Amikor tavaly megjelent a
Megszólít a hold,
bár nem tartom magam kifejezetten az ilyen urban fantasyk
célcsoportjának, érdekelni kezdett, és szerettem is megismerkedni
Mercedes Thompsonnal, a vagány autószerelő csajszival, aki mellesleg
prérifarkassá tud változni – még ha magát a sztorit nem is értékeltem
annyira. Nem kapott tőlem jó pontszámot, de éreztem, hogy érdemes
kíváncsinak maradni, mert a teremtett világ, és a karakterek azért a
helyükön voltak, és sok kiaknázatlan lehetőség maradt még.
Amikor
nemrég (hát, ha úgy vesszük már rég, mert kicsit sikerült rajtam
jórészt kívülálló okok miatt sokat ülni ezen a köteten…), szóval amikor
elkezdtem
A vér kötelezt, tudtam, hogy jó döntést hoztam, hogy nem adtam fel egy gyengébb sorozatkezdés után. Remélem az
Agave folytatja a sorozat kiadását, bár, ahogy most állnak a dolgok, nem biztos, hogy ki bírom várni magyarul. :)
Nekem ez a rész most nagyon bejött. Szórakoztatott, lekötött, és izgultam is a végén, sőt meg is borzongatott.
A
történet ott folytatódik, hogy Stefan, a vámpír be akarja hajtani
Mercyn azt a szívességet, amivel tartozik neki, méghozzá hajnali
háromkor – még szerencse hogy Stefan nem az a fajta, aki csillog-villog a
napfényben, hanem aki szép rendesen kinyiffan tőle, éljenek a valódi,
karózható vámpírok :)
A
szívesség kis híján nagyobb lesz mint bárki is gondolta volna, és
hamarosan elszabadul a pokol Tri-Citiesben. Erőszakos bűncselekmények
követik egymást, és csak a mágikus lények és Mercy tudják, hogy egy
bizonyos démonidéző van a dolgok mögött… De hogy állíthatják meg?
A
párbeszédek pörgősebbek voltak, sok volt a jó, tapinthatóan megrajzolt
jelenet, és a könyv utolsó harmadát szinte egyben fogyasztottam el,
olyan kíváncsi voltam mi lesz.
Néhány negatívum:
- van pár mondatkuszáló ragozás, és jó néhány kitekerten magyartalan mondat
- a térképnek még mindig semmi haszna a könyvben
- a rossz fordítások gyöngyszeme, a „kiengedtem magam” ebben a könyvben is szerepel (I let myself out) KIMENTEM, kimentem, fogtam azt kimentem.
Nem engedett ki senki, de én nem engedem ki magam, hanem kimegyek áááá *haját tépi* :) De elég érdekes volt az „It’s close enough” „Ez eléggé közel van” –ná fordítása is…
- ami nekem még nagyon zavaró volt, de biztos én vagyok csökkent
értelmű, hogy nem tudtam kibogozni ezt a démonidéző vámpírt.hogy most
akkor mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás, és ki kit irányított hogyan…
Mondjuk a végére már nem is volt kedvem kigondolkodni, csak élveztem a
sztorit :D
- egy-egy jelenet nekem túlírt volt
A
vérfarkasok viselkedése, meg a dominanciajátékok idegenek voltak tőlem,
és nagyon irritált egy darabig az emberek farkasként viselkedése, de a
végére egész megszoktam, és legalább többet lehet már tudni a falkáról,
meg arról hogy mi hogyan is zajlik benne.
Kedvenc karakter: Mrs. Hanna, Mercy, Bran. :)
A könyv nagy kérdése: miért szereti Medea Stefant? :)
Elvarratlan szál, amire nagyon kíváncsi vagyok: Beckworth lánya.
Kedvenc idézet: „Én
nem keresztet hordok. Gyermekként volt egy rossz élményem eggyel.
Egyébként is, a feszület a mi Urunk halálának jelképe - nem tudom, miért
gondolják az emberek, hogy egy kínzóeszköznek kell szimbolizálnia
Krisztust. Jézus önkéntes áldozat volt, egy bárány, nem egy kereszt,
amire fel kellene magunkat feszíteni; legalábbis ez az én értelmezésem.”
A
kötet nagyon kézbe való, és jól bírta a gyűrődést meg cipelést :) A
borítóval időközben nagyon megbarátkoztam, és rájöttem, hogy ilyesminek
képzeltem el Mercyt - pedig eleinte kifejezetten trének tartottam a
borítótervet.
Értékelés: 10/9 Találok
benne kukacoskodni valót, és elférne benne egy kevés szarkasztikus
humor, mert enélkül kissé száraz néha, de mindent egybevetve
mérföldekkel jobb az első kötetnél, és igazi kikapcsolódást nyújtó,
nagyon jó kis urban fantasy! Ajánlom azoknak is akik csalódtak az első
kötetben. Most összecsomagolva lehet kapni az első két kötetet.
