2018. január 24., szerda

Mégis mi volt ez?! - Paprikás poszt a Voldemort filmről

Rendkívül bosszús vagyok, miután pár napja megtekintettem a >youtube-on< a Voldemortról készült rajongói filmet, a Voldermort- Origins of the Heir-t. Nem mondhatnám, hogy tűkön ülve vártam ezt a kisfilmet, de amióta hallani lehetett róla, kíváncsi voltam mit fognak belőle kihozni. Nem kell nagy költségvetésűnek lenni valaminek ahhoz, hogy jó legyen, üssön, vagy épp szórakoztasson, és mi, a HP-univerzum kedvelői éhes csápokkal nyúlkálnak bármi után, ami csak egy kicsit is kötődik a kedvelt/kedvenc sorozatunkhoz ugyebár.

Nos, én ezekkel a kíváncsi csápjaimmal jól nyakon verném, aki úgy gondolta, hogy ez a film érdemes a hírverésre és a rajongók figyelmére... A Voldemort - Origins of the Heir a HP és Rowling megcsúfolása, és kiváltképp azért az, mert állítólag rajongók készítették. Rajongók *****meg! :D Rajongó az, aki vért folyat egy Avada Kedavrához? Rajongó az, aki szerencsétlen videojátékhoz hasonló verekedést mutat be varázslók közt? Rajongó az, aki szerint Tom Riddle-nek barátai voltak, és hovatovább együtt héderelt hollóhátas, griffendéles és hugrabugos (bwhahahaha) diákokkal? Rajongó az, aki szerint az átlátszó Veritaserum zöldnek is jó lesz és mehet intravénásan is, ahelyett, hogy meginnák? Rajongó az, aki nem tudja, hogy a Hollóhát címerállata egy kiba**ott sas, és nem holló?! ?!?!?!?! Elfolyósodik az agyam az ilyen érdektelenségből, figyelmetlenségből, felületességből fakadó hibáktól. 

Vajon ilyen mai frizkóval nyomták a csajok, amikor Voldi sulis volt?

De itt még mindig csak kapargatjuk a felszínt. A varázspálca trükkökön, effekteken és a diákok jelmezein kívül ugyanis semmi sincs a helyén a filmben, és semmi nincs jól megoldva vagy kibontva.

A színészek olaszok, és angolul beszéltek, de mégis hangalámondással át van szinkronizálva angolról, angolra. :D Vajon mennyire beszéltek szarul angolul, hogy erre szükség volt? :D A színészi játék... vagyis várjunk csak, hadd tegyem ezt inkább idézőjelbe: a "színészi játék" valami katasztrófa. Ezek a szerencsétlenek azt hitték az a színészet, hogy fájdalmas arckifejezéssel erőteljesen és lassan artikulálunk. És nem is csak a fiatalok pocsékok... A Hepzibah Smith-t játszó nőszemély is totál katasztrófa. Persze az egészre rátesz egy lapáttal, hogy rémes, szuper-plánokkal teli kameraállások vannak (folyamatosan szemeket és szájakat látunk), és hogy milyen pocsék szöveget is kellett elmondaniuk a szereplőknek. Minden párbeszéd és mini-monológ természetellenes és megerőszakolt szöveg. Ezen túl pedig semmit nem tudunk meg, és semmit nem mond el ez az "alkotás" (de szeretem az idézőjelet!). Összeszedett pár random tényt a könyvekből, és azokat összeszőtte némi kitalált hülyeséggel a házalapítók leszármazottaival kapcsolatban. A slusszpoén a szovjet katonás vallatás. Szovjet katonák?! Nagyon ufók voltak, röhejes fémgombokkal a símaszkjaikra varrva... A vallatótiszt meg félig vak volt, és mindennek semmi jelentősége nem volt, de hát rendben, írjuk fel ezt hangulatelemnek a sztereotíp, kucsmás oroszt... A kihallgatásnál Veritaserumot folyatnak infúzióban Grisha McLaggenbe, aki az imént említett fájdalmas arckifejezéssel artikulálva próbál közben színészkedni. Azon lépjünk ugye túl, hogy mekkora hülyeség már az is, hogy zöld lett a tiszta folyadék, és hogy ivás helyett intravénásan adják... de hogy ezen felül az is mekkora kapitális baromság, hogy még csepeg bele az áldozatba a szer, és erre azt mondja az orosz almufti, hogy megy ki a hatása. Hát sírva könyörgök, mennyire alacsony az IQ-juk ezeknek a kedves filmkészítőknek? A szérumtól pedig az ember köpködi az infókat a kérdésekre, nem képes terelő, vagy igazán körmönfont, mesélős válaszokra... SPOILER A vallatás után pedig elengedik Grishát? A naplót a kezébe adva?! SPOILER VÉGE Mégis mi a franc volt ez az egész, de komolyan?!


A csavar a kihallgatás végén szintén értelmetlen és értelmezhetetlen.

Ajánlom még figyelmetekbe a 43. perctől a coelhói magasságokba emelkedő elmélkedést:

Tom: "You're a seeker, right? You know too well how the game works. You have to catch the snitch. You have to chase it... you have to grab it, to end the game. But it never rests, it's unstoppable. It whizzes at top speed, and if you want to catch it you must not be distracted. You cannot think. No past, no future."



Ennek van bármi értelme, de komolyan? Sírjunk együtt. :'D Ugyanúgy nem stimmelnek a dialógusokban az egymásra adott reakciók sem.
A Tomot játszó Stefano Rossi mondjuk legalább jóképű, és voldis, ezt elismerem, de ha folyik ki a szörnyű szöveg a száján, akkor csak megszólalásig volt szép ugye...

Ez a film egy buta ember ötletének rosszul megvalósított, átgondolatlanul felületes cosplaye, amit nagydobra vertek.

PuPi balra el. PuPi pipa. 


Ki nézte még meg ezt a förmedvényt? Tetszett? És ha igen, miért nem? 
Nem szúrták a szemeteket a rettenetes hibák?

2018. január 22., hétfő

Erin Kelly: The Poison Tree

Olyan jó érzés ráakadni egy regényre, ami nem folytatásos, nem igazán ismert, nem övezi hype, de felkelti az érdeklődésed a sztorija, és aztán olvasás közben be is tud rántani. Erin Kelly könyve, a The Poison Tree sajnos ezzel viszont elérte nálam, hogy érdeklődjek minden más iránt is, amit a szerző írt...

A The Poison Tree már 2011 óta csücsült a polcomon, és várta, hogy végre valahára kedvet kapjak hozzá. Idén betettem a várólista csökkentésbe és sort kerítettem rá.

