Zanzaposzt néhány angol nyelvű olvasmányról

Novemberben elég sok angol nyelvű könyvvel végeztem, köztük több, régóta várakozó olvasmánnyal is. Nincs semmi közük egymáshoz, de úgy gondoltam, külön bejegyzéseket nem fogok írni róluk, hanem csak röviden összegzem őket egy zanzaposzt formájában. 

Ez a kiadás van meg nekem.

Agatha Christie: One, Two, Buckle My Shoe

Habár a krimi királynője az a szerző, akitől a legtöbb könyvet olvastam, visszakeresve is nehezen találtam meg, milyen rég is olvastam tőle utoljára...  2010-ben, vagyis már csaknem egy évtizede, a Death on the Nile volt a legutóbbi Christie-élményem... Sajnos ott kicsit megfeneklettem vele, mert a hosszas szereplő-bemutatások untattak. Nem sokkal ezután "nyergeltem át" Georges Simenonra, és kezdtem el az ő életművét habzsolni. 

A One, Two, Buckle My Shoe című kötet - ami magyarul A fogorvos széke címen jelent meg - már régóta várólistás volt nálam. Bevallom, a külsejébe szerettem bele, azért vettem meg, mert szerintem csodás ez a kiadás, és szívesen elnézegetnék belőle egy polcnyit is akár. 

Mivel olyan rég olvastam már Christie-t, jólesett most visszatérni a stílusához, legyen az bár kicsit körülményes és régies is, főleg eredetiben. Poirot társa ezúttal Japp, és egy különösnek tűnő öngyilkosság ügyében nyomoznak. A fogorvos halott - persze a mi Poirot barátunk is épp aznap délelőtt járt nála. Az ügynek egyre több szereplője és halottja lesz, és látszólag lehetetlen felgöngyölíteni az összefüggéseket. Poirot azonban hozza a formáját, és a végén egy csodás monológban megfejt mindent. 

Természetesen nem jöttem rá a megoldásra, de szórakoztattam magam néhány egyéb csavaros elmélet gyártásán olvasás közben, amik magyarázatul szolgáltak volna a történtekre. Az én gondolataimnál azonban jóval bonyolultabb volt a bűntény háttere. 

Szépen passzoltak a címadó versike sorai a történethez - a fejezetek címét is ezek a sorok adták -, de ezek sem árultak el szinte semmit, csak sorvezetők voltak, hangulati elemek.

Most biztos nem fogok még 10 évet várni a következő Christie olvasással, mert ez jó kör volt. ;) 

Érdekes szavak, kifejezések:
- morganatic - rangon aluli (házasság)
- solvency - fizetőképesség
- creature comforts - anyagi jólét

Kicsit tikkelni kezdtem egyébként, amikor az első pár fejezetben megjelent összesen háromszor a vexed/vexation... Még friss volt az Anna Karenina akkor, és megijedtem hogy még egy olyan könyv került a kezembe, amit teleaggattak ezzel a szóval, ha kell, ha nem... De szerencsére azután már egyszer sem fordult elő. :D 

Nagyon tetszetős a borító...

Gill Hornby: The Hive

Nagyon jókat hallottam erről a könyvről, és abban a hitben voltam, hogy ez egy szatirikus, humoros regény, némi drámával, felfordulással, egy iskolai környezetben, szülői munkaközösséggel, áskálódással, pletykákkal stb. Ami egy hullajó recept lenne! Szerettem a Hová tűntél, Bernadette? ezen oldalát is, vagy a Hatalmas kis hazugságokban a hasonló témákat (ajánlhattok még ilyenből jókat, ha tudtok! ;).

Ettől a könyvtől viszont gyakorlatilag semmit nem kaptam... Száraz volt és unalmas. A karakterek szinte felcserélhetők, nincs egy épkézláb emlékezetes jelenet. Csak végigrobogunk a tanéven, és hol egyik, hol másik anyuka tart valami tea/coffee/garden party/lunch rendezvényt, meg fundraising committee ülések vannak, teljesen érdektelen beszélgetésekkel. Pont annyira volt unalmas, mint ott ülni rajtuk, nem éreztem az állítólagos humoros oldalát, csak azt, hogy jaj, de nem vágynék erre. 

A férjek és a gyerekek mindenütt csak kellékek, és mindenki kurvára ráér, sőt unatkozik, akár n+1 számú gyerek mellett is. :O Életszerűtlen ebből a szempontból... A manipulációk, áskálódások, klikkesedések, egymással való szúrka-piszkák életszerűek, de elrontja, hogy teljesen laposan van mindez előadva. Ahol drámát próbál belecsempészni, megfeneklik, nem tud írni róla, nincs kifejtve, nem okoz törést.

...de inkább ez illik hozzá sajnos,
már ami a belbecset illeti.

Alig vártam, hogy vége legyen, és hogy hátha az utolsó oldalakon lesz valami izgi, vagy érdemleges, de nem.

A Hornby testvérek közül azt hiszem maradok Nicknél. :) 

Blake Crouch: Dark Matter

Blake Crouch esetében pedig, azt hiszem a Recursionnél maradok... A Dark Matter (Sötét anyag) meg sem közelíti annak összetettségét, logikáját, okos és izgalmas történetvezetését. Mintha valaki más írta volna... Számtalan bukfenc van benne, értelmetlenség, logikátlanság, összességében pedig túlságosan "egyszerű", lineáris, és teljességgel hihetetlen, már ami a végét illeti.

Jól indult pedig, baljós, ahogy Jason Dessen kilép a házból egy átlagos hétköznap estén, és még nem sejti, hogy egész addigi életét hagyja maga mögött. Amikor egy másik verziója megtámadja, és megpróbálja elvenni tőle a családját, és az életét, Jason utazni kényszerül a multiverzumban, különféle változataiba az életének, amik mind döntések mentén ágaztak el.
A "Mi lett volna ha?" kérdést feszegeti Crouch, ami általában izgalmas megoldásokat szül, de itt valahogy elvész minden sava-borsa a helyzet érdekességének, és nem jön a bizsergető belegondolás, nem csillan fel a lehetőségek végtelensége.

