Február '15

Forrás

Elég gány hónap volt ez a február, és bár rövid, úgy érzem már hónapok óta csak szemerkél az eső és még mindig sötét van, bár már öt óra utána megy le a nap elvileg - gyakorlatilag nem látom a napot, mert borús minden, és ez a hangulatomra is rányomja a bélyegét. Egy szó mint száz, nagyon várom a tavaszt, hiába jó ez az idő a bekuckózós, forró kávés olvasáshoz, nekem ebből már elegem van és pokrócon akarok heverni a füvön, csíkos szívószálas limonádét kortyolva. Pont. :)

A beszerzések ebben a hónapban így alakultak: 

- Neil Gaiman: The Sleeper and the Spindle - Bookdepo rendelés, gyönyörű a könyv, a képen látszik az áttetsző borító is. Heloise bűne egyébként ez a vásárlás, aki remek kedvcsináló posztot rittyentett róla :) 

- Georges Simenon: Maigret és a beharangozott gyilkosság - Agave reci

- Martin Pistorius: Néma üvöltés - Athenaeum reci

- Monique Roffey: The White Woman on the Green Bicycle - Bookdepo vásárlás, bevallom ez szinte teljes mértékben egy olyan vásárlás, hogy megtetszett, jöjjön, na de még mindig jól állunk, és ilyenből kevés lesz idén. :) 

A februári mérleg tehát: 4 könyv, ebből 2 reci, 2 vásárlás, 2 angol nyelvű és 2 magyar. :) 

A többiek beszerzései: Theodora, Katacita, Tekla, Amadea, Nikkincs, Nita, Zakkant.

Bőröm alá mászó könyvek

A Témázunk februári etapjának témája a Sokkoló, ledöbbentő, "ilyen nincs!" könyvek. A téma szerintem igen tág, hiszen megdöbbenhet az ember egy nem várt fordulaton, amikor az író csavarint egyet, amikor az imposztorról lehull a lepel, vagy éppenséggel kiderül, hogy pont fordítva volt minden, mint sejtettük, egy függővégen, de akár csak egy bizonyos mondaton is, ami mindent megváltoztat. De nekem már elsőre az jutott inkább eszembe, amikor egy könyv hatása és utóhatása olyan nagy, hogy szinte azt mondhatom, a bőröm alá mászik. Zsigeri borzongást/félelmet/érdeklődést/megdöbbenést vált ki, és valahogy "velem marad". Az igazi "ilyen nincs" élmények szerintem tényleg örökre megmaradnak, mint feldolgozhatatlan frusztrációk és áll-leejtő sokkok, amiket bizony nem más okozott, mint néhány papírra vetett szó... 

Gondolkodás nélkül, és álmomból felébresztve el tudom sorolni, hogy a bőröm alá mászós könyvek nekem a következők voltak: 

• George Orwell: 1984
• Yann Martell: Pi élete
• Szabó Magda: Az ajtó
• Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről

Sokfélék, és abban számomra mégis hasonlóak, hogy mind "sokkoltak" valamilyen módon. 

Az 1984 nagy meglepetés volt, mert elég keveset tudtam róla (szégyenszemre?), és azt hiszem így tudott igazán nagyot ütni. Beszippantott a newspeak, thoughtcrime, a 101-es szoba titokzatos, és nagyon is valós mivolta - most érkeztek meg a "fülelő" tévék, gondolom mindenki hallotta... -, és az az utózönge, amit bennem hagyott. Sok mindennek olvastam utána a könyv kapcsán, és azt az üresen hagyó, döbbent, ordító csendet, amit a befejezésekor "hallottam", most is fel tudom idézni. 

Biffno rajza, forrás.

A Pi életéről ugyan egy picivel többet tudtam előre, de a sokk nem volt elkerülhető így sem. Ami a legfurcsább, hogy igen nagy hajrában olvastam a végét (nem mintha sietnem kellett volna, csak úgy jött ki a lépés), és már-már átfutottam a "csavaron". Vissza kellett mennem, újra kellett értékelnem, hideg futott végig a hátamon, aztán csak fújtattam, és ingattam a fejem, és nem tudtam nem gondolkodni rajta, nem emészteni, mert birizgált, megmozgatott, és nem hagyott nyugodni. Monumentális végkifejletbe vitte Martell a könyvet, és attól a pár, mindent megváltoztató, morfondírozni való mondattól úgy éreztem magam, mint akit fejbe kólintottak, és csak most tér magához, értelmetlennek hangzó félmondatok, és kérdések sokaságát hangoztatva: dehát... most akkor... micsoda?!  Eldönthetjük, kell-e, lehet-e dönteni az értelmezéseiben, de egy biztos: akár születik döntés, akár nem, a hatás maradandó. 

Az ajtó talán egy picikét kilóg a sorból, de mindenképpen egy megdöbbentő élményt nyújtott, és az egyik legmélyebb, legelgondolkodtatóbb Szabó Magda könyv, amit olvastam - pedig lassan a végére érek az életműnek, de még most is így van - , előkelő helyéről igen nehéz lenne letaszítani. 

Amiért kilóg talán a többi közül, az az, hogy nem csavarok, vagy nem egy hatalmas üres csönd, egy dühöngő kiáltás volt, amit kiváltott, hanem valami másféle megmozgató érzés, az emberi viselkedés, az emberi érzelmek apró húrjait pengette meg, de egy olyan tercben, ami azóta is fáj a szívemnek. 