Sötét hangulatú, remek regény, szörnyű múltbéli titkokkal, bűnténnyel, barátsággal és drámával a középpontban. Nagyon kedveltem mind a történetét, mind azt, ahogy kibontakoztak az események, lassan és feszülten, a múltból indítva, hogy a szálak aztán összeérjenek a jelenben. Ráadásul a csúcspont nem is csak a múlt titkainak felfedése volt... a jelenben zajló rész is tartogatott bőven meglepetéseket.

A főszereplő lány, Karen Clarke, egyetemista és egy igazi nyelvtehetség, csak úgy ragadnak rá a nyelvek.
1997 nyarán Karen megismeri a különc Biba Capelt, aki némettanárt keres magának, bár pénze az éppenséggel nincs rá. Karen hamarosan teljesen belegabalyodik Biba világába, megismeri a bátyját, Rexet is, és rövid idő után egy nyárra otthonává válik a testvérpár highgate-i háza is. Biba tele van élettel, csapongó, vad és zabolátlan egyéniség - és ami általában ezzel jár még persze az egy bizonyos fokú gyökértelenség és felelőtlenség. Karen az ellentétpárja Bibának: jó tanuló, csendes; szinte már unalmasnak is tűnik Biba mellett, és talán ezért is babonázza meg annyira Biba hedonista életstílusa. Rexbe meg pont több felelősség szorult a kelleténél, és rendkívüli módon félti a testvérét, állandóan aggódik érte egy gyerekkori trauma miatt. Rex túlságosan is csak Biba érdekeit nézi a nagy túlféltés  és védelmezés közepette... Karennel való szerelmük nekem tetszett, nem volt túlromantizálva, és el tudtam fogadni, mennyire összeköti őket az a végzetes nyár, ami pedig csak egy emlékezetes bulizós, szabad időszaknak indult...
A karakterek egyike sem tökéletes, ettől lesznek talán még inkább emberiek.

Forrás.
Hármójuk kapcsolati dinamikája igazán különleges, a szerelmi szálat és a baráti és testvéri vonalat tekintve egyaránt. A levegőben folyton ott van a furcsa titok terhe, amiről igazából nem sok mindent tudunk, csak hogy a könyv elején valaki bizony épp a börtönből szabadul...
A múltban történtekre persze szép lassan fény derül, ahogy ingázunk az 1997-es, és a 10 évvel későbbi események közt, de erről ha többet mondanék, lelőném a fordulatokat is.
A legjobb az, hogy izgulni folyamatosan lehet a régmúltban a pontos kimenetelt nem sejtve, a jelenben pedig némi paranoiával vegyes kíváncsisággal szemlélve a torznak tűnő (?) révbe érést. Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen véget kapunk.

A stílus kifejezetten gördülékeny, kiforrott, igényes. Abszolút nem lehet érezni, hogy ez Erin Kelly első könyve volt.

Értékelés: 10/10 Nem adhatok kevesebbet, annyira magával ragadott a dráma, a feszültség, a karakterek, és ez az egész, szépen kibontakozó tangled web of lies. Lekötött, imádta, olvasni és kideríteni az igazságot - és nem is a bűntett volt ebben a legérdekesebb, hanem a sorsok alakulása utána. 
Úgy érzem nem is tudtam egészen jól visszaadni, mi az, ami megfogott benne, de csak ajánlani tudom, olvassátok! :)

Érdekes szavak, kifejezések:

- barrister: védőügyvéd
- savvy: rafinált, ravasz (továbbá: no savvy: nem értem! :O)
- incarceration: bebörtönzés
- concurrently: egyidejűleg (ezt értem, csak meg is akarom jegyezni :))
- cenotaph: síremlék
- itinerant: vándorló, kóborló
- warren: nyomornegyed
- clematis: iszalag
- epiteth: (díszítő) jelző
- breathalyser: alkoholszonda
- shoal: tömeg
- towpath: vontatóút
- barge: uszály, bárka
- pallet: raklap
- fait accompli (French): an accomplished fact
- layette: babakelengye
- babygro: babaruha
- hyperbole: túlzás
- petulance: ingerültség, szeszély
- timbre: csengés, hangszín
- tarpaulin: vízhatlan ponyva
- disparity - különbség, egyenlőtlenség
- deluge: özönvíz, áradat
- Chinese whispers
- non sequitur

2018. január 19., péntek

Book a Sloth Club unboxing - Fantasy hősnők

Amikor kiderült a Book a Sloth Club - azaz az első magyar könyves meglepetés doboz - januári témája, a Fantasy hősnők, úgy gondoltam, engem ez annyira nem érdekel, mert valamiért a Marvel univerzum, és különféle képregényhősök ugrottak be. Nem tudom miért asszociáltam ilyesmire, holott kézenfekvő lett volna néhány másik, általam is nagyon kedvelt könyvsorozat hősnőire gondolnom. Ahogy egy-két ismerős felemlegette őket, meggondoltam magam, és mégis megrendeltem az utolsó napokban a januári dobozt. 

A Book a Sloth tavaly novemberben indult az Állati témájú tesztdobozzal, aztán jött a novemberi Álom és varázslat doboz (ebből én kimaradtam, de Zakkant írt róla. :)) és a decemberi dupla-könyves meglepetés, ami a Téli romantika fedőnevet viselte. Nekem nagyon szimpatikus ez a kezdeményezés, és örülök, hogy végre Magyarországon is meghonosodhatnak a tematikus subscription boxok. :) Februárban már két doboz közül is választhatunk, van magyar és angol nyelvű is, előbbi Mágikus lények, utóbbi pedig Deception and mortality névre hallgat, mindkettő fantasy könyvvel a középpontban.  ITT tudtok rendelni belőlük. Használjátok kedves bloggertársnőm kuponkódját, a ZAKKANT10 -et ha új vásárlók vagytok, és 10% kedvezményt kaptok a februári dobozból. ;) 

De lássuk a Fantasy hősnők doboz tartalmát, jöjjön az unboxing. ;) 

!!!SPOILER SPOILER!!! 


2018. január 17., szerda

Molly Bloom elit játszmája

Remek a film plakát!
Kedvelem az okos, furfangos filmeket, amik izgalmasak, pörgősek, de mesélnek is valamit közben. Az új sikerfilmet, az Elit játszmát (angol eredeti: Molly's Game) az ilyen jellemzőkkel bíró, korábbi nagy kedvencemhez, A Wall Street farkasához hasonlították, hovatovább a női verziójának nevezték. Amikor megtudtam ezen felül azt is, hogy egy könyv az alapja a filmnek, ami nem mellesleg igaz történet is, akkor eldőlt a kérdés: nekem ezt látnom kell.

A főszereplő, Molly Bloom létező személy, aki egy memoárban írta meg exkluzív, ám sötétté forduló játszmáinak történetét. Molly volt a "pókerhercegnő", aki az igazi nagykutyáknak szervezett titkos, később pedig sajnos kissé illegális pókerjátszmákat is (bár nem egészen értem, ez a jutalékszedés miért illegális). Az előkelő helyeken zajló pókerparty-k hemzsegnek a hírességektől: színészek, politikusok, tőzsdecápák és sajnos maffiózók is bekerülnek ide. Meg az occasional balek, akit jól meg lehet verni, vagy akinek talán épp a szűz kéz hoz szerencsét. :) (Béna Brad!)

A film iszonyatosan pörög, Aaron Sorkin rendezése igazán különleges, és rendkívül szórakoztató. Jó a ritmus, Sorkin mindig tudja hol kell kicsit lassítani, megállni, vagy épp hol zúdíthat ránk akár tonnányi információt 3-4 percben. A film első jelenete maga olyan feszült, és mégis, közben folyamatos alánarráltságával annyira informatív, hogy csak kapkodtam a fejem, és odaszögeződtem a moziszékbe.

Jelenet a filmből.
Molly Bloom egy igazán erőteljes karakter, okos, merész és kitartó. Bár belekeveredett ebbe-abba, mégis valahogy végig illik rá a becsületes jelző is. Meglátszik rajta a sportmúlt. Fair marad. Kitartóan tud védelmezni, és nem veszti el, és nem is hajlandó feladni önmagát. Molly kis híján olimpikon síző lett - a sílécet azonban valahol egy baleset és egy mellékes állás közt elcserélte a kártyapaklira. Kitanulja a játék fortélyait is, és kitapasztalja azt is, ki milyen személyiség a játékosok közt, hogy játszik, hogy viselkedik ha nyer, vagy ha veszít. Molly megkaparintja magának ezeket a játékosokat, befekteti a pénzét, hogy aztán még többet csináljon belőle, miközben az orra előtt elképesztő összegek forognak egyetlen éjszaka alatt. A probléma akkor veszi kezdetét, amikor nem megfelelő egyének kerülnek be a társaságba, amikor valakinél borul a bili, és köp a hatóságoknak, vagy amikor képbe kerül a védelmi pénz, és a verőemberek.
A múlt és jelen képei váltakoznak, előbbi a csillogó világ, ahol minden snittben másik, elképesztően gyönyörű ruhában látjuk Mollyt, saját monogramos zsetonjait osztogatva, utóbbi pedig a jelen szomorú valósága a tárgyalótermekkel, gonosz ügyészekkel, vagyonelkobzással, és egy szimpi fekete védőügyvéddel (Idris Elba) :)

Jelenet a filmből. Jessica Chastain és Idris Elba.
Jessica Chastain igazi dívaként viseli a fent említett ruhakölteményeket. Egészen kivételes szépség ez a nő, karakteres, nem hétköznapi arcvonásokkal, tökéletes alakkal megáldva. Bármit dobnak á, szerintem jól állna neki. :) A valódi Molly Bloom is gyönyörű nő:

A valódi Molly Bloom. Forrás.

A valódi Molly Bloom. Forrás.
Kevin Costner, aki Molly apját játszotta, elég rideg figuraként mutatkozik, de aztán kiderül, van neki is lágyabb oldala. A padon beszélgetős jelenet apa és lánya közt a film legérzelmesebb jelenete. Mellesleg pedig humort is sikerült azért belecsempészni (terápia néhány percben ugyebár. :)) .

Pókereztem már, és néztem is pókert a tévében (igen, a Korda Gyuri bácsisat :D), de csak az alapfogalmakkal vagyok tisztában, illetve amikor együtt követtük az egyik nagy tétes játszmát, akkor értettem, hogy mi miért történik úgy. :) A póker valóban nem csak szerencsejáték, hanem észjáték, ahogy a filmben is mondják.

Jelenet a filmből. Az egyik káprázatos - és merész - ruha. 
Igaz történet lévén felmerül a kérdés, kik voltak pontosan ezek az alakok, akik számára Molly játszmákat szervezett? A könyvből, és korábbról kiderült már pár név, de ugyanúgy, ahogy a filmben, Molly a való életben is továbbra is hallgat a többi árnyalakról. A Michael Cera által játszott 'X' , úgy hírlik, Tobey Maguire volt a való életben, aki eléggé alátett a mi Mollynknak... De a pókerasztaloknál forgatta a lapokat és a szerencséjét Leonardo DiCaprio, Matt Damon, Ben Affleck, Macauley Culkin és Pete Sampras is.
A film, ahogy olvastam, hűen követi a memoárt, és Molly Bloom maga is részt vett a munkálatokban.
Azért kíváncsi lennék, ténylegesen mennyi intim kapcsolat is szövődött a füstös póker közben, de a témát roppant diszkréten kikerülik. Szerintem Molly ha erről is hallgatni akar, akkor mindig is hallgatni fog.

Kedvenc jelenetek:
- a síelős jelenet
- amikor az új osztócsaj nagyon gyorskezű, és Molly rászól. :D
- Béna Brad szerencséje
- Appletini! :D

Kifogásolom:
- SPOILER! Rettenetes csúnya fejre érkező esést, és kitört nyakat mutattak a síelésnél, a több kevesebb lett volna, és ugyanígy a verésnél minimum arccsonttörés, orrtörés, belső sérülések stb. Megverték, oké, meg balesetet szenvedett, oké, de túlélte mindkettőt, itt azért elég durván prezentálták ezt, sokkal súlyosabb sérüléseket okozott volna.

Jelenet a filmből.
Feszültséggel teli, látványos, izgalmas film az Elit játszma, érdemes megnézni. A pikantériáját pedig az adja, hogy ez tényleg így történt...

Jelenet a filmből. 
10/10

A magyar könyvváltozatot kiadja az Agave. >Itt< megrendelhető.


2018. január 14., vasárnap

Veres Attila: Odakint sötétebb

Veres Attila könyvéről nem könnyű írni, annyira különleges, annyira dicsérni-való, és közben mégis annyira bizarrul furcsa, és pszichedelikus élményt nyújtó regény. Egyszerre kavarog bennem olvasás után a sok ismerős magyar-retró, és a valóban Vandermeer-re hajazó szürrealizmus; a szétcsúszó, álomszerű képtelenségek. De próbáljuk formába önteni az egészet, és kezdjük az elején: 
Magyarországon 1983-ban furcsa új faj jelenik meg a fákon, és megjelenésükkel egy időben a baglyok eltűnnek. A csápos, amolyan pók és polip hibrid lényeket cellofoidáknak nevezik el, és természetesen ostoba módon nyakló nélkül kezdik üldözni és vadászni. Számuk olyannyira megcsappan, hogy már csak néhány kis telep, vagy farm létezik, ahol gondozzák őket. Ezen telepek egyikére, egy isten háta mögötti faluba érkezik Gábor is, a főszereplőnk, hogy beálljon cellofoidákat etetni, meg trágyát lapátolni alóluk. A cellofoidák maguk választották ki őt a vére és az álmai alapján... 

A lényeket nem lehet lefotózni, lefilmezni és az "eseményterületnek" nevezett névtelen megye határain kívülre - és így az országhatáron kívülre sem - vinni. Magyar kuriózum... Az esztelen vadászatot követően persze a védelmükre keltek többen, és kiderült, van is miért megóvni és jól tartani őket, az emésztőváladékuk ugyanis gyógyító erejű. A kristálytej nagyon értékes, és Gáborék minden nap fejik az állatokat érte.
Amellett, hogy a cellofoidák milyen aranyos, ártalmatlannak tűnő, bújós lények, valami különös rettegés is övezi őket, megmagyarázhatatlan álmok, az éjfekete szemek lebilincselő hatásai, olyan zsigeri változások, amiknek nincs értelmes oka. 

A fejezetek elején idézetek vannak újságokból, tévé-műsorokból, fiktív könyvekből, a nyolcvanas évektől kezdődően, és ez az áldokumentarista elem mutatja be, hogyan is zajlott a lények megjelenése, fogadtatása, üldözése, és egyáltalán a megítélésük. Személyes kedvencem Sigourney Weaver Oscar-beszéde egy cellofoidás film kapcsán, de megjelenik Torgyán József is, a Tankcsapda, vagy egy részlet a Szeszélyes évszakokból. Ezek a kis beszúrt elemek hitelesítik a történteket, és megfestik a hátteret ehhez az alternatív valósághoz, méghozzá szépen és észrevétlenül, hogy Veres Attila közben nyugodtan fejest ugorhasson Gáborral a történetmesélésbe. A cikkek, riportok, részletek és beszédek hamisítatlanul magyarok, és ez az egész magyar valóság olyan rettenetesen valódi, hogy szinte fáj hogy mondjuk pont emiatt esélytelen a világhírre a történet. Ezek a "magyarságok", jellegzetességek csakis nekünk fognak igazán rezonálni, és teszik ezt úgy, hogy közben nem egy szörnyű 3D matyóminta ugrik ki a könyvből, nincs túltolva, csak kellemesen ismerős, hazai, és nosztalgikus. A misztikus, néha álom és valóság határán egyensúlyozó regény minden bizarr ötletességét egy szilárd magyar valóságba ültette, ami, akár be akarjuk ezt vallani, akár nem, nagyon a sajátunk. 

A karakterek összességében elég semmirekellő alakok, de nem papírmasék. Szabolcs rengeteget szív, de egyébként rendes figura, kedveltem őt, és örültem, hogy Gábor őmellé kerül a telepen. Gábor gondolataiból elég sokat kapunk, hisz az ő fejében vagyunk, és néha kicsit túl sok is volt az exén (Ritán) való rágódása, vagy épp az apakomplexusa, de azt legalább nem lehet mondani, hogy egy egysíkú karakter lenne. Szerintem sokat fejlődött. 
Szabolccsal kapcsolatban még meg kell említenem a szuper bakelit lemez gyűjteményét, nagyon tetszett ez a furcsa, kiadatlan, hibás és ritka lemezekből álló kincsestár. 

Forrás.
Az eseményterület annak ellenére, hogy milyen különleges dolog számára ad otthont, nem lett százezreket vonzó látványosság, de jönnek szép számmal a turisták, akik egy hippis, mágikus hangulatot adnak a már eleve misztikus erdőhöz. Bulik, spanglik, egy furcsa zenekar próbáinak visszhangja, akiket nem lát soha senki... A megmagyarázhatatlan és furcsa történések gyakran egy legyintést sem érdemelnek, annyira megszokott a szokatlan, a nem-normális, a napi "hidegrázás"... Az elmebeteg dolgok sorában undorító, ijesztő és horrorisztikus dolgok is helyet kapnak egyaránt, és Veres Attila nem fukarkodott ezek adagolásával. Folyamatosan történik valami nem-mindennapi. Talán az első néhány cellofoida etetős és trágyalapátolós napon kívül nincs is több, a szokott mederben folydogáló rész. Vörös húscafatok egy feltört tojásban, csecsemőket evő apák történetei, pókokról szóló álmok, könyvek, amikben összekeveredtek a szavak, egy végeérhetetlen kártyajáték, ami állítólag a cellofoidák megjelenésének estéjén kezdődött, és azóta sem maradt abba... ... Aztán ott van még Robin rejtélye, aki Gábor előtt dolgozott a telepen, felmondott, majd öngyilkosságot követett el... Ha mindezek után pedig még azt mondom, ez csupán a jéghegy csúcsa, elhiszitek? 

A könyv kétharmada folyik abban az egységes, mesélős stílusban, ami nekem nagyon tetszett, az említett doku-idézetekkel a fejezetek elején. Ez a rész  gördülékeny, izgalmas, félelmetes, és kíváncsivá tesz. Aztán történik egy perspektívaváltás, és onnan kicsit olyan, mintha valaki teljesen más írta volna a második részt, ami egybefolyik, nincs semmi tagoltság, nincsenek fejezetek, elveszik az addigi szerkezet - persze okkal. A regény egy különös metafizikai síkra kerül, és valami sokkal nagyobb egész részeként láthatjuk az eddigieket. Számomra ez az elrugaszkodottság éles váltás volt, de látom a miértjét, és elismerem jól lett elkanyarítva (bár kissé sok volt az erőszak és az undorító részletek itt is). A szürrealitás teljes mértékben uralja a könyv harmadik harmadát, és az addigiakhoz nekem nem teljesen passzolt. Nem sikerült teljesen jól elmosni a határokat a kétféle történetmesélés közt.

A szerző, Veres Attila.
Kritikaként fogalmaznám még meg, hogy azért van néhány elvarratlan szál, pl. a füles fa, Rita (?), a baglyok, és végső soron a halottak lemezének sem lett sok jelentősége. A néhány következetlenség, és ismétlődés ellenére azonban azt kell hogy mondjam Veres Attila nem hibázik. Zseniális regényt rakott össze, szerintem egyedülálló a magyar könyvek közt és a zsánerben is. Nyomasztós, sötét, titkokkal teli, rendkívül misztikus, weird underground horror sci-fi fantasy... (?) :D Ami nem megy át kommerszbe (valami egészen másba megy át). 


