Imádom utálni! - a Jockey Ewing effektus

Kis "téli szünet" után ismét jelentkezünk a  Témázással, és ehavi témánk nem más, mint a NEGATÍV HŐSÖK - Szeretjük őket?
Negatív hős, mi is ez, elég furcsa oximoronnak hangzik (nyelvtannácik javítsanak ki, ha rosszul mondom)... 

Megmondom őszintén, nekem már legeslegelőször az jutott eszembe, amikor felmerült ez a téma, hogy egyértelműen igen a válaszom, én bizony szeretem a negatív hősöket, a negatív karaktereket a könyvekben. De lehet, hogy csak utálni szeretem őket? Érdekes kérdés, és ez az, amit én magamban elneveztem már jó régen Jockey Ewing-effektusnak (új generációsoknak Berényi Miki). Mert Jockey Ewingot mindannyian imádtuk utálni szerintem. A gerincét adta a Dallasnak, ha ő nincs, hát semmi nem ugyanaz.
Aztán tovább gondolkodtam, és előkapartam a fejemből a világirodalom rosszait és nem csak rosszfiúit, és rájöttem, hogy nem is olyan könnyű egyértelmű választ adni, hiszen ki tudná szeretni Szörnyella de Frászt?

Szerintem több típusra lehet az ún. negatív hősöket (szereplőket) osztani, hadd mutassam meg az én fejemben kialakult kategóriákat. 

1. Ténylegesen rossz, vagy gonosz karakter, aki gyűlöletes ugyan, de az is igaz, hogy nélküle nem lenne ugyanaz a sztori, és talán-talán tényleg hoz valami perverz kis örömet, amikor megjelenik a színen, vagy egy adag igazi félelmet és viszolygást, mert valódi veszélyt jelent a jelenléte - Voldemort (HP), Gollam(GyU), Ursula Monkton (Óceán az út végén), Jean-Baptiste Grenouille (A parfüm), Szörnyella de Frász (101 kiskutya).

2. Rossz tulajdonságokkal is bíró karakterek, akik azért nem fekete-fehér módon egyértelműek, inkább sokrétűek, gyakran okosak, és vannak egyéb jó tulajdonságaik is, amiket lehet bennük tisztelni - Lucius és Draco Malfoy (HP), Piton (HP), Miranda Priestly (Az ördög Pradát visel), Dursleyék (HP, ők mondjuk nem okosak, az biztos :D).

Gollamot (GyU) átteszem ide, mert igazatok van, eléggé a körülmények és egy fensőbb erő áldozata.

3. Kissé alviláginak mondható, kétes életű figurák, akikkel az életben soha nem cimbiznénk, inkább elrohannánk a másik irányba, még ha az egy sötét sikátor is... Társadalmilag nem elfogadottak, ugyanakkor a könyvlapokon vonzó, sötét, rejtélyesen titokzatos és korrupt kis alakok lehetnek - Barrons, Ryodan, Lor (Fever), Dexter (Dexter sorozat - a sorozatgyilkos aki sorozatgyilkosokat gyilkol), Lisbeth Salander (Millenium trilógia).
(Igen, Lisbeth Salander is, hiába áll a jó oldalon, egy negatív hős kategóriába szerintem pont beleesik, deviáns és nonkonformista, és emlékezzünk csak, mit tett Nils Bjurmannal... :) )

Barrons, Ryodan és a kilencek kapcsán - akik a Fever sorozat szereplői - sokszor "vitáztunk" már, jók-e, rosszak-e, végülis egy pici rejtély van a dologban, hiszen a sorozat még nyitott, de én imádom Barronséket. Vadak, és nem evilágiak, erőszakosak, arrogánsak, hatalommániásak, gátlástalanok, néha egyenesen f*szfejek, és mégis: vonzóak. Vonzóak a barbár viselkedésükben, a gondolkodásukban, elbűvöl az intelligenciájuk, a sármjuk, a kisugárzásuk és a határozottságuk... Ez lenne az a bizonyos rossz fiúkért való lelkesedés, ami a jó lányokra annyira jellemző?! Vagy csak remekül összerakott és kidolgozott személyiségük van, ami nem elhanyagolható szempont. 

4. Az ultimate gonosz, aki több formát ölthet és akinek megjelenése a szájszélek fenyegető vicsorba húzódását vonja maga után, és egy szemernyit sem szeretjük, sőt, a pokol tüzére kívánjuk - Dolores Umbridge (HP), Sátán (pl.: Rosemary gyereket vár), Szauron (GyU), Kevin (Beszélnünk kell Kevinről), Zozie de l'Alba (The Lollipop Shoes/Csokoládécipő), Snow elnök (Az éhezők viadala), Mrs. Coulter (Philip Pullman: Az Úr sötét anyagai trilógia)

Érdekesek a rétegek, és a módszerek ezeknél a különböző szereplőknél, de azt hiszem az közös, hogy mind gátlástalanok, legfeljebb a módszereik mások. Zozie de l'Alba bár kezdetben kedvességgel operál, és kötelezi le a közelébe kerülőket, végül azzal is teszi őket tönkre, és szinte ugyanolyan veszélyes, mint maga a sátán. Kevin pedig... nos, aki olvasta, tudhatja, hogy ő meg talán maga a sátán...

Volt egy netes felmérés valamikor potterheadek körében, és bizony az jött ki, hogy nem Voldemort az, akit leginkább utál mindenki... hanem Umbridge. Umbridge-et tulajdonképpen rosszabbnak tartják, és erőteljesebb érzelmeket képes kiváltani - igazi gyűlölködést - mint a Sötét Nagyúr. Bár először meglepett a tény, tulajdonképpen egyet kell hogy értsek, mert míg ha Voldemort jelenik meg, várakozó izgalom van, és figyelem, Umbridge-nél tényleg mindent felülír az az ellenszenv, amit a varangyosbéka-szerű pink-lady kivált.

5. A lightos regények negatívjai, avagy főleg az idegesítően pletykás, frusztrált, nyifogós, egymásnak keresztbetevős nők, akik naphosszat áskálódnak - Hilly Holbrook (The Help)
(Segítsetek majd, mert nem jutnak eszembe ezek a nőszemélyek, aki tud, írjon :)) 

6.  Ambíciók nélküli ember, addikciókkal, aki felesleges aggresszióval vezeti le belső feszültségeit - amolyan semmirekellő mintapéldány, aki a környezetét is csak lehúzza - McKay (Property Of - Alice Hoffman drogos bandavezére), Travis Maddox (a Gyönyörű sorscsapás csapása).

