Júliusi zárás

Forrás.

Arról nem volt szó, hogy elkezdődik a nyár, kettőt pislogunk, és augusztus van! Hé! :O Az idő kíméletlen múlásán és a hőségen kívül azonban nincs okom panaszra: zsákmányolás és olvasás szempontjából is remek hónapot zárhatok. :) Végre visszatért a korábbi olvasási kedvem, egymás után fogtam a krimiket, meg amihez csak kedvem volt, és pár falatban, belefeledkezősen behabzsoltam a könyveket. 

A könyvtáram júliusban 5 példánnyal gyarapodott: 

- Donato Carrisi: A lelkek ítélőszéke

- Csepella Olivér: Nyugat + zombik

- Náray Tamás: Zarah

- Clare Azzopardi: Pár női név

- Carolina Schutti: Mezítláb a selymes fűben

Az első hármat Libris ajándékkártyával vettem (♥), a másik kettő pedig reci a Noran Librótól, két nagyon érdekes apró könyvecske, amik az "Európa női szemmel" sorozatban jelentek meg. Az egyiket épp befejeztem, a másikat most kezdem. :) 

Elég vegyes felhozatal, de mind érdekel, és a Nyugat + zombikat azon nyomban el is olvastam, annyira kíváncsi voltam már rá. Náray Tamás könyve is várós, és Nima remek posztja megerősített, hogy nagyon jó választás volt Carrisi is. ;) Persze már korábban is nagyon tetszett, amit olvastam tőle, a Démoni suttogás. Nem kétlem, hogy ez a sorozat is szuper lesz. :) 

Ebben a hónapban 8 könyvet fejeztem be, ezek közt volt két várólista csökkentős is. Két könyvet olvastam angol nyelven, a többit magyarul. Három könyves poszttal még adós vagyok az olvasmányok közül, de végre pótoltam a korábbi elmaradásaimat, és ennek köszönhetően az idei legtöbb posztot termő hónapot zárom: ezzel együtt ugyanis 14 bejegyzés született, vagyis kb. kétnaponta lehetett új csemegéznivalót találni a blogon. A július azért is jeles hónap, mert ilyenkor van a blog szülinapja is, idén már a 9. :) Ma pedig egyébként Rowling anyánk és Harry Potter ünnepli a szülinapját, éljen, éljen! :D 

A Témázásban ezúttal képeken mutogattuk meg a könyvgyűjteményeinket és egyéb könyves apróságainkat, volt félévzárás is, és még egy paprikás poszt is beficcent.

Augusztus végén is valami hasonlóról szeretnék beszámolni, bár az biztos, hogy beszerzésből sokkal több lesz, sikerült ugyanis megvalósítanom egy kis projektet... De erről majd akkor. ;) Szeretnék a nyári tervek és a várólista csökkentős könyvek közül is többet elolvasni augusztusban, és persze befejezni a most olvasott könyveimet, nehogy valamelyikből beragaditisz legyen. :)

A többiek júliusa:

Dóri, Nita, Nikkincs, Sister, Amadea, 

Gyűjtemény - képes poszt

Így cipeltem én is a könyveimet. ;) Forrás.

A Témázunk ehavi választottja egy képes-nézegetős-mutogatós téma lett, amiben megmutathatjuk milyenek is a: Gyűjteményeink - könyvek, polcok, csecse-becsék.

Ennek a posztnak több tanulsága is van, amikre elsőre nem is gondoltam... A legfőbb az, hogy a könyvszerelmes igazi gyűjteményét maga a könyv képezi. ;) Amikor elkezdtem összeszedni gondolatban a könyves csecse-becséimet, rájöttem, hogy sokkal inkább a könyveimet szeretném megmutatni: sorozatokat, egy szerzőtől vagy épp egy kiadótól való szerzeményeket. A fotózásnál aztán több másik tanulság is akadt: sehol sincs elég fény, a vaku elrontja a képet, de vaku nélkül életlen, vagy sötét marad..., a polcok rendetlenek és porosak (és a könyvek is sajnos :/), és semmi nem a kívánt sorrendben, egyazon polcon, vagy akár a ház egyazon helyiségében foglal helyet... Ebből következett aztán, hogy a fotózáshoz bizony kilométereket kellett menni, egyik szobából a másikba, kiporolni, lefújkodni a szépségeket, majd vissza, elrendezgetni, fotózni, és aztán újfent elpakolni, ami logisztikai problémákat állított, mert néhol hirtelen nem akart visszaférni minden ugyanúgy, ahogy volt. :D További tanulság volt még, hogy szinte semmit nem tudtam összerakni hiánytalanul, egy-egy darab biztosan elbújt valahol, vagy ténylegesen nincs itthon, mert kölcsönadtam, vagy a szüleimnél van... Így például a legnagyobb, Harry Potter gyűjtemény sem teljes a képeken. De végül nem is törekedtem arra, hogy mindent megmutassak, inkább csak adok egy kis ízelítőt a kincseimből nektek. :)  

The Crimes of Grindelwald - előzetes és képek

A Fantastic Beasts - Legendás állatok filmek második része, a The Crimes of Grindelwald idén novemberben jön, és a premier közeledtével elég sok új infó csordogál már róla. Megérkezett az új trailer, karakterplakátok, és további képek.

