Feltárult a titkok kamrája!

Amíg mindenki a Könyvheti megjelenéseket bogarássza, lesi, várja, hadd mutassam meg a Harry Potter and the Chamber of Secrets új borítóját! Ahogy korábban írtam róla, a Scholastic átöltözteti a sorozatot, Kazu Kibuishi illusztrátor segítségével, az első kötet megjelenésének 15. évfordulója alkalmából. 

Tegnap mutatták meg a második rész új borítótervét, íme:

Kattintásra megnő!

Nekem nagyon bejön, hogy bár megmaradt a repülő Ford Anglia mint központi téma, kicsit áthelyezték,és az Odú felé repülést mutatják, nem a vonathoz, így olyan Weasley-ékhez mehetnékem támad tőle. :) (ne is mondjátok, érik az újraolvasás ennél is... :)) Azért persze furcsa is, mert nagyon megszoktam a Bloomsbury gyerekborítóit, meg a magyar kiadás Mary GrandPré által illusztrált borítóit.

Nektek hogy tetszik? :) 

Májusi zárás

Elkövettem azt a hibát, hogy ezt a bejegyzést elkezdtem megírni hó közepén, mondván, hogy ááá, az áprilisi ereszdealahajamat után úgyis visszafogom magam, és nem igazán lesz könyvrendelés se, azt majd beidőzítem hó végére, és akkor csak júniusban jön meg. Ehhez képest egyrészt elleptek az ajándékkötetek, másrészt belefutottam pár akcióba is (argggh, és még Könyvhét sincs), és hát mit ne mondjak, párszor át kellett írnom a posztot...
Lássuk mivel gyarapodott a könyvtáram májusban.

Rögtön egy ajándékkal indult a hónap, Joanne Harris Peaches for Monsieur le Curé című könyvét kaptam meg, ami a Csokoládé harmadik kötete. (Magyarul Csokoládés barack címen kapható) Mondanám, hogy alig várom, hogy olvassam, de ez annyiban hazugság, hogy első körben alig várom, hogy újraolvassam az előzményeit. A Csokoládét még gimnazistaként olvastam, a Csokoládécipőt (The Lollipop Shoes) pedig bármikor szívesen újrázom, egyik nagy-nagy kedvenc könyvem.

Aztán jött az új Georges Simenon kötet az Agavétól, kedvezményesen, a Maigret és a flamand lány, ami meglepett rövidségével (130 oldal sincs), de nagyon szép kötetke. Hamarosan lesz róla írás is, már be van készítve az aktuális olvasmányok közé. :) 

Van már Gyönyörű sorscsapásom is, Jamie McGuire-től, és nem jutok szóhoz milyen csodás szép ez a kötet! A puhaborítós változatot kaptam meg ajándékba. Imádom a borítóját, remélem a könyvet is imádni fogom. :) Victoria Claytontól az A Girl's Guide to Kissing Frogs szintén ajándék volt, amitől először kicsit megijedtem, mert tévedésből azt hittem, hogy nekem már megvan ez a könyv, pedig nem is ez, hanem egy nagyon hasonló című, a Kissing Toads van meg, régebbről, szóval huhh, örülünk! :) A könyv magyarul is megjelent, Hol késel, hercegem? címen a Könyvmolyképzőtől, és brutálisan vastag. :)

Az Ad Astrától is van egy nagyon friss recim, a Jessie Lamb testamentuma Jane Rogers tollából (nem bírom nem versesen kántálni magamban az angol címet, ami The Testament of Jessie Lamb :)) Nagyon rózsaszín, nagyon modern, nagyon dizájnos borítóterv, ahogy már írtam korábban, magyar tervező, Gyermán Petra munkája, ITT olvashattok vele interjút. :)
Napokon belül elkezdem (és be is fejezem :D).

És ha már azt hinnénk itt vége van, és fel is mentem magam a könyvvásárlások bűne alól, hiszen ajándék meg reci... blabla, be kell valljak még egy könyvrendelést, ami megérkezett ma, bár nem számítottam még rá. A Könyvmolyképző gyermeknapi akciózott egyet, és én meg hirtelen akut mesehiányban kezdtem szenvedni (háhh, minő egybeesés...), szóval gazdára talált nálam a három kötetes Borz úr és Róka asszony (jójó, tudom, de csss :D), illetve a Measle és a Mordmágus. Mert igenis, miért ne olvashatnék mesét, ha hatszáz forintért utánam dobják, egyrészt, másrészt meg lehet, hogy el fogom utána ajándékozni. :)
A Borz úr és Róka asszony illusztrációi nagyon nagyon szépek. :)

A májusi mérleg tehát 9 könyv, ebből 3 ajándék, 1 reci, 1 olcsóbb reci és 4 nagyon olcsón vásárolt könyv. :) Így már nem is olyan vészes, ugye? :)

U.i.: Nézzétek meg Amadea beszerzéseit is! ;)

Faefever - harmadik epizód

A Faefever lilás borítója mindig egyszerre nyugtat meg, és kavar fel. Ez a kötet kicsit vízválasztó számomra, hiszen ebben a részben találkozunk a régi pink Mackel talán utoljára, és a "falak" hamarosan leomlanak, nem lesz már semmi a régi a fae-k és az emberek világa közt. Mert ezután már csak a háború jöhet... Ennek a sötét jövőnek (?) a felvezetése a Fever sorozat harmadik kötete, a Faefever (A hajnalra várva), és bár köztudottan totál elfogult vagyok az egész sorozattal kapcsolatban, meg kell hogy mondjam, Moning lenyűgöz ebben a részben is... 

