Mi a baj Coelhóval? - válaszposzt

A Mester. Forrás.

Tegnap láttam a Coolbookzon egy cikket Coelho mesterről, és az az igazság, hogy felpiszkált bennem valamit. Ennek részben az az oka, hogy éppen tegnap beszélgettem egy ismerőssel, aki azért inkább kvázi "idegen", és amikor a legkedvesebb hobbimként az olvasást hoztam fel, rögtön azt a kérdést lőtte vissza, ismerem-e Paulo Coelhót, olvastam-e tőle. Mivel nem szeretek hazudni, bevallottam kerek-perec az igenlő választ követő újabb kérdésre - szeretem-e? - , hogy én bizony nem szeretem. 

Csodálkozott is, és még egy félmondat erejéig ecsetelte, hogy kedveli a könyveit, mert inspirálóak. 

Az ilyen beszélgetésekkor egyébként mindig felmerül bennem, hogy miért nem akadok soha, de legalább esetenként olyan ismeretlen ismerősbe, aki az olvasás témáját felhozva NEM Coelho mestert, a szenzációs Szürkét, vagy a Twilightot hozza fel, mint kedvencét, vagy mint valamit, amit velem, mint "jajdejószeretszolvasni" emberrel el akarna olvastatni, vagy legalábbis elvárja, hogy ha már annyira szeretek olvasni, ezen "alapműveken" túl kellene, hogy legyek, sőt, szeretnem is kellene őket... 

A kérdés költői.

A fent említett cikk sok mindent eszembe juttatott, de először is hadd kezdjem azzal: olvastam Coelhót, kettőt. Az alkimistával kezdtem még 2009-ben, és megmondom őszintén, tetszett. Akkor még nem is volt "az irodalom filatáskája" Coelho (ez az elnevezés díjnyertes, annyira találó :))) Az akkori értékelésemben 4/5 csillagot kapott, és ezt a mondatkát: "Egyszerű, jó, érdekes megközelítés."

Tehát nem arról van szó, hogy zsigerből utálnám a szerzőt, sőt, jól indult a megismerkedésünk, tényleg. (Persze aztán kissé lebiggyedt a szám, hogy az Ezeregyéjszaka meséiben már olvashattunk egy naggyon hasonló történetet, persze Coelho azt bizonyára nem olvasta!) 

Aztán olyan csúnyán belerondított a kapcsolatba a Tizenegy perc, hogy szakítottam a szerzővel. 2012-ben olvastam a Tizenegy percet, és konkrétan a fejemet vertem a falba tőle. Az "egyszerű, érdekes, jó megközelítés"-nek nyoma sem volt, ellenben halálosan primitív volt a megfogalmazás, a nyelvezet, bárgyúk a hasonlatok, és a végletekig közhelyes volt. Bővebben a linkelt posztban.

Forrás. 

Ennél az élménynél döntöttem úgy, hogy nem próbálkozok mással a szerzőtől, annyira megharagudtam, és annyira el akartam halálozni a könyv olvasásától akut agyleállásban. Azoknak az emberkéknek az értékeléseit olvasva más könyveiről, akiknek bízom az ízlésében és értékítéletében, levontam a konklúziót, Coelho egy idő után nem mond újat, azt is faék egyszerűséggel. 

Egy rokonom beleesett abba a hibába, hogy megvette előre egy csomó, vagy talán az akkori összes könyvét, kettőig bírta, a harmadiknál azt mondta, hogy ugyanaz van ezekben... (we are family)

A cikk szerzőjének igaza van, hogy a szimplicitás üdvözítendő, lehet mondani nagyot kevés szóval is, és abban is, hogy Coelho szimbólumrendszere nem bonyolult. Vannak jó gondolatai, aláírom, és biztos sokaknak nyújt vigaszt ilyen-olyan helyzetben, nem sajnálom tőlük ezt a vigasztalódást. 