A borító is remek, nagyon passzol, és örülök, hogy a csápok azért nem maradhattak le róla. ;) 


Értékelés: 10/8,5-9  Tőlem a szürreális, elrugaszkodott részek idegenek voltak, de ettől függetlenül egy nagyon jól megírt regényről van szó, ami telis-tele van a tudatalattinkból merítkező iszonyattal. Igazi magyar csemege a fantasy, a sci-fi és a horror kedvelőinek egyaránt.

Amúgy meg kérek egy cellofoidát! Ha nem lehet igazi, akkor legalább egy plüsst. ;) (Kedves Agave, gyártsatok ilyet! :D )

A könyvet kiadja az Agave Könyvek.
Rendeld meg >ITT<.

Olvass bele >ITT<.

2018. január 12., péntek

Jenny Lawson: Furiously Happy

Ezzel a bejegyzéssel még tavalyról vagyok adós, méghozzá az év utolsóként elolvasott könyvéről, ami surranópályán osont be elég váratlanul a top5-be. Jenny Lawson Furiously Happy-je megjelent magyarul is Őrülten boldog címen a Kossuth Kiadónál, és szerintem mindenkinek ismerős a kissé félreálló tekintetű mosómedve miatt, ami a borítóján díszeleg. 

Olvastam róla számtalan jó véleményt is, de olyat is, aki a mentális betegség megcsúfolásának vagy torz reprezentációjának látta a könyvet. Egy ponton eldöntöttem, hogy nem akarom elolvasni, aztán hogy, hogy nem, mégis magához vonzott, szinte húzott ez az őrülten boldog mosómedve, és a történet, a memoár, ami mögötte lapulhat. Nem döntöttem rosszul, hogy bizalmat szavaztam neki, mert valóban egy különleges élményt nyújtott, és paradox módon tényleg rendkívül szórakoztató, annak ellenére, hogy egy súlyos betegséggel való együttélésről szól. 

2018. január 7., vasárnap

Miamona's Reading Challenge 2018

Nagyon örülök, hogy idén máris megvannak a Miamona's Reading Challenge - a továbbiakban MRC - 2018-as kategóriái, és hogy most már tényleg hagyomány lett ebből a jó kis szabadon variálható, rugalmas könyves kihívásból. Szinte hihetetlen, de ez már a negyedik MRC!

10+1 kategória van mindig, a +1-essel ki lehet jollyzni egyet, ami nem szimpatikus annyira, nem vág profilba, vagy épp nem sikerült teljesíteni. A kategóriákat szabadon meg is lehet változtatni, és sajátokkal indulni. Nem is kell mindegyikhez egy-egy külön könyv, átjárható a rendszer, egy könyv több kategóriát is lefedhet akár. Utólag is végig lehet mazsolázni a listát év végén, és rácsodálkozni, nahát, ide is, oda is sikerült egy olvasmányt bepasszintani! Tehát akár "véletlenül" is lehet kipipálni a listát. ;) Nekem tavaly valahogy mégsem jött össze, nem fért már bele az évbe, és pont nem sikerült egy-egy kicsit kötöttebb kategóriát kipipálom, de sebaj, a lelkesedésem töretlen, és nagyon tetszik az idei kihívás!
A legfőbb szabály pedig az, hogy élvezzük az olvasást! :) 

Lássuk az idei MRC kategóriákat, és hogy miket tervezek, mik jutnak eszembe róluk:

2018. január 3., szerda

Sylvain Neuvel: Ébredő istenek

Az Alvó óriások folytatása, a Themisz-akták második kötete hatalmas meglepetést okozott nekem év végére. Kicsit hosszúra nyúlt ugyan az olvasása, vagy legalábbis úgy tűnhetett, hogy sokáig olvasom, de a java részét egy nagyobb falatban kebeleztem be, annyira izgalmas és pörgős volt ugyanis. Ritkán fordul elő, hogy egy könyv tényleg teljesen magával tudja ragadni az embert, és néhány napig abban a világban élünk a fejünk búbjától a talpunkig. Az Ébredő istenek most ilyen élményt tudott nyújtani. :)

Fülszöveg"Egy ​ismeretlen, nem a mi világunkból származó robot jelenik meg Londonban. Kolosszális alakja az egész város fölé tornyosul, de nem mozdul. Vajon egy békés kapcsolatfelvétel vagy egy invázió előfutárával állunk szemben?

Minden gyereknek van rémálma. A kis Eva Reyesénél azonban csak az lehet ijesztőbb, hogy a halálról és pusztításról szóló apokaliptikus képek megvalósulni látszanak…
Dr. Rose Franklinnek nincsenek emlékei az elmúlt pár évből. Az idegenek, akiknek dolgozik, azt mondják, hogy meghalt, és visszahozták az élők közé. Az égető kérdés azonban nem csak a hogyan, hanem a miért is…
Kara Resnik és Vincent Couture egymásba szerettek a háború alatt, és azóta békére leltek. Ők jelentik az egyetlen védvonalat a Föld és aközött, ami feléjük tart. De egyelőre még ők sem tudják, hogy hazugságban élnek…
A férfinak pedig, aki azt állítja, hogy mindenre tudja a választ, megvannak a saját indítékai. Vannak dolgok, amiket nem árulhat el, és vannak dolgok, amiket nem fog…
Mindannyian egy epikus kirakó apró darabkái. Egy olyan rejtélyé, amit az idő keletkezése óta próbálunk megfejteni. Sylvian Neuvel még több izgalommal jelentkezik 2016 egyik legnépszerűbb sci-fijének folytatásában, és most sem okoz csalódást."


Az előző kötethez hasonlóan dokumentumregény-szerűen folytatódnak a Themisz-akták: privát naplóbejegyzéseket, beszélgetéseket, interjúkat és hangfelvétel átiratokat kapunk. Ez az "aktás" narratíva engem  nem zavart az előző kötetben sem, sőt frissnek, érdekesnek éreztem, bár sokakkal ellentétben pörgősnek nem. A második kötetben ez is változott, számomra is nagyon sodróvá vált a formátumtól is, bár azt hiszem elsődlegesen a cselekmény vitt magával. Vannak, akik kifogásolják, hogy életszerűtlenné válik néhol a leírás, főként az akció közben elhangzó sutább mondatoktól, ami a megértést, elképzelést segítik az olvasónak... Megértem ezt a kifogást, talán ki lehetett volna küszöbölni néhány beillesztett hozzáfűzéssel, amit az akták rendezői (?) biggyesztenek oda, de igazából engem mégsem tudott ez megakasztani.

A történet az Alvó óriások befejezése után cirka 10 évvel folytatódik, amikor is egy újabb, hatalmas óriásrobot tűnik fel, méghozzá London kellős közepén... A monstrumot ezúttal nem kellett összerakni, egyben jelenik meg, egy szempillantás alatt, mintha odateleportált volna... Vajon kik a pilótái? Milyen szándékkal érkezett? Mit kezdjenek vele, elkerüljék, megtámadják, kivárjanak? Themisz is tud vajon teleportálni? A világ felbolydul, pedig az igazi aggodalomra csak később lesz okuk, amikor valóban bekövetkezik egy pusztító támadás, és amikor a világ nagyvárosait szinte egyszerre "szállják meg" újabb és újabb óriásrobotok... A Földvédelmi Csapatok, Dr. Rose Franklin (az új!), Kara Resnik és Vincent Couture, a titokzatos kérdező ember, és a hadi és légierők együttesen próbálják elhárítani a veszélyt, ami elsőre lehetetlen vállalkozásnak tűnik. Hogy hogy kerül képbe egy Eva Reyes nevű, látomásokkal megáldott - vagy megvert? - kislány, és Mr. Burns a Kung-Pao csirkéje társaságában vajon ad-e valami használható jótanácsot... ahhoz már el kell olvasni a könyvet, nem árulom el.

Annyit azonban mondhatok, a könyv rendkívüli izgalmakat tartogat, nagyon eseménydús, okosan van kitalálva, felépítve, folyamatos feszültségben tartott, és mindeközben Neuvel azért képes volt betoldani elgondolkodtató vagy épp kicsit érzelmesebb momentumokat is. A szerző nem bánik kesztyűs kézzel a szereplőivel; néhány karaktertől sajnos búcsút kellett venni, és rettentően sajnáltam őket, de aztán ismét elvonta a figyelmem valami más, miközben minden egyes akta villámgyorsan ugrált a Föld különböző pontjai közt. Hol New Yorkban voltunk, hol Londonban, hol Kansasben, miközben gyors pillantásokat vetettünk az óriásrobotoktól megszállt nagy lakosságszámú városokra is: Kalkuttára, Delhire, Johannesburgra vagy Tokióra.

Előkerült újfent Dr. Alyssa Papantoniou is, és vele együtt jött egy sor érdekes genetikai kérdés, az idegenek DNS-e, a robotok által kibocsátott gáz/köd hatásának vizsgálata, a különféle genetikai pontmutációk a túlélőknél... Nagyon egyszerűen, mégis érdekfeszítően tudta mindezt tálalni Neuvel. :)

Eva feltűnése üdítő színfolt volt, ugyanakkor nagyon féltettem is szegényt. Kara és Vincent kapcsolata kedves volt számomra a maga rendhagyó tökéletlenségében. A kérdező idegen személyét mindig is sok-sok rejtély övezte, és ez most sem változik... de Mr. Burns is legalább olyan rejtélyes. Rose elmélkedése, önnön létezésének megkérdőjelezése, és kételyei nagyon izgalmasak voltak, és azt hiszem most sem értem teljesen, mindenesetre tényleg nagyon nagy szüksége volt rá a világnak, annyit mondhatok. ;)
Maga a megoldás kicsit kidolgozatlannak tűnt elsőre, de örülök, hogy prezentálva sem úgy volt, hogy jujj, most sz*rtuk a spanyol viaszt, hanem a szereplők is tele voltak aggodalommal a küldetés sikerével kapcsolatosan.
De persze leginkább az tetszett, ahogy a regény lezárult: az utolsó mondat egy hatalmas és szerintem rendkívül felcsigázó cliffhanger. Alig várom a folytatást!

Értékelés: 10/10 Hihetetlen vagy sem, belepistultam ebbe az óriásrobotos doku sci-fibe... Magam sem gondoltam volna, de szinte kedvenc kategória lett. :) Aki nem kedvelte annyira az Alvó óriásokat, az is feltétlen olvassa el, mert ez a kötet bizony szintet lép!

Kiadja az Agave Könyvek.
Rendel meg >ITT<!


U.i.1: És mivel mindig kritikával illettem mostanában a szerkesztést, ezúttal csakis dicséretet érdemel, alig találtam bármi bennmaradt elütést, zavaró hibát. :)
U.i.2: Ez volt a blogon a 800. bejegyzés! :) 

2018. január 2., kedd

Teaszünet-díj

Kaptam egy díjat és kérdéssort Theodorától, köszönöm szépen!


Íme a szabályok:

1. Köszönd meg a jelölést annak, akitől kaptad a díjat, említsd meg és linkeld be a blogját. Másold be a szabályokat a bejegyzésedbe te is.
2. Mielőtt megválaszolnád a kérdéseket, illesz be egy idézetet, amiről azt gondolod, hogy a legjobban illik hozzád, jellemez téged.
3. Válaszold meg a 8 kérdést, amiket a téged díjazó blogger tett fel.
4. Írj újabb 8 kérdést, amiket majd a te jelöltjeid fognak megválaszolni.
5. Jelöld meg azokat a bloggereket a blogjaikkal együtt, akiket megjutalmazol a díjjal, s magyarázd meg pár szóval, miért pont rájuk esett a választásod.
+1 Kívánj valami szépet az általad díjazott bloggereknek. ;) 


Forrás.
“It was, he thought, the difference between being dragged into the arena to face a battle to the death and walking into the arena with your head held high. Some people, perhaps, would say that there was little to choose between the two ways, but Dumbledore knew - and so do I, thought Harry, with a rush of fierce pride, and so did my parents - that there was all the difference in the world.”


J.K. Rowling: Harry Potter and the Half-Blood Prince

Dóri kérdései:

1. Írd le egy szóval a 2017-es évedet.

Változás.
2. Ajánlj egy könyvet a 2017-es olvasmányaid közül, amit nagyon szerettél.

A papírmágus! De már olvasod is. ;)

3. Mi volt a legjobb filmélményed 2017-ből?

A Viktória királynő és Abdul.

4. Mit szeretnél idén mindenképp elolvasni?

Nagyon sok ilyen könyv van, de amit tényleg mindenképp, és frissen, az Az essexi kígyó, Sarah Perrytől.

5. Mit szeretnél, hogy mit hozzon 2018?

Kalandot!

6. Ajánlj nekem egyet a kedvenc szerzőid közül!

Szerintem már mindegyik kedvenc szerzőmtől olvastál! :D De hmm, Gerald Durrelltől mégsem... Őt is nagyon ajánlom neked, az állati és emberi csudabogarai rendkívül szórakoztatóak és kifejezetten addiktívak a könyvei. :)

7. Hova utaznál el idén legszívesebben?

Írországba, és fogok is!

8. Milyen eseményt vársz idén a legjobban?

A Könyvfesztivált most is nagyon várom, mint minden évben.