Bármilyen sötétséget is vetítünk előre, azért ne feledjük el: 

"this is a story about light"

Ez a poszt Karen Marie Moning Faefever című könyvének újraolvasása kapcsán íródik, ami a sorozat harmadik kötete. A poszt végén találtok linket az eredeti, könyvajánlós posztokhoz is!

Akik nem ismerik Moningot, és mégis idetévedtek azoknak elmondanám, hogy Moning egy sunyi nőszemély. Mondatokat, párbeszédeket, fejezeteket, sőt egész köteteket ír meg úgy, hogy telezsúfolja információval, mégis, ha fel akarnád sorolni, mit nem tudsz még, és mi az, amire rá szeretnél jönni a karaktereivel, történetszálaival, csavaros rejtélyeivel kapcsolatban, hát nem lenne elég egy jegyzetfüzet. A-a. 

A Faefever ad, de ugyanennyit el is vesz, újfent. Művészet, ahogy minden bonyolódik, miközben gabalyítjuk azért kifelé is a fonalat. 

Ami ebben a részben megakasztotta a figyelmemet ezúttal, az az volt, hogy tulajdonképpen milyen elképesztően keveset tudunk idáig, de végső soron a 4-5. kötettel együtt is Alina és LM viszonyáról, és arról az időszakről, amiben ők ketten együtt vannak Dublinban. A hangposta üzenet újra és újra felrémlett bennem, és szeretném szóról szóra kibogozni. Mit gondolt akkor Alina, miket értett félre, mit tudott, milyen kapcsolat fűzte  LM-hez, és ez hogyan változott? Hogyhogy nem találkozott Rowenával és Barronsszel? (Ok, ok, tudom,  Dublin is a big city... :))

 

Az ebben a részben felbukkanó naplórészletek még tovább csigáztak. Nem szoktam annyira odalenni a -1-edik vagy nulladik részekért, de most itt őszintén kíváncsi lennék egy előzmény kötetere, amikor Mac még Ashfordban sütteti magát, Alina titkol előle mindent, és hogy hogy fordul át mindez egy olyan scenarioba, aminek a végén Alinát holtan találják. Nekem az ötödik kötet végével is maradtak még itt kérdőjelek, még akkor is, ha ott megtudjuk, amit megtudunk, na erről majd még később a további posztokban. Ahhoz képest, hogy azt hittem a legelső megismerkedésemkor a sorozattal, hogy az első kötetben megoldódik Alina halála, hát jóóó nagyot tévedtem. :) A másik nagy kérdés pedig, hogy mi volt az utalás a naplórészletben? Kit ölt meg Alina? 

A könyv egyik legszínesebb és legemlékezetesebb jelenete kétségtelenül a special tea, with Jayne. Mac ötlete, az Unseelie etetés, hát ez konkrétan az a morbidság és merészség, finom idegborzolás, amit imádok! :) 

Szólnom kell még Ryodanről is, aki ugyebár végre feltűnik valamennyire, legalábbis telefonban, mint IYCGM. :) Várom, mit tud még ez a pali, sötét kíváncsiság ébredt bennem, és alig várom, hogy az újraolvasás után belevessem magam az Icedba, amiben már főszerepet kap. 

KIS SPOILER LEHET, akik még nem olvasták a könyvet!

Az előző újraolvasós posztokban felemlegettem O'Duffy halálát, nos, nem emlékeztem, de ebben a könyvben kaptam egy félválaszt (typical Barrons, akarommondani Moning :D), merthogy Jayne meglátja az Unseelie-ket a Gardán belül is, és spekulál, hogy azok tehették el láb alól társát, csak emberek által elkövetett gyilkosságnak állítják be. De akkoris, honnan tudta Barrons, hogy milyen módon halt meg?? 

KIS SPOILER VÉGE. 

Totál KO vagyok még a Faefeverben a MacHalo jelenettől (OMG, röhögőgörcs :D), és persze a tortadobálástól (nem, nem úgy, hanem függőlegesen!), az utána jövő "bocsánatkéréssel" együtt.

"CJ 

It took me a moment to figure out the initials. Constant Jackass. I smiled. “Apology accepted, Barrons, if it’s the Ferrari.” 

It was."

És az elmaradhatatlan Barrons... 

“Barrons was powerful, broodingly good-looking, insanely wealthy, frighteningly intelligent, and had exquisite taste, not to mention a hard body that emitted some kind of constant low-level charge. Bottom line: He was the stuff of heroes. And psychotic killers.” 

“Barrons’ lips twitched. I’d almost made him smile. Barrons smiles about as often as the sun comes out in Dublin, and it has the same effect on me; makes me feel warm and stupid.” 

A kötet végén, a harangtoronyban való elbújás és a hajnal olyan plasztikus képek megint, amik bevésődtek az első elképzelés óta, mint a Darkfeverben a Dark Zone-ba való első betévedés. 

A befejezés pedig megdöbbentő és pikáns. Persze, mit is mondhatnék, hmm, mondjuk egy szinonimát. A befejezés nagyon Moning. :) 

A korábbi posztok: 

A Darkfever első olvasásakor. (1. rész)

A Bloodfever első olvasásakor. (2. rész)

A Faefever első olvasásakor (3. rész)

Confessions of a Moning Maniac poszt. 

A Darkfever újraolvasása poszt.. 

A Bloodfever újraolvasása poszt. 

