Lassan kezd feledésbe merülni a nemrégiben felcsapott hullám, amikor mindenhol a recenziós könyvekről esett szó. Pro és kontra, mennyit, mikor, kinek, miért, esetleg miért ne alapokon folyt a szó, de olyan aktívan nem tudtam bekapcsolódni akkor épp a beszélgetésekbe, aztán persze egy-egy adott blogbejegyzés csak tolódik lejjebb és lejjebb, és szó szerint és képletesen egyaránt elkerül szem elől. Az írásom apropóját most az
ekultura által a Könyvhéten készített interjúk adták, amikben minden vállalkozó szellemű bloggert kikérdeztek, és előkerült a recenziós könyvek témája is.
Szóval, néhány mondatocskában összegzem én is a véleményem, érzéseim, szokásaim, kicsit később kapcsolódva be a körbeposztok zsinórjába.
Őszintén szólva én kezdő blogosként, remélni, álmodni se mertem, hogy kapcsolatba kerülhetek kiadókkal, és kaphatok könyvet csak azért, mert írok róla véleményt, kvázi reklámozom. Óriási öröm volt, hogy legeslegelőször, amikor reciket harcolt ki a könyves blogszféra, én is kaptam a Jaffától, és az Agavétól könyveket, pedig én csak második vagy harmadik (?) generációs, akkor még kis blogger voltam, egyéves kb. Teljesen odáig voltam, és valamikor ezután mondtam el pl. szüleimnek, unokatestvéreimnek is, hogy blogolok, mert olyan jó érzés volt, hogy fel tudok mutatni valamit, amire ők is csak néztek, hogy jé, hogy te a kiadótól kapsz könyvet, ingyen, és írsz róla recenziót, aztaaa. Szóval élveztem a dicsfényt na, mit tagadjam :D. Feladat volt, de olyan, mint amikor a kedvenc tantárgyadból kaptál valami szorgalmit, amit alig vártál, hogy megcsinálhasd, vagy mikor leveleket kellett gyűtjeni és lepréselni. amolyan kisküldetés, amit nagyon-nagyon szívesen csinálsz.
A recik aztán felszaporodtak, kapott boldog-boldogtalan, jött is előbb-utóbb a csökkentés, lista, határidőbetartás nézése stb, stb.
Voltak aztán "botrányok" a könyves berkekben olyanokról, akik nem írtak az adott könyvről, eladogatták őket látványosan, esetleges lopások, másolások is történtek, vagy pedig csak simán saját, de kritikán aluli írások, vélemények születtek, ami bosszantó.
Jött aztán az a probléma is, hogy túl sok volt a jóból. Ez is kéne, az is kéne, ez is érdekel egy kicsit, és könnyen elszaladhat az emberrel a ló, főleg, hogy határidő is van, ami általában egy hónap, de lehet kevesebb is, esetleg megjelenés előtti előolvasás miatt. Na ilyenkor lesz teher a feladatból, és kötelező olvasmány a szórakoztató irodalomból...
Azóta bár változott a helyzet, a paletta, a kiadók, a kapcsolatok folyton alakulgatnak, azért nagyjából ugyanaz a véleményem. Dióhéjban:
A reci jó. Jó, hogy van, és még most is megtiszteltetésnek érzem, ha kaphatok, akár e-ben, akár fizikai valójában, akár előolvasóként, akár a megjelenés után. Az is megtisztelő, ha a véleményem belekerülhet egy-egy könyvbe.
Volt már olyan, hogy valóban kezembe került könyv ezek közt, amit valószínűleg nem vettem volna meg, de így horgomra akadt, és elolvastam, ezek közt vegyes a kép, volt már pozitív csalódás is (Pl.: a Maigret könyvek, amikbe belehabarodtam), de volt, hogy a próbálkozás a szerzőre való erőteljes és végleges ráfanyalodásban végződött (Pl.: Dennis Lehane vagy Lawrence Block). De elmondhatom, hogy szinte csak olyan könyvet kérek, ami tényleg érdekel, műfajilag, szerzőileg, történetileg, és valószínűleg élvezném is, előzetes helyzetfelmérés alapján (Baráth Katalin, Georges Simenon, Neil Gaiman pl. tuti befutók.) Mert nagyon fontos szempont, amit szerintem néha elfelejtenek főleg a halmozók, hogy szívesen olvassuk-e az adott könyvet.
Volt már olyan is, hogy a szerző maga kampányolt a könyvvel a bloggereknél, és visszautasítottam, mert tudtam, hogy nem érdekel a téma, de ugyanilyennél volt, hogy telibetaláltam, és nagyon tetszett (Az aranypárducok ébredése).
