Lionel Shriver: Big Brother
Lionel Shriver neve számomra - és gondolom sokak számára is - egybeforrt
Kevinnel, és szerintem nem vagyok egyedül azzal, hogy annak a kötetnek az utóhatásai miatt rettenetesen sokáig nem mertem semmi újat elolvasni a szerzőtől. Több mint 8 év telt el azóta, hogy Shriver leigázott Kevinnel, és azóta hiába is vettem meg a könyvei közül többet is, nem mertem feléjük nyúlni. Féltem az újabb gyomrostól. Mint kiderült, talán feleslegesen tartottam ennyire tőle. A
Big Brother olvasása picit csalódást okozott, két okból is. Az egyiket magam csináltam magamnak, és ez természetesen a mitikusan nagy elvárások építése volt. Nem tudatosan, de a
Beszélnünk kell Kevinről okozta törések és marások maguktól is arra tereltek, hogy féljem ennek a következő sztorinak a mondandóját, fordulatait, lelki sokkját. Ehhez képest, és itt jön a másik ok: ez a sztori nagyon dühítő ugyan, de más módon, és őszintén szólva én megnyugvást találtam benne a végén, amit nemigen vártam volna Shrivertől. Nem marcangolt meg annyira, és azt hiszem nem pont azt váltotta ki belőlem, amit másokból ki tudott.
Olvasás közben már csináltam egy piszkozatot ide, és legyen bár kemény, őszintén szólva, az a három mondat, amit felírtam, a könyvet befejezve is elég jól megállja a helyét:
- Pandora hülye.
- Remélem kinyiffan Edinson.
- Nem lehet túlélni egy ilyen diétán.
Aki olvasta a könyvet, azzal már innentől el tudnánk beszélgetni a lényegről.
Azok számára, akik nem olvasták: a kötet központi témája a kövérség, elhízás, fogyás, akaraterő, önfeláldozás, testvéri szeretet, így nagy címszavakban. De "mellékesen" még a házasság, a siker, és annak kezelése is. Szóval elég nagy merítés azért.
Pandora 4 éve nem látta a bátyját, aki időközben hatalmas súlytöbbletet szedett fel magára, szinte a felismerhetetlenségig meghízott. A téma kezdeti kerülgetése, nem említése egy idő után már nem működik. Edison feldúlja Pandora és férje, Fletcher életét, akikhez két hónapra érkezett "látogatóba". Élete szétesett, és nincs hova mennie, a jazz-karrierje tulajdonképpen megfeneklett, nem tudja mit kezd majd magával, vagy hova megy, hogyan folytatja az életét, ha lejár a két hónap.
Pandora a megváltó szerepét magára öltve úgy dönt, ő majd lefogyasztja Edinsont, és a küldetés jegyében külön költöznek ők ketten. A cél, Edison eredeti súlyának elérése, meg persze Pandora is le akarja dobni az évek alatt rárakódott néhány plusz kilóját.
Namármost, Edison akár szánnivaló is lehetne, minden kihullik, széthullik alóla, nincs hova mennie, nincs semmije és senkije, mindenki összesúg és morog a háta mögött, pl. hogy nem férnek tőle a repülőn... Csakhogy Edison egy orbitális faszfej.
Én már a legelején iszonyú ellenszenvet éreztem iránta, és mindene iránt - és nem a kövérsége okán, mielőtt még... Az, hogy a jazzt külön utálom, persze rátett egy lapáttal, de ez a lecsúszott, arrogáns, pökhendi pöcs lehetett volna tőlem agysebész is, akkor is ugyanannyira nem kedveltem volna. A fellengzős jazz-monológjai, mindenféle nevek bedobálásával nagyon irritálóak voltak.
Egyébként pedig nyilván, az egész élethelyzetét csak magának köszönheti, én nem tudtam sajnálni érte. Ha megetted a zongorádat kisbarátom, akkor megetted a zongorádat, és ne csodálkozzál, hogy nincs mihez odaülni zenélni...
Köcsög és sunyi volt egyszerre, és én biztos hogy kidobtam volna a házamból az első attrocitás után, nem hogy még a dizájner széknek a széttörése... Szerintem a testvéri szeretetnek is vannak határai.
Pandora pedig semmiképp nem hozhatott volna őhelyette döntést arról, hogy akkor lefogy-e vagy sem, egészséges lesz-e vagy sem, ez kivitelezhetetlen, a függőségek nem így működnek. Erről Fletcher is beszél neki a könyvben, hogy igazából Pandora a kontroll, ha ő nincs, akkor Edisonnak nincs kontrollja semmi felett.
Olvastam pár értékelést, és elég sokan említik Fletcher egészség meg kajanáci mivoltát, sokszor élesen, elítélően. Nekem Fletcher volt a kedvencem. És nem tudom másoknak vajon elkerülte-e a figyelmét, de Fletcher nem erőltette rá senkire a quinoáját, vagy a "bézs" kajáit teszem azt... Sőt, köztudottan ő is sokszor "megszegte" néhány finom falattal a diétáját, amit Pandora készített ki egy kis közös rituálé keretein belül az étkezések után. Az hogy elment edzeni, hát egészségére, szerintem ő az a könyvben, aki totál rendben van... Nem mellesleg amikor Pandorával beszélget az ágyban, kiderül, hogy egyáltalán nem zavarja őt, hogy Pandora kicsit husibb lett. Egy igazán szeretetteljes viszonyulás jön elő. Szóval: Mi a bajotok Fletcherrel? :D
Ehhez képest Edisont rohadtul nem érdekli, hogy másoknak mik az igényei, mit szeretnek, hogy élnek, zavarja-e őket. Megérkezik, és azon túl, hogy eleve felzabál mindent - és fogyasztása végig embertelen nagy -, mindenkire ráerőlteti az undorítóan gejl, egészségtelen ÉS töméntelen mennyiségű palacsintákat, és zsírban-szénhidrátban-cukorban úszó kreálmányait. Szeretetből (blah). Egyáltalán nincs tekintettel másokra, semmiben, önző és akaszkodó, totálisan kihasználja Pandorát.
