Dan Brown: The Secret of Secrets

“Social media, Dana thought. The biggest intelligence boon since the Catholic Church invented confession.”

Wow! Ez igazán remek volt, biztos, hogy az év kiemelkedő szórakoztató olvasmányai között fogom emlegetni. Ha Dan Brown, akkor az nekem kell, ez egyértelmű volt, hiába, hogy volt már szerencsém néhány gyengébb könyvéhez is, mindenképp nagy rajongója vagyok, és természetesen szó sem lehetett róla, hogy ezt az új Robert Langdon kötetet kihagyjam. 

A kedvencem tőle továbbra is az Angyalok és démonok (megérdemelne egy újrázást is), a későbbi köteteket és cselekményüket néha picit keverem. A standalone-jai közül szuper élmény volt még a A megtévesztés foka is.

“Einstein had famously declared: Coincidence is God’s way of staying anonymous.”

Dan Brown nagy mestere a különféle izgalmak bonyolításának, miközben sok érdekes és hasznos információt is megoszt az olvasókkal. Ezek gyakran a művészettörténethez, festményekhez, szobrokhoz, szimbólumokhoz köthetőek, de titkos társaságok, mesterséges intelligencia, evolúció, az élet értelme, túlnépesedés, bioterrorizmus is szerepelt már a témái közt. Sokszor vet fel vallási, filozófiai, etikai kérdéseket. Remekül vegyíti a tudományt, a történelmet és a művészeteket, és mindezt thrillerszerű akció-kalandregényekbe ágyazza. Nagyon kíváncsi voltam, vajon a titkok titkával mire utalhat, mit fog boncolgatni ezúttal. 

Először is a helyszín PRÁGA, az isteni Prága, aminek roppantul örültem, mert mondhatni ismerős terepnek érezhettem egy részét, mint annak idején Rómát, Velencét, Firenzét is, ahol szintén megfordultam már. Langdon ezúttal Katherine Solomonnal utazik a cseh fővárosba. Kedvesét, a híres noétikus kutatót (jaj de furcsa ez így magyarul) ugyanis Brigita Gesner felkérte egy előadás megtartására. Katherine nemrég fejezte be, és adta le könyvének kéziratát, amiben igazán meglepő, és új kutatásait, felfedezéseit összegzi, főként az emberi tudattal kapcsolatban. 

“The city of Prague had always felt enchanted to him. It was a moment frozen in time. Having
suffered far less damage than other European cities in World War II, the historical capital of Bohemia enjoyed a dazzling skyline that still sparkled with all its original architecture—a uniquely varied and pristine sampling of Romanesque, Gothic, Baroque, Art Nouveau, and Neoclassical designs. The city’s nickname—Stověžatá—literally meant “with a hundred spires,” although the actual number of spires and steeples in Prague was closer to seven hundred. In the summer, the city occasionally illuminated them with a sea of green floodlights; the awe-inspiring effect was said to have inspired Hollywood’s depiction in The Wizard of Oz of the Emerald City—a mystical destination that, like Prague, was believed to be a place of magical possibilities.”

De mi van, ha ez a tudás valakire veszélyt jelenthet? Mi van, ha elméletek, hitrendszerek dőlnek össze? Mi van, ha valami kiderül, aminek nem lett volna szabad? 

“(...)noetic science is the study of human consciousness. Contrary to what many believe, consciousness research is not a new science—it is, in fact, the oldest science on earth. Since the dawn of history, we have sought answers to the enduring mysteries of the human mind…the nature of consciousness and of the soul. And for centuries, we have explored these questions primarily through…the lens of religion.”

A prágai utazás nyilván nem egy Károly-hídon andalgásban kulminál - hiszen Dan Brownról van szó -, hanem nagyon hamar, már a könyv elején tobzódhatunk bombariadótól kezdve, a folyóba ugró Langdonon át, a gyilkosságig mindenben... Egy rejtélyes, gólem-maskarában járkáló alak is előkerül. Katherine kéziratát hackerek lopják el, maga Katherine pedig eltűnik. Misztikus elemként megjelenik egy furcsa jelenés is, akit Katherine előző éjjel rémálmában látott. De nyugalom, magyarázatot végül, mindenre kapunk, még arra is, ami tényleg kissé elvontnak, túlzónak tűnik. Elképesztően izgalmas jelenetek követik egymást, hajsza indul a gyönyörű városban, és azon kívül is, hiszen a szálak New Yorkba és Londonba is elvezetnek, a titkok nyomában. 