Tv versus könyv az eredeti téma, de a könyves defibrillátor
miatt ide kívánkozik ez a kép. :) 

A Beszélnünk kell Kevinről bloggerkörben már-már kultkönyv. Kevinről nem lehet eleget beszélni. Kevin hosszú évek távlatából is előhozza ugyanazokat a dilemmákat, megbeszélni, megvitatni való kérdéseket, miért?-eket, amiket az olvasáskor és a befejezést követően. Borzasztó könyv, és mégis, sokkal kevesebb lennék, ha nem olvastam volna. Nem is tudom mikor váltott ki belőlem ennyi fizikai reakciót és konkrét sokkot egy könyv. Megfeküdte a gyomromat. Hiába tudtam, hogy ez egy iskolai mészárlásba torkolló történet lesz, hiába tudtam, hogy nehéz lehet majd megélni, hiába lett volna bármi lelki pajzs, a Lionel Shriver által aprólékosan, gondosan, fáradságosan felépített sokszáz oldal beitta magát a pórusaimba, hogy a végén elfojtsa a lélegzetemet is, mint egy mikrogrammra kiporciózott méreg, és nem, nem a nagyjelenettel, sokkal több, sokkal nagyobb, sokkal mélyebben gyökerező dolgokkal. Kinyitottam és becsuktam, és alig tudtam olvasni, dühös voltam és frusztrált, legszívesebben falhoz vágtam volna a könyvet, és üvöltöttem volna. Napokig alig tudtam másra gondolni szabad perceimben, annyira lefoglalta a gondolataimat, és annyira sok feldolgoznivalót adott. Hisz, még most is, ha megjelenik egy új poszt róla, ott is millió kérdés vetődik fel, érvelünk, és ingatjuk a fejünket. Ha a fent felsoroltak közül választani kell, Kevin az igazi a nagybetűs sokkoló olvasmány. Életem egyik legmeghatározóbb könyve.

Egy picit szeretnék ezektől a nagy szavaktól és kemény olvasmányoktól másfelé is evezni, mert vannak azért bőven megdöbbentő dolgok a szórakoztató irodalom berkein belül. Nekem nagy döbbenet volt egy ponton például a Millenium trilógiában, amikor egy szereplőről kiderült a második kötetben, hogy ki is valójában. Amikor a Dreamfever (Moning) azzal  az elviselhetetlen cliffhangerrel ér véget... (akkor éppenséggel vonatúton maradt szó szerint teljesen tátva a szám.) De sosem felejtem el azt a jeges rettegést, ami kitört rajtam a Harry Potteren, amikor Lord Voldemort újra testet öltött... És ha már Harry Potter, a hatodik kötet örökre rányomta bélyegét egy nyaralásomra, ahol éjszakába nyúlóan olvastam az utolsó fejezeteket, és megállíthatatlanul sírtam annak a bizonyos szereplőnek a halálán... Mi több, napokon át szinte gyászoltam, persze képletesen, annyira nehéz volt túllépni rajta, hogy mi történt.

Még egy harmadik féle sokk is tartozik a HP-élményeimhez, de ez jobb, ez ilyen igazi "exhilarited" sokk. A befejező kötet olvasásakor, és kiváltképp az erdőbe menetelkor tört rám teljes erejével. Olyan katartikus élménynek éreztem, hogy én most tényleg, komolyan a végét fogom olvasni a Harry Potternek, és kiderül minden, pont kerül mindennek a végére, és az egész közben annyira, de annyira féltem és féltettem Harryt, hogy a pulzusom szabályosan az egekben volt, a torkomban dobogó szívvel nyitogattam és csukogattam a könyvet, lassan haladva egészen az All was wellig... :)

A rossz módon, más értelemben sokkoló könyvek, amiben olyan undorító dolgok, vagy elfogadhatatlan viselkedésformák vannak,  amik kiborítanak, esetleg pocsék stílusával sokkol nekem az egy más tészta, őróluk a paprikás posztjaim tanúskodnak. A véres krimi, kínzás vagy csonkolás, elrablás önmagában nem sokkol, ahhoz kell egy olyan környezet, egy olyan írásmód, karakterábrázolás, háttértörténet, ami maradandóvá is teszi, vagy ami miatt tényleg lelki sebet okoz, egyébként csak egy krimi/thriller/horror marad a sok közül.

A témához bátran lehet csatlakozni poszttal, jelezzétek kérlek nekem, ha írtatok, és belinkelünk titeket is! :) 

A többiek posztjai a Sokkoló könyvek témában:

Szee, Miamona, Ilweran, Anaria, tigi.

Utóvéd (később csatlakozók):

Bubu, Katacita, Bill, Bea, Nikkincs.

/A képek illusztrációk. Forrás: google.com, weheartit.com/

Katherine Howe: A boszorkányoskönyv

Nem is tudom, hányadán állok ezzel a könyvvel. Az biztos, hogy nem erre számítottam, és egy bizonyos fokig csalódott vagyok. A komoly, szép külső, a szerző közvetlen leszármazotti kapcsolata salemi boszorkányként megvádolt nőkkel egy erőteljes, történelmi ihletésű és kicsit szépirodalmi stílusú könyvre engedett következtetni, a fülszöveg pedig misztikus hangulatú krimi szálat rejtett. Ehhez képest azt kell mondjam eléggé ponyva a könyv - ami nem baj, olvasok én ponyvát, csak hát na, mégiscsak más, mint elvárná az ember. A ponyvaságnál azonban bosszantóbb a modorossága, és a fordítás hiányosságai. 

A történet főszereplője Connie, aki történész doktorandusz, a képesítő vizsgájával indul a cselekmény, ami eleve nevetséges mint vizsga, de mindegy, túlléptem rajta, alig vártam a boszorkányos részeket. Merthogy Connie kutatást végez, valamiféle új "ősforrást" kell keresnie hozzá. A "véletlen" nyomra is vezeti, amikor nyáron nagyanyjának elhagyatott házát takarítja ki anyja kérésére, hogy a későbbiekben el tudják adni. A nyom egy üreges kulcs belsejéből hullik a kezébe: egy papírfecni, rajta egy név: Deliverance Dane... 

Az egyik szálon Connie keresgélését, a másikon Deliverance 1600-as évekbeli megvádolását és perét követhetjük nyomon, valamint a família többi lányának sorsába is betekintést nyerünk a 18. században, naplójegyzetek révén. 

Szerelmi szál is keveredik az 1990-es évekbeli eseménysorozatba, Connie beleszeret egy ipari alpinistába, Sambe és hamarosan őseinek boszorkányos tudására lesz szüksége, hogy megmentse szerelmét. 

