Egy rég esedékes hírposzt

Forrás.

Van ismét néhány könyves-filmes hírem, amit meg szeretnék osztani veletek, mert nagyon felcsigáztak, érdekelnek, és már amúgy is régen volt hírverő - meg úgy egyáltalán a posztok is meg voltak ritkulva, szóval vágjunk bele! :)

Lássuk először a filmes újdonságokat!

Megérkezett a harmadik Robert Galbraith krimi, a Career of Evil BBC adaptációja. A trailer remek lett szerintem, intenzív, mozgalmas és nagyon feszült! Akárcsak a könyv. Még nem néztem meg, de amint sikerül, írok majd róla posztot is. Addig is >itt< elolvashatjátok az előző kötetek BBC adaptációiról írt véleményemet. 

Megérkezett a trailere a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságnak is, amit én nemrégiben elkezdtem olvasni,d e sajnos félretettem, és kiestem a ritmusából. Mindenesetre mind a könyv, mind a film továbbra is nagyon érdekel, nézzétek meg, szerintem nagyon jófélének ígérkezik a vásznon is: :)) 

A második Fantastic Beasts film, a The Crimes of Grindelwald következő, hosszabb előzetese is már megtekinthető, és nagyon hangulatos lett! A film novemberben érkezik. :) Kíváncsi vagyok mennyire tudom majd megszokni ezt a fiatal Dumbledore-t... :) 

Ez pedig a film plakátja: 

Kattintásra megnő.

Aztán kis apróhírekben és villanásokban az új könyvekről:

Sarah J. Maas: A Court of Frost and Starlight (ACoTaR 3,1) (ami sajnos az eddigi rövidítés-összeolvasós módszerrel a rettenetes ACoFaS nevet adja ki, yikes!) - Megjelenés 2018. 05.01.
Az ACoMaF tetszett nagyon, és hát Rhysand... szóval szerintem elolvasom. ;) 

Gail Carriger: Competence - ezt berakom ide, de a múltkor már szóltam, csapjatok a kezemre, ha megint Carrigerhez nyúlnék... Nem fogom befejezni a Custard Protocolt, de azért megmutatom a borítóit, íme.  - Megjelenés: 2018. 07. 17.

Április közepére ígéri a Gabo Kiadó Charlie N. Holmberg Papírmágus trilógiájának harmadik részét, A mestermágust. Én tavaly angolul olvastam el a sorozatot, egyben, nagyon magával ragadott akkor, és az utolsó epizódot kedveltem a legjobban. :)

Holmbergtől egyébként 2018 május 15-én érkezik a Papírmágus spin-offja (vagy folytatása?), a The Plastic Magician. :) 

Aztán az imént belebotlottam egy ilyen kis Fumax Kiadós érdekességbe, Kij Johnsontló a Vellit Boe álom-utazásába. Egy lánykollégiumos fantasy csak jó lehet, pláne egy kis csavarral, és kisregény formába öntve. :)  

Jodi Picoult most jelentette be nemrég, hogy A Spark of Light címen új regénye jelenik meg 2018. október 2-án :)  Borító és fülszöveg még nincs, de az biztos, hogy egy kórházban zajló lövöldözés és túszejtés-túsztárgyalás lesz a témája, ami rendkívül izgalmasan hangzik.
Ide kapcsolódik még, hogy szép új kiadásban érkezik az Athenaeumnál Picoult két korábbi regénye, A nővérem húga és az Elrabolt az apám.

A végére pedig már két Könyvfesztiválos hír, bár még messzinek tűnik az esemény, lehet, hogy csak hármat pislogunk, és máris itt lesz az április 19-22. közt megrendezésre kerülő 25. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. Az Agave facebook oldalán láttam, hogy Pierce Brown jön dedikálni, és bár bevallom én nem olvastam tőle még semmit, de nagyon megfogott ez a jóképű hapi, szóval ki tudja, lehet, hogy a frissen beszerzett könyveivel fogok ott sorakozni a dedikálásra váró sorban. ;)

Néhány napja az Athenaeum tett homályos utalásokat egy lehetséges Cecelia Ahern dedikálással kapcsolatban (?), de egyelőre hivatalos infó nincs. UPDATE: Cecelia Ahern a Könyvhétre érkezik dedikálni! :) A szerzőt régen nagyon kedveltem, a kedvencem tőle az Ahol a szívárvány véget ér. :) 

Ti mit vártok leginkább ezek közül? :) 

Karakterek sírboltja felett merengve

Forrás.

A Témázunk ehavi választottja egy kissé komor és komoly téma lett, aminek fedőneve: R.I.P. - kedvenc karakterek halála, a halál és gyász tematikája a könyvekben. Bevallom őszintén nekem erre a témára már hónapok óta egy kész kis gondolat csokrom volt, mert nagyon bevésődött számomra a kedvenc, vagy kedvelt karakterek halála a könyvekben. Néha felér egy arculcsapással, amikor a szerző egyszerűen elteszi láb alól az addig kulcsfontosságúnak tűnő szereplőt, vagy csak olyasvalakit, aki tetszik nekünk a sztoriban, szimpatikus és mégis hirtelen meg kell válnunk tőle. 

Gyakori az is, hogy egy-egy szereplőt azért tüntet el az író, hogy a hősnek ne legyen már segítsége, egyedül kelljen végigmennie az úton, a nehézségeken amik rá várnak, és a személyiségfejlődés szempontjából is fontos ilyenkor ez a veszteség. De még ha elkerülhetetlen és kiszámítható is egy-egy mellékszereplő vagy fontos szereplő halála a könyvben, néha akkor is nehéz feldolgozni, vagy villámcsapásként ér a történés... 

Számomra a legemlékezetesebb karakterhalál a Harry Potter és a félvér hercegben szerepel, SPOILERes a következő bekezdés azoknak, akik nem olvasták ezt a részt, és nem szeretnék tudni, hogy kiről beszélek. 

Emlékszem, hogy épp nyaralni voltunk a szüleimmel, amikor a frissen megjelent hatodik kötetet olvastam, és hiába volt ott a meleg, napsütéses olasz tengerpart, engem úgy megrázott Dumbledore elvesztése, hogy tényleg szabályosan gyászoltam őt napokig. Rettentő rossz hangulatom volt, magán a jeleneten pedig zokogtam, mint a záporeső, és hát a veleje pedig csak később esett le, ezért masszívan utáltam Pitont (Snape-et) egy pár hétig... A halál jelenet után még volt azért jópár fejezet, de kipeckelt szemmel és kislámpával hajnalig olvastam, és befejeztem a könyvet még aznap. Dumbledore halála rendkívül megrázó, és főként azért, mert bár vétett hibákat, mégis pont a hatodik részben kerül közel hozzánk és Harryhez, lesz nagyon emberi és esendő, közeli és sokkal közvetlenebb is.

Forrás.

A hetedik rész aztán egy egész "halállistát" tartogatott, kezdve Hedviggel, akinek az elvesztése nagyon szíven ütött, mert Harrynek nagyon fontos volt, és a egyedüllét egy következő lépcsőjét jelentette. Fred Weasley is szívszorító, és főleg a későbbi, rajongói mémek ütik szíven még az embert vele, velük kapcsolatban. Persze összességében csoda, hogy csupán egyetlen Weasley halt meg a nagy csatában, mégis szívszorító veszteség. Nagyon sokáig egyébként azt hittem, hogy Rowling anyánk lesz olyan kegyetlen, hogy Ront veszi el... Hálistennek nem így történt. Dobby elvesztése is örökre megmaradó emlékkép... JKR nem egy George R. R. Martin, de azért bőségesen megtépázta a lelkünket. :")

A következő emlékezetes halálok A Gyűrűk Urából valók,  SPOILERES bekezdés azoknak, akik nem olvasták, vagy nem szeretnék tudni, hogy kikről beszélek. 

Amikor gimnazista koromban olvastam a köteteket, olyan mérhetetlen módon meglepett Gandalf halála - mert ez volt az első igazán komoly karakterhalál, amivel találkoztam azt hiszem (bár most egy pillanatra beugrottak az indiános könyvek is hmm) -, hogy még az asztali naptáramba is felvéstem arra a napra: Gandalf lezuhan! Nagyon megrökönyödtem, hogy így elveszíthetünk egy igazán fontos és bölcs, nagy alakot egy könyvben... Aztán amikor újra színre lép, annak megint csak nyoma volt a naptárban egy vidám "Gandalf nem halt meg!" felkiáltás által. :D 

Boromir halála is igencsak erőteljes volt, bár bevallom, nekem az a filmből jobban rémlik... "(...) testvérem, vezérem, királyom..."

Forrás.

A könyvtolvaj egy igazán különleges regény, és nem csak egyes szereplőinek halála miatt kötődik szorosan a halál témaköréhez. Markus Zusak regényében a halál a narrátorunk, aki kézen fog, és végigvezet a történeten, és csodaszép líraisággal mesél. SPOILER Az áldozatok listája nem rövid, de természetesen nem kérdés, hogy Hans Hubermann volt az, akiért a legtöbb könnyet hullajtottam... Rosáért is persze, nem kevésbé. SPOILER vége. 

Hogy a magyar szerzők és könyvek közül is hozzak egy példát, meg kell említenem Szabó Magda Az ajtó című kötetét. SPOILER itt is, ha nem akarod tudni!  Emerenc halála a karakter részletessége és nagysága miatt és persze a körülményektől különösen megrázó. 

A régebbi posztomból idézek Emerenc alakjáról, mert ennél jobban most sem tudnám őt szavakba önteni: "Emerenc alakja zseniális. Elképzelhetetlen hogy ilyen volt, és mégis elhiszem, hogy pont ilyen volt, ahogy meg van írva. Őrült és bölcs egyszerre. Mániákus, érthetetlen, mégis tiszta, világos. Egyszerre volt dacos kölyök, irgalmas szamaritánus és ateista szűz mária."

Sokat sírtam olyan könyvek kedves karaktereiért is, ahol valamilyen betegség volt a porondon, pl. Jodi Picoult My Sister's Keeperén, vagy John Greentől a The Fault in Our Starson.

És még felsorolásszinten: Anna Gavalda: 35 kiló remény, Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége, Fredrik Backman: A Man Called Ove. 

Különös és egyedi könyv a Harmónia, amiben a halál egy sor öngyilkosságban is megjelenik. A Caprese salátáról sajnos már mindig a könyv ikonikus jelenete fog eszembe jutni... 

Forrás.

Nektek mi jut eszetekbe a halálról a könyvekben? Kit sirattatok meg leginkább, melyik karakter elvesztése fájt nagyon? 

A témát még nagyon sokfelől meg lehet fogni persze, én tényleg a karakterekre koncentráltam inkább, de kíváncsi leszek, a többiek merről közelítenek. A gyászfeldolgozásban segítő könyvek, gyásszal kapcsolatos regények is nagyon fontosak szerintem, de erről kevesebbet tudnék írni. 

A témához bátran lehet csatlakozni saját írással, vagy csak mondjátok el a véleményeteket kommentben. Ha írtok, szóljatok nekem, vagy bármely más témázónak és belinkelünk titeket is!

A többiek témázós posztjai a halálról és gyászról: 

Reea, Anett

Utóvéd (később csatlakozók):

Megkésett februári összegzés

Forrás.

Jelentem megvagyok még! ;) Sajnos, vagy szerencsére az élet néha annyira zajlik, hogy tényleg nagyon háttérbe tudnak szorulni más dolgok. Amikor az irl élmények sokasága nem hogy percnyi szabadidőt nem hagy, mert a pillanatot éljük, de a ténylegesen megmaradó szabadidőt sem tudjuk ilyenkor a szokásos tevékenységekre fordítani, mert hirtelen nem esik jól a megszokott kellemes hobbi sem, nincs türelmed hozzá, annyira másban élsz. :) 

Nos, azt hiszem egyértelműen látszik, hogy remek dolgok történtek velem februárban, és fel vagyok dobódva. :) Az élmények közt akad azért könyves is, amiről természetesen kis csúszással fog születni bejegyzés is majd. :) Ahogy minden másról is, amivel lemaradtam magamhoz képest, de ez most igazán nem számít, sőt, in the long run, egyáltalán nem. :) Eltűnni nem fogok. ;)

A februárom könyves szempontból a fent említettek miatt mondhatni kicsit "gyér" volt, de ez nem azt jelenti, hogy azért nem olvastam jókat, és nem töltődtem fel a posztírások közben. Sem olvasott könyvből, sem posztból nem sok jutott erre a rövidke hónapra, előbbiből 3 volt, utóbbiból 5, igaz az egyik egy elég nagylélegzetű a Fever sorozat egyik felének újraolvasásáról. Jutott azért mindenféléből a bejegyzésekbe: témáztunk is, hírposzt is született, és könyvajánló is, szóval tömörítve, de megvolt a keresztmetszet mindenből. 

A februári szerzemények.

Ami a beszerzéseket illeti, két nagyon különböző kötet került a karmaim közé ebben a hónapban, az egyik Robert I. Suttontól a Kis seggfejkalauz (reci) a másik pedig egy kis francia szépirodalom, Olivier Bourdeaut-tól a Merre jársz, Bojangles? (vásárlás egy molytól). Erről a kisregényről hallottam hideget és meleget is, meg szeretném nézni magamnak is. 

A március igazából nekem most lendül be, és remélem jó dolgokat tartogat számomra. Hamarosan jövök néhány megkésett poszttal is, és az olvasásba is némileg visszalendülök, folytatom a Fevereket és más megkezdett könyveimet is. Stay tuned! 

A többiek februárja: 

Heloise, Amadea, Nikkincs, Dóri, Sister, Nita