Nők és női sorsok

Forrás.

A Témázunkban ezúttal a Girl power - kedvenc női karaktereink, inspiráló történetek, memoárok című téma kerül sorra, amiről szerintem végtelen hosszan lehetne értekezni, mert rengeteg szuper történetet írtak már erős női főhősökkel, szimpatikus nőalakokkal, a női sorstörténetekről - legyenek azok bár fiktívek, vagy önéletírások - nem is beszélve. Mondhatnánk ugyan, hogy ezek mostanában szaporodtak meg, de szerintem nem mondanánk teljesen igazat. Nekem több régebbi női sorsos könyv is felrémlik, már 10-15 évvel ezelőttről is. Akkor adták ki Waris Dirie írásait, és Jean Sasson is akkor robbant be a Hercegnő trilógiájával, amihez aztán később sok más kötetnyi történetet írt még - azokkal még nem volt időm megismerkedni. 

A teljesség igénye nélkül, álljanak itt azok a női sorstörténetek, amik tetszettek nekem: 

• A már említett Waris Dirie-Catheline Miller könyvek: A sivatag virága, Sivatagi hajnal - olvasmányos, de elég megrázó történet, a Szomáliában született, modellé vált nőről, aki rengeteg viszontagságon ment keresztül. Nehéz olvasmány, annyira az volt, hogy a második részt végül még a mai napig nem olvastam el. 
  
  
• A szintén említett Jean Sasson, Hercegnő trilógia. Ablak nyílt ezekkel a könyvekkel a Szaúd-Arábiai királyi család rejtett világára, a női sorsokra a fátyol mögött. Szintén eléggé megviseltek ezek a könyvek, és a nehéz életutak benne, de nagyon szerettem olvasni, és akkortájt lépten-nyomon ajánlottam mindenkinek. 
  
  
• A közelmúltból nagyon emlékezetes és igazán erős, erőteljes, valóban inspiráló női életút volt számomra Michelle Obama könyve, a Becoming. 
  Michelle egy igazi ikon. Határozott, intelligens, emberi, és méltóságteljes, minden helyzetben. Végtelenül szerény és szimpatikus tudott maradni a First Lady pozícióban is. Öröm volt olvasni a gondolatait, amik tényleg motiválóak, nem csak üres frázisok. 
  
  
• Khaled Hosseini is eszembe jutott, bár tőle a kedvencem, a Papírsárkányok férfi életutakra és férfibarátságra fókuszál, azért szerettem a sztori "női párját" is, az Ezeregy tündöklő napot (A Thousand Splendid Suns). Hosseini történeteivel Afganisztánban nyerünk bepillantást a családok életébe. 
• Az Egy Gésa emlékiratai is nagyon idekívánkozik, bár sajnos olvasni nem olvastam a könyvet, de a filmet számtalanszor láttam, és nagyon szeretem. Betekintés a japán kultúrába, és egy kislány története, akit eladnak gésának... 

Ami pedig a kedvenc női karaktereket, illeti, három név ugrik be elsőre: 

• Hermione Granger - aki mindent tud, és mindent elolvas, és emellett remek barát
• Beth Harmon - a sakkzseni, aki kitapossa a saját útját, igaz közben a démonjaival is meg kell, hogy küzdjön
• Nina Markova - a badass vadászpilótanő

De a Harry Potter könyvekből akár több másik nőt is ki lehetne emelni, pl. Mrs. Weasley-t, és azt a bizonyos igazán odacsapós "Not my daughter, you bitch!" mondatát. Addig is szerettem őt, de ezzel egészen új szintre emelkedett. ;) 

És ti hogy álltok a női sorstörténetekkel, kedvenc nőalakokkal? Miket ajánlanátok szívesen? Ha van kedvetek, csatlakozzatok, és posztoljatok ti is a témában, vagy csak mondjátok el a véleményeteket kommentben!

A többiek írásai: 

Larawyn

Utóved (később csatlakozók):

Kristen Kittscher: Paróka az ablakban

Jó régi tartozásom volt már ez a Főnixes kötet: 2014-ben vettem meg, és már a 2017-es várólista csökkentős listát is megjárta, mégsem került le róla, csak idén.