Ők a "lehúzós" szereplők, akik tényleg negatívok, mégis központi szerepet kapnak, és kénytelenek vagyunk őket elviselni. Na őket tényleg utálom. :) 

Szeretem a negatív hősöket, ha van miért várni rájuk a könyvben. Ha fenntartják a feszültséget, rendelkeznek valami olyan kisugárzással, ami megfog, és ami kíváncsivá tesz, ha vannak kételyek, amik felmerülnek velük kapcsolatban, de akkor is, ha csak szimplán egy nagyon jól megírt főgonoszról van szó, aki nélkül a történet elvesztené az értelmét. 

Viszont roppantul tudnak idegesíteni az 5-6-os kategória negatív hősei, a kombinák (intrikáló és manipuláló nőkre saját szó :D) , és a link alakok (de ez utóbbiak már meg se érdemlik a "hős" címkét). 

A sort egyébként nagyon soká lehetne még folytatni, de őket pl. csak a filmvászonról ismerem:
Annie Wilkes (Tortúra), Patrick Bateman (Pszicho), Lannisterek (A tűz és jég dala), Hannibal Lecter (A bárányok hallgatnak)...
Sőt, akár lényekre is gondolhatunk, teszem azt a dementorok milyen klasszul megalkotott félelmetes lények, akiket persze nem szeretünk, de szeretjük, hogy vannak a HP-ben. :)
Vagy a Sinsar Dubh a Feverből, ami eleinte csak egy könyv, de Moning a legkomplexebb gonosszá alakítja tollvonásaival. 

De ahogy látom, az egész témát átgondolva, elég nehéz igazán maradandó negatív hősöket kreálni, talán nem véletlen, hogy annyit emlegetjük Jockey Ewingot is, aki évtizedek óta tartja a filmes rosszfiúk közti top pozícióját, ahogy a könyvekből is először a nagy nevek jönnek, a HP és a GyU epikus főgonoszai. Vagy csak én olvastam még keveset életemben. :)

A témához bátran lehet csatlakozni poszttal, jelezzétek kérlek nekem, ha írtatok, és belinkelünk titeket is! :) 

A Témázunk negatív hősök témájában a többiek posztjai: Nima, Miamona, Bea, Szee, tigi.

Utóvéd (később csatlakozók): Catriana, Bubu. 

/A képek illusztrációk, forrás: google.com, weheartit.com/

Mark Haddon: The Curious Incident of the Dog in the Night-time

Nekem ez a kiadás van meg.

Mark Haddon könyve magyarul A kutya különös esete az éjszakában címmel jelent meg, nem túl szerencsés borítóval - inkább az angolokat villantom a posztban is. A könyvről sok jó véleményt olvastam, és néhány éve használtan szereztem be az MMBookmarketről, párszáz forintért. Hogy végre el is olvassam, betettem az idei várólista csökkentésbe is. :) 

A könyv főszereplője Christopher, egy 15 éves autista kisfiú, aki a szembeszomszédék kertjében holtan találja Wellingtont, Mrs. Shears kutyáját. A kutyából egy vasvilla áll ki, így még a fiú kissé szögletes gondolkodásának is egyértelmű: a kutyát meggyilkolták. Christopher nyomozásba kezd, hogy kiderítse, ki lehet a tettes, és iskolai tanára biztatására könyvet is ír erről - ez maga tulajdonképpen A kutya különös esete az éjszakában. A fiú apja nem örül a nyomozósdinak, és többször is határozottan megtiltja Christophernek, hogy beleüsse az orrát más emberek dolgaiba... 

A narrátor tehát egész végig Christopher, és bár eleinte rendkívül érdekes volt megfigyelni a sok apró dolgot, amitől fél, ami megijeszti, amibe nem tud belehelyezkedni, vagy csak szimplán megérteni a fogalmát, a végére roppantul idegesített... Hiába matekzseni, ha ennyire életképtelen és teljesen ellehetetleníti a szüleit is. Mellesleg váratlan helyzetekben lesz agresszív is - tudom, hogy ez jellemző az autistákra, de könyörgöm, ez azért ijesztő - megüt, ha hozzáérsz? Előrántja a kését, amivel mászkál, és azzal fenyeget meg?

A nyomozás jó volt, de azt is körülbelül a feléig élveztem igazán, a Londonba való eljutás maga volt a pokol számomra, ez a rengeteg szorongás és várakozás, és önnyugtatás... az agyamra ment, teljesen frusztrált állapotba kerültem tőle én is.

Nagyon jó volt viszont, hogy a könyv tele volt kis ábrákkal, grafikonokkal, gyerekes rajzokkal, de még egy-két matematikai és csillagászati ábrával is, feldobták. A fejezetek mind prímszámok, tehát az első fejezet rögtön 2-es, és 233-ig megyünk így el. (matekosok megmondhatják akkor hány fejezet is volt, engem hidegen hagy :D). Pörgős, szellős, gyorsan olvasható kötet. De idegesítenek az autista vonások, a tőmondatos magyarázás. Az hiszen nálam az autista-mérő Don Tillmannél van a normális szinten, egyébiránt, kiakad. Még akkor is, ha pl. én is szeretek ezt-azt egy sorba rendezni, megszámolni, vagy mániákusan egymás után csinálni bizonyos folyamatokat. :) 

Értékelés: 10/6,5  Az első felét imádtam, non-konvencionálisan volt szórakoztató. Sok-sok apró momentuma nagyon tetszett: a csillagok bámulása, az egyedüllét kedvelése nekem is szimpatikusak, tetszett az autók szín szerinti számolása is - ilyesmit én is csináltam gyerekkoromban, de a normálistól túlságosan eltérő dolgokat nehezen fogadtam be - kaják elutasítása, amik egymáshoz érnek, nyögések, állati hangok kiadása, begubózás, nem beszélés, absztrakcióra való képtelenség... Az emberek "normális" hülyesége is felhúz, hát még a nem-normális. 

Érdekes szavak, kifejezések: 

- plaice: lepényhal

- It's brass monkeys out there - hideg van

- I'm going to hit the hay - lefekszem aludni

- Lets rustle up some tucker - kaját csinálni

Nyereményjáték Louise Walters: Levelek a bőröndből című könyvéért!

JÁTÉK! JÁTÉK! JÁTÉK! 

Aki nyomon követte a blogot, az tudja, hogy az idei első olvasmányom Louise Walters: Levelek a bőröndből című regénye volt az Athenaeum Kiadótól, és hogy a könyv nagyon tetszett.
Annyira, hogy megkeresésemre a szerző itt a blogon is reagált, és elküldött nekem egy dedikált magyar példányt postán! :)

Ha már nekem ilyen jó, hogy a szerzővel is beszélgethettem, és ilyen megtiszteltetés ért, akkor viszont Nektek is legyen jó: kisorsolom a másik példányomat közöttetek! :) (Figyelem, tehát nem a dedikált példányt sorsolom - csak, hogy nehogy valaki koppanjon. :))

A játék menete a következő:

Válaszoljatok erre a három egyszerű kérdésre: 

1. Mi a Levelek a bőröndből című regény eredeti címe? 

2. Melyik ehhez hasonló háborús témájú levélregényt olvastam tavaly? (szerző+cím)

3. Írj egy könyvet, ami szerepel a várólista csökkentésemben idén, amiről szeretnél nálam olvasni / amit te is szívesen elolvasnál! Ha van kedved, fűzhetsz hozzá pár sort, miért, de nem muszáj. :) 

A válaszokat küldjétek el a pupillamoly[kukac]gmail[pont]com emailcímre. 

Jelige: Louise Walters

HATÁRIDŐ: 2015. 02. 03. éjfél. 

Sorsolás és eredményhirdetés: 2015.02.04-én. A mindhárom kérdésre jól válaszolók kerülnek be egy virtuális kalapba. Természetesen a harmadik kérdésre bármely, a listámon szereplő könyv jó válasznak minősül.
Rendes nevet, vagy nicket is megadhattok. Mindenkinek visszajelzek emailben.

A nehézségekkel küzdőknek: minden válasz 1-1 kattintásnyira van, természetesen nem a fejemből kell kihalászni, ennél sokkal egyszerűbb a játék (legalábbis eddig azt hittem).

A könyvet postai úton, saját költségemre juttatom el (belföldre!) a szerencsés nyertesnek! 

Most pedig csodáljátok meg a dedikált példányomat: 

És nagy a második P is! Köszönöm! 

Rejtőztem - a sárga garnizontól az elsikkasztott pénztárosig

Egy kicsit rákaptam megint Rejtő Jenőre, és két rövidebb hangoskönyvet hallgattam meg tőle, négy történettel összesen. 

Reviczky Gábor előadásában A sárga garnizon és Az úr a pokolban is úr, Szikszai Rémusz felolvasásában pedig a Pipacs, a fenegyerek és Az elsikkasztott pénztáros történetét. 

Nem mindegyik volt igazán telitalálat, illetve most, hogy gyors egymásutánban vettem őket sorra, hirtelen meg is zavarodtam, melyik volt melyik... Sok a helyzetkomikum, a talányos csavarok, és csavaros helycserék, névcserék ahogy az már Rejtőnél lenni szokott. Egy kicsit soknak találtam az egy trackre eső Liliane-ek számát, és mintha valami másik karakternév is ismétlődő lett volna, bár lehet, hogy ővele más, regényében találkoztam, és tényleg ugyanő volt. :) 

Amit nagy általánosságban el szeretnék mondani ezekről a hangos változatokról, hogy kellemes, jó felolvasások - nem hiányoltam Rudolf Pétert se most, Szikszai Rémusz is tetszett, tőle még nem hallottam ezelőtt semmit. A négyből egyértelműen a Pipacs, a fenegyerek volt az abszolút kedvencem, Pipacs egy remek karakter és ott volt a leghumorosabb és fordulatosabb a sztori is, vadállatok, író és álíró, expedíció... Nagyon tetszett, hogy igazán hozzáillő zenei betétek voltak a trackek végén, és Pipacs állandó, mindenből éneket faragása is jó kis komikus vonás volt, meg a saját magát Pipacs bácsinak nevezése :D Ez a történet kicsit a Bud Spencer-Terence Hill filmek hangulatát idézte fel bennem. :)

A sárga garnizon légiós hangulat, nem volt rossz, Az úr a pokolban is úr kicsit unalmasabb volt, Az elsikkasztott pénztárosban pedig egy véletlenül sikkasztó banki dolgozót jól palira vesznek, de itt is van egy Liliane szerencsére, akibe bele lehet szeretni. :)

Rejtő prózája meglepően időtálló, olvassátok! Vagy hallgassátok ezeket a kis gyöngyszemeket. :) 

Értékelés: garnizon/úr: 10/5, Pipacs/pénztáros: 10/8,5

Miamona kihívására nem lehet nemet mondani

Év elején elkezdtek röpködni mindenhonnan a pipálgatós reading challenge-ek, könyvbingók, és egyéb kihívások, kérdezték is tőlem, csinálom-e, de nemet intettem. Elég nekem a várólista csökkentés, hisz úgyis a 24-et céloztam meg, maximalista módon idén. :) (és azt hiszem nagyon jól haladok eddig, 2 kész, 2 folyamatban! Éljen!)
Szóval persze hogy beficcent még egy kihívás, miután kikötöttem, hogy neeem, nem kell több. Drága barátosném, Miamona a saját neve alatt futtat egy remek kis könyves kihívást, a Miamona's Reading Challenge-et, amiben a legjobb az, hogy foghatod, és a saját képedre formálhatod! Gyúrhatod, gyömöszölheted, kicserélheted, felcserélheted és elcserélheted a kategóriákat, ha nem tetszik az ő listája, de elég nagy szabadságot enged a listán belül is, szubjektívak a kategóriák ugyanis. 

10+1 kategória van, a +1 egy joker, amivel ki lehet váltani egy nem annyira tetszőt a többi közül. Egy könyv lefedhet akár több kategóriát is. 

Úgy döntöttem, nekem tetszik az ő listája, és aszerint megyek én is, íme a terveim és teljesítéseim az egyes "menüpontokhoz":

1. Mellőzött, elfeledett, porlepte könyvek

Avagy a pókhálós polcokon megbúvó kincsek közül valami.

Terv: Elsőre a Virágot Algernonnak jutott eszembe, de Oliver Sacks: Fél lábbal a földönje is egy ilyen, pókhálós kincs lehet azt hiszem. :)

Teljesítés: Viviane Villamont: Kisdarázs, ő elég porlepte lehet, Bea azt kérdezte a posztnál ugyanis, hogy jé ezt a könyvet még mindig olvassák?! :)
Update: a Virágot Algernonnak is pótolva azóta. :) 

2. Történelmi szívű könyv

Terv: Ó, Miamona említette a Tolvajok telét, lehet, hogy őt választom majd, úgyis szeretném hamar elolvasni, de még birizgálja a fantáziámat az Árnyalatnyi remény is.

Teljesítés: Végülis előbb került sorra Leon Leyson: A lehetetlen valóra vált című, holokauszt története. 

3. Fiatal vagyok én még... (ya) 

Terv: Eleanor és Park? Vagy egy újabb Sarah Dessen, egy kis Szent Johanna gimi... Jöhetnek a ya-képviselői, idén is néhányan. :)

Teljesítés: Elizabeth Goudge: The Little White Horse és Alan Bradley: De mi került a pitébe? is az ifjúsági irodalom képviselői voltak. :) 

4. Engedj be! - Lények, akik előtt eddig bezártuk az ablakot

Hmm, nem is tudom, voltak-e lények, akiknek nem nyitottam ki az ajtót könyvügyileg. Talán a sellők. :) De a vámpíroknak se szívesen... 

Terv: Let the Right One In?

Teljesítés: Ezt kijollyzom a mesével... :)

5. Valami állati! 

Terv: Jodi Picoult: Leaving Time, az elefántokkal, vagy valami Durrell, már jó rég olvastam tőle is.

Teljesítés: Gerald Durrell állatos hangoskönyvei lettek a befutók: A feltalálók, Repülő virágok mezeje, Fecsegő fauna

6. Egyszer volt szerző...

Terv: Jonas Jonasson és az "új" könyve. Imádtam A százéves ember...-t, aztán azóta mégsem nyúltan az újabb regénye után.

Teljesítés: Ebből Maggie Stiefvater lett, és egy csalódás :( A Hollófiúk. 

7. Beteged lettem... 

Terv: A kutya különös esete az éjszakában - autizmus. Már olvasom, nagyon tetszik.

Teljesítés: Mark Haddon: The Curious Incident of the Dog in the Night-time

De ide illik még Martin Pistorius Néma üvöltése is...

8. Futó kalandok - azaz kisregény/novella

Hohó, őt sikerült időközben kipipálnom.

Teljesítés: Yann Martel - A helsinki Roccamatio család a tények tükrében

9. Szerelem első látásra

Valami ami megfog, anélkül, hogy tudnám mit is rejt... 

Terv: Az Agave új megjelenése, a Horzsolások (American Elsewhere) elég csábító, de ilyen mindenféle háttérismeret nélkül elcsábító könyv még sok lehet az év folyamán. :D (Elég könnyen elcsábulok...)

Teljesítés: Azonnal elcsábultam a Nő kutyával és holddal című könyvre, és a külcsíny után a belbecs is abszolút meggyőzött. :) 

10. Valahol már láttalak!

Ez a kategória olyan könyves élmény, amit kivételesen fordított sorrendben ismerünk meg, mint amit a könyvmolyok preferálnak: tehát előbb a film, aztán a könyv. Azt hittem ezt fogom jokerezni, de totál véletlenül teljesítettem... :D

Teljesítés: William Somerset Maugham: Színház - A csodálatos Júlia című filmet már évekkel ezelőtt láttam, nem is tudtam, hogy ez alapján készült, de most helyére kerültek a kirakós darabjai. :)
Hejj, és még ide kerülhet(ne) a Trónok harca is, ki gondolta, hogy pont ebben a kategóriában fogok tobzódni! :)

+1 mesés jolly joker!

Meseolvasásom minden évben van, szóval bármit kijollyzhatok. :) Előre betervezett mese egyelőre nincs.

Teljesítés: a The Sleeper and the Spindle és Az üveggyerekek is ide illik. :) 

Jelentkezzetek ti is, ha szeretnétek! :) Jó játék, kevés kötöttség.

Mint látható, az én terveim is még képlékenyek, de nem akarom magam behatárolni, az is lehet, hogy lesz még néhány véletlenül passzoló könyv, nem csinálok listát, de majd időről-időre megnézegetem, hogy állok, mennyire olvastam már magam Miamonára. :)

Challenge-re fel! :) 

/A képek illusztrációk. Forrás. /

A helsinki Roccamatio család, akikről nem tudunk meg semmit

Yann Martel: A helsinki Roccamatio család a tények tükrében

Ez a kötet már jó ideje birizgálta a fantáziámat, most hogy utánakerestem, még 2010-ben szereztem be, az Alexandra nagy nyári akciójában, potom 500 Ft-ért, szóval várni is jó ideje várt már rám, megjárt egy-két várólistacsökkentős polcot, de az ideiben tényleg sorra került. 

Én pedig szembesültem azzal, hogy ez nem is kisregény, mint ahogy emlékeztem, hanem novellás kötet. 

Martel írta a Pi életét is. 

Négy novella található a könyvben, amelyek közül az első, a címadó a leghosszabb, és egyben legjobb is. A megnevezett családról azonban szinte nem is esik szó. A novellában egy AIDS-beteg haldoklását követjük végig, akinek a barátja kitalálja, hogy írjanak együtt történetet a helsinki Roccamatio családról, kitalációt, de úgy, hogy a velük megtörténő eseményeket megfeleltetik 1900-tól  kezdve minden évben valami történelmi eseménynek. Tehát minden történet valahogy kapcsolódik a megfelelő évi történelmi eseményhez, még ha csak távolról, vagy szimbolikusan is. A pláne az egészben az, hogy tulajdonképpen a Roccamatiókból csak pár félmondatot kapunk, amiben születik egy újabb családtag, vagy valaki meghal, részletezve van viszont a 20. század éveiből választott mozzanat (2-3 magyar vonatkozású is, pl. a golyóstoll felfedezése), sőt, a barátok néha össze is vesznek, mi legyen a középpontban a sok azévi történés közül. Persze az egészben a lényeg nem is a történetírás folyamata lesz, hanem a betegség mindent legyűrő ereje, és azt követjük nyomon, hogy hogyan emészti fel és szó szerint "eszi meg" a vírus Pault. A halálról szól, kendőzetlenül. Szomorú, és nehéz történet, de érdekessé teszi a narrálás, és ez a furcsa, rendhagyó történetszövés, valamint a végén egy kis szomorú mosolyt is meg lehet ereszteni.

A concertós és tükrös novellák nem fogtak meg annyira, az Egy halál változatai viszont igen. Monotóniája, az ismétlődések és a ritmus Bariccora emlékeztetett kicsit. Egy büntetésvégrehajtási intézet levelet küld az anyának, fia utolsó estéjét és kötél általi kivégzését leírva... A levélnek több változtata alkotja a novellát, érdekes "körkép" és a változatok különös keveréke tárul elénk. 

Nincsenek sallangok, tárgyilagos az elbeszélés, emiatt tetszett, de talán pont emiatt kevesebb érzelmet is csiholt ki. 

Értékelés: 10/7,5 Két jó novella, és két kevésbé maradandó lett nálam a mérce, a Roccamatio család (nemléte) húzza egyértelműen felfelé a mércét. 

William Somerset Maugham: Színház

Évekkel ezelőtt láttam A csodálatos Júlia című filmet, egy barátom ajánlására, és imádtam. Odáig voltam érte, mi több, kikiáltottam az egyik kedvenc filmemnek. 

Aztán persze felé se néztem, tudtam, hogy ahh, ez jó volt, ez jó volt, de mondhatom, hogy már egy fia jelenetre sem emlékeztem belőle. 

Nemrég eljött az elhatározás, elolvasom William Somerset Maugham Színház című művét, van belőle hangoskönyv is, Bánsági Ildikó előadásában, biztos remek lesz. És aztán jött a ledöbbenés, hát ez A csodálatos Júlia :D ... És abban is Bánsági Ildikó a magyar hangja Júliának. 

A könyv főszereplője Julia, sikeres és ünnepelt színésznő, akinek férje, Michael igazgatja a színházat. Kapcsolatuk szenvedélyesen indult, de mára teljesen ellaposodott, kihűlt. Mindazonáltal mégis kiegészítik egymást. Julia hamarosan viszonyba bonyolódik egy fiatal és nagyon szegény fiúval, Tom Fennellel, aki csak alig idősebb saját fiánál... 

Mivel, ahogy az előbb mondtam, vajmi kevésre emlékeztem a filmből, a könyvben se nagyon jöttem rá, mi lesz. Csak azt éreztem, hogy ... unom. Nem rossz ez a regény, sőt, okos, és találó és szépen megírt, csak mintha veszettül el lenne nyújva. Túl sokat voltam Julia fejében, és ez megfeküdte a gyomrom. Felüdülés volt az olvasás után újra megnézni a filmet, és rácsodálkozni, hogy hogy felejthettem el az élményt. A végső csapás a színházi jelenetben szerintem a könyvben egyáltalán nem csattant akkorát, a száraz leírás nem adta vissza, hogy Julia hogy kerekedett felül Avis Crightonon. 

Kivételesen valami, amire egyértelműen azt mondhatom, a film jobban tetszik. Annette Bening és Jeremy Irons is csodás alakítást nyújtanak.

A könyvben részletes a jellemábrázolás, különösen Juliáé, és elgondolkodtató, vajon a páratlan színésznőknél meg lehet-e állapítani, mikor nem játszanak? Mi a valóság a színészi maszk mögött? És, nem ijesztő-e a gondolat, hogy... talán nincs mögötte senki? Roger szavai rezonálnak bennem erről (cselekményleírást tartalmazhat!): "Nem tudod, mi a különbség az igazság és a látszat közt. Soha abba nem hagyod a szerepjátszást, ez már a második természeted. Játszol, ha estély van itt, játszol a cselédeknek, játszol apámnak, játszol nekem. Nekem eljátszod a szerető, elnéző, ünnepelt anya szerepét. Te nem is létezel, Te csak az a megszámlálhatatlanul sok szerep vagy, amit játszottál. Gyakran tűnődtem azon, hogy vajon volt-e valaha valami, ami Te voltál, vagy sosem voltál több, mint eszköz azoknak a számára, akiknek a szerepét játszottad. Ha láttam, hogy bemész egy üres szobába, néha hirtelen rád akartam nyitni az ajtót, de nem mertem, mert attól féltem, hogy senkit sem fogok ott találni."

A másik oldalról szemlélve pedig, nem állandó csábítás-e, hogy előkapjunk/előkapjanak egy "arcot", egy mondatot, egy viselkedést, ami épp oda illik, amivel némiképp elősegítjük céljaink elérését és érvényesülésünket, ha már ennyire tehetségesek vagyunk a műfajban... 

Julia páratlan tehetséggel teljesítette be bosszúját. Ambiciózus, hideg és kegyetlen a bosszú, de mégis... csodálatos. 

Kedvenc idézetek: 

"A gyöngeségünk és nem az erőnk tesz bennünket kedvessé azok szemében, akik szeretnek minket."

"Az embernek nem érvekre van szüksége, hogy megtegye azt, amihez kedve van – elmélkedett. – Ürügyre van szüksége."

"Jobb bolondnak lenni és tudni, hogy bolond vagyok, mint bolondnak lenni és nem tudni."

"Az élet tragédiája az, hogy néha megkapjuk azt, ami után vágyódunk."

"Azt csak egy nő tudja, hogy mire képes egy másik nő."

Értékelés: Könyv: 10/6 Film: 10/10 A könyvet nem olvasnám újra, de a filmet még biztosan sokszor fogom megnézni.

Julia és Avis Crichton a filmben

Bélyegek - képes poszt

Hófehérke

Régebben gyűjtöttem a bélyegeket, és bár más hobbik felé orientálódtam azóta (könyveket gyűjtök - több helyet foglalnak, de nagyobb élvezeti értékük is ;)), azért mindig megcsodálok egy-egy olyan bélyegsorozatot, aminek kedvesek-szépek a rajzai, érdekel a motívum rajta, vagy egyszerűen csak nem átlagos. 

Ezzel kapcsolatban már egy ideje terveztem, hogy mutatok nektek is szép bélyegeket, persze a blog profiljához híven, könyves vonatkozásúakat. 

Kattintsatok a képekért. :) 

Hagrid, halálfejes nyakkendőben

Bő egy évvel ezelőtt írtam az új, illusztrált Harry Potter kötetek érkezéséről, nos, most érkezünk el az első részből "kiszivárgó" képekhez. Az első illusztrált kötet 2015. októberére várható. A Deluxe kiadásban 110 színes kép lesz, és külön fedélterv a brit és amerikai verziókhoz. (A borítókról egyelőre még nincs infó.) A Scholastic úgy tervezi innentől évente fog megjelenni egy-egy illusztrált rész a sorozatból, így 2021-re érkeznének el a hetedik, befejező kötethez.

Az illusztrációkat Jim Kay készítette, ITT és ITT olvashattok cikkeket a hírről, és nézhetitek meg a rajzokat, de azért mutatok én is belőlük: 

Egy kissé pityókásnak tűnő Hagrid

Az őt alakító színészre hasonlító Malfoy

Őszintén szólva, az első két teaser kép nekem tetszett, ezekkel kicsit jobban és többet kellene barátkoznom, de ha elvonatkoztatok a filmektől, és kicsit a margóra tolom a saját képzelőerőm teremtette képeket, akkor valószínűleg nagy élmény lenne azért ezt a kiadást forgatni. :) Szeretem a "képes könyveket", és mindent imádok, ami Potter. 

Biztosan vannak és lesznek, akiknek nem tetszik a megjelenítés, de szerintem Kaynek baromi nehéz dolga van, mert a könyv rajongóinak szinte lehetetlen megfelelni a saját, kialakult, belső képeik miatt, a film szerelmeseinek pedig a színészek játéka véste be a  fejébe a jeleneteket, és ráadásul magának Kaynek sem lehetett könnyű ezektől az impulzusoktól elvonatkoztatni, amik hosszú évek óta meghatározzák a HP-világot... 

Ti mit szóltok a képekhez? 

(A képek Jim Kay munkái. Forrás 1.2.)

Alessandro Baricco: Mr. Gwyn

Ez a könyv... arra késztet, hogy csupasz villanykörték fényében, bespalettázott ablakok mögött, meztelenül járkáljak egy szobában, miközben andalítóan észrevehetetlen zene szól, és kitárulkozzam, holott a némánál is némább vagyok, és csak körözök... noteszlapok, székek, egy ágy és a sarkok között. Aztán lassanként a fények... egyenként, hezitálás nélkül, sorban kiégnek, és akkor vége. Vége az álomszerűen szürreális játéknak, ami nem is játék, fényűző hobbinak, ami nem is hobbi, akt-portrénak, ami nem is portré, sőt nem is akt, hanem egy... arckép, de... szavakból.  

Mr. Gwyn sikeres író. Három könyve jelent meg, a legkülönfélébb műfajokban, a lehető legkülönbözőbb történeteket magukba foglalva. Egy közös van bennük: a tehetség lenyomata. Jasper Gwyn egy napon mégis úgy dönt, nem ír többé.
A könyv kezdő mondata zseniális, észrevétlenül ringat bele ebbe az abszurd mesélő hangulatú regénybe: 

"Jasper Gwyn, miközben a Regent’s Park számos fasorának egyikén – azon, melyre választása mindig is esett – hazafelé bandukolt, hirtelen úgy érezte, hogy az a tevékenység, mely eddigi megélhetését biztosította, már nem elégíti ki." 

Jasper Gwyn fejében a porték készítésének gondolata fogan meg hamarosan, az emberek "másolása", de persze nem a festésre nyergelne át, hanem írna. Megírná az adott embert. Ehhez azonban szigorú kereteket teremt egy tágas műteremben, és a portrékészítés furcsa körülményeibe az alanyok kénytelenek belehelyezkedni... Talán meglepő is, milyen könnyedén is megy, mégis.  

"Jasper Gwynnek tetszett a gondolat, hogy az összes megspórolt pénzének elvesztését kockáztatja egy olyan mesterségért, melyről még azt sem tudja, hogy egyáltalán létezik-e."

Teljesen magába zárt a regény a furcsa hangulatával, és ahogy az első bekezdésben írtam, én is ott akartam lenni, Jasper Gwynnel. Meztelenül és lemeztelenítve, hogy meglássa mindazt, ami a húsból és csontokból lévő masszát emberré teszi. Ott keringtem volna, és lehet, hogy néha leülök mellé, a sarokba, ahol a szerelőnadrágban gubbaszt. Lehet, hogy megnézem, mi van a jegyzetlapon... Izgalommal a gyomromban, de szorongással a szívemben vártam volna, hogy az utolsó Caterina de' Medici körte is kiégjen egy halk szusszanással, és belepjen mindent a sötétség. Aztán, ahogy később átvenném a portrét, úgy képzelem, azon a 6-7 oldalon én lennék kiterítve és elkenve, és szétszórva, de mégis tömörítve. Csodálatos lenne, kár hogy nem létezik ilyesmi, abban a valójában, ahogy a könyvben megírták. De, talán csak Mr. Gwyn lenne képes erre... 

Baricco pedig arra, hogy ilyen mesét szőjön. Látja az embereket, és annyira, de annyira ismer minket, hogy ha belegondolok abba, hogy milyen ismerős dolgokat tud pontosan úgy megfogalmazni, ahogy én is érzem, hogy történnek, megijedek. 
Megérintett a könyve, és a részének éreztem magam. 

" (...) arra gondolt, milyen kimondhatatlanul törékeny a bűvölet, bármiféle bűvölet, és mennyire gyors az élet, amikor arról van szó, hogy elrabolja azt az embertől."

Értékelés: 10/10 Titokzatos, szürreális, abszurd és mégis ismerős. Baricco egy varázsló, akinél még az is lehetséges, hogy a tollhegy igazából egy nőalak, és aztán egy hajtincs és aztán minden átmenet nélkül: egy ... történet. 

Köszönöm Miamonának a kölcsönzést! 

A képek illusztrációk. Forrás.

Poszt-turkáló: Az időutazó felesége - duplaposzt

Forrás

Rég nem jelentkeztem poszt-turkálós poszttal, mert a december elég sűrű időszak a való életben is, és ilyenkor mindig akad más írnivaló, és összegezni való is bőven. Most ismét a régebbiek közül, 2009-ből hozok egy írást, illetve rögtön kettőt az egyben, a filmadaptációról írtakkal együtt, ez pedig nem más, mint az egyik kedvenc könyvem: Az időutazó felesége Audrey Niffeneggertől. 

A könyves bejegyzés 2009.10.29-én,  a filmes pedig 2009.11.10-én írodott. 

Sophie Kinsella: I've Got Your Number

Kockáztatva, hogy kivívom Miamona barátnőm rosszallását, és ferde szemmel nézését, Kinsellát fogtam ismét a kezembe, a Wedding Nightos fiaskó után. Hogy miért? Mert valami szellemesen könnyedre vágytam, és mert a magyarul Csörögj rám! címen megjelent I've Got Your Number című könyv már régóta érdekelt. Hogy most merre billent a mérleg nyelve, és fogok-e még Kinsellázni? Noooos... :

A főszereplő, Poppy Wyatt életébe akkor csöppenünk, amikor épp azon agonizál, hogy elhagyta a jegygyűrűjét, egy smaragdköves családi ékszert, és mindent megpróbál megtenni a felkutatásért, miközben azon is igyekszik, hogy a vőlegénye, Magnus, és annak családja semmit se sejtsen meg az esetről... A bonyodalom akkor kezdődik, amikor az ékszer miatti ügyintézés közben valaki kitépi Poppy kezéből a telefonját, és elviharzik vele... Poppy hirtelen azt sem tudja mit csináljon, de amikor egy szemetesben meglát egy kidobott, működőképes mobilt, nem hezitál, elkezdi használni, és elküldi mindenkinek az új számát... A telefon bizonyos Sam Roxton üzletember személyi asszisztenséé volt, így aztán Poppynak hamarosan sok gondja akad, sms-ek, emailek, hangposta-üzenetek, és a telefonját visszakövetelő Sam... Poppy azonban még nem adhatja vissza a telefont, hisz a gyűrű sorsa múlhat most ezen. Furcsa megosztott-telefonos kapcsolat alakul ki Sam és Poppy között, kisegítik egymást itt-ott a kanyarban, és talán közelebb is kerülnek egymáshoz?

Az első fele a könyvnek színtiszta szórakozás. Tele volt helyzetkomikumal, nevetséges jelenetekkel, a tipikusan szerencsétlenkedő hősnő ballépéseivel.

A második része azonban ellaposodott. Jó 100-120 oldalt ki kellett volna belőle húzni a szerkesztőnek. Tulajdonképpen majdnem minden elsimult, és még visszavolt a könyv 20%-a... Túlírt. Viszont a második felében is volt 3-4 olyan rész is, amin hangosan nevettem. :) Csak a többi töltelékszöveg fárasztott, és kicsit sok lett a nyál benne. 

A magyar verzió

Poppy egy tipikusan Kinsellás szereplő: kedvelhető, de kissé buta,  szerencsétlenkedő, de végtelenül jóindulatú. Azért az jó volt, hogy a végére tökösebb lett, azt viszont nem tudtam elfogadni, hogy Magnus szülei valóban megfelelő partnernek gondolták hirtelen, holott addig lenézték, mint a szart. 

Kedvenc jelenet: Poppy performansza Mr. Yamasakinak Beyoncé Single Ladies című számára. :D

Kedvenc szereplő: Poppy

Agyfasz-pozitív: Kinsella megint egy hónap ismeretség után akar összeadni embereket, mi ez a házasságcentrikusság? :D Némi magyarázatot persze kaptunk rá, de na. 

Értékelés: 10/6 Az eleje alapján lehetett volna akár egy jó erős 8-as is, de olyan sokáig írta Kinsella, hogy kiírta belőle a szuszt. :D 

Töltelékposzt - egy újabb book tag

Már néhányan kitöltögették ezt az év eleji book taget, és én is kedvet kaptam hozzá, miért ne interjúztatnám meg magam a terveimről újfent. ;) Íme: 

1. Hány könyvet szeretnél elolvasni a 2015-ös évben?

75-öt jelöltem a Goodreads szokásos Reading Challenge-én, így ezt célzom meg, de ha kicsit alá vagy fölé lövök, hát nem történik semmi. :) Az előző évekhez hasonlóan jobb oldalt van egy csúszka, ami mutatja, hol tartok a challenge-ben az év során.

2. Újévi fogadalmak a könyvekkel kapcsolatban…?

Konkrét fogadalmakat nem nagyon teszek, csak próbálok erre vagy arra tendálni, kitűzök kisebb célokat és irányokat. Például folytatom a tudatos vásárlást, amivel idén is tovább szeretném csökkentei a zsákmányolt példányokat, és kerülni az impulzus-vásárlásokat. Szeretném teljesíteni a várólista csökkentést idén is, és szeretnék sok jó könyvet olvasni, olyanoktól is, akiket egyébként szeretek nagyon, de még mindig nem olvastam a teljes életművet: Rowling. Harris, Picoult... 

3. Melyik az a könyv (csak egy konkrét!), amit biztosan elolvasol idén?

Biztosan elolvasom Rowlingtól a The Casual Vacancyt, vcs-be is bekerült, és már annyira fenem rá a fogam, hogy amint a két jelenlegi aktuális olvasmányom közül befejezek egyet, rávetem magam. (Már a könyvjelzőt is beletettem! ;) )

4. Mely trilógiát/sorozatot fejeznéd be ebben az évben?

Maggie Stiefvater The Wolves of Mercy Fallst szeretném befejezni, az utolsó kötet, a Forever van csak hátra, tavaly elmaradt, bár egyszer belefogtam. 

5. Ha már a trilógiáknál és a sorozatoknál tartunk, melyik trilógiába/sorozatba (mindegyikből max. 2) kezdenél bele?

Az Otoriak történetébe és a Szent Johanna gimibe a sorozatok közül, a trilógiák közül pedig Kerstin Gier Rubinvörösébe (Időtlen szerelem trilógia).

6. Melyik egyrészes/kétrészes könyvet (max. 3) olvasnád el 2015-ben?

Valószínűleg minden héten mást mondanék erre a kérdésre, most épp ezek ugranak be: Michael Ende: The Neverending Story, Itó Projekt: Harmónia, Audrey Niffenegger: Her Fearful Symmetry.

7. Válassz két könyvet, amit csak azért szeretnél elolvasni, mert jókat hallottál róla! 

Alan Hollinghurst: The Line of Beauty, Carolyn Baugh: Kairói kertváros. A régebbiek közül választottam. :) 

8. Válassz két olyan könyvet, amit a borítója miatt fogsz elolvasni!

Amiket így szemelek ki, azok rendszerint új szerzemények, szóval előre nem tudom megmondani, de pl, amit a borítója miatt vettem meg, és olvasnám már: Anne-Marie Conway: Butterfly Summer. 

Akinek van kedve, nyugodtan viheti tovább a book taget, én Theodoránál és Liliane-nél láttam. :) 

Hírek kávé mellé

Forrás

Nem mindig vagyok up-to-date a megjelenésekkel kapcsolatban, és elég sporadikusan jön tőlem poszt arról, hogy mire kéne épp lecsapni, de most sikerült összeraknom egy kis kupacnyi hírt, természetesen könyveset, ami engem is érdekelne. 

Először is, mutatom az Agave legújabb Maigret-kötetét, a Maigret és a beharangozott gyilkosságot, ami január 29-én jelenik meg. Remek borítótervet kapott: 

Fülszöveg: 

"Holnap, délután ötkor megölöm a jósnőt. Picpus

Ki lehet ez a Picpus? És milyen jósnőt emleget? Vajon miért jelenti be a valószínűtlen bűntényt? Maigret széleskörű ellenőrzést rendel el a levél nyomán, kockáztatva, hogy nevetségessé válik, így életében először azt várja, bárcsak valóban megtörténne a gyilkosság. Mikor végül kihívják a bűntény színhelyére, egy idős urat talál a konyhába zárva. A gyilkos után kutatva a felügyelőnek nem csak a gyanakvó rokonokkal és üzletfelekkel gyűlik meg a baja, hanem a vizsgálóbíróval is, akinek merőben más elképzelései vannak az eredményes nyomozás módszereiről, mint a felügyelőnek.

A regény először folytatásokban jelent meg a Paris Soir-ban, 1941 decembere és 1942 februárja között. A kéziratát 1943-ban elárverezték, a bevételt a hadifoglyok megsegítésére fordították."

Kis lemaradásban, de mutatom, hogy Alan Bradley Flavia de Luce rejtélyei sorozatának megjelent a második része is magyarul A titokzatos bábjátékos címen, és állati a borítója, szerintem hangulatos és nagyon Wednesday Addamses. Idén tervezem az első részt befalni végre, a vcs-be is betettem. 

Sarah Addison Allen egy nagyon kedves szerző számomra, bár még csak két könyvét olvastam, birtoklom a többit is. Kedvencem tőle (és egyébként is egy kedvenc könyvem) a The Sugar Queen. 

SAA-tól magyarul is angolul is van új megjelenés, magyarul A barackfa titka címen jött ki a The Peach Keeper, az egyik eredeti, szép borítótervvel: 

Fülszöveg: "A harmincéves Willa Jackson – egy generációkkal korábban anyagi romlásba dőlt régi, előkelő déli család sarjaként – kétes hírnévnek örvend. A Blue Ridge Madam – amit még Willa ükapja építtetett, és ami annak idején az észak-karolinai Walls of Water legpompázatosabb otthonának számított – évek óta a szerencsétlenség és a botrány jelképe. Willa megtudja, hogy volt osztálytársa – a nemesi származású Paxton Osgood – kívülbelül fel akarja újíttatni az épületet, hogy első osztályú fogadót alakítson ki belőle. Ám amikor az építkezés közben egy csontváz kerül elő a magányosan álló barackfa alól, rég eltemetett titkok kerülnek napvilágra, a városkában pedig furcsa események követik egymást. A véres rejtély minden várakozás ellenére közelebb hozza egymáshoz Willát és Paxtont, akik közösen kénytelenek szembenézni a két család szenvedéllyel és árulásokkal teli történetével, illetve kideríteni az igazságot, amely a mai napig hatással van az élők sorsára."

Angolul pedig a First Frost érkezik, január 20-án, ami A csodálatos Waverley-kert szereplőinek sorsába enged betekintést, annak kvázi folytatása. 

Gyönyörű borítók :)

Hopp, Update, a középső az egy uncorrected, bound manuscript, most vettem észre, hogy rá van írva. De van még egy harmadik külső, amivel megjelenik, mutatom:

Lesz új Meg Cabot regény is, A neveletlen hercegnő sorozat 11. részeként Royal Wedding címen érkezik a nem várt folytatás. Ez adult novelként fut, nem ya-ként, elméletileg. 

Fülszöveg: "From the #1 New York Times bestselling author of the Princess Diaries series, comes the very first adult installment, which follows Princess Mia and her Prince Charming as they plan their fairy tale wedding–but a few poisoned apples could turn this happily-ever-after into a royal nightmare.

For Princess Mia, the past five years since college graduation have been a whirlwind of activity, what with living in New York City, running her new teen community center, being madly in love, and attending royal engagements. And speaking of engagements. Mia's gorgeous longtime boyfriend Michael managed to clear both their schedules just long enough for an exotic (and very private) Caribbean island interlude where he popped the question! Of course Mia didn't need to consult her diary to know that her answer was a royal oui.

But now Mia has a scandal of majestic proportions to contend with: Her grandmother's leaked „fake” wedding plans to the press that could cause even normally calm Michael to become a runaway groom. Worse, a scheming politico is trying to force Mia's father from the throne, all because of a royal secret that could leave Genovia without a monarch. Can Mia prove to everyone–especially herself–that she's not only ready to wed, but ready to rule as well?"

Sophie Kinsella meg pont ellenkezőleg, a chick-litekből lép a ya-felé egy új kötettel, amiről >itt< olvashattok. A címe Finding Audrey lesz, több infóval még egyelőre nem szolgálhatok. 

Ami persze a legfontosabb megjelenés és már ebben a hónapban a kezünkben tarthatjuk, az nem más, mint *dobpergés* Karen Marie Moning Burned-je, (Fever #7) Visszatér Mac és Barrons végre, és nem semmi titkokra számíthatunk szerintem. Én bízom Moningban, és nagyon várom ezt a kötetet is. Január 20-án jelenik meg. 

Ez után a korábbi hírekkel ellentétben még két installáció lesz, Feverborn és Feversong címmel, így összesen végül 9 részesre duzzad a sorozat. 

És egy filmes hír a végére! Theodora blogján van egy remek filmadaptációs friss egyveleg, amiből a Still Alice ragadta meg a figyelmemet. Tavalyelőtt év végén olvastam a könyvet, és nem is tudtam, hogy szó lenne a megfilmesítésről. Alice szerepében Julianne Moore, szerintem remek lesz. Az USÁba jan. 16-án érkezik a film.
Íme a trailer:

Kinek mi a legcsábítóbb ezek közül? :)