Nézzétek csak: 

Nagyon intenzív és mozgalmas trailer lett, annyi szent! Tetszik minden látványos és vicces eleme is, Nicolas Flamel megjelenése pedig igen meglepő volt. Ez alapján úgy tűnik, hogy megint egy akciódús, szuper forgatókönyvű epizódot fogunk kapni.

Kezdek megbarátkozni Jude Law-val is, mint fiatal Dumbledore-ral. :) 

Itt pedig az említett karakterplakátok (kattintásra megnőnek):

A barátság és a szikomorfák ereje

Edward Kelsey Moore: Szikomorfán születtem

Már régóta szerettem volna elolvasni ezt a regényt, csücsült is jónéhány listámon, de most végre kézbe vettem, és nem csalódtam. Igazi életszagú, déli történet, ami helyenként hangos kacagásra késztet, máskor nosztalgikus érzéseket kelt, és egészében véve egy nagyon pozitív kicsengésű feel-good regény, annak ellenére, hogy sok szomorú esemény is történik benne.

Fülszöveg: "„- ​Irtó ronda ez a ruha rajtad… A nagymamám varrta nekem. Szépen tud varrni, de már nem lát. – Azzal a szájába tömött egy másik karamellát, és hozzátette: – De nem ez a legrondább. Azt majd holnap veszem fel.”

Ezzel a párbeszéddel indul két kislány életre szóló barátsága az ötvenes években, és hamarosan elválaszthatatlan társuk lesz egy harmadik is, akivel a poros amerikai kisváros közismert trióját alkotják. Évtizedekkel később még mindig törzsasztaluk van Earl mindenki által kedvelt, Amennyi beléd fér nevű vendéglőjében.
Itt ebédel – családostul – a vasárnapi istentiszteletek után a három, immár középkorú barátnő is: a különös képességekkel bíró Odette, Clarice, a háziasszonyok gyöngye és a gyönyörű Barbara Jean. Már mindhárman megtalálták lelki nyugalmukat, de nem akármilyen éveken vannak túl. Hogy mi történt velük és Amerikával a megelőző évtizedekben, azt fergeteges humorral beszéli el a szerző, aki úgy mesél emberi gyarlóságokról és érzelmekről, hogy közben minden figurát megért és szeret. Edward Kelsey Moore, a chicagói csellista-író könnyes-vidám regénye kiváló szórakozást ígér."

Nyárra tökéletes olvasmány a három barátnő minden felforduláson és élethelyzeten átívelő barátsága, ami az '50-es, '60-as években indul Indianában. A központi hely, ahol mindig összegyűlnek, Earl falatozója, az "Amennyi beléd fér" (Earl's All-You-Can-Eat). Odette, Clarice és Barbara Jean különleges körülmények közt látták meg a napvilágot, de kétségkívül Odette-é a legérdekesebb sztori, ő ugyanis tényleg, a címnek megfelelően, egy szikomorfán született, és ez a furcsaság rendkívüli szilajsággal, bátorsággal, a dolgokkal való rettenthetetlen szembenézés képességével ruházta őt fel. Nem lehet azt mondani, hogy Odette a főszereplője a regénynek, mert gyakran átveszi a stafétát a másik két barátnő is, és szerintem az ő történetük, sorsuk is van olyan érdekes, csak másként. A csipetnyi misztikumot az hozza be a regénybe, hogy Odette, édesanyjához hasonlóan kapcsolatba tud lépni a szellemvilággal, és néha megjelennek neki az ismerős halottak. Furcsán hangzik bár, főleg, hogy szerény személyeik közt még Eleanor Roosevelt árnya is tiszteletét teszi, mégis illik az egész a könyv hangulatához, és nem fordítja fel fenekestül ez a kis háztáji mágia az egyébként nagyon is a földön járó történetet. Annak ellenére, hogy a könyv tele van az élet osztogatta keserű citromokkal, mint hűtlenség, halál, betegség, gyász, alkoholproblémák és rasszizmus, mégis egy üdítő limonádét tudott belőle varázsolni Edward Kelsey Moore. Csak hozzá kellett adnia ennek a három különleges, de valahogy mégis hétköznapi nőnek a múlhatatlan barátságát, az eltéphetetlen érzelmi kötelékeket, és egy jóóó nagy adag nevetést. Tudom, hogy talán nem kéne ilyen megkülönböztetést tenni, de szinte hihetetlen, hogy egy férfi szerző ilyen beleérzéssel tud írni nők közötti barátságról.

Laura Hamm fotója a szerzőről. Forrás.

Kedvenc karakterek: Odette, Lester, Nagy Earl.
Akit annyira nem kedveltem: Eleanor Roosevelt szelleme.