Számomra azonban elég komoly határvonal van a szimplicitás és a primitívség között. Hangsúlyozom persze, ez a szubjektív véleményem. Coelho nálam átesett. Sokaknak jó ez, vagy szép ez, elég ez, nekem már sok az "egyszerűségből" és nem is keresem ezért az írásait.

Forrás.

Nem tudom szó nélkül hagyni, hogy Coelho mester hányatott sorsáról is szó esik a cikkben. Azért ne vádaskodjak, mert neki ilyen sors jutott? Már elnézést, de magasról teszek rá, kinek milyen sorsa volt, ha én a könyvét, mint terméket fogyasztom és értékelem. Ennyire végtelenül ne kelljen már empatikusnak lenni. Oké, van miből merítenie ezeken keresztül, rendben, totál magánügy. Ahogy bárki más szerzőnél is, hogy miből merít, mi az ihletének a forrása, honnan eredeztethetőek a történetei. Nem fogom nagyra értékelni valakinek a műveit attól, hogy az ő saját háttértörténete szomorú. Ha egy idézetéről azt gondolom, hogy gagyi, akkor is azt fogom gondolni, ha a szerző fél lábát épp levitte a vonat. 

Azért írtam, írtuk ezeket a posztokat, mert szerintem a cikk címének kérdése válaszért kiáltott. 

Én személy szerint szerettem volna elmondani, hogy a Coelho-ellenszenvem nem egy felvett, sznob hozzáállás, és nem is azért van, mert követném a trendet, hogy divatos Coelhót ócsárolni. Olvastam, eldöntöttem, alkottam róla véleményt. 

Egyébként csak halkan jegyzem meg, a bizonyos "trend" szerintem egy jó csomó ember hasonló tapasztalatából adódott össze... 

Még néhányunk válasza a Mi a baj Coelhóval? - kérdésre: 

Zenka, Nima, Bea. Bill

És neked, milyen a viszonyod a szerzővel?

U.i.: Ez még nem a márciusi témázás. :) 

Coelho mester kiskurvája

Paulo Coelho: Eleven Minutes

A szerzővel való első találkozásom Az alkimista volt, még jó két évvel ezelőtt, és nem is voltak vele különösebb problémáim, egyszer el lehetett olvasni, kicsit filozofálgatni rajta, aztán elfeledni (azt csak jóval később hallottam pedzegetni, hogy az Ezeregyéjszaka meséiből hozta az ötletet hozzá...). A Tizenegy perc már régóta megvolt itthon, és úgy gondoltam ha már megvan, ezt is sorra kerítem valamikor. Miután Miamona meghirdette Coelho kihívását, még nagyobb lett a motiváció. Utólagos igen magvas gondolatom: a csúcson kellett volna abbahagyni.

A Tizenegy perc egy Maria nevű fiatal nő bő egy évéről szól, amikor is elmegy Rioba, majd onnan hamarosan Svájcba, és beáll egy bárba prostituáltként dolgozni. Namost a történetnek itt nagyjából vége is van :D

Figyelem, Coelho-fanok szép lassan mozgassák az egeret a jobb felső sarokba a kis x gombra, és lépjenek ki, mielőtt felemelkedik a vérnyomásuk. :)) Én szóltam!

Gyerekek, én komolyan azt hittem, hogy a, csak értéket adnak ki könyvben - persze ez már jó ideje nem igaz, b, hogy nincsenek ilyen primitív libák - de vannak, és érdekes módon nem halnak  meg saját ostobaságuk okozta akut agyleállásban, c, hogy ilyen karakterre nem lehet egy regényt felépíteni - de lehet, csak éppen szégyen, de hát ez már mellékes, lásd a, pont.

