2017. november 26., vasárnap

Lauren Beukes: Zoo City


Van érzékem hozzá néha, hogy olyan szerzőkhöz nyúljak, akik valamiért egyáltalán nem passzolnak velem - és direkt nem azt írtam, hogy az ízlésemhez, mert valamiért mégiscsak felkeltik ilyenkor a figyelmemet a témával, a fülszöveggel, egy merész ötlettel. Pechemre az is előfordul ilyenkor, hogy az adott szerzőnek vakon bizalmat szavazva több könyvét előre be is szerzem. Egy ilyen felvezető után azt hiszem egyértelmű, hogy az fog következni: Lauren Beukes bizony pont egy ilyen fiaskó nekem. A Tündöklő lányokkal már elég nagyot koppantam korábban. Megvettem annak idején a Moxylandet is, és a Zoo Cityt. Előbbinél éreztem, hogy nem, mégsem, de utóbbinál mégis úgy voltam vele, ez valami másféle lesz, talán mégis tetszeni fog, adok neki egy esélyt. 

Állatos témája és az egzotikus, johannesburgi helyszín ellenére a Zoo City nagyon nem az én könyvem lett. És két nagyon nem bejövős könyve után azt is kimondhatom: Beukes írásmódja, stílusa nagyon idegen tőlem, nem tud lekötni, borzasztóan irritál helyenként. A történetszövésében ugyanazokat a bukkanókat éreztem, mint a Tündöklő lányoknál, ugyanúgy fanyalogtam, nem élveztem a sztorit, nem tudtam belehelyezkedni. A krimiszál halotthalvány, mondhatni kritikán aluli.

Zinzi Decemberből, a főszereplőből is egyedül kb. a nevét kedveltem... Nem tetszett, hogy alig fejtették ki a múltját, korábbi életét. Nem tetszett, hogy egy ennyire lecsúszott, fura, deviáns alak, és az állatával, Lajhárral való kötődését is furcsának éreztem, túl hideg volt ez a kapcsolat. Lajhár aranyos, de nem tudta a hátán elvinni a könyvet...

A megalkotott világ nagyon idegen volt, frusztráló. 
Az egész regényre pedig nem tudok mást mondani, mint hogy olyan mint egy rettenetesen disszonáns zenei darab. 
Ezen felül még a sok furcsa szó, afrikai kifejezés is rendkívül zavaró volt. 

A várólistacsökkentésbe tettem be idén a könyvet, és bevallom, az egyetlen indok, ami miatt be is fejeztem, és nem dobtam félre valahol a felénél, az ez volt. 

Értékelés: 10/2 Csalódott vagyok, hogy egy egyébként érdekes alapfeltevést, mely szerint a bűnt elkövetők bűnüket egy állat formájában hordozzák magukkal és még valami képességre is szert tesznek így elrontotta Beukes. Kiforratlan volt, zavaros, és úgy egészében véve roppant semmitmondó. 
Állítólag ismét óriási kutatómunka van a regény mögött, amiből rohadtul semmit nem lehet érezni, legalábbis élvezeti szinten. 

Egy kicsit több energiával lehetett volna ebből egy sokkal paprikásabb poszt is, de megmondom őszintén, nincs kedvem dühöngeni most ezen. :) 

Ember és familiárisa témában Pullmant olvassatok, ne ezt a hipszterkedő, züllött,  trashy lidércnyomást. 

U.i.: A magyar borító ezúttal kenterbe veri az eredetiket. :) 

2017. november 18., szombat

Georges Simenon: Maigret emlékiratai

A borító most is nagyon szép. 
Amikor megtudtam, hogy érkezik ez az új kötet az Agave Maigret sorozatában, nagyon izgatott lettem, mert tényleg egy rendhagyó dolgot kísérelt meg benne Simenon. Megmutatni a regényalakot, a főhőst, a nyomozót úgy, ahogy eddig soha. Nekem is eszembe jutott már, milyen is lenne, ha megszólalna a karakter, hé, hát ez nem is teljesen így volt ám, ahogy azt az író elregélte nekünk... Persze nyilván minden az író fantáziájának terméke, így a karakter esetleges zsémbelődése is, mégis egy nagyon érdekes perspektíva ez, és nem is tudom volt-e már, aki ezt használta az irodalomban (segítsetek, ha ti tudtok ilyet!), pláne kriminél, és egy igencsak közismert szereplővel.

A könyvet tehát maga Maigret felügyelő írja, és elmeséli benne a saját adalékait a Simenon-regényekhez, kijavítgat ezt-azt, hozzászól, hozzáfűz, morgolódik, de talán azért mégiscsak: megbékél (?). 