“The world’s new popularity metric. Digital applause.”

Az emberi tudattal kapcsolatos eszmefuttatások, a halálközeli élmények leírása, egységességük különös mivolta, a mortality salience fogalma, a TMT (Terror Management Theory), a non-local consciousness, a sudden savant syndrome és az ESP (extrasensory perception), mind elképesztően érdekesek, ahogy a különféle leírt kísérletek is, a gondolatok, a tudat és a tudattalan tudományos megfigyeléseivel kapcsolatban. A biokémiai részek, a fejtegetések a neurotranszmitterekről is lebilincselőek, és (szerintem) érthetőek is. Remek eszmefuttatások vannak a digitális világról, a mai korról, amiben élünk, és arról, hogy alakul ördögi körré, amit világunkkal teszünk. 

“The worse things get, the worse we behave. And the worse we behave, the worse things get.”

Rendkívül okos könyv, és közben persze megmarad szórakoztató irodalomnak is egy szinten, hiszen izgulhatunk a menekülő Langdonért, az eltűnt Katherine-ért, de ugyanúgy bevonódunk a mellékszereplők sorsának alakulásába is - Michael Harris, Sasha Vesna, Jonas Faukman mind nagyon érdekes karakterek voltak -, és nincs hiány fordulatokban. Vannak kifejezetten hátborzongató részei, és nem csak a szórakoztató, hanem a tudományosan megalapozott elemekben is bőven. Ezzel kapcsolatban mindenkinek felhívom a figyelmét, hogy a könyv elején bizony ott van feketén-fehéren: 

Saját kép.

Nekem voltak pillanatok, amikor hideg futkosott a tarkómon egyes kísérletektől, a CIA tevékenykedéseitől, és hogy vajon mennyi minden zajlik titokban, akár az emberi tudattal kapcsolatban. Milyen határokat feszegethetnek?

Nehéz ezekről a tudományos érdekességekről írni, mert nem akarok butaságot mondani, ahogy belebonyolódom, illetve egy részét pont a könyv hivatott megismertetni az olvasóval, hogy aztán elképessze helyenként. :) Illetve mivel angolul olvastam, nagyon angolul ül minden a fejemben is, nem könnyű magyarul értekezni róla.

A könyv már magyarul is megjelent, ráadásul két kiadásban is! :) Jó szívvel ajánlom a Dan Brown rajongóknak, és azoknak, akik szeretik a fast-paced akcióregényeket némi extra, okos-töltettel. 

Bár ebben kevesebb a szimbolika, és a kódfejtés, és szinte nem is Langdon a főszereplő, hanem Katherine, attól még izgalmas, elgondolkodtató, olvasmányos, gördülékeny, és imádtam a csavarjait is. Zseniális volt ez a témaválasztás, és ahogy végigvitte. Remélem érkezik még sorozatrész, vagy akár valami más a szerzőtől, és hogy ezúttal nem kell majd ilyen sokat várni rá. :) 

