Szeptemberi összegzés

Saját képek.

Mielőtt megint kéthavi gyűlik össze, inkább külön elmesélem még, mi történt szeptemberben nálam könyves fronton. :) 

Számokban kicsit csalóka lenne, ha leírnám, hány könyvet is írtam fel olvasottnak, ugyanis az történt, hogy végre bejelölgettem, felírtam egy nagy adag gyerekkönyvet, de ezeket nyilván nem mindet most olvastam - ugyanakkor gyakorlatilag minden nap olvasom őket. :'D A gyerekkönyveken és lapozókon kívül két "rendes" könyvet fejeztem be szeptemberben: a régóta megkezdett Halásznegyedet, amiről azóta írtam is, és a féltégla Troubled Bloodot, ami újraolvasás volt az új rész előtt. Ez utóbbiról nem lesz külön bejegyzés most, de annyit azért összességében el kell mondjak róla, hogy baromi jólesett ez a könyv, még mindig kedvenc, imádom! Remek volt az újrafelfedezés, nagyon sokat felejtettem belőle, és így újra élvezhettem összerakni a kirakóst. :) A krimi és a magánéleti szálak is egyszerűen tökéletesen vannak szőve.  

Ami a gyerekkönyveket illeti, örülök, hogy kicsit elkezdtem összerendezni mi is van meg, mit olvastam el, miből szeretnék beszerezni több más kötetet is. Még két nagyobb adagban szeretném felvinni ezeket a könyves elmaradásokat a kis listáimra. A Goodreadsen való pontos adminisztrálást feladtam, ami fenn van, bejelölöm, ami nincs, kimarad az ottani statisztikámból. Mégiscsak a kockás füzet az igazi? :D 

A blogra nagyon kevés időm jutott szeptemberben is, sajnos. Mindössze két bejegyzés született, azok is zárás és tervek voltak.

Új beszerzésem öt volt a hónapban:

- Georges Simenon: Maigret és az éjjeli utas

- Jeff VanderMeer: Kolibri szalamandra - ez a kettő előrendelés volt az Agavétól, csak a megújult honlap miatt beakadt/elveszett a rendelésem, így csak szept kaptam meg végül (de nagyon rendesek voltak, segítettek :)) 

- Robert Merle: Állati elmék - elcsábultam az új, Kapszula könyvtár kiadásra. Sosem olvastam még Merle-t, de nagyon kíváncsi vagyok rá. 

- Mark Seal: Vadvirág - Nikkincstől kaptam ajándékba ezt a régóta kívánságlistán levő kötetet. :)

- Meik Wiking: Hygge - ezt pedig a férjemtől kaptam, és sajnos lemaradt a képről, elfelejtettem, mert épp olvasom, és másutt volt. :( :/

A többiek szeptembere: 

Dóri, Amadea

Donatella Di Pietrantonio: Halásznegyed

Ritkán ugrok neki ilyen gyorsan folytatásoknak, de nagyon-nagyon megörültem, hogy milyen hamar jött nálunk is A visszaadott lány következő része, és annak még inkább, hogy Nikkincstől meg is kaptam ajándékba. :) 

Az már sajnos a  körülmények szomorú kis összjátéka volt, hogy ahogy korábban említettem, ez a szegény pici könyvecske gyakorlatilag az egész nyarat velem töltötte, annyira nem sikerült leülni vele és belemélyedni rendesen. Áldozatul esett az ilyenkor szokásos újrakezdésnek is, mert az ember elfelejti, mi is volt, hogy is volt az első 20-25 oldalon, amit olyan lelkesen behabzsolt egy jó hónappal korábban... De azért amikor végre nekiveselkedtem rendesen, vitt magával, és könnyű volt újra belehelyezkedni a jellegzetes hangulatba, amit Donatella Di Pietrantonio teremt. 

"Olyan pontos emlékeket őrzök a lakásról, hogy még ma is fel tudnám sorolni minden jellegzetességét: az ingatag járólapot a fürdőszobában, amely megzörrent, ha ráléptünk, és a fény játékát a falakon. Arra ébredtünk hogy halkan kattan egyet az ablak, amikor a napfény melegétől hirtelen kitágult az üveg."

A második rész kicsit más, mint ahogy az előzőben haladtunk. Nem ott folytatódik, ahol A visszaadott lánynál elbúcsúztunk a szereplőktől, és nem is lineáris, ahogy az időben halad. A főszereplők felnőttek, és hol közelebb sodródnak egymáshoz, hol távolabb kerülnek. A kötelék persze mindig ott van köztük.  A továbbra is névtelen elbeszélő egy francia városkában tanít, amikor egy telefonhívás miatt váratlanul haza kell mennie Pescarába. Az olvasó is csak később tudja meg ennek pontos okát, addig pedig emlékek közt csapongunk, ide-oda ugrálva az időben. Ez kicsit zavaró volt eleinte, de azért összeáll a történet. 

Adriana és nővére nagyon különböző életutat járnak be, de mindkettejüknek jutnak hasonló jellegű tapasztalások. Ferrante Nápolyi regényeiben is hasonló, ahogy Lila és Lenú kapcsolata alakul, bár az összetettebb és részletesebb is. Adrianaéknál is tulajdonképpen az történik, hogy az egyik "megszökik", a másik "marad", nem tudnak mindketten kitörni a korábbi helyzetükből. 