Maigret elmeséli Simenonnal, az íróval való találkozását, a róla szóló könyvek fogadtatását, azt is, milyen volt, amikor az emberek a regények szereplőjeként néztek rá. Taglalja a különbségeket a regényekben bemutatott Maigret és a valódi önmaga közt. Apróságok néha, jelentéktelennek tűnő részletek, mégis érdekesek, főleg egy igazi rajongónak, aki szeretné elhinni, nahát, ez tényleg a hús-vér felügyelő helyreigazítása. Bár felró hibákat, ezt mégis kedvesen teszi, és érezni, jóban volt azért ezzel a fura Simenonnal, aki egyszercsak megjelent a kapitányságon, hogy ő írni akar róluk... 
Különösen jó volt az is, amikor Maigret elmondta, hogy, s mint kezdett el hasonlítani ő is észrevétlenül a megírt alakra. :) 

A legeslegjobbak azonban a Madame Maigret-s részek voltak számomra. Hangulatos és részletes képet kapunk Maigret és Madame Maigret megismerkedéséről, az udvarlásról, ismerkedésről, és egy elég furcsa lánykérésről. ;) A cédulkák a végén pedig kifejezetten aranyosak voltak. Szeretem őket együtt; Madame Maigret akármilyen keveset is szerepel, mindig érezni a férje iránti odaadását, odafigyelését. Most érezhettük Maigret felügyelő odaadását is, érzelmeit, amikről annyi szó nem esik, vagy annyira nem központiak a nyomozások során. 

Maigret próbálja a szakma, a mundér becsületét is védeni, és részletes képet fest korai éveiről, bakancskoptató, hosszú sétáiról az utcákon, a bűnözőkkel és utcalányokkal való macska-egér játékokról. Egy szinte tapintható képet tár elénk arról, miért és hogyan is lehetett az utcai rendőrködésnek családias hangulata. Mitől lesz ez hivatás, mire lehet büszke a közrendőr.  

Feltűnnek a másik felügyelők, a munkatársak is a végén, de csupán egy-egy villanásra, mert ez a kötet most tényleg csak Maigret-re fókuszál. 

Forrás.
Értékelés: 10/9 Maigret mesél Simenonról. Simenon mesél Maigret-ről. Hogy is van ez? A kis játékuk olyan jól sikerül, hogy valóban elgondolkodhatunk, Maigret önálló(vá vált) személyisége szólt-e most hozzánk.
Rajongóknak kihagyhatatlan, de bárkinek ajánlom, aki 1-2 Maigret történeten már túl van és érdekli a felügyelő karaktere, háttere, emlékei is. :) 

Kiadja az Agave Könyvek. Rendeld meg >ITT<!


Fülszöveg: "Hogyan ismerkedett meg Madame Maigret az éhkoppot nyelő Maigret közrendőrrel? Kik voltak a „szöges zoknisok”? Mit keresett Maigret az erkölcsrendészeten? Hogyan adta kölcsön Simenon a lakását a regényhősének? 

Ezekre és még sok tucat más kérdésre kaphatnak választ a megrögzött Maigret-rajongók éppen úgy, mint azok, akiknek ez a rendhagyó könyv lesz az első kalauzuk a pipázó párizsi főfelügyelő világában. 
Rendhagyó, mert ezúttal nem Simenon beszéli el hőse újabb kalandját, hanem Maigret ragadja magához a szót, s ha már így esett, nem restelli retusálni, kiegészíteni, alkalmasint kétségbe vonni Simenon róla alkotott képét. 
Maigret emlékiratainak olvastán fel kell tennünk a kérdést: Simenon találta ki Maigret főfelügyelőt, vagy Maigret Simenont?"

2017. november 12., vasárnap

Dan Brown: Origin

Az Infernót nagyon szerettem olvasni, de pont emiatt kicsit féltem is, vajon az új rész meg tudja-e majd ugrani a szintet. Mindenesetre egy pillanatig sem volt kérdés, hogy Langdon professzor újabb kalandjaiba mindenképp bekapcsolódom.

"We must be willing to get rid of the life we've planned, so as to have the life that is waiting for us."
Joseph Campbell

Ezzel az idézettel indul a regény, és nagyon megtetszett, vártam, hogy pontosan milyen implikációi is lesznek a történetre nézve. 
Az Origin címe a kiindulásra utal, az emberiség és a világ kezdetére avagy honnan jöttünk? Isten teremtményei vagyunk-e, vagy az evolúcióé? A fizikai-kémiai változások elegendőek voltak-e, hogy létrehozzanak életformákat, vagy kellett az isteni közreműködés? Van-e helye, létjogosultsága ez alapján a vallásnak, vagy csak szemfényvesztésen alapszik?
A honnan jöttünk párja persze a hová tartunk? Ez a két központi kérdés vonul végig a történeten. Hová tartunk, avagy mi az emberiség jövője? Merre haladunk a jelenlegi technikai fejlődéssel és milyen ütemben? Mi történik velünk, mint fajjal? Milyen átalakulások várhatóak?