No, hát nem rossz ez, tényleg, csak annyira nem is jó. Az írás stílusával volt a legtöbb bajom, olyan magát okosnak tartó, igazából buta könyvnek éreztem. Az egész tudományos munkatársi, doktoranduszos, kutatásos részek parasztvakításnak tűntek. Connie elég ostoba tyúk, és nem igazán tudtam megkedvelni, a szerelmi szál klisés volt. 

A régi időkben játszódó részek jobban megfogtak, illetve a jelenben nagyon-nagyon tetszett Anyó háza, az az elvadult, érdekes növényekkel teli kert, az apró szobák, a kincsek a polcokon, a sötétség, amit csak petróleum lámpák világítanak meg... Igazán hangulatos volt a régi konyha is, a rengeteg rejtélyes üveggel, tárolórekeszeivel. Az egész házikós és varázslásos rész, meg a régi nagy kalendárium vagy csízió, amit Connie keres az Átkozott boszorkákra emlékeztetett, amit nagyon imádok filmen és könyvben is. A sors iróniája, hogy azután jött ezekből még egy jó adagnyi, amikor épp minden platformon elszidtam a könyv stílusát... :D Persze ez nem változtat azokon a kritikai megjegyzéseimet, csak volt utána bőven, amit viszont megszerettem benne. (Ha ezek nem lettek volna, jött volna a paprikás poszt. :D)

Kiszámíthatósága ellenére van némi izgalom a végén, bár elég botor dolog volt kevés szereplővel dolgozva az egyetlen kicsit is rosszindulatú szereplőt megtenni főgonosznak. 

Egészében véve nem bánom, hogy elolvastam, szeretem a boszorkányos témájú könyveket és mindent, ami a salemi boszorkányokkal kapcsolatos, de elég kezdetleges írás, nem igazán maradandó, és lehetett volna rajta csiszolni. Hangulati elemeiben, apró részleteiben viszont még így is sokszor megfogott. Imádtam Arlót a kiskutyát, és a boszorkány-família képviselőinek neveit is: Deliverance, Mercy, Prudence, Patience, Temperance, Constance.

Értékelés: 10/5,5 Igen is, meg nem is... 

Fordítási kukacoskodás: 

- "A nő szempillái repestek" ??

- "nézte az öbölt"

- "Jachtok horgonyoztak egymás mellett, amelyek sötétebbek lettek a pirosodó ég alatt"

- "Az alkimisták analógiásan gondolkodtak"

- "beszívta bőrének tengerszagát, amelynek sója felhígult a lófarokba tapadt festékszeplők kémiai zománca alatt" WTF? Akkor legalább valami magyart alkottak volna ebből a szar szerencsétlen mondatból.

- "varratmentes arrogancia" ?! Seamless, netán? Varratmentes? Most komolyan? 

- a borzalmas varratmentes után két mondattal meg: "stupid szöveg"... 

- Ugyanígy nincs lefordítva egy könyvre utalásnál hogy ld. 40. oldal, ott van hagyva az oldal rövidítése, a "p."

- "szorongásának világnagy lasszója visszahúzódott önmagába, és azóta, mint egy számítógépes jelzés, folyamatos süvítéssel kísérte minden lépését." Sokszoros wtf... o.O 

- "... (a) megtestesült ötlet már a szemgolyói hátulját verte"

Sóvágó Katalin követte el ezeket a gyöngyszemeket.  (A 17. századi részek fordítása viszont meglepően jó volt, és korhű szókinccsel dolgozik, az már az én problémám, hogy a falra mászok a "kend"-ektől és 'ö' betűzéstől az 'e' helyett.)

Visszatérés Gerry bácsihoz

Bár nem egészen erre gondoltam, amikor azt mondtam, megint állatosat, és kiváltképp Gerald Durrellt szeretnék olvasni, mégis úgy alakult, hogy a visszatérést két rövid válogatással kezdtem, Gerald Durrell történeteiből, hangoskönyv formájában. 

Gyerekkoromban és kiskamaszként teljesen beleszerettem Durrellbe, ami nem csoda, mert én is állatbarát vagyok, és a biológia, természettudomány iránt mindig is érdeklődtem, így az lett volna meglepő, ha nem köt le a néha már-már tudományos-ismeretterjesztés, ami regénynek álcázza magát. Szerettem Gerry gyerekkori, korfui kalandjait, és az összes emberi és állati csudabogarat, akiket felsorakoztatott. Többször könnyesre nevettem magam a családi kalamajkákon, az állatok képtelen történetein, a gyűjtéseken, és emlékszem, sokszor-sokszor azzal csuktam be a könyveit, hogy konkrétan hangosan megköszöntem neki az élményt. :) 

Bakancslistám elemei közt szerepel a korfui villák és a Jersey szigeteken található Durrell Wildlife Park meglátogatása. És az életmű elolvasása is (17 könyvél járok azt hiszem). 

A hangoskönyvek közül A feltalálók és a Repülő virágok mezeje került most sorra. Igazság szerint nem nagyon szeretem az ilyen válogatásokat és rövidítéseket, de mint mondtam, kedvcsinálónak és házimunka közbeni büntetlen szórakozásnak kiváló volt. 

A feltalálók nem tetszett annyira, néhol kicsit unalmasnak találtam, kedvenc részem a hajóskapitányos volt, amikor Gerry elmeséli miben és hogyan előztek már meg minket az állatok, milyen fantasztikus feltalálók is ők (elektromosság - elektromos angolna, ultrahang - denevérek stb.).

Sinkó László felolvasása nem tetszett. 

A Repülő virágok mezeje sokkal szórakoztatóbb volt, és nem csak Szacsvay László miatt, aki remekül olvas fel, hanem a történetek a gyűjtőutakról és az állatokkal való kapcsolatáról sokkal inkább olyanok voltak, amilyenek rémlettek gyerekkoromból. Sörényes Sára volt az egyik kedvencem, de élvezettel figyeltem a többi állatságot is. 