Az én kérdéseim:
1. Melyik volt a kedvenc bejegyzésed a blogodon 2017-ben?
2. Hány könyv van a várólistádon összesen?
3. Melyik könyvből készült filmet láttad utoljára, és tetszett-e?
4. Melyik könyvből készült filmet várod?
5. Melyik szerzővel szeretnél mindenképp találkozni életedben?
6. Mit szeretnél mindenképp elolvasni 2018-ban?
7. Melyik könyvből kéne szerinted filmsorozatot csinálni (amiből nincs még)?
8. Írod-e az olvasmányaid listáját papíralapon is, vagy csak online vezeted?

És akik én hívok egy teaszünetre: Abstractelf - mert szereti a kérdezz-felelekeket, Nita - hogy kikapcsoljon ezzel pár percre :) , Colourful Fantasy Dóri - mert kíváncsi vagyok a válaszaira!

Nagyon sok kiemelkedően jó olvasmányélményt kívánok nektek 2018-ra! :)

Forrás.

2018. január 1., hétfő

Összegzés 2017

Pascal Campion illusztráció. Forrás.
Szokás szerint már előző év elején létrehoztam ezt az összegzős posztvázlatot, és most jót kuncogok azon, hogy milyen impressziókat biggyesztettem ide az elmúlt hónapok során. Hasznos lehet pár idevetett sor, mert az ember hajlamos az év eleji élményeket már elhomályosultan látni az utolsó, frissebb olvasásokhoz képest. 

Ez az év könyves szempontból összességében nem volt rossz, bár eredetileg többet szerettem volna egy picit olvasni a 69 könyvnél, ami most belefért az évbe. Sajnos kijutott most is a rosszabb, vagy csak szimplán nem olyan maradandó könyvekből, de akadtak kiemelkedő gyöngyszemek is, amiket nagyon szerettem olvasni.
HP újraolvasás nem volt most sem, de a kevesebb reci és a sokkal-sokkal kevesebb könyv beszerzése nagyon is sikeres projekt lett, és számos kiemelkedő könyves esemény is belefért az évbe. Lássuk hát kicsit kibontva az ömlesztett információkat. 

Statisztika

2017-ben 69 könyvet olvastam el, ez cirka 18000 oldal, ami az előző évekhez képest egy kis visszaesést jelent ugyan, de még mindig egy átlagos 50 oldal/napot jelent. Az elolvasott könyveket linklistával >itt< találjátok. Az utolsó néhány olvasmányomról még fogok írni külön is, illetve lehet, hogy a mesekönyvekről is egy zanzaposztot. Ezúttal is volt ugyanis néhány kis leporelló, amihez kedvet kaptam év vége felé.

Goodreadsről.
Angolul 45 (65%) könyvet olvastam, ami minden eddigi rekordomat megdönti, juhé! :) Régóta tervezgettem már, hogy ez az arány legalább 50%-os legyen, erre természetesen pont akkor sikerül, amikor nem is figyeltem rá annyira tudatosan, és rögtön nem is kicsit meghaladva az eredetileg kitűzött célt. A mesék is sokat dobtak ezen persze, de azért a regények nagy részét is angolul olvastam tavaly. 
Recim mindössze 8 (11,6%)  darab volt, illetve a 2016-ról átcsúszottal együtt 9, de most is csúsztatok egyet a jövő évre, úgy látszik ez hagyománnyá vált már. Ez az arány az előző évhez képest a felére csökkent, és ez jó, mert szerettem volna sokkal kevesebb határidőt magamnak. Sajnos mégis pont recikkel fordult elő a beragaditisz jelensége többször is - bár sosem a könyv hibájából, hanem abból fakadóan, hogy elkezdtem ugyan őket, de aztán túl sokat maradtak parkolópályán. Újraolvasott könyv 4 (5,7%) volt csak, mert ezúttal az új Fever kötet előtt csupán kettő megelőző részt olvastam újra (ezt ki is tűztem magamnak ilyenformán, szóval pipa). A másik két újrázás közül az egyikre egy úticélom miatt kívántam rá, a másikat pedig gondoltam kipróbálom a magyar után angolul, de ez a kísérletem végül nem vezetett sok jóra. 
Forrás.
Mesekönyv 13 (18,8%) volt, ami egy hangyányit több, mint 2016-ban volt. Non-fictionből  9 (13%) jutott ki idénre, ennek nagy része (4 db - 5,7%) pszichológiai könyvek volt, illetve akadt 3 (4,3%) útikönyv is. Nagyon rövid novella vagy kisregény 3 (4,3%) volt szintén, és 1 (1,4%) képregény is beficcent, természetesen Sarah Andersentől, akivel viszont a személyes találkozóról lemaradtam, pedig itt járt. Sorozatrészek: 22 (31,8%) Pont ugyanannyi, mint 2016-ban! :D De aminek igazán örülök, hogy ebben kettő komplett trilógia is van (ACoTaR, Papírmágus), illetve több trilógia 2-3. kötete is. Néhány sorozatkezdő kötettel kapcsolatban viszont nem voltak olyan jó élményeim, de majd egy sorozatokról írt posztban elmondom, mit szeretnék folytatni-befejezni, és mit nem. 

A legnépszerűbb posztok a kattintásszámok alapján 2017-ben a következők voltak


Nagyon örülök, hogy a dobogóra két könyves poszt is került, de a kedvenc szerzőkkel kapcsolatos körbeposzt is szerintem egy szuper témaötlet volt. Érthetetlen módon a dobogóról alig valamivel maradt le a szimpla februári havi zárásom, aminek nem tudom mi az oka - talán csak orosz spamrobotok találtak rá a posztra?! :D 

Forrás.
Blogdolgok 

A blogstat tegnap ~ 307,468-en állt meg, amit itt mindig szoktam ilyenkor rögzíteni, mert máshol nem marad meg. Köszönöm, hogy ennyien jöttök, remélem mindenki talál valami kedvére valót! :) 
2017-ben összesen 123 poszt született, ami elmarad kissé az előző éveshez képest, mert volt néhány hónap, amikor nem tudtam annyira a könyvekkel és az írással foglalkozni. A legtöbb posztot decemberben írtam, szám szerint 17-et, a "legböjtibb" blog-hónap a május lett mindössze 4 bejegyzéssel. Voltak book tagek, hírverő posztok, 8 db poszt-turkálózás is a freeblogos régiekből, és egy kis szünet után év végére visszatértünk a témázással. :)


Top 5 

Érdekes, mert néhány olvasmánynál szinte azonnal tudtam, hogy top5-be fognak kerülni, és így is maradt, nem sok minden tudta volna őket kiütni a nyeregből. De két könyv eléggé a surranópályán osont be ide a legvégén... :)  A top 5 egy sorrendiség nélküli lista. 



Rowling álnéven írt Stike-regényei egyre jobbak és jobbak lesznek, alig várom a folytatás, a Lethal White megjelenését. A Tolvajok tele igazán különleges, de nem könnyű könyv. Nagyon érdemes volt elolvasni. Fura, de az első hármat egy csokorban olvastam, mégsem tudták lehúzni egymást, csak azt éreztem, nahát, csupa szuper könyvet olvasok egyszerre, ami remek érzés. :)  Az Ébredő istenek és Jenny Lawson könyve pedig igen nagy meglepetésfaktorként vonultak be ide, de nagyon örülök nekik. Januárban írok róluk még bővebben is. Azért az élmény frissességének (is) köszönhető, hogy az Ébredő istenek letaszította a Feversongot a top5ből. :)
Forrás.
A legolvasmányosabb könyv címet idén is Phyllis T. Smith érdemelte ki, A Palatinus-domb lányaival. :) 
A legszórakoztatóbb könyv díján a Bridget Jones's Baby és a Furiously Happy marakodnak. 
A kedvenc karakterek: Kolja a Tolvajok teléből és Rhysand, Sarah J. Maas trilógiájából. 
Azért a Simenonitisemet is ápolgattam olvasásokkal, 4 könyvet is olvastam a szerzőtől tavaly. Mindet nagyon szerettem, kiváltképp A londoni férfit, de az év egyik különlegessége volt a Maigret emlékiratai is, amiben maga a felügyelő karaktere mesél; rendkívül izgalmas nézőpont.
2017-ben érdekes módon egy könyvet sem jelöltem be kedvencnek, de a top5-ösök erősen ott vannak. (Update: utólag bekedvenceltem Jenny Lawson könyvét.) Talán kritikusabb is lettem, meg inkább kivárok, mielőtt rányomok egy kedvenc plecsnit valamire (utólag majd átgondolom). Összesen 9 könyvnek adtam 10/10 pontot. 

Citromkák 

Forrás.
Ahogy minden évben, most is voltak olyan könyvek, amik csalódást okoztak. Az első nagy puff az Imprudence volt még év elején, aztán csalódást okozott még a The Elegance of the Hedgehog, Backman szösszenete és a Zoo City is. Rossz élmény marad a The Edible Woman és a Magic Bitter, Magic Sweet is, ezekből paprikás poszt született, és azt hiszem ők ketten kaphatják holtversenyben az év citrom-díját (talán még a Zoo City áll itt még a dobogón).

Félbehagyott könyvem 3 volt: Cserháti Éva: Palackposta, M. R. Carey: Fellside, Arundhati Roy: The God of Small Things. Kettőről nem írtam posztot sem, inkább olvastam valami mást. :) 

A közkedvelt A Darker Shade of Magic és az ACoTaR, elég középszerűek voltak nekem, előbbit nem folytatom, utóbbit folytattam és be is fejeztem, és az ACoMaF és Rhysand miatt megérte. :) Ez mondjuk annyira nem is citromka már. :) De jó, hogy idén azért rövidebb ez a szekció! :D 

Hadizsákmány

Örömmel és büszkeséggel tölt el, hogy igazán tudatosan vásároltam idén, és a mindenféle recikkel, ajándékokkal és cserékkel együtt is összesen 36 (papír)könyvvel gyarapodott a könyvtáram. Nem éreztem hiányt sem emiatt a visszafogottság miatt, mindig van mit olvasnom. :) A számot először 50 alatt akartam tartani, majd 45 alatt, és végül még a 40-et sem érte el. :) 
A legdrágább könyv idén az illusztrált angol HP3 volt, 7688 Ft-ért. A legtöbb könyvet olcsóbban, akciósan vettem meg a Könyvfesztre, Könyvhétre időzítve a beszerzések nagy részét. 

Élmények 

Forrás.
Apropó Könyvfesztivál! 2017 óriási könyves élményei közé tartozik az Orhan Pamukkal való találkozás és dedikálás. Pamukot nagyon régóta kedvelem, és nagy vágyam volt egyszer élőben is látni. ♥
A könyves programokhoz tartozik a tavalyi sok-sok Könyvbározás is, ahol "megfőzik" a könyveket. :) 2017-ben négy alkalommal is jártam az étteremben, de minden kétséget kizáróan A fiú, akit Karácsonynak hívnak menüsor volt a legpazarabb eddig, még a Harry Potter és az azkabani foglyot is kiütötte a nyeregből. 
Ezeken túlmenően részt vettem idén is egy Csernus Imre előadáson, a blog 8 éves lett, és elindult Magyarországon az első könyves meglepetésdoboz is, a Book a Sloth Club jóvoltából. :)

Filmek

Szokatlan és új kategória ez az összegzésben, de persze nem arról van szó, hogy nem néztem volna ezelőtt adaptációkat, csak arról, hogy tavaly kiemelkedően sok és szerencsére kiemelkedően is jó könyves-filmet láttam. 
Csalódás volt kicsit: Minden, minden, Csábítás.
2018-ban is tervezek több, könyvből készült filmet megnézni és írni róluk. :) 

Tervek 

Forrás.
A 2017-es kihívások nem-teljesítéséről írtam külön posztban is, de ahogy ott is mondtam, ez nem tántorít el attól, hogy ugyanúgy nekiugorjak mind a Goodreads Reading Challenge-nek, mind a Várólista csökkentésnek és Miamona kihívásának is (amint meglesznek a kategóriák :)), és remélem sikerül őket ezúttal megcsinálni. 
2018-ban is szeretnék sokat olvasni angolul, tartani a legalább 50%-os arányt. Szeretnék minél kevesebb középszerű könyvbe belenyúlni, és kicsit spontánabban olvasni. Megpróbálok egy.-egy könyvre jobban rákoncentrálni, és nem hagyni, hogy hetekre, hónapokra megrekedjek az olvasásával, miközben másfelé figyelek, és más könyveket olvasok el. De azt azért nem tudom ígérni, hogy csak egy könyvet fogok egyszerre olvasni, mert az már évek óta nem megy. :) 
Újra szeretném olvasni a Fever és a Harry Potter sorozatot is 2018-ban. Előbbinek jön az új kötete,  High Voltage, utóbbira pedig már tényleg régóta vágyom, és az illusztrált köteteket is szeretném kézbe venni. 
További konkrét könyvcímeket azt hiszem hiába írok ide, évről évre az a tendencia, hogy ami ide bekerül tervként, azt tuti nem olvasom el, szóval csak annyit ígérhetek: sokfélét fogok olvasni, amik remélem hogy nagyrészt tetszeni is fognak, és írni is fogok róluk továbbra is, rendületlenül. 


Boldog új évet kívánok mindenkinek sok-sok remek könyvélménnyel, jó olvasnivalókkal! :) 

Forrás.