Ez a könyv, azon túl hogy a lehető legdidaktikusabb módon elmondja, hogy ne pocsékoljuk el az időnket és hogy ... ... ??? Mást tulajdonképpen nem is...és így is egy nagy nulla, de az hosszan, unalmasan, üresen és a végletekig közhelyesen. Amikor ötödször olvastam hogy az élet nehézségei, és a döntés meghozatala, és a szerelem, a kaland, a férj keresése, már akkor forráshatáron volt az agyvizem, hát még amikor 500-adjára jöttek velem szembe ugyanazok a bugyuta tőmondatok. Mert ez a másik borzalom benne. Olyan egyszerű mondatok és egyáltalán olyan alapszintű angol van benne, hogy bátran ajánlanám első angol könyvüket választó nyelvtanulóknak - mert a legnehezebb szó benne kb. az experience meg az adventure -, ha nem lenne ilyen borzalmasan rossz. :) Stílus zéró, főként a naplórészletek idegesítettek.

Ami jó gondolatot találtam benne, abban az a nevetséges, hogy nem Coelho sajátja, hanem valóban valami filozófiai dolog, brazil babona, filmből való idézet, magyarul valaki más okossága. A befejezéshez is a Casablanca végét biggyeszti oda...

A hab a tortán pedig az utószó, amiből kiderül, hogy ez tényleg egy prosti története, akit ismert a mi mesterünk - haha, biztos vagyok benne, hogy az összes név szerint felsoroltat igen közelről ismerte, persze csak a történetüket, persze persze... - és aki elmesélte ezt neki. Ergo: Coelho szépen lejegyzetelte, merthogy még ötlete se volt, csak annyit gondolt, hogy a szexről fog egy könyvet írni (ezt ő vallja be szintén, hát megjegyzem, nem sikerült!), lopott tehát egy közepesen unalmas életsztorit egy prostitól, amibe beleszőtt Platont, néhány közismert brazil szokást, és jól bevonta ilyen szavak egyvelegével mint: fájdalom, fény, univerzum, kaland, sivatag, szerelem, szenvedély... A sivatag egyébként se tudom hogy jött a történetbe, egyszer csak megjelent 50 oldalanként...

Ízelítő: "Maria replied - and as she did so, she created the link that was lacking in the universe." -.-' Ez már az ezoterikus műsorok szintjét üti...

"Everything is important." - elmés.

Egy idő után már csak erőltetve tudtam lenyomni a torkomon a mondatait. Még ha csak a végkövetkeztetéseket nézem, akkor is egy nagy semmi, ami se nincs kidolgozva, se nincs átgondolva, se nincs jól megfogalmazva, és még egy épkézláb karaktere sincs. És mit filozofáljak én azon, ha valaki elkurválkodik egy évet az életéből. Sajnáljam? Hű, nagyon sajnálom. :) De emberfia, akinek szorult egy kis értelem a burájába, nem gondolkodik így, ahogy Maria tette végig a regényben. És nem az a bajom, hogy prosti lett, hanem hogy milyen üvegszeműen buta. Az egész világ amibe belerakta szerencsétlen nőt Coelho, egy nagy buta üveggolyó.

Esküszöm az egyedüli értelmes részek a szexjelenetek (darabszám:2  :D - hű de jól sikerült a szexről könyvet írni!) voltak benne, az legalább nem vesztette hitelét, és nem filozofáltak közben sivatagokról.

Értékelés: 10/2,5 Tulajdonképpen nem tudom mire adok egyáltalán pontot benne. Látni se akarom a szerző többi könyvét, egy életre elég volt a "bölcsessége". Ennél még a szappanoperák is velősebbek. De mondok jobbat: inkább olvassatok jó könyveket - és hogy a coelhoi üzenetet áthozzam ebből a könyvből: -, ne pocsékoljátok az időtöket rosszra, mert az időtöket nem vásárolhatjátok vissza. Hűűűűűű!

Sajnálom, hogy erre a könyvre áldoztam az életemből.
Nimától külön is bocsánat, aki sokkolódott, amikor meglátta, hogy ezt olvasom :)