A könyveket megveszik, ugye? - elmélkedés a könyvhalmozásról, régen és most

Forrás.

A Témázunk ehavi választott témája egyszerre nosztalgiázós is, és aktuális: A tudatos könyvhörcsögség - avagy halmozni is csak ésszel érdemes. Nosztalgia, mert érdekes visszaemlékezni a könyvhalmozós évekre - mindjárt ki is fejtem - , és aktualitása is van, hiszen egyrészt sok függ a könyvvásárlásoktól most, amikor a kiadók nehéz helyzetbe kerülhettek a korona miatt, és ugyanakkor nehéz helyzetben van a bolygó is, ha gondolkodás nélkül veszünk meg mindent... Tudatosság, környezetvédelem vs. a kiadók támogatása, gazdasági érdek, szép nagy könyvtár? Szerintem létezik arany középút. 

Mindazonáltal erre az arany középútra először rá kell találni, és aztán rajta is maradni valahogy, ami nem mindig sikerül, mert vannak szörnyű napjaink, amikor elgyengülhetünk, vagy mámorosak, amikor szintén jutalmaznánk magunkat egy szép új könyvvel. Szerintem nagy részünk, akik közel egy évtizede csöppentek bele az online könyves és blogos világba, megtapasztalták azokat az első hedonista éveket, amikor ide nekem az oroszlánt is! módon minden létező akciós könyvre lecsaptunk, amikor mindent birtokolni kellett, és akartuk is birtokolni őket, és amikor nem lehetett lemaradni a hype-olt, új megjelenésekről, és természetesen azokat is bezsákoltuk... hogy utána akár egész mostanáig is olvasatlanul csücsüljenek a polcainkon... (bizony, nekem is vannak ilyenek bőven). Az érdeklődés valahol félúton - sőt, már 1-2 év után - elillant, a vásárlások egy jó részét megbántuk. Ha megmarad is a halvány érdeklődés, akkor bizony meg sem válunk a felhalmozott könyvektől.
Ezekben az években én sem tudtam magam türtőztetni, elég volt gyakran egyetlen ismeretlen ember pozitív értékelése az adott könyvről, hogy rárepüljek, elég volt egy dizájnos borító, vagy egy olyan cím, amire mindenki rávetette magát egyszerre, a megjelenéskor. Ezeket a könyvdagonyákat nem a saját ízlésem vezérelte, és sokszor nyúltam mellé, legyen szó akár csak később érdektelenné váló, akár konkrétan silány, vagy nem a profilomba passzoló könyvekről. 

Forrás.

De ha sikerült is esetleg olyanokat válogatnom, amiket nem bánok - pl. Jodi Picoult könyveit szuperjól összegyűjtöttem, használtan, fillérekért -, azoknak se jutottam a végére, már csak pusztán a mennyiség miatt is. Könnyű belátni, hogy ha több könyvet veszek, mint amennyit elolvasok egy évben, akkor azok csak halmozódni fognak... (Bár nem tudom ki merjek-e még jelenteni ilyen egyszerű matematikai igazságokat, most hogy divat lett butának lenni, és belekötni minden ténybe. :D Laposföldesek, vírustagadók etcetera... De talán a könyves berkek még mindig az intelligens embereket gyűjtik és vonzzák.) Szóval a matematika törvényei szerint a könyveim egyre csak gyűltek, és mivel már előtte is voltak szép számmal, a várólistám kezelhetetlenné vált. Still is.

Azóta szanáltam persze párszor, és leválogattam azokat a köteteket, amiket nem fogok többet olvasni, nem szeretnék a polcomon tudni, vagy már biztosan nem akarom elolvasni, mert annyit változott azóta az érdeklődésem és az ízlésem. De ilyenkor sokszor lyukadtam ki oda, hogy egyszerűbb lett volna meg sem venni. A birtoklás öröme tiszavirág életű volt. 
Eladni, elajándékozni nem jelent gondot, amikre rásütöm a 'nem' (nem érdekel, nem kell) bélyeget, azoktól könnyű szívvel válok meg. :) Nem ragaszkodom hozzájuk.  

Forrás.