Félemmetes bejegyzís

A science fiction műfajában, bevallom, nem mozgok valami otthonosan, de úgy gondoltam, ki kell próbálnom ezt is. Iain M. Banksre esett a választásom, méghozzá a múlt hónapban az Agavénál megjelent különös című Félemmetes géjpezet című könyvére. Az eredeti cím is direkt "hibás", Feersum Endjinn, és kicsit Fülig Jimmys nyelvezetet ígér az egyik szereplő szemszögéből. Nem tudom jó kalauzt választottam-e a sci-fi világhoz, de egyelőre úgy érzem maradok fantasy rajongó, ha a kettő közül kell választani. Kicsit zavarosnak éreztem a "géjpezetet", elkéne neki egy kis olaj. :)

A történet több szálon fut, de a fülszöveg helyett inkább megpróbálom én felvázolni. Nekem nem sok támpontot nyújtott az a pár mondat, sőt, inkább összezavart, hogy hogy jönnek grófok, varázskövek, hangyák egy fülszövegben össze, de lehetséges, hogy én sem tudom összefüggőben elővezetni.

Megismerjük Gadfiumot és tudóstársait, akik különös üzenetet fognak a vándorkövek völgyében, ahol nevezett kövek furcsamód kör alakba rendeződnek.

Sessine gróf időközben csatázik, és elveszti sokadik életét, a metafizikai síkon (?) tér magához, a kódban, és barangolni kezd, merthogy az embernek még ott is van egy megadott számú élete, amit végigélhet.

A kód - ami tulajdonképpen a mátrix, a fizikaival párhuzamosan létező virtuális valóság (virtuália) - egy küldöttet küld az emberek (?) világába, Asurát, aki egyébként főnévként is egy asura (?) :D Ő hivatott mindenkit megmenteni, de vannak, akik a nyomába erednek... 

Ezenkívül egyik fő szálunk még Latra, a jós, aki a címhez hasonló borzalmasan hibás nyelvezettel írja le a történéseket. Kissé együgyű figura, de tehetséges, és bizony kulcsszerephez jut a történetben, bármennyire is csak hangya barátja, Hompuk felkutatására indul, végül a Tűtorony legtetején köt ki.

Nem tudom mi lenne jobb, ha pontokba szedném a pozitívumokat, negatívumokat, vagy ha csak írnám ami eszembe jut, azt  hiszem mindenképp valami zavarosra lyukadunk ki.

scifinow.co.uk

Nem szeretek szépíteni, ez a könyv, nem az én stílusom, és bár érdekes kiruccanás volt, végig úgy éreztem, hogy ezt egy jól begombázott emberke írta. Banks stílusa ragacsos, nyúlós, nagyon férfias, és nem sikerült beleszeretnem. Túlírtnak is tartom, kicsit össze lehetett volna sűríteni, mondjuk pár lépcsővel kevesebb vezessen a Tűtoronyba, és kicsit kevesebb hárpia, gombás bundájú lajhár (azóta is pfujjj, pedig engem nehéz elundorítani :S), és jégen loholó mamut tűnjön fel, vagy el. :) 

Egy jó részét egyébként nagyon élveztem a könyvnek. Magával sodort úgy a harmadánál, és lelkesen figyeltem, mik történnek. Aztán mindig jött valami, ami nagyon kizökkentett. Pl. az a nyúzott emberfejű valami, ami azt kiabálta, hogy idididide. (akiből SPOILER a végén egy piros köves gyűrű lett - hát fácán legyek, ha én ezt el tudom magyarázni, miért... SPOILER VÉGE) Vagy amikor a mamutok jöttek. Vagy amikor fogalmam nem volt, ki van kivel, és ki ki ellen. A konzisztórium, a fellegvár, a mérnökök, a királyi udvar, lógtak a levegőben, és nem láttam át senkinek az indítékait. Ahogy azt sem, hova lett az emberiség, és  akkor mégis mik ezek, amik itt vannak a Földön? 

Annyira elrugaszkodott volt minden, hogy sehol nem tudtam belehelyezkedni kényelmesen a történetbe. 

Amik nagyon tetszettek: 

- Latrát amolyan kicsi óriásnak képzeltem, mintha Hagrid lenne, csak sokkal butább verzióban. Hangját pedig végig nagyon borgőzösnek hallottam a fejemben. :)

- A borító a maga szürke egyszerűségével, pedig nem rajongok az ilyen külsőért, mégis bejött.
- Implantokon keresztül kommunikálnak, hát ez nagyon jó :) Meg tetszett az is, hogy csak behunyja a szemét az ember, és máris adatbázisokhoz fér hozzá, másokkal kommunikál, netalántán mások fejébe is beleláthat különféle receptorhálók révén.

- Sessine naplója a kódban. Zseniális. A kimondott szavakat leírja, diktálni lehet neki. Másik feléről nyitva könyv, és szinte végtelen. Kár, hogy erről pl. csak egy kósza mondat van. 

- Tetszett az ötlet, hogy az idő múlása más a kódban és a valóságban. Jó lenne egy ilyen kód mindenkinek, hiszen akár napokat tölthetnénk olvasással, pihenéssel, miközben a valóságban csak néhány óra telne el.

- A szálak összeérnek, és tetszett, amikor rádöbbentem ki is Asura. 

(De sajnos mellékesen nem igazán értem a könyv végét, hogy most akkor mi van, ott fenn a toronyban, ki volt az az ember, mi az a terem, mit csinálnak ezután, mit is értek el, miért nem ment fel már korábban senki, SPOILER ha Latra fel bírt mászni azon a sok lépcsőn és ki tudta nyitni az ajtót, hát nem lehetett olyan nagy wasistdas SPOILER VÉGE, és mégis mi volt a félemmetes géjpezet, ami a könyv utolsó előtti mondatában kerül említésre, egyszer. ?_? )

Értékelés: 10/4 Megfoghatatlan, és sose olvastam még zavarosabb könyvet. A sci-fivel még fogok próbálkozni, Banksszel nem. 

