Korábban kinéztem magamnak ezt a könyvet, mert tetszett a borító, és a zseni kislány a fülszövegben. Olvasás után azonban végül, egészében véve elég csalódott vagyok
A zseni kislány megvan, mondhatjuk, hogy szimpatikus is eleinte, és sanyarú sorsa miatt megsajnáljuk, hiszen nem elég, hogy árva, de a kötet elején elveszíti nevelőszüleit is egy autóbalesetben. Egy család összeverbuválása indul meg ezután azokból a személyekből, akik éppen körülveszik: az iskolai tanácsadó/pszichológus, annak egy másik problémás gyerek-páciense, Quang-ha és az ő testréve Mai, valamint anyukájuk, Pattie. Plusz egy kedves, ismerős spanyol taxisofőr. Ööö. Oké. o.O Már ez az egész elrendezés felettébb azt az érzést keltette bennem, hogy írjunk össze egy minél lehetetlenebb csapatot, attól lesz színes az egész és egyedi, és igazából pont az egyediség maradt ki a könyvből. Annak ellenére, hogy Willow Chance (jajj hát berogyok, még a neve is beszédes akar lenni ugye) egy kedves, szánandó szereplő, összességében elég hihetetlen tudással rendelkezik, és túlságosan is felnőttes a korához képest (12). Nem reális, hogy ennyi mindenhez értsen, ennyi nyelvet beszéljen. Egyszerűen nem lehet ennyire tökéletes.
A könyv eleje még tetszett, és tényleg voltak benne szívszorító pillanatok, nyomasztó is volt rendesen, hogy ez a szegény kislány egyedül marad a világban, és hogy próbál szalmaszálakba kapaszkodni, embereket keresni maga köré, családot építeni. Szép a szándék, és megható a gesztus, de valahogy nem így működik szerintem a világ. Néhány romantikus vígjátékban elmegy ez filmen, de ez a történet nekem a kezdeti borongóssága ellenére túl rózsaszínné vált.
A virágültetgetéseket, és egyéb projekteket rémesen untam benne. Értem a szimbolikáját, de attól még pont hidegen hagyott. Virágszerető ember vagyok én is, és szívesen gondozom az enyémeket, nem azzal volt a baj, hanem azzal, hogy ezen túl sok központi dolog nem történik a könyvben, lassan csordogál a semmiben, és fordul egy vattacukros végbe.
Dell Duke meg egy elég elfuserált karakter, mégis mintha teljesen normálisnak lenne beállítva... Nem is ért a pszichológiához, meg nem is érdekli az egész, minden gyerekre ráhúzza a kialakított sémáját. Kénytelen felemelni a fejét (avagy kihúzni a seggéből), amikor Willow nem passzol a betűrendes rendszerbe. Szerintem Willow-n kívül nem sok gyereken tudott segíteni, de nem is nagyon akart. Teljességgel alkalmatlan a feladatára.
Pattie-t sem szerettem igazán, üres volt számomra, a jólelkűségén kívül, de még ez a jólelkűség is megkérdőjeleződik, miért titkolta, hogy SPOILER van pénze? Miért nem segítette ki a nyomorúságos helyzetükből a családját már korábban, miért csak Willowért tette ezt meg?! A saját gyerekeiért miért nem? SPOILER VÉGE.
Mindenkinek minden financiális problémája varázsütésre oldódik meg, ez sem igazán hiteles. -.-
A taxisofőr szerepe és helyzete a történetben... totál nonszensz az is.
Meg abba ne is menjünk már bele, hogy Dellhez költöznek (Dell meg a felső szomszédhoz ???) és úgy csinálnak, mintha ott élnének. Hallott már valaki hivatalos papírokról, lakcímről, ilyesmiről? :D Ez nevetséges volt számomra, de már az is, hogy ezek a tökidegen emberek ilyen jellegű és mértékű szívességet tegyenek egymással, egy kvázi tökidegen gyerek miatt, akit alig ismernek és még fura is a viselkedése. (És még az állami gépezet is mindenben együttműködő...) Lehet, hogy én vagyok rosszhiszemű, de nem tudom ezt elképzelni. Vannak jó emberek, meg jó cselekedetek, de vannak határok is, és nehézségek, bizalmatlanság, szabályok, stb.
Persze végül mindenkinek megváltozik az élete és minden szép és jó lesz, de ez az egész nem tudott eltölteni se örömmel, se pátosszal, mert nem érzem azt, hogy hiteles lett volna... Inkább az erőlködést érzem; hogy egy nagyon meghatározott üzenetű könyvet akart írni a szerző, nagyon odarakva a drámát benne, hangsúlyozva az emberi jóságot és segítőkészséget, sokszínűséget (spanyol, vietnámi, minden volt itt, de mégsem foglalkozott igazán a szerző a kérdéssel, csak bedobott az üstbe rengeteg különféle nemzetiségű szereplőt).
Összességében nem tetszett ez a regény - felbosszantott kicsit, a jobbik része viszont a szomorúsága miatt teljesen lehangolt.
10/3,5-4