I'm lost for words

Stephanie Butland: The Lost for Words Bookshop

Amikor az elején a férjem poénkodott, hogy "seggfölde" kisasszony könyvét olvasom, még csak kacagtam és legyintettem, és vigyorogtam magamban, Szméagolként dörzsölgetve a kezeimet, mert annyira örültem, hogy egy könyvklubos közös olvasmányunkkal most először talán lépéselőnyben vagyok (máskor rendre én fejezem be késve, vagy utolsóként a könyveket). Aztán jött a feketeleves, amikor belenéztem a magyar verzióba, és hopp, ez meg mi?? Már az egész magyarázatba is bele lehet bonyolódni rendesen, ugyanis seg(g)földe kisasszony könyve állítólag le lett fordítva magyarra, azonban ahogy belelapoztam, láttam, hogy ez a könyv, bizony nem az a könyv... A könyvesboltos sorozat angolul ugyanis így néz ki: 1. rész: The Lost for Words Bookshop (de megjelent csupán Lost for Words címen is), 2. rész: Found in a Bookshop. A magyarul kiadott Butland kötet pedig a Nincs Rá Szó Könyvesbolt címet kapta (az első kötetét), azonban a Found in a Bookshop (a második rész) fordítása. :D :D :D A jó ég tudja Béláim, hogy ez az egész felfordulás kinek az ötlete volt, hogy a másik könyv címén adják ki a sztorit, vagy kinek a szarvas hibája, mert ennyire benézte? Sajnos utóbbit is el tudom képzelni.
Én pedig jól elkezdtem olvasni a "közös" könyvünket, csak sikerült mégsem azt elolvasnom, anyááám. Just my luck. És még csak nem is tetszett.

A sztori Loveday Cardew története, aki magába húzódó személyiség, nehezen nyílik meg az embereknek, a könyvek társaságát jobban kedveli, antikváriumban dolgozik, és vannak sötét titkok a múltjában. Loveday tele van tetoválva kedvenc könyveinek nyitómondataival. A kis könyvesbolt tulajdonképpen az ő menedéke a világ elől. A fejezetekben szép lassan kibontakozik a gyerekkora, előző kapcsolata és különféle traumái. 

Lovedayt egy elvesztett könyv kapcsán összesodorja a sors Nathan Aveburyvel, akivel igazán jól kijönnek egymással. Azonban Loveday nem tud, és nem mer megnyílni teljesen. Közben rejtélyes csomagok jelennek meg egyre-másra Lovedaynél, bennük könyvek, amik régen a szülei könyvtárát alkották... Vajon ki hagyja ott a könyveket, és mi a célja velük? Fenyegetés lenne ez Loveday múltjából? 

Fuhh, hát először is, nem egy könnyed kis cuki könyvesboltos könyvecske ez, ahogy esetleg a borító sugallja, inkább depresszív, komor. A könyves téma maga jó keret, de kevés. Nagyon lassú folyású a regény, és rendkívül érdektelen, sótlan karakterekkel dolgozik. Igen, még a szarkasztikus és "egyedinek" beállított Loveday is totál sótlan. A mellékszereplők is inkább taszítóak (Rob ugye egyértelmű, miért, de számomra Melodie is az volt), Archie-t kivéve. Rengeteg a belső monológ, és ez többnyire a vekengés a semmin. A cselekmény fő mozgatórugója Loveday félelme, hogy jaj, mi lesz, ha kiderül a múltja... Ami igazából nem is az ő sara, hiszen ő gyerek volt, csak elszenvedője, vagy passzív résztvevője bizonyos eseményeknek. Értem én, hogy ezek hagynak nyomokat, persze, de attól még nem az ő szégyene ez az egész. Meg, mint ahogy kiderül, lehet változtatni az anyjával való kapcsolatán is majd. 

Loveday döntései sokszor érthetetlenek voltak számomra, nem tudtam sehogy együtt rezonálni vele, és úgy érzem az ilyen, és ehhez hasonló személyiségeket, vagy a témát már megírták jobb köntösben. Például eszembe jutott, az Abbi Waxman féle The Bookish Life of Nina Hill, ami inkább feelgood könyvesboltos, nem nagy szám az sem, középszer, de jobban tetszett. Aztán, Eleanor Oliphant, a social awkwardness és titkok miatt. Nála sokkal mélyebb és jobb a személyiségfejlődés, és kibontakozás, és abszolút megragadó a szöveg is, nagyon szerettem. És a könyvesboltozások, könyves miliő miatt a Minden, amit megbántam is idekívánkozik, mint jobb a témában. Ebben is történnek változások, aminek nyomán a főszereplő nyit a világ felé, de a stílus gördülékeny, remek, és kerek egész a történet. 

Butland kisasszony könyveinek sorát én nem folytatom, gondolom nem meglepő. :)