2013. február 28., csütörtök

Februári zárás

Ha már eszembe jutott, hogy február utolsó napja van, gondoltam megcsinálom a hónapzárást is, ami nálam nem volt megszokott eddig, de múlt hónapban ízelítőt adtam belőle, és talán nekem is átláthatóbb a dolog, ha nem csak év végén írok arról, mikkel gyarapodott a könyvespolcom, vagy nem csak random módon mutatok egyet-egyet a zsákmányokból.

Februárban 4 könyvvel lettem gazdagabb:

    Rachel Ward: Számok - A káosz. Ez reci volt a Főnix Könyvműhelytől, itt olvashattok róla. 
    Gordon Reece: Megtorlás - Pöfivonattól kaptam ajándékba, mert neki nem kellett, nem tetszett. Köszönöm itt is! :) 
    Rupáner-Gallé Margó: Malom a tóparton - Ne is kérdezzétek, nem tudom, miért vettem meg. A Lányok a kastélyból című könyvről itt olvashattok, igazán nem győzött meg, korábban mégis megvettem a második, most pedig emez harmadik kötetét is a sorozatnak. Kíváncsi vagyok, javul-e a színvonal. 
    Csathó Kálmán: Barátom, Bálint - Már régóta szemeztem vele, nem tudom miért vonzott magához, tetszenek ezek a kiadások. 



    A napokban lesz idegen nyelvű rendelésem is, mert ismét adott a Bookdepository 10%-os kupont. :) Éljen, éljen! :) 


    Mérleg februárban: 4 könyv :) 
    1 ajándék, 1 reci, 2 vásárolt példány, ha jól emlékszem 5%-os kedvezménnyel. 

    2013. február 24., vasárnap

    Toll, tüll, szipka és egy Sidecar


    Sophie Kinsella: Twenties Girl


    Fülszövegolvasás nélkül legjobb belevágni egy könyvbe, mert így igazi meglepetésként érhetett, hogy ebben valódi szellem van! Már ha vannak valódi szellemek. :)
    Lara Lington, akinek neve hallatára az emberek megkérdik, "Lington? Csak nincs köze a Lington Caféhoz?" és mellesleg de igen, nagybátyja Bill alapította a híres kávé nagyhatalmat, szóval Lara nem sokkal azután, hogy Josh nevű barátja kirakta a szűrét, temetésen kell, hogy részt vegyen. Na ne gondoljunk rosszra, "csak" Lara dédnagynénikéje, Sadie Lancaster távozott az élők sorából, akit a família szinte számon se tartott, nem látogatott az idősek otthonában, és tulajdonképpen nem is ismert. Meg különben is, 105 éves volt... Kit érdelt már, nemde?...
    Akkor hol vannak a virágok, a koszorúk? Miért csak néhány ember jelenik meg a temetésen, s azok se tudnak még csak egy aprócska részlettel sem szolgálni Sadie életéről, életviteléről? És hol van a nyaklánca? Ezek után nem csoda ha az ember lánya holtában is megmérgesedik, és szellemként előbukkanva követeli a figyelmet, a virágokat, és persze a titokzatos szitakötős nyakláncát, ami nélkül nem nyugodhat. 
    Micsoda pech Lara számára, hogy csak ő hallja és látja a szellemet, aki 20-as évekbeli énjeként jelenik meg,  retro-ruhákban, toll fejdísszel, vastag vörös rúzzsal... Nem kevés kellemetlen és komikus jelenet következik ezután és Lara élete fenekestül felfordul... Sadie hol keresztbetesz, hol besegít, és talán néha azzal is segít, ha keresztbetesz? Hol a határa a szellemmel való "barátságnak"? Mi lesz a nyaklánccal, és vajon miért olyan különleges? 

    A szokásos Kinsellát kapjuk a regénytől - habkönnyű, humoros, helyzetkomikummal teli, van benne amerikai pasas, csomóan szupergazdagok, van némi kis tanulságféle is, de nem az az egetrengető, szívdobogtató dolog. Összességében rosszabb volt az eddigi Kinselláknál, amiket olvastam (Remember Me?, Can You Keep a Secret?). Most, hogy ilyen hamar olvastam ismét a szerzőtől, elkerülhetetlenül feltűntek a sablonjai, és hogy mennyire azonos karakterekkel dolgozik. Lara akár lehetett volna Emma is (meg kellett keresnem, mi volt a neve... jajj) a másik könyvéből, tökugyanolyan volt a két főszereplője. Aztán van itt is ugyanúgy jónak, rendesnek, főnyereménynek vélt pasika, csak az egyikben Emma dobja, itt meg Larát dobja a pasi. És minő meglepetés, jön a gazdag, jóképű, kicsit visszahúzódó amerikai akcentusú amerikai hapek (amott Jack volt, imitt Ed Harrison, aki persze félrehallás révén Ed Harris lett számomra :D), akinek conveniently van egy kis titka, de nem olyan halálos persze. Egy szó mint száz, karakterileg ne várjunk sokat egy ilyen könyvtől. Spicing up things itt van Sadie szelleme, ami nem volt rossz ötlet, és a megvalósítás is jó, bár néha tényleg kicsit túlzásokba esett a szerző, és nem szerettem, ahogy Sadie üvöltözik a többi, őt csak halványan érzékelő ember fülébe, hogy érvényesítse az akaratát. Meg a sok táncolásért való nyavalygása sem tetszett. Végső soron persze jól összemelegedtek Larával, aki értékeli is a kapcsolatot, meg az ebből származó sok-sok jó dolgot, ami az ő malmára hajtotta a vizet: új pasit, családi élet rendeződését, vállalkozás sikerét, ésatöbbi, hát ki ne örülne ennek, még ha le is kell paktálni pár hétre egy szellemmel. :)

    “When I was your age, if a boy behaved badly, one simply scored his name out from one's dance card."

    Humor akad, de kicsit akadozik is. 
    Érzelgősség van, kicsit túlfolyik néhol. Nem kéne olyan világmegváltóra venni a figurát, és akkor bejön a kevesebb néha több elve.  
    A legrosszabb benne, hogy túlírt az egész könyv. Már azt hittem vége, amikor még mindig van vagy 60 oldal, amiben már nem sok minden történik, jobb lett volna frappánsan lezárni. Egy ilyen könnyed, szellemes sztorit nem szabad nagyregénynek megírni. A búcsúzkodás is erőltetett volt, és sok. 
    Azt bírtam, ahogy a nyaklánc hátterére fény derült, és a festmény révén Sadie mégis érezhette, volt értelme az életének, és nyomot is hagyott, de itt is jöttek a túlzások utána Billel, az adományokkal, az egész lejáratókampánnyal, a nagy beszéddel együtt. 

    Forrás
    “Darling, when things go wrong in life, this is what you do. You life your chin, put on a ravishing smile, mix yourself a little cocktail--and out you go!” 

    Értékelés: 10/6 Kinsellák közül a másikakat olvassátok inkább. Ez egy átlag chick-lit egy szellemmel, és sok 20-as évekbeli ruhával megspékelve, kicsit hosszúra nyújtva.
    Egy kis jazzhez, charlestonhoz, szipkázáshoz és Sidecar koktélhoz azért meghozza az ember kedvét. Tollas fejdíszekhez kevésbé. :)

    A könyv magyarul is megjelent Segítség, kísértet! címen. 

    2013. február 22., péntek

    Marie Lu: Legenda

    A könyvben elénk tárt poszt-apokaliptikus Amerika jó részét víz borítja. A Köztársagábelieké a hatalom, állandó harcban állnak a Kolóniákkal. A nyomornegyedek lakóit időről időre tizedeli a rejtélyes Ragály, amire csak a gazdagok kaphatják meg az ellenszert, az oltóanyagot.
    Az élet mintha egy nagy fegyverkezés és egy szervezett fegyencedzés lenne.A gyerekeknek 10 évesen át kell esni a Próbán, ami szóbeli és gyakorlati feladatokból áll, és a képességeiket méri fel, jórészt katonaiakat.
    June Iparis az egyetlen, aki valaha is maximális pontszámot ért el a Próbán.
    A Köztársaság, a szabályok, az iskolák szárnyai alatt nőtt fel. Szülei balesetben meghaltak, bátyja, Metias a legfontosabb számára. 

    Day a Köztársaság legkeresettebb bűnözője. A modern Robin Hood, akiről keveset tudni, szinte azt sem, hogy is nézhet ki pontosan fantomképe. Day papíron már halott... de valójában nem halt meg, őrködik családján, és amikor testvérét, Edent is megtámadja a Ragály, kész bármit megtenni, hogy ellenszert szerezzen a kórházból. A kórházban azonban épp Metiassal kerül összetűzésbe így hamarosan ősszekuszálódnak narrátoraink, June és Day cselekményszálai. Hunter and Hunt, vagy kerekedik még valami más is a kapcsolatból? Lehet, hogy több a közös pont bennük, mint gondolnák?

    Ha belegondolok, ilyesmi történetre számítottam. Mégis, van sok minden, amiben meglepett, és olyan is, amiben csalódást okozott. 
    Több értékelésben olvastam, hogy ahogy elkezdték olvasni az emberkék a könyvet, "elkapta őket a gépszíj", és alig tudták letenni. Ehhez képest én az elején kifejezetten gyötrődtem. Nagyon untam, nagyon nehezen lendültem bele, nyögvenyelősen  ment. Nagyjából a harmadánál kezdett el érdekelni, a közepe volt a legmozgalmasabb, legérdekesebb, és ugyan felpörgött a vége is, ott nekem mégis inkább egy kis lefelé íveléssel zárt. De ha válaszolni kéne, megérte-e nem feladni, azt mondanám megérte. 

    Érdekes könyv, és nehéz is írnom róla, mert vannak de-k a gondolataimban, mégse tudok rajta olyan pontot találni, ami miatt azt mondanám nem jó. A világa nagyon érdekes, nem ismeretlen, hiszen írtak már ilyen diktatorikus, katonai felépítésű zsarnoki hatalmon alapuló disztópiákat, de lehetett volna még kicsit részletesebb az a rész, hogyan is alakult ki ez a rendszer, mi történt a régiekkel, miért olyan nagy esemény egy régi pénzérmét találni, amelyen az Egyesült Amerikai Államok neve szerepel. 
    A szereplők szerethetők és emberiek, azt leszámítva, hogy kissé fiatalkának lettek megírva. A gyerekeknek 10 évesen kell átmenni a Próbán, Day és June 15 évesek, Tess még kisebb. Kaede-nél nem emlékszem, de szerintem hasonló lehet ő is. Gondolataik, viselkedésük, a szituációk alapján szerencsésebb lett volna 17-18 évesnek megírni őket, de végülis lényegtelen, úgyis ilyen korúnak képzeli szerintem az ember őket, hiába 15-nek kéne. :) Igaz, ami igaz, egy más, kemény, katonai világ, és a nyomornegyedekben az utcán élés is más embereket faragnak a gyerekekből, azért néha túl sok volt a bátorságuk, elszántságuk, kitartásuk, képességeik pedig súrolták a hihetetlenség határát.
    A szerelmi szál mindig kritikus pont nekem, nagyon utálom a nyáladzást, de szeretem a szerelmet, ha hihető. És itt elhittem, és szurkoltam érte. :) 
    A technikák tetszettek, de (megint de :)) nem értettem, most akkor mi veszett el a technikák közül, mi maradt meg. A hatalmas árvizek után hogy kreálták újra az elektromosságot, a mikrofon-technológiájukat, a világhálót, kamerákat, óriásképernyőket?

    YA-hoz képest (young adult könyv) bőven vannak kegyetlen, nyers részei. Kínzások, utcai harcok, gyilkosságok, kivégzés... 

    Kedvenc szereplő: Day - na az igazi nevét azt nem tudtam megemészteni, miután az elején Day volt, utána kiderül, hogy Daniel, onnantól kezdve nekem Daniel Day Lewis  lett, hiába akarták itt rám tukmálni a Daniel Altan Wing nevet. :) 
    Kedvenc szereplő, akinek érdekel a sorsa még: Tess.
    Kedvenc szektor: Nima szektor :) Bizony, Nima, ajánlom figyelmedbe! :) 
    Kedvenc rejtély: a csatornák számai. 
    Következő kötet: Prodigy.

    Értékelés: Összességében engem nem szippantott be, és nem rágom a körmöm a folytatása miatt (azért arra eddig csak a Harry Potter és a Fever vett rá :)), nem is tartom a műfajban kiemelkedőnek, mégis olvastatja magát, sablonelemei (hatalmi rendszer, lázadók, szimpatikus közellenség, különböző világból származó szereplők sorsa összekapcsolódik stb.) ellenére tud újat mutatni, és izgalmas, karakterközpontú sztorit hoz a poszt-apokaliptikus Amerika egy újabb változatába csomagolva. Szívesen nézném filmen is.  
    Az eleje nálam gyenge 2-es, a közepe 9, a vége 6, így végül 7-est adok rá. 
    10/7

    Az olvasás lehetőségét köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak és Borostyánnak! 

    Fülszöveg: "A hajdani Los Angeles partvidékét elöntötte a tenger. Észak-Amerika két nemzetre szakadt; a Köztársaság hadban áll a Kolóniákkal. A jómódú környéken, az elithez tartozó családba született, tizenöt éves June kivételes tehetség. kötelességtudó, szenvedélyes, a haza iránt elkötelezett, nyitva áll előtte az út a Köztársaság legmagasabb katonai köreibe. A Lake Szektorban, a nyomornegyedben született, tizenöt éves Day a Köztársaság legkeresettebb bűnözője. De a szándékai korántsem olyan elítélendők, mint azt gondolnánk. Ők ketten két külön világban élnek, és talán sosem keresztezné egymást az útjuk, ám egy nap June bátyja gyilkosság áldozatává válik. Az első számú gyanúsított Day lesz. Ezzel kezdetét veszi a mindent eldöntő macska-egér játék, melyben Day kétségbeesett versenyt fut a családja életéért, miközben June elszántan igyekszik megbosszulni bátyja halálát. De az események megdöbbentő fordulatot vesznek. Rájönnek, kettejükben van valami közös, és azt is megtudják, milyen messzire hajlandó elmenni a hatalom, hogy megőrizze titkait."

    2013. február 11., hétfő

    Januári zárás

    Elég random módon szoktam írkálni a vásárlásaimról, új könyvekről. Hol egyenként mutogatok valami szépséget, hol halomban, hol pedig kimarad egy adag.
    Így most inkább összeszedtem egy csokorba a januári zsákmányt, és többekhez hasonlóan megpróbálok egy-egy havi zárást gyártani majd. Természetesen máris majd'félhavi csúszással... :)

    Az idei év első szerzeménye a Soulless manga második része volt, amit már el is olvastam :)


    Januári, Nitával való találkozásom súlyos többrendbeli könyvesboltjárással, és bizony könyvvásárlással is zárult. :) Megvettem a Calderon című friss megjelenésű könyvet, akinek szerzője magyar, a megtévesztő On Sai név ellenére. Egy antikváriumban szaporítottam a beszerzések számát a Hajnali alkony című könyvvel (Chris Bohjalian), ami az otthonszülés problémáját dolgozza fel, és már régóta érdekel. Valamint Nita is meglepett egy csodás gyöngyszemmel: Gaura Ágnes Vámpírok múzsája című könyvével, amiről szintén csupa pozitívat hallottam eddig (és már megjelent a második kötete is, az Átkozott balszerencse). A találka egyébként a könyveken kívül is nagyon gyümölcsöző volt, megbeszéltük a fél életünket és nagyon jól éreztük magunkat! :)

    A következő szerzemény Soma könyve, a Tiszta szex, mert hát mondjuk ki, kíváncsi vagyok mi újat tud mondani a témában egy ilyen, az életet nagyon intenzíven megélő nő :) A könyvet Joeytól vettem.

    Tavalyról hiányoltam a cseréket, most viszont már rögtön év elején befigyelt egy, a Pusziboltot (Cserna-Szabó András) kaptam meg Judytól egy Artemis Fowl könyvemért cserébe.

    Végül egy ajándék is csurrant-cseppent, Apukáméktól kaptam Jodi Picoult-tól a Lone Wolfot. :)


    Mérleg januárban: 7 könyv :)
    1 csere, 2 ajándék, 2 teljes árú és 2 olcsó vásárlás. 

    2013. február 9., szombat

    Amikor mítoszból csupasz valóság lesz...

     Móricz Zsigmond: Árvácska


    Nem süthetek rá olyan bélyegeket, hogy régi tartozás, régóta el szerettem volna olvasni, polcon porosodott...  mert másképp volt jelen az életemben, igaz, akkor is csendesen várakozva. 
    Sokszor adták a filmet a tévében, és élénken emlékszem az egyik alkalomra. Talán húsvét volt (?), otthon készülődtünk mamáékhoz, és ment a háttérben a film. Anyukám elkapcsolta, vagy talán le is kapcsolta, hogy ezt nem nézhetem, mert ez egy olyan szörnyű film, és nem nekem való. Nem értettem, mert hiszen láttam, hogy kislány van benne, gondoltam amiben kislány a főszereplő, azt gyereknek csinálták. Jó gyerek voltam, és amitől eltiltottak azt csak igen óvatosan néztem mindig, félszemmel az ajtórésben, miután lefektettek :))) Ez persze nem az az idősík volt, mentünk is a mamához, ott voltak az unokatestvéremék és ment a tévé: az Árvácska. Még arra emlékszem, hogy mondtam nekik is: ezt nem nézhetem, vagy nem nézhetjük - közben meg titokban örültem, hogy na, ki lett játszva a tiltás. De végül talán mert untuk, vagy mert az együtt játszás csábítóbb volt a tv előtt gubbasztásnál, több nem rémlik belőle. 
    Gimnáziumban jött elő egyszer megint, amikor a magyartanár váratlanul megkérdezte - pedig Árvácska nem volt tananyag -, hogy ki tudja ki játszotta Árvácskát a filmben, én meg jelentkeztem és rávágtam, hogy Czinkóczi Zsuzsa. Csak utána jutott eszembe csodálkozni, hogy ez az információ mikor, hol került a fejembe, és vajon miért őrizte meg az emlékezetem, ugyanúgy, ahogy azt a bizonyos filmtől való eltiltást. Ugyanakkor rádöbbentem arra is, még mindig nem láttam a filmet soha, nem olvastam a könyvet soha.
    Évekkel később kezembe került egy könyvpakoláskor, de akkoris csak a szokásos, olyan mélyen beágyazott "eztnekemnemszabad"-érzés lobbant fel. Mindenesetre akkor átkerült az én szobámba az én polcomra. Aztán elkutyultam amikor elköltöztem, nem találtam, pedig feltettem a várólistacsökkentésre magamnak, hogy végre megismerjem. 
    Nemtudom hány véletlen lehet még, de egy-két hete kezembe akadt egy újság, amiben megírták, hogy nincs már szerzői jog Móricz művein, és a MEKről letöltöttem hangoskönyvként
    Így, majd' két évtizeddel az ominózus tiltás után, megismerhettem Árvácska történetét. 

    Dudásék, Szennyesék, Verőék. A sommázat mindenhol ugyanaz. Szidás, verés, büntetés, éhezés, mostoha sors. Szörnyűségek. 

    Anyukám tudtán kívül egy mítoszt épített eköré a történet köré, amit most lebontottam. De pont azért, mert olyan mitikusan elbarikádozódtam - félig-meddig saját akaratból is - Árvácskától, annyira nem ütött már szíven, mint vártam volna. Naturális, nyers, cifrázatlan írásmódja nem tudott úgy megérinteni, mint számítottam rá, nem voltak könnyek. 

    !!!SPOILER!!!

    Igazságosnak éreztem, hogy Árvácska nyomában lassan utolérte a végzet, a büntetés azokat az embereket, akik bántották őt. Gyanú, akasztás, méreg, tűz... 

    !!!SPOILER!!!

    "- Mi a baja a fejednek?
    A kis árvácska durcásan nézett, s lassan, sokára azt mondta:
    - Varacs... sss..."


    A filmet közvetlenül utána, az előbb néztem meg, most, életemben először nem csak egy-egy tehénhajtós részletet látva belőle. Nem tetszett, hogy mennyi mindent kihagytak - Verőéket teljesen például - és annyi minden emiatt máshogy zajlott, viszont teljesen más volt így képi világával a történet. A szenvedések, a bántás kézzelfogható volt. 

    Értékelés: 10/7 Nem lehet ezt pontozni, mert borzasztó, ahogy van. Könyvként értékelve adtam egy pontszámot. A fent leírtak miatt története van számomra, de ezen túl, a végső megismerkedés nem hagyott olyan mély nyomokat. 

    2013. február 7., csütörtök

    202711

    202711. Ez a szám jelenik meg a londoni emberek nagy részének szemében, és mindenhol Adam környezetében, aki képes édesanyjához hasonlóan meglátni a halál dátumát, és annak körülményeit mindenkinek a szemében. És a számok nem változnak, még sosem volt rá példa. 
    Ahogy Adam rápillant valakire, onnantól óriási terhet kell cipelnie, nem térhet ki az információ elől. 
    A fiú dédnagymamájával visszaköltözik Londonba, ahol szinte csak január elsejei "dátumok" veszik őket körül. Adam  menekülne, ugyanakkor szeretné megváltoztatni a helyzetet, és elérni, hogy Londont evakuálják, mielőtt szilveszter után valami nagy baj történik. De hogy érheti el mindezt anélkül, hogy őrültnek tartanák, bajba keveredne, lecsuknák a zsaruk?...
    A modern világ akadályoztatja is valamennyire, mindenkibe mikrochipet ültet a kormány, minden lekövethető, a gyanús viselkedést nem tűrik. 
    A történet másik szála Sarah, aki Adammel egy iskolába kerül, és akinek érdekes módon egy ideje rémálmaiban szerepel a számára addig ismeretlen fiú, aki majd valamikor az álom szerint elveszi tőle kisbabáját, és elnyelik őket a lángok... Mit jelenthet a látomás? Mikor fog mindez megtörténni, és miért? 

    Egy kicsit felemásak az érzéseim a könyvvel kapcsolatban. Nagyrészt lekötött, és érdekesnek találtam a történetet, persze az alapötlet most is jó, a halál dátumok és az e köré szőtt történet az előző kötetben is megfogott finom misztikumával, az eleve elrendeltség hátborzongató érzésével. Zavart viszont, hogy míg az előző könyv gördülékeny volt, itt valahogy döcögősen jutottak el a végkifejlethez. Jaj mi lesz, jaj a lángok, jaj el kéne menni Londonból, majd holnap indulunk, majd mindjárt csomagolunk, jaj mi legyen. Ez a rész nekem soknak tűnt.

    Sarah-t és babáját szerettem, és a kapcsolatok alakulását élveztem figyelni. Emberien voltak megírva. 
    A végkifeljettel kapcsolatban olyan kifogásaim támadtak, hogy nem volt kibontva, mégis mi történt január elsején. Illetve egy kicsit SPOILERES, ezért kifehérítem a szöveget, aki el szeretné olvasni, jelölje k!: az nem tetszett még, hogy ha ennyire biztos volt, hogy a számok sosem változnak, miért kellett mégis ebbe belenyúlni. Értem én, hogy végül egy számfelcserélődés történt, mondhatni "igazságosan", de megingatta a szező az egyik alappillérét a történetének. SPOILER VÉGE!!! 



    Értékelés: 10/7 Azt írtam az előző kötet értékelésénél, hogy remélem, hogy a kezdeti botlások finomodnak, de ez nem történt meg. Nem bánom, hogy elolvastam, de az elsőt nem sikerült túlszárnyalnia, és inkább egyszerolvasósnak mondanám. Misztikum a valóságba szőve, érdekes és szívhez szóló szerelmi szál, ugyanakkor jópár sablon, és egy adag tétovaság. 
    A káromkodásokat megint túl soknak találtam. 
    Ja, és nem tudtam elképzelni Adamet feketének :O És csak valahol a könyv közepénél volt említve, vagy akkor vettem észre, hogy az :) arra már nem emlékeztem, hogy az apja is az volt. 
    Mindent egybevetve, várom a harmadik részt, az Infinityt, remélem lesz benne valaki, akinek mondjuk nincs szám a szemében, az izgalmas lenne! :)))

    A könyvért köszönet a Főnix Könyvműhelynek! 


    Az egyik eredeti borító.
    Fordítási kifogások - avagy PuPilla kukacoskodásai, előre is bocs: 
    14. oldal környéke: 
    "- A mai napon tanúsított viselkedésetek alapján nem lenne szabad fel sem vennünk benneteket ebbe az iskolába - kezdi."
    Nem lenne szabad felvennünk se, fel sem lenne szabad vennünk, fel se vehetnénk titeket. 

    69. oldal körül
    "Holnap látlak"
    See you tomorrow, szerencsésebb a holnap találkozunk, de lehet hogy ez csak nekem akad fenn a betűhabzsolás közben :) 

    77. oldalon először, aztán sokszor
    ID kártya. Ez meg túl idegenül hatott a többi szöveg közt. Vagy akkor egy lábjegyzet, hogy mindenki tudja ez az azonosítója, személyije, akármi. 

    124. oldal
    "Ha neki lennék, én villámgyorsan elhúznám a csíkot, és vissza se néznék."
    Ez csak nekem nem stimmel? Lehet ilyet mondani magyarul hogy "ha neki lennék"?! Az ő helyében, ha a helyében lennék... 
    Ugyanez a 163. oldalon: "és ha önnek lennék - folytatja..." és az ön helyében... 

    236. oldal
    "a helyiség tele van fiús dolgokkal - poszterek, nagy szennyes ruhakupacok, bemelegítők hevernek mindenfelé." Mi az a bemelegítő?

    2013. február 6., szerda

    Heartless

    Gail Carriger: Heartless (The Parasol Protectorate 4.)


    Figyelem, mivel ez már a sorozat negyedik kötete, szinte elkerülhetetlenek a spoilerek, kérek mindenkit, hogy akik még nem olvasták a sorozatot legalább a Changeless (2. kötet) végéig, óvatosan -  vagy egyáltalán ne - olvassanak tovább!

    Fülszöveg:
    "Lady Alexia Maccon, soulless, is at it again, only this time the trouble is not her fault. When a mad ghost threatens the queen, Alexia is on the case, following a trail that leads her deep into her husband's past. Top that off with a sister who has joined the suffragette movement (shocking!), Madame Lefoux's latest mechanical invention, and a plague of zombie porcupines and Alexia barely has time to remember she happens to be eight months pregnant.
    Will Alexia manage to determine who is trying to kill Queen Victoria before it is too late? Is it the vampires again or is there a traitor lurking about in wolf's clothing? And what, exactly, has taken up residence in Lord Akeldama's second best closet?"

    Egy kicsit félrevezető a fülszöveg, mert a szellem csak hírvivő, de amúgy tény, hogy a negyedik kötetben egymást követik a bolond szellemek, zombi sündisznók, fémpolipok, titokzatoskodó nővérek és örökbefogadó vámpírok :) 
    Lord és Lady Maccon úgy próbálja elejét venni a vámpírok ellenségeskedésének, hogy a születendő gyeremeket "örökbe adják" majd Lord Akeldamának, aki ugyebár az előző kötet eseményeit követően az új Potentát lett. Időlegesen át is költöznek hozzá. 
    Ekkor jön a csekély értelmű szellem, aki ködös módon figyelmezteti Alexiát és férjurát, hogy a királynőt veszély fenyegeti... A helyzetet bonyolítja, hogy Alexiára sünök támadnak - természetesen ismét akkor, mikor kocsikázna - , Madame Lefoux valami hatalmas fém monstrumot épít titokban a kalapbolt alatt, Ivy egyszerre lesz egyre okosabb és egyre bárgyúbb is egyben :D (Puff Bonnet Rulez :D), és hát arról ne is beszéljünk, mik derülnek ki a skót múltról, Alexia apjáról ésatöbbi. 
    Mellékesen Alexia nyolc hónapos terhesen rohangászik a kötetben, ami jó alapot szolgáltat a viccelődésre :) 

    Steampunk stílusú lánc. Forrás: google.com
    “Lady Maccon.”
    “By George, Boots! How the deuce can you possibly tell that there is Lady Maccon?” queried the other top-hated gentleman.
    “Who else would be standing in the middle of a street on full-moon night with a raging ruddy fire behind her, waving a parasol about?”

    “Good point, good point.” 

    A végén szokás szerint felpörögnek az események, minden teliholdkor tetőzik, és adódik néhány hamisítatlan pillanat, amit csak Gail Carriger írhatott meg így, és csak Alexiára és világára. :) 

    “The Gamma paused. “You have a crazed werewolf in your wine cellar?”
    “You can think of a better place to stash him?”

    “What about the wine?” 


    !!!SPOILER!!!

    Nagyon tetszett a végén ez az egész vámpír-áthurcolkodás, véletlen kilakoltatása a Woolsey falkának, és maga a születés, és annak hihetetlen körülményei abban az Octomatonban :D 
    A megoldás egy része viszont egy kicsit lapos volt szerintem, a fiúcska elrablása erre ösztökélte Madame Lefoux-t? És innen kipattant ez a szellemes, Viktória királynőt belekeverős mizéria? Hm..
    Először nagyon örültem, hogy a kicsi "normál" emberi lényként látta meg a napvilágot, de aztán még jobban örültem, amikor kiderült a képessége, hogy akihez hozzáér, aki őhozzá ér, annak alakját fel tudja venni, "el tudja lopni". 
    A név pedig, telitalálat. Prudence Alessandra Maccon Akeldama :D A Prudence kellően arisztokratikus, és illik a családhoz, szinte el se lehet képzelni más variációt, amint kimondják, Tarabotti papa nevének lányos változata pedig méltó tiszteletadás. :) 

    !!!SPOILER VÉGE!!!

    Értékelés: 10/7,5 Sok szarkazmus, néhány remek párbeszéd, jó visszautalások, szórakoztató, de alapvetően felejthető sztori. A Blamelessnél szerintem jobb volt, de nem kiemelkedő. A hangoskönyv változatot melegen ajánlom, utolérhetetlen a hangutánzás, hangsúlyozás, akcentusok. :) 

    "Alexia Macaroon?" :)) 

    Előző kötetek: 

    Forrás: www.weheartit.com