Megnéztem a félbehagyásaimat, és úgy fest az ősz az én időszakom erre. A legutóbbi eldobott könyvek is erre az időszakra estek tavaly. Bár nem sok könyvet hagyok félbe, néhány múltkori fiaskó (Tündöklő lányok, Holtodiglan) egy kicsit átkattintotta a kapcsolómat ezügyben, és igenis ha úgy érzem, ez nem az én könyvem, akkor az nem az én könyvem lesz, következésképp, nem gyötröm magam vele, hanem olvasok valami jobbat.
De hogy Kate Atkinson Life After Life-ja legyen az idei év első, és lehet hogy egyben egyetlen félbehagyása, azt álmomban sem gondoltam volna. A könyv nemsokára meg fog jelenni magyarul is, és nem akarok én neki negatív reklámot kelteni, de ez nekem egy nagy pofára esés volt.
Vontatott és unalmas, végtelenül hosszan elnyújtott történet, ami szép-szép, hogy hova lyukad majd ki (az első oldalakon kiderül ugyanis, mi a végkifejlet, nem mintha ez baj lenne, szeretem a keretes könyveket), de bosszantóan sivár, semmilyen környezet lagymatagon semmilyen karaktereiről kell mindezt a sok újraélt életet végigolvasni.
Hetekkel ezelőtt terveztem írni egy kis szösszenetet a Wayward Pines című sorozatról, de csak tologattam.
A piszkozatot mégsem akaródzott kitörölni, így aztán úgy döntöttem, bár már halványul az élmény, pár sort azért megérdemelne.
A filmsorozat Blake Crouch könyvei alapján készült, aminek szintén Wayward Pines a címe, és az Agave Kiadó adta ki nemrég. A trilógiát a filmkészítők egyetlen évadba sűrítették. Hogy lesz-e folytatás, még kérdéses. Az a helyzet, hogy mivel a könyveket nem olvastam - bár egy időben nagyon kíváncsi lettem rájuk -, nem tudom összehasonlítani a két cselekményt, hogy vajon mennyi az érdemi változtatás, de a könyvet is ismerők azt mondták van azért rendesen. A Fox csatornán vetítették le a sorozatot, de az első rész ingyenesen elérhető volt az interneten is. Elsőre nem győzött meg, de végül mégis beadtam a derekamat és megnéztük a Zemberrel a folytatásokat.
A könyvek - megjelentek azóta filmes borítólappal is.
Az első rész talán azért nem pendítette meg annyira az érdeklődés húrját, mert túl sötét és misztikus, és semmi konkrétumot nem tudunk meg belőle, csak árad a frusztráltság és titokzatosság. Matt Dillon a főszereplő - az első részekben rendkívül idegesített, hogy milyen összevert ábrázata van folyamatosan szegénynek... -, akinek jelentem, odaadományozom a Hollywood egyik legszexibb hangja díjat. Hallgassátok csak micsoda orgánum tör elő belőle (kb. 1:00-től):
Itt pedig 1:22-től, a Comic Conon, a sorozat többi sztárjával, és a pilot epizód rendezőjével M. Night Shyamalannal:
Te jó ég, ez a HANG!
Na, de hogy ne csak Matt Dillonra nyálazzunk, elmondom, hogy a sorozat egy misztikus történet, ami az Idaho-beli kisvárosban, Wayward Pinesban játszódik. (Némi cselekményleírás jön, de csak az első részre nézve lehet picit spoileres:) Dillon, vagyis a karaktere: Ethan Burke és társa, akik titkosügynökök, két másik eltűnt társuk után nyomoznak, és az úton furcsa autóbaleset éri őket. Felébredve Ethan egy nagyon furcsa kórházban találja magát, kihalt folyosók, ijesztő nővérke, állítólagos agysérülés... A telefonja és a papírjai a sheriff irodájában vannak, legalábbis azt mondják neki... Társa sehol, kiengedni nem akarják, de végülis csak "elszökik" és mindenáron megpróbál hazatelefonálni a feleségének és a munkahelyére is. Természetesen minden próbálkozása kudarcba fullad. Amikor pedig megpróbál kijutni a városból, rá kell jönnie, hogy csak körbe-körbe megy, lehetetlen elhagyni Wayward Pinest, amit egy magas, áramos kerítéssel vontak körbe... Ethan haza akar jutni, de mintha minden és mindenki ellene esküdnének. Közben érdekes módon találkozik az egyik keresett ügynökkel, akivel korábban viszonya is volt, a másikat pedig megtalálja holtan... Mi folyik itt? És miért érzi úgy, hogy az egész városka benne van a dologban?
Később kiderül, jók a megérzései, az idő fogalmával sem stimmel minden, és mindenhol kamerák figyelik a lakosokat. A furcsa házirend pedig megtiltja a múltról való beszélgetést... Hamarosan betoppan Wayward Pinesba Ethan családja is, és kénytelen-kelletlen megpróbálnak beilleszkedni: munkát kapnak, fiuk, Ben pedig iskolába jár, ahol több mint különös dolgokra oktatják őket... Vagy nevezhetjük nyíltan agymosásnak is, ami ott folyik.
!SPOILEREK!
Nagyon elképedtem, amikor kiderült az időbeli eltérés, a sok-sok hibernált ember, és az ok, amiért ezt a létesítményt és a városkát meg kellett teremteni. Szkeptikus énem persze azért ingatta a fejét, ugyan hol marad meg háborítatlanul 2000 éven át ennyi masina, még akkor is, ha jól kitalálják a hibernálás funkcióit, mi van a porral, elhasználódással, a generátorokkal, az egésznek a technikai részével és persze egyéb dolgok is közbejöhettek volna, mint természeti katasztrófák, extrém éghajlatváltozás, földrengés, lavina stb. Azért a kicsit lehetetlen szcenárió ellenére élveztem ezt az elképzelést, de nyugodtabban rábólintok, ha legalábbis csak néhány száz évről lett volna szó. Az emberi fajt érintő mutációt végülis Crouch úgy találja ki egy ilyen jellegű misztikus sci-fiben, ahogy akarja, tehát akár gyorsan is mutálódhatott volna az emberiség ezekké a húsevő amorf lényekké, akiket Aberráltaknak, vagy röviden Abiknak hívnak. Először felröhögtem az Abi kifejezésen, de utána megtetszett, mert az Aboriginal jutott eszembe róla (ausztrál őslakosok), és úgy gondoltam rájuk, mint az új tömeg, ami benépesíti a bolygót - brrr, elképesztően horrorisztikus kép, néhol a film is egyenesen horrorba fordult át.
A legzavaróbb és leg... nem is tudom, zavarbaejtőbb (?) részek az iskolai oktatáson belül jöttek, ahol gyakorlatilag csakis szaporodásra buzdítják a tanulókat, hogy ugye a városka gyarapodhasson az új generációval, és ne fogyjanak Ez nekem már néha sok volt.
Limitált számú hibernált embert hoztak át WP-ba, és bizony, ahogy később kiderül a szörnyű tény, ez, amibe Ethan Burke belecsöppen, már a második csoport, a B-k. Az A-k fellázadtak a kerítés ellen, információt kaptak, de nem hittek a veszélyben, és abban, hogy nincs már külvilág, és nincs biztonság... Az egész ötlet David Pilcher (korábban Dr. Jenkinsként ismerhetjük meg) agyából pattant ki annak idején, amikor megjövendölte a mutációt és az Abik eljövetelét... Pilcher teremtette meg a városkát, és ő irányít mindent felülről. Az utolsó részekben rendkívül izgalmasan alakulnak a dolgok, Pilcher feláldozná a B csoportot, kikapcsolja az áramot a kerítésből, és az Abik prédájává válik sok mindenki... aki el tud menekülni, és felmegy a titkos bunkeren keresztül a hegybe, az életben marad, de a film rendkívüli csattanójaként mégis visszaáll a végén a Pilcher-féle rend, és hiába ölték meg az elvakult tudóst, egy maroknyi első generációs fiatal túlélő veszi át az irányítást WP-ban.... ... ... Úgy tudom a könyvben nem ez volt, de javítsatok ki ha tévednék, szívesen beszélgetek róla, csak a kommentben jelöljétek a spoilert!
Pam (Melissa Leo) volt az egyik legérdekesebb karakter, és nagyon sokat fejlődött, akármilyen pszichopatának is tűnt, végső soron kiderült, hogy David az igazi hideg, és gonosz szereplő, aki Istent játszik. ...
Volt néhány nonszensz dolog még, például a mikrofonok-kamerák, és hogy milyen átlátszó dolgokkal próbálták átverni az őket figyelőket - zenét, mosógépet, bármi zörgőt kapcsolnak be... persze mondjuk később kiderült, hogy fent, a kamerák másik végénél sem mindig annyira figyeltek, vagy épp szándékosan cenzúráztak néha.
Az autóban robbanó bomba pedig... nos, hát kicsit több kárt kellett volna hogy tegyen Amyékben.
Itt van egy jó kis videó-értékelés a 10. részről, SPOILERES persze, szóval csak annak ajánlom, aki már látta a sorozatot. ;) Vagy annak a könyvolvasónak, aki nem akarja megnézni a sorozatot, de tudni akarja mi is történt ennek a változatnak a végén.
!SPOILEREK VÉGE!
Dr. Jenkins - Toby Jones
Kate Hewson - Carla Gugino
Voltak kifogásaim, fenntartásaim, de be kell valljam, mindig csak vártam és vártam az új részeket, és kíváncsi voltam, mi történik majd. A végkifejlet nem annyira "tetszett", sőt, kiakadtam és kicsit összecsapottnak éreztem, de később leülepedett.
És azért mond valamit az is, hogy amikor befejeződött a 10. rész, még hiányzott is kicsit, hogy most már nem nézhetünk új Wayward Pinest.
Egy kis érdekesség még: Gone címen készült egy mini websorozat 10 db 2-2 perces résszel a WP-hoz, >ITT< meg lehet nézni, nekem tetszett ez is.
Értékelés: 10/7,5-8 Megvannak a hibái a sorozatnak, és a logikai bukfencek néha azt mondatták velem, ilyet azért nem veszek be, vagy ez azért már sok és túlontúl furcsa, de egészében véve szórakoztató és kellően titokzatos sorozat, ami folyatásért kiált. Csak könyörgöm ezt a nyápic nyálgép, tenyérbemászó színészt, aki Ben Burke-öt játszotta (Charlie Tahan), hadd ne kelljen többet látnom ...
Meg kéne nézni eredeti nyelven is, mert Matt Dillon hangja... na de erről már azt hiszem kiáradoztam magam. :)
A sorozat trailere:
/A képek illusztrációk, forrás: Google search: wayward pines/
Az előző rész után hozom a poszt-turkálóban a második adag Fehér Klárát, amik annak idején a freeblog homályába vesztek. Ebben a bejegyzésben a híres és népszerű Bezzeg az én időmben, és a méltatlanul mellőzött A földrengések szigete kap helyet. Előbbi eredetileg 2010.07.25-én, utóbbi pedig 2011.05.16-án íródott.
Aki pedig új errefelé, annak egy gyors tájékoztatás: a poszt-turkáló egy olyan rendszeresen, vagy inkább rendszertelenül jelentkező rovat, amiben régebbi, freeblogos időkből származó posztjaimat mentem át ide, a blogspotra is. :)
Sokáig kerülgettem ezt a könyvet, pedig nem kellett volna, hiszen ha belegondolok, szeretem én az űrbéli kalandozásokat, elég csak Calderonra gondolni, de izgat minden más is, ami egy kicsit NASA, egy kicsit amerikai, és hát mit tagadjam: az Armageddon a kedvenc filmjeim közé tartozik.
A marsi egy remek szórakoztató könyv, nagyon élveztem olvasni és szerettem a főszereplő, Mark Watney személyiségét, karakterét.
Watney - aki egyébként gépészmérnök, és botanikus is -, egy szerencsétlenség során, társaitól elszakadva a Marson ragad, a többiek halottnak hiszik őt, és így nélküle indulnak vissza a Földre. Watney az első kétségbeesés után nem adja fel, hanem megteremti a túléléséhez szükséges körülményeket. Mindent kiszámol, megtervez, felépít... Az élelmiszer és vízkészleteket beosztja, és eltervezi, a 4 év múlva (!) érkező következő küldetés legénységével majd hazamegy - a dolog persze kicsit másként alakul majd. Vizet állít elő, krumplit termeszt (vittek némi földet magukkal, és krumplit is, egy hálaadásnapi ebédhez), és megtalálja a módot, hogy kommunikáljon a NASA-val, bár tény, hogy előbb ők veszik észre, hogy hoppá, valami mozgolódás mégiscsak van a bolygón. A könyv váltogatja a nézőpontokat Marktól - akinek a naplóbejegyzéseit olvashatjuk, és a scripteket arról, amit a NASA-val kommunikál -, a NASAig, és aztán a Hermes nevű űrhajóig, ami Mark maradék legénységét viszi hazafelé. Valamikor nekik is meg kell tudniuk, hogy a társuk mégiscsak életben van... Az egész ügy persze nemzetközi visszhangot kap, mindenki Watney-t figyeli, a NASA felvételek is nyilvánosak, nagy médiaszenzáció lesz az egészből, amerikai módra. Hogy végül mi történik, és hogyan, azt nem árulom el, de rengeteg kalandon, és olyan dolgokon kell Marknak átverekednie magát, amit néha kész csoda, hogy túlél.
“If the oxygenator breaks down, I’ll suffocate. If the water reclaimer breaks down, I’ll die of thirst. If the Hab breaches, I’ll just kind of explode. If none of those things happen, I’ll eventually run out of food and starve to death. So yeah. I’m fucked.”
Jelenetek a filmből.
“I started the day with some nothin’ tea. Nothin’ tea is easy to make. First, get some hot water, then add nothin’.”
Őszintén megmondom, bármennyire is éreztem a hollywoodi amerikaiságát az egésznek, mégis élveztem. Kis tudományoskodás, kis MacGyverkedés a Marson, és persze maga a túlélési ösztön. Elképesztő, hogy Mark miket tett meg, hogy nem adta fel már az elején, hogy soha nem volt hajlandó ténylegesen kilátástalannak látni a helyzetét, bármi adódott is. Rengeteg mechanikai, műszaki rész van, a segélycsomag Marsra szállításától kezdve, a járművek átalakításáig, napelemek, akkumulátorok kérdése, víz-előállítás... de nem volt zavaró. Belekötni meg nem akarok, bár a krumplitermesztés némileg elszállt ötletnek tűnt, és nem tudom, vajon ez sikerülne-e tényleg, ilyen körülmények közt...
“I don’t want to come off as arrogant here, but I’m the best botanist on the planet.”
A magyar borító, Fumax.
Azt hiszem én - azon túl, hogy sose mennék a Marsra, ha már ott vagyok, és ottragadtam, beadtam volna magamnak a halálos dózis morfiumot, ami a készletekben van. Még esetleg előtte megeszem az élelmiszer-készletet. :) Külön elismerést érdemel a fegyelmezettség, amivel beosztotta az ételt. Mert az egy dolog, hogy tudod, hogy meddig jössz ki, ha ennyid van, és mondjuk csak 3/4 adagokat ehetsz, de hogy ezt képes is legyél betartani, hosszú időn keresztül és minden körülmények közt, és hogy képes legyél letolni a torkodon a háromszázadik krumplit is, mert nincs más, ahhoz azért kell akaraterő, és elszántság.
“Me: “This is obviously a clog. How about I take it apart and check the internal tubing?” NASA: (after five hours of deliberation) “No. You’ll fuck it up and die.” So I took it apart.”
Bírtam a szórakozási formáit is Watney-nak: a legénység többi tagjának cuccaiból válogathatott. Így aztán kénytelen volt disco zenét hallgatni - és könyörögni a NASA-nak, hogy küldjenek valami más zenei műfajt a segélycsomagban - és Poirot történeteket olvasni.
“I can't wait till I have grandchildren. When I was younger, I had to walk to the rim of a crater. Uphill! In an EVA suit! On Mars, ya little shit! Ya hear me? Mars!”
Most jön a film a könyvből, Ridley Scott rendezésében, Matt Damon főszereplésével. Én nagyon várom, még akkor is, ha egy kicsit egy második Armageddon lesz. ;)
Értékelés: 10/9,5 Nagyon tetszett, lekötött, imádtam Mark stílusát, a rendíthetetlen öniróniájával, és talpraesettségével. Egy jó kis regényfigura, ahogy többen írták már: egy Robinson Crusoe, a Marson. :)
A regényt egyébként a szerző először részletekben közölte az interneten, később kiadta Kindle verzióban a legkevesebb letölthető összegért, és akkor még többen leszedték, mint amikor még ingyenes volt. Végül eljutott a papírkönyvig is, és audiobookig, most pedig már nemsokára a moziban is nézhetjük. :) Szép kis sikertörténet.
Jó kis nevek voltak a Marson: Acidalia Planitia, Schiaparelli. Arabia Terra.
Ó, és még valami: szigetelőszalag! Mindenre jó. ;)
“Also, I have duct tape. Ordinary duct tape, like you buy at a hardware store. Turns out even NASA can’t improve on duct tape.”
“Yes, of course duct tape works in a near-vacuum. Duct tape works anywhere. Duct tape is magic and should be worshipped.”
Ne fogjátok vissza magatokat, és ajánljatok nekem még hasonló könyveket, ha tudtok, mert ez nagyon bejött. :)
Mivel minden kis apró morzsáról írtam az illusztrált Harry Potterekkel kapcsolatban, azt gondoltam, már lerágott csont. Aztán láttam, hogy tulajdonképpen csomó mindenkinek halvány lilája sincs róla, hogy ez készül, hogy ez jön, hogy ez megérkezett, úgyhogy szólok megint róla, igazi HP rajongó módban. ;) Először 2013. decemberében harangozták be az érkezését, aztán most ezév januárjában mutattak belőle több képet is.
Az illusztrációkat Jim Kay készítette, és bizony előbb-utóbb mind a hét kötetet megcsinálják így. Október 6-án jelenik meg az első rész, angolul, és jó hír, hogy az Animus is lecsapott rá, és magyarul is kiadják a szépséges új verziót, méghozzá november közepén. A kiadó Facebook oldaláról származik ez az információ.
Nos, az ára... Hát senki ne gondolja, hogy ez olcsó lesz, ha illusztráltat akarsz, perkálni fogsz. :) A Bookdepón most, előrendelésben 11.435 Ft-ba kerül, az Amazonon viszont csak 22,45 dollárért láttam, ami ugye kb. 6.100 Ft. (más kérdés, hogy mire a kosárnál kicsekkolnál az amazonon, rájössz, hogy pont ugyanannyi lesz a postaköltséged, mint a termék, amit megvennél...) Kíváncsi leszek az Animus hova lövi be az árat. :)
Találtam még egy érdekes, Harry Potter themed bárt, The Lockhart a neve, és Torontóig kell elmenni érte, hogy egy Befuddlement Brewt leguríthassunk. :) Koktélok helyett bájitalokat lehet rendelni, és a polcokon könyvek is sorakoznak, persze mind J. K. Rowling tollából. Sajnos a szerzői jogok miatt nem biztos, hogy a híres varázslóital, a vajsör (butterbeer) szerepelhet majd az itallapon.
Valóra vált még valami más is a HP univerzumból, méghozzá a Weasley-család különleges órája, amely nem az időt mutatja, hanem a családtagok tartózkodási helyét. Bizony, egy okos (?) mobilapplikáció segítségével keltették életre, persze nem kapható kereskedelmi forgalomban. Én nem szeretem általában az ilyen kütyüket, de így, ez a fajta technika, potterizálva, hát haláli. :)
A szeptemberi Témázás választottja a MELYIK AJTÓN MENJEK BE?- fantáziavilágok kapujában című téma lett, ami egy rendkívül izgalmas ötlet szerintem, ugyanakkor elég nehéz válaszolni rá, mert sok-sok olyan, olvasmányainkban létező fantáziavilág van, amibe szeretünk visszatérni az olvasásakor, de hogy valójában ott is legyünk? Nos, elég csak a Trónok harcára gondolni, és hogy ott bizony közeleg a tél!... Bár még nagyobb probléma a kabátok kérdésénél, hogy a fejünk a helyén lesz-e még, amikor kelleni fog a kabát?
Akárhogy is nézem, nem tudom ezt a posztot sem megírni Roxfort nélkül, de ezen azt hiszem nincs semmi csodálkoznivaló. A legotthonosabb fantáziavilág nekem egyértelműen a varázslóvilág, aminek szinte bármelyik képzeletbeli állomására nagyon szívesen toppannék be talárban és pálcával, egy macskával az oldalamon... A 9 és háromnegyedik vágánytól kezdve az Abszol úton át Hagrid kunyhójáig. A Tiltott rengetegbe nem biztos, hogy bemerészkednék, de rá lehetne venni egy nagy bolyongásra a kastélyban, a Tekergők térképe segítségével, és Roxmortsot sem hagynám ki semmi pénzért...
Ezek a helyek annyira elevenen és annyira kellemes emlékként élnek bennem az olvasások és újraolvasások és újraolvasások és újraolvasások (ok, elég lesz :D) kapcsán, hogy tényleg varázslatot sejtek mögötte... ;)
Gyerekkoromban többször is olvastam A babót, avagy A hobbitot, később pedig megismerkedtem A Gyűrűk Urával is. J.R.R. Tolkien világa is hívogató volt számomra és maradandó emlékképeket hagyott a Megye a hobbitlakokkal, de Mória bányái és Lothlorien is. Mordor, Rohan, Gondor... Úgy érzem bejártam, keresztülvándoroltam minden négyzetméterüket, pedig sosem voltam ott...
Pullman és a párhuzamos világai is elbűvöltek, amikor Az Úr sötét anyagai trilógiát olvastam... A vágások a titokzatos késsel a világok közt, ennek veszélyei, az utazások, a fantasztikum, letaglózó volt az egész trilógia maga egy olyan ajtó, ami mögött sokkal tágabb univerzumo(ka)t találtam, mint valaha sejteni mertem volna...
Moning és Dublin sem maradhat ki innen, meg persze minden, amit a Temple Bar District és a sötét sikátorok rejtenek... Be tudnék költözni a Barrons Books&Baubles-ba, és ki se lehetne robbantani onnan, egyik emeletéről sem! Egy igazi álom könyvesbolt, álompasival! ;)
A varázslaton és a rejtett ajtókon, odvas fákban, vagy épp hatalmas ruhásszekrények mögött rejlő eldugott világokon túl azonban vannak olyan regényvilágok, amik más miatt komfortosak, és amikbe szintén jó belesüppedni, visszatérni. Ezek olyan környezetben játszódnak többnyire, amiben mi is élünk. Misztikum és csodák, vagy varázslatok nélkül, hétköznapiságukban is lehetnek hívogatóak. A nemrég olvasott Alan Bradley könyv kapcsán én például remekül éreztem magam a könyvlapokon, amikor Flavia de Luce-szel biciklizhettem, és kotyvaszthattam a kémiai laborjában, vagy épp a szoba sarkában állva kuncogtam, ahogy veszekedtek a testvéreivel... :)
De imádtam Delftben lenni a Leány gyöngy fülbevalóval olvasásakor sok-sok évvel ezelőtt. Be sem kell csuknom a szemem, máris az emeleti szobában vagyok, ahol Vermeer festett, ahol Griet nem tudta eldönteni, vajon lemoshatja-e az ablakokat, vagy akkor nagyon megváltoznak a fényviszonyok a festéshez. Ahol színes kavalkád volt a piactér és a csatornák világa...
Vermeer festménye
Aztán ott van Korfu és a Durrell család, a vakító fullasztó nyári melegben, az olajfák közt, és a különféle színű villákban, Spiro-val és megannyi csudabogár állattal.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én legtöbbször abszolút színes szélesvásznú mozifilmként látom az olvasottakat. Nem biztos persze, hogy minden részlet megvan, és hogy meg tudnám mondani mi áll a sarokban (néha én magam), vagy hogy hogy is van a "széle" a képnek, mert néha nincs meg a "széle", de azért látom, és érdekes módon mindig az elsőre elképzelt kép ugrik be. Újraolvasáskor is. Akkor is, ha láttam azóta egy filmadaptációt. Mintha a későbbi kép nem számítana, a fejemben ülő kis mozigépész akkor is a régi filmet fűzi be, és én újra otthon érzem magam.
A téma kapcsán eszembe jutottak még az utópiák, disztópiák is, amik néha, a kor előrehaladtával, és a technika fejlődésével egyszercsak valósággá válnak. Mint az 1984. A Szép új világ sem olyan utopisztikus már. A fogyasztói társadalom és a manipulatív reklámok mellé máris tehetünk egy-egy pipát. Vajon mennyire vagyunk a Bokanovszky eljárástól, vagy az örök fiatalságtól? Vajon megvalósulhat-e egy, a Harmóniában leírt rendszer? A 3D nyomtatás, a chipek, retina-scanek, és a lehallgatás korszaka már eljött, nemsokára bármilyen szervet tudunk majd növeszteni és cserél(tet)ni magunkon. És ki tudja hol lesz az információs technológia és a robotika akár csak 15 éven belül? ... Gondoljunk csak a drónokra! Rendkívül érdekes generációnak lehetek tagja, ahol még internetmentes gyerekkorunk volt, és ahol ugrásszerű fejlődés történt akár csak a walkmantől a pendrive-okig. A sci-fi és az utópiák világa megvalósulóban van, vagy részben már megvalósult. Talán figyelmeztetni kéne a szerzőket, vigyázzanak mit álmodnak meg mostantól, mert megvalósulnak a kitalált világok...
A témához bátran lehet csatlakozni poszttal, vagy csak osszátok meg a véleményeteket kommentben! Ha írtok, kérlek szóljatok nekem, vagy bármelyik más témázónak, és belinkelünk titeket is!
A többiek pedig így ragadták meg a fantáziavilágok kilincsét:
Igaz, hogy nemrég hoztam egy tonna könyvből készült és készülő film hírét, és a friss megjelenésekből is egy kupacot, mégis sikerült utána belefutni pár apró hírbe a neten...
Szóval, először is, figyelem, figyelem, bár még bizonytalan, hogy mikor, de LESZ Bridget Jones 3, a címe Bridget Jones' s Baby, és most októberben kezdik forgatni. Viszont cselekményileg ez a film nem a harmadik könyvet dolgozza majd fel, hanem azt az időszakot, ami tulajdonképpen kimaradt, a második könyv után. Renée Zellweger lesz újra Bridget (khm, érdekes lesz, amióta tudjuk milyen maszkszerűen más a nő a sok plasztikai beavatkozás után...), és jön Colin Firth is, de hogy duplán örüljünk, a sármos Patrick Dempsey is játszik a filmben - a Grace Klinikából ismerhetjük például.
Időközben Mr. Bean, akarommondani Rowan Atkinson, az új Maigret felügyelő megérkezett Budapestre, itt fogják forgatni a készülő filmeket kedvenc nyomozómmal. :)
Az egész könyves blogszféra és minden valamirevaló könyvkedvelő most J.J. Abrams és Doug Dorst közös művén az "S"-en pörög, ami megjelenik magyarul a Geopen jóvoltából.
A könyv egy igazi utazás lesz, széljegyzetekkel, betétlapokkal, mellékletekkel, sőt, állítólag többször is végig kell olvasni, többféle sorrendben a dolgokat benne, szóval igen összetett. Ha még nem láttátok a videót róla, nézzétek meg, ez megmagyarázza az árát is, ami teljes áron 9000 Ft. :)
De felfigyeltem még pár "sima" könyvre is, az egyik a Fagyos ikrek S.K. Tremayne-től. Megjelenés: 2015. október 30. Gabo. Borzongató történet ikerlányokkal... A Highgate-et persze biztos nem übereli. ;)
Körülnéztem kicsit az angol megjelenések között is, és jelentem most érkezik Gail Carriger YA sorozatának következő része a Manners & Mutiny is. Megjelenés: 2015. november 3. Egy résszel még lemaradtam, csak az első két kötetét olvastam a Finishing Schoolnak, ez meg már a negyedik. :)
Belebotlottam egy szép borítóba böngészés közben, persze rögtön egy sorozat második kötete volt, szóval megmutatom mindkettőt. Szerencsére nem csak külsőre vonzóak, a fülszöveg is nagyon érdekes, 1892-ben játszódik, van benne egy nyomozópáros és persze sorozatgyilkosság is... :) William Ritter: Jackaby és Beastly Bones:
"Doctor Who meets Sherlock in William Ritter’s original, engrossing, and tremendously fun debut novel, which features a detective of the paranormal as seen through the eyes of his adventurous and intelligent female assistant. It is 1892, and young Abigail Rook arrives in New Fiddleham, New England, with nothing but a suitcase and a handful of coins in her pocket. In a tavern, she meets the compelling and confounding R. F. Jackaby, an investigator of the unexplained with a keen eye for the extraordinary – including the ability to see supernatural beings. Abigail’s gift for noticing ordinary but important details makes her perfect for the position of Jackaby’s assistant. Hardly has she been hired when she finds herself in the midst of a thrilling case: a serial killer is on the loose in New Fiddleham. The police are convinced it’s an ordinary villain, but Jackaby is certain the foul deeds are the work of a nonhuman creature. Only handsome young detective Charlie Cane is willing to help Jackaby and Abigail, though his motives for taking such a risk are unclear. Set amidst the excitement, innovation, and mysticism of the late 19th century, Jackaby blends a classic detective story with cheeky humor and a fun touch of the macabre." Egy kakukktojás megint a végére, egy színező... A tematikus színező korszaka jön! Harry Potter is beáll a sorba:
Beával nemrég beszélgettünk Fehér Klára könyvekről, és bizony ki is derült rögtön, hogy a blogom nem túl up-to-date ebből a szempontból, a Fehér Klára címke alatt ugyanis mindössze a Négyen meg a Béka című könyvről írt poszt található meg... Pedig Bea is jól emlékezett, sokat olvastam már a szerzőtől, és szeretem is nagyon a stílusát, legyen szó akár ifjúsági regényről, meséről, kisregényről, akár novellákról, humoros sztorikról, kalandról... :) Most a poszt-turkálón belül két részletben hozok át a freeblogról eltűnt Fehér Klárás posztokból, íme az első adag, a következő címekkel:
- Mi, szemüvegesek
- Sárgaláz
- Szexmozi
- De igazán tud repülni a karosszék!
- Szerencsés történetek
A címek mellé odaírtam, mikor is íródtak az eredeti bejegyzések. Katt! :)
A Témázunk csapatával időről időre kiszavazunk régóta forgó témákat, amik nem akarnak soha sorra kerülni, és így szabad prédává válnak. Nemrég így volt az Elkaszált sorozatokkal, most pedig a FURABOGARAK - karakterek, akiktől élőben kitörne a frász, de a lapon kedveljük című téma került "lapátra", én viszont mindenképp szerettem volna írni erről is. :)
Vannak olyan szereplők, akikről imádunk olvasni, de olyan szokásaik, habitusuk, vagy épp betegségeik, mániáik vannak, amiket igazából sosem tolerálnánk a való életben, sőt, lehet, hogy átmennénk a másik oldalára az útnak, ha csak meglátjuk őket...
Ezek a furabogarak mégis lehetnek szeretetreméltóak, kedvesek, és kedvelhetők, a hibáikkal együtt is. Vagy ha mégsem azok, attól még érdekes regényalakok lehetnek, akik hozzáadnak a történethez. Csak ne kelljen velük találkozni! ;)
Pont az egyik előző olvasmányomban fordult elő egy ilyen karakter, A Highgate temető ikreiben, Martin, az egyik mellékszereplő, aki OCD-s. Nem meri elhagyni a lakását, mindent kényszeresen fertőtlenít, dobozol, raktároz. Mániákusságát egy idő után a felesége is megelégeli. Martin borzasztó jó karakter, de rettenetes is egyben. Biztos vagyok benne, hogy én is megőrülnék, ha a bogarait el kéne viselnem, netán együtt élni vele.
Aztán van egy csokornyi autista, vagy aspergeres szereplő. Ahogy már korábban megállapítottam, idén elég sok ilyen témájú könyv került a kezembe, és közös bennük, hogy ezek a furabogarak a főszereplők, akik nem tudnak rendesen beilleszkedni a társadalmi normákba.
A legkedvesebb számomra a Rosie-projectDon Tillmanje, a pedáns, rendszerető, kimért és totálisan antiszociális genetika professzor, aki még feleséget is tesztes kérdőív segítségével kíván találni magának... Semmi helye a spontaneitásnak az életében, az elvont poénokat nem érti, szociális szempontból katasztrófa ahogy viselkedik néha, akaratán kívül vérig sért másokat például.
Dontól lehet, hogy az életben fennakadna rendesen a szemem, de rettentően szerettem olvasni róla, egy igazán értékes ember, csak be kell nézni kicsit a felszín alá. Az a jó, hogy a regények ezt megengedik. Talán azért nem tudunk egyeseket elviselni, mert nem látjuk az összképet, csak az idegesítő vonásokat, azok kerülnek előtérbe. Na meg persze, ne legyek már ennyire jóhiszemű: nem sok mindenkinek van igazán romantikus vagy figyelemreméltó élete a furabogársága mögött. :)
Az aspergeres szereplők közül Jacob, Jodi Picoult Házirendjéből egy középkategóriát képvisel nálam, betegségéből adódóan neki is vannak olyan dolgai, amit már nem vesz be az agyam, pl. egy papírt se lehet galacsinná gyűrni, mert rohamot kap tőle.
Ennél még eggyel rosszabb Christopher A kutya különös esete az éjszakábanból, na ő már sok volt nekem, a normálistól annyira eltérő dolgai voltak, amiket már a könyvlapokon keresztül is nehezen fogadtam be: nyögések, állati hangok, agresszivitás, támadás, nem beszélés, állandó frusztráltság...
Nem akarom betegségekre kihegyezni ezt a posztot, de tény, hogy sokszor könnyű olvasni ilyen karakterekről, és megkedvelni őket, de a való életben nem könnyű velük együtt élni.
Kicsit kedélyesebb vizekre evezve, eszembe jutott még az illusztris Durrell család és Spiro, a szok-szok sz betűvel beszélő görög barátjuk. Ők tipikusan az a társaság, akiktől a hasunkat fogjuk nevettünkben, a sok szerencsétlenkedésük, konfliktusaik, problémáik rendkívül szórakoztatóak, de ha teszem azt mi lennénk a szomszédságukban, nos, nem biztos, hogy lenne jószomszédi viszony... Elég csak Gerry állatimádatára és gyűjtögetéseire gondolni, nem lenne jó a kiskedvenc rovarjaiba, denevérjeibe, és egyéb ijesztő állatkáiba botlani lépten-nyomon, akiket persze mindig védelmez. Imádom a felnőtt Durrellről szóló könyveket is, elhivatottságát, állatszeretetét, de azért: nem biztos, hogy lettem volna a felesége. :D
Egy emlékezetes furabogár divatos kiegészítőkkel: Miss Ivy Hisselpenny, a Napernyő Protektorátus sorozatból. Cserfes, butácska, szórakoztató. :) Élőben viszont lehet, hogy a hajam kitépném tőle. Vagy az ő haját! :D
Nem kevésbé illusztris csudabogár Lisbeth Salander karaktere, aki vagány, menő, hallgatag, jég-hátán-is-megél típus. Odavagyok érte! Ugyanakkor átmennék az út másik oldalára, ha egy hasonló jellegű nőszemély masírozna ott. A kisugárzása azt hiszem nem lenne vonzó számomra az életben, de a Millenium sorozatban egyszerűen telitalálat, mint karakter.
Eszembe jutott még ó, Bernadette... Az egyedi anyuka, egy igazi egyéniség, érdekes összetett karakter, ám mégis: vajon mit látnánk belőle az életben? Bezárkózik a négy fal közé, és furcsán viselkedik... Csak a lapokon keresztül tudunk igazán "barátságot kötni" vele. :)
És egy ikonikus HP-alak: LoonyLuna Lovegood. ;) Need I say more? Egyébként ő kissé kakukktojás, mert bármennyire zizis is, és ezért megtestesítheti a furabogár kategóriát, vele biztos, hogy én is ugyanúgy barátkoznék, mint Harryék a könyvekben. :)
Már egy pár éve felfigyeltem Forman könyveire, főleg azért, mert körülbelül mindenki odáig van értük, főleg ezért a két részes sorozatért. Úgy döntöttem ideje megismerkednem vele, és bár eleinte úgy éreztem egyszerű és szép ez a kis könyv, igazából egy kicsit csalódás volt... A végére úgy döntöttem a második kötetnek már biztosan nem adok esélyt. Nem volt rossz ez a könyv, csak valahogy az a bajom, hogy igazából jó se volt. Nagyon középszerűnek éreztem.
Kicsit értetlenül állok a milliónyi 5 csillagos értékelés és kisírt szemek előtt, mert nem éreztem kiemelkedőnek, vagy annyira meghatónak - egyszer-kétszer elszorult a torkom, de én könnyen sírok viszonylag, és ez nem az a könyv volt, amin tudtam. Hasonló műfajban a Csillagainkban a hiba nekem sokkal jobban megnyitotta a könnycsatornáimat, és érzelmileg jobban "nekem szólt", de ez nagyon szubjektív tud lenni.
Úgy éreztem a Ha maradnék néhol átesett a ló túloldalára, és túl szentimentálissá vált - a nagy élni akarás, meg életbe kapaszkodás, bwahh, én biztos nem maradnék, na de ez megint egy szubjektív dolog. Nem vette be a gyomrom ezt a "tiéd a döntés" dumát se. Na nehogymár ne az agykárosodás és egyéb szervi dogok döntsék el, hogy életben maradsz-e, hanem a testedből kiszállt lényed átgondolja és dönt... Nagyszerű gondolat, csak hülyeség.
Idegesítő volt, hogy minden olyan szörnyen tökéletes Mia körül. Maga Mia is. Tökéletes család, tökéletes kisöcsi, tökéletesen cool és hippi és jófej szülők, tökéletes boyfriend, aki mellesleg menő rockzenész. Ah. Tökéletes reggel a hószünettel... ami persze tragédiába torkollik, de akkor is, az egész szín olyan mázas, hogy ilyen nincs. Mintha azt akarta volna elérni Forman, hogy emiatt sajnáljam még jobban a család elvesztését. De mintha nem írna elég jól ahhoz, hogy ezt az egészet kibontsa rendesen.
A karakterek elég papírmasék maradtak, nincs sok mélységük. Kicsit közhelyesnek is éreztem, hogy hú, jótanuló, hibátlan, kiváló csellista Mary-Sue-nak atommenő rockzenész a pasija - akit a szülők is keblükre ölelnek azonnal, mert ennyire jófejek... Le szokott nekem csúszni a tiniszerelem a torkomon, most is Meg Cabot-ot olvasok, de valahogy nem volt jó ez a tálalás, az Adam-Mia páros nem volt szimpatikus, nem éreztem a vibrálást, az összetartozást, tulajdonképpen semmit.
A zene-vonal kifejezetten fáraszt a könyvekben, nem érdekel - nem vagyok egy nagy zenés -, így a csellózás, a zeneszeretet, a szülők rock-punk múltja se mozgatott meg bennem semmit.
Szép történet abból a szempontból, hogy az élni akarásra helyezi a hangsúlyt, érzelmi húrokat penget, de ezen felül elég üres maradt mégis. A vége meg nevetséges. SPOILER, kifehérítve:"Stay!"- és visszatér, végefőcím :DSPOILER VÉGE.
Értékelés: 10/4,5 Ahogy megírtam az posztot kissé még fel is húztam magam, így a végén a tervezett 5,5-ből ez lett... Átlagos, lighti olvasmány, de nem az én könyvem. A második rész, a Where She Went (Hová tűntél?) Adam szemszögéből íródott, beleolvastam az elejébe, de ez úgy érzem még kevésbé csúszna - abszolút surmóriadó, drug abuse, lecsúszott zenész, szóval csupa taszító körülmény.
Van belőle film is, brr, kiráz a hideg már a trailertől.
A könyvdömping után jöjjön egy kis filmes híregyveleg is, az a helyzet ugyanis, hogy a filmipar ontja magából az adaptációkat éppen. Lássuk, mik keltették fel az én figyelmemet mostanában, remélem találtok kedvetekre valót köztük. :)
Elsőnek jöjjön egy sorozat. Az egyik egy új, BBC-s Agatha Christie sorozat lesz, aminek főszereplői Jessica Raine és David Walliams. Utóbbi neve ismerős lehet könyvekről is, ő írta a Gengszter nagyit, a Milliárdos fiút és Patkány burgert, amik népszerű ifjúsági regények. Illetve a Britain's Got Talentben zsűritagként is működik Mr. Walliams, és igencsak szórakoztató jelenség. :D A két színész Tommyt és Tuppence-t fogja alakítani a Partners in Crime című sorozatban, ők is Agatha Christie nyomozópárosa, csak kicsit kevésbé ismertek mint Poirot és Miss Marple.
Íme, a trailer:
Aztán nyergeljünk át a tévéfilmekre! Két tévéfilm - Maigret csapdát állít, Maigret és a kicsi Albert - készül nemsokára Georges Simenon híres felügyelőjéről, méghozzá, ahogy nemrég bombaként robbant a hír, Rowan Atkinson főszereplésével! Az Agave oldalán olvashattok néhány információt erről. A magam részéről szkeptikusan, de kíváncsian várom, hogy alakíthatja hitelesen "Mr. Bean" a nagy francia, pipázós nyomozót...
Érdekes lesz még, hogy állítólag Maigret feleségének nagyobb szerepet szánnak majd, mint a könyvekben. 2016 elején láthatjuk majd az első filmet.
Az öregedés lehet, hogy az ő malmára hajtja majd a vizet... :D
Elkészült film Timur Vermes regényéből a Nézd, ki van itt-ből (Er ist wieder da), így aztán Hitler újjáéled a mozikban hamarosan...
Nézzetek róla trailert :) (némettudás előny :D, feliratosat nem találtam)
A szerző a könyvvel.
Aztán találtam egy jó kis cikket, amiben 50 (ötven!) könyvből készülő filmadaptációt sorolnak fel, amelyek bizony nemsokára a mozivászonra kerülnek, szóval ideje bepótolni őket a film előtt ;)
Amik biztosan érdekelnek:
- Graeme Simsion: The Rosie Project - az aspergeres genetikaprof. aki feleséget keres!
- Rainbow Rowell: Eleanor & Park - még nem olvastam, listás.
- A.S.A. Harrison: The Silent Wife - nemrég megkaptam magyarul ajándékba.
- Fantastic Beasts and Where to Find Them - a Rowlingverzum hamarosan kitágul!
- Maria Semple: Where'd You Go, Bernadette? - JUHÉÉÉ :D :D - bár kicsit félek, hogy el fogják rontani a hangulatot...
- Dan Brown: Inferno - Hell, yes! Tom Hanks-szel persze!
- Ransom Riggs: Miss Peregrine's Home for Peculiar Children - bár a sorozatot a nemtetszős második kötet után feladtam, a film érdekelne, főleg, hogy az első részt nagyon szerettem.
- Suzanne Collins: Mockingjay - bár még a 3/1-et sem láttam... lassan már a tv-ben is adni fogják, úgy le vagyok maradva...
- Emma Donoghue: Room - ezt is vártam, bár másként képzeltem magamban őket.
Itt pedig egy még jobb, hosszabb előzetes:
- Andy Weir: The Martian - mindjárt itt van, én meg pont most olvasom. :)
És amik talán érdekelnek:
- Paula Hawkins: The Girl on the Train - a könyv nem adott annyit, de megnézném filmen.
- Diane Ackermann: The Zookeeper's Wife
- Susannah Cahalan: Brain on Fire - My Month of Madness
- Rosalie Ham: The Dressmaker - Kate Winslet és Liam Hemsworth!
Kinek mi tetszik az új filmes felhozatalból? Miről tudtok még, elő a pletykákkal, milyen jó könyvekből lesz még film?
Megnéztem a félbehagyásaimat, és úgy fest az ősz az én időszakom erre. A legutóbbi eldobott könyvek is erre az időszakra estek tavaly. Bár nem sok könyvet hagyok félbe, néhány múltkori fiaskó (Tündöklő lányok, Holtodiglan) egy kicsit átkattintotta a kapcsolómat ezügyben, és igenis ha úgy érzem, ez nem az én könyvem, akkor az nem az én könyvem lesz, következésképp, nem gyötröm magam vele, hanem olvasok valami jobbat. 