U.i.: Élek a gyanúperrel, ahogy egy kedves mollyal megdumáltuk, hogy lehet, hogy a kedvelők se annyira értik az ilyen jellegű könyveket, csak rámondják, hogy mily sokrétű, és úh, meg áh. 

Végszó: It a véjge. :) 

Még egy adag szépség és újdonság

tumblr.com

Adagokban csordogálnak a könyvheti megjelenések listájára a könyvcímek és borítók, így én is még egy részletben adok hírt róla, mi várható még, főlképp azokról, amik engem is érdekelnek az újdonságok közül. :) 

Az előző csokornyi könyvmegjelenést ebben a posztomban találjátok.

Akit még érdekelnek a többi finomságok is, Nimánál talál Abás posztot, Csengánál Tericum megjelenéseket, és a Molyon Amadea polcát, ahol gyűjtjük a Könyvhét össze megjelenését. (Mert röhej, hogy nincs egy holnap, ahol ez fenn lenne.)

A CorLeonistól érkezik Junot Díaz második magyarul megjelenő műve az Így veszíted el után, ezúttal egy regény, az Oscar Wao rödiv, de csodálatos élete, aminek hasonló megkapó borítója lesz, mint az előző novellásnak. Egy kicsit jobban is birizgálja a csőrömet ez a regényke, mint a novellafüzér. 

Szintén CorLeonis, és várva várt dolog, a Fever (Tündérkrónikák) spin-offja, vagy folytatása, kinek hogy tetszik, az ICED is érkezik, valószínűleg Jégbe fagyva címen. Moning-rajongóként mindenképp hírt adok róla, bár én angolul fogom olvasni, miután  megint újraolvasom az egész szériát, ideje lesz folytatni Dani O'Malley kalandjaival. A magyar borító még nincs meg.

U.i.: A CorLeonisnál még ma tart a nagy pünkösdi akciózás, 50%-os kedvezmények, és könyvek akár 500 Ft-ért is, nézzetek be! :) 

A Főnixtől érkezik egy újabb ifjúsági sorozat nyitókötete a Smaragdtábla, P. J. Hoovertől, aminek még szintén nincs meg a magyar borítóterve, de csodáljátok meg az eredetit! :) 

Június 6-ra érkezik végre a Geopentől A Tűz is, az Engelsfors trilógia második kötete, ami sokáig váratott magára. Hamarosan olvashattok róla posztot nálam. :) 

És még egy érdekesség, ami ugyan már megjelent, de még mindig nagyon új, szintén Geopen, Benjamin Percytől a Vörös hold című könyv. 

Fülszövege: "Egy felismerhetetlen világ születik Megkezdődik az emberiségért vívott harc Eljön az átváltozás éjszakája Mert a gonosz köztünk jár."

 Patrick Gamble sosem gondolta magáról, hogy különleges, míg egy napon föl nem száll egy repülőgépre, ahonnan egyedül ő kerül ki élve. Claire Forrester akkor jön rá, mennyire más, mint a többiek, amikor a kormány emberei berúgják a ház ajtaját, és meggyilkolják a szüleit. Chase Williams, az amerikai Oregon kormányzója sem nagyon tér el az átlagtól. Kissé megalkuvó, részrehajló politikus, aki végül is arra esküdött fel, hogy védelmezi az Egyesült Államok lakosságát a köztük járó gonosztól, de egyszer csak szörnyű felismerésre ébred. A fenyegetés pedig rettenetes, és ott van testközelben. Eddig kordában tudta tartani a törvény, az erő és legfőképpen a gyógyszerek, de a megdöbbentő történet hősei már tudják, hogy bármikor elszabadulhat a pokol. Mert hamarosan eljön a vörös hold éjszakája, amikor egy felismerhetetlen világ születik, és megkezdődik az emberiségért vívott harc."

Egyenlőre ennyi :) Egyre hosszabbodnak a bevásárlólisták, ugye?

Bloodfever - a láz nem csillapodik

Egy dolgot jó, ha megjegyez az ember a Fever sorozattal kapcsolatban: ha az újraolvasás kezdetét veszi, nem lehet csak úgy leállni vele, az ember újra akarja élni az egész történetet. A tanácsokból okulva ezúttal az olvasás közben gyorsan felkörmöltem pár olyan apró részletet, amiken most újból meglepődhettem, mert elfelejtettem, vagy mert talán valóban nyitott kérdések maradtak. (?)

Ez a poszt Karen Marie Moning Bloodfever című könyvének újraolvasása kapcsán íródik, ami a sorozat második kötete. A poszt végén találtok linket a könyvajánlós eredeti posztokhoz is.

Amikor először olvastam a Bloodfevert, nyár volt, és épp a Balatonon nyaraltunk. Emlékszem, hogy azonnal nyitottam is az első rész befejezése után, és hogy bizony ennek a folytatását is azonnal kézbe vettem, amint az utolsó sorokhoz értem benne.

Most, hogy újraolvasom a sorozatot (immár másodszorra), próbálom kötetenként „elemezni” (ez persze távol áll bármi erőltetett irodalmi elemzéstől, szóval kiengedhetik a levegőt, akik az előbb élesen beszippantották :D), hogy ne folyjon össze minden, mint az első habzsoláskor. Persze be kell vallanom, hogy most a poszt írásakor is már megint benne vagyok a következő kötetben… :)

Ha nagyjából vissza kellett volna mondanom kulcsjeleneteket, fontos részeket, főbb cselekményszálakat, valószínűleg elbukom a kötetekbe kategorizálást, úgy rémlett ugyanis, hogy az első kötetben több minden történt, de most meglepődve tapasztaltam, hogy Jayne csak a Bloodfeverben tűnik fel, Mac apja is csak ebben a kötetben utazik Írországba lányához, Fiona ebben a részben tesz keresztbe Macnek. A nyitókötetben persze be kellett vezetni ezt az egész világot, szóval érthető, hogy nem fért bele több minden.

SPOILEREK lehetnek azok számára, akik még nem olvasták legalább a második rész végéig a sorozatot!

Két apróság, amin most harmadszori olvasásra fennakadtam kicsit: 

- Ki ölte meg O'Duffyt? Nem rémlik, hogy később kiderült volna... Az igen, hogy Barrons elszólja magát (ez is furcsa volt így második olvasásra, a kis apró hibái, amit elkövet :)), hogy tudja, hogy elvágták a torkát. De ugye nem Barrons ölte meg? o.O
- Walesben az aukción Moning utal egy tévés személyiségre, aki elég ismert, még a frizurájára is van valami utalás. Ő az, aki utolsónak esik be az aukcióra, a legeslegvégén. Ki lehetett? Lehet, hogy a honlapján valahol fenn van ez az infó, bevallom még nem néztem utána.
UPDATE! 2016.03.05. PuPilla most tudta meg... hogy a híres ember Donald Trump volt! :D

Azon meg, hogy Barrons a jogsijával igazolja magát... annyira röhögtem :D Ez teljesen kiesett. Mellesleg egy ilyen enigmatikus karakternél tényleg olyan hihetetlenül emberi dolog volt, ami valahogy visszarántotta a pórnép közé. :)
Elolvastam az első olvasáskor írt posztomat, és azt a megjegyzést, hogy több időnek tűnt, amit Mac Mallucé kínkamrájában töltött, revideálnom kell. Lehet, hogy kisebb részletekben, vagy elnyújtva olvashattam épp azt a fejezetet első körben, de most abszolút úgy éreztem én is, hogy körülbelül egy bő nap telhetett el, nem pedig hetek. 

SPOILEREK vége. 

A stílus a már megszokott, ironikus, humoros, pergő. A legjobban a Mac-Barrons párbeszédeket szerettem, szerencsére elég sok jó punch line volt. :) 

“I get off on a man with strong moral fiber. The closest Barrons ever gets to fiber is walking down the cereal aisle at the grocery store.” 

Közben csepegteti Moning az információkat Barronsről, de ott lyukadunk ki a végén, hogy még mindig nem tudunk róla semmit... :) És mégis, ha megkérdeznétek, már az elejétől az ő oldalán voltam. Valahogy az összes agresszivitása, titka, és hárítása ellenére egyszerűen bizalomgerjesztő a pasas! :)

“Burns from dropped matches, Ms. Lane? Matches one might have dropped while flirting with a pernicious Fae, Ms. Lane? Have you any idea the value of this rug?”

I didn’t think his nostrils could flare any wider. His eyes were black flame. “Pernicious? Good grief, is English your second language? Third?” Only someone who’d learned English from a dictionary would use such a word.
“Fifth,” he snarled. “Answer me.” 

“I’m asking the questions tonight.” One day I was going to write a book: How to Dictate to a Dictator and Evade an Evader, subtitled How to Handle Jericho Barrons.”

“Home, Ms. Lane?” His deep voice was gently amused.

“I have to call it something,” I said morosely. “They say home is where the heart is. I think mine’s satin-lined
and six feet under.” 

Végül pedig, egy kis baki az angol hangoskönyvből: a sidhe-seer-t ugyebár she-seernek kell kimondani [sííszíí(ö)r]. Az egyébként makulátlan felolvasáson foltot ejt, hogy ebben a kötetben egyszer félreolvassa a nő a szót, szíí-síírnek :) - de persze ezt nem rovom fel, inkább csak nevettem rajta. Az elején nekem is megbicsaklott a szemem nyelvem a sok Sinsar Dubh-on és a sidhe-seeren :) 

A legjobb, legaddiktívabb sorozat a Harry Potter után. :) 

A korábbi posztok: 

A Bloodfever első olvasásakor. 

Confessions of a Moning Maniac poszt. 

A Darkfever újraolvasása kapcsán. 

Darkfever - elkapott a láz, megint

Amióta csak 2011 nyarán először olvastam el Karen Marie Moning Fever sorozatát, menthetetlenül beleestem, és nem is tudok kilábalni ebből a "lázból". Kétszer olvastam már el mind az öt kötetet, és bizony a minap nekiálltam újrázni már megint. Mert jólesik. Imádom a stílusát, humorát, imádom újraélni az eseményeket, a párbeszédeket, és felfedezni apró nüanszokat, amik elsőre, vagy akár másodikra is elsikkadhattak. 

Ez a poszt most a Darkfever (Keserű ébredés) újraolvasása kapcsán íródik. 

