Dórinak nem olyan régen volt egy
körbeposztja, amihez én is csatlakozni szerettem volna a könyves várólistámról szóló gondolatokkal, de csak halogattam... Úgy esett, hogy először aztán egy
book taget töltöttem ki a témában, de úgy éreztem van még ebben kifejtenivaló ezek után is, és a körbeposzthoz most sem késő hozzáadni az én részemet is. :)
A várólista mint olyan, korábban, az internet előtti időkben csak a fejemben létezett, és egész egyszerűen szólva azokból a könyvekből állt, amik ott sorakoztak a polcomon, és még nem olvastam őket. Emlékszem, amikor kislány voltam, azzal szórakoztattam el magamat, hogy néha le is pakoltam az összes olvasatlan könyvemet a szobám közepére - vagyis pardon, én voltam a szoba közepén, a könyvek pedig körülöttem -, és nézegettem őket, válogattam közülük, tervet állítottam fel a nyárra belőlük (konkrét kupac formájában), vagy csak eldöntöttem melyik lesz a következő 1-2 könyv, amit elolvasok.
Mostani önmagamat talán el is takarnák az itthoni olvasatlanok felhalmozott hegyei, arról nem is beszélve, hogy mekkora meló lenne összegyűjteni és egy helyre hordani ezeket a fizikális könyvtornyokat. Az online világ és a virtuális listák persze könnyedén megoldják ezeket a problémákat. :) Amióta én is a aktívan mozgok a netes és blogos világban, én is így vezetem a különféle könyves listáimat: olvasmánylistától a kívánságlistán át a várólistáig. Bár az olvasmánylista még megmaradt kézzel vezetett listaként is, nem szűntem meg papír-alapon is írogatni. A várólista viszont nem létezett soha papíralapon, csak online lett belőle egyszercsak "adatbázis", azóta tudom, hogy hány könyvet számlál. Jelen pillanatban ez a szám 443 könyv, ami egy igen-igen nagy szám és már frusztráló mennyiség. Na persze ha az egész életet tekintjük, és hozzávesszük azt, hogy egy évben akár 70-90 könyvet is elolvasok, akkor 5-6 év alatt ki is végezhetném a listámat. Szerencsére ez biztos nem fog bekövetkezni, mert a várólista komisz kis tulajdonsága, hogy egyre csak nő mindig, hiába apad, hiába apasztjuk az olvasásokkal. El sem tudom képzelni, hogy valaha lenullázódjon, mert az azt jelentené nincs olyan könyvem, amit nem olvastam el még, vagy amit nem akarok elolvasni. A várólistát minden évben bőven növelik az újdonságok, friss megjelenések, de ugyanígy a régebben megjelent kötetek közül is azok, amiket megkapunk, megkaparintunk, vagy csak megkívánunk mások véleménye, értékelése alapján.
A lenullázódás tehát gyakorlatilag lehetetlen, de emellett annak se nagyon látom realitását, hogy kétszámjegyűre csökkenjen a könyvek mennyisége rajta.
Frusztráló bár a több száz könyv rajta, azért valahogy mégis inkább ez a jó, ez tölt el örömmel - ha sokkal kevesebb lenne rajta, akkor előtörne az a félelmem, hogy kifogyok az olvasnivalóból! Irreális ugyan, de lehetséges, hogy tényleg jobban zavarna egy kezelhetőbb hosszúságú várólista, mint az a jóleső tudat, hogy most ennyi minden vár olvasásra, és ennyi minden érdekel.
A gyomlálás persze szükséges időnként, mert ahogy észrevettem, az évek során elég sokat alakulhat, hogy miket szeretünk olvasni, mire vagyunk kíváncsiak. Régebbi tömeges impulzusvásárlásaim eredményeként volt, hogy egy év alatt akár 100+ könyvvel is növeltem a várólistát, amik aztán szépen helyet foglaltak a polcon, és sajnos többen közülük egész addig vártak ott, hogy teljesen elfogyjon irántuk az érdeklődésem. Amik huzamos ideig a polcon-listán vártak, és már nem igazán érzek lelkesedést a történet iránt, azokat bizony kiszanálom, továbbadom, vagy eladom. Az ősszel tartottam egy ilyen nagy selejtezést, és 50 könyv bizony lereppent akkor a listáról. Nem csak selejteztem akkor, de elég átfogóan át is néztem a könyveket, és bekategorizáltam őket. Ennek alapján elég sok olyan van, ami érdekel még ugyan, de nagy valószínűséggel csak egyszeri olvasás lesz, és utána túladok rajtuk.
