Papp-Szabó Vanília: Örökség

A Twister Média Bekezdés-díjas szerzőjének könyve az egzotikus Kenyába kalauzolja az olvasókat. Egyfajta énkeresés a regény története, romantikus szállal, utazással, lélektani elemekkel vegyítve. 

És, hogy hogy is került hozzám (elő)olvasásra ez a kötet? A szerző keresett meg, és bevallom az utazós-Kenyás téma, illetve egy bizonyos, Hemingway nevű szurikáta nagyon megtetszett, és úgy gondoltam érdemes esélyt adnom. Hozzá kell persze tennem, még mindig az a kissé kérges szívű olvasó vagyok, akit nem kenyerez le egy romantikus szál, szóval többet vártam a kötettől, mint hogy egy kellemes nyári szerelmi kalandot meséljen el nekem. Hogy ezt megugrotta-e? Igen. Mindazonáltal meg is fogom kritizálni. 

Remek borító készült a könyvhöz! 

A történet főszereplője Tamira Savannah King, akinek édesapja amerikai, édesanyja pedig magyar. Tamira - a későbbiekben Savannah, mert ezt a nevét jobban csípik a kenyaiak -, hátrahagyva korábbi életét, unalmas munkáját, és vőlegényét, Nairobi felé veszi az irányt, amikor megörökli nagymamájától egy ottani hotel irányítását. Kérdések és kétségek közt érkezik az ismeretlenbe, de hamarosan új családra lel a hotel, és a Masai Mara vadrezervátum dolgozói közt. Fiatal szőke nőként kell érvényesülnie a fekete kontinensen, ráadásul rögtön mindenki főnökeként, és a szálloda vezetőjeként... Közben megannyi kérdés kínozza: jó helyen van itt? Hol az igazi otthona? Hova kötik az embert a gyökerei? Lehet gyökeret ereszteni egy teljesen ismeretlen helyen? Ahogy az lenni szokott a szerelem is bekopogtat, hogy választ adjon - főleg egy igent, az utolsó kérdésre... 

A regény végig kellemes, hangulatos, az a fajta írás, amit szívesen olvasol, mert egész egyszerűen jól bele lehet helyezkedni, és érdekelnek a szereplői. Ez az "otthonos" írásmód eléri, hogy az ember kicsit elnézze az epizodikus felépítést, és a kiszámíthatóságot. Amit hiányoltam, az a konfliktus, nehézség, ami nélkül nagyon egy vonalon, egy szinten mozgott a történet, egy biztonságos takaréklángon. Alex, az elhagyott vőlegény pl. felbukkanhatott volna - nem is feltétlenül személyesen, de akár emailek útján. Életszerűtlen, hogy meg sem próbál kapcsolatba lépni, miután ilyen hirtelen huszárvágással ért véget a kapcsolatuk. 
Nincs a hotel személyzettel se ütközés. Mindenki kedves és önzetlen, és imádják Savannah-t, és senkinek nem piszkálja a csőrét az új vezetés. Apropó, hogy vezeti a szállodát vajon, akinek nincs benne tapasztalata? Értem, hogy Desta mindenben segítette, de valahogy az is hihetetlen, hogy valaki nem próbálta aláásni a dolgokat, megfúrni, átverni, kikerülni stb. Akár valami apróságban, kisebb bosszúságokat okozva ezzel, nem feltétlen a kassza megrövidítésével. Nem tudok annyira naivan jóhiszemű lenni, ahogy a történet minden szereplője az volt. A közös örömök és szeretet ezáltal sajnos néha átfordul giccsbe is (közös Csendes éj éneklés). 

Ami Desta és Savannah kapcsolatát illeti, kicsit meglepődtem, hogy milyen egyenes útjuk volt. Eleinte nem éreztem kapcsolódást, szikrát, inkább a kulturális különbségek, meg Desta visszafogottsága miatt azt vártam, mikor bukkan fel az a bizonyos ember, akibe majd Savannah beleszeret. Emellett pedig azt gondoltam, Destának valami titkát fogjuk felderíteni, és aztán feloldani őt valahogy. 

