KarakterGyilkosság az Orient Expresszen

Sorozat után most filmkritika, méghozzá Agatha Christie talán leghíresebb krimijének a Gyilkosság az Orient Expresszen új változatának nem is oly' finom ekézése következik, ahogy azt a szemfüles olvasók a címből és a diszkrét címkéből - paprikás poszt - már sejthették. 

A Kenneth Branagh rendezésében Kenneth Branagh főszereplésével készült 2017-es új verzió ugyanis egyértelműen Kenneth Branagh igényeit szolgálja ki, és neki minden bizonnyal tetszett, amit csinál, amiről nekem sajnálatos módon csak az jut eszembe, hogy igazán TÖKKÉLETES volt Gilderoy Lockhart szerepére castingolni őt, csak valahogy nem sikerült jól rajta a felejtés-bűbáj. Vagy netán olyan jól sikerült volna, hogy teljesen kiverte a fejéből a nagy klasszikus Agatha Christie kötet történetét, stílusát és lényegét is?! 

Ez a film nem csak Poirot karakterének, de Agatha Christie életművének is a megcsúfolása. Nem is tudom hogy lehetett volna jobban elrontani. Még ha maga Poirot lett volna benne színes bőrű az is kevésbé zavart volna, csak történt volna legalább valami úgy, ahogy az egyrészt valójában megíródott, és másrészt, ahogy az méltó lett volna az ikonikus detektívalakhoz. 

A förtelmes és egyszerűen viccnek is rossz bajusz ugyanis, amit Branagh magára aggatott, csak a kezdet. A filmben láthatjuk még Poirot-t rohangálni, gyanúsítottat üldözni, közelharcot vívni és még lövöldözésben is megsérül... Rihegve-röhögve olvas Dickenst, és még a vonat tetején is végigmasírozik... o.O Szegény kis belgánk, aki a szürke agysejtjeiről híres, és arról, hogy gondolkodással derít fényt a csavaros bűnügyek megoldására, szerintem az egész életműben nem viháncolt ennyit, mint amit Branagh elbohóckodott, ki tudja miért, de érzésem szerint főleg saját szórakoztatására... Branagh alakítása nem több ripacskodásnál. Sajnos a maga mellé terelt nyáj, a többi nagynevű színész is elég halotthalvány teljesítményt nyújt. Deppnek egy arckifejezése van az egész filmben, Pfeiffernél meg azon izgulunk, leesik-e az arca, a többiek szimplán unalmasak, ahogy sajnos az egész film is egy túlnyújtott és kitekert vacak. A karaktereken egyébként is túl sokat változtattak, teljes kavarodás lett az egész. Andrényiékból hogy lett például drogos luvnya+ agresszív állat férj, azt végképp nem tudom. o.O

Az egyetlen dolog, ami tetszett, a a néhány felső kameraállás volt, ahonnan a fülkék belsejében történteket mutatták. Khm, igen, elég soványka tetszési indexre utal ez.

A nárcizmuson túl valószínűleg egy valami motiválhatta még Kenneth Branagh-t a film elkészítésére: hogy nagyon látványos és monumentális vágóképeket csináljon a hegyek közt, a túldramatizáltan egy vékony kis hídon elakadt vonatról... Természetesen semmi ilyen plusz dráma nem volt a könyvben, mert ott pont elegendő feszültséget okozott, hogy rostokol a vonat egy gyilkossal maguk közt. A vonatról való kimászkálás eleve rettentően zavaró volt, ez egy zárt terű történet, és úgy tudja hatásosságát is megőrizni, nem holmi utolsó vacsora jelenetet kreálva a szereplőkből a rohadt alagútban a vonat előtt. Esküszöm ott jobb lett volna egy Végső állomás-filmes zárás, ahol meglódul a vonat, és matrica lesz az önelégült Branagh-ból. Megérdemelte volna, ahogy ott hisztizik a szerelvény előtt, amit Poirot sosem tett volna...
A látványelemeknek persze van létjogosultsága a mozivásznon, de nagyon kibillent az egyensúly, és mutogatósdi lesz a gondolkodósdi helyett is.

A végén kifejezetten felháborított, hogy a Níluson történt bűnesethez hívják el a nyomozót, merthogy abban a regényben Poirot a HAJÓN van, amikor a bűntény történik, könyörgöm, ne vágjuk sutba, amit a krimi királynője megírt!... Valaki állítsa meg ezt az ámokfutó Branagh-t, nehogy több ilyen elvadult filmet forgasson, mert ez még paródiának is rossz. 

Poirot rossz karikatúrája. 

Ó és egy kérdésem van még. Ki a vihar az a Katherine, akinek a fényképe felett Poirot sóhajtozik?!

Giccses, karikatúra-szerű kalandfilmmé degradálta Kenneth Branagh ezt az ikonikus történetet, szégyen. Magának forgatta, magának írta a szerepet, egész egyszerűen szánalmas. 

Akik láttátok, mi a véleményetek? 

Big Little Lies - a filmsorozat

A Liane Moriarty azonos című regénye alapján készült Big Little Lies / Hatalmas kis hazugságok jó híre futótűzként terjedt a neten. Az is imádta, aki olvasta előtte a könyvet, és az is, aki nem. Díjakat is bezsebelt a kétségtelenül parádésan jó szereposztású HBO-filmsorozat, amiben Reese Witherspoon, Nicole Kidman és Shailene Woodley játsszák a főszerepeket, de mellettük említést érdemel Zoë Kravitz és Laura Dern is.

A könyv abszolút szuper élmény volt, és ajánlom mindenkinek olvasásra. De a film nekem agyonütötte amit a könyv adott, és nem tudok tiszta szívvel csatlakozni a rajongótáborához.

Azt talán egy picit jobban értem, hogy miért szeretik azok, akik nem olvasták: mert nem ismerik a "jobb", a teljesebb verziót. Valamilyen szinten mindig csorbul a történet a megfilmesítéskor persze. A többiektől viszont minimum egy felvont szemöldököt várnék a kettőből, de sehol nem látok mást, csak ömlengést (why?). Néha az az érzésem, hogy nem merünk megkritizálni valamit, még ha érezzük is, hogy nem teljesen jó, csak mert mindenki ugyanarra megy és nyomja rá a 10 csillagot. 

A szereposztás tényleg remek, és Nicole Kidman alakítása elsőrangú - amikor a színdarab miatti megbeszélés után a kocsiban ülnek Madeline-nel, akkor a legkifejezőbb az arca az egész sorozatban, de mindvégig szinte megrázó volt, ahogy azonosult Celeste karakterével.

Celeste és Madeline.

A sorozat egészében véve azonban lagymatag lett, lassú, az izgalmas sejtetés helyett hogy mi történhetett a végén a bálon, egy nyúlós, hatásvadász valamit kaptunk képzeletben előrántott revolverek, meg nem történt betörés, szikláról való leugrálások imitálásával. A képi világ nekem egyáltalán nem rezonált együtt a könyv hangulatával, a bűntény kinyomozása helyett dráma volt minden mennyiségben, furcsán elnyújtott beszélgetések, lassú építkezés, és monoton unalomba fulladt néha egy-egy rész, ami a könyvben nem fordult elő. Nem tudott magához láncolni úgy, pedig ezt "csak" nézni kellett volna - ez pedig jó indikátora annak, legalábbis számomra -, hogy nem lett elég erős, vagy jó. Nehéz rátapintani. A kemény témák ellenére a könyvnek volt valami könnyedsége, ami teljesen hiányzott a filmből.

Madeline.

