Harry Potter and the Cursed Child

Új Harry, friss, ropogós, csodaszép, keménykötésű, és hosszú is! :) Nyolcadik vagy nem, kánon vagy nem, "csak szövegkönyv"; engem semmi nem érdekelt ezzel kapcsolatban, a rosszmájú kritikák főleg nem, és a fanyalgóknak fityiszt mutatva én abszolút fangirl üzemmódba kapcsoltam, és a legjobb az, hogy abban is tudtam maradni a könyvet elolvasva: őszintén rajongok érte. :) 

Amikor a színdarabról hírt kaptunk, én már akkor nagyon örültem, és bár jegyet nem próbáltam meg szerezni rá, abban reménykedtem, ebből lesz valami vetítés/turné/film stb., hogy mi is láthassuk, akik nem ültünk ott a színházban. Szerintem a legjobb és legcsodásabb lehetőség a rajongóknak odaadni a darab szövegkönyvét, így ha nem is élhetjük át pont azt az élményt, amit az effektekkel teli, fel-felmorajló közönséggel teli teremben ülők éltek át, de valami hasonlót, valami kisebb katarzist igen, és megismerhetjük a drámát, a játékot, az új történetet. 

(Spoileres részt csak a két felirat közti bekezdésekben találtok, a bejegyzés többi része spoilermentes.)

A Harry Potter and the Cursed Child ott veszi fel a fonalat, ahol az epilógus véget ért. Én azon kevesek közé tartozom, akiben nem voltak felemás érzések, az epilógust magát is kedveltem, nem voltak vele problémáim, tetszett, hogy van egy szabadon hagyott folytatás, amit mégis lezárt valamennyire az "All was well.". 

A könyvbéli epilógus jelenetei a 7/2 filmből.

Nem érzem az "All was well" feltépésének, megszentségtelenítésének azt, hogy most, néhány évvel később készült egy teljesen más műfajú feldolgozás, egy színpadra írt, kvázi folytatás. Nem neheztelek Rowlingra, nincsenek bennem olyan érzések, hogy erre hogy bólinthatott rá... Hogy ne bólinthatna? Olyanhoz, ami méltatlan a HP univerzumhoz, nem adná a nevét. Ez a darab pedig semmiképp sem méltatlan az áldására szerintem - lehet vitatkozni ugyan, hogy akkor kánon, vagy nem kánon, mennyire "kell" a történet részének tekinteni, de őszintén szólva nem értem a nagy pörgést ezen. Mintha senki nem tudná azt a helyén kezelni, hogy ez némileg független a HP első hét kötetétől. Ez, kedveseim, egy színdarab. A szórakoztatásunkra. És én speciel csapkodom a fenekem a földhöz örömömben, hogy megismerhetem. 

Láttam olyan véleményeket, hogy hát ez olyan, mint egy rossz fanfiction... csakhogy ez nem fanfiction. Továbbra is, ez egy dráma, egy színdarab, egy adaptálás, és feldolgozás, ami nem az eddigieket meséli, hanem kreált művészi szinten (mert ne felejtsük el, hogy a színház művészet) egy élvezhető történetet, egy érdekes lehetőséget. Lehetőség! Ha nem tetszik, nem kell szeretni, meg nem kell kanonizálni, nem kell azon töprengeni, hogy de akkor ez hogy volt, ennek befolyással kellett volna lennie arra (amúgy nem, mert azért jól volt megoldva...), és nem kell hőzöngeni sem, hogy a karakterek megváltoztak kicsit. Nem tudom melyikőnk maradt ugyanolyan 17 éves kora és 35-40 éves kora között - súlyos bajai lehetnek, ha nem változott semmit, és súlyos hiba ezért ugyanazt a Harryt keresni a felnőtt és családos Harryben, akit még mindig látni szeretnénk. Persze hogy követ el hibákat. Az "all was well" sose jelentheti senki számára az életben, hogy akkor innentől kezdve happy-shiny az élet, és kész. Szerintem hiteltelen is lenne, és főleg egy varázslóvilágban, hogy ne legyen előbb-utóbb gond, probléma, egy "gonosz" (Voldi előtt is volt Grindelwald), egy leküzdendő akadály, és ezek a dolgok kisebb szinteken is - a családok életében is előjönnek. Miért ne lehetne Harrynek konfliktusa a fiával? Harry sokszor csak a szerencséjének köszönhetett dolgokat, nem volt ő sosem tökéletes, nem kell apának sem tökéletesnek lennie.

Ha már írtak valamit ugye, az meg ne csak ismétlődés legyen, igenis legyenek benne új kihívások a szereplők számára. Ezért is jó például az is, hogy nem iskolaévet követ végig ez a történet, nem illeszkedik a sorba ebben.

Jamie Parker (Harry), Sam Clemmett (Albus), Poppy Miller (Ginny)

Ezt a lehetőséget, amit ez a darab adott a szórakozásra, az élményt, hogy új Harry Potter van, tök mindegy, milyen formában, én egy pozitív dolognak éltem és élem meg. És nem arra vagyok mérges, akinek nem tetszik, vagy kifogásol benne valamit, nem találta a hangulatot, félre ne értsetek, hanem arra, hogy az indokok maguk és az elvárások néhol eléggé félrecsúsznak úgy látom. 

Az pedig felettébb érthetetlen nekem, hogy vannak, akik azért kritizáljék meg a történetet, mert a rowlingi történetmesélést hiányolják... Persze, hogy nincsenek elbeszélő, leíró részek! Hogy lennének már? Ez egy színdarab szövegkönyve, úgy kell hozzáállni.  Azt kapod, amit a szereplők mondanak ott kinn, a nagyszínpadon, plusz azokat a kis kiegészítéseket, hogy ki hova és hogyan nézett, pálcát fogott-e, ideges volt, vagy vidám, csattant-e valami zaj a háttérben, stb., mást nem. Ez nem egy regény. 

Azon gondolkodtam a könyvet is, és a véleményeket is olvasva, hogy amúgy, ha ott ülnénk a színházban, és nézhetnénk a darabot, lenne rá esély, hogy ne tetsszen? Lenne rá esély, hogy ott húznánk a szánkat? Én komplett sokkban lettem volna, és szájtátva figyeltem volna ennek az igenis izgalmas, mozgalmas és szövevényes kalandnak a részleteit. Amelynek a részletei - figyelem ismét csak, és még mindig -, egy színházi előadáson zajlanak. Ezért aztán megengedőbbnek kéne lenni azokkal a kisebb hibákkal kapcsolatban is, amik felmerülnek a cselekménnyel, az idővonal bonyolításával kapcsolatban. Fergeteges színpadi látvány lehetett ez így, az összes elemével, minden jelenetével, kisebb balladai homályaival, ugrásaival. 

Az is eszembe jutott, vajon ha a hőn áhított Tekergős történetet, előzményt kaptunk volna, akkor is ennyi lenne-e a felhördülés. Ha Remus és Sirius piszkálná meg az eseményeket így, ahogy most Albusék...? Van egy sanda gyanúm, azt teljesen más fogadtatásra talált volna. Speciel engem pont a Tekergők ballépései nem foglalkoztatnak annyira - bár kétségtelenül rávetném magam egy előzményre is. 

Alex Price (Draco)

Azt hiszem a könyv sikere, az élmény magas hőfoka abból eredeztethető nálam - amellett, hogy nagy HP-fan vagyok, voltam és leszek mindig -, hogy úgy vettem kézbe a könyvet, hogy én most hopp, beültem a színházba, és vetíti az agyam a leírt történéseket egy színpadképre. 

Alex Price (Draco), Anthony Boyle (Scorpius)

Nem kellene felcímkézni ezt az egészet annál jobban, mint hogy ez egy Harry Potter színdarab szövegkönyve. Nem kell nyolcadik résznek hívni, nem kell vitázni arról, hogy ez most akkor tényleg így történik-e folytatásként (mintha az egész nem fikció lenne, nem is értem ezt a vehemenciát ilyenkor)... Egyszerűen be kell fogadni az élményt, és kész. Azt már szabadon el lehet dönteni, tetszik-e vagy nem. Én eldöntöttem, hogy nekem nagyon is tetszik. 

Még egy gondolat, a cast-tal kapcsolatban. Itt is volt jó adag elégedetlenség, hogy Hermionét színes bőrű hölgy alakítja (és Rose-t is). Engem ez, azon kívül, hogy első blikkre furcsa volt, mert nyilván úgy jelenik meg lelki szemeim előtt Hermione, ahogy a hosszú évek során mindig is, és ezen a képen nehezen változtat az ember agya, nem zavart. Megint oda érkeztem el, hogy ez egy színdarab... Akit zavarnak ilyen dolgok, és nem az alakításra, meg a sztorira kíváncsi, nem tudom amúgy hogy birkózik meg máskor is azzal, hogy ugyanazt a szerepet többen is alakítják egy-egy darabban, és azok máshogy néznek ki, jujj!

Paul Thornley (Ron), Numa Dumezweni (Hermione), Cherrelle Skeete (Rose)

Paul Thornley (Ron), Numa Dumezweni
(Hermione),Jamie Parker (Harry) itt civilben.

Nos, most, hogy ennyit karattyoltam a kifogásaimról, amik a kifogásolókhoz szólnak, és magyaráztam a bizonyítványt, nekem miért is nincsenek meg ezek a kifogásaim, jöjjön egy kis részletezés is. Nyugalom, a spoilereket jelölöm előre, és alig lesz! :) 

 A történet tele van érzelmekkel, tapintható feszültségekkel, szomorúsággal, tragikummal, de van benne bőven adrenalinnal fűtött akció is, olyan részek, ahol izgulhatunk a szereplők sorsáért, és még a humor is helyet kap. Ron abszolút remekel ezen a téren, én többször hangosan felröhögtem az ő sorain. :) Kicsit hasonlítani kezdett Fred-re és George-ra. :)

Hallottam-láttam olyan véleményeket, hogy ú, hát Ron nem is volt ilyen, micsoda bohócot csináltak belőle, és csak nézek bambán, hogy mi van?! Dehogynem volt Ron vicces és komolytalankodó, mindig neki voltak a könyvekben is hasonló benyögései... 

"Ron

    Honestly, every time I sit down now I make an 'ooof' noise. An 'ooof'. And my feet - the trouble I'm having with my feet - I could write songs about the pain my feet give me - maybe your scar is like that.

Ginny

    You talk a lot of rubbish.

Ron

    I consider it my speciality. "

Paul Thornley (Ron)

"Ron

    Nothing scares me. Apart from Mum."

"Ron

            He fumbles out his wand. 

    I'm armed and - entirely dangerous and seriously advise you -

            He realises his wand is around the wrong way and turns it right."

Ron az egyik legkedvesebb karakterem volt a régi bagázsból a darabban, változott bár ő is, de hozta a nosztalgikus érzések hullámait folyamatosan. Egy ponton, már rögtön a legelején egy kicsit könnyeket is csalt a szemembe, ahogy a Roxfortot emlegette. Jó volt visszatérni ide. Nem is a Roxfortba, hanem egyszerűen: közéjük. El sem hittem, hogy egy teljesen új történetet olvashatok, velük. 

"Hermione

    Hogwarts is a big place.

Ron

    Big. Wonderful. Full of food. I'd give anything to be going back."

A nosztalgikus érzéseket fokozták azokkal a jelenetekkel, amik hasonlóak voltak a korábbi kötetekben történtekkel, gondolok itt arra például, hogy Harry ismét a Tiltott Rengetegben fut össze Bane-nel (Goron volt talán magyarul?). Aztán az álomfoszlányok, amik megidézték pl. Hagrid megjelenését, amikor elviszi Harryt Dursley-éktől a szigetről, Petunia nénint, és a lépcső alatti gardróbot, de ott volt még a Trimágus Tusa történéseinek megelevenedése is.

!!!SPOILEREK !!!

Innen egy kis spoileres rész, bár igazából csak a fő csapásvonal: az időnyerő. Albus és Scorpius belezavarnak az időbe, méghozzá jócskán, és bizony létrejönnek időlegesen olyan párhuzamos világok, ahol például egyikük nem is létezik, ahol Ron és Hermione nem házasodtak össze, vagy épp ahol Voldemortot nem sikerült legyőzni, és uralmon van... Amikor ott Umbridge megjelent, és jöttek a For Voldemort and Valour felkiáltások, az borzongató volt, látni egy ilyen sötét jövőképet, amiben győzedelmeskedik a gonosz... 

Az időutazás mindig bonyolult téma, és megtekeri az ember agyát, itt egy picit sablonosítva volt, egy kis egyszerűsítés azért volt benne, nyilván a forma miatt. Ennek ellenére nagy csúsztatások úgy gondolom nem voltak, a régebbi eseményekbe igyekeztek úgy belenyúlni, hogy tulajdonképpen visszaállítható és érdemi változás nem történik. Persze olvasás közben azért jócskán voltak kételyek azzal kapcsolatban, sikerülhet-e visszaállítani mindent, úgy, ahogy volt. 

A legzavaróbb talán az a változás volt, hogy milyen messzire lehetett visszamenni az időben, illetve egy ponton nem értettem, vajon hogy maradtak ott olyan soká, amikor máskor visszavetette őket a valóság abba az időbe, ahonnan jöttek. (?)

Az idővel való játék egyébként a harmadik kötetben nagy kedvencem volt. Érdekes, hogy a Cursed Child kapcsán értettem csak meg, milyen nagy jelentőségű is az a dolog, hogy az összes időnyerő megsemmisült annak idején a Minisztériumban... Ha illetéktelen kezekbe, gonosz varázslók és boszorkányok kezébe kerülne egy időnyerő, aki vissza akarja állítani Voldemort hatalmát, nos, akkor aztán bajban lennénk. Vagyis lennének. :D 

A gyerekeket szerettem, és érdekes módon az "új" szereplők közül Scorpiust bírtam legjobban - pedig azt hittem Albus lesz a darab kicsit szánalomra méltó, de bátor hőse, akit imádunk, de teljesen máshogy alakul az egész, mint ahogy szerintem előre feltételeztük. :) Rose kap még kicsit nagyobb szerepet, a többi gyerekük csak említés szintjén kerül elő az epilóguszáró pályaudvari jelenet után. 

Rose-nak van humora is, és nagyon okos. :) :) (Vagyis egy az egyben Ron+Hermione) :)) 

"Rose 

    The rumour is that he's Voldemort's son, Albus.

            A horrible uncomfortable silence.

    It's probably rubbish. I mean... look, you've got a nose."

Az, hogy Hermione a Mágiaügyi Miniszter pedig egy nagy wooow. :) Nekem tetszett ez az elgondolás, és az is, hogy bizony nem mindig birkózik meg ezzel olyan könnyen, sok a teher, nem mindig tudja kiharcolni a kellő figyelmet. 

Az egyik legjópofább jelenet volt a százfűléfőzettel Ronná lényegülő Albus, aki flörtöl kedves "feleségével", Hermionéval egy sort. :D 

Tetszett még a dinamika a felnőtt szereplők közt, pl. Ginny és Draco sorai egymásnak. Draco és Harry egy ponton párbajba is keverednek, illetve vannak olyan jelenetek, ahol Harry, Ginny, Ron, Hermione és Draco szinte egy egységfrontot alkotnak, felemelő lehetett a színházban, ahogy egymás mellé álltak a pódiumon, és persze itt is Ron volt az, aki egy kicsit tudta oldani a hangulatot. 

"Draco (roar)

    My son is missing!

Ginny (an equal roar)

    So is mine!"

!!!SPOILEREK VÉGE!!!

Nem akarok további spoilereket sorakoztatni (nagy részét alig említettem), vagy történetet mesélni. Az élmény maga rendkívüli volt számomra, és nem keresek a kákán is csomót benne. Biztosan fogok még írni róla, kicsit más szemszögből, más hangsúlyokkal, amikor majd újraolvasom. :)

"Dumbledore

    Harry, there is never a perfect answer in this messy, emotional world. Perfection is beyond the reach of humankind, beyond the reach of magic. In every shining moment of happiness is that drop of poison: the knowledge that pain will come again. Be honest to those you love, show your pain. To suffer is as human as to breathe."

Nem lehet tökéletes ez a színdarab, és mindenki számára kedvelhető, de azt mondom, egy nagyon is jó irányvonal volt, egy remek adalék, egy igazi, hamisítatlan Potteres élmény. 

Nyelvezete is szép volt, igényes, hangulata ismerős, otthonos. 

A kötet maga külsőre is gyönyörű.

Értékelés: 10/10 Vitán felül kedvencem lett a könyv. Ahogy becsuktam, újra is akartam kezdeni, és fogom is még sokszor újraolvasni. 

Végtelen hosszan tudnék még értekezni róla. :) 

A Harry Potter és az elátkozott gyermek október 25-én érkezik magyarul is. Az Animus adja ki. Már előjegyezhető. :) 

Érdekes szavak, kifejezések:

Forrás.  John Tiffany balra, fent Jack Thorne, Rowlingot
már megismerjük ;) és a trió, a színészek neveit ld. fentebb a
képeknél.

- shirker: lógós, munkakerülő

- bar: kivéve

- scarramanger ~ scaremonger, fishmonger *

- sham: csalás, utánzás, színlelés

- skewwhiff: ? asszimetrikus, ferde, rozoga

- misper: a missing person rövidítése :) **

- haughty -gőgös, fennhéjzó, öntelt, beképzelt

- kerfuffle: hajcihő, kavarodás

- candidly: őszintén, nyíltan

- staid: komoly

- coups: puccs, merész tett, merész akció

- contrite: bűnbánó

- to cast aspersion upon sy: becsmérel, rágalmaz

- rapscallion: senkiházi, csirkefogó

- to skewer: felnyársal, nyársra tűz

- gooseberry: gardedám (egres is, de az itt nem stimmel :D)

- fulsome: túlzó

- maladiction: átok, átkozódás

- barb: tüske (mint piszkálódás, szurkálódás)

- zap: letámad, leteper

- grate: rács, ablakrács

- lummox: fajankó

- augury: madárjóslat, madásjóslás, megérzés, sejtelem, ómen, előjel, stb. 

* Egy James Bond-film utalás is lehet, ezt az infót köszönöm Tóth Gizellának!

** Köszi Miks-Rédai Viktóriának!