Értékelés: A feltalálók: 10/6,5 Repülő virágok mezeje: 10/9

Könyvszemezgető

Forrás

Mivel beállt valamiféle rekordlassúságú olvasás nálam, és bár haladok a könyveimmel, úgy látszik mégis, mintha egy helyben toporognék, és egyiket se fejeztem még be, így jöjjön némi töltelékposzt mézesmadzag, új könyvekről, várható megjelenésekről. :) 

Hamarosan persze lesz könyves poszt is, Rowling Átmeneti üresedéséről, és A boszorkányoskönyvről. 

És talán előbb utóbb ezekről az új csemegékről is:

A Libri kiadja Jessie Burton The Miniaturist című regényét, amire már korábban felfigyeltem. A babaház úrnője címen érkezik a könyv 2015. március 13-án. Maradok az angol fülszövegnél, az sokkal felcsigázóbb:

"On a brisk autumn day in 1686, eighteen-year-old Nella Oortman arrives in Amsterdam to begin a new life as the wife of illustrious merchant trader Johannes Brandt. But her new home, while splendorous, is not welcoming. Johannes is kind yet distant, always locked in his study or at his warehouse office-leaving Nella alone with his sister, the sharp-tongued and forbidding Marin.
But Nella's world changes when Johannes presents her with an extraordinary wedding gift: a cabinet-sized replica of their home. To furnish her gift, Nella engages the services of a miniaturist-an elusive and enigmatic artist whose tiny creations mirror their real-life counterparts in eerie and unexpected ways . . .
Johannes' gift helps Nella to pierce the closed world of the Brandt household. But as she uncovers its unusual secrets, she begins to understand-and fear-the escalating dangers that await them all. In this repressively pious society where gold is worshipped second only to God, to be different is a threat to the moral fabric of society, and not even a man as rich as Johannes is safe. Only one person seems to see the fate that awaits them. Is the miniaturist the key to their salvation . . . or the architect of their destruction?Enchanting, beautiful, and exquisitely suspenseful, The Miniaturist is a magnificent story of love and obsession, betrayal and retribution, appearance and truth."

A spanyol krimi sorozatban is várható egy új darab, bár még nem olvastam közülük, tetszenek, és erre is felfigyeltem: Pablo de Santis: Gyilkosok és kertek 

„Buenos Aires, 1894. Craig detektív halála után tanítványa, a Párizsi rejtélyből már ismert Sigmundo Salvatrio vezeti a híres nyomozó irodáját. Első megbízását egy kissé bolondos költőtől kapja, aki eltűnt barátját keresi. A rutinfeladatból titokzatos, szövevényes bűnügy lesz, amelynek középpontjában egy régiségkereskedőből, egy vadászból, egy pszichiáterből, egy költőből és egy igen gazdag üzletemberből álló társaság, a „kertek filozófusai” állnak. Valamennyien lehetséges áldozatai, 

ugyanakkor tettesei is lehetnek az elképesztő, brutális gyilkosságsorozatnak. A mesterien szőtt cselekményszálakból végül a legváratlanabb megoldás bontakozik ki…" 

Paula Brackston: The Silver Witch című könyvére a borító miatt figyeltem fel, bevallom... De a fülszöveget elolvasva is megmaradt az érdeklődés, Tilda nevű boszorkány, Wales és különleges képességek. 2015. április 21-én jelenik meg (angol).

"From The New York Times bestselling author Paula Brackston comes an enchanting tale of love and magic that weaves a modern day heroine together with the ancient Celtic past.

It has been one year since her husband’s sudden death and Tilda has moved to a secluded Welsh cottage to overcome her grief. She hoped her new home would end her visions of Mat’s death, but instead the lake seems to spark something dormant in her – a sensitivity, and a power of some sort. Animals are drawn to her, electricity shorts out when she’s near, and strangest of all, she sees a new vision; a boatful of ancient people approaching her across the lake.

On this same lake in Celtic times lives Seren, a witch. She is respected but feared, kept separate from the community for her strange looks. When a vision comes to her of the Prince in a nest of vipers she warns of betrayal from one of his own. Her loyal Prince believes her, but there are those in his inner circle who would blind him to the danger that lies in wait.

In her own time, Tilda’s grief begins to fades with her newfound powers and a fresh love. When she explores the lake’s ancient magic and her own she discovers Seren, the woman in her vision of the boat. Their two lives strangely mirror each other’s, suggesting a connection between the two women and their powers. As Tilda comes under threat from a dark power, one reminiscent of Seren’s prophecy, she must rely on Seren and ancient magic to protect the new life she has come to love."

Nagy meglepetést okozott, hogy felfedeztem, Jacqueline Kelly: The Evolution of Calpurnia Tate-jének érkezik a második része: The Curious World of Calpurnia Tate. Megjelenés: 2015. július 7. Bár nem volt kiemelkedő élmény, megszerettem Callie-t, és azt hiszem el fogom olvasni a folytatást is. És persze, ismét szépséges a borítója is.

"Callie Vee, Travis, Granddaddy, and the whole Tate clan are back in this charming follow-up to Newbery Honor–winner The Evolution of Calpurnia Tate.

Callie's younger brother Travis keeps bringing home strays. And Callie has her hands full keeping the animals—Travis included—away from her mother's critical eye.

When a storm blows change into town in the form of a visiting veterinarian, Callie discovers a life and a vocation she desperately wants. But with societal expectations as they are, she will need all her wits and courage to realize her dreams.

Whether it's wrangling a rogue armadillo or stray dog, a guileless younger brother or standoffish cousin, the trials and tribulations of Callie Vee will have readers cheering for this most endearing heroine."

Korábban írtam, hogy Sophie Kinsellának ifjúsági regény jelenik meg, most már van hozzá borító is, íme: Finding Audrey. :) 2015. június 9-én jön. 

"From the #1 New York Times bestselling author of the Shopaholic series comes a terrific blend of comedy, romance, and psychological recovery in a contemporary YA novel sure to inspire and entertain.

An anxiety disorder disrupts fourteen-year-old Audrey’s daily life. She has been making slow but steady progress with Dr. Sarah, but when Audrey meets Linus, her brother’s gaming teammate, she is energized. She connects with him. Audrey can talk through her fears with Linus in a way she’s never been able to do with anyone before. As their friendship deepens and her recovery gains momentum, a sweet romantic connection develops, one that helps not just Audrey but also her entire family."