Sokan azt mondják, hogy a sorozatkezdő kötet még nem annyira nagy durranás, és hogy bátran folytassa, akinek nem tetszik még annyira, vagy nem varázsolódik el tőle totálisan. Én ezt az álláspontot nem tudom megerősíteni, mert a legelső mondatoktól menthetetlenül elnyelt magával a könyv, akármilyen furcsa is volt a prológus, majd a prológusból az átnyergelés a medenceparton zenét hallgató lányra... :) 

Szeretem az olyan könyveket, amik képesek olyan képszerű jeleneteket vésni az agyamba, hogy ha rágondolok, újra látom ezeket a kedvenc jeleneteket pörögni a fejemben. Ilyenkor már a mondatok első olvasásakor élénken és filmszerűen rajzolódik ki minden a lelki szemeim előtt. De nem is ez a legjobb - hiszen szinte minden könyvnél forgatják a kis tekervények nekem a színes filmkockákat (bár a szereplők arca gyakran elmosódott) - hanem hogy ezek a jelenetek fogják magukat, és újrajátszanak mindent, amikor ismét kezembe veszem a művet. Effortlessly. 

"My philosophy is pretty simple—any day nobody's trying to kill me is a good day in my book."

Ezek közül a legkedvesebbek számomra: 

- a kezdőjelenet természetesen: Mac napozik a medenceparton az iPodjával a fülében, a kertben... 

- Mac, amikor eltéved a Dark Zone-ban és meglátja a ruhakupacokat a nyitott, elhagyott autók mellett, plusz persze amikor először meglátja a BBandB-t, és bemegy telefonálni. Álmomból felébresztve is mondanám rögtön, hogy még vásárol is, pl. Janet Evanovichot :D 

“You, Ms. Lane, are a menace to others! A walking, talking catastrophe in pink!” 

Ezek a jelenetek bevésődtek, és néha azt kívánom, bár tudnék profin rajzolni, vagy festeni, hogy képet is adhassak annak, amit ilyenkor látok magam előtt. Nem hangzanak valami hűha jeleneteknek, tudom, de aki olvasta, az tudja, hogy ezek "mérföldkövek", és hangulatosan, irtó jól vannak megírva.

A Fever tipikusan az a könyv, amit angolul kell olvasni. Egyébként is jobban szeretek angolul olvasni, kivéve persze magyar szerzők magyar remekjeit, de azokat a könyveket, amikben bármi supernatural, vagy bármi csajos dolog, esetleg káromkodások is vannak, angolul kérem, köszönöm. :) Fuck offot ezerszer inkább olvasok, és röhögök rajta, mint valami lighti magyar fordítást, vagy egy bazdmeget bármi magyar könyvben. Mac káromkodási verzióit persze jobban csípem, a petunia akárhányszor feljön, mindig röhögnom kell rajta. :) (petuniát mondd ass helyett :D)

"He raised a brow. 'Petunia, Ms. Lane?'

I scowled. 'Ass, Barrons.'"

A dialógusok is valahogy angolul üthetnek, bár nem olvastam a magyar fordításokat, ez igaz. :) Illetve az, hogy pink, glossy nail polishokról, meg frilly dressekről írnak, nekem lecsúszik angolul, de a csillámos körömlakk és a fodribodri ruha nem :D

Barrons. Erről a paliról nem tudok eleget beszélni. NINCS, egyszerűen NINCS még egy olyan irodalmi alak, mint ő. Annyira karizmatikus, egyedi, kifinomult, ugyanakkor egy vadállat. Minden nő álma :D... Régebben gyakran "zúgtam bele" a férfi főszereplőkbe a könyvekben, de rá kell jönnöm, hogy haloványak mind... Barrons mindenkit felülír. Ő az a férfi, aki totálisan magával rántott. Azt már meg se említem ugye, hogy könyvesboltja van! :D Egy férfi, akivel jár egy egész könyvtár - priceless! :)

"He didn't just occupy space; he saturated it. The room had been full of books before, now it was full of him.”  

Anno, amikor először és másodszor olvastam a sorozatot, sokat jártam zumbázni, és akkor szerettem bele Katy Perry ET című számába, ami nekem egy az egyben Barrons... :) (Alább a dalszövegből vannak részletek.)

You're so hypnotizing

Could you be the devil

Could you be an angel

Your touch magnetizing

Feels like I am floating

Leaves my body glowing

Eszembe jutott az is, hogy mennyit filozofáltunk Barrons mibenlétén - nem mintha a sorozatzáró kötet után nem lehetne még mindig... 

You're from a whole other world

A differenet dimension

You open my eyes

And I'm ready to go

Lead me into the light

Barrons megfejthetetlen marad mindvégig. Apró információmorzsák csurrannak-cseppennek, de a végsőkig marad titok, rejtély, valami elementáris, vad, bestial, ami nem mászott ki ugyebár a mocsárból, mert szeret ott lenni... :) 

Boy, you're an alien

Your touch so foreign

It's supernatural

Extraterrestrial

SPOILER vagyis nem spoiler, de érdekes, hogy újraolvastam az első posztom, és a kommentjeinket Zenkával, amikoris én felhoztam, hogy az első tippjeim szerint Barrons valamiféleképp Mac rokona, vagy apja lehet, vagy hogy ő maga az Unseelie King, hisz annyira kellett neki a könyv, és annyira ősi, nem emberi... Ehhez képest teljesen más az igazság, és minden olyan jól be van bugyolálva, és megy a sok terelés a nagyszerű cselekményszálakkal és izgalommal, hogy esély sincs kitalálni Barrons micsoda egy "szörnyeteg", és mik a titkai. :) főleg nem az első kötetből. SPOILER vége.

"I couldn't imagine Jericho Barrons as a child, going to school, face freshly scrubbed, hair neatly combed, lunch box in hand. He'd surely been spawned by some cataclysmic event of nature, not born."

"Assume' makes an 'ass' out of 'u' and 'me'.” 

