Viszonylag ritkán találkozom olyan könyvvel, ami jól indul, megszeretteti magát, izgalmasnak, nem sablonosnak ígérkezik, majd konkrétan zuhanórepüléssel vesz lejtmenetet valahol a kötet felénél, és egyre laposabb lesz. Kár érte, pedig jó az alapötlet, és hangulatosan indul, sőt, még egy igen érdekes versenyhelyzetet is kitalál, ami viszont túl hamar kifullad, és ki is futtatja a szerző a történetből...
Igazi karácsonyi sztorinak ígérkezett a
Let It Snow (magyarul is megjelent ugyanezen a címen,
Szerelem karácsonyra alcímmel), és mivel
Tracy Rees karácsonyi kötete úgy bejött, gondoltam, miért is ne olvassak az ünnepek körül (után) még egy hasonlót. Azt hajlamos vagyok elfelejteni ilyenkor, hogy a
jó könyvek rajongója vagyok, a romantikusaké nem különösebben, és az átfedés kicsi a két kategóriában. ;D
A történetben Bea Armstrong, aki időjós, hazautazik a családjához karácsonyozni. Bea-nek épp most ért véget egy hosszú és kissé se veled, se nélküled kapcsolata első szerelmével, Adammel, aki zenész. Bea családja egy alapítványi iskolát (vagy valami hasonlót) vezet, a Sherwoodi erdőben, Charis House néven, a régi családi otthonban. Minden évben rendeznek műsoros karácsonyi estet is, Christmas Spectacular néven, amin a családtagok is részt szoktak venni. Bea várja is a karácsonyi hangulatot, a családdal töltött időt, meg nem is, hiszen piszkálódások céltáblája lehet a szakítás után. És mindennek a tetejébe Henry Fairfax is Charis House-ban vendégeskedik majd... Henryt és Bea-t gyerekkoruk óta össze akarják boronálni... már csak ez hiányzott!
Egy váratlan állásinterjú kirángathatja Bea-t a darázsfészekből, azonban az interjúhoz azonnal Skóciába kell utazni, és végül Henry lesz az, aki elfuvarozza oda az egyre inkább szakadó hóesésben... Vajon mi történik ebben az együtt töltött két napban? És mi történik, amikor Adam is újra felbukkan a színen?
Cselekményleírás a következő bekezdésben!
Megmondom én: nem sok. A kezdeti izgalmak után átmegy a regény egy kit válasszak vergődésbe - amikor pedig igazából nem is kéne választani senkit, lehet csak tovább meteorológuskodni is, hello!
Adam egyértelműen rossz választás, és nincs is min dilemmázni, de Henryvel meg nincs semmi kémia. Na meg miért is akarna rögtön hozzámenni feleségül? Nem értem ezt az instant házasodási szándékot.
Az állásinterjús lehetőség comic relief lehetne, de sajnos el van kicsit bénázva. Először is, azért nem értesül róla, mert nem kapta meg az emailt? A munkahelyi emailcímét adta meg kontaktnak, (wtf?) miért nem egy sajátot, egy privátot? A munkahelyibe ugyanis belehackerkedett az egyik kotnyeles munkatársa...
A jövendőbeli főnök, Baxter - aki egy hamisítatlan seggfej - az állásinterjút egy éhezők viadala-szerű versennyé teszi a meteorológusok közt. Persze kezdettől egyértelmű, hogy Bea a legjobb, az igazi sztár köztük. De tényleg kell neki ez a meló? Ez a háttér? Ez a főnök?!
Henry vicces szerepet kap, és akaratlanul is belefolyik a versenybe. A feladatok tetszettek, a verseny abszolút üdítő és újszerű dolog volt, egészen a dobozkák keresgéléséig, aminél azonban kifulladt a sztori, és nem is nagyon tudta innen tovább vinni Moran. Bea is inkább hazaindul, lesz egy fura kis kuckóban eltöltött éjszaka Henryvel, meg egy sztereotíp szláv (?) nénike, és aztán a végéig majdnem semmi a karácsonyi kínos mókafutamon kívül, amit a Christmas Spectacular jelent... A cselekmény nagyon egyenlőtlenül van elosztva a könyvben.
A pluszban behozott "nyomozós szál" a valamikori nagyapa keresésére tett kísérletekkel meg halotthalvány. Kissé nevetséges is, majd pont ő fog adni pénzt, hogy ne csődöljön be Charis House? Esetleges és erőltetett.
Összességében tényleg nagyon jó volt az ötlet, enemies to lovers toposszal egy egyedi helyzetbe vinni a szereplőket, méghozzá egy meteorológus-versenybe, amiben még ötletes feladatok is vannak, kikényszerítve a jobban megismerkedést a két főszereplő közt a közös utazással a romantikusnak tetsző hóvihar fenyegetésében... Mindemellett még a családi gondok, az iskola csődfenyegetettségének árnya, és a nyomozás is jól megfért volna, de jobban ki kellett volna ezt dolgozni. Nagy hibája még a regénynek, hogy se humora, se igazi karácsonyi hangulata nincs szegénynek.
Szódával elment azért. Jaj és egy utóirat. Bea az nem 'Bea', hanem nyilván "bí". Úgy látom a magyar olvasók nagyon átbeásították szegényt. Milyen jó is volt régen a kiejtési útmutató a könyvek végén. :D
Most, hogy végre megírtam az egyik januári elmaradásomat, hamarosan száguldok tovább a posztokkal! Stay tuned! :)