Pupillatágítás

  Maryrose Wood: The Poison Diaries

A sok pozitív értékelés hatására úgy két éve megvettem  magamnak a magyarul Méregnaplók címen megjelent sorozat első részét. Most került rá sor, a várólistacsökkentés kapcsán. 

Figyelem!!! Teljesen, totálisan SPOILERES bejegyzés!!! 

A történet főszereplői Jessamine Luxton, a 16 éves tipikusan engedelmes, az életről mit sem tudó falusi csitri, apja, Thomas Luxton, a helyi gyógyító, aki minden tudást meg akar szerezni a gyógynövényekről, amit csak lehet, és saját gyógyfüves kertjeiben nevelgeti főzeteihez szükséges növényeit. Majd hamarosan megjelenik a háromszög harmadik csücske is, Weed (a magyar fordításban Gyom), akit egy elmegyógyintézet vezetője hoz el lóháton Luxtonékhoz, mert meggyógyította az őrült betegeit (muhaha :D), és mikor szemére vetették, hogy nem lesz üzlet, a kútba valami olyasmit tett, amitől meg megőrültek az emberek. :) Weed ott marad az apátságban Luxtonékkal, és szép lassan előbújik rejtekéből, kibontakozik, és megosztja titkát Jessamine-nal.: közvetlenül tud kommunikálni a növényekkel, azok megosztják velük titkaikat, innen a titkos receptek ismerete, innen a főzetek összetétele, amiket használt. Jessamine apja kétkedve fogadja Weed ötleteléseit, de hamarosan ő is belátja, hogy nagy tudás birtokában van a fiú, olyan tudáséban, amire ő évek óta hiába ácsingózik... 

A szerző

Egy régi apátság romos maradványaiban élnek, körülöttük csak a mezők és gyógynövényes kertek, köztük a lelakatolt apothecary garden (nem tudom mi volt magyarul), ahova Jessamine nem teheti be a lábát, és ahol Thomas Luxton a világ minden tájáról összegyűjtött bár hogy hogy ment ez a fickó a világ minden tájára meg miből, az rejtély veszélyes és mérgező növények tenyésznek. A kert annyira gonosz növényekkel van teli, hogy Weed első alkalommal  már akkor rosszul lesz, amikor közel kerülnek a kapujához. Később azonban mégis kénytelen többször is megjárni a ködös, rejtelmes kert mélyét, hogy segíteni tudjon Jessamine-on. 

A fiatalok között állítólag kibontakozik a szerelem, ami igazából a néhány nevetséges jelenetükből nekem nem jött át. Túl ingerszegény ez a környezet, persze hogy Jessamine belebolondul az első ellenkező neműbe, aki nem az apja... Hipp-hopp és pupillatágítanak a belladonnával (nadragulya fekete bogyója), amitől Jessamine majdnem megvakul, de azért vakon egymásnak esnek és ki tudja mi történik, mert azért homályosítsunk el mindent egy ifjúsági könyvben, és rájuk tör az apa :). Következő jelenet: el vagytok tiltva egymástól büdös kölykök! :D Azután: ünnepi vacsora, Jessamine öltözz ki, főzz valami különlegeset, ünnepeljünk abszinttal, ja, hogy mit is? Hát Weed és Jessamine eljegyzését, ahogy apuka elrendezte. :) Az mindegy, hogy az egész mindenség totál out-of-character lesz hirtelen, mert nincs időnk ezzel foglalkozni, Jessamine ugyanis pillanatok alatt rosszul lesz, és súlyos betegségbe zuhan. Élet és halál küszöbén vergődik lázálmok közt, miközben Weed próbálja megtalálni a gyógymódot neki. Nem tudom bárkinek is kérdés volt-e itt, hogy mérgezésről van szó, egy háromszereplős könyvben nem is nagyon volt nehéz kisakkozni, na vajon ki lehetett... A mérgezés után a könyv narrációját nagyrészt Weed veszi át, szóval kétség sem marad, hogy a tettes az apuci. A könyv átmegy valami szürreális maszlagba innentől, ahol Jessamine együtt repked egy fekete szárnyas Oleander nevű fazonnal, aki a Mérgek Hercege, miközben a gonoszul sustorgó mérgek a növénykertben Weedet gyilkosságokra veszik rá azért cserébe, hogy megmenthesse szívszerelmét. A végén kiderül, ami beborul, mégsem kapja meg senki a méltó büntetését, sorsát, semmi, Weed majdnem megöli Luxton papát, majd mégis elbandukol világgá, mert ajaj, már nem méltó szíve hölgyéhez - hadd ne röhögjek :D -, Jessamine pedig  magához tér az ellenszer hatására, és putty, filmszakadás, a könyvnek vége. 

A magyar kiadás

Először is: Nyááá. 

Mindenkit butának és korlátoltnak éreztem a könyvben. 

A sztori lehetett volna jó, de több ponton nekem nevetségessé vált, hiteltelen volt a szerelmi szál, elrugaszkodott a méregkerti és lázálmos rész. Lásd feljebb.

A naplóforma furán van megvalósítva, ami valóban naplójegyzet az nagyrészt az időjárás ecsetelése... 

Jessamine-t az elejétől fogva utáltam, és én se értem pontosan miért, de egy idegesítő, taknyos 8 évesnek láttam és hallottam végig magam előtt, akinek szó szerint folyik az orrából a takony, ettől siránkozásai, duzzogásai még röhejesebbek lettek. Hogy az agyam miért csinált belőle ilyen képet, nem tudom, de innentől nem volt ebből visszaút.

Hogy leírjam ami tetszett is (nem lesz hosszú): 

- A méregkert (egész addig amíg nem dumáltak a mérgek) és az azzal kapcsolatos gondolat, hogy milyen veszélyes dolog is egy helyre tenni minden olyan mérgezőt, amit az anyatermészet gondosan elválasztott egymástól, akár külön kontinensekre helyezve őket...

- A borító és a kötés kifejezetten szép. 

- ...

Azt hiszem ennyi. 

Ez nem az én könyvem volt, és bár úgy tűnt az elején, hogy élvezni fogom, az utolsó harmad végképp elrontott mindent, és ahogy elkezdtem írni róla, rájöttem, mennyi minden idegesített benne.
Összességében "mégis mi volt ez?!" érzést hagyott bennem.

Értékelés: 10/4 jóindulattal. Sok jót olvastam a második kötetéről, hogy Jessamine  mennyit változik, és micsoda végzet asszonya lesz, de valahogy nem vonz. Ha valaki mégis úgy gondolja, hogy el kéne olvasnom mert tetszene, és nagyon más mint ez a rész, szóljon :) vagy ha esetleg még akartok ilyen  kiborulós kritikát olvasni tőlem :D

Érdekesség: Jessamine Dél-Karolina állam növénye, valami jázminfajta. :)  

Forrás: toxiccherrytumblr.com

Számok - A káosz

Néhány napon belül megjelenik Rachel Ward Számok-trilógiájának második kötete, A káosz! :) 

Fülszöveg: "Adam „számokat” lát – amikor az emberek szemébe néz, meglátja a haláluk dátumát, ahogyan az anyja, Jem is látta. 

Adam nehezen birkózik meg ezzel a rettentő képességgel, és amikor ráébred, hogy a környezetében mindenkinek ugyanaz a szám rendeltetett, rettegni kezd attól, mi vár rájuk majd 2027-ben. 

Hogy ráleljen a megoldásra, Adam kétségbeesett kutatásba kezd. 

Mi történhet: háború, atomkatasztrófa, pusztító vírusok? Az világos, hogy valami nagy dolog közeleg.. 

De mi? És mit tehet ő ellene?"

Akartam írni, hogy nemrég olvastam az első részt, de most hogy utánakerestem a blogbejegyzésemnek, kiderült, hogy az már bizony több, mint 2 éve volt. A könyvet dicséri, hogy még mindig élénken él bennem a hangulata, története. :)

Hamarosan olvashattok nálam posztot a kötetről!

Megjelenés: 2013. január 30. 

Kiadja a Főnix Könyvműhely. 

Titkolózunk

Sophie Kinsella: Can You Keep a Secret?

Eddig a Remember Me?-t olvastam Kinsellától, és csupa jó emlékem van róla, igazi szórakoztató chick-lit volt. Hasonlót vártam és kaptam is ettől a másik egyedülálló regényétől is. :)

Fülszöveg: "Emma is sitting on a turbulent plane. She's always been a v. nervous flyer. She really thinks that this could be her last moment. So, naturally enough, she starts telling the man sitting next to her – quite a dishy American, but she's too frightened to notice -all her innermost secrets. How she scans the backs of intellectual books and pretends she's read them. How she does her hair up like Princess Leia in her bedroom. How she's not sure if she has a G-spot, and whether her boyfriend could find it anyway. How she feels like a fraud at work – everyone uses the word 'operational' all the time but she hasn't a due what it means. How the coffee at work is horrible. How she once threw a troublesome client file in the bin. If ever there was a bare soul, it's hers. She survives the flight, of course, and the next morning the famous founding boss of the whole mega corporation she works for is coming for a look at the UK branch. As he walks around, Emma looks up and realises… It's the man from the plane. What will he do with her secrets? He knows them all – but she doesn't know a single one of his. Or… does she?"

Emma egy kissé döcögős repülőúton félelmében minden apró és nagyobbacska titkát kikotyogja egy jóképű amerikainak, akit valószínűleg sosem lát majd többet. Valószínűleg... De a sors közbeszól, a férfi ugyanis hamarosan megjelenik a munkahelyén, és kiderül róla, hogy ő Jack Harper, az egész Panther Corporation egyik alapító atyja, és teljhatalmú főnöke. Aki immár tisztában van vele Emma milyen kódszó alatt ugrik ki a Starbucksba kávézni, mert a munkahelyi kávégép pocsékat főz, mennyire utálja a jazzt, holott kedvese azt hiszi, odáig van érte, mennyire kényelmetlennek tartja a tangákat, nem is 8-as, hanem 10-es méret ruákat hord, amik nem is eredetiek, hanem többségében turkálóból beszerzett darabok, és hogy van, amit bizony meghamisított az életrajzában... 

Minden kis titoknak szép lassan jelentősége lesz, ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz a férfival, és adódik nem egy kellemetlen és zavaros szituáció is a dologból. Hogy mászik ki Emma a csávából, amit maga köré csavargatott titkainak fonalaiból? Mi lesz Emma és Jack sorsa? Vajon Jack mit rejteget annyira, neki milyen titkai vannak? 

Ezt a könyvet már jó 5-6 évvel ezelőtt kaptam karácsonyra, és szegényke eddig várt a sorára. Örülök, hogy most, amíg még kicsit is aktuális az elején levő hógömbös dizájn (mert nyáron nem valószínű, hogy elővenném, félve, hogy túl téli a hangulata - ami egyébként nem volt az), elővettem, és elolvastam, mert nagyon-nagyon szórakoztató perceket szerzett. 

Ilyenkor mindig rájövök, hogy én szeretem a romantikus komédiát. Pedig viszonylag kevés ilyen könyvet olvasok, és a túl sok szenvedélyt meg nyálat nem is nagyon tolerálom, ezekben a kis habkönnyű chick-litekben elegendő humorral, helyzetkomikummal, viccesen szerencsétlen hősnővel és igazi romantikusnak aposztrofálható pillanatokkal keveredik, telítődik a sztori. Filmszerű lesz, hamisítatlanul vígjátékos, itt-ott hangosan nevetős. Adódik persze bonyodalom és frusztráció is bőven, de végül mindent kigabalyítanak.  Gyorsan olvasható, és nagyon lekötött. 

Kedvenc jelenet: Jack romantikus pillanatai, onnantól kezdve, hogy lecserélteti a kávégépet, hogy ki akarja rúgatni az Emmát cikiző kollégákat, hogy megszerzi a pink koktélt, hogy micsoda vacsit intéz el randiként, hogy hogy fordít egy kellemetlen családi titkot Emma javára... 

Kedvenc utálható karakterek: a mindenben jobb Kerry, és a minden lében kanál boszorkány, Jemima. 

Abszolút kedvenc titok: a Leopold-file :D :D :D 

A könyv magyarul Tudsz titkot tartani? címen jelent meg.

Értékelés: 10/9,5 Könnyed, szórakoztató, jó stílusú chick-lit.

Érdekes szavak, kifejezések:
- toupee: kis paróka
- dungaree: munkaruha
- ulterior motive: hátsó szándék, hátsó gondolat
- heather: hanga

Érkezik A Tűz!

Hamarosan jön az Engelsfors Trilógia második kötete, A Tűz, az előzőhöz hasonló méretekkel (634 oldal), és reméljük az első részhez, A Körhöz hasonlóan jó tartalommal. :)

Várható megjelenés: 2013. 04. 15. 

Kiadja a Geopen.

Várjátok már ti is? :) 

Gail Carriger megjelenések!

Bár sajnos a Blameless (Parasol Protectorate 3.) magyar megjelenéséről nincsenek hírek, hadd ajánljam figyelmetekbe, főleg az angolul (is) olvasóknak, hogy nemsokára megjelenik Gail Carriger új regénysorozatának első része: 

Etiquette and Espionage címen, a Finishing School sorozat első részeként, 2013 februárjától kapható majd az új könyv. (Imádom a címét! :)) 

A borító kicsit hajaz az Soulless borítójára is, és az az olló ott, nem semmi! :) 

Az espionage jelentése: kémkedés, besúgóhálózat. :)

Fülszöveg: "It’s one thing to learn to curtsy properly. It’s quite another to learn to curtsy and throw a knife at the same time. Welcome to finishing school.

Fourteen-year-old Sophronia is the bane of her mother’s existence. Sophronia is more interested in dismantling clocks and climbing trees than proper etiquette at tea–and god forbid anyone see her atrocious curtsy. Mrs. Temminnick is desperate for her daughter to become a proper lady. She enrolls Sophronia in Mademoiselle Geraldine’s Finishing Academy for Young Ladies of Quality.

But little do Sophronia or her mother know that this is a school where ingenious young girls learn to finish, all right–but it’s a different kind of finishing. Mademoiselle Geraldine’s certainly trains young ladies in the finer arts of dance, dress, and etiquette, but also in the other kinds of finishing: the fine arts of death, diversion, deceit, espionage, and the modern weaponries. Sophronia and her friends are going to have a rousing first year at school.

First in a four book YA series set 25 years before the Parasol Protectorate but in the same universe."

A sorozat négy részes lesz, a Napernyő Protektorátus világába van helyezve, de mintegy 25 évvel Alexiáék előtt. :)   A második rész is 2013-ra van ígérve, gondolom év vége felé érkezhet, a címe pedig szintúgy alliterál: Courtsies and Conspiracies.

És szontén hamarosan érkezik a Soulless - manga harmadik része, (SOULLESS: THE MANGA Volume 3 story by Gail Carriger, art by Rem) aminek még nincs egyenlőre borítóterve (pedig már kíváncsi lennék rá, főleg hogy a második rész ilyen szép lett. :))), 2013. júniusától lesz kapható. 

A megjelenésről, és az eddigi részekről itt találtok leírást. 

Türkiz szatén ruhaköltemény...

... a borítón. Amit állandóan csak nézegetek. Nagyon szép élőben, és az első pár oldal ismét színes, az előző részhez hasonlóan. 

Nemrég jelent meg a Soulless manga változatának második része, ami a Changeless történetét fedi le rajzos-képregényes formában, ezt most nem ismertetem újra, a posztban megtaláljátok, nemrég írtam róla. 

Érdekes volt olvasni, mert ezt a sztori részt csak hangoskönyv formában fogyasztottam, így volt néhány meglepő szó vagy név, és hát a Kingairben játszódó jelenetek roppantul skótra sikeredtek skótos akcentussal és írásmóddal (isna, dinna, na, nae...). 

Jó volt ilyen tömören "átismételni" az eseményeket, az akció pár képkockába sűrítve, a beszélgetések és jó jelenetek vicces képes formába öntve. 

Kedvenc részeim: 

- Ivy értetlenkedés és ájulása, amikor Alexia kizuhan a léghajóból - és azért az a pozitúra is megér egy misét, ahogy le van ez rajzolva :D

- the parasol in action :) jó volt látni is, mi mindenre jó gyakorlatban

- a megismerkedés Major Channing Channing, of the Chesterfield Channings-szel :) Nem, nem unom meg kimondani/leírni a nevét XD

Kimaradt, és sajnálatos, hogy kimaradt a csattanós mondatrész, hogy Tunstell milyen halakat is szeret :D

Új kedvenc név, most hogy leírva is láttam: Captain Featherstonehaugh :D (eddig azt hittem Festonhugh) 

A rajzokat már megszoktam, azonosultak a karakterekkel. Alexia domborulatai díjnyertesek :), Channinget teljesen így képzeltem el, Lyall Professzor kissé kilógott a sorból, de egészében jól illettek a rajzok a hangulathoz, történésekhez. Ivy haláli. :))  

Imádom az udvarias angolos nyelvezetét is! Kis szótár a kedvenc érdekes szavaimból, amik előfordulnak a könyvben:
- bollix: szitokszó kb.: basszus, francba, a szarba
- claviger: talpas (a könyv saját szóalkotása)
- clientele: ügyfélkör
- dalliance: enyelgés
- barnacle: kagyló, tengeri makk
- miscreant: bűnös, gazfickó
- alacrity: fürgeség
- thespian: színész, drámai
- to perjure oneself: hamisan esküszik

Értékelés: 10/9,5 akárcsak a regény maga. Humoros, szórakoztató, igényes szókincsű vérbeli angol steampunk-fantasy kaland fekete-fehér kockákon ezúttal, szarkasztikusan komolytalanra véve :) 

Blameless

Gail Carriger: Blameless - The Parasol Protectorate 3. 

A Blameless a Parasol Protectorate - Napernyő Protektorátus harmadik kötete a sorozatnyitó Soulless (Lélektelen) és a Changeless (Változatlan) után. Jelenleg még magyarul nem kapható.

A második kötet meglepő vége után rögtön nyúltam is a következőért, hogy kiderüljön, mi történt azután... De persze gondoltam már jó előre, hogy a konfliktus bizonyára csak ennek a kötetnek a legvégére rendeződhet valamilyen úton-módon.

Spoilermentes övezet egyenlőre: 

Alexia újra a Loontwill-rezidencián találja magát, a semmitmondó reggeli beszélgetések közepette, persze városszerte hatalmas botrányfelhőt kavarva saját feje fölé. Pedig ő igazán ártatlan... De a rosszmájúak és a pletykás nyelvek hamar elterjesztenek mindent...

Alexia és baráti köre - akik a tulajdonéppeni Napernyő Protektorátussá válnak a könyv végére - útra kelnek, hogy maguk mögött hagyják a rosszindulatú áskálódást és kiközösítést, és Olaszországba indulnak. Nem csak levegőváltozás céljából persze, hanem nyomozni is kezdenek, és hamar belecsöppennek a dolgok sűrűjébe. Alexiát már Londonban megtámadják először a mechanikus katicabogarak, majd egy csapat vámpír, és mindennek tetejébe Lord Akeldama és Biffy is eltűnnek... Lyall Professzor pedig megpróbálja vállára venni a falka minden nyűgét s nyilait, és kijózanítani formaldehidtől folyamatosan mámoros urát, Lord Maccont. 

"I am rather fond of ladybugs. They are so delightfully hemispherical."

Forrás

A veszedelmek közt olyan váratlan szörnyűségek is felbukkannak, mint őrült francia professzorok, templomos lovagok, akik szabadidejükben hímezgetnek, és mindenek legborzasztóbbika, a KÁVÉ, a megszokott tea helyett... :D :) 

"'I remembered that awful thing I had heard about Italy.' Ivy dabbed at ther corner of her eye with her handkerchief in an excess of sentiment. 'What I heard... Oh, I can hardly speak of it... I heard that in Italy they drink' - she paused -... coffee.'"

!!!SPOILER!!!

Aki olvasta a második részt, tudja, hogy Alexia terhessége kavarja fel a kedélyeket, nem is kicsit. A gyerekről szinte semmit nem tudni eleinte, csak hogy nem is létezhetne. Majd kiderül, valószínűleg meg sem fog születni, és ha mégis, Alexia nem lehet vele egy légtérben, mivel két természeten túli taszítja egymást... De mi van, ha a gyermek valami egészen más lesz: normális. Vagy esetleg életre kel vele az egyiptomi leírások ritka lénye, a lélek-lopó (soul-stealer)?

Mindenesetre haláli volt, ahogy Alexia Infant Inconvenience-ként emlegeti a gyereket. :) 

És hát a kis magánéleti problémákon kívül történnek itt komoly politikai dolgok is, ember avagy vámpír rablás, a potentát halála, az új potentát kijelölése, a harapás, és így Biffy átváltoztatása... huh, kemény dió. 

!!!SPOILER VÉGE!!!

A stílus a szokásos, de az arányok sajnos némiképp eltolódtak. Gail Carriger nagyon jó a párbeszédekben, szarkazmusban, frappáns dialógusok rittyentésében, viszont szerintem egyszerűen nem megy neki az, hogy hitelesen és pörgősen megírjon egy-egy csata vagy akciójelenetet. Nem szerettem azokat a részeket, ahol túl sok minden történt, amik mozgalmasak voltak, mert elkalandoztam, untam, vártam a végét, néha inkább seregszemlének érződött az egész, és nem is mindig volt szerintem követhető, hogy most mi miért... 

Forrás

"I have died and gone to the land of bad novels." 

Alexia kicsit kevesebbet aktívkodik, de ebben én semmi különöset nem láttam, ez egy ilyen epizód éppen. 

"Professor Lyall, cursing his Alpha for departing so precipitously, balled up the piece of paper and, after minor consideration for the delicacy of the information it contained, ate it."

Emlékezetes pillanat: Lord Akeldama Randynak és Dolfynak becézi Lyall Professzort :D Röhögőgörcs!

Legkedvesebb karakterek: Lyall Professzor, Alexia, Ivy. Üdítő volt, hogy megtudhattuk Ivynak bizony van sütnivalója, nem olyan butácska, mint kalapjai sejtetik. :)
Legviccesebb "találmány": hairmuffs! :))) 

Még mindig rejtély kicsit: Floote.

"Floote, what is going on? Do they think I am contagious? Should I assure them I was born with a nose this size?"

Értékelés: 10/7 Ez kicsit felejthető volt, bár kétségtelen, hogy az idézett mondatokon jót derültem. :) 

Várólista projekt 2013

Már harmadik alkalommal kerül megrendezésre a külföldi példán alapuló Csökkentsd a várólistádat kihívás/kezdeményezés, Lobo szervezésében, aminek lényege, hogy 12 darab, legalább fél éve a várólistánkon (virtuálison, vagy akár a polcon) csücsülő könyvet elolvassunk egy év alatt. 

Lehet készíteni alternatív listát is, amelyről beugorhatnak könyvek az eredeti 12 helyére. 

Könnyűnek hangzik a dolog, hiszen sokszor ennyi könyvet is elolvasunk egy év alatt, de mégsem sikerül mindig pont azt a 12-t is kivégezni. :) 

Sőt, eddig még egyszer sem sikerült... :) 

Tavalyelőtt csúfosan elbuktam a 2011-es várólistacsökkentést, a 12-ből csak 2 könyvet olvastam el, bár legalább olyan kettőt, amik nem fél éve, hanem egy évtizede vártak már az elolvasásra :)

Tavaly pedig kis híjján sikerült. 2012-ben csináltam alternatív listát is, amiről  4 könyv is beugrott az eredetik helyére segítségként, de még így is csak 10 elolvasott könyvvel zártam.

A bukták nem vették el a lelkesedésemet, a lényeg az olvasás, és hogy fogyjon a polcainkon lévő olvasatlanok száma. 

Idei listám a várólistacsökkentésre (polcos formában is megtekinthető):

- Daniel Black: Perfect Peace

- Lugosi Viktória: Dafke (07.02.)

- Márai Sándor: Füveskönyv (04.13.)

- Bácskai Júlia, C. Molnár Emma, Mester Dóra, Popper Péter: Szeretők (03.03.)

- Emma Donoghue: Room (02.27.)

- Sophie Kinsella: Can You Keep a Secret?  (01.19.)

- Sarah Dessen: Someone Like You

- Maryrose Wood: The Poison Diaries (01.26.)

- Joanne Harris: Gentlemen and Players

- Yann Martell: Pí élete (03.09.)

- Cecelia Ahern: The Book of Tomorrow

- Émile Ajar: Előttem az élet (04.17.)

Forrás: weheartit.com

Alternatív lista: 

- Audrey Niffenegger: Her Fearful Symmetry

- Polgár Vera: Svédasztal (10.19.)

- Jacqueline Wilson: The Suitcase Kid (10.26.)

- Elizabeth Goudge: The Little White Horse

- William Nicholson: Rokon lelkek társasága

- Julie Cohen: Spirit Willing Flesh Weak

- Jacqueline Wilson: The Lottie Project (11.02.)

- Joanne Harris: Runemarks

- Jodi Picoult: Handle with Care

- Jodi Picoult: House Rules

- Nick Hornby: Slam (07. 27.)

- Móricz Zsigmond: Árvácska (02.08.)

Vegyesek nagyon, sok minden már szerepelt az előző évi listákon is, idén csak sikerül el is jutni az elolvasásukig. :) Több könyvhöz nemrég kaptam kedvet, és reménykedem benne, hogy kitart ez a kedv... :) 

A könyvkupacok. Kattintásra megnő a kép.

Persze a képkészítéskor elrontottam az egyik stócot, a Pí élete véletlenül az alternatívak közé került, de nem volt kedvem még egyszer összeszedni a lakás különböző pontjairól a könyveket... :/ A piros az első kupac tetején természetesen a Kindle, ez rejt 4 elolvasandó könyvet, tulajdonképpen mindkét listához hozzátartozik, illetve egy könyvecske hiányzik a képről, az Árvácska, amit most épp nem találok, de valahol megvan. 

Igyekeztem tenni bele rövidkéket is, hogy könnyebben tudjam teljesíteni, de vannak szép méretes könyvek is, mint az Ahern, a Picoult, a Runemarks :) 

Már el is kezdtem apasztani a listát, a Kinsella könyvvel. 

A posztban folyamatosan frissíteni fogom a linkeket azokhoz a könyvekhez amiket már elolvastam és írtam róluk bejegyzést. 

Olvasásra fel! :)

Koppanások

Susan Hill: A fekete ruhás nő

Arthur Kippset, a fiatal ügyvédet főnöke vidékre küldi egy lápon fekvő kúriába, ahol a néhai Mrs. Drablow iratait kellene átnéznie, szortíroznia, részt vennie az idős hölgy temetésén, és elrendezni a hagyatékot. 

Kipps örömmel indul útnak a sárga, fojtogató londoni ködből, és kalandnak fogja fel utazását, ami azonban hamarosan rémálomba fordul. A ház, amelyben tevékenykednie kell, a dagálykor elzárva fekszik a külvilágtól, és csak apály idején járható az odavezető töltésút. Az emberek, ha meghallják mi miatt érkezett, elfordítják fejüket, elhallgatnak, furcsa utalásokat tesznek. És hamarosan az is kiderül, Arthurnak nem sikerült elmenekülnie a ködtől, mert a kezdeti napsütéses idő ellenére a lápon váratlan, áthatolhatatlan tenegeri párák járnak... és ha az ember épp a töltés közepén van, amikor leereszkedik a sűrű köd, nos, meggondolandó, forgolódjék-e... 

Rengeteg tájleírásos rész volt, amik nem untattak, hanem nagyon jó hangulatalapozónak bizonyultak. Szépen festi le az éjszakai égboltot, a ködös lápot, temetőkertet, és valahogy kellett a november-decemberben játszódó könyvhöz az időjárás, a fagyos szelek, csípős levegő taglalása is. Érezni lehet a dohos, bezárt szagot a szobákban, és ugyanúgy a hideg levegőt, a nyirkos, az ember ruhájára tapadó ködöt az ablakon kinézve.

A hangulat nagyon tetszett, és tegnap alig tudtam letenni a könyvet, a nagy részét - vagy 110 oldalt - egyhuzamban olvastam el, és vártam. A könyv 70-80%-ánál kicsit meguntam, hogy még mindig csak ilyen teasing-féle van, ami egy valamirevaló ijesztegetős filmben még csak az a rész, amikor jön a baljós zene, jön a baljós zene, még egy másodperc ráhagyás, és után nem tudom, eldől egy seprű, ahelyett, hogy előbukkanna valami félelmetes, vagy üldözés következne, stb. Nem jöttek a vérfagyasztó, sikoltós, szemedet eltakarós, ijedtedben a tévékapcsolót elnyomós részek. Mert egyszerűen nincsenek benne. Klasszikus kísértethistória? Igen, az. Klasszikus abban az értelemben, hogy kissé poros. Egy darab szellem van leltárban, aki meg se kerget, csak kinyit egy ajtót, meg egyszer-egyszer feltűnik az ablakban, mindenféle fenyegetés nélkül. Jó, mondjuk  hozzáteszem, én is betojnék a valóságban kinyíló ajtótól. 

Nekem ijesztőbb volt a köd a lápon, mint a nőci. Érdekes, mert általában elég könnyű beszaratni :D Ransom Riggs könyvénél is egyszer kislámpával aludtam, pedig az állítólag ifjúsági... Hát, itt nem éreztem úgy, hogy nem akarok sötétben maradni. 

Forrás: google.com

Forrás: google.com

Nincs a könyvvel semmi baj, félreértés ne essék, tényleg nagyon jól van megírva, és jó a stílusa, hangulata. hihető valahogy abban a miliőben amibe elhelyezték. De van egy olyan érzésem, hogy a film sokkal jobb lett - bár még nem láttam. Az előzetes alapján abba vittek egy kis fantáziát még, egy kis ijesztgetést, több olyan "kelléket", ami feldobja, hogy is mondjam, több koppanást. 

Aki esetleg még annyira nem méleydt bele a fülszövegbe, vagy épp olvassa a könyvet, ne térjen vissza a fülszöveghez azt javaslom. Én ott a 70-80% környékén, amikor elkezdtem húzni a szám, hogy meg akarok ijedni, elolvastam a fülszöveget sajnos, és az egyik mondatból kitaláltam nagyjából a csavart. :( 

Értékelés: 10/7,5 Inkább matiné, mint horror, de klasszikus kísértethistóriaként valóban nagyon jól megállja a helyét, és tény, hogy nagyon olvastatja magát. 

U.i.: Végig Daniel Radcliffe-ként láttam Kippset magam előtt a korábbi filmreklámok miatt :)) 

Köszönöm az olvasás lehetőségét Nimának, aki utazókönyvvé tette! :)) 

Garay Zsuzsanna: Találkozások

„(…) ez is úgy kezdődik, hogy volt egy fiú és volt egy lány.”

Szerelmes történet lenne? Sorsregény, kicsiben? Egy egész élet?

„Ne faggass! Ne kérdezz! Így nem tudok.

Minden szó, amit magamról elárulok,

ajándék, neked. Szent titok,

csiszolatlan gyémántok,

melyekből kirakhatsz egy arcot,

aki talán én vagyok.”

Már az elején megfogott a titokzatosságával. Meglepődtem, amikor néhány oldal után kiderült, egy férfi elbeszélő bőrében vagyunk, annyira nőre számítottam. De eltalálta a hangot. Érdekelt a meséje. Mintha valaki súgta-búgta volna ezt a történetet csak nekem, miközben együtt merengünk.

Ilyen érzetet kelt a könyv. Elhiszem pillanatokra, hogy ez igaz, így volt minden sora, mert akár így is lehetett volna. Emlékeket mesél, amik néha töredékesek, mint mindenkinek. Itt-ott feldereng valami elhelyezhetetlen párbeszéd, vagy pillantás, az emlékképnek megvan három-négy mozzanata, de egy évet, vagy egy helyet mondjuk lehetetlen hozzákapcsolni.

„Ha az ember benne van az események sodrában, akkor még nehéz elválasztani a jelentéktelen dolgokat a fontosaktól. Utólag már könnyű meglátni a történések fő vonulatát.”

Találkozásokat mesél el.

A férfi és egy lány, Gabriella találkozásairól mesél a történet, a „volt egyszer egy fiú, és volt egy lány”- mese.

Első találkozásukkor Gabriella még csak tíz éves, a fiú már egyetemista. Aztán egymáshoz nőnek. Pont az volt benne a szép, hogy nem a szokásos módon. Nem jön a forgatókönyv szerinti félszeg mosolyok, apró csókok, mindent elsöprő szerelem, majd valami gubanc, de azért kiengesztelődés. Egész más. Mint az emlékképek, ez is töredékes. Mégis egy egész élet története, és egy olyan szerelemé, ami bár sosem teljesül be a megszokott módon, meghatározó.

Sors és véletlenek? Egy-egy rossz pillanat, vagy épp csak szerencsétlen döntés?

Nagyon sok mindenen el lehet gondolkodni a könyv kapcsán, pedig szavai egyszerűek, hétköznapiak.

Bár a férfi és Gabriella alakja sem volt szimpatikus – sőt, Ádámék se nagyon, talán csak Kata –, mint karakterek, nagyon is érdekesek voltak. A férfi tipikus balfék. Sajnos nagyon is sok van ilyenekből, hát mit ne mondjak, ráférne egy csernus. :) 

Gabriella a gunyoros, titokzatos, magának való jégkirálynő. Valóban ennyire meg tud babonázni férfiakat az elérhetetlenség? Garay Zsuzsanna az írásával elhitette velem is, hogy igen. És nem tudtam teljesen én se kibogozni Gabriellát.

„Talán azért, mert a szépséget nem lehet megörökíteni. A szemek csillogása, a mozdulatok bája, a szavak eredetisége nem őrződött meg egyetlen festményen sem.”

A kép illusztráció, forrás: www.weheartit.com

Jólesett Tóth Krisztina után ismét valami olyat olvasni, amiben olyan hasonló dolgok történnek a szereplőkkel, amiket meg tudunk feleltetni a saját életünkkel; ismerősek. Balatoni nyaralások, gyerekkori táncbemutatók, kosárpalánk állítás, vizsgák, versek… De akár csak az emlékezés különös mikéntje – hogy mikor mit őriz meg az agyunk, és vajon miért maradnak meg néha olyan kristálytisztán a fejünkben látszólag jelentéktelen képek, míg mások szemében fontos dolgok egyszerűen kiesnek – nem emlékszel?! Hogy lehet hogy nem emlékszel?

Hm. És az hogy lehet hogy erre meg erre emlékszel?

Sok elgondolkodtató mondat és gondolat van benne, aminek fel lehet csippenteni a végét, és megnézni hova vezet.

A könyvet két éve kaptam Nimától – jó ég, hogy szalad a idő…, és most jutottam el odáig, hogy el is olvassam, köszönöm mégegyszer!

Értékelés: 10/10 Nem vonok le, mert miért? Lehet hogy nem tökéletes, de egy tökéletlen életet egész páratlanul mesél el.

(Legnagyobb hibája nem a szerzőé, hanem a lektoré. Én még ilyen rövid könyvben ennyi hiányzó névelőt és szavakből hiányzó betűt nem találtam…) 

Összegzés 2012

Forrás: cheny-av.tumblr.com

Kicsit előreszaladva összegzés 2013-at írtam majdnem a címbe... Meg vagyok még zavarodva az idén és tavaly fogalmaival, de sebaj, ez ilyenkor mindig így van - jaj meg előre látom a sok áthibajavítózott kettest... :) 

Egyéb bevezetők nélkül - mert még így is nagyon hosszú lesz, érzem - jöjjön akkor számokban, statisztikákban, élményekben, csoportosításokban a 2012-es év könyves összegzése. :) 

Idén 111 könyvet olvastam el, ami nagyon soknak hangzik, sőt még annál is többnek, de igazából elég csalóka, ugyanis nem kevés rövidke könyv, mese, és leporelló került a listába, egy-egy pihentebb délutánomon, amikor pont ilyesmikre volt szükségem. Mindenestere nyúlfarknyiak ide vagy oda, a tavalyi 83-at ezzel mindenképpen túlszárnyaltam. 

Ebből a 111 könyvből:

- angolul olvastam: 45 (40,5%), magyarul olvastam: 66

- hangoskönyv volt: 15 (13,5%)

- recenziós példány: 12 

- mesekönyv/leporelló/nagyon rövid valami: cirka 35-40 (attól függ pl, hogy a komolyabb "meséket" idevesszük-e, értem ez alatt: Az emlékfoltozók, Garmann nyara stb.

- képregény/manga: 2

- verseskötet: 1

- szakácskönyv: 1

- sorozatrész: 32

- könyvesboltban olvastam el: 8 

Oldalszám

A Moly adatbázisa szerinti összegzés azt mutatja, hogy összesen 20722 oldalt olvastam el 2012-ben. :) Ennél persze kicsit többet a megkezdettekkel együtt, plusz voltak ugye:

Félbehagyottak

Emlékezetes félbehagyás a P.G. Wodehouse féle The Adventures of Sally, ami számomra tűrhetetlenül unalmas volt, a Monte Cristo grófja, amit az újraélesztett OKK keretén belül választottunk és olvastam volna, de sajnos csúfosan abbahagytam a 18. oldalon, de majd egyszer... 

Vaskos könyvek

Szokatlanul nagy volt a vastagabb kötetek szám az olvasmánylistában, avagy a "féltéglák", ami azért kicsit kompenzálja a rövid olvasmányok csekélyke hosszát. Leghosszabb kötetek voltak:  

- Moning: Shadowfever 688 oldal, éss bizony kétszer is megvolt! :)

- Mats Strandberg - Sara B. Elfgren: A Kör 550 oldal

-Brian Selznick: A leleményes Hugo Cabret 544 oldal (persze ez illusztrált, de kétségtelenül féltégla, aki látta már, tanúsíthatja :)) 

- Mikszáth: A Noszty fiú esete Tóth Marival 544 oldal

- Jodi Picoult: Nineteen Minutes 512 oldal

- Moning: Dreamfever 512 oldal

Elkezdett és befejezett sorozatok

Sok sorozatkezdő kötet jutott idén, de ezek közül több van, amit biztosan nem is fogok folytatni, pl. a Fairy Oak nagy csalódás okozott, de a Montgomery-féle Anne sorozat első része sem győzött meg arról, hogy szükségem van a folytatásra.

Befejeztem a korábban elkezdett teljes Princess Diaries sorozatot 2012-ben, megismertem Suzanne Collins trilógiáját, belehabarodtam kicsit a kisasszonyos steampunkba is, aminek köteteit jelenleg is olvasom (Parasol Protectorate sorozat), és hát nem kérdés, hogy a Feverbe – újra és újra. A Shadowfevert év elején fejeztem be, de év végére fogtam és bizony újra véigigolvastam mind az öt kötetet, mert megérkezett a spin-off folytatás első része, az Iced is! Nagyon jó volt Feverrel nyitni-zárni az évet, még biztos sokszor fogom olvasni, ultimate favourite. :)

Persze Moningon kívül más sorozat is vár folytatásra, A Kör, a Once a Witch, Agatha Raisin kalandjai,

Citrom

Citrom-díjas lett nálam idén néhány igencsak elismert mű, például a Noszty fiú esete Tóth Marival, az Of Mice and Men, a Passport,de a könnyedebb műfaj is csalódást okozott néha: Peteérés, Fairy Oak, Princess Diaries Sweet Sixteen, Mockingjay.

Megismerkedtem velük

2012-ben sok új szerzővel ismerkedtem meg, kiemelném közülük Kálnay Adélt, Galgóczi Dórát és Tóth Krisztinát a magyarok közül, és Ljudmila Ulickaját, Maggie Stiefvatert, M.C. Beatont a külföldiek közül. Az őéletművükből még biztosan fogok csemegézni, és találtok majd róluk írásokat. 

Akikkel nem valószínű a további találkozás, az Steinbeck és Herta Müller. Bár előbbinél még lehet hogy majd egyszer sorra kerül az Édentől keletre, utóbbit végképp száműztem a leendő olvasmányaim közül. 

Mi skuzi, ízlések és pofonok. :)

Régi ismerősök

 A "régi jó" szerzőimhez is visszatértem néhány könyv erejéig: Csernustól (3), Meg Cabottól (7), Jodi Picoult-tól (1), Fehér Klárától (1) Baráth Katalintól (1), Georges Simenontól (3), Máté Angitól (1)  is olvastam újabb köteteket. 

Újraolvasás is volt, szám szerint 6, a Parasol Protectorate első része a Soulless, és a Fever mind az 5 része. :) 

Tízpontosok

17 olvasmány kapott a bejegyzések végén idén 10 pontot a 10ből, nagylelkűen osztogattam a maxpontokat, de ezek közül csak 6 könyvet fogadtam 2012-ben kedvenccé: Moning: Shadowfever, Pierre Lemaitre: Téboly, SAA: Sugar Queen, FHB: The Little Princess, Csernus: Ki nevel a végén? Máté Angi: Az emlékfoltozók. 

Top 5

A 2012-es legeslegbe összességében a következő könyveket sorolom, top5, sorrendiség nélkül:

- Tóth Olga: Csupasz nyulak

- Máté Angi: Az emlékfoltozók

- Pierre Lemaitre: Téboly

- Sarah Addison Allen: The Sugar Queen

- Baráth Katalin: A borostyán hárfa

Várólistacsökkentés

Megint bebuktam! :) csak tudnám miért olyan nehéz egy év végén előre kijelült listáról elolvasni az adott könyveket :D mintha az embert onnantól kezdve taszítanák azok a könyvek… Jó, nem mind, mert pl elég jól indultam, már rögtön év elején vagy négyet kipipáltam a listáról. Végül cseppet sem siralmas ahogy végeztem, mert 10 könyvet elolvastam, igaz vegyesen a normál és alternatív listáról válogatva, és még kettőt el is kezdtem, de nem sikerült év végéig befejezni, ez van. :) Nem számít, a lényeg, hogy sokat csökkent így is, a régóta a várólistán (és a polcon) csücsülő olvasatlan példányok száma.

Idén újra indulok, mert miért ne. Nem fogok elköttyenni ha megint nem sikerül, de úgy érzem, most elég jó listákat sikerült gyártanom. :) Közé vettem néhány jó rövidkét is, pl. Márai Füveskönyvét, Lugosi Viktóriától a Dafkét, de korábbi kedvencektől is szerepelnek még olvasatlanok: Joanne Harris, Cecelia Ahern, Jacqueline Wilson. 

Zsákmányolás

Érdekes, hogy bár tavalyelőtt, 2011-ben volt a könyvstop, ahhoz képest, hogy idén akár lehetett volna „ereszdelahajamat”, nem olyan nagy mennyiséggel, 69 könyvvel lett több a könyvtáram. :) Ezek közül 15 könyvet kaptam ajándékba, 3-at nyertem (molyszülinapi tombola), 12 volt recenziós példány.

Sajnos csak 16 angol nyelvű, a többi magyar.

Teljes vagy majdnem teljes áron: csak 5 darab, a többi 20%-os kuponnal, vagy párszázért könyvvásárról, Alexandrás akcióból, netes leárazásokból stb.

Csengától vettem olcsón: 5

Bookdepositoryról: 8

Legolcsóbb: Georges Simenon: Ködös kikötő kemény 50 Ft :)

Legdrágább: 3000 Ft-os darabáraival A gyilkosság alkímiája és a Marija Morevna és a Halhatatlan holtversenyben nyerte el a legdrágábban beszerzett könyv címet.

A 69 könyvből 16 db-ot el is olvastam 2012-ben.

Érdekes, csere egy darab se volt egész évben… persze megnyílt a Rukkola, a könyvcserélős, happolós oldal, ahova egyszerűen nem vagyok hajlandó regésztrálni, és még ezzel is időt eltölteni… Annyira sok magyar könyv úgysincs, amiért esz a fene, hogy cserével szerezzem meg, azonkívül csak facebookon keresztül lehet regisztrálni, és egyébként sem szimpatikus az egész. Én is úgy látom a könyves szemét csak gyűlni fog és évekig rajta marad ami senkinek nem kell. Szóval ezekből a cserékből én kimaradok önkéntesen.

Blogdolgok

A blog életében a legnagyobb változás persze a freeblogról való átköltözés jelentette, de a hurcolkodás még mindig tart. Nem tudom pontosan mennyi időre visszamenlőleg fogom áthozni a bejegyzéseket. Mindenesetre aki ott olvasott, szerintem követett ide is, akkor is, ha a nézettség és kommentelési hajlandóság úgy általánosan meg van csappanva kicsit a blogszférában. 

Ha jól számoltam, idén 92 blogbejegyzés született, ami kicsit kevesebb a megszokottnál, de sebaj, az összes csip-csup meséről nem írtam külön, illetve a Fever újraolvasást is egy posztba sűrítettem bele.

Újdonságként szerepelt nálam is nyereményjáték, egy nehéznek bizonyuló versikét kellett megfejteni. :) 

Jelenleg is ez a poszt vezeti a nézettséget, sokan törtétek rajta a fejeteket. Második legnézettebb A Kör, a svéd trilógia remek első része, dobogós még a nyereményjáték megfejtése és eredményhirdetése, de ha ezt egy kalap alá veszem a feladvánnyal, akkor nagyon népszerű volt még A szivarhajó utolsó útja. és a Csernus Imre előadás élménybeszámolója. 

Tervek

Furcsa kicsit visszaolvasni a tavalyi ilyen jellegű fogadkozásokat és terveket, mert a nagy részét még most is ideírhatnám. azon túl, hogy sikerült több Csernust olvasnom, és beszorítani egy Picoult-t (ha ilyen tempóban olvasom a felvásárolt életművét, kitart még 30 évig :D),és elértem a 100 olvasást, más nem teljesült. 

Amit tényleg szeretnék 2013-ban: random, jóféle olvasásokat, rég váró kötetek kivégzését, sorozatok közül a Parasol Protectorate, a True Blood, Adrian Mole, Moning Highlanderjei, és a Wolves of Mercy Falls folytatását/elkezdését, melyiknél mi :)

Valóban szeretnék visszatérni a saját választásaimhoz, és nem engedni hoyg befolyásoljanak a tömeghisztériák, akkor sem, ha néha abból is kisülhetnek jó dolgok. 

Amik az újdonságok közül most leginkább izgatnak, az a Cinder és a Calderon. De valahogy hiányoznak megint az "enyémek", vagyis azok a szerzők és könyveik, akiket már jó rég kiválasztottam magamnak: Alice Hoffman, Gerald Durrell, Joanne Harris. 

A legfontosabb tervem pedig - amihez kihívást is készítettem akinek van kedve, csatlakozhat - hogy többet olvassak angolul, mint tavaly, és hogy egyáltalán több könyvet olvassak angolul, mint magyarul 2013-ban. :) 

Mit is mondhatnék még?

 Olvasásra, blogolásra fel, és mindenkinek hozzon 2013 sok jó olvasmányélményt!

A képek illusztrációk, forrás: www.weheartit.com

 U.i.: azt hiszem soha többet nem linkelek semmit, használjátok a keresőt :D... esküszöm több ideig tartott a megfelelő linkeket betenni, mint megírni a posztot... :D