Kis érdekességek: 

A szerző

Elfelejtettem - mert azt kétlem, hogy nem tűnt volna fel -, hogy ebben a kötetben van két Harry Potter reference is. Mac beszél róla, bár nem a legjobb értelemben sajnos :D:

 “I love books, by the way, way more than movies. Movies tell you what to think. A good book lets you choose a few thoughts for yourself. Movies show you the pink house. A good book tells you there's a pink house and lets you paint some of the finishing touches, maybe choose the roof style,park your own car out front. My imagination has always topped anything a movie could come up with. Case in point, those darned Harry Potter movies. That was so not what that part-Veela-chick, Fleur Delacour, looked like.” 

"As I slipped into my clothes, I remembered how Alina and I used to make fun of vampire movies and novels, and of the whole paranormal craze in general that had been launched by the creation of one small, pale, bespectacled boy who lived beneath the stairs."

Nem emlékeztem a Sinsar Dubhnál erre a magyarázatra sem, avagy Barrons mindenből ki tudja vágni magát, és néha tényleg a tudással, nem csak a hárítással és visszakérdezéssel :) 

“Dubh is do?" I was incredulous. It was no wonder I hadn't been able to find the stupid word. "Should I be calling pubs poos?"

"Dubh is Gaelic, Ms. Lane. Pub is not.” 

Nagyszerű sorozatkezdő darab, rengeteg mézes madzaggal. Szeretem Moning állandó jelzőit, paneljeit. Imádom a szavait, a mitológiai világát. Rainbow girl, Barrons Books and Baubles, Sinsar Dubh, Rhino Boys. A stílusa, a humora, iróniája, gazdag fantáziavilága... Szuperlatívuszokban tudok csak róla beszélni. :) 

Változatlanul imádom. 

A korábbi posztok: 
A Darkfever első olvasásakor.
Confessions of a Moning Maniac poszt. 

Könyvre költs...

...ha már valamire költesz... :) Legkedvesebb időtöltésemnek hódolva nagyon sok könyvet veszek évről évre, de még mindig úgy vagyok ezzel, hogy ez mégiscsak egy értelmes szenvedély, sokkal jobb, mintha felesleges holmikkal venném magam körül.

A mostani ajánlóposztban megint vegyesen gyűjtögettem. Egyrészt könyvheti megjelenéseket, másrészt pedig egyéb finom falatokat (most a Zenka-féle könyvmignonok járnak a fejemben... :D). Alig ért véget a Könyvfesztivál, máris mindjárt a nyakunkon a Könyvhét! Arról nem is beszélve, hogy az előző hónap magyar nyelvű beszerzéseit ugyebár kompenzálnom kell angol könyvekkel. :)))

'What's it going to be then, eh?'

Antony Burgess: A Clockwork Orange

O My Brothers, csak hogy a főszereplő chelloveckhez hasonlóan govoreetoljak. Ez a könyv teljesen bezoomny, és eleinte malenkij nehéz pony a slovokat, de aztán megy minden, mint a karikacsapás, real horrorshow. Akinek itt fennakadt a szem, az talál szószedetet a poszt végén, és persze appy-polly loggies! :) 

Ez a könyv, egy őrület. Nem tudom hogy jutott eszébe Burgessnek megírni, de azt se igazán, engem milyen bezoomny állapotom vitt rá, hogy ez érdekeljen, és hogy ráadásul angolul olvassam el. Mindenesetre egy jó kis pletcho-veregetés magamnak, hogy végigküzdöttem magam rajta. 

Hogy miért interressovat egyáltalán? Bog knows... 

Szóval a történet egy fiatal srácról, Alexről szól, és a droogie-jairól szól, akik éjjelente huligánkodnak. De nem kispályások, hanem tényleg durva ultra-violence ami itt folyik, a moloko meg a krovvy mellett. Megtámadnak és megvernek embereket, lopnak, betörnek, nőket erőszakolnak meg, és még gyilkolnak is... és mindezt nagyon élvezik. Én meg majdnem eldobtam már a könyvet annyira taszított ez a sok céltalan erőszak, és vandálkodás... A nyelvezet is, de az egyre kevésbé, ahogy előrehaladtam. Egyfelől a nadsat szleng uralja a képet, ami egy képzeletbeli, oroszosított angol szavakkal telizsúfolt tini-nyelv, másfelől a mondaszerkesztés, és a szórend is eléggé össze van kavarva, gyorsolvasni mindenesetre lehetetlen, mert soha nem ott van az ige, ahol kényelmes is lenne, és mindig jön pár plusz szó, vagy egyáltalán valami olyan, amiről az embernek halvány lilája sincs elsőre, hogy az mi is. Jól lehet vele tesztelni, hogy tudsz szöveget megérteni, olyanoknak mint én, akik már túl vannak azon, hogy szótárazzanak valamit, mert itt aztán óhatatlanul jönnek a(z egyébként nem létező) ismeretlen szavak pedig hogy kerestettem a kindle belső szótárával!, amiknek ki kell valahogy következtetni a jelentését vagy felütni a nadsat-english dictionaryt :D. 

A kedvenc borítóváltozatom

A második részben Alexet elkapják, és börtönbe kerül, majd pedig részese lehet egy forradalmian új dolognak, és két hét múlva szabadon engedik, ha rábólint a Ludovico módszerre, amellyel "megjavítják" az embert, és nem lesz képes később az erőszakra, rosszul lesz ha csak rágondol... 

De milyen élet ez? Hogy folytathatja Alex az kinti létet, hogy tud visszailleszkedni a társadalomba? 