A multiverzum világai sablonosak, unalmasak voltak, a mellékszereplőkkel nem kezd semmit a szerző (Amandát pl. tök jó lett volna kifejteni, nem elhagyni fél úton...). A főszereplő, Jason pedig egy csomó érzelmes hülyeségeket csinál (pl. a fertőzött világban mindent kockára tesz a semmiért, jézus...), tétova, gyenge embernek tűnik, holott elvileg egy racionális, és kivételesen intelligens figura, aki meg tudta alkotni a "dobozt" és így utat nyitott a párhuzamos világokba... Okosnak mondott főhős, buta döntések sorozatával.
A sztori is, és az írásmód is lapos, üres, határozatlan, és még önismétlő is.
Ami még nagyon zavaró volt, hogy eléggé férfi-központú az egész... A nők kb. dísznek vannak, még a feleség, Daniella se kap igazán döntési opciót, Jason csak hurcolássza, és "szereti"... Ezt a nagy családi összetartást se lehetett érezni, csak el van mondva, hogy így van (bad writing all over). Jason és Charlie, a fia között egyetlen épkézláb párbeszéd sem hangzik el, amikor újra találkoznak, akkor is csak valami félresikerült összekacsintás, hogy húhaaa, barátnő a láthatáron, fiam? o.o Felszínes és klisés.
A vége pedig abszolút hihetetlen, és szerintem, főleg a Recursion-höz képest, nélkülözi a jóféle és értelmes, valódi tudományos hátteret, a science-fictionséget....

Könyvbár - Harry Potter és a Főnix Rendje menü

A Könyvbár facebook oldaláról.

Ha november, akkor Könyvbár, és ha november és Könyvbár, akkor természetesen Harry Potter menü! Hagyományainkhoz híven Zakkant bloggerinával idén is beneveztünk a soron következő HP kötet gasztro-élményébe a Könyvbár & Restaurantban. Szinte hihetetlen, de már a sorozat ötödik kötetét főzték meg!
Mi pedig becsületesen végigettük a teljes, degusztációs menüsort, mert így az igazi. ;)

A Harry Potter és a Főnix Rendje menüje a következő kreációkból állt: 

• Dementor Little Whinging-ben (kacsamáj, meggy, dió)
• Umbridge Professzor (cékla, csicseriborsó, gránátalma)
• „Hazudni bűn” (tőkehal, édeskömény, rizottó, grapefruit)
• A jóslat (marha flank steak, burgonya, gorgonzola)
• Weasley Varázsvicc Vállalat (kókusz, passió gyümölcs, mangó)

Mégis mikor olvasunk ennyit?

Forrás.

A Témázunk ehavi választottja A kérdés, amit minden könyvmoly/könyvesblogger megkap: mikor olvasunk el ilyen sok könyvet? című téma lett. 

És valóban, szinte kizárt dolog, hogy valakinek, akiről köztudott, hogy sokat olvas, könyvvel látják, nagy könyvtára van otthon, szeret az olvasmányairól beszélni, netán még könyvesblogot is vezet, neki ne szegezzék a kérdést: hogy van erre időd? Általában hüledező tekintetek, rosszabb esetben lesajnáló pillantások is társulhatnak ehhez a kérdéshez, és aki felteszi, általában állítja: neki erre nincs ideje. Nekünk hogy van? 

Pedig nincs emögött olyan nagy, misztikus titok. A legegyszerűbb magyarázat szerintem az, hogy az olvasás nem csak hobbi, hanem szenvedély. Ilyen módon pedig egyszerűen része kell hogy legyen a hétköznapoknak, különben érezni kezdjük a hiányát. Nekem 2-3 nap is elég, amikor esetleg bokros teendők, vagy fáradtság miatt nem jut időm picit olvasni, hogy elkezdjen nagyon hiányozni a könyvekkel töltött idő. Ugyanígy a bloggal is, ami a könyvekhez kapcsolódik, és fontos része az életemnek. Közhelyes ugyan, de amire akarsz, arra tényleg szakítasz időt, valahogy. 

A praktikus oldalát nézve a kérdésnek, hogy mégis mikor, és hol, és hogy sikerül az időt úgy kitágítani, hogy ennyit olvassunk..., nos, a magam részéről bárhol és bármikor tudok olvasni, és mindig van nálam könyv - a várakozás perceit szeretem olvasással kitölteni. Olvastam már a postán, sorban állás közben, vagy az autószerelőnél dekkolva. Mivel rabja vagyok a hangoskönyveknek is már jó ideje, ez további időhiányos problémákat küszöböl ki, hiszen hangoskönyvvel akkor is tudok "haladni", ha éppen mást csinálok a kezemmel és a szememmel. A házimunka elég utálatos dolog szerintem, és amellett, hogy sosincs "kész", vagy sosincs vége, még unalmas is, nem kell hozzá gondolkodni, csak csinálni kell. Teljességgel elvesztegetett idő, ha közben nem hallgathatok valami értelmeset. Néha podcastot is, de legtöbbször könyvet. Zenét nem tudok hallgatni, az is elkezd untatni, nem szeretem, nem pörget fel. Az auditivitásom az első években rengeteget fejlődött, így nincs problémám az odafigyeléssel. Jöhet mosogatás, ruhahajtogatás, pakolás, porszívózás, vagy zöldségszeletelés, nekem be lesz dugva a fülem, és jaj annak, aki miatt pause-t kell nyomnom ilyenkor. :D Utazás közben is szeretem az audiót - akár ha én vezetek, akár ha csak utas vagyok.
De hallgattam már audiobookot jól ismert koreográfiájú edzéshez is, mert már untam a zenéjét-szövegét. :D 

Forrás.

Este általában olvasással zárul a nap, kivéve, ha tényleg leragad a szemem. Persze ilyenkor is jól jöhet a hangoskönyv, ami kiváló altató. Szerencsére be lehet állítani azt is, hogy kikapcsoljon magától a lejátszás X perc múlva. :) 

A különféle év végi statisztikák alapján kb 50-60 ra jön ki a naponta elolvasott oldalak száma - ez az átlag, szóval vannak benne nullák, meg vannak benne 150 oldalas napok is, pl. a nyugis hétvégi olvasásokkor, amikor fél napot is el lehet tölteni a kényelmes kanapén, vagy a fotelben egy kupacka érdekes könyvvel. Szerintem nem rossz módszer, ha több könyvet forgatunk egyszerre, nekem sokat segít, hogy ne "ragadjak bele" egy olvasmányba, ami esetleg annyira nem csúszik. Olyankor haladhatok a másikakkal, és később visszatérek az előzőhöz is. Plusz a formátumok miatt is jobb, hogy többel zsonglőrködök: audio, e, papír, és hát angol és magyar is jobban esik néha felváltva. :) Van, akinek viszont sokkal jobb, hatékonyabb, ha csak egy könyvre koncentrál egyszerre. Nekem is mindig van azért egy "fő" olvasmányom az aktuális 2-4 könyv között. Sokszor hetekig elidőzök egy könyvvel, de közben valószínűleg befejezek néhány másikat. 

Forrás.

Összességében egyébként furcsán hangzik bár, de lassan olvasok. Mi lenne, ha jobb lenne a tempóm? Wow! :D... A férjem rendszerint lehagy az időegység alatt elolvasott oldalak számával, ha együtt olvasunk. Sokszor elkalandozom, és többször előfordul, hogy újraolvasom ugyanazt a bekezdést. A legjobb, amikor tényleg magával tud sodorni a könyv, és csak úgy siklik a szemem a sorok felett. Az ilyen belemerülős, beleveszős olvasások azonban ritkán jönnek össze - a gyerekkorunkból lehetnek ismerősek, de akkor végtelenebbnek tűnt az idő is. 

Próbálom mindig úgy beosztani az életemet, hogy legyen idő olvasni, de ez nem jelenti azt, hogy ez mindenek felett állna. Szeretek kimozdulni, meg programokon részt venni, csinálni valamit - ha csak ülnék és olvasnék minden du/este/hétvégén, akkor be lennék fordulva, szóval természetesen van életem is. :D Akik elcsodálkoznak az évi sok, és még több elolvasott könyvön, rendszerint levonják a konklúziót, hogy biztos nincs... Az olvasás, bár magányos tevékenység, nem elszigetelő... Tágítja a perspektívát, nyitottabbá teszi a gondolkodást. Arról nem is beszélve, hogy azért hány és hány könyves esemény van - az olvasás bőven túlnyúlik a kanapén. Ott vannak a könyvvásárok, író-olvasó találkozók, könyvbemutatók, dedikálások, irodalmi estek, könyves menük, és az ezekhez fűződő könyves-blogos barátságok is. ♥ Igazán pezsgő életet élünk szerintem, amellett, hogy az olvasás mint hobbi egy csendben ücsörgő tevékenység. :) Nem mellesleg pedig ez is csak egy szelet - jó nagy szelet ugyan, de csak egy szelet -  az életből, az érdeklődési körből, kedvelt tevékenységekből. :) 

Forrás.

Sokszor előkerül a mikor van ennyi időd olvasni kérdésre, hogy akkor, amikor te a facebookot görgeted, és távol álljon tőlem, hogy a technikai dolgok ellen, az okostelefon és a közösségi média ellen szóljak - merthogy én is használom és én is görgetem természetesen, de ez valóban egy jól kihasználható idősáv. Nem mindegy, hogy ez mennyi időnket teszi ki/veszi el. Biztos, hogy aki azt állítja nincs ideje rá, hogy olvasson, ha megnézné mennyi az, amit görgetéssel tölt hetente, rájönne, hogy ez milyen sok is. Behelyettesíthető a tv-nézésre is persze, vagy egyéb dolgokra, amiket én nem csinálok, de mások előszeretettel választják a könyvek helyett: rejtvényfejtés, újságolvasás, magazinok lapozgatása... Én egy ideje leakadtam a tv-ről, és csak Netflixet, sorozatokat, filmeket nézek, és ettől is még több időm lett.

Fontos szempont persze az időmenedzsmentben sok egyéb dolog is, mint a család, gyerekek, a munkabeosztás, ingázás mennyisége stb. Ezekben óriási különbségek lehetnek, egyéni, hogy hogy lehet beleilleszteni az olvasást. Az elfoglaltság időszakosan is változik; év végi munkahajrákban pl. nyilván kevesebb idő jut olvasni - de a szemlélet itt is más nálunk, mint azoknál, akik nem szoktak olvasni, vagy ritkán olvasnak. Mi rögtön azt fogjuk érezni, mondani, hogy kevesebb idő jut rá, nem azt, hogy nem jut rá - még akkor is, ha sűrűsödnek a tennivalók, elvégzendő feladatok, határidők. 

Nekem óriási űr keletkezne az életemben, ha egyszer csak úgy döntenék, hogy nem olvasok... Lehet könyvek nélkül is élni, de én nem akarok, el sem tudom képzelni... Mindenféle időbeosztásomba bele fog férni valahogy az olvasás a későbbiekben is, úgy hiszem. :) 

És ti mikor olvastok? :) A témához bátran lehet csatlakozni poszttal, vagy csak írjátok meg a véleményeteket kommentben. Ha posztoltok, szóljatok nekem, vagy bármely más témázónak, és belinkelünk titeket is!

A többiek könyves időmenedzsmentje és olvasási praktikái: 

Dóri, Anett, Heloise, Sister, Mandi

Utóvéd (később csatlakozók):

Czenema, Nita

Lesz még mit venni! - újabb megjelenések

Azt hiszem a karácsony előtti időszakban nem lehet úgy megírni egy könyvajánlós, megjelenéses posztot, hogy már másnap ne jönne szembe legalább egy újabb kötet, ami hamarosan kijön, és érdeklődésünkre tart számot... Biztosan így lesz ez most is, de egy csokorra való új könyv megint összegyűlt, amikre felfigyeltem. Aggodalomra persze nincs ok, a könyvek megvárnak - ahogy az én temérdek várakozó várólistásom is bizonyítja ezt ;) -, és még az sincs elkésve semmivel, aki karácsonyra szeretne válogatni. :)

Forrás.

Íme, egy adag szépséges újdonság: 

Norbert Winney: Sellők, hollók és csodalámpák

A Kalandok Óperencián innen és túl első kötete még 2016-ban jelent meg, és rögtön magához vonzott érdekes címével és különleges borítójával. A folytatás  most, három évvel később, szintúgy azonnal felkeltette a figyelmemet: Sellők, hollók és csodalámpák lett a megbabonázó cím, és a borítóterv csodásan illeszkedik az előzőhöz, mindhárom címbéli elemet odavarázsolva a fedlapra. 

Ugyanúgy, ahogy az első kötetben, most is Vízfüttyő Loson a főszereplő, aki lelencként nevelkedett, nem ismeri szüleit, és különleges "szakmát" űz: kitalálja a próbákat, és elrejti a megszerzendő ereklyéket, amik aztán az akadályok leküzdése után a szerencsét próbálók kezére játsszák a fele királyságokat és a hercegkisasszonyok kacsóját. Változatlanul remek ötletnek tartom, hogy tulajdonképpen a mesék kulisszák mögötti világába enged ezzel bepillantást a szerző. Loson különféle küldetéseket kap királyoktól, szultánoktól, mindenféle uralkodóktól, és ezeket hű kis társával, fekete patkányával hajtja végre, akit Musztinak hívnak. Ha valaki nem olvasta az első epizódot, annak sem kell kétségbe esni; ez a néhány alapinfó elég hozzá, hogy értse a soron következő kalandokat (de persze mindenképp érdemes elolvasni a Sárkányok, farkasok és almákat is, akár utána is). 

Muszti ezúttal sem csak dísz, nagyon is sokat segít gazdájának: nélkülözhetetlen a felderítésben, járatok és titkos átjárók meglelésében, és bizony életmentő szerep is jut neki, amikor stratégiailag jókor ijeszti el, vagy harapja meg az ellenséget, vagy amikor éppenséggel farkával megdörzsöl egy csodalámpát. 

Forrás.

Losonnak ebben a kötetben egyedül az első, többnyire víz alatti kalandjában kell nélkülöznie Musztit, érthető okok miatt. A hableányokról és habkirályokról szóló epizód volt a kedvencem a kötetben a három történet közül, és azt hiszem ez volt a legkidolgozottabb is. Ez bizonyára azért is van így, mert Loson származásáról és szüleiről is kiderülnek dolgok ebben a mesében. 

A másik két történet is abszolút lekötötte a figyelmemet és izgalmasnak találtam őket, bár a hollós történetben azt éreztem, kicsit egyszerűen oldódtak meg a problémák, a csodalámpásban pedig nagyon sokféle elem zsúfolódott össze - de végső soron tetszett ez a hektikus jelleg, mert illett Arábusföldhöz, a bazársorhoz és a keleties hangulathoz. A holtak serege a Múmia című filmet idézte fel bennem, amit nagyon szeretek. Egy kicsit elrugaszkodott volt a lelkek csatázása, de megoldásnak nem volt utolsó, ahogy elvarrták a szálakat. 

Ennek az utolsó történetnek volt a legjobb a humora, többször sikerült hangosan felnevetnem. Lehet persze, hogy valakinek nem jönnek be az ilyen viccek, vagy ez a hangulat, de engem elszórakoztatott pl. az Al-Ibabha név is. Ez volt a falu neve, ahova Losont a küldetése szólította. :) 

Forrás.

Tetszett a szerelmi szál, és hogy Loson ezúttal talán társra is talált. Szívesen olvasnám tovább a történetüket.

Az előző kötetnél kicsit bajban voltam, ifjúsági regénynek aposztrofáltam, illetve nem tudtam pontosan belőni ki is a célközönség. Most már tudom, egyértelmű volt, hogy a mesés jelleg, mesei elemek ellenére ez mindenképpen felnőtteknek szól. Sok a pajzán utalás, de szerencsére sosem lendülnek túl egy határon. Egynémely erkölcsi felfogásba persze jócskán bele lehetne kötni (hableány bordély, wow), de itt nem is ez a lényeg, hanem a történetmesélés. Különben is egy más érába, és teljes mértékben fantáziavilágba kalauzol bennünket Loson és a többi szereplő. 

A történetek elején illusztrált oldal utalt a mesére, és szerepelnek a képen a főbb karakterek is az adott fejezetből. A fejezeteken belül pedig a kis Muszti rohangáló árnyképe tűnik fel mindig. :) Az illusztrációkat a szerző készítette.

Nagyon tetszettek a nevek, egyedül talán az utolsó fejezet keleties névváltozatait nem tudtam megjegyezni. 

Forrás.

Meg kell még említenem, hogy rendszerint kritikával szoktam illetni a fantasy-k, urban fantasy-k mozgalmas részeit, a kalandok, izgalmas részek leírásait. Ezek ugyanis sokszor végtelenül unalmasra sikerülnek, és rengeteg kimerítő technikai részlet aprólékos kibontásában merülnek ki - avagy ki min hogy kapaszkodott meg, és ugrott át, és hova döfött a melyik kezével... Itt teljesen gördülékenyek az akciódús részek is, nincs unalmas pillanat, és a technikai részletekbe sem kell túlzottan elmerülni, vagy azok is eleve érdekesek (pl. Rozi néne az üvegben, ami egyébként elforgatva fejlámpa, vagy a varázspor révén életre kelő faliszőnyegek...). 

Egy szó mint száz, remek utazás volt, élveztem minden percét! Losont mindenkinek! :D 

A Sellők, hollók és csodalámpákat megrendelhetitek >INNEN<.

Jodi Picoult: Lone Wolf

Apró illusztrációk is vannak ebben a kiadásban.

Régi adósságom volt már ez a Picoult-kötet, amibe valamikor tavaly (?) bele is kaptam, de félretettem. Most újra elővettem, és némileg az állatos témához való visszatérés jegyében, elolvastam.

Luke Warren és a lánya, Cara autóbalesetet szenvednek, amiből a lány egy komolyabb vállsérüléssel keveredik ki, az apa viszont agysérülést szenved, és kómába esik. Luke a farkasok szakértője, aki egyszer két évre ott is hagyta a családját, hogy egy falkával éljen együtt a vadonban. Házassága feleségével Georgie-val, visszatérése után elromlott és elváltak (no big surprise there). A nő új férje, Joe ügyvéd, és ikreik születtek. 

Luke és Georgie nagyobbik gyermeke, Edward 6 évvel ezelőtt, egy vitát követően Thaiföldre költözött. A baleset hírére persze ő is hazaérkezik, és nem kis teher hárul rá, ő ugyanis az, akinek döntenie kéne, mi legyen az apjával, lekapcsolják-e a gépekről... Cara pár hónap híján még nincs 18 éves, de foggal-körömmel próbál küzdeni azért, hogy édesapját életben tartsák, a felépülés reményében, és hogy minderről ő hozhasson döntést, ne a bátyja. A két  ellentétes álláspont egymásnak feszülését, a testvérek marakodását nézhetjük végig ebben a regényben a döntés joga felett, illetve visszatekintések révén Luke-ról és farkasairól is kapunk információkat. 

Namármost, nem leszek kesztyűs Picoult-val, akármennyire kedvelem is egynéhány regényét. A Magányos  farkas egyértelműen a gyengébbek közül való. Összecsapottnak, emellett mégis túlírtnak tartom, és sajnos pont az hiányzik belőle, ami a gerincét szokta adni a köteteinek: a dilemma. Szerintem ez nem is volt itt igazi döntési helyzet... Kerek perec megmondták, hogy nem épül fel, innentől kezdve az egészből csak mindenféle műbalhét lehet kerekíteni. Ez persze meg is történik, így jutunk el ismét a Picoult-kötetek következő kötelező eleméhez, a tárgyaláshoz. Pedig ezek a tárgyalótermi jelenetek mindig jók szoktak lenni, de valahogy ez is felszínes maradt. Túl sok volt a kapcsolódás is, ami szerintem nem is lenne engedélyezett... Könyörgöm, Edwardot Joe védi egy ügyben, ahol a másik oldalon a nevelt lánya van? Lehet ilyet egyáltalán? Meg még előtte a Boyle fazonnak a testvére volt az arrébb taszajtott nővérke? Ehh. Az első "ügyet" le is söprik az asztalról, vihar a biliben az egész, főleg, hogy Boyle tudta, Cara hamisan tanúzott... 

Nem voltak mellékszereplők sem, vagy csak villanásokra, pedig egészen jó sztorit szokott köréjük is szőni a szerző. Helen Bedd halotthalvány volt, és számomra cseppet sem volt a humor forrása a neve (nem is értem, miért rugóztak ezen). Zirkonia Notch pedig egész egyszerűen nevetséges, és egy közhelyhalmaz volt. 

Forrás.

A csalódásom azonban akkor érte el a magasfokát, amikor utánaolvastam kicsit a farkasoknak. Merthogy a könyvben legalább a farkasos részek érdekesek és autentikusak voltak - gondoltam. Aztán kiderült, hogy azok, akik igazán értenek ehhez a témához, kiakadtak Picoult-ra a temérdek kitaláció és pontatlanság miatt, amikkel a falkát jellemezte. Például semmi olyan előre elrendezett táplálékmegosztás nincs a falka rangsora szerint, amit Picoult részletezve leírt. És természetesen az alfa nőstény nem tudhatja előre hány kölyke lesz, és azok milyen neműek...

Picoult egy Shaun Ellis nevű férfival konzultált, aki együtt élt vad és fogságban tartott farkasokkal is (és könyvet jelentetett meg erről), de aki ugyanakkor se nem tudós, se nem szakember a témában... A könyv innentől kezdve még lejjebb csúszott nálam. 

Se hitelesség, se jó sztori, se egyedi hangok... Az írásmód gördülékeny, de a szereplők unalmasak, és a felvázolt szituáció nem vált ki kérdéseket. Az útközben kiderülő "nagy titkok" sem tudták megfűszerezni utólag a sótlan előkészítést. 

Összességében, szerintem, ha Picoult-t akartok olvasni, ne ezt olvassátok.

Érdekes szavak, kifejezések:
- SOL: shit outta luck (szebben: strictly out of luck)

A to Z book tag

Imre Viktrória Anna blogján találtam még tavasszal ezt az érdekes, és rendkívül hosszú A to Z book taget, és egy időre félretettem. Ötletes kérdéssor, ha van kedvetek, vigyétek! :)

Forrás.

Várólista-matuzsálemek 2.0

Forrás.

Nemrég szóba került, hogy milyen régóta várakozó könyvek vannak a végeláthatatlan várólistámon, és gondoltam a 2014-es poszt után itt az ideje egy frissítésnek, megnézni mi az, ami még azóta is ugyanúgy várakozik (spoiler alert: sok minden), és mik azok, amiket hosszú idő után sikerült elolvasnom. Idén egyébként azt kell mondjam nagyon jól haladtam az itthoni olvasatlanok és köztük a régóta polcon álló könyvek olvasásával. Igaz, nem feltétlenül a matuzsálemek kerültek sorra, de jó érzés, amikor sorra kerülnek azok a kötetek, amik akár csak 2-3-4 évvel ezelőtt kerültek a könyvtáramba, és végre megismerem a történetüket. 

Ha már várólista, volt egy "Így neveld a várólistád" körbeposztunk is, 2017-ben. Döbbenten konstatáltam, hogy ott még "csak" 443 könyv volt a listámon... ez a szám nem hogy csökkent volna, hanem csak nőttön-nőtt, és verdeste az 500-at is egy ideig... Most sem sokkal kevesebb: 491 könyv van rajta. És hát igen, lehet hüledezni, de ezek valóban az itthoni olvasatlanjaim - de egy részük a szüleimnél van, és persze van néhány kölcsönkért darab is. Imádom a könyvtáramat, de tudom, hogy azért ezek közt sok olyan van, amit olvasás után nem fogok megtartani, vagy amit nem kellett volna megvennem sem.

További 167 könyv van még "felfigyeltem rá" címkével összeszedve, amik nincsenek meg, de lehet, hogy szívesen elolvasnám őket. Ezt a listát is irtom pedig rendszeresen, valahogy mégsem csökkent még soha annyira, hogy az számottevő legyen. Szóval van mit olvasnom... :) Nem nyomaszt, mert nem szaladnak el, ugyanakkor néha mégis frusztrál, hogy mennyi mindent szeretnék egyszerre elolvasni, és hogy egyes darabokat milyen régen megvettem, és  hiába volt meg a mostazonnal olvasni akarom érzés, nem jutottam el a kinyitásukig. 

Forrás.

Visszatérve a várólistán felhalmozódó könyvekre, és a régóta várakozókra, a 2014-es posztban várólista-matuzsálemként aposztrofált könyvek közül kemény kettő könyvet olvastam el, méghozzá mindkettőt Joanne Harristől. Az egyik a Gentlemen and Players volt, ami nagy kedvencem lett, és pont nemrég újra is olvastam (nem kell csodálkozni, hogy nem csökkennek a számok! :D ), a másik pedig a Runemarks, ami viszont annyira nem jött be, hogy tőle és a folytatásától is megszabadultam, utóbbitól olvasatlanul.

És akkor lássuk azokat, amik listán talán legrégebbi darabjai, és még mindig nem olvastam őket:

- Lian Hearn: A fülemülepadló ~16 év? Ha jól emlékszem a kiadása évében megkaptam, de azóta sem jutottam el hozzá.

- Orhan Pamuk kötetek: My Name is Red, Hó, The Black Book, Isztambul ~12-13 év? Azóta gyarapodott is a Pamuk gyűjteményem, csak a tőle elolvasott könyvek száma (khm, 2) nem. 

- Susanna Kubelka: Madame ma később jön, A szétfeszített fűző, Ofélia úszni tanul ~15 éve? Egy kötetet olvastam a szerzőtől, és akkor annyira megtetszett, hogy beszereztem mindent. Van, ami már meg is sárgult azóta, és még Magyar Könyvklubos kiadás, szerintem az inkább közelebb állhat a 17 évhez. :D Lutri azért, hogy vajon ma is tetszene-e még az a kötet, ami a többi beszerzésére sarkallt...

- Jean Sasson: Ester gyermeke, Irak lánya, Majada ~15-17 év szintén... Nagyon szerettem a hercegnő sorozatot Sassontól, de azóta csak veszem a könyveit, nem olvasom. 

- Joanne Harris: Coastliners ~14 év? Csak van azért még Harristől is matuzsálem! :)

Kb. 10 évesből rengeteg van, nem sorolom mindet, csak néhány illusztris címet:  

- Gabriel García Marquez: Száz év magány - legalább 10 év

- Carlos Ruiz Zafón: Angyali játszma - még Loboval közösen rendeltük meg valami nagy akcióban, azóta is csak áll a polcon... 

- Lauren Weisberger: Chasing Harry Winston  ~11 év, a netes rendeléses korszak előtti időből, a könyvesboltba rendeltettem meg, alig bírtam kivárni, hogy átvehessem, ehhez képest még mindig olvasatlan. 

- Alex Garland: The Beach

- Sarah Addison Allen: A csodálatos Waverley-kert

- Jodi Picoult-tól egy csomó minden, amit 2009-2010-ben vásároltam: The Tenth Cirle, Handle With Care, The Pact, Vanishing Acts, Mercy... 

Ha már a vásárlást emlegettem, megnéztem évenkénti bontásban, hogy mikor hány könyvet szereztem be (ajándékok, recik, cserék is benne vannak), és ezekből a mai napig hányat olvastam el. 

Brace yourselves, numbers are coming!

Pierpaolo Rovero festménye.
Forrás.

2010. Zsákmány: 107, ebből elolvasva: 36

2011. Zsákmány: 59, ebből elolvasva: 28

2012. Zsákmány: 69, ebből elolvasva: 25

2013. Zsákmány: 100, ebből elolvasva: 39

2014. Zsákmány: 81, ebből elolvasva: 31

2015. Zsákmány: 76, ebből elolvasva: 33

2016. Zsákmány: 68, ebből elolvasva: 40

2017. Zsákmány: 36, ebből elolvasva: 18

2018. Zsákmány: 79, ebből elolvasva: 30

2019. Zsákmány eddig: 39, ebből elolvasva: 10

Na persze vannak közte anomáliák is, pl. amit olvasatlanul eladtam, elcseréltem, nincs már meg, korábban olvastam, és utólag vettem meg, duplikátumok, stb. De arra talán jó, hogy illusztrálja, hogy néhány évnyi könyvhörcsögösködés mennyire telezsúfolta a várólistámat.

2017-ben és idén tudtam nagyjából mértékletes lenni, és tudatosabban gyarapítani a könyvtáramat. A nagyon elszállt évek termése itt csücsül a nyakamban, akkor ugyanis rámentem minden akcióra, használt olcsóra és kb. bármire, amire valaki azt mondta, ez jó könyv... Ezeknek ma csak a töredékére lennék annyira kíváncsi, hogy tényleg meg is vegyem, de most, hogy már megvannak, nagy részüket azért elolvasnám, hadd legyen egy verdikt, hogy érdemes-e megtartani... 

Mostanában valamivel jobban tudom tartani a magam diktálta tempót, listákat, olvasási terveket, de mindig van mit "behozni". Viszont sok-sok könyvet elolvasok egész hamar a megszerzés után, nem tartogattam pl. a közelmúlt beszerzései közül a Mielőtt a kávé kihűlt, vagy A tél jegyeseit sem. :) 

És ahogy feljebb írtam sok, évek óta várakozót is kipipáltam idén, pl. a Krumpihéjpite Irodalmi Társaságot (5 éve várt), vagy a Harry Potter pszichológiáját (9 évet várt), a nagy klasszikusok közül pedig A Mester és Margaritát és az Anna Kareninát. :) 

Forrás.

Egyszóval haladgatok, de a nagy számok miatt nem könnyű ténylegesen karcsúsítani a várólistát. A matuzsálemek pedig szintén csak szép sorban jöhetnek... Bizony még eltelhet pár év, mire kifutnak mind, olvasott státuszba. :)

A lényeg, hogy nem maradok olvasnivaló nélkül jó darabig, még ha holnaptól nem is adnak ki egyetlen új könyvet sem. :) 

Ti hogy álltok a várólista-matuzsálemekkel? Mik a legrégebb óta bespájzolt olvasnivalók a polcotokon? 

Anna Karenina.zip

Eldöntöttem, hogy ezt a rendkívül hosszú olvasmányt rendkívül tömör formában, 2x2 szóban fogom értékelni, és ezen "tételmondatokhoz" csak egy-egy rövid magyarázat társul. Íme: 

Tormenting  vexation 

- vagyis kínzó bosszúság, ami azon túl, hogy frappáns jellemzése az élménynek, a könyv két  legtöbbet használt szava... Kérek valakit, akinek megvan e-ben a könyv, keressen rá ezekre a szavakra (torment- és vex- szótövekre, hogy a ragozott alakok is kijöjjenek a keresésben), és írja meg, hányszázszor szerepelnek! Köszönöm!

Arisztokratikus nyűg

- némi kaszálással egybekötve. Ez pedig a cselekmény zipelt formája. 

Szívesen. :) 

Orosz irodalom done. For me. For sure. 

Top 5 - állati

Forrás.

A könyvespolcot nézegetve jutott eszembe egy újabb top 5 téma, egy kis válogatás a kedvenc állatos témájú könyveimből. Bár idén feltett szándékom volt visszatérni kicsit Gerald Durrellhez és általa az állatvilághoz, illetve vettem Peter Wohlleben könyvet is magamnak (Az állatok érzelmi élete), nem sikerült még errefelé elmozdulni. Így aztán egy kicsit saját magamnak is kedvcsináló ez a lista, de remélem, hogy nektek is az lesz. 

Milyen állatos témájú könyveket szerettek nagyon, olvasnátok el szívesen, vagy ajánlanátok nekem, vagy másoknak? 

Íme az én top 5 állati olvasmányom: 

1. Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták

Faltam Durrellt egy időben, nem is igazságos, hogy csak ezt az egy címet pécéztem ki a listára, a legismertebbet. Közel hozza az állatvilágot, a természetet, a fajok megmentésének fontosságát minden könyvében, és rengeteg érdekességet tanít meg, észrevétlenül. A listában éppúgy szerepelhetne tőle az Életem értelme, A bafuti kopók, az Aranydenevérek, rózsaszín galambok, vagy a Fogjál nekem kolóbuszt!, amiből nem csak a kolóbuszt, hanem a vulkáni nyulat, a teporingót is megismertem. ;) Gerry könyveit persze emberi csudabogarak is tarkítják, és a humoros, családi részek adják a szövetét a mesének, főleg a Korfu-trilógia köteteiben. 

2. Dodie Smith: Száz meg egy kiskutya

Mindig inkább macskapárti voltam, a kutyáktól hajlamos vagyok félni, de a 101 kiskutya rajzfilm, és később az alapjául szolgáló, csodaszépen megírt Dodie Smith regény megismerése kicsit közelebb hozta hozzám a kutyákat is. A folytatást, A kutyák csillagát is olvastam, de az nem volt olyan kiemelkedő élmény. 

Egyszer újrázni szeretném, kíváncsi vagyok így felnőttfejjel is el tud-e még varázsolni a sok dalmata. 

3. Peter Gethers: A macska, aki Párizsban járt

Forrás.

Igaz történet alapján íródott sztori, amiben Norton, egy skót kajlafülű macska kalandjait követhetjük, országhatárokon át. Trilógia, magyarul csak az elsőt adták ki. 15 éve olvastam, megkopott az emléke, de akkor nagyon kedveltem a világutazó macska történetét. 

4. Yann Martel: Pi élete

Az egyik kedvenc regényem, amiben kulcsfontosságú szerep jut az állatoknak, kiváltképp egy bengáli tigrisnek... Nincsenek rá szavak, hogy ez a könyv mennyire a bőröm alá tudott mászni. 

5. Jodi Picoult: Szelíd vadak (Larger Than Life)

Egy kisregény, ami előzményként szolgál Picoult Leaving Time című könyvéhez. Rövid, de rendkívül érzelemgazdag, csodás történet, elefántokról. Imádtam olvasni, teljesen lenyűgözött, és iszonyú érdekes dolgokat mesélt ezekről a fenséges állatokról. Sajnos valamiért még mindig nem jutottam el a folytatásig, azelőtt persze jó lenne újraolvasni ezt is. 

Nektek mik a kedvenc állatos könyveitek? 

Krumplihéjpite, más recept szerint

A Krumplihéjpite Irodalmi Társaság című könyv befejezése után nem sokkal meg is néztem a belőle készült, azonos című Netflixes adaptációt, és ó, bár ne lettem volna ennyire kíváncsi rá!  Már a beharangozása óta, amikor a trailer megérkezett, felfigyeltem rá, de akkor még nem ismertem a történetet.
Aki szereti a könyvet, annak csakis azt tudom javasolni, hogy vagy egyáltalán ne nézze meg a filmet, vagy jó sokára, amikor már nem is emlékszik a könyv eseményeire. És azután is, helyreállító élmény gyanánt villámgyorsan ejtsen meg egy újraolvasást.

Bár a paprikás poszt szintig nem jutok el a filmmel kapcsolatban, összességében azért eléggé indulatossá tett.
A helyszínek, vágások, jelmezek és a casting csodás, meg tudná alapozni a hangulatot ahhoz a sztorihoz, amit megszerettem, a történet azonban több ponton súlyosan félremegy. És ezek nem olyan dolgok, amik apróság számba mennek, hanem olyasmik, amik az egész alaphangulatot rossz irányba viszik el. Minden kedves báj elveszett a történetszövésből. Bárgyú mosolyok, korhű ruhák, és egy romantikus összecsókolózás nem pótolja ezeket... :/ 

Lily James Juliet Ashton szerepében.

A könyv ugyan levélregény, de nekem ne mondja senki, hogy néhány ügyes és gyors snittel, amiben hol egyik, hol másik szereplőt mutatják levélírás közben, ne lehetett volna megoldani legalább a látszatát egy hosszabban tartó levelezésnek! Dawsey és Juliet ha két levelet váltanak a filmben... A társaság tagjaival semmit, Sidney-vel is inkább csak telefonálgatnak egymással. Juliet nem a társaság kedves invitálására kerül így a szigetre, hanem meglepi őket, kvázi meghívatja magát a könyvklubba, és ott előadja, hogy ír majd róluk egy cikket. És ez ilyenformán senkinek nem tetszik. De hogy tényleg semmi se stimmeljen, Juliet előbb még gyorsan és lelkesen IGEN-t mond Markham Reynoldsnak egy kikötői leánykérés során az indulás előtt... Jesszus! Juliet, akinek esze ágában nem volt hozzámenni ahhoz a ficsúrhoz, szinte őrlődni látszik később is... :O Tehát tulajdonképpen egyik kapcsolati rendszer sem úgy alakul, ahogy az ki volt találva, és emiatt elmarad a kedves fogadtatás, tele lesz az egész sziget frusztrációval és búvalb*szott arcokkal, sérelmekkel, álszent titkolózással és a múlt kellemetlen felhánytorgatásával... Julietet szinte kitaszítja a közösség, ami a könyvben olyan melegszívű és barátságos, befogadó volt.

Juliet egész személyisége más lett a filmvásznon. Bolondos jókedve, független természete, sziporkázó hangja, stílusa szinte teljesen hiányzik. Szinte mindent kiöltek a filmben a történetből, ami a könyvet olyan szívmelengetővé tette. Egyedül talán Isola Pribby karakterét nem tudták elrontani, ő túl bohókás ehhez a mesterkélt, aggodalmaskodó légkörhöz.

Aztán a nagy dolgokon kívül még ráadásul olyan apróságon is csúsztatni, hogy Juliet nem Elizabeth kis házában lakik, hát azt végképp nem értem. A köpködő házinéni bárhol máshol megjelenhetett volna az utcán, vagy a piacon, nem értem, miért kellett Julietnek nála lakni.

Nagy kár érte. És nagyon, de nagyon nem értem azokat, akiknek ez a film - a könyv ismeretében - tetszett. De ám legyen, aki kissé lehangoló, keserű arckifejezésektől terhes, semmi újat nem mutató, helykitöltő háborús romantikust akar nézni annak itt a film. Mindenki másnak ott az összehasonlíthatatlanul más élményt nyújtó eredeti: a könyv.

Jelenetek a filmből.

Egészséges egyén - beteg társadalom?

Csernus Imre, Mohás Lívia, Popper Péter: Egészséges egyén - beteg társadalom? A hamis illúziók biztonsága


Annak idején Csernus volt a húzónév számomra, azért vettem meg ezt a kötetet, mert az ő írása is szerepel benne, de azóta sokkal inkább várom Popper Péter gondolatait a Mesterkurzus könyvekben. Most is így volt, és szokás szerint Popper prezentálja a legjobb, legsokszínűbb és legváltozatosabb előadást, sok idézettel, példázattal, elgondolkodtató megjegyzéssel. Csernus kicsit önteltnek tűnik mellette, de persze ő sem mond rosszakat, csak nem lehet nem észrevenni benne az önfényezést, és azt, hogy igazából arról kezd mindig beszélni, amiről ő akar és nem a témáról, amit megkap. Azt mindig csak valami kitekert módon éri el. Úgy éreztem Popper kezdőmondatai direkte erre reflektálnak, de lehet, hogy ezt csak belemagyarázom:

"Én a tudományban egy konzervatív, hagyománytisztelő ember vagyok. Nem tudok leszokni arról, hogy amikor beszélek valamiről, tisztázni szeretem a témát: mindenképpen arról legyen szó, amit megígértünk." 

Mohás Lívia az "érdekes" terület ebben a könyvben. Túl kozmikus és spirituális nekem, és borzalmasan önismétlő, mintha azt gondolná, hogy folytonos ismétlés nélkül nem fogja fel az ember a mondandóját. A századik majom elmélet és a szinkronicitás mindenesetre érdekes (idézőjel nélkül!), de egészében a leggyengébb része a kötetnek az ő írása.

Csernustól a kedvenc gondolatom az volt, amikor frappánsan összegezte, hogy ki a jó nő:

"Aki az élete összes szerepébe beleteszi mindazt, amit tud. Nemcsak a munkájába, az anyaságába, hanem a barátságok ápolásába, a pihenésbe, a szórakozásba, a szüleivel való megfelelő viselkedésbe."

Ez is hozzá tartozik a lelki egészséghez, de visszatérve az előzőekhez, azért valóban Popper volt az, aki tényleg leginkább a témáról beszélt. Nagyon tetszettek a fejtegetései az egyén és társadalom kapcsolatáról, a bajokról, amik bennünk vannak, rajtunk ülnek, vagy csak valahogy rajtunk csattannak. Különösen hálás vagyok neki azokért a részekért, ahol arról ír, hogyan védheti magát az egyén a társadalom betegségeitől. Igazán jóleső felismerés volt, hogy ismerem és használom is ezeket a módszereket.

Néha olyan pontosan rávilágít alapvető összefüggésekre, és néhány mondattal lekerekít egy egész nagy, egyetemes témát, hogy meg kell állni átgondolni mindezeknek a jelentőségét. Popper Péter végtelenül bölcs ember volt. A régi idők példáit is fantasztikus egyszerűséggel fordítja át a ma emberére, a mai társadalmi problémákra.

"A titok az, hogy a görög társadalom egészséges volt - mondja Russel. Se előtte, se utána egyik társadalom se tudta lehetővé tenni a polgárainak, hogy egyidejűleg lehessenek boldogok és intelligensek. Választani kellett, hogy valaki intelligens és depressziós - vagy boldog és hülye." 

A kötetet megint Matolcsi-Papp Zoltán utószava zárja. Érdemes elolvasni, főleg Popper Péter részét. Egyszer lehet, hogy leülök, és az összes ilyen kötetkéből csak Poppert fogom újraolvasni. :)

Októberi zárás

Saját kép.

Az október vége úgy elsuhant, hogy Halloween ide, vagy oda, nem esett le, hogy tegnap tényleg a hónap utolsó napja van már. Elég aktív októberem volt, túrázás és futás is belefért - egy kis komfortzóna tágítás nem árt -, és emellett sikerült azért elég sokat olvasni is. 

Októberben 6 könyvet fejeztem be. Ezek között volt két újraolvasás, a Gentlemen and Players és a Fantastic Beasts and Where to Find Them, igaz, ez utóbbinál az új, csodás, illusztrált verziót olvastam most. Egy pszichológiai könyvet kipipáltam még a várólista csökkentésből is, bár a kihívást már korábban teljesítettem, gondoltam nem árt tovább apasztani a listát. ;) Erről még nem született poszt. 

Az őszi tervekkel is nagyon jól haladtam, 5 könyvet olvastam erről a listáról, és további 2-t elkezdtem. Meglátjuk, hogy mi fér még bele az ősz utolsó hónapjába. :) 

A hónap legjobb olvasmánya a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság volt, ami szintén elég rég várt már a sorára. Olvasás után a Netflixes filmet is megnéztem belőle, ami nagy csalódás volt, hamarosan írok róla. 

A blogon szeptemberhez hasonlóan ismét 7 bejegyzés született, ezek közt volt témázás is, a könyvtárakról. A kinti programok mellett gyakran a sorozatnézés mellett tettem le a voksom blogolás helyett, illetve az aktuális olvasmányaim közt van még mindig az Anna Karenina is, ami igényel még néhány belefektetett órát, mire írhatok róla. :D 

A beszerzéseknél kicsit elszaladt a ló, de ki tud ellenállni egy 50%-os Szabó Magda akciónak? Öt könyvet szereztem be az új kiadású SzM-ekből, összesen pedig 8 zsákmányom lett.

- Szabó Magda: Pilátus, Szüret, Disznótor, Hullámok kergetése, Mézescsók Cerberusnak

- Domenico Starnone: Hurok - ajándék. Vajon érdemes előtte Ferrante Amikor elhagytakot olvasni, vagy nem? 

- Stefan Zweig: Sakknovella - újabb Helikon zsebkönyv, újfent hirtelen felindulásból... :)

- Schobert Norbi: Keto - fogyni bárki tud - mert akármennyit fogy az ember, mindig fogyni kéne... :D 

Az októberi zsákmány.

A többiek havi zárásai: 

Dóri, Nita, Avilda, Amadea, Sister, Heloise