Nem hinném, hogy sokat ártott neki, hogy végül ennyit várattam, mert tulajdonképpen ugyanannyira "kinőttem" már belőle a korosztályos ajánlást tekintve 2014-ben is, mint most. Mégis érdekelt, két okból: sok blogger szerette, és értékelte nagyon jónak, és Hudácskó Brigi fordította, akivel volt szerencsém találkozni is, és aki a Popkult, csajok, satöbbi podcastból lehet ismerős.

A könyv egy üde, szórakoztató és izgalmas tini-krimi, amiben Young és Yang ügynök, azaz a 12 éves Sophie és Grace adó-vevősdi játéka, titkosügynökösködése, szomszédságban való kémkedése egyszercsak komollyá válik, amikor kék szedánnal megjelenik az FBI egy embere is... Céklalé vagy vér? Elcsípett mondatok egy telefonbeszélgetésben..., egy név..., és egy paróka az ablakban. Kiindulásnak vajmi kevésnek tűnhet - és a helyi rendőrség számára kevés is marad, Sophie és Grace mégsem adják fel a nyomozást, amikor a logika azt üzeni, jó nyomon járnak.

Az iskolapszichológus, Dr. Charlotte Agford a gyanús elem az egyenletben, aki történetesen Sophie-ék szomszédja. A lányok titkos kémkedéssel próbálnak megbizonyosodni arról, hogy Agford körül valami nagyon nincs rendjén. Szegény Sophie-nak ráadásul közben még terápiára is kell járni hozzá...

A nagyhangú Trista megjelenésével kap még egy kis plusz lendületet a sztori, nagyon-nagyon szerettem a karaktert, aki megingathatatlan, és leküzdhetetlen, és mindemellett rátermett, okos, és higgadt is. A kikezdhetetlen Trista mindenre tudja a megoldást. Tristát mindenkinek! :D

Ahogy várható, egy ponton a barátság meginog Sophie és Grace között, de szerencsére visszatalálnak egymáshoz, ez talán nem egy nagy spoiler egy ilyen jellegű történetnél. Sophie az elbeszélő, így az ő gondolatait ismerjük meg jobban, részletesebben. 

Elég akciódús a vége, és nekem tetszettek a fordulatok, illetve az, ahogy a lányok próbálták kibogozni a szálakat, és kikövetkeztették a dolgokat. Szerintem jól fel volt építve, volt benne logika, és valljuk be, ahol ők elbizonytalanodtak, ott - legalábbis 12 évesen biztosan - mi is elbizonytalanodtunk volna. Szövevényes volt, és nem volt lebutítva egyáltalán. 

A csavarok csavarjai is kisimulnak aztán az utolsó lapokon, és kiderül az igazság - mindenkiről.

Néhány tinis dolog, meg tiniknek imponáló poén érthető módon kicsit idegesítő benne felnőtt fejjel, de ezeket próbáltam figyelmen kívül hagyni, vagy a helyén kezelni. Mondjuk az Agford melleire irányuló megjegyzéseket és fingós nagyapát tényleg inkább csak ki kellett volna vágnia a szerkesztőnek... Utóbbinak simán lehetett volna csak az a szerepe, hogy a Szun-ce idézeteket behozza a képbe. 

A szerelem épp csak bekacsint, a titkos vágyódás az egyik osztálytárs után nem kap hangsúlyos szerepet, és sokkal inkább fókuszban van a kódfejtés, vagy a bizonyítékok elrejtése.

Sophie és Grace is szimpatikus főhősök voltak, lelkes és belevaló titkosügynök-palánták, jól megalkotott, színes és összetett karakterek. Elnézném animációs filmen is a történetüket szívesen.

A fordítás is szuper.