Nathanből egy agresszort csináltak, nem is értem miért. A tipikus, bratyizós, amerikai kőbunkó szólt belőle, pedig egyébként nem ilyen volt. Madeline-t pedig a plusz cselekményszállal kifejezetten kisiklatták. SPOILER! A megcsalásos történet nem is illik hozzá, és teljesen felesleges plusz feszkónak éreztem, amiből ráadásul nem is hoztak ki semmi értelmeset. Ehelyett meghagyhatták volna simán a Perry-Saxon unokatestvéres vonalat...
A végjelenetnél nagyon zavart, hogy nem volt ott mindenki, és hogy az után sem volt meg az a hallgatólagos megállapodás, majd az erkölcsi dilemma... Ezek nagyon fontos dolgok lettek volna. Hiányoltam Jane lebuktató mondatát is Perry felé, mert nekem az egy áll-leejtős mondat volt a könyvben, de meg kell hagyni, az tetszett, hogy annál a résznél milyen jól átjött az egész némajátékkal is, mert ahogy rádöbben Jane, Celeste-nek és Madeline-nek elég csak ránéznie, és tudják, hogy mit tett Perry... Ez pluszpont, de valahogy mégsem stimmelt, hiányos volt, átértelmezett volt. Bonnie motivációjára sem derült fény normálisan, és így sajnos hisztis tyúk benyomását keltette. SPOILER VÉGE.

A gyermekszereplők.

Összességében csalódott vagyok, mert számomra túlságosan átírta a hangulatot ez az adaptálás, és nem igazán tudtam élvezni, azok után főleg nem, hogy a könyv mekkora élmény volt - az egyik legjobb idén. Kicsit úgy érzem, jobb lett volna nem nézni, de a kíváncsiság nagyon hajtott, és sajnos hajt most is, főleg mert Meryl Streep is lesz a második évadban. Mondjuk ott legalább nem lesz összehasonlítási alapom, így lehet, hogy jobban is fog tetszeni. Lehet, hogy túl friss is volt így, mert egyébként tudok elnézőbb lenni a változtatásokkal is, emlékezzünk csak a The Casual Vacancy / Átmeneti üresedés minisorozat verziójára (Ilweran!  :D), vagy a My Sister's Keeper / A nővérem húgának kitekert végére.

Nektek miért tetszett, vagy miért nem tetszett a BLL? Mit vártok a második évadtól, hogyan folytatják? 

BubbleBook fandom doboz - Harry Potter és Legendás állatok témában

A BubbleBooknál augusztusban lehetetett megrendelni egy 'MegaBubble' csomagot, aminek a témájául a varázslóvilágot, nevezetesen a Harry Potter és a Legendás állatok univerzumát választották. Láttam már egy pár fandom dobozt másik, magyarországi subscription boxoknál is, de mind olyan volt, ami nem az én világom. Egy Harry Potteresre viszont tudtam, hogy le fogok csapni, ha lesz. A dobozszám limitált volt, és ha jól tudom két napon belül el is kapkodtuk, akik akkor felfigyeltünk rá. Tudni lehetett, hogy majd csak novemberben kapjuk kézhez a dobozokat, így az izgatott várakozást kicsit takaréklángra kellett venni khm négy hónapra... de megérte. ;) A doboz remek összeállítás lett, nagy örömmel bontogattam, és fedeztem fel benne a kincseket. Tele van igényes, normális termékekkel, az ár-érték arány is több mint jó, és a részletekre is odafigyeltek, anélkül, hogy túlcsicsáztak volna bármit. 

Na persze egy doboz, tele HP-s relikviával... szinte bárminek örülnénk ebben a témában, nem?! :D 

A poszt természetesen SPOILERES, hiszen doboznyitás, szóval ha nem akarod látni a doboz tartalmát, mert mondjuk neked még nem érkezett meg, ne menj tovább! :) 

Grindelwald bűntettei

Két év várakozás után újra "potteres" filmre lehet menni a moziba! Hamar megnéztem én is a filmet, nehogy belefussak az ilyenkor folyamatosan szivárgó spoilerekbe, de hagytam néhány napot magamnak, hogy ülepedjen kicsit. Mert hát van minek. A Grindelwald bűntettei igencsak hektikus film lett, ennél jobb szóval nem is jellemezhetném talán, mert ugyan mozgalmas és eseménydús is,  látványosnak meg pláne látványos, ugyanakkor túlzsúfolt, helyenként széteső és enyhén szappanoperás beütést is kapott. Furcsa kettősség jellemzi az én hozzáállásomat is, mert egyrészt nagyon élveztem nézni, figyelni, ahogy kibontakozik, másrészt viszont volt, amire már a moziban felhúztam a szemöldököm. Átgondolva az egész filmet aztán ez a lista gondolatban tovább is bővült, megpróbálom most összeszedni mit szerettem, és mit furcsálltam benne. 

Az, hogy a Grindelwald bűntettei egy átmeneti rész mindenképp nyom rá egy bélyeget. Ha megmaradt volna az eredeti koncepció, és 3 részes marad a sorozat, akkor is ez lett volna az átvezetés a fináléhoz, azonban azzal, hogy 5 részesre duzzasztották, ez az epizód még egy kicsit veszített a jelentőségéből, és sokkal inkább volt felvezető jellegű, mint amennyire az első rész, ami elég abszurd állítás, de mégis igaz. A bevezető résznél bevezetősebb volt a második... o.O

Feltárult a titkok kamrája - a Harry Potter újraolvasás folytatódik

Forrás.

Az első rész után azonnal folytattam az újraolvasást a Harry Potter és a titkok kamrájával, mert ez már csak ilyen, ha egyszer elkap a dolog, nem tudod kivonni magad a hatása alól. ;) Külön öröm, hogy illusztráltan folytathattam a varázslatos utazást, és fedezhettem fel az újnak ható, elfeledett részleteket. Ezt a kötetet érdekes módon elég kevésszer olvastam el, angolul ezelőtt csak egyszer, pedig az egész szériából ez volt a kedvencem a hatodik rész megjelenéséig.

A mostani újraolvasás arra is jó alkalmat teremt, hogy újraalakítsam magamban a kötetek képzeletbeli rangsorát - vajon a titkok kamrája maradna ezúttal a dobogón?

Cynthia Swanson: The Bookseller - Nővérek könyvesboltja

A Nővérek könyvesboltja egy hirtelen választás volt. Korábban ajánlották már, és a fülszövege alapján úgy véltem, tetszeni fog. Mostanában olvastam néhány csajosabb könyvet, és úgy gondoltam ez is beillik a könnyedebbek közé a sorba. Nem tévedtem nagyot, és szerencsére abból a szempontból is jól választottam, hogy nem egy gejl-romantikus történetről van szó, hanem ennél mélyebb dolgokkal is foglalkozik, és van benne egy kis csavar. 

A '60-as évek Amerikájába, Denverbe csöppenünk, az egyedülálló Kitty Miller életébe, aki barátnőjével, Friedával közösen vezet egy kis könyvesboltot. Kitty néhány éve már feladta a párkeresést, és élvezi a mostani életét. Azonban egyik éjszaka különös álomban találja magát. Néhány hónappal később jár az időben, már a következő év zajlik, és Kitty itt Katharyn Andersson, egy bizonyos Lars Andersson felesége, szép nagy otthonnal és gyerekekkel. Régebben egy ideig próbálta magára aggatni a komolykodó teljes nevét a Katharynt, de aztán visszatért a Kittyhez - ebben az újdonsült életben viszont mindenki Katharynnak hívja.

Az első pár álom még csak egy érdekes utazásnak tűnik egy alternatív valóságba, azonban az álmok egyre hosszabbodnak, bonyolódnak, és Kitty nem mindig ébred fel azokon a kritikus pontokon, amikor az ember érezni kezdi, kifulladt az álom, fel kellene ébredni. Túlságosan hétköznapi történésekben is hosszasan benne ragad, amik a való életet szokták jellemezni, nem az álmokat. A képek, az érzések egyre valóságosabb válnak, ugyanakkor Kitty érzi azt is, a másik, az eredeti élete is valóságos. Mi történik vele? Hogy tud ebből a körforgásból kikeveredni, melyik világban létezhet tovább? Ahogy a történet kibontakozik és bonyolódik, a látszólag könnyű döntéseket mindig valami elbillenti egyik, vagy másik irányba, és bizony nem is olyan könnyű megmondani, melyik lehetőség lenne jobb, mert mindegyikben van nyereség és veszteség is. Mindben van tragikus elem, csak másként. 

Tetszett, hogy az elején az álomvilág teljesen idilli, aztán apránként elkezdjük látni a teljes képet, értelmet nyernek az elejtett félmondatok is. Jó koncepció volt, és örültem, hogy a végén magyarázatot kaptunk mindenre, nem lett volna jó, ha elmaszatolja a szerző, hogy miért is történt az álomvilágba érkezés, de szerencsére volt mögötte gondolati tartalom. 

Az alcím szerintem túlságosan
árulkodó, de egyébként nagyon szép
a magyar kiadás.

Azt nem értettem, miért kellett a regényt a '60-as évekbe helyezni? Nem éreztem kényelmesnek, sőt, furcsa volt, mivel a szöveg, és úgy egyáltalán a kapcsolatok, viszonyrendszerek, kommunikáció nagyon mainak tűntek - ha a fejlettebb technikát akarta nagyon kihagyni belőle, akkor is lehetett volna a '80-as, '90-es évek... Néha meglepett egy-egy régebbi dolog, ami felbukkant. Emlékeztetnem kellett magamat, hogy 50 évvel korábban járunk a mostaninál. Ez pedig azt jelenti, hogy nem sikerült jól megágyazni a korszaknak, néha kiestem a korból és a hangulatból, és tényleg feleslegesnek éreztem a visszadátumozást. 

Larsot nagyon szerettem, azt hiszem nagy vonzerő volt az álomvilágban (?) ő, és persze a gyerekek is, de mindig minden nem lehetett tökéletes. Mindkét életben hibádzott valami, és bár talán "könnyebb" lett volna a másik választás, ha van rá lehetőség, mégsem akartam volna másként befejezni én sem, és Kitty számára, és a magam számára is azt a valóságot választottam volna, ahol kikötött. Megnyugvással töltött el a vége. Többet nem árulhatok el az események folyásáról, mert akkor kevés maradna a felfedeznivaló, ez pedig tipikusan olyan regény, amit ki kell bontogatni fejezetenként, és a végén összeáll. 

Kicsit filozofikus, ahogy összeveti a kétféle életet de izgalmas is, ahogy összemossa az álmokat és a valóságot. Nem egy szokványos chick-lit, vagy romantikus regény; egyik címke sem illik rá igazán. Érdekes peremen egyensúlyoz, van, kicsit átbillen a mágikus realizmusba, aztán mégis megáll a végén a realitás szilárd talaján. 

Élveztem olvasni, jó a stílus, elgondolkodtató a mondanivaló és szépen mesél döntésekről, nehéz élethelyzetekről és az emberi kapcsolatokról. 

8/10

A legfrissebb megjelenések - képes poszt

Forrás.

Beindult a nagyüzem, és jönnek az újabb és újabb könyvek, amikkel már a karácsonyi ajándékozásra is lehet készülni. Lássuk, hogy én miket találtam érdekesnek a felhozatalból! Képes, görgetős, kevés szöveges poszt, bambulós hétfő estéhez ideális. ;) 

Könyvbár - Harry Potter és a Tűz Serlege menü

Freudi, de a menü szó az első változatban, ahogy begépeltem, bizony 'menő' lett. ;) Ezzel az elírással is remekül jellemezhettem volna összefoglalóan a negyedik Harry Potter kötetből összeállított szuper menüsort, amit ismételten Zakkant bloggerina-kolleginával fogyasztottunk el a Könyvbár & Restaurantban. A november már negyedik éve Potteres hónap az étteremben, és természetesen tervezik végigvinni az egész sorozatot így, évente mindig egy kötetet bemutatva a történetre épülő ínycsiklandó fogásokkal. Aztán majd lehet folytatni a Legendás állatokkal is. ;)

A Harry Potter és a Tűz serlegéhez a következő pazar menüsort állították össze: 

• Sötét jegy (merluzzo, lecsó, chorizo, kapor) 
• Százfűlé-főzet (zöldfűszer-krémleves, gombák, kecskesajt) 
• Sárkánytojás (kacsacomb-filé, céklás rizottó, fürjtojás) 
• Labirintus (szarvashátszín, sütőtök-variációk)
• A Tűz Serlege (kókuszos panna cotta, meggy, füge)

Cosmopolitan Blogger Days 2018 - élménybeszámoló

Bár külön nem akartam bejegyzést írni róla, közkívánatra most mégis jöjjön akkor egy kis élménybeszámoló a Cosmopolitan Blogger Days 2018-ról, és arról, hogy is keveredtem én oda, és miért. :)

A Cosmopolitan Blogger Days-t október 26-27-én tartották a Groupamában. Az első nap inkább szakmai program volt (jelentsen ez bármit is :D), a másodikon pedig előadások és díjátadó az év ez-az-amazának. Az egész az igazán nagy és befolyásos bloggerek, vloggerek, influencerek körül forgott persze, mi kis könyvesbloggerek csak celebnézőbe mentünk, mondhatni. A programokat Steiner Kristóf és Sabján Johanna (Cosmo főszerkesztő) konferálták a nagy, virágos díszletek közt.

Sorozatmustra

Forrás.

A Témázunk ehavi választottja a Sorozatajánló - miket nézünk mostanában? lett, és bár ez nem egy szorosan könyves téma, azt hiszem egyrészt lehet könyvesre is venni a figurát - annyi jó adaptáció van -, másrészt pedig jó sorozatokat mindenki szeret nézni, így ötletforrásnak is nagyon szuperek lesznek a posztok, és mindenki találhat magának valami új néznivalót. Olvasási válságra is gyakran a legjobb gyógyír a sorozatnézés, nemde? ;)

A tévézés hőskorában, és főleg akkor, amikor még leginkább leckét kellett (volna) írni délután, vagy vizsgákra készülni, szerintem sokan kattantunk rá a humoros és drámai sorozatokra egyaránt. Én is sokat néztem a Rém rendes családtól a Jóbarátokon és a The Nanny-n át a Szívek szállodájáig és a Sandokanig sok mindent. Volt egy időszak, amikor az orvosos sorozatok voltak felkapottak - a Vészhelyzetből épp most láttam két rész ismétlést, és nosztalgikus élmény volt, de hogy ne csak ezt említsem, ugyanúgy ráfüggtünk a Dr. House-ra és a Grace Klinikára is. :) Aztán megtaláltak a csajos sorozatok is, mint a Szex és New York, a Született feleségek, vagy a kevésbé ismert The L Word Az elmúlt években aztán a nyomozós sorozatok élték virágkorukat, és minden tele volt/van Dr. Csonttal és különféle előjelzővel ellátott helyszínelőkkel. Hmm, most hogy belegondolok, elég sok (és sokféle) sorozatot néztem, ejha!

De térjünk a tárgyra, és lássunk néhány könyves sorozatot először, amiket a közelmúltban néztem. :)

Néhány hónapja bonyolódtam bele a Sherlock sorozatba Benedict Cumberbatch és Martin Freeman főszereplésével, és bár az első évad nekem néhol kicsit bonyolultnak, zavarosnak tűnt, a második évad végére elérték, hogy teljes mértékben és visszavonhatatlanul beleszeressek a sorozatba, Sherlock Holmes-ba, és Dr. Watsonba, és hogy bizony tűkön ülve drukkoljak nekik. Sherlock karaktere és ahogy Cumberbatch megformálja őt, egyszerűen briliáns! A gyors gondolkodás, a zseniálisan logikus következtetések, az elhadart okfejtések és a hamisítatlan angol hangulat egyszerűen magával ragadó. Az izgalom és a csavaros bűntények már csak hab a tortán. :)

Forrás.

Nyomozós sorozatból mostanában természetesen néztem még a Strike-ot is (poszt az 1-2., és a 3. évadról is van), és alig várom, hogy jöjjön a legújabb kötetből, a Lethal White-ból készült adaptáció is. :) Remek casting, noiros főcím, izgalmas cselekménybonyolítás, és a főhősök közt lassan bontakozó érzelmek.

Ha már Rowling, akkor azért megemlítem a The Casual Vacancy-(Átmeneti üresedés) ből készült 3 részes minisorozatot is, amiről korábban >itt< írtam. Ugyan nagyon más üzenete lett a végén lévő változtatásokkal, de azért érdemes megnézni.

Ugyan az, hogy "mostanában nézem" nem passzol teljesen hozzá, mert sajnos hosszú várakozás után még a jövő év valameddig várni kell a következő évadra, de mondhatjuk, hogy a könyves sorozatok közt fut azért a Trónok harca is még. :) Erről korábban >itt< írtam, bár az új részekről aztán nem esett már szó külön, de természetesen azokat is vártam és néztem. A könyvektől való eltérés engem nem zavart, lévén, hogy egy rész elolvasása után úgy döntöttem, maradok a filmváltozatnál, és azt fogom imádni. :))

A Wayward Pines sorozattal is úgy voltam, köszönöm, olvasni nem szeretném Blake Crouch könyveit, de megnézem szívesen. :) Fura, misztikus hangulatú sztori. A második évadba végül csak belekóstoltam, nem folytattam.

Tavaly télen fedeztem fel magamnak, hogy Durrellékről is készült sorozat, és bár elég szabadon kezeli a Gerry által megírt könyvek történetét, mégis egy igazán szórakoztató, vidám, bolondos sorozatot sikerült keríteni az állati és emberi csudabogarak köré Korfun, úgy, hogy mégis megmaradt a drámai vonal is.

A legfrissebb könyves /sorozatnézésem egyébként a Big Little Lies (Hatalmas kis hazugságok), de egyelőre egyetlen részig jutottam csak. :) A könyvet nagyon csíptem, és fogok majd külön írni a filmről is, ha végignéztem az évadot.

És most jöjjön néhány lista! 

Könyvből készül sorozatok közül még nem láttam, de érdekel (kiegészülhet még, ha ajánlotok jókat. ;): 

Az új Anne sorozat (Anne with an E) 

Call the Midwife

Terror (Dan Simmons)

The Handmaid's Tale - a könyvet nem szerettem, de mégis kíváncsi vagyok rá kicsit.

Agatha Raisin - csak az első részt láttam korábban, de egészen jó volt az adaptáció

Az új, BBC verzió Philip Pullman Az Úr sötét anyagai (His Dark Materials) trilógiájából

Agatha Christie Partners in Crime BBC sorozat

Nem könyves sorozatok, ami érdekelnek: 

Pushing Daisies

TheYoung Pope

Downton Abbey

Jelenet a Downton Abbey-ből.

Nem könyves sorozatok, amiket az elmúlt egy év során néztem, és kedveltem:

This is Us

Csengetett, Mylord? (Ivy!!! :D )

A This is Us szereplőgárdája.

Sorozatok, amik nem érdekelnek (vegyesen könyves és nem könyves): 

Twin Peaks

Thirteen Reasons Why

Stranger Things

The Walking Dead

Outlander

Once Upon a Time

A témához lehet csatlakozni poszttal, vagy csak ajánljatok egy jó sorozatot (vagy többet!)! :) Ha posztoltok, szóljatok nekem, vagy bármely más témázónak, és belinkelünk titeket is!

A többiek sorozatajánlója:

Anett, Dóri, Zenka, Nima, Anaria,

Utóvéd (később csatlakozók):

Bea, 

Harry Potter - az első rész újrafelfedezése

Évek óta ígérgetem nektek is és magamnak is, hogy újraolvasom imádott kis kedvencemet, a Harry Potter sorozatot, de a tervezgetést aztán sosem követte bejelentés is, hogy valóban nekivágtam volna... Kicsit halogatva a dolgot, úgy esett, hogy 8 év elteltével tértem vissza a varázsvilágba, és nem bánom, hogy ilyen hosszúra nyúlt a kihagyás, mert így még nagyobb az újrafelfedezés öröme. :)