A hirtelen felindulásnak nem mindig lehet parancsolni, és nem is azt mondom, hogy nem szabad könyvet venni, mert az meg a másik véglet, ha az ember állandó lelkifurdalásba taszítja magát, hogy vett mondjuk két valóban vágyott könyvet egy valóban jó akcióban. Az évek során próbáltam számokat belőni, hogy kb. mennyi könyvet zsákmányolhatok (általában azt lövöm be magamnak, hogy 50 alatt legyen), de néha ezt is felülírják dolgok, és ezek akár lehetnek abszolút megbocsáthatóak is. Ilyen volt például a 2018-as és a 2020-as nagy Georges Simenon bővítés, amikor rengeteg könyvet vettem meg egyszerre a szerzőtől, a gyűjteményem bővítésére, de igazán jutányos áron, és ezek tényleg kihagyhatatlan lehetőségek voltak (a Parkos kiadások 70%-át akkor egyben szereztem meg, brutál nehéz lenne/lett volna máshogy összegyűjtögetni, a már nem kapható köteteket). 

Ugyanakkor a többi, felesleges vásárlást igyekeztem az évek során egyre inkább kiküszöbölni. Ez azért is nehéz sokszor, mert annyira együtt dobog a szívünk az egész könyvpiaccal (ajjh, ez most vagy nagyon szép, vagy nagyon giccses, ha utóbbiba hajlik, akkor ever so sorry, de az én szívem biza könyvből van ;)), hogy óhatatlanul szembe jön minden új megjelenés, és ha nem jön szembe, akkor addig böngészünk, amíg rá nem lelünk. ;) 

Régebben egyszerűbb volt, és más, hogy csak a könyvesboltban, szinte háttérinformációk nélkül találkoztunk az új kincsekkel, nem volt meg hozzá, hogy jaj ez melyik kiadóé, mit írtak róla a Könyves blogon, a molyon, a goodreadsen, és amúgy is, mit gondolt róla Amadea, vagy Ilweran? :) Ha ügyesek vagyunk, akkor ezek az infók vezethetnek jól is - könnyebb kiszűrni mi érdekelhet, és mi nem, de ahhoz tényleg szűrni kell istenesen, és nem csak úgy bekebelezni a dolgokat, mint 10 évvel ezelőtt, random vélemények alapján. Talán kell hozzá némi önfegyelem meg önismeret is, aláírom. 

Könyvet venni jó, de könyvet venni ésszel érdemes. Szerintem jó taktika a listakészítés, vágyakozás, ugyanakkor kivárás. Van, amiről meglátunk valami apró információmorzsát, és azonnal fennakad a receptorainkon, de eltelik 2 hónap, félig elfelejtjük, aztán látunk róla három "meh" véleményt, vagy csak újra elolvassuk a fülszöveget, és rájövünk: igazából tudunk nélküle élni. Amik túlélik az ilyen rostákat, azok előbb-utóbb jöhetnek, és jönni is fognak. ;) A nagyon vágyott könyveknek szerintem ne álljunk ellen - lehet kérni ünnepekre ajándékba is, én szoktak tartalékolni ilyesmire a kívánságlistáról. A hobbink a szívügyünk - na már megint szívezek... ♥ -, és éltetni kell: ehhez hozzátartozik a könyvvásárlás is. 

Gyakran elhűlve figyelem azokat, akik ezt túlzásba viszik a molyon... Néhány lelkes ifjonc havi szinten 20-30-40 könyvet is beszerez... Vajon hogy jut ezeknek a végére? Hol tárolja egy idő után? Örömet tud még okozni ez a szintű felvásárlás, az egyes kötetek szintjén, nem csömörlik meg benne, hogy megint egy csomag, megint 18-at felpakolok egy polcra, és már jöhet is a következő? Nekem ez sok lenne, ahogy egy idő után a recizésből is elég volt... Nem kell ott sem mindenre igent mondani.   

Forrás.