Nagy kérdéseket feszeget a könyv, de csak felszínesen áskál bele mindenbe, a mi dolgunk, hogy mennyire gondoljuk tovább. Szabadság, szabad akarat, döntések, embernek lenni, felnőni... 

A módszerről, meg az egész filozófiáról a másságról átnevelő programok, meg táborok jutottak eszembe... 

Az igazat megvallva egyfelől élveztem a könyvet, mint egy oroszos, nyelvi kirándulást. Ugyanakkor gyűlöltem az egészet, mert utálok erőszakról olvasni, és ebben szinte semmi más nem volt, mert a Ludovico is az. Utáltam magamat is, amikor egy kicsit megsajnáltam Alexet... de ez ilyen. A feloldás jó volt, de nem kielégítő. Frusztáló olvasmány. 

Mellesleg olyan se volt még, hogy egy műnél így élveztem a szerző előszavát, ami bizony jó hosszú volt. Nem értem, miért maradt ki az utolsó fejezet az amerikai kiadásokból... Nem mondom, hogy úgy semmi értelme, de ... mégis olyan értelmetlen anélkül kiadni, és a mű megcsonkítása is. 

Értékelés: 10/7 Kíváncsi lennék a magyar fordítására, de  - O my brothers this is not my type of chepooka -, mégsem akarnám ezt mégegyszer megemészteni. 

Tulajdonképpen az a legszebb benne, hogy Alextől is kiráz a hideg, de attól is, amit műveltek vele. 

Nadsat-Magyar szószedet a poszthoz: 

chelloveck - férfi, úriember

bezoomny - őrült

moloko - tej

govoreet - beszél (gavarity)

malenkij - kicsi

pony - megért

slovo - szó

droogie- barát

pletcho - váll

krovvy - vér

horrorshow - jó (harasó)

appy-polly loggies - bocsánat

interressovat - érdekel

chepooka - hülyeség

Bog - Isten (God)

Egy mini-szótár a könyvhöz: >itt<. 

Filmváltozat: >itt<.

Blogdíj

Jó régen voltak már körbecirkáló blogdíjak, de most megint elért egy, vagyis mindjárt négy kis plecsni-díjacska. Köszönöm szépen Abstractelfnek, Liliane Evansnek, Miamonának és Zakkantnak a jelölést, és a kedves soraikat! 

A díjacska szabályai: 

1. Említsd meg, kitől kaptad a díjat, természetesen linkelve :)

2. Válassz ki 4 blogost, akinek a díjat tovább szeretnéd adni - de csak olyannak adhatod, akinek 200-nál kevesebb rendszeres olvasója van! (Természetesen linkelve)

3. Ìrj röpke kommentet a kiválasztott blogosoknak, hogy díjat kapnak Tőled!

Hm, hát nem tudom ki hogy van vele, én eddig soha nem figyeltem kire hányan vannak "feliratkozva", most megnéztem, rám állítólag 16-an, de nem tudom hogy ez tulajdonképpen mit jelent. mindenesetre ha a díj a 200 alatti blogokat hivatott kicsit reklámozni, akkor biztos a béka s*gge alatt vagyok ezzel a számmal! :) Tegnap próbából feliratkoztam valakire, de nem jött semmi - vagyis, lehet, hogy csak én vagyok botor, de azt hittem ha feliratkozik az ember rendszeres olvasónak egy blogra, akkor mondjuk jön neki email, hogy írt a blogger. De ha meg nem jön semmi, akkor mi értelme? Csak az, hogy lássuk, hányan olvasnak minket? A 16-nál úgyis többen vagytok, tudom ám! ;) Kitérő vége, lássuk kik kapják most tőlem a díjat, és nem tudom hány követőjük van, vagy hogy megkapták-e már, mert esetleg körbeért, kissé le vagyok maradva a posztok olvasásával. :) 

Amadea - na ővele speciel nem vagyok lemaradva, mert mindig ír valami szöszt, amire muszáj kattintanom. Egyedi a stílusa, imádom az őrültségét, amit persze pozitívan értek, és el tudja érni azt is, hogy ha már ezerszer láttam is hallottam is egy könyvről, nála mégis megnézem újra a megjelenésről szóló posztot (is). :) 

Miamona - nem titok, hogy egymás hűséges olvasói vagyunk, hiszen az életben is régóta tart közöttünk a barátság. Nem mindenben egyezik az ízlésünk, de ez nem is baj, úgy túl unalmas lenne. Az egyik legszebb, legkellemesebb blog, mind kinézetre, mind tartalomra az övé, és tőle kopiztam az ötletet, hogy kis cikk formátumban jelennek meg már nálam is a bejegyzések. :) :$

Nima - nekem Nima a harcos amazon jótündér-keresztanyám. Imádom a nőt, bármit ír. Olyan ötletei vannak, és olyan lelkesen és sikeresen viszi végbe őket, hogy csak ámulok. A blogja mindig megújul, teljesen profi, és képes a sima könyvajánló posztok alá is 40-50 kommentet bezsebelni. :) Nima rulez. 

Gretty - Gretty blogja egy igazi hírújság, rovatokkal, cikkekkel, tartalmas és érdekes. Határozott véleménye van mindenről, és stílusosan mondja meg a tutit. Örülök, hogy személyesen is találkozhattunk a Könyvfeszten, bár még mindig nem volt időm a posztjaidnál is reagálni... :) 

Sok más blogot is olvasok természetesen (lásd oldalsáv), de a mostani tényállás szerint őket a legtöbbször. :)

Forrás: bibliolectors.tumblr.com