A kenyai tájleírások, szafarik, állatos kalandok tetszettek, nagyon szerettem olvasni a természeti részeket, és látszik, hogy hitelesek a háttérismeretek is. :) A többi kalandos epizód viszont néha kicsit erőltetett volt - a fejsérülés, helikopteres szállítás, és a lövészet annyira nem jöttek be. Desta nagymamája valahol félúton volt, a rémálmos részt jól lezárta legalább. 
Vannak hamisítatlanul romantikus jelenetek is, amik tényleg jól sikerültek, szinte filmvászonért kiáltanak, és el is képzeltem, ahogy ott hangzik el a Lala salama, Mapenzi! ♥ A kis szuahéli betétek autentikusak és nagyon hangulatosak voltak.

Saját kép.

És akkor megint egy ellenpont erre, hogy hogy lehet kizökkenni a hangulatból: felesleges technikai részletek, hétköznapi apróságok túlgondolása, túlrészletezése, vagy egyáltalán említése. Pl. a hőlégballonozásnál, hogy akkor hányan mehetnek, kik mennek... a poggyászkiadásnál, hogy mennyit kell várni, a fejsérülés után, hogy visszaér-e másnapra a hotelbe elbúcsúzni Benjitől... Az ilyesmik ellen van ott az alkotói szabadság... Ne kösd meg magad a cselekményben apróságokkal, mert minek? A legidegesítőbb ezek közül viszont az volt, hogy feltétlen el kellett mesélni, hogy Savannah menstruál, amikor megy a lövészet vizsgára. Valamikor olvastam kritikát arról, hogy a Harry Potterben miért nem fürdenek meg pisilnek soha a diákok. Hát megmondom én: mert senkit nem érdekel. Ugyanígy az sem, hogy cserél-e tampont a főszereplő a hosszú sivatagi túrán. Az egésznek annyiban van, és lehet jelentősége, hogy hangsúlyozza, Savannah még egy ilyen nehéz napon is milyen jól teljesített a lövészetben, a többi mind csak olyan felesleges technicality volt, amire tényleg nem kíváncsi senki (elfogy a gyógyszere, a recepciós ad neki, mennyit kell abból szedni, mikor mennyit szed még be, megállnak-e a útközben tampont cserélni, illetve hello, most akkor hány napig is tart ez, mert ne bújassuk már ágyba a kellős közepén a szereplőket!) El lehetett volna különíteni ezt a többi, utána következő dologtól, hogy ne legyen ilyen kínos - és nem, ezt nem azért mondom, mert erről nem lehet beszélni, vagy tabuként kezelendő, csak azért, mert ez egész egyszerűen nem kell egy könyvbe, kizökkentő, nem ad hozzá a cselekményhez, és ahogy feljebb is írtam: nem érdekel senkit. 

A kis részletek kapcsán azt éreztem még, hogy a szerző nagyon-nagyon sok mindent rakott bele önmagából a kötetbe, és a főszereplőbe. Ez egy nagyon felületes, molyos ismeretség alapján is feltűnő.  

Kedvenc mellékszereplő: Jelani
Kedvenc név: Dakarai
Kedvenc állat: természetesen Hemingway, bár sajnos nem szerepel olyan sokat.
Legfurcsább szó: cucctáska - mi az a cucctáska? Rákerestem, de csak vaterás dolgokat ad ki, sima sporttáskákkal. Szóval gondolom sporttáska? (igen, az) 

Egy érdekesség még az olvasási élményről: a megfilmesítés gondolatáról jutott eszembe, hogy valahol félúton esett le, hogy mennyire európai és mennyire "fehér" a gondolkodásom... Akkor jöttem rá, hogy nem is feketéket képzeltem el szereplőnek... Hirtelen át kellett színeznem őket gondolatban a fejemben.

Összességében kellemes, könnyed olvasmány akár nyárra, a sok forró, kenyai rész miatt, akár télre, a karácsonyi hangulatú vég miatt. Hangulatos, de kicsit kiszámítható szárnypróbálgatás egzotikus helyszínen, kellemes szereplőkkel. Sajnos humort nem nagyon sikerült belecsempészni, talán a Pásztory nénis jelenetet leszámítva. Az én szőrös kőszívemet nehéz bármilyen románccal megolvasztani és elvarázsolni, other than Büszkeség és balítélet, de minden kritikám ellenére - amit építőnek szántam - élveztem olvasni a kötetet, és bebarangolni vele Kenyát. :) 

Köszönöm az előolvasás lehetőségét!
A kötet október 9-én jelenik meg, rendeld elő >ITT< 25% kedvezménnyel! :)

Papp-Szabó Vanília írói oldala. 

Forrás.