A hol tárolja a halmozó a sok könyvét persze nem olyan nagy kérdés, ha még eddig nem volt nagy könyvtára, hát beszabadul az ikeába polcért is. :D Mondjuk nem szólok semmit, mert az előző book tagben fejtegettem épp, hogy 2000 könyvre rúg a könyvtáram - kedves férjem szerint több is lehet, de nagyságrendileg igazam van -, persze ezek nagy része régebbi beszerzés, és mostanság már sokkal tudatosabban, és emberibb léptékkel duzzasztom a könyvtáramat. A könyvhörcsög már a múlté. ;) 

És te, hogy állsz a könyvhörcsögséggel? A témához bátran lehet csatlakozni saját poszttal, vagy csak mondjátok el a véleményeteket kommentben! Ha posztoltok, szóljatok nekem, vagy bármely más témázónak, és belinkelünk titeket is!

A többiek is kifejtették gyűjtögető életmódjukat: 

Dóri, Anett, Sister, Nima, Heloise, Nita, Cloudbookatlas, Szofisztikált Macska

Utóvéd (később csatlakozók): 

Könyvfüggőség book tag

Dórinál láttam ezt a book taget, és mivel kicsit lassan haladtam az olvasmányaimmal mostanában, gondoltam kitöltöm a következő könyves posztig. 

Forrás.

1. Mi a leghosszabb idő, amíg kényelmesen elvagy könyv nélkül?

Könyv nélkül, vagy olvasás nélkül? :D Csak mert érdekes módon könyv nélkül tényleg nem tudok ellenni, mindig van nálam könyv, még ha tudom, hogy esélyem se lesz olvasni - mert mi van, ha mégis?! Olvasás nélkül sem sokáig bírom természetesen, de sajnos sokszor előfordul, hogy nincs lehetőségem olvasni néhány napon át. 2-3 nap után már nagyon hiányzik, ha nincs rá alkalmam, hogy olvassak. 

2. Hány könyvet hordasz magaddal egyszerre?

Rendszerint egyet, bár a telefonomon ott vannak a hangosok is, ha az számít, illetve, ha a Kindle van nálam épp, akkor több százat. :) Nyaralásra, hosszúhétvégére hajlamos vagyok 4-5 könyvet is elspájzolni, mert mi van, ha megtáltosodom, és mindegyik aktuálisan olvasottat befejezem?!

3. Minden könyvet megtartasz, amit vettél/kaptál, vagy szívesen továbbadod őket, hogy több helyed legyen?

Szívesen továbbadom őket, szoktam ajándékozni is, hagytam már teázóban is könyvet, illetve adtam könyvtárnak. Meg persze el is adogatom őket, ha sikerül. Amik nem tetszettek, vagy annyira nem tetszettek, hogy muszáj legyen a polcomon tudnom őket, azoktól általában könnyű szívvel válok meg - kell a hely a többinek. :) 

4. Átlagosan mennyi időt töltesz egy könyvesboltban?

A covid óta semennyit... De régebben, amikor szabadon mászkáltam, és nem támadt kézfertőtleníthetnékem minden megfogott könyvtől, akkor kb. fél órát töltöttem átlagosan a könyvesboltban böngészve, ha beszabadultam. :) 

5. Naponta átlagosan mennyi időt töltesz olvasással?

Nehéz ezt megmondani, mert annyira változó... Van, hogy csak 5 percet, és elalszom a könyvön, van hogy egy órát, van hogy több órát olvasok. Mindenesetre ideális esetben kb. 0,5-1 órával naponta elégedett tudok lenni, ha utána valamelyik hétvégi napon ennél jobban elmerülhetek a könyveimben. 

6. A napi To-do listádon hol jelenik meg az olvasás?

Fix pont! 

7. Összesen hány könyved van nagyjából? (Az ebookokat is beleszámítva)

Nehéz kérdés, sose számoltam össze, és mivel egy jó része (mesekönyvek is pl, amiket nagyon rég nem láttam, felbecsülni is nehezen tudnám emlékezetből) a szüleimnél van, még nehezebb saccolni. De szerintem valahol 2000 db környékén lehet. 

8. Milyen gyakran hozod fel a könyveket egy beszélgetés alatt?

Az attól függ, kivel beszélgetek. Sajnos sok korlátolt és más témában mozgó emberrel is kell beszélgetni napi szinten, és velük kizárt a könyvekről való társalgás... De egyébként gyakran, és nagyon szívesen beszélgetek könyvekről. 