A várólista sokaknál minden olyan könyvet is magában foglal, amiket tényleg csak "várnak": a megjelenést, vagy a megkaparintást (sajátként, vagy könyvtárból). Ezzel szemben számomra mindig is jobban elkülönültek ezek a dolgok, és a várólista az tényleg az olvasásra váró, valamilyen formában már rendelkezésemre álló könyveket jelentette - polcon állók, kölcsönkérhetőek, e-könyvek. Amiknek a megjelenésére várok, vagy a megszerzésére ácsingózok, azok a kívánságlistán foglalnak helyet. Ezen kívül pedig van még egy olyan lista is, amikre csak felfigyeltem, megtetszik a történet, és lehet, hogy elolvasnám. Ezt az érdeklődős listát gyakran átbogarászom, és irtom róla azokat a könyveket, amiknél már nem érzem azt, hogy érdekelne még mindig olvasásra. A kívánságlista és a felfigyelős lista segítenek abban, hogy ne legyen minden hirtelen megkívánt könyvből valóban várólistás könyv nálam, mint ahogy az régebben sokszor előfordult. Ebbe a hibába már egyre kevesebbszer esem bele, és próbálom a beszerzett könyveket is lehetőleg hamar elolvasni.
Ennek a hamar elolvasásnak a gyakorlata azonban pont a várólista hossza miatt akadozik. A könyvfesztiválokon és könyvheteken beszerzett szépségeim sora még ma is nagyrészt olvasatlanul áll például. Valami más mindig előretolakszik, valami friss, valami a témája miatt, vagy a szerző miatt... Mindig van ok, és nem lehet egyszerre 443 könyvet olvasni. ;)
A
várólista csökkentés, amit
Lobo már sok-sok éve szervez nekünk segít apasztani a listát, de persze nem számottevően. 12
(+ 12 alternatív) könyv elvégre nem olyan sok. Nem nehéz ennyi, legalább fél éve várakozó könyvet kiválasztanom a játékra minden évben. Csakhogy aztán a kedv néha máshogy alakul év közben, és akkor már nem is olyan biztos, hogy sorra fog kerülni pont erről az előre kijelölt listáról az a 12 könyv.
A fél éve listán lévő könyvek gondolata szinte kacagtató nekem, mert alig van olyan könyv talán, ami
nem vár legalább ennyit olvasásra nálam, arról nem is beszélve, hogy micsoda
matuzsálemek vannak a várólistámon, amik 10-12-15 éve csücsülnek már ott. Amikor sikerül egy-egy várólista-matuzsálemet elolvasni, az mindig nagyon felemelő élmény: ilyen volt pl. a
Jane Eyre, a
Mondják meg Zsófikának, a
Pi élete, vagy a
Büszkeség és balítélet. Igazán jó élmények kerültek ki közülük.
Hogy miért tologatunk valamit ilyen soká? Nem tudom megmondani, de előfordul, hogy így alakul. Ha megmarad az érdeklődés, akkor viszont érdemes ennyi év várakoztatás után is nekiesni, mert miért ne? A könyvnek nincs szavatossága alapjáraton, csak az változik, hogy mi hogy viszonyulunk hozzájuk - de az élmény feltehetőleg mindig kicsit már lenne, attól függően, hogy mikor olvassuk (melyik évben, melyik életszakaszban stb.).
Amikor pedig kíváncsiak vagyunk, na és vajon most mit szólnánk ahhoz a régebbi olvasmányhoz, jön is a csapda, ami miatt aztán tényleg nem apad a várólista: a régi kedvencek (vagy épp nem kedvencek) újraolvasása... :)
És ti, hogy álltok a várólistátokkal? Hogy és hol vezetitek, mik vannak rajta régóta? Lehet vinni a fent említett book taget is, vagy fejtsétek ki ti is bővebben a témát, és csatlakozzatok a körbeposzthoz! :)