Viszont borzasztó ez a betűtípus... amikor egy-egy újságcikk került be a könyvbe "normál" betűkkel szedve, akkor ébredtem rá, mennyire zavaró is a default szedés. :(

Madison Culver nyomában

Rene Denfeld: The Child Finder

Rene Denfeld neve Az elvarázsoltak című regény kapcsán lehet ismerős, ami a Fumaxnál jelent meg magyarul. 2016-ban olvastam, és egyenes úton repült is az éves toplistára. Lírai és lebilincselő könyv volt. 

Most jutottam el Denfeld következő regényéig, amit viszont már a Libri gondoz, és magyarul Hol vagy, Madison Culver? címen fut. Az angol eredeti, a The Child Finder talán frappánsabban hangzik, de nekem most jobban tetszik a magyar, ami magát az ügyet helyezi fókuszba - Madison Culver eltűnését -, és nem az őt kereső Naomit. 

Érdekes volt a viszonyom a könyvvel, elsőre kicsit "kommersznek" éreztem Az elvarázsoltakhoz képest - persze van benne bőven líraiság, de mégis, kicsit  amerikanizáltnak tűnt: Naomi Cottle az eltűnt gyerekeket felkutató nyomozó, aki maga is eltűnt gyerek volt, beleveti magát egy ügybe Oregonban, és a havas téli erdőben három éve nyomtalanul eltűnt Madison Culver nyomába ered. A cselekmény vonalvezetése, a karakterek nem tűntek különlegesnek, de kivártam. Jól tettem. Bár irtózom a témától, mindenképp meg akartam ismerni a történetet

Nagyon megviselt... és talán nem is annyira a fősodor, hanem a mellékszál eseményei azok, amik teljesen felzaklattak, és beégtek... Sosem fogom tudni kiverni a fejemből.

Naomi ugyanis ott helyben két eltűnt gyerek után is igyekszik felgöngyölíteni a nyomokat, óvatosan tapogatózva, apró rezdülésekre ráérezve. Tetszett, ahogy összeállt a kép, és összehozta a szerző a szálakat. Madison is megjelenik mint elbeszélő, magát Hóleánynak nevezve, felevenítve az orosz népmese Snegurochka-ját, és bennem is megidézve Eowyn Ivey nagyszerű regényét ugyanezen a címen.

Nagyon érdekesek az emlékekről, emlékezésről felvetett kérdések a könyvben. Naomi nem emlékszik a megtalálása előttről semmire, csak a könyv vége felé villan fel majd valami fontos. Meg tudja tenni az agy, hogy ennyire bezárja a sötét, borzalmas pillanatokat, és nem engedi kinyitni azt a ládát? 

Eleinte nem értettem, vajon, mitől lesz majd igazán ütős ez a könyv, miért nem csak egy újabb sztori eltűnt, megtalált, traumatizált gyerekekről, aztán egyre-másra tudott meglepetésekkel szolgálni a végén. Bár volt, ami nagyon adta magát, mégis csak sokára ébredtem rá, hogy is függnek össze a régi, és a mostani események. Egy ideig azt vártam egyébként, hogy Naomi gyerekkori történetével is lesz kapcsolódás, de az már kissé kitekert lett volna. 

Írhatnék olyanokat még, hogy ~70%-nál leült a történet, pont, amikor a felpörgést vártam, vagy hogy a Jerome-os szerelmi szál hiteltelen volt számomra, és nem éreztem a kémiát, vagy a problémát, ami Naomi számára gondot okozott kettejük közt, ezek mégis totál eltörpülnek akkor, amikor egy könyvnek bevésődő hatása van, és egy-egy momentuma beeszi magát az agyadba. 

Számomra Madison Culver története - igaz, hogy főleg a másik elveszett kisgyerek miatt -, mindig emlékezetes lesz. Rémes minden hasonló sztori, de mindig lenyűgöz, amikor ezeket a borzalmakat szépen, izgalmasan és hatásosan írják meg, mégis anélkül, hogy egy pillanatig is hatásvadász lenne.

Meg szeretnék majd ismerkedni a folytatással, a The Butterfly Girl-lel is. 

Rene Denfeld egyébként magánnyomozó, és nevelőszülő is, így azt hiszem önmagát is igazán beleírta ebbe a történetbe. 