9. Melyik a leghosszabb könyv, amit valaha végigolvastál?

Anna Karenina, Nagy indiánkönyv (bár az 5 az egyben), A Gyűrűk ura (az meg egy, háromfelé :D), Trónok harca... Azt hiszem ők. Nem nagyon szeretek monstrumokat olvasni amúgy. 

10. Van olyan könyv, amit muszáj volt megszerezned, pedig lehetetlennek tűnt?

Az túlzás, hogy lehetetlennek tűnt, de sokáig "vadásztam" a Maigret Vichyben kötetre, amit idén sikerült megszereznem végre. :) 

11. Van olyan könyv, ami végigszenvedtél, mert nem akartad félbehagyni?

Forrás.

Van, több is. Most hirtelen illusztris példaként a Gyönyörű sorscsapás jut eszembe, ami tényleg egy sorscsapás.

12. Mi a 3 fő könyves célod 2020-ra? (vagy 2021-re, ha már elkezdted tervezni)

Már talán inkább tényleg 2021-et kéne tervezni. :) 2020-ra is voltak persze elképzelések, amik közül már sok mindent megvalósítottam: vcs kihívás, újraolvasások, kedvemre olvasás. Belőttem az 50 alatti új beszerzést is, nos ez nem biztos, hogy sikerülni fog (biztos nem...  :D), többek közt egy nagyobb Maigret zsákmány miatt... :) Amit már két éve ígérgetek, az pedig az állatos témákhoz és könyvekhez való visszatérés... Jó lenne legalább egy ilyet még beszorítani idén, de ha nem, akkor majd kikiáltom állatos évnek 2021-et. ;) 

13. Ért valaha az a megtiszteltetés, hogy valakiből könyvmolyt faragtál?

Ilyen egyértelműen ezt nem tudom kijelenteni, de arra büszke vagyok, hogy több mindenkit rávettem a Harry Potter olvasására, a Cormoran Strike krimikre, Maigret-re, Tündérkrónikákra. :) Mindig öröm, amikor valaki elolvassa és nagyon megszereti, amit ajánlok neki. ♥ 

Lehet jelentkezni, ki olvasott el miattam mit, és hogy tetszett neki, ez mindig nagyon érdekel! :) 

14. Mit jelentenek neked a könyvek 5 szóban?

Mentsvár, fantázia, nyugalom, hobbi, motiváció. 

Akinek van kedve, töltse ki a taget! :) 

Papp-Szabó Vanília: Örökség

A Twister Média Bekezdés-díjas szerzőjének könyve az egzotikus Kenyába kalauzolja az olvasókat. Egyfajta énkeresés a regény története, romantikus szállal, utazással, lélektani elemekkel vegyítve. 

És, hogy hogy is került hozzám (elő)olvasásra ez a kötet? A szerző keresett meg, és bevallom az utazós-Kenyás téma, illetve egy bizonyos, Hemingway nevű szurikáta nagyon megtetszett, és úgy gondoltam érdemes esélyt adnom. Hozzá kell persze tennem, még mindig az a kissé kérges szívű olvasó vagyok, akit nem kenyerez le egy romantikus szál, szóval többet vártam a kötettől, mint hogy egy kellemes nyári szerelmi kalandot meséljen el nekem. Hogy ezt megugrotta-e? Igen. Mindazonáltal meg is fogom kritizálni. 

Remek borító készült a könyvhöz! 

A történet főszereplője Tamira Savannah King, akinek édesapja amerikai, édesanyja pedig magyar. Tamira - a későbbiekben Savannah, mert ezt a nevét jobban csípik a kenyaiak -, hátrahagyva korábbi életét, unalmas munkáját, és vőlegényét, Nairobi felé veszi az irányt, amikor megörökli nagymamájától egy ottani hotel irányítását. Kérdések és kétségek közt érkezik az ismeretlenbe, de hamarosan új családra lel a hotel, és a Masai Mara vadrezervátum dolgozói közt. Fiatal szőke nőként kell érvényesülnie a fekete kontinensen, ráadásul rögtön mindenki főnökeként, és a szálloda vezetőjeként... Közben megannyi kérdés kínozza: jó helyen van itt? Hol az igazi otthona? Hova kötik az embert a gyökerei? Lehet gyökeret ereszteni egy teljesen ismeretlen helyen? Ahogy az lenni szokott a szerelem is bekopogtat, hogy választ adjon - főleg egy igent, az utolsó kérdésre... 