"(...) Adriana mezítláb ment ki az erkélyre a ruhában, amelyet az előző heti esküvőn viselt. A szellő hullámokban lebegtette a szoknyát a lába körül, olyan volt, mint egy szeletnyi tenger." 

Adriana a zűrösség és vadság megtestesítője, nehéz vele egy hullámhosszon maradni, akárcsak Lilával. Nagyon tetszett most is a fordításban, hogy milyen jól érezni Adriana mondataiból, csak néhány ragozásból, pattogósabb végből, hogy ő máshogy beszél (talán ez volt a Ferrante könyvekben a "nyelvjárás"). 

A Pieróval való kapcsolat érdekes volt, tetszettek a leírások, és meglepő fordulatot hozott, én nem számítottam rá. 

"Téli vasárnapokon néha ahhoz sem volt kedvünk, hogy felkeljünk a kanapéról, és kilépjünk a város utcáira. Csontig melengetett minket a két összepárosított magány."

Nagyon hiányoltam a könyvből Adalgisát, kíváncsi lettem volna mi van vele és az új családjával... És sajnos Giuseppének is vajmi kevés szerepe volt, alig jelent meg. Lesz vajon folytatás, előkerülhetnek ezek a szereplők? 

Szikár, olaszos, életszagú könyv volt, mégis kellemes olvasmány sorstörténetekről, kapcsolatokról, kötelékről.  Egy leheletnyit kevésbé tetszett, mint az első kötet, de összességében méltó folytatás, és abszolút ugyanaz a hangulatiság. 

Donatella Di Pietrantonio itt járt Magyarországon a Könyvfesztiválon, és dedikált is, de sajnos most lemaradtam róla. 

Elle Cosimano: Finlay Donovan Knocks 'Em Dead

Júliusban olvastam a Finlay Donovan első részét, és most látom csak, hogy mindkét kötetet egyformán 4-4 nap alatt sikerült "ledarálni", ami nálam jelen pillanatban elég jó teljesítménynek számít. :) Csak úgy száguldott a második rész is, ami egyébként villámgyorsan megjelent a Könyvfesztiválra magyarul is, Finlay Donovan mindent visz címmel az Agavénál.

A Finlay Donovan Knocks 'Em Dead szerencsére nem szenvedett "középső rész szindrómában" - egyáltalán nem ült le a sztori, szó sincs töltelékkötetről, nincsenek felesleges körök, hogy aztán valahogy ugyanoda lyukadjon ki az egész, ahol már az első rész végén is tartottunk. Nem kell félni az ehhez hasonló hibáktól. Finlay és Vero hozzák a formájukat. :) Előbbi ismét egy leadási határidő szorításában éli a mindennapjait - mert hát nem lehet folyton rosszfiúkat eltenni láb alól, néha be kell szolgáltatni egy-egy újabb kéziratot is... Meg hárítani bizonyos kedves rendőrök érdeklődését... Utóbbi pedig kordában tartja a háztartást, a gyerekeket, a könyvelést, a pénzügyeket... Vagy mégsem? Veróval kapcsolatban azt hiszem számíthatunk még néhány érdekes fordulatra, és ne aggódjatok, ez nem spoiler, csupán el lett hintve néhány dolog, ami még kibontásra vár, például rejtélyes múltbéli titkok. Reméltem és remélem továbbra is hogy nem fog megrendülni a bizalom Finlay és Vero közt, mert szuper párost alkotnak, ahogy azt az első részben is bizonyították már. 

Az első rész igen izgalmasnak ígérkező függővéggel zárult, ennek a kibontása, felgöngyölítése teszi ki a cselekmény jó részét. Finlay nyomozni kezd egy titkos női fórum tagjai után - ahol a férjére is vérdíjat tűztek ki-, sőt, megpróbál beépülni is. Ki lehet Fedup és Easyclean? Hogyan védheti meg Deliát és Zach-et, amikor Stevennel vannak, ha Stevenre potenciálisan épp egy profi bérgyilkos vadászik? És vajon mi okból akarja valaki likvidálni épp Stevent? Finlay persze szerencsétlenségére éppen rosszkor rossz helyen bukkan fel többször is, és akár gyanúba is keverheti magát...

Aztán újfent felbukkan a maffia is, és Feliks Zhirov, aki ugyan börtönben csücsül épp, de azért nem rest mozgatni a szálakat a háttérből, miközben minden követ megmozgat, hogy kiszabadulhasson... Finlay-ben emberére talál - izgalmas volt a közös jelenetük a börtönben, és nagyon intelligensen építette fel a szerző ezt a részt, nincs hiba. 

De akad más egyéb is: titkolózás, sportautó elkötés és száguldozás, egy fagyasztóláda és hajmeresztő tartalma, akció, akció hátán, és szerencsére ezek mellett a humor sem hiányzik. 

Nagyon csíptem Finlay anyját is ebben a részben, és kíváncsian várom a továbbiakat. ;)

Januárban érkezik - legalábbis eredetiben - a harmadik rész, a Finlay Donovan Jumps the Gun. Én biztosan olvasni fogom, tökéletes kikapcsolódás ez a sorozat. :)