Szintén a Librinél láttam Sarah Cohen-Scali: Max című regényét, ami egy kicsit más stílus, és hátborzongató is, avagy hogy születik egy árja, felsőbbrendű gyermek... 

Ez egy másik kiadás borítója, de ilyen lesz a magyar is elvileg.

"1936. április 19. van. Hamarosan éjfél.

Azt akarom – és ez a legelső vágyam eljövendő életemben –, hogy április 20-án lássam meg a világot. Mert ez a mi Führerünk születésnapja. Ha április 20-án születek, megáldanak a germán istenek, és mindenki a felsőbbrendű faj elsőszülöttjének fog rám tekinteni. Első egyede leszek az árja fajnak, amely eztán uralkodni fog a világon. Én vagyok a jövő gyermeke. A gyermek, aki szerelem nélkül fogant. Aki Isten nélkül fogant. Törvény nélkül fogant. Aki puszta erőből és haragból fogant. Heil Hitler!

Max, a regény közben felcseperedő/növekvő elbeszélőnk, a Heinrich Himmler által kigondolt Lebensborn program tökéletes prototípusa. A politikai elképzelések szerint „ideális” édesanyját a náci tudósok génjei és fizikai adottságai alapján választották ki, csakúgy, mint az apját, akivel viszont semmilyen kapcsolatot nem tarthat fent egyikőjük sem. A szülők feladata mindössze az, hogy életet adjanak Németország új, „felsőbbrendű” gyermekének. Közel 20.000 gyermek született meg e program keretén belül, akik a tervek szerint az egész világot uraló Birodalom irányítóivá váltak volna.

Sokkoló és mélyen elgondolkodtató történet, mely a megrázó sorok között nevetésre készteti az olvasót.

Élvezetes és megdöbbentő írás, hátborzongató történelmi tények alapján."

Neil Gaimantől új novelláskötet jelent meg nemrég, Trigger Warning címen, amiben szerepelnek már korábban közzétett írások is. Annyira nem győzött meg Gaiman a novelláival, de állandó seveled-senélküled kapcsolatunk margójára, szerepeljen itt a könyv, mert ki tudja, lehet, hogy mégis elolvasom majd. :) 

 "In this new anthology, Neil Gaiman pierces the veil of reality to reveal the enigmatic, shadowy world that lies beneath. Trigger Warning includes previously published pieces of short fiction—stories, verse, and a very special Doctor Who story that was written for the fiftieth anniversary of the beloved series in 2013—as well “Black Dog,” a new tale that revisits the world of American Gods, exclusive to this collection."

Július végén jelenik meg Michelle Painchaud: Pretending to be Erica című regénye, teljesen ismeretlen számomra, elsőkönyves mégis rögtön érdekelni kezdett:

"We Were Liars meets Heist Society in a riveting debut!

Seventeen-year-old Violet’s entire life has revolved around one thing: becoming Erica Silverman, an heiress kidnapped at age five and never seen again. Violet’s father, the best con man in Las Vegas, has a plan, chilling in its very specific precision. Violet shares a blood type with Erica; soon, thanks to surgery and blackmail, she has the same face, body, and DNA. She knows every detail of the Silvermans’ lives, as well as the PTSD she will have to fake around them. And then, when the time is right, she “reappears”—Erica Silverman, brought home by some kind of miracle. But she is also Violet, and she has a job: Stay long enough to steal the Silverman Painting, an Old Master legendary in the Vegas crime world. Walking a razor’s edge, calculating every decision, not sure sometimes who she is or what she is doing it for, Violet is an unforgettable heroine, and Pretending to be Erica is a killer debut."

Kinek mi ragadta meg a figyelmét leginkább ezek közül? :) 

Filmadaptációk garmadája

Forrás

Nem igazán szoktam filmes ajánlókat írni, legfeljebb néha befigyel egy-egy előzetes a megjelenéses posztok végén, de most annyi adaptáció érkezik, hogy nem tudok szó nélkül elmenni mellettük, főleg, hogy egy jó része érdekel is, és biztos, hogy meg szeretném nézni. Szeretek én filmezni is, csak valahogy a könyvek mindig csábítóbbak. ;) De amikor könyvből készül film - és olyanból, amit olvastam is -, akkor mindig birizgálja az érdeklődésemet.  

Először is, itt a Love, Rosie, ami Cecelia Ahern Ahol a szívárvány véget ér című regényéből készült. Imádtam azt a könyvet, telis tele van levelekkel, emailekkel, üzenetekkel, és persze érzelmekkel. Gyerekkori levelezésből hogy lesz felnőttkori szerelem?... A könyvet annak idején megsirattam, szerintem a filmvásznon is előcsal majd pár könnycseppet. 

Jön a svéd Engelsfors-trilógiából készült első film, a Kör. A trilógia harmadik része tavaly jelent meg nálunk, még nem olvastam, de az első két kötetet nagyon szerettem különleges hangulatáért, remek karaktereiért. Sajnos feliratos vagy szinkronos előzetest nem találtam, így svédül nézhetjük a trailert. Bár kicsit ijesztőek a képek és a sötétsége, valahogy mégis pont ilyennek kell lennie. 

A Gabo kiadónál jelent meg nemrég a Mortdecai, Kyril Bonfiglioli regénye, amiből Johnny Depp-pel készült film. A könyvet nem olvastam (még), de érdekel, és az előzetes is nagyon szórakoztatónak tűnik, Ewan McGregor, Gwyneth Paltrow és a fent említett Depp - némi humor és bonyodalom: 

Lisa Genova Still Alice című könyvét (Megmaradt Alice-nek) jó másfél éve olvastam, az Alzheimer a téma, és bár száraznak éreztem kicsit a könyv stílusát, érdekel a Julianne Moore-ral készült adaptáció. Imádom Julianne Moore-t. :) Már korábban is hírt adtam a Still Alice-ről, de jöjjön mégegyszer, az előzetes: 

Agatha Raisint is elérte a végzet, és filmsorozattá lett! Hát... vannak kritikai megjegyzéseim, leginkább természetesen az, hogy ki ez a pink, 40-nek kinéző Barbie Agatha helyén, aki egy idősödő, savanyúságra hajlamos nyugdíjas? o.O

Kody Keplinger: The DUFF - A pótkerék című könyvéből is film készült. Bevallom meg se igen fordult a fejemben, hogy elolvassam, de a nem csak ya-ért rajongók körében is elég jó értékeléseket kapott, és nem is tűnik olyan rossznak kategóriájában.

Elindult a BBC The Casual Vacancy (J.K. Rowling) sorozata is, amit hamarosan befejezek könyvben, és bár kapcsolatunk a könyvvel döcögősen indult, nagyon megszerettem, és alig várom, hogy a sorozatba is belepislogjak, még akkor is, ha a számomra undok Michael Gambon alakítja is benne Howardot. :D

Nyárra elméletileg lesz film a Paper Townsból is (John Green), amit én nagyon utáltam, viszont pont azért érdekel, mert azt írtam róla, hogy road-trip movie-nak jó lenne. :D 

Év vége felé pedig Andy Weir A marsi című sci-fijéből is kapunk moziváltozatot - addigra talán el is olvasom. ;) 

Kinek mi tetszik ezek közül, mit vártok legjobban? :) 

>ITT< találtok még több előzetest és érkező adaptációt.

Janikovszky Éva: A lemez két oldala

Egy kis fantasy és boszorkányság között most pont valami ilyen "földhözragadtra" volt szükségem. Valami hétköznapira, emberire, elgondolkodtatóra. Janikovszky Éva lemezei tökéletesen megfeleltek erre a célra, még ha először nem is tudtam, hogy ez kell nekem.  

A történeteket mindig két oldalról ismerjük meg, de rendszerint ugyanaz az ember meséli el, csak másnak. Arról szól, hogy mit hogy prezentálunk a megfelelő környezetben. Mire játszunk rá, miről hazudunk, mismásolunk, kertelünk. Hogy hogyan parádézunk mások előtt valamivel, ami egyébként állandó fintor-forrás otthon. De arról is, hogy hogyan és mennyit zsémbelünk, hogy amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek... Tanulságos, és kicsit kesernyés utóízt hagy maga után, aki kezd kiábrándulni az emberiségből (*jelentkezem*), az még jobban ki fog, és bólogathat jólesően, de savanyú képpel, hogy igen, pont így, pont ííígy... ugyanakkor jó érzés volt, hogy egyrészt: én nem élek ilyen hülye játszmákkal (a lá Csernus doki), és hogy észreveszem a másokét (és megvetem). 

Pécsi Ildikó felolvasásában minden hangsúly is a helyére került. Élmény volt. 

Értékelés: 10/10

Ransom Riggs: Hollow City

Az Üresek városa (Hollow City) a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeinek (Miss Peregrine's Peculiar Children) a második része. Az első kötet engem annak idején megbabonázott, maxpontoztam, imádtam, reszkettem rajta, főleg az elején, a titokzatos halálesetnél és a rejtélyek kapcsán, elbűvölt az időutazás belekeverése, a sok-sok hátborzongató régi fotó, amik a könyvön végighaladnak. Ehhez képest most, a Hollow Cityvel elég nagyot koppantam, és vigyorogva dörzsölhetik a tenyerüket azok, akik meglepődve konstatálták 2,5 éve, hogy mennyire belehabarodtam ebbe a regényfolyamba. Hát most kiszerettem belőle. Pedig épp a napokban jelentették be, hogy érkezik a harmadik epizód: Library of Souls címen. 

Némi spoiler-szerűség előfordulhat.

A könyv rögtön ott folytatódik, ahol az első részben elváltunk a gyerekektől, elmenekültek a szigeről, Miss Peregrine madárformában van, és üldözik őket a fehérszeműek meg az üresek (hollows). 

No, hát körülbelül ebben ki is merül a könyv 2/3-a. Üldözés-menekülés, loop-keresés, aggódás Miss Peregrinért, hogy madárnak marad, ha nem találnak egy másik ymbryne-t (nem tudom magyarul hogy voltak ezek, bocsi), aki visszaalakítja... és eközben borzasztó sok kiabálás, üvöltözés, sikoltozás, és ennek minden szinonimája, mindenki agyonra üvölti magát ebben a könyvben, persze főleg futásra sarkallva a többieket, halálos unalom. Vándorcigányok, beszélő, peculiar állatok is befigyelnek, és persze Jacob és Emma kapcsolata is kicsit megbonyolódik, de nem annyira, hogy fel is kapjam a fejem. A "gyerekek" minden elől mindig éppenhogy kimenekülnek, épp időben megtalálják akit kell, és épp épp épp. Az egyetlen jó a vége volt, az utolsó kb. 30 oldal értékelhető volt, és néhány fordulat, illetve a lelkek témája kifejezetten tetszett (nem véletlenül van benne a harmadik kötet címében). De ez kevés így. A fényképeknél pedig én is úgy éreztem, ahogy több más értékelésben olvastam: voltak jók, de mintha az igazán jókat ellőtték volna az elsőben, és itt több photoshop-szagú, megmanipuláltnak tűnő kép is volt, például a borítón lévő is. Tény viszont, hogy elég sok creepy van közte megint, ami jó hangulatalapozó. 

Az első részből a filmet 2016. márciusára várhatjuk, Tim Burton rendezésében. Akármennyire is voltunk rosszban a Hollow Cityvel, azért erre a Burton-rendezte csodára persze kíváncsi vagyok, és szerintem remek hangulata lesz. :) 

Értékelés: 10/5 Akcióregény rendes karakterábrázolás és érzelmek nélkül. Hiányzott a nagyapás szál, vagy valami hasonló, kevés volt a sztori, nem igazán kötött le, hosszúnak is éreztem, és bár jó volt a végén az a pár fordulat, mindezt jobban élvezném filmen. 