A regény végig kellemes, hangulatos, az a fajta írás, amit szívesen olvasol, mert egész egyszerűen jól bele lehet helyezkedni, és érdekelnek a szereplői. Ez az "otthonos" írásmód eléri, hogy az ember kicsit elnézze az epizodikus felépítést, és a kiszámíthatóságot. Amit hiányoltam, az a konfliktus, nehézség, ami nélkül nagyon egy vonalon, egy szinten mozgott a történet, egy biztonságos takaréklángon. Alex, az elhagyott vőlegény pl. felbukkanhatott volna - nem is feltétlenül személyesen, de akár emailek útján. Életszerűtlen, hogy meg sem próbál kapcsolatba lépni, miután ilyen hirtelen huszárvágással ért véget a kapcsolatuk. 
Nincs a hotel személyzettel se ütközés. Mindenki kedves és önzetlen, és imádják Savannah-t, és senkinek nem piszkálja a csőrét az új vezetés. Apropó, hogy vezeti a szállodát vajon, akinek nincs benne tapasztalata? Értem, hogy Desta mindenben segítette, de valahogy az is hihetetlen, hogy valaki nem próbálta aláásni a dolgokat, megfúrni, átverni, kikerülni stb. Akár valami apróságban, kisebb bosszúságokat okozva ezzel, nem feltétlen a kassza megrövidítésével. Nem tudok annyira naivan jóhiszemű lenni, ahogy a történet minden szereplője az volt. A közös örömök és szeretet ezáltal sajnos néha átfordul giccsbe is (közös Csendes éj éneklés). 

Ami Desta és Savannah kapcsolatát illeti, kicsit meglepődtem, hogy milyen egyenes útjuk volt. Eleinte nem éreztem kapcsolódást, szikrát, inkább a kulturális különbségek, meg Desta visszafogottsága miatt azt vártam, mikor bukkan fel az a bizonyos ember, akibe majd Savannah beleszeret. Emellett pedig azt gondoltam, Destának valami titkát fogjuk felderíteni, és aztán feloldani őt valahogy. 

A kenyai tájleírások, szafarik, állatos kalandok tetszettek, nagyon szerettem olvasni a természeti részeket, és látszik, hogy hitelesek a háttérismeretek is. :) A többi kalandos epizód viszont néha kicsit erőltetett volt - a fejsérülés, helikopteres szállítás, és a lövészet annyira nem jöttek be. Desta nagymamája valahol félúton volt, a rémálmos részt jól lezárta legalább. 
Vannak hamisítatlanul romantikus jelenetek is, amik tényleg jól sikerültek, szinte filmvászonért kiáltanak, és el is képzeltem, ahogy ott hangzik el a Lala salama, Mapenzi! ♥ A kis szuahéli betétek autentikusak és nagyon hangulatosak voltak.

Saját kép.

És akkor megint egy ellenpont erre, hogy hogy lehet kizökkenni a hangulatból: felesleges technikai részletek, hétköznapi apróságok túlgondolása, túlrészletezése, vagy egyáltalán említése. Pl. a hőlégballonozásnál, hogy akkor hányan mehetnek, kik mennek... a poggyászkiadásnál, hogy mennyit kell várni, a fejsérülés után, hogy visszaér-e másnapra a hotelbe elbúcsúzni Benjitől... Az ilyesmik ellen van ott az alkotói szabadság... Ne kösd meg magad a cselekményben apróságokkal, mert minek? A legidegesítőbb ezek közül viszont az volt, hogy feltétlen el kellett mesélni, hogy Savannah menstruál, amikor megy a lövészet vizsgára. Valamikor olvastam kritikát arról, hogy a Harry Potterben miért nem fürdenek meg pisilnek soha a diákok. Hát megmondom én: mert senkit nem érdekel. Ugyanígy az sem, hogy cserél-e tampont a főszereplő a hosszú sivatagi túrán. Az egésznek annyiban van, és lehet jelentősége, hogy hangsúlyozza, Savannah még egy ilyen nehéz napon is milyen jól teljesített a lövészetben, a többi mind csak olyan felesleges technicality volt, amire tényleg nem kíváncsi senki (elfogy a gyógyszere, a recepciós ad neki, mennyit kell abból szedni, mikor mennyit szed még be, megállnak-e a útközben tampont cserélni, illetve hello, most akkor hány napig is tart ez, mert ne bújassuk már ágyba a kellős közepén a szereplőket!) El lehetett volna különíteni ezt a többi, utána következő dologtól, hogy ne legyen ilyen kínos - és nem, ezt nem azért mondom, mert erről nem lehet beszélni, vagy tabuként kezelendő, csak azért, mert ez egész egyszerűen nem kell egy könyvbe, kizökkentő, nem ad hozzá a cselekményhez, és ahogy feljebb is írtam: nem érdekel senkit. 