A történet központi alakja a futurista Edmond Kirsch, aki a világ három nagy vallási vezetőjével tartott titkos tanácskozása után néhány nappal egy rendkívül nagyszabású esemény keretein belül szeretené a nyilvánosság elé tárni felfedezését, ami az egész világot meg fogja rengetni, és válaszokat ad a honnan jöttünk és hová tartunk kérdésekre.

Az eseményen Langdon prof is részt vesz, Kirsch ugyanis a tanítványa volt. Kirsch egy vetítés keretein belül Langdon alakját is behozza a képbe, megidézi a professzor szavait. Ha ez nem lenne, Langdon persze akkor is a sűrűjébe keveredne a dolgoknak. A megszokott recept szerint kialakul egy elég nagy kalamajka a múzeumban, ahova egy bérgyilkos is befurakodott, és Langdon egy csinos nőt társául fogadva hirtelen menekülni kényszerül. Ismerős, nemde? :) A sablon működik, csak egy jó alaptéma kell hozzá és érdekes helyszínek.
Az egészet egy virtuális szereplő, Winston teszi különlegesebbé, akit először csak rögzített audioguide-nak vélünk, de kiderül, talán sokkal több annál.
A bilbaoi Guggenheim Múzeumon kívül, ahol Edmond Kirsch az előadást tartja, van a könyvnek magyarországi helyszíne is, Budapest, a Dohány utca, romkocsmák... A három vallási vezető egyike, egy rabbi itt éli ugyanis mindennapjait. A rabbival történtek voltak talán a legizgalmasabbak a könyvben. Ugyanakkor persze mindenek fölött izgalmas a tényleges válasz (vagy lehetséges válaszok) a hová tartunk kérdésre. A mesterséges intelligenciára kihegyezni a regényt remek ötlet volt, és az is tetszett, hogy felvillantak a veszélyei. Kicsit másként gondoltam a rejtélyek kibogozását, de végső soron így is adott pofont, és tartogatott meglepetéseket. SPOILER! Sokáig azt hittem, Kirsch halála megrendezett, és ezzel akartak nézettséget, és nagyobb médiafigyelmet. Azt  gondoltam Winstonról kiderül majd, hogy igazából Kirsch a háttérből. De így is tetszett, hogy Winston miket machinált - gép létére... mennyire is ébredhet öntudatra a robot?! Voltak már ijesztő eredmények ilyen kísérletekben.. SPOILER VÉGE! 

A korábbi kötetekhez képest kicsit kevesebb volt a kulturális utalás, és több volt az akció, a rohangálás (vagy csak már túl rég olvastam a Da Vincit, és nem emlékszem pontosan :)). A Miller-Urey kísérleten, a jelszó-keresésen, néhány festményen, a Casa Milàn és a Sagrada Familián kívül nem sok tudományos-kulturális tartalom volt, ebből szerintem elbírt volna még többet. De kellett idő a meneküléshez és a konteó oldal bemutatásához is, valamint a mellékszereplők szálainak bonyolításához. Ambra Vidal és Julián herceg egzotikus fűszerei ennek a sztorinak.

“We comfort our physical bodies in hopes our souls will follow.” 

Értékelés: 10/7 Összességében érdemes elolvasni, lehet kicsit tobzódni a szokásos Langdonos-akciókban, és azért közben elgondolkodni a világ sorsának alakulásán is. A tudomány vs. vallás illetve a tudományos tények vs. emberi butaság témában is elég jól fejteget, és ügyesen lavírozik a válaszadásokban. Ad is jó választ a feltett nagy kérdésekre, meg nem is. Nem hagy kielégítetlenül, holott azt hinné az ember, ezekre lehetetlen válaszolni.
Valami mégis kellett volna még, hogy az Angyalok és démonok vagy az Inferno szintjén mozoghasson. Nem tudott annyira berántani, csak beállt a sorba a Dan Brownok közé, és elvegyült...
A zárása egy picit talán túl nyálas is volt.
Ó és még valami. Lehet, hogy pont a technikai fejlődés ad fricskát Dan Brownnak, mert kicsit úgy éreztem nem elég, amit mutat - hogy én ezt már ismerem. Hogy kitalálom a "kódját", és hogy sok mindent hallottam már, vagy ismerem a netről valahonnan. A Da Vinci kiadásakor ismert világ sokkal jobban kinyílt már. Entrópia, a fordított perspektívák, a FedEx logo kis "titka", vagy hogy mi is van a big banggel, meg a big bangen túl... Ezekről már hallottunk itt ott. Nem tudott olyan újdonságokkal előrukkolni, mint korábban. Több szimbólumot, több kódfejtést, több logikázást kérek, Mr. Brown! :) Legközelebbre... :) 