Kedvenc karakterek: Esme, az ikerpár, akik felváltva beszélnek, Folding Man, Addison kutya

Kedvenc "lény": Emuráf 

Érdekes szavak, kifejezések: 

- provender: tartomány
- creed: hitvallás
- eddy: örvény, forgatag
- rolltop desk: redőnyös íróasztal

(A képek a könyvből származnak, google-lal találtam őket. )

Come on baby, light my fire - Burned

Karen Marie Moning: Burned (Fever#7)

Amikor végre megjelent a Burned januárban (hosszas tologatás és a sorozat átrendezése, átírása előzte meg), úgy gondoltam még várok vele egy kicsit, és nem ugrok neki azonnal, sőt talán még újra is olvasom előtte az egészet, vagy legalábbis az Iced-ot. Ezt a tervet Titti írta felül, aki olyan lelkesedéssel csapott bele, hogy totálisan magával rántott, de élveztem, hogy együtt haladtunk, mert ki lehetett közben tárgyalni az eseményeket. A gond csak az volt, hogy hát... mit tagadjuk, nem soká tartott a projekt, mert hiába hosszú a Burned, pillanatok alatt befaltuk. :D 

Figyelem! Ez a poszt egy sorozat hetedik részéről szól, a spoilerek az előző kötetekre vonatkozóan elkerülhetetlenek! Aki nem szeretne ilyenbe futni, ne olvasson tovább! A Burned-spoilereket külön jelölöm lejjebb!

"Familiar routine is  balm to a fragmented soul." - and so is reading Moning. :)) 

Tényleg olyan érzés volt visszacsöppenni Dublinba és a Barrons Books and Baubles közelébe, mintha hazaértem volna. :) Bár a falak leomlottak, ez még mindig Dublin, éledezik a Temple Bar, megkezdődik az újjáépítés, a szemét eltakarítása, és visszatér Mac és Barrons is. Mac lett a fő narrátora a kötetnek, kb. 70%-ban az ő nézőpontját kapjuk. Mellette van még Dani, Christian, Unseelie King, Jada és Lor. Ja és Kat is azt hiszem, de mint tudjuk, ő kissé halovány (volt eddig?).

"Jericho Barrons is an unshakable, undestroyable constant"

A kötet az Alpha Alternative-val  (vagy másik címén: Barronfever :D)  kezdődik, amit korábban a Fever 1,5. részeként adtak ki, és egy szexjelenetet ír le a korai időszakból Barrons szemszögéből, amiről Barrons akkoriban kitörölte Mac emlékeit. Először kicsit csalásnak éreztem, hogy az első 40 oldalt az teszi ki, amit egy lelkiismeretes rajongó legalábbis már kívülről fúj, és hogy ez volt a beleolvasó is... hát khm. Na mindegy, bármilyen mennyiségben hajlandó vagyok Moningot újraolvasni, szóval megbocsátok. :D 

Amikor Barrons újra megjelent a színen a jelenben is, hú, hát csupa libabőr lettem, pedig ő csak annyit mondott: "Dani" :D

Az egész könyvben amúgy kevés Barrons. És persze kevés Dani is, akik kritizálják a könyvet biztos felhozzák, de én nem bánok semmit se, mert akármit is ír ez a nő, az ugyanolyan szórakoztató marad. Mindenki pintyorgott, hogy Dani nem olyan jó, kérjük Mac és Barronst vissza, Dani túl fiatal, Dani és Christian vagy Dani és Ryodan kapcsolata pedofil (alaptalan...), hát most nekik fityisz a pofájukba. Nem Dani a narrátor már, bye-bye Dude és feck, de ettől még szuper a könyv. Nagyon nem tetszik, hogy egyesek azt kifogásolták, hogy hát jó-jó, de nincs olyan nagy rejtély, hát bakker, most hirtelen mégegyszer legyen olyan nagyívű a történet, mint az első 5 epic rész volt? Mellesleg nem kellene megint felvezetni? Ez még mindig felvezetés, és majd kibontakozik és továbbgyűrűzik a Feverbornban, és leesik az állunk a Feversongban, gondolom én, ahol az újabb és újabb felvetődő kérdésekre majd választ kapunk. :) Moning nekem egyáltalán nem okozott csalódást.


A történet most kicsit karakterközpontúbb lett, mindenkinél megállunk, és az egyes szereplőkkel történnek apróbb és nagyobb horderejű dolgok, a fő szál pedig a Christian felkutatására és megmentésére tett kísérlet lesz. Kifejezetten örültem a Lor szemszögnek, de ahogy korábban utaltam rá, Kattel is történik egy s más, amitől kilép az unalmas szerepköréből. Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok ővele mi lesz a következő részben.

Volt jópár alkalom, amikor lenn maradt az állam hirtelen, három mondatot kapásból tudnék mondani, de számtalan apróbb jelenet, kisebb meglepetés is volt, például a Hoar Frost King "hagyatéka", ami szépen felzabálhatja a világunkat... vagyis izé, a világukat, kissé beleéltem magam. :D

Örültem, hogy viszontláthatom a Keltarokat, sőt, még Christiannek is örültem, pedig nekem ő ellenszenvesebb volt korábban.

"To Dageus I say 'Get your clan ready to fight.''Och MacKayla, 'tis no' a thing for which the Keltar need preparing. We were born ready.'"

De igazság szerint nem volt olyan, akinek nem örültem egy kicsit. Barrons, Mac, Ryodan, Lor, Kasteo, Kat, Dreamy-Eyed Guy :D :D :D

És akárki akármit mond, vagy akármilyen kritikákat olvasott a Burnedről, rengeteg rejtély, megoldandó kérdés, poénos pillanat van benne - pont olyan jó Moning, mint eddig is, még ha nem is olyan fantasztikusan epikus kötet, de mint azt már mondtam, ez még egy sokkal nagyobb valami felvezetése. :)

"Dude me one more time, and you're dead."

SPOILEREK! (Kifehérített szövegrész, jelöld ki, ha látni akarod!)

Egy kicsit szabadabban, arról, ami nyitva maradt: 

- "There's a rumor that one of the Nine is a woman." ? Ez a glossaryban volt, én nem emlékszem, hogy eddig szó esett volna róla, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy vajon mikor ismerjük meg az összes embert a 9-ek közül? Mi a titkuk, kik ők, hogy lettek egy csapat, mi kovácsolta és tartja össze őket? Tittivel beszéltük, hogy ott volt-e az összes közülük, amikor kimentik Macet pri-ya állapotában Rowenától, nem emlékszem, meg kéne nézni a Dreamfevert.