A kis részletek kapcsán azt éreztem még, hogy a szerző nagyon-nagyon sok mindent rakott bele önmagából a kötetbe, és a főszereplőbe. Ez egy nagyon felületes, molyos ismeretség alapján is feltűnő.  

Kedvenc mellékszereplő: Jelani
Kedvenc név: Dakarai
Kedvenc állat: természetesen Hemingway, bár sajnos nem szerepel olyan sokat.
Legfurcsább szó: cucctáska - mi az a cucctáska? Rákerestem, de csak vaterás dolgokat ad ki, sima sporttáskákkal. Szóval gondolom sporttáska? (igen, az) 

Egy érdekesség még az olvasási élményről: a megfilmesítés gondolatáról jutott eszembe, hogy valahol félúton esett le, hogy mennyire európai és mennyire "fehér" a gondolkodásom... Akkor jöttem rá, hogy nem is feketéket képzeltem el szereplőnek... Hirtelen át kellett színeznem őket gondolatban a fejemben.

Összességében kellemes, könnyed olvasmány akár nyárra, a sok forró, kenyai rész miatt, akár télre, a karácsonyi hangulatú vég miatt. Hangulatos, de kicsit kiszámítható szárnypróbálgatás egzotikus helyszínen, kellemes szereplőkkel. Sajnos humort nem nagyon sikerült belecsempészni, talán a Pásztory nénis jelenetet leszámítva. Az én szőrös kőszívemet nehéz bármilyen románccal megolvasztani és elvarázsolni, other than Büszkeség és balítélet, de minden kritikám ellenére - amit építőnek szántam - élveztem olvasni a kötetet, és bebarangolni vele Kenyát. :) 

Köszönöm az előolvasás lehetőségét!
A kötet október 9-én jelenik meg, rendeld elő >ITT< 25% kedvezménnyel! :)

Papp-Szabó Vanília írói oldala. 

Forrás.

Újdonságok

Egy ideje gyűjtögetem megint a friss megjelenéseket, és az egyéb, érintőlegesen könyves, vagy könyves-filmes híreket, és bár eleinte alig volt valami, mostanra igen szép adag újdonság gyűlt össze. :) Lássuk, mik is ezek! 

Forrás.

Őszi tervek 2020

Saját képek.

Még nyárias fényben és melegben, de máris itt az idő kupacolni az őszi terveket! Örömmel álltam neki a válogatásnak, és nem volt nehéz dolgom sem, ez a kis csokornyi könyv egyenesen megszólított  ugyanis a polcokról. Remélem minél több beleférhet majd az őszbe. :) 

Természetesen lazán tervezek azért, és csak saját szórakoztatásomra állítok listát ilyenkor. Nincs semmi kőbe vésett ezek közt, ha mégis máshoz támad majd kedvem, akkor nem fogom erőltetni, hogy pont ezek közül válasszak következő olvasmányt. 

Az előző listáról csak két könyvet toltam át az olvasatlanul maradtak közül, hogy ne ismétlődjön folyton a lista egy része. ;) 

Ezeket a könyveket választottam idén az őszi tervlistámra:

A megkezdett olvasmányok:

✓Sigríður Hagalín Björnsdóttir: A ​sziget - 40%-nál tartok, nagyon érdekes, és egyben ijesztő is...

✓ Papp-Szabó Vanília: Örökség - 30%-nál járok benne, ő a reci, amit emlegettem, az idei első és talán egyetlen, ami egyébként előolvasás, a Twisternél fog megjelenni októberben. :)

A további, tervbe vett könyvek:

- Stacey Halls: Familiárisok - őszi hangulatú, csodaszép könyv, nem szeretném soká váratni, nagyon kíváncsi vagyok rá. 

- Eva Rice: The Lost Art of Keeping Secrets - a nyári listáról átcsúsztatva

- Tatiana de Rosnay: Sarah kulcsa  - ez úgyszintén

- Georges Simenon: Maigret habozik - azt hittétek lesz lista Maigret nélkül? Hát rosszul hittétek! :D 

✓Georges Simenon: Maigret Vichyben - és akkor már duplázok is

- Nick Hornby: Cicikrisztus - próbálkozom novellákkal most is

✓Szabó T. Anna: Törésteszt  - szintúgy novellák, plusz a vcs-listán is rajta van

- Grecsó Krisztián: Vera - ide nekem Grecsókát!

- Christelle Dabos: Bábel emlékezete - jöjjön a következő Tükörjáró rész is ;) 

✓Robert Galbraith: Troubled Blood - az új Strike sztorit nem hagynám ki

✓Markus Zusak: The Book Thief - újraolvasás, vagyis ezúttal hallgatás lesz, Audible-ön :)

Vegyes a kép ismét, vannak krimik, háborúsok, sorozatfolytatás, novellás kötetek, magyar és angol nyelvűek egyaránt. Őket szeretném a közeljövőben elolvasni.

A tervlista állást itt is vezetni fogom: 6/13 :)

A képeken értelemszerűen nincsenek rajta az Audible hangosok, és az előolvasás-reci,
ami még nem létezik fizikai példány formában. ;)

Augusztusi beszerzések és nyárzárás

Saját kép.

Picit megcsúszva, de hozom a szokásos havi zárást, és megmutatom miket szereztem be, miket olvastam, milyen volt a hónap könyves szempontból. ;) 

Augusztusban három könyvvel lettem gazdagabb: 

- Donato Carrisi: Az árnyak mestere - Bár még el sem kezdtem, megvettem egy 30%-os Book24-es akcióban Carrisi trilógiájának befejező epizódját. Most már tényleg olvasnom is kell őket! 

- Stacey Halls: Familiárisok - 30%-kal már tényleg nem tudtam ellenállni ennek a csodaszép könyvnek sem. Sajnos megsérült, megnyomódott a szállításkor, de nem küldtem vissza... A védőborító szerencsére hibátlan állapotú. 

- Zalai Károly: Minden hétre macska  - ajándékba kaptam ezt a macskás novellás kötetet a kívánságlistámról. :) 

Többet szerettem volna olvasni, de ez sem olyan rossz: 5 könyvet sikerült befejezni, de ezek közt voltak vastagabbak is. :) Folytattam A tükörjáró trilógiát, olvastam egy újabb Jodi Picoult könyvet, egy Maigret-sztorit, egy dark fantasy meseátiratot és még a provokatív borítójú Qualitylandet ismagamévá tettem. 

A blogon 8 bejegyzés született, többségében az olvasott könyvekről írt vélemények, plusz az elmaradhatatlan témázás, ahol különféle műfajokat védtünk meg, illetve írtam a Briliáns barátnőm második évadáról, ami ugyanolyan szuper lett, mint az első. ;) 

A nyári terves lista 13 könyve közül végül 8-at olvastam el. A nők ruhái című novellás kötetet félbehagytam (idei első félbehagyásom amúgy), mert nagyon érdektelennek éreztem, és a stílus is rossz volt valahogy, nem találtunk egymásra. Elkezdtem még a listáról A szigetet, de nem sikerült még befejeznem.
A legjobb nyári listás olvasmány A piros notesz volt, amit kedvenccé is avattam. :) 

Szeptemberben biztosan olvasni fogok egy recit, az idei elsőt, és egyetlent (?), de még nem árulom el mi az. ;) Újrázni fogom A könyvtolvajt is, és hamarosan összeállítom az őszi tervlistát. Ami a beszerzéseket illeti, biztos vétel lesz Ferrante új regénye és Almási Kitti új könyve. Sorry, not sorry, ilyen kis kiszámítható leszek. ;) Vagy mégse? :D

A többiek augusztusa: 

Nita, Dóri, Amadea, Sister