A könyvekről
azt írunk, amit szeretnénk. Nekem soha nem volt még olyan, hogy valaki azt szabta volna meg, csak pozitívan lehet utána róla nyilatkozni, ilyenbe
bele se mennék. Az pedig, ha valaki olyat mond, hogy inkább ne írjunk róla ha nem tetszett, még rosszabb, nem tartom ezt korrektnek, és nem szimpatikus. Mert mi az, hogy ha nem tetszik, akkor inkább kussoljak (WTF?!)... Ilyen sem volt még, de azért fél füllel hallottam már hasonlókat - maradjon ez a sztori a "mesélték" kategória. Vagy elmondhatom utána a véleményem, vagy ne is adják oda, inkább akkor megveszem, és úgy szidom el mint a bokrot, ha épp nem jön be - mert ami nem jön be, azon én eléggé ki tudok akadni általában. Előfordul, hogy a reciposztba kerül azért szépítés - nem fogom azt mondani, hogy nem, mert ez nem igaz, nyilván jobban ügyel az ember a megfogalmazásra, mert azért inkább cikket ír ilyenkor, mint saját célú szösszenetet -, de
szerintem lehet szépen is megfogalmazni kemény kritikát. Tudni kell
disztingválni ilyenkor.
Nem jó, ha nem látják be, hogy a negatív reklám is reklám, sőt, sok esetben az a legjobb reklám. A lehúzós posztoknak MINDIG nagyobb a nézettsége, és több beszélgetést, vitát provokálnak. :) Nem mintha ez lenne a cél, hogy valami recikönyvet jól lehúzhassak, dehogyis, de előfordul, hogy nem tetszik, ahogy az előbb is írtam, és ilyenkor ezt is leírom, és pontszámban is annyit kap, amennyit akkor kapna, ha nem lenne reci. Barokkos körmondat vége. :D
A különféle olyan dolgok, hogy nem jó minőségű poszt születik, másolás van, nem is olvassa a blogger a könyvet stb, engem őszintén szólva hidegen hagynak, mert úgy gondolom a kiadónak kéne a körmükre nézni, és szelektálni, nem adni, ha nem tetszik valami. Az a jó, ha van visszajelzés, ha kérik a bejegyzés linkjét, vagy ha nem is kérik, de nézik, mit írtál, kiteszik esetleg az oldalukra is, van feedback, van egy kedves kontakt akivel lehet emailezni, stb.
Az eladás kérdése kényes téma, bár nem értem, miért annyira. Igazából az háborítana csak fel, mint kiadót, vagy mint magánembert, ha valaki begyűjti a könyvet, nem olvassa, nem ír róla, vagy valami silány posztot tesz ki, ami szinte csak a fülszöveg, és utána lehet látni molyon, hogy az összes ilyen könyve eladó.
De ezen kívül, aki megkapta a recit, elolvasta, írt róla, és netalán nem tetszik, vagy jó volt, de tudja, hogy úgysem fogja mégegyszer elolvasni, akkor az üzlet lezárult, a könyv már az ő tulajdona... Elviheti antikvárba, eladhatja a molyon, elcserélheti, széttépkedheti, húzogathatja a kutyája előtt, hogy az szétcsócsálja, lehet ajtótámasz, el is ajándékozhatja. A kiadó megkapta az írást, a linkelést, logót, a szükséges reklámot, a google találatok száma is nő a könyvre keresve, stb stb, a blogger meg megkapta a könyvet. Ezzel biztos nem mindenki ért egyet, de szerintem innentől kezdve senkinek semmi köze hozzá, hogy a könyvvel mint tulajdonommal mit kezdek. Nem mintha én tömegesen adnám el ezeket a reciket, nem ez a célom, hogy így jussak pénzhez, de nem titkolom és soha nem titkoltam, hogy volt már, amit ajándékba adtam az olvasás után, volt, amit elcseréltem, és volt egy, amit el is adtam. Ezen a három-négy rosszabbul sikerült könyv-kapcsolaton kívül persze itt csücsülnek a polcomon. :)
A recikönyvekről valahogy senki nem beszél szívesen, néha az érződik, hogy titkolózni próbálnak az emberek, nem tudom miért, nem szégyen ez, végülis amúgy is lehet látni a linkelős, a könyvet a végén megköszönős posztokon, hogy recis volt. Nagyjából azt is tudjuk kiktől lehet kérni könyvet, kik adnak, kik reagálnak vissza stb. Nem tartom tabutémának.
Kaptam már recikönyvet több mint 10 kiadótól és néha maguktól a szerzőktől is (pl. Imre Viktória Annától, vagy Susanna Lehnertől). Molyon polcot is vezetek róla, bármi megnézheti, nem titkoltam soha. Inkább csak egyszerűen: örülök neki, és igyekszem nem esni túlzásokba, és az érdeklődésemnek megfelelő könyveket választani, hogy élvezet maradjon az olvasásuk. :)
És mégegy dolog. Én díjaznám, ha nem mindig csak új cuccokról lehetne recit írni - recit kapni.
A témát Nima is körbejárta
ebben és
ebben a posztban, illetve
Grettynél el lehet olvasni, hogyan is kéne recenziót
kérni és
írni. :)
Ajánlom még Amadea tömör és velős
posztját is a témáról! :D