Kedvenc jelenetek: a megafonos, megtért örömlányos jelenet, na és az esküvő, azzal a bizonyos szép cipővel. :D Az esküvői jelenet egésze kacagtatóra sikerült, de máskor is többször hangosan kellett nevetnem, pl. a "férfifogó súlyhatáron" is. :) A papírzacskós rész is megnevettetett, ugyanakkor meg is döbbentett, hogy tényleg ennyit számított a bőrszínnek az árnyalata is?! De hogy ezt egy barna papírzacskóhoz hasonlítva hozzanak ítéletet valamiben... ejha.

Ami annyira nem tetszett: a végén a fordulat, a felesleges kör a kórházból a fáig, és vissza... SPOILER azért elég hihetetlen Odette állapotának javulása, valljuk be, megbírkóztunk volna más végkimenetellel is, elég jól megágyazott neki a szerző SPOILER VÉGE.

Érdekesség: ti tudtátok mi az a "szaletli"? Én ebben a regényben találkoztam először ezzel a szóval. Kis kerti pavilont, kerti házacskát jelent.
Egy fájó hiba: szegény Barbara Jean nevét rengetegszer elírták benne Barbara Jane-re...

"The secret to life is friendship" - az könyv mottója. 

Értékelés: 10/9 Édes-bús, mégis egyértelműen szívderítő olvasmány tapintható érzelmekkel, valódi humorral, életre keltett karakterekkel, akik hibáik ellenére, vagy épp azokkal együtt is, nagyon szerethetőek. :) Nem vált kedvenccé, vagy kiemelkedő olvasmánnyá, de igazán kellemes élményt nyújtott.

Egy jó hír még a végére: tudtátok, hogy van egy második része, ami angolul 2017. júniusában jelent meg? The Supremes Sing the Happy Heartache Blues a címe. :)

A második rész.

Az időutazó felesége a Könyvbárban

Decemberben jártam utoljára a Könyvbár&Restaurantban, amikor is Zakkanttal A fiú, akit Karácsonynak hívnak menüsort kóstolgattuk végig, és tényleg feledhetetlen élményben volt részünk. Ilyen sok idő elteltével, már igazán ideje volt egy újabb látogatásnak. Hirtelen ötlettől vezérelve ültünk be ezúttal hárman csajok, megízlelni a nemrég indult Az időutazó felesége menüt.

A könyvet még 2009-ben olvastam, és a kisebb kritikai megjegyzéseim ellenére kedvencemként tartom számon. Sajnos az emlékeim már megkoptak róla, időszerű egy újraolvasás valamikor... :) 

Audrey Niffenegger nagysikerű könyvéhez az alábbi ételeket állították össze:

• Clare „főztje” (Kacsapástétom, céklás kenyér, savanyított zöldségek)
• Az ott maradt ruha (Medvehagymás-ricottás ravioli, sonka, vajmártás)
• Ketrecben rekedve (Nyúlcomb, körtés paszternákpüré, csicseriborsó, pálinkamártás)
• Karácsonyi vacsora újra meg újra (Báránycsülök, menta, burgonya)
• Az éltető kávé (Kávé desszert csokoládéval)

Paprikás poszt az Üvegtrónról

Sarah J. Maas: Throne of Glass 

Ms Maas-szal elég furcsa a viszonyom, történt ugyanis, hogy tavaly rábeszéltek a Tüskék és rózsák udvara (ACoTaR) elolvasására, és bár nem igazán nyerte el a tetszésemet az első kötet (középszerű és kissé mehh), a lelkes unszolásra, hogy a második mennyivel jobb, folytattam és be is fejeztem a trilógiát még 2017-ben. A második epizód valóban nekem is nagyon tetszett és megkedveltem Rhysandet és Feyre-t, még fangirl-üzemmódba is kapcsoltam, és szemet vetettem a következő, rövidebb epizódjukra is (A Court of Frost and Starlight). Közbeiktatva előbb viszont elolvastam Maas másik sorozatának első kötetét, az Üvegtrónt, szintén ajánlásra, és mint azt a poszt címe is előrejelzi, nem lettünk nagy barátok... 

FIGYELEM felpaprikázott poszt! Én szóltam! Rajongók eddig, és ne tovább!

Georges Simenon: Maigret és a víg kompánia

Ahogy korábban is írtam, krimikre fájt a fogam mostanában, így a Maigret és a pikárdiai gyilkosságok után kaptam is a következő Simenon után, sőt, már egy harmadikat olvasok a sorban, de ne szaladjunk ennyire előre. ;) A Maigret és a víg kompánia még 2015-ben jelent meg az Agavénál de akkor bizony kimaradt az olvasása, és csak felkerült a polcra a gyűjteményembe. Idén beválogattam a vcs-listába is, és örömmel pipáltam ki, mert egy igazán remek darabja a Maigret krimiknek.

Fülszöveg: "A júliusi kánikulában mindenki vidékre menekül Párizsból, aki teheti, és már Maigret is indulna Elzászba Madame Maigret után, ám nyomozóösztöne másfelé téríti. Pedig mi értelme egy uzsorás hