni néha, hogy mit akar. A mondatok sokszor semmi kontextust nem képeznek. Komolyan ez a magas irodalom? Mert akkor ez nekem nem kell. 

Egy jellemző részlet: 
quarterlyconversation.com
"Windisch turns around. The yellow helmet ducks into the drain. The man in the blue overalls leans a brush against the side of the shed. The garden gnome is wearing a green apron. The hydrangea shrub trembles. The snow-white dog stands silently by the fence. The snow-white dog follows Windisch with its eyes. 
Smoke billows out of the hut's tin pipe. The man in the blue overalls brushes up the mud around the shed. His eyes follow Windisch." 

Jaj.
Egyetlen jó mondat, amin röhögtem is: "Your understanding is tiny (...) it doesn't even stretch from your forehead down to your mouth."
:D

Értékelés: 10/2 Haruki és Herta mehet a levesbe.


9 megjegyzés:

  1. Egészen a részletig úgy gondoltam, hogy megpróbálkozom vele. Nem. Nem teszem. :) Mert az én understandingem is tiny ha ilyesmiről van szó, nem hogy a számig, de még az orromig sem ér. És vállalom. Amúgysem rajongok annyira a magasságokért :D Herta Müller pedig flegma. Hófehér kutya ide, vagy oda... :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ne tedd. Nem is adom kölcsön se, neked is nagy csalódás lenne. :S
      Nem vagyok benne biztos, hogy az understandingünkkel van a baj. :D
      Flegma a képen is, flegma a könyvben is.

      Törlés
  2. :D Ez mondjuk inkább egymásra dobált mondatok zagyvaságának tűnik, de Murakami nekem nem ilyen. Mondjuk biztosan azért mert magyarul olvasom. Ha azt angolul olvastad, meg sem lepődöm, hogy nem szeretted, mert Murakami japánul ír, és amikor fordítják angolra sok helyen lebutítják, hogy az amerikai közönség megértse. Viszont, és ez csak magán vélemény, a nálunk kiadott könyvei egy kivételével, japánból készültek és nagyon jók lettek. :) Ráadásul ilyen gusztustalanok, hogy a saját levesébe... :D Nincsenek benne. :) De ízlések és pofonok...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annak bizony. Voltak persze tisztább részek is, de azok meg eléggé hidegen hagytak. Minden olyan ködben, "zajosan" jött ebből a sztoriból, mint egy zavart tévéadás.
      Nekem sem ilyen volt Murakami, csak érzetekben, képekben, jelképeiben hasonlított néhol (pl madarak, kút, foltok, elmélyedések, valódi/álom határ). A mondatszerkesztés Murakaminál nem ilyen volt szerencsére, sokkal kidolgozottabb különben biztos nem bírtam volna végighallgatni a kurblimadaras hangoskönyvet. :)))

      Törlés
    2. Ó! Hangoskönyv? *-* Én most olvasom, ez az utolsó Murakamim, utána kifogytam. Mi lesz velem? :D
      Na, azért most megnyugodtam, hogy azért még sem egyformák. :D

      Törlés
    3. A kurblimadár volt a hangoskönyv. Jó felolvasás, csak utáltam a könyvet :D

      Törlés
    4. :D Akkor meg teljesen mindegy. :D

      Törlés
  3. Hmm.. két olyan író, akit még valahogy kihagytam...
    érdekelnek,pótolom őket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Remélem nálad több sikert aratnak mindketten! :)

      Törlés