Pandoráról azért volt az a véleményem, hogy hülye, mert abszolút nem normális, amit kitalált, és az sem, hogy a bátyja feltételezett jólléte miatt feladja a saját életét, házasságát stb.
Az all liquid diet pedig nettó lehetetlen, folyamatosan dühített, hogy valami olyat próbáltak elhitetni velem, ami max. kórházi körülmények közti fogyasztásnál működne, egészségtelen és egész egyszerűen lehetetlen - ennyit enni csak, és pláne dolgozni-létezni-sportolni emellett, aha... Senkinek nincs ennyi önkontrollja, se egyedül, se társsal. Miért nem dietetikus által összeállított kímélő étrenden próbálta lefogyasztani, miért kellett ennyire extrémnek lenni? Legalább az elején orvoshoz is fordultak, akkor azt hittem valami normális fogyasztás következik, de nem... Szóval nem jó az üzenet.
Fletcheren kívül Codyt szerettem még, ő egyike Fletcher két gyerekének (Pandorának csak mostohagyerekei), igazán jólelkű, de persze végtelenül naiv kislánynak volt megírva.
A végéről nem tudok spoiler nélkül írni, csak legfeljebb annyit, hogy persze akárhogy is, de bravúros, és hogy fejet hajtok. Elismerem, hogy bár nem kólintott úgy fejbe, mint Kevin - de abból egy elég is egy évtizedre :D - azért elég erős érzelmeket, sok kattogást váltott ki belőle, és szerintem pont ez volt a célja.
Shriver még mindig kíméletlen, nincs benne sok könyörület.
!!!SPOILER!!!
Pedig, aki utánaolvasott, tudhatja, hogy Shriver saját testvére belehalt a túlevésbe és a kövérségébe. Érdekes, hogy milyen emléket állít neki ezzel a könyvvel.
A fordulat a végén, a húzás, hogy egy bizonyos ponttól semmi nem igaz, és nem így történt, lehetne akár egy klisés, brazil szappanoperás valami is, de nem érződik annak. Nekem, ahogy korábban írtam, megnyugvást hozott, mert a realista lelkem nem hitte el már kezdettől sem ezt a diétát, és ennek a kvázi egyszerű sikerét. Csakhogy az fura, ha Shriver megnyugvást ad... Dühített végig, igen, de úgy voltam vele, hogy igen, köszi, hogy nem hagytad elharapódzni ezt az idióta tervet, és nem lett belőle a házasság szétbomlása, és nem lett belőle a tortazabálós kudarc. Köszi, hogy nem igaza semmi, ami zavart. És hát köszi, hogy a realista vég érte el Edinsont: nem is akart és nem is tudott volna ő lefogyni, meghalt. Érdekes volt a lágyítás a karakterén a végén, bár lehet ez már csak azért volt, mert ennél a pontnál tette csak oda Shriver a saját testvérét gondolatban...
És köszi, hogy Pandora végülis nem volt hülye. :)
!!!SPOILER VÉGE!!!
Két dolog még említést érdemel az eddigieken túl. Az egyik a családi háttér, a Joint Custody sorozattal. Pandora és Edison apja mint tévésztár, és ennek, meg konkrétan a sorozatnak a hatásai az életükre, szerintem egész érdekes mellékszál volt.
De ennél még jobb volt Pandora vállalkozása a
Baby Monotonous, ahol exkluzív bábut készíttethetsz bárkiről, és megadott kifejezéseket, mondatokat ismételget (10-20 ilyet lehet beletáplálni), ha megnyomod. Mindenkinek vannak idegesítő, állandóan ismételt frázisai, ezzel tudomására is lehet hozni az illetőnek, miket is szajkóz egyfolytában. Gúnyos ajándék, egy fricska, de humorral sok mindent fel lehet oldani, nekem tetszett. Szerintem lenne rá igény.
Értékelés: Az 5-ből 3 csillagot nyomtam rá a Goodreadsen, de a jó ég tudja, a dühöm miatt nem kéne, hogy kevesebb pontot kapjon... És hasonlítani sem kéne semmihez, így Kevinhez sem persze. Kevin sem volt 10 pontos az olvasáskor, mégis iszonyú maradandó volt, a
bőröm alá mászott és bőven megérdemli - néha a pont nem mutat semmit.
Utáltam Edisont, és a szitut, de díjazom, hogy ennyire fel tudott dühíteni, hogy ennyi érzelmet váltott ki, és hogy mégis a szájízemnek megfelelő megoldással rukkolt elő. Maradandó élmény.
Érdekes szavak, kifejezések:
- egregious: hallatlan, szörnyű, minden képzeletet felülmúló
- persnickety: finnyás, kényeskedő
Zadie Smith-től 2010 környékén bespájzoltam két könyvet is, az On Beauty-t és a White Teeth-t, hirtelen felindulásból. Olcsók voltak, és talán valaki ajánlása miatt is felfigyeltem rájuk, érdekesnek tűntek. 