A legmeglepőbb dolog: kürtőskalácsot olvasni egy Dan Brown regényben. :D És voltak más magyar szavak is. :)

Érdekes szavak, kifejezések
trepidation - izgalom, remegés, zaklatottság
forgo - lemond vlmiről, nem vesz igénybe
A trepidationt sose tudom megjegyezni... 

2017. november 8., szerda

Poszt-turkáló: első találkozásom Maigret-vel

Forrás.
Aki követi a blogot, az tudja, hogy Maigret felügyelő és én elválaszthatatlanok vagyunk, és bár még nem olvastam az egész életművet, azon vagyok, hogy minden történetét megismerjem. Elhangzottak már itt olyan kifejezések nagy Simenon-szeretetemmel kapcsolatban, hogy Simenonitis és hogy Maigret-szegültem... de hogy is indult az egész? A poszt-turkáló rovatban most elhoztam nektek azt a régi, freeblogos bejegyzést, amit a felügyelővel való első találkozásomkor írtam: Maigret gyanút fog. 

Az eredeti poszt 2011. 04.06-án született.


2017. november 6., hétfő

Ami még nem volt: kreatív írás

Forrás.
A Témázunk ehavi témája elég rendhagyó, de talán pont emiatt lehet az eddigi legizgalmasabb és legváltozatosabb kör. A MÁSRÓL SZÓLUNK - kreatív írás egyazon kezdőmondatra az, aminek mutatja magát: egy írásgyakorlat... Én nagyon ritkán írok, nem vagyok novellagyártó alkat, de néha elkap az ihlet engem is, és régebben írtam pár rövidke történetet - a fióknak persze. Most bátor leszek, és bár annyira nincs ínyemre, hogy nem egy témakifejtős, hanem egy önkifejező dolog ez inkább, azért természetesen írtam én is egy szöszt.

A kezdőmondat: "Ülök a padon..."
A mondatra, avagy kezdőhelyzetre nyilván nagyon-nagyon más sztorik fognak születni. Ha valaki anélkül szeretne csatlakozni egy sztorival, hogy a mi posztjaink befolyásolnák, ne olvasson tovább, hanem írjon rögvest. A forma és a terjedelem nem számít, lehet kisregény, de haiku is az alkotás. ;) 

2017. november 4., szombat

Könyvbár - Harry Potter és az azkabani fogoly menü

Februárban jártam utoljára a Könyvbár&Restaurantban, és sajnos nem maradtam hű az ígéretemhez, hogy ha kedvelt-kedvenc könyvemet "főzik meg", akkor mindenképp ellátogatok: kihagytam ugyanis Joanne Harris Szederborát... Reménykedem benne, hogy egyszer újra hozzák azt is, ismétlésként. Na de a fő-fő kedvenc, az újabb Harry Potter rész valóban nem maradhatott ki, és már hagyományból Zakkanttal együtt mentünk el végigenni a következő kötethez összeállított ínycsiklandó és szépséges ételeket. 

A Harry Potter és az azkabani fogoly menüsora a következő volt: 
  • Dementor (Szarvasgombás marhahús-krém, fekete bogyó tapenád, fekete kenyér)
  • Zordó (Kókuszos, gyömbéres sütőtökkrém leves)
  • Kristálygömb (Kacsacomb, fenyőmagos zöldségek, birsalma)
  • Patrónus (Borsos kéregben sült szarvas, fehér babmártás, diós polenta, ecetes
  • vargánya)
  • Bogoly Berti féle mindenízű trüffel (csokoládé és egyéb váratlan ízekben)
  • Vajsör

2017. november 1., szerda

Poszt-turkáló: Für Elise

Forrás.
Már régóta szeretném, ha minden korábbi Szabó Magda könyvről írt bejegyzésem itt lenne a blogspoton is, úgyhogy az Örömhozó, bánatrontó után folytatom a sort egy klasszikussal, a Für Elise-zel. A poszt-turkáló rovatban a freeblogról elveszett posztokat hozom át ide, már persze csak azokat, amiket érdemes, és azt gondolom Szabó Magdából mindig érdemes megmenteni bármilyen kis szeletet is.

Az eredeti bejegyzés 2011. 09.26-án született.