((Angolos kukacoskodás: vajon miért gondolták úgy a hangoskönyv verzióban, hogy Denfeld nevét Denfield-ként ejtik ki? Rékerestem és pl podcastban is Defeldnek ejtik, sima e-vel. *töprengő fej*))

Január, február, itt a nyár? (spoiler alert: nem)

Forrás.

Januárban kimaradt a havi zárás, nem volt kedvem külön értekezni róla, így most egybevettem a rövidke februárral... és március közepére el is jutok a posztolásági, hurrá! :D Máskor egyébként rosszabb szokott lenni a január, most nem volt semmi latyak, vagy végtelenség-érzés. A február annál szorongatóbbnak bizonyult, több szempontból is, de mivel ez nem egy life-blog, így igyekszem szokás szerint inkább a könyvekre koncentrálni.

JANUÁR

Januárban 4 könyvet fejeztem be, és rögtön avattam is egy kedvencet A karácsonyi malac képében, amit persze legjobb lett volna még tavaly befejezni, de sebaj, így is jó helyen lesz, bármelyik évi toplistán is foglal helyet.

Posztból is 4 született januárban, köztük a kis kötetlen januári Témázásunkkal, amiben egyszerűen csak csevegtünk egyet év elején, mindenféle tervekről, nemtervekről, fogadalmakról, vágyakról. 

Könyvet nem vettem, vagy kaptam egyet sem, úgyhogy egy szép nullás hónappal indítottam beszerzés-ügyileg. Ilyenkor ugye ebből még bármi lehet. :) 

FEBRUÁR

Februárban már nem voltam ennyire visszafogott, igaz végül csak 3 új könyv lett a mérleg, és ebből egy ajándék volt: Elena Ferrantétól a Véletlen találatok (mindig találkozásokat akarok írni címnek...)

A másik két köny: 

- Pamela Druckerman: Nem harap a spenót - már látom lelki szemeim előtt Nimát, ahogy ingatja a fejét, hogy minek olvasok megint gyereknevelős könyvet, tiszta időpazarlás, de valahogy érzem, hogy talán ez most más lesz, és érdekel a stílusa miatt is. Egyébként ez egy felújított kiadás, praktikus tippekkel fűszerezve. Nem akarom sokáig tolni az olvasását, mert most aktuális eléggé. 

- J.K. Rowling: Harry Potter and the Chamber of Secrets, MinaLima kiadás - ... hát igen, mit van mit tenni, elcsábultam, ezt a fajta sorozatot is most már végig kell venni! :$ :D Karácsonyra kértem a MinaLimás kiadást, de mivel senki nem lepett meg vele (ehhem, ehhem), így februárban hirtelen felindulásból úgy döntöttem mégiscsak megérdemlem. Csodás most is, akárcsak az első rész, csak sajnos nem sok időm van gyönyörködni benne, de egyszer mindenképp nekiállok majd ebben a formában újrázni őket. Egészen elképesztő a részletgazdagság és a fantázia, amivel megalkották őket.

Szépséges újdonságaim. :)

Saját képek.

Sajnos a hónapban végül csak 2, januárban elkezdett könyvemet tudtam befejezni, de végre sikerült kicsit többet írnom, és "behoztam" magam az elmaradt könyvajánlókkal. 5 bejegyzés került ki februárban, ami nem hangzik ugyan soknak, de szuper, hogy újra a könyves posztok domináltak, nem csak zárások és egyebek. 

Januárban és februárban is sikerült kipipálnom egy-egy várólista csökkentős olvasmányt, Agatha Christie-től a The Hollowt és Jessie Burtontől a The Miniaturistet. 

Amit még kiemelnék a két hónapból, az a januárban kezdett, februárban befejezett A visszaadott lány című könyv, ami egy igazi nyers, erőteljes, velejéig olasz történet, érdekes szereplőkkel. 

A többiek januárja:

Amadea, Dóri, Kata, Sister

és februárja:

Amadea, Dóri, Kata, Sister