 |
| Forrás. |
Az igazság az, hogy akárhogy is nézem, én kedvelem a reklámokat. De kizárólag a jó reklámokat, az ötletes, kreatív reklámokat, frappáns szlogennel, vicces asszociációkkal. Az is jó, ha megható, könnyfakasztó, vagy a világunk működését kritizáló, a problémáinkra erőteljesen rátapintó az adott reklám. Ilyeneket persze rendszerint nem a könyvpiaccal összefüggésben látok, hanem mondjuk a Pinterest képkereső oldalán, vagy az internet más bugyraiban, különféle termékekkel kapcsolatban. A jó reklám fején találja a szöget. És persze a jó reklám vásárlásra buzdít, így van ez.
Könyves berkekben is mennek a reklámok, de néha igen-igen egyenlőtlen eloszlásban. Gondolok itt arra, hogy az egyes kiadók is máshogy adják el magukat és könyveiket, és hogy a kiadó könyvkínálatán belül is változó, hogy mi kap nagyobb teret, több reklámot. Néha-néha észrevétlenül jelenik meg valami, és csak a könyvesboltban csodálkozunk rá, jéé, mi ez, én ezt nem láttam egyetlen hírlevélben, a közösségi médiában vagy metróplakáton sem! Mert többnyire ilyen helyeken jönnek velünk szembe könyves reklámok. Az írott sajtóról ne beszéljünk, mert amit ott művelnek könyvajánlás terén, az siralmas. A kultúra blokk a női magazinokban kb. egy negyed-, vagy egy féloldalnyi könyvajánlót tartalmaz maximum, és ott is csak szinte azonos jellegű önsegítő, vagy "női regény" típusú könyvek fülszövegei jönnek szembe, amik csakis azok számára újak az adott lap megjelenésekor, akik tényleg nem nézelődnek a neten ilyen témában soha...
 |
| Forrás. |
De ami leginkább foglalkoztat mostanság az a rossz marketing. A negatív reklám is reklám, ismerjük a sokat ismételt mondatot, és félreértés ne essék, én ezzel teljes mértékben egyet is értek, csakhogy most itt nem a negatív vélemény mint reklámfogás az, amire gondolok, hanem a kifejezetten elhibázott marketingstratégiák.
Az utóbbi években egyre inkább népszerűvé vált egy-egy könyvet egy, de inkább két másik könyv segítségével reklámozni, X és Y keverékének aposztrofálni, és olyan mondatokat írni rájuk, hogy "ha szeretted ezt, tetszeni fog emez is..." vagy hogy "valami az új valami más". Ezzel talán nem is lenne semmi baj, ha tényleg valaki olyan írná meg az összehasonlításokat, aki ismeri is a regényeket, amikről beszél, és nem csak eladni kívánja mindenáron a terméket. Mert azt látom, hogy a hasonlítgatások rendre nem a hitelességen, hanem a trendeken alapulnak, így aztán például bármi, amiben iskola van, vagy több részes, vagy fantasy, az az új Harry Potter, bármi amiben szex van, az szégyenbe hozza a Szürkét, bármi, ami thriller, az a Holtodiglan rajongóinak szól ésatöbbi ésatöbbi. Emlékezzünk csak, a Twilight is "az új Harry Potter" akart lenni. :D
Erre egy remek példa, amiből igazából az egész témaötlet kipattant, Joanne Harris új regénye, A St. Oswald fiúiskola, amit nemrégiben azzal reklámoztak, hogy - kapaszkodjatok meg kedves valódi Joanne Harris rajongók - , "Gillian Flynn Holtodiglan (Gone girl) vagy Paula Hawkins Lány a vonaton után Joanne Harris St. Oswald fiúiskolában játszódó története is tökéletesen illik az elmúlt években megjelent sikeres pszichothrillerek sorába."
Ezektől a "girl"-ös regényektől irtózó lelkem mentem menekülőre fogná egy ilyen reklámtól, ahogy már számtalan esetben térített el azon nyomban a vásárlástól és mindennemű érdeklődéstől az, hogy valamit egy általam nem kedvelt, másik könyvvel reklámoztak. Hogy Harrist, meg ezeket a divatosnak divatos, de elég bárgyú és egyszerű könyveket egy lapon említsék, és hogy Harris tökéletesen illik ezen pszichothrillerek sorába, hát ezt én kérem ki magamnak... Joanne Harris különben is egy olyan szerző, aki eladja önmagát. Bőven-bőven elegendő a saját könyvcímeivel reklámozni őt, sőt, nála, ahogy mondjuk Rowlingnál is, még az is elég, hogy "Új Harris!". Csak hát ezt fel kellene ismerni, és nem lealacsonyítani egymáshoz olyan könyveket, amik nagyon nem férnek meg egy lapon.
Nemrég ez egyik posztomban összeszedtem engem is érdeklő megjelenéseket, és köztük volt Az elnök kalapja című könyv is. A minap a könyvesboltban a kezembe is vettem, fontolgattam, hogy elhozom magammal, aztán megláttam a fülszöveg után az ajánlást... ami A sündisznó eleganciájához hasonlítja. -.- Érdemes lenne elgondolkodni a könyves marketing szakembereknek azon, hogy mennyi értelme van ezeknek az összehasonlításoknak... Persze tudom én, nem ezen bukik be a kiadás, hogy én visszatettem-e emiatt, és bizonyára nagy példányszámot lehet eladni a nagy példányszámban eladott Gone Girl-szerű rettenetek említésével is, de ez az irány nem tetszik.
Emlékszem a Minou szigetét a fülszöveg A kis herceghez és A végtelen történethez hasonlítva helyezi az elbűvölő klasszikusok közé. Én az olvasás után úgy éreztem a Pi élete és a Hová tűntél, Bernadette? hangulata járta át, Heloise szerint pedig Marquezre hasonlít... Hogy mi a konklúzió?
1. Ez szubjektív. Nagyon!
2. Nem muszáj hasonlítgatni. Néha félremegy, és idegesítő a nagy hasonlítgatás.
(Lábjegyzet: miért húzza alá pirossal a hasonlítgatni szót? Rövid i-vel is aláhúzza. Mit írok rosszul?)
Aztán itt vannak még az ízléstelen reklámok is... Bizony, könyvesből is létezik ilyen... sajnos. Emlékezzünk csak Lauren Blakely könyvének a Kőkeménynek a reklámjára...
Amit kifejezetten utálok még a No. 1 bestseller és egyéb "az év krimije", "az év horrorja" jellegű labelek túltolása. Még meg se jelent, de már bestseller, haha, vagy épp a kiadó minden könyve az év legjobbja, hát ez sem egy túl jó marketingstratégia, mert közömbössé tesz egy idő után.
 |
| Forrás. |
És szerintetek? Milyen a jó könyves reklám? Milyen az elhibázott marketing?
A témához bátran lehet csatlakozni poszttal, vagy csak mondjátok el a véleményeteket kommentben. Ha írtok, szóljatok nekem, vagy bármely más témázónak és belinkelünk titeket is!
A többiek reklámos posztja:
Nima, Bea, Zakkant, Mandi
Utóvéd (később csatlakozók):
Jól írod, hogy hasonlítgatni, így kell, hosszú í-vel, csak a google nem ismeri ezt a szót. :) Mit akarsz, a pótrendelés szót sem ismerte. :D Fél óráig röhögtem a feljánlott verziókon: pózrendelés meg tótrendelés. :D Meg tudod neki "tanítani" a jobb egér, felvétel a szótárba menüpont segítségével. :)
VálaszTörlésA posztról: úgy látom, hasonló dolgokon bosszankodunk, és hasonló dolgokat várnánk el. Már csak az illetékesekhez kellene eljutnia. :D
Köszi az infót! :) Ó, nekem nincs beállítva semmi, hogy fel is ajánljon valami szót helyette, meg is őrülnék tőle...
TörlésEz a pózrendelés-tótrendelés marha vicces. :D
Igen, hasonlókon. :) Az már más tészta, hogy eljusson oda is, a marketingstratégiák megváltoztatásához néhány blogposzt nem elég. :)
Fel csak akkor ajánl másik szót helyette, ha kijelölöd az aláhúzott szót (néha elég csak ráhúzni az egeret), és jobb egérrel megnézed, hogy mit javasol helyette.
TörlésValóban, pár blogposzt kevés. :( És ha így is el tudják adni, minek változtassanak?
Ááá, értem, most ki is próbáltam, és tényleg működik a hozzáadás a szótárhoz dolog. :) Köszi a tippet! Csak nem voltam benne biztos, hogy most valóban helytelenül írtam-e. :)
TörlésMegragadtad a lényeget!
tényleg, ki is hagytam, hogy évente több tíz év akármije jelenik meg, és ha csak egyet látsz belőle, nem tűnik fel, de a harmadik után már képtelenség komolyan venni.
VálaszTörléslátom, Blakely kemény farka mindenkiben megmaradt.:D
én szerettem a Holtodiglant, de én sem értek vele egyet, hogy Harrist ezzel lehetne reklámozni. egészen más kategória a két író, hiába thriller mindkettő.
"tényleg, ki is hagytam, hogy évente több tíz év akármije jelenik meg, és ha csak egyet látsz belőle, nem tűnik fel, de a harmadik után már képtelenség komolyan venni." Reggel az első kávéval ültem még, és nem értettem ezt a mondatot, de arra jutottam, hogy 3 kávéval később se értem. :D
TörlésJaj Blakely ijesztő farka tényleg mély benyomást (:D) tett mindenkire. Halálra kerestem a reklámot róla, amit Anett betett a posztba, de én nem találtam. :)
Hát Harris azért nagyon nem a "női pszichothriller" vonal, amit nyomatnak, és ahova beállhat Flynn és Hawkins.
:D hát hogy én ezt elfelejtettem megemlíteni, mint rossz reklámot.
TörlésJaaa, értem. :D Bocsi!
TörlésTök jól összeszedted, nagyon szuper poszt lett!
VálaszTörlésHallod, én most tőletek értesültem először erről a Kőkeményről és a reklámjáról, eddig elkerült valahogy. Jesszus :D ezt most fel kell dolgoznom.
És ne felejtsük el azt sem, hogy minden könyv szinte a New York Times bestsellere, és Stephen King kedvenc könyve. :D Szerintem már nincs is nagyon olyan könyv, aminek ez ne lenne a borítóján.
Amúgy szerintem az az alapvető baj sokszor idehaza, hogy nagyrészt (tisztelet persze a kivételnek!) olyan marketingesek vannak a kiadók, terjesztők mögött, akik egyáltalán nem olvasnak vagy maximum csak marketingkönyveket, és azoknak a "jól bevált" (amúgy szerintem legtöbbje elég bullshit :D )trükkjeit próbálják alkalmazni a könyvpiacon vagy az autóalkatrészek eladásánál - igazából, tök mindegy nekik melyikről van szó.
Az olvasók pedig szerintem valamennyire speciális vevőkör (ahogy mondjuk a kockák is pl.), és csak az tud gondolkodni a fejükkel igazán, aki része ennek - akár kisebb, akár nagyobb mértékben. És szerintem egyértelműen látható, hogy ki gondolkodik a könyvről joghurttermékként (huh, már nem is tudom, talán Fejős Éva használta egyszer egy interjúban ezt a szót?) és ki az, aki meglátja a mögötte rejlő geekséget, ami megannyi kreatív lehetőséget rejt magában marketing szempontból is.
Köszi, örülök, ha tetszett! :)
TörlésUramatyám, te lemaradtál anno a Kőkeményről? :D Az hogy lehet?! :D Kívánok sok sikert az élmény feldolgozásához. ;)
Jaj igen igen, NYT bestseller, az is szokott sokat szerepelni, nem csak a No 1. (? aminek amúgy mi értelme?), és valóban szegény Stephen Kingnek lassan minden frissen megjelenő könyv a kedvence. :D Vajon ő is tud erről?
Igen, ez nagyon igaz - tisztelet a kivételnek -, valóban inkább az ismert marketingstratégiákat próbálják érvényesíteni a könyviparban is, ahol márpedig nem mindig lehet. Rengeteg bullshit van a ilyen marketingkönyvekben amúgy tényleg. :S
Joghurttermék. :D :D
Valahogy máshogy kell megközelíteni, mint hogy ha ízeltt a paula puding, most itt az epres paula, ez is ízleni fog! (Paulával ki lehet kergetni a világból egyébként)
Fogalmam sincs, ez hogy maradhatott ki eddig az életemből, de hála a mostani témázásnak eljutott végre hozzám is :D Köszönöm! :D
Törlés:D Szivi! :D
Törlésnem lehet, hogy Kingnek is leesik ezekből a címoldalas kedvencelésekből némi lóvé? mert van az a pénz, miért bármi tetszhet.
TörlésHááát... lehet, Nima, de nem akarok erre gondolni. King ne legyen már ilyenért reklámarc...
TörlésDe persze igaz, sajnos van az a pénz...
Tök jó, hogy megint Témáztok!
VálaszTörlésNagyon jó poszt lett, a hasonlítgatásokkal, és bestseller írók ajánlóival engem is ki lehet kergetni a világból. Mint Heloise, én is csak most szembesültem a kőkemény marketing valósággal, azóta is hápogok, hogy ez meg mi a f.sz?!?
Nem tudom, velem van-e a baj, de nálam általában a nagy marketingfogások, amik általában megfogják ismerőseimet is nagy számban, nálam pont az ellenkezőjét érik el...
Igen, végre sikerült egy kis kedvet és lendületet gyűjtenünk megint!
TörlésNeked is mielőbbi regenerálódást a sokkból! :))
Van egy ilyen ellentétes hatása az agyon hype-olásnak...
Örülök, hogy újra van témázunk rovat! Megyek olvasni a többieket is.
VálaszTörlésEngem is zavarnak a hasonlíthatós reklámok, ahogy írtad sokkal jobb ha a könyv hangulatát, lényegét próbálják meg kifejezni egy képpel, idézettel, videóval.
Örülök, hogy örülsz! Csatlakozz te is poszttal! :)
TörlésJobb, csak egyben nehezebb is. :)
A hasonlítgatós reklámoknak megvan az alapjuk. Eleinte utáltam őket én is, meg persze el vannak néha rugaszkodva, de az az igazság, hogy valóban kevesebben vannak, akik széleskörűen olvasnak és el merik hagyni a komfortzónájukat és inkább a kiatposott utat válasszák. Nekik jó útmutató, s ezt könnyű meglovagolni. Tapasztalat, hogy könyvtárban és szerintem könyvesboltban is csomóan azzal jönnek, hogy olyan könyvet szeretnének még olvasni, mint amilyen a Jane Eyre, Agatha Christie, ne adj isten Twilight és Holtodiglan.... Elég sokan vannak ebben a kategóriában, úgyhogy én megbékéltem ezzel és néha jól tudnak párosításokat összehozni olyat, amire én is felkapom a fejem.
VálaszTörlésKedvencem még mindig pl. a Jackaby sorozat, ami azzal vett meg, hogy Sherlock és Dr. Who keresztezésének hirdették és tényleg és rohadt jól eltalálták :)
Persze, nem is vitatom, megvan az alapjuk, csak sokszor sikerül elrontani - legalábbis könyveknél ezt vettem észre - Paula pudingnál ugye egy fokkal könnyebb, ahogy fentebb írtam. :)
TörlésSzerintem te biztos nagyon helyénvaló, témába vágó, hasonló stílusú ajánlásokat tudsz adni a hozzád fordulóknak ha valami olyat keresnek mint XY. :) De ehhez kell valóban az olvasottság, érdeklődés. :)
Örömmel hallom, hogy vannak jó példák a hasonlítgatós reklámra azért. :) Ez a Jackaby engem is érdekel, bár Sherlock Holmes sose birizgált igazán, és Dr. Who-t se ismerem. Más és más tud megragadni valakit ezek közt is, és persze hogy valamivel be kell próbálkozni a marketingesnek. :)
Egyébként nekem is motoszkált a fejemben egy emlék egy nagyon jó ajánlásról két könyv házasításáról, de nem jutott eszembe... eddig sem.
Amúgy ez tényleg így van, én is tanúsítom. Hetente legalább egyszer - ha nem többször - keresni kell egy Jane Eyre-hez, Agatha Christie-hez vagy a Szürkéhez hasonló könyvet valakinek. Én is meglepődtem ezen, mikor könyvesboltba kerültem, de aztán már én is túlléptem ezen.
TörlésSzerintem nem baj, ha tudja az olvasó, hogy milyenhez hasonló könyvek szeretne olvasni még. Inkább csak az a baj, ha félrevezető, vagy erőltetett módon használják ezt az ehhez vagy ahhoz hasonlítást a reklámokban, ajánlásokban.
TörlésÉn az elején egyébként mindig bepánikoltam, amikor kértek tőlem ilyen ajánlást :D Például emlékszem, az első ilyen vevő olyan könyvet keresett, mint az Üvöltő szelek - én meg elkezdtem kérdezgetni, hogy de mi tetszett neki az Üvöltő szelekben? A hangulata? A romantika? (ami szerintem nincs benne, de sokak szerint meg igen :D ) szegényt totál elijesztettem a sok kérdéssel, válaszolgatni se nagyon tudott. Végül a Heathcliff visszatér címűt adtam a kezébe, jobb ötlet híján. :D
TörlésMert szerintem azért ez is nehéz - mármint egy könyvben annyi minden megfoghatja az embert. Ahogy pl. te is írtad a Minou szigete kapcsán is.
De amúgy totál igazad van! Ez csak olyan kiegészítés volt részemről :)
TörlésIgen, hirtelen nagy a felelősség súlya, hogy olyat mondjál, ami stimmel is. :)
TörlésÉrdekes, szerintem is van romantikája az Üvöltő szeleknek, de ez valahogy nem ugyanaz, mintha "romantikus" lenne. Inkább egyfajta vadromantika jellemzi.
Helyes, helyes, csak mondjad is, ezért jó a kommentelgetés, meg a témázás is. ;)
ha tőlem üvöltő szeles romantikát kérnének, tuti valami kötözős könyvet adnék. elég beteg a romantikája. :))
TörlésÉn már nagyon rég olvastam, nem rémlik igazából mennyire volt "beteg", de én is szerettem, és sóhajtósan romantikusnak találtam. :) De akkor még én is sóhajtósan romantikus lélek voltam. :) (elmúlt)
TörlésÉn a híres írok ajánlgatását utálom :-( ami Stephanie Meyer szerint briliáns könyv, attól én sikítva menekülök.
VálaszTörlésNem értem, h ennyi tehetséges, okos, fiatal színész, írópalánta, de még akár zenész mellett miért nem lehet magyar nevekkel reklámozni? Még akár a moly merítés szerkesztőket, de hazai irodalmi portálokat is mondhatnék. Sokkal életszerűbb lenne.
(Fülszövegektől meg különben is falra mászok, van pár kiadó, ahol azokat biztosan olyan marketinges írja, aki még a szerző nevét sem ismeri,nemhogy elolvasta volna a reklámozott könyvet :O)
Én sem szeretem. Valóban eltántoríthat az is, ha egy antipatikus szerző kedvenceként aposztrofálnak valamit... Meyer nálam is no-go lenne. :D
TörlésLehetne így is reklámozni, de nem szokták, vagy nem annyira jellemző. De pl. tök jó volt, amikor előolvastunk egy-egy könyvet és a kiadó rátette a bloggerek ajánlásait a könyv hátlapjára, vagy első oldalaira. :) (Főnix, Agave)
A fülszöveg néha nagyon el van szúrva. Az se jó ha köze sincs a könyvhöz, meg az se jó, ha túl sokat elárul... vagy épp félrevezet. :S
Amúgy bevallom én Harris krimikönyveit abszolút nem ismertem, de előb kérdezek meg egy csokor bloggert, hogy mondjon Harris krimijeiről bármit, minthogy egy fülszöveg ajánlás alapján gondoljak bármit is. Mert azokban már annyit csalódtam, a hasonlítást, ahogy Lobo írta, azoknak való akik a kitaposott út mentél haladnak. Minket biztos azért zavar, mert mi nem szeretünk effektív a kitaposott úton egykaptafás könyveket olvasni.
VálaszTörlésA Kőkemény nem maradt ki nálad se, most arra lettem kíváncis, hogy ezt külföldön is így nyomatták és onnan jött az ötlet? Vagy magyar specialitás volt ez? :D Utána kell nézzek!
Igazából nem is aposztrofálnám "kriminek" vagy épp "pszichothrillernek" ezeket a Harriseket... Hiába mutat ilyen műfaji jegyeket, valójában nem ugyanaz, mint amivel itt egy lapon próbálják emlegetni... De majd meglátod, ha elolvasod. :)
TörlésNem maradt ki, bár csak említés szintjén hoztam, és mérges voltam, hogy nem találom a reklámját sehol, bár annyira nagyon nem akartam azt a szlogent felrakni a blogra... :))
Nézz utána, kíváncsi lennék. :D Van több kötete is, azt tudom, a Kőkemény az Big Rock, peresze Cocknak látszik a rock a címben, illetve van Well Hung, Joy Ride, Full Package...
Hát én Gillian Flynnt meg Paula Hawkins-t nem emlegetném egy kategóriában. Az eredetiben a Holtodiglan egy irtó komplex és igényes nyelvezetű mű. Nem tudom, hogy a fordításban ez hogy jött át (a felhozatal minősége miatt, őszintén, ritkán olvasok angol könyveket magyar fordításban), de a két főszereplő belső világát olyan finom nyelvi különbségekkel tudta érzékeltetni, mint kevesek. Gondolok itt nyelvi fordulatokra, hasonló, de mégis eltérő stílusra, ami nagyon jól tükrözte, hogy egy jól összenőtt, de mégis a saját kis titkaikat rejtegető párról van szó. Olyan fordulatok, amelyeket egyikük használna, de a másik nem, frappánsan hatnak az egyiknél, durván a másiknál. Ezt a szintű finomságot csak a nagyon jó írók tudják megvalósítani, nem olyanok, akik évente dobják piacra az új "alkotásukat" (muszáj Jodi Picoult s hasonló állatfajtákra gondolnom). Ez utóbbiak, bármennyire is elgondolkodtató témákat járnak körül, ponyvák.
VálaszTörlésA Hawkins meg egy középszerű thriller volt, nem emelkedik ki sem nyelvezetében, sem koncepciójában s főleg nem a történet feloldásában. A jó filmváltozata mindent vissza tud adni belőle, a legnagyobb értékét is, a megbízhatatlan narrátort. A Holtodiglannál nem így volt, a könyv tele volt azokkal az apró "amerikai részletekkel", amelyeknek köszönhetően korrajz is lehetne, legalábbis egy adott kategóriára nézve. (Huh, ez hosszú kifakadás volt :D)
Egyetértek, hogy nagyon zavaró a hasonlítgató reklám, eddig egyik sem vált be nálam. Talán ha kiemelnék, hogy miben hasonlít... Ha csak a téma alapján reklámozzák más sikerkönyvvel, az szinte mindig mellélő.
Szerintem más szerző ajánlása nem feltétlenül elhibázott, ha nagy írókról van szó, akik véleményét kikérik pl. társadalmi kérdésekben is, akik komoly sajtóban is írnak. De amikor egy huszonéves műfajíró (fantasy, YA, disztópia stb.) valószínűleg egy-két év alatt elkészült könyvén olvasom hasonló huszonéves műfajíró "ajánlását", aki valószínűleg szépirodalmat nemigen olvas, háááát...
(Bocsi a hosszú dumáért, mérgesen ébredtem, amihez hozzájárult, hogy Kazuo Ishiguro nyerte a Nobel-díjat :D)
Hmm, nos igen, lehet, hogy már eleve Flynn és Hawkins sem egy kategória - én ezt nehezebben különítem el, mivel annyira nem szerettem amit Flynn írt... De igaz, ami igaz, az egy összeszedettebb írás, csak hát inkább csak olyan "szép iparosmunka". A Holtodiglant én is eredetiben olvastam, szóval nem tudom hogy jött át a fordításban, de én nem vagyok jó partner az erről való beszélgetésben, mert tényleg annyira kiakasztott az a könyv... :)
TörlésHawkins meg tényleg középszerű.
A más szerzők ajánlására. Na igen, Rowling például ajánlhat, az ő szava sokat nyom a latban, de azt valóban nem szeretem, mikor a friss szerzők gyakorlatilag körbenyalják egymást az ajánlásoknál.
Miért vagy mérges Ishiguro miatt?
Annyira éppen nem mérges, csak jobban szerettem volna, ha nem az "érzelmi mélysége" miatt értékelt szerzőt választottak volna, mert ez lefordítva általában sziruposságot jelent. Azóta elmúlt a duzzogásom, a múlt évi baki után szerintem jó választás volt ez a klasszikusabb, de mégis megszólítani képes szerző :)
TörlésÁ, értem. Én nem olvastam tőle egyelőre semmit, de nem kizárt, hogy fogok. :)
TörlésIshigurótól csak egy könyvet olvastam (Ne engedj el...), és az alapján én sem ítéltem volna neki a Nobel-díjat, de a többi könyvéről nem tudok nyilatkozni, szóval nincs jogom nyilatkozni a témában. Azt viszont ki nem állhattam, engem iszonyúan felbosszantott, pedig egyébként kb. az egekig magasztalták, de én inkább csak értetlenkedéssel fogadtam. Nem is hiszem, hogy fogok többet olvasni tőle, valahogy úgy érzem, nem az én íróm, nincs is nagyon kedvem a többi regényéhez.
TörlésHa ezt érzed, jobb inkább hagyni... Én Murakami Harukival vagyok így. Elkerülöm, jobb a békesség. :)
TörlésAkkor jók ezek az év krimije meg akármilyen megjelölések, amikor nem egy évben jelenik meg nálunk az eredetivel. Van kiadó, aki odaírja 2014. legjobb drámája, s teszik ezt 2017-ben. Na most ez meg kit érdekel? Majd én eldöntöm, hogy a legjobb-e. :)
VálaszTörlés:D Igen, ez is egy jó szempont... Az már igazából nem érdemi információ.
TörlésÉn ehhez a hasonlítgatáshoz szeretnék hozzáfűzni néhány dolgot. Én azt szeretem, ha egy könyv önmagát adja el. Nem érdekel, hogy New York Times bestseller, ha nekem nem tetszik. Az sem érdekel, ha Stephen King ajánlotta, pedig szeretem Stephen Kinget, ha nekem nem tetszik. Ráadásul ez az XY ajánlásával is olyan, hogy miért ajánlja? Mert aki ajánlja, olyan könyveket olvas, amit ajánl, vagy azért, mert hasonló témában ír? Nem mindegy… Mert pl. honnan tudjam, melyik író milyen könyveket szeret? Jó, van akiről lehet tudni, aki pl. aktívabb a közösségi médiában, de én ilyen szinten nem kísérek figyelemmel senkit. Vannak nevek, akik garanciát jelentenek a jó könyvre, és emiatt nem kell nekik a felhajtás, de ma már minden arról szól, hogy ki milyen ügyesen tud egy adott terméket reklámozni.
VálaszTörlésAztán ott van ez az olyan könyvet keresek, mint a Jane Eyre. Ennek is két oldala van. Egyrészt meg tudom érteni az olvasót, akinek volt egy pozitív élménye, és szeretne valami hasonlót olvasni. Másrészt viszont hasonlítson bármennyire is témájában két könyv, sosem lesznek ugyanolyanok, sokszor még a hasonlóságukban is különbözőek lesznek. Tökéletes példa erre Charlotte Brontë, akinek még a saját könyvei sem hasonlítanak egymásra. Nekem a Jane Eyre a kedvenc könyvem, imádom, kismilliószor olvastam már, kívülről fújom a komplett regényt. Nagyon sokáig nem is olvastam mást tőle, aztán egyszer kikölcsönöztem a könyvtárból Az angoltanárt. És csalódtam. Nem volt rossz, de én Jane Eyre-féle élményt és katarzist vártam, amit nem kaptam meg. Aztán elkezdtem a Villette-t, ami pedig annyira nem tetszett, hogy félbe is hagytam. Charlotte Brontë gyönyörűen ír, nem azzal volt a gondom, hanem a hangulatteremtéssel. És hiába nevelőnők a főhősei, és hiába iskolákban (is) játszódnak a történetei, mindhárom teljesen más… A Harry Potterrel is úgy jártam, hogy amikor elolvastam az utolsó részt is, borzasztó hiányérzetem volt, hogy vége van (most is az van), és évekig kerestem valami hasonló fantasyt, aztán rájöttem, hogy soha az életben nem fogok találni, mert létezhet ezer varázslótanoncos, bentlakásos iskolában játszódó fantasy regény, egyik sem lesz olyan, mint a Harry Potter. A jó könyv (egyik) ismérve, hogy minden tekintetben utánozhatatlan, és nem találni még egy olyat. Sőt, pl. mikor azt mondom a Harry Potterre, hogy hangulatos, aki olvasta már a regényeket és szereti őket, az tudja, mit értek ez alatt. Mégis, lehet, hogy belőle teljesen másfajta „hangulatosságot” vált ki, még akkor is, ha ugyanarra gondolunk. És ezért kell nagyon vigyázni az ajánlásokkal, mert hiába egyezik a történet/helyszín, esetleg a stílus, a hangulat, nem olyan biztos az, hogy az a könyv tényleg annyira hasonlít a másikra. Hogy még egy példát említsek, ott van a Büszkeség és balítélet, amit szoktak hasonlítani a Jane Eyre-hez (vagy fordítva). Amennyire én látom, érzékelem, az előbbinek nagyobb a rajongótábora, valahogy reklámot is sokkal többet kapott mindig is, de nekem pl. meg sem közelíti a Jane Eyre-t. Szeretem, de a rangsorban számomra a Jane Eyre mögött sorakozik. Szóval ezek a dolgok erősen emberfüggők is, nem lehet tudományosan kilogikázni, hogy ha ez tetszett az olvasóknak, akkor az is tetszeni fog, és ez olyan, mint az volt. Én ezért nem is erőltetnék semmilyen bestseller meg ilyen olyan ajánlós plecsnit a könyveken, olvassa el az olvasó, és döntse az a New York Times és az írók nélkül, hogy neki tetszik-e a könyv. Bocsánatot kérek, ez egy kicsit hosszúra sikeredett…
Szia Ildikó!
TörlésNe kérj bocsánatot, nagyon örülök, hogy ilyen hosszú komment érkezett, és hogy kifejetted a gondolataid. :)
Szerintem is az a legjobb, ha a könyv, vagy már egyenesen a szerző önmagát adja el, de ebből azért kevés van. Ők azok, akiktől bármit, bármikor megvennénk, és valóban nem szorulnak nagy reklámra, kb. elég annyi is, hogy "Jön!" :D és mi már rohanunk is érte. :)
Persze valóban arról szól minden, hogy hogy tudják promotálni az adott terméket, és erre megvannak a stratégiák, csak szerintem (meg ahogy látom sokunk szerint) - ezek a sablonok nem mindig húzhatók rá a kulturális témakör online vagy irl marketingjére.
Attól szép valahogy ez az egész, hogy annyi félék a könyvek. :) Szerintem valaki inkább a stílusba, hangulatba, műfajba vágyik vissza, nem is feltétlenül a nagy hasonlóságokat keresi, inkább egyfajta otthonosságérzetet, de ahogy írod, ez valóban nagyon szubjektív, és nem ugyanaz a "hangulatosság", még egy olyan sokat emlegetett hangulatos műnél sem, mint a HP.
Érdekes, amit írtál a JE vs BB-ről, valóban a BB a népszerűbb úgy nagy átlagban, vajon miért? Talán a JE sötétebb hangulata miatt?
Látod, még a hasonlóságot is sokféleképpen lehet értelmezni. Mert számomra otthonosak a Harry Potter könyvek, és Szabó Magda regényei egyaránt, de teljesen más módon. És én amikor pl. hasonló könyvet keresek, akkor ugyanazt a fajta élményt keresem, amihez nyilván hozzájárul a hasonló téma, helyszín, stílus, stb. Szóval az is egyénfüggő, ki milyen hasonlóságokat keres.
TörlésNem tudom, mi lehet az oka, hogy a Büszkeség és balítélet népszerűbb, lehet, hogy tényleg amiatt, hogy a Jane Eyre komorabb, de talán az is közrejátszik, hogy később íródott, nem tudom. Mindenesetre nekem már első olvasásra is sokkal mélyebb és maradandóbb élményt nyújtott a Jane Eyre.
U.i.: Barangoltam egy kicsit a blogodon, mert nagyon tetszik, ahogy írsz, értelmesek és szépen összeszedettek a posztjaid, és néhány könyvről megdöbbentően hasonlóan vélekedünk. Elolvastam pár régebbi könyvértékelésedet, és hihetetlen, hogy egy-két esetben szinte teljesen megegyeznek a gondolataink (pl. A kiválasztott, A kör, Gyógyír északi szélre, A skarlát betű). Jó volt őket olvasni. :) Meg azt is, ahol nem feltétlenül gondoljuk ugyanúgy a dolgokat, mert tényleg jól írsz, úgy, hogy tényleg érdekel, amit olvasok.
Számomra is sok regény-alap ad otthonos érzetet, vagy akár elég néha csak a szerző írásmódjára gondolni, és itt nekem is pl. Szabó Magda ugrik be és az ő "voltaképpen"-jei. :)
TörlésEzek a hasonlóságok, illetve az "ajánlj hasonlót" dolgok szerintem akkor működnek igazán jók, ha ismerjük az adott egyént is viszonylag jól, aki a tanácsunkat kéri.
Én szeretem a BB-t is, meg a Jane Eyre-t is, de tény, hogy az elsőt valamiért én is jobban... és ezért most valamiért szégyellni kezdtem magam, ahogy erről beszélgetünk, pedig igazából semmi okom rá. :) Viszont lehet, hogy a Jane Eyre-t újra kellene olvasnom. :)
Ó, nagyon köszönöm, nagyon örülök neki, hogy kellemes volt a barangolás, és hogy ezt el is mondtad. :)))
Nahát, örülök, hogy ezeknél a negatív véleményeknél is vannak közös pontjaink. :)
Azt hiszem hasonlít a könyves ízlésünk, mi talán jókat tudnánk ajánlani is egymásnak. ;)
Köszönöm még egyszer a dicsérő szavakat, nagyon jólesik, és remélem jókat fogsz még böngészni a blogon! :)))) (én is fogok a tiéden! :))
Ne szégyelld magad, nem baj az, ha neked más tetszik... :) Ilyen alapon én nagyon sokszor szégyellhetném magam, nekem sokszor népszerű, sokak által kedvelt könyvek sem tetszenek, és van olyan, hogy azt imádom, amit mindenki más lehúz. :D Ilyen ez a könyves szakma, de szerintem ez is a szépsége egyben. :)
TörlésNe köszönd, legfeljebb magadnak, hogy ilyen jó a stílusod és érdekesen írsz. :) Én is remélem, hogy találsz majd nálam olyat, ami tetszik neked.
Szerintem két külön világ, ami érthető is, hiszen két külön szerző, noha számunkra ilyen történelmi távlatból hasonlók is lehetnének. Talán ártott nekik a sok megfilmesítés.
TörlésA BB-nek meg a többi Austennek is két nagy értéke van: főleg az, hogy remek és nagyon finoman cinikus korrajz, erkölcsrajz, a másik, ahogyan a párbeszédeken keresztül érzékelteti a szereplők fejlődését. A JE pedig individualistább, inkább az egyén mélységeit fürkészi. Irodalomtörténeti szempontból én egy kicsit úgy látom, hogy a BB még erősebben gyökerezik a klasszicizmusban, a JE megírásakor már keményen dúlt a romantika s ennek a jegyeit erőteljesebben lehet látni.
A dicsérő szavakat csak megismételni tudom :) Nem sok blogger oldalán van egyáltalán lehetőség arra, hogy a reklám témája kapcsán JE vs BB beszélgetésre kerüljön sor! Az is tetszik, ahogy a véleménykülönbségek ellenére is tudsz kiegyensúlyozottan beszélgetni :)
Ildikó, persze, alapvetően az a jó, hogy ismerjük mindkettőt, és tudunk róluk beszélgetni, máris semmi ok a szégyenérzetre, csak hirtelen elgondolkodtam, hogy vajon én is akkor a fősodorral megyek-e. De tényleg le kell "tesztelnem" magamon a Jane Eyre-t még egyszer! :)
TörlésAz, hogy sokak által kedvelt egy könyv, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy jó is, csak hogy felkapták. Na meg az eladásszámok, se tükrözik hűen az olvasások számát, a könyv nem egy olyan termék, mint mondjuk a mikróhullámú sütő, hogy aki megvette, használni is fogja. Felkapott könyvekből szerintem elég sok csücsül a polcokon olvasatlanul a háztartásokban... És ezek sokszor ajándékként érkeznek.
Annamária, igen, valóban elég különböző világ ez a két könyv, mégis sokszor a "klasszikus romantikus" kedvelőinek ajánlottak közt egy lapon fordulnak elő. A megfilmesítésekből én (szerencsére?) keveset láttam. Jane Eyre feldolgozást a mai napig nem láttam, BB-ből is csak az új filmet, a Keira Knightley-sat (nekem tetszett).
Nagyon jól összefoglaltad, hogy mégis milyen különbségei vannak ennek a két híres regénynek, de tényleg mélyebbre kell nyúlni az atmoszféránál, és az irodalmi eltéréseket nézni.
A JE az igazi, a szó klasszikus értelmében vett romantika miatt olyan "sötét" egyébként. Valóban ott inkább az egyén bontakozik ki.
Ó, köszönöm, tényleg jólesik! És én is örülök, ha úgy érzitek, itt bármiről lehet beszélgetni. Felemelő, hogy a modern marketing mellett visszanyúltunk a régiekhez is, de itt elsősorban Ildikónak köszönhetjük a témafelvetést. :)
Annamaria Amik: Valóban, két eltérő korban és eltérő célzattal született könyvek ezen (és ez érződik is a stílusukon, bármennyire is hasonlónak állítják be őket), csak azért hoztam fel példaként, mert ha szóba kerülnek a klasszikus romantikus regények, általában ez a két cím merül fel, és az összehasonlítás példájaként hirtelen ezek jutottak az eszembe. :)
TörlésPuPilla: Olyan sokszor voltam már gondban ezzel a „baj-e, ha azt szeretem, amit mindenki más, vagy az a jó, ha különc vagyok, és nem rajongok azért, amiért mindenki más igen” habitussal, mert sokszor bennem is felvetődik az – ahogyan te fogalmaztál -, hogy vajon a fősodorral tartok-e. Aztán rájöttem, hogy teljesen hülyeség ezen gondolkodni, a lényeg az, hogy szeretek olvasni, szeretem a könyveket, és nem én döntöm el, mi tetszik és mi nem, ez csak úgy jön. Pedig sokszor annyira tudja bántani a lelkemet, ha olyasmi tetszik meg, amiért tömegek rajonganak. Máskor meg úgy érzem, baj van velem, hogy csupa olyan könyvet (is) kedvelek, amit senki, vagy csak nagyon kevesen. Amikor pl. megjegyeztem egy pár alkalommal, hogy én már a középiskolában is imádtam a Bánk bánt, le akartak csapni. :) Úgyhogy azóta nem hangoztatom, most is csak nagyon halkan… :D Szóval olvasd újra a Jane Eyre-t, de ne legyen bűntudatod, ha nem élvezed annyira, mint a Büszkeség és balítéletet. A felkapott könyvekről csak annyit, hogy van egy olyan ismerősöm, aki egyáltalán nem olvas, de minden bestseller könyv megvan neki, és ott virít egy hatalmas könyvespolcon a nappaliban, hogy az ismerősei/barátai azt higgyék, hogy olvasott, és képben van az aktuális trendekkel. És szerintem nem ő az egyetlen ilyen ember, szóval én sem tenném a kezemet a tűzbe a statisztikák láttán.
Én is örülök, hogy itt valódi kommunikáció folyik, tényleg jó átbeszélni egy-két dolgot hasonló beállítottságú emberekkel. És nem baj az, hogy nem mindenki ért egyet a másikkal, nem is lehet. Milyen unalmas lenne csak helyeselni és bólogatni. Ráadásul egy intelligens ember tud kulturáltan vitatkozni és érvelni.
Plusz még talán az Üvöltő szeleket is szeretik egy kalap alá venni ezzel a két könyvvel, legalábbis ajánlások terén.
TörlésNagyon jól mondod,hülyeség ezen gondolkodni, élvezni kell csak az olvasást, és örülni annak, ami tetszik. De néha elkerülhetetlen, hogy legyenek ilyen gondolataink is, amiben megkérdőjelezzük magunkat, meg az irányt - legyen az akár fősodor, akár valami mellékvágány. :)
Én középiskolában odavoltak Ottlik Géza Iskola a határon című könyvéért, és szerintem (sajnos) eléggé egyedül voltam vele.
Rendben, mindenképp újraolvasom. :)
Na igen, pont ilyesmikre gondoltam a statisztikákkal kapcsolatban én is. Hogy annyi mindenkinek csak "dísz" a könyv a polcon... és annyi mindenki kapja a bestsellerlisták élén álló regényeket ajándékba, aki esetleg nem is olvas, nem is akarta ezt a könyvet, nem is érdekli... De mégis egy újabb strigulává válik az eladásokban.
Én is örülök ennek az igazán élénk beszélgetésnek, remélem a soron következő témázásnak is hasonló hozadéka lesz majd. :)))
Valamikor napi/heti szinten tájékozódtam a várható megjelenésekről, követtem a közösségi tereken kiadókat, írókat, elolvastam végtelen sok kritikát és ismertetőt. Eljártam könyvfesztiválokra, könyvbemutatókra, beszélgetésekre.
VálaszTörlésÉs közben többnyire - tisztelet a kivételnek - halálosan unatkoztam.
Nem tudom, hogy mi az oka annak a bénultságnak és sutaságnak, ami ezeket a tereket és eseményeket jellemzi. Valamiért a könyves szakma szürke, színtelen és szagtalan. Talán az az egyik oka, hogy a könyvkészítés csapatmunka, az írás, és az olvasás viszont mindig egyes szám első személyű, belső élmény. Nehéz ügy kívülről izgalmassá tenni.
Ez nagyon érdekes tapasztalat, és elgondolkodtató. Mégis szüksége van a könyviparnak is a reklámozásra... csak ettől olyan nehéz itt jól reklámozni, hogy ez egy annyira már élmény, mint az egyszerű használati tárgyat "eladni".
TörlésÉn nagyon élvezem a könyves eseményeket is, a kiadók, megjelenések követését, de ezt is valahogy szűrni kell azért, és igazán persze hogy a könyvekben való elmélyülés az, amire vágyunk a végén, ide vezetnek ezek a szálak is. :)
Szerinted hogy lehetne még izgalmasabbá tenni a könyves marketinget?
Gondolom azért élvezed a könyves eseményeket, mert barátokkal mégy, közös érdeklődéssel, színes és nagy a választék, jó barangolni a könyvek között, nézelődni, megbeszélni, hogy ki és mit szeret... Amint beül az ember egy beszélgetésre, már vakarózik, mert általában unalmasak, laposak.
TörlésAz persze tök jó, ha írók csapolják a sört, alakítanak rockbandát és zenélnek, de ez a jéghegy csúcsa.
Milyen a jó reklám? Olyan, mint Cserna Bandié az új könyve kapcsán, állítólag pacalt főzött mindenkinek, aki elment (sajnos én nem voltam ott).
Kicsi a piac, kevés pénz jut a könyvreklámra. Csak pár cím kaphat kiadónként nagyobb figyelmet, amúgy az megy, ami eddig is: recenziós példány bloggereknek, hírlevelek, saját honlapot teletolni információval, a facebook-on is tolni ezerrel, kis példányszámú nyereményjátékot csinálni. Ez után jön a fizetett hirdetés (facebook-on, hirdetőtáblákon - főleg metróban - , esetleg újságokban). Ez már a csúcs, mert hány százaléka mehet el reklámra egy könyvnek? 5? Az 3000 Ft mellett 600 Ft-ot jelent könyvenként. Hány példányban jelenik meg egy könyv? KSH szerint (2014-es adat) a kiadott művek átlagos példányszáma 2358 db volt (kiadott és nem értékesített, természetesen).
Ez könyvenként 5 %-kal számolva cca. 350 ezer forintot jelent (jó esetben). Mit lehet ebből csinálni? A tévéreklámra csak szerencsés kevesek képesek (ha éppen megy a regényből készült film, vagy nagy bestseller-író munkája), óriásplakát havi bérleti díja 20-130 ezer Ft/hó (+ áfa) tehát el lehet felejteni, a nyomtatott médiában sem biztosít megjelenést.
Gondolom lehet vásárolni a terjesztőknél kiemelt helyet (valamikor 10 ezer Ft körül volt egy könyv ára havonta, ha a kirakatba került).
Nem mellesleg mindig jönnek az új címek, a régiekkel kapcsolatos honlap információk elavulnak.
Egy dolog jöhet jól, a botrány (elcsattan egy pofon, kilép az író vagy a kiadó a polkorrektség szintjéből, stb.), vagy valami pozitív dolog (nemzetközi díj). Ritka esetek.
Nem azt mondom, hogy reménytelen a reklám, csak nem hatékony, alacsony a költségvetése, ezért kevés új, potenciális vásárlóhoz jut el.
Nem, nem mindig van így! Sőt, nekem van egy igényem arra, hogy kicsit egyedül lehessek, és barangolhassak, felfedezhessek a könyves eseményeken is. Már pár éve bevezettem, hogy van legalább egy pár óra, de inkább egy olyan nap pl. a Könyvfesztiválon, Könyvhéten, amikor egyedül bolyongok, különben nem tudom kiélvezni teljesen, és úgy érzem valamit akkor elvettek az élményből. Imádok barátokkal is végigjárni, de ugyanakkor zavar is a folyamatos jelenlétük, egyéb dolgaik (menjünk ide enni, szomjas vagyok, unom már... stb.). Ugyanígy jártam egyedül könyvbemutatókra is, és akkor valahogy csak az enyém az élmény, nincs zavaró tényező. Ezzel talán közelebb kerül az egész az olvasás szertartásának intimitásához. (Nem?)
TörlésA reklámokról írtakat nagyon köszönöm, rengeteg hasznos infót mondtál most, amikről fogalmam sem volt. :O
A tévében is láttam már könyvreklámot, Animusos volt, nem is olyan rég, Fredrik Backmant hirdették vele. Meg is lepődtem rendesen, mert a könyvreklám a tévében szinte anomália. :)
Az óriásplakátok, kiemelések kifizetése valóban sok pénzt elemészt a könyv árából, így nem éri meg. :( Azért valamennyire jó a hírlevél-recenzióspéldány-nyereményjáték vonal is, biztosan van, aki ezek miatt figyel fel a könyvekre.
Az olvasás alapvetően az introvertált emberek szórakozása, ezért nem igazán működőképesek az aktív könyves programok. :)
Törlés(Ezek régi adatok, lehet, hogy már nem igazak, de a nagyságrendet vagy a problémát (a könyvreklámra fordítható összeg korlátos) valószínűleg jól mutatják.)
Én néha nem tudom eldönteni, hogy mennyire is vagyok introvertált vagy extrovertált. :)
TörlésNem is sok az "aktív" könyves program azért. Az előadások, beszélgetések valóban néha unalmasak. A sci-fi, fantasy kerekasztal szokott érdekelni a könyvfeszten, de azt is rendszerint itthon nézem végig inkább felvételről. :)
Nem baj, ha régebbi adatok is, azért ad egy képet, köszi! :) Gyere többször! :))
én nem járok ilyen helyekre, viszont feltűnt, hogy újabban a sci-fis mindenféle (beszélgetés, kerekasztal, körinterjú, bármi, ami neten nézhető/olvasható) három kiadó körül forog: agave, fumax, gabo.
Törlésa DV kimarad az ilyesmiből. önállóan bármit, de senkivel nem társul. fura. (antireklám?:))
Hmm, tényleg, a DV kicsit kimaradt. Talán antiszociálisak kicsit? :D Pedig amúgy barátkozók élőben, jókat lehet velük beszélgetni, ajánlanak könyveket a könyvfeszten, könyvhéten. :) Talán az agavésokkal, fumaxosokkal, gabósokkal nincsenek jóban annyira személy szerint?
Törlés