- Dageus - hogyhogy él? Ki hozta vissza és hogyan? És...most... lehet hogy ő lesz a kilencekben a 10.? 

- Unseelie Princess(es) :O omg, mik jönnek még! :D És vajon Mac tényleg azzá fog válni?

- Dani/Jada kérdés... Tyű, na az volt az egyik, ahol majdnem lehidaltam. Hiányzik Dani. És remélem hiányzik a Dani ellen kampányolóknak is, mert ők megérdemlik, amit most kaptak, kiváltképp ha végleges - de bennem még él a remény, hogy nem. 

Moning briliánsan megmutatta a valóságban milyen a "you choose what you can live with and what you can't live without"... 

SPOILEREK! (Kifehérített szövegrész, jelöld ki, ha látni akarod!)

- A fekete lyukak amiket a HFK hagyott... nem semmi probléma. Kíváncsi vagyok ezzel mit tesznek, vagy hogy az Unseelie King ennek fényében is meg tudja-e menteni a Földet.

- Hol van a Kard? Danié lett a Spear of Destiny, Macnél a Cuff of Cruce (ennek is mi lehet a következménye, ha mondjuk Cruce felébred? - amire igen nagy esélyt látok), na de hol van a Sword of Light? 

- WeCare - mi van a szervezettel? Egy félmondaton kívül nem sok szó esett róluk. 

- Mac és a Sinsar Dubh morbid kapcsolata, és a láthatatlanság... sok-sok kérdőjel... Mi van azzal is, hogy "can't eviscerate essential self"? 

- A Macet követő ZEW nevű "madarak"... védelmeznek? Unseelie-k? 

- Kasteo és Kat - mit fognak kihozni egymásból? Megszólal-e végre Kasteo, és ha igen, mit mond? Miért lett ilyen "irgalmas" Ryodan? Vagy valami más van a háttérben? Kitől terhes Kat - Sean, vagy Cruce a gyerek apja?

A megválaszolatlan kérdéseken túl, volt két dolog, ami nem annyira tetszett, vagy nem értettem egyet vele. Az egyik Lor, és az, hogy pri-yának tetteti magát... nem kaphat meg egyébként is minden nőt? Van egy sanda gyanúm, hogy nem tudott KMM mást kitalálni, hogy Lor adós legyen valamivel Macnek, mint ezt a is kooperációt. Azon kívül pedig, ez az egész hazugság, valahogy nem hiszem el, hogy Ryodan nem jött rá, Barrons meg igen - bár tény, hogy Barrons számomra mindenek felett áll, és sokszor úgy fest, hogy tényleg ő a hierarchiájuk csúcsa. 

A másik, az Jo és Mac illetve Jo és Lor. Mac ráveszi Jót (ezt tényleg így kell írnom?), hogy szexeljen Lorral, hogy kiheverje Ryodant? Ryodan szomorkodást tettet amikor Jo elfordul tőle? Meg erre várt, hogy Jo dobja el őt magától? Lor lefekszik Jóval? Ez mind olyan out-of-character dolog volt hirtelen egy rakáson, hogy szinte megnyugodtam, amikor Rydoan megölte Lort - de mondjuk érdekes, azt is a hazugság miatt, nem Jo miatt... hm. Jo egyébként teljesen semleges nekem. 

Az meg, hogy Barrons és Mac nem jutottak el egymásig ebben a részben, kicsit frusztráló volt. :D 

SPOILEREK VÉGE 

Értékelés: 10/9,5 Azt a néhány out-of-character dolgot nehezen emésztettem, plusz volt egy kis rész, amikor úgy éreztem sok volt Macből, jólesne másnak a narrációja is, és kicsit leült a sztori. 

Mellesleg pedig, sosem gondoltam, hogy a Burned vége egy tiroli hegymászás lesz, ezen még most is kacagnom kell - és ráadásul ezzel nem mondtam semmi spoilert sem. :D Jódlizzunk egyet! 

Most tettem le, de alig várom a következőt. Ez pedig egyértelműen azt jelenti, hogy remek, remek, remek volt, tovább bonyolódott és millió apró szálat mozgatva Moning folyamatosan fenntartja a feszültséget. Tudunk mindent amit az első 7 kötet elárult, és mégsem tudunk semmit.  

A következő előtt újraolvasom még legalább egyszer, az egész szériát. :) 

Érdekes szavak, kifejezések:

- putting the kibosh on - akadályoz, meggátol, visszatart

- pivotal - sarkalatos
- bairn - gyermek
- delineate - körvonalaz, felvázol
- garrote - kivégzés
- mien - arckifejezés, viselkedés
- gamut - skála, terjedelem
- loquacious - beszédes, fecsegő
- cowl - csuklya
- debauchery - züllés, dorbézolás
- dicey - kockázatos
- criminy - used as a mild oath or to express surprise
- natter - fecsegő, zsémbel
- harangue - szónoklat
- rambunctious - civakodó 
- gavel - kalapács
- to be miffed at - megsértődik

Louise Walters játék eredményhirdetés!

Tegnap éjfélig lehetett válaszolni a kérdésekre a Louise Walters: Levelek a bőröndből című könyvéért folyó nyereményjátékban. Köszönöm a rengeteg megfejtést, 79-en jelentkeztetek a játékra, ami egy elképesztően nagy szám! :) Külön köszönöm azoknak, akik írtak pár sort a választott várólistás könyvvel, vagy akár a bloggal, más könyvekkel kapcsolatban is. És persze köszönjük az Athenaeumnak és Louise Waltersnek, hogy lehetővé tették a játékot! :) 

Sajnos néhány rossz válasz is érkezett, így összesen végül 75 emberből sorsoltam a random.org segítségével - a nevek cetlire írását  és a kézi sorsolást elvetettem, amikor csak nőtt és nőtt a megfejtők száma - és ez alapján a 41. nyert az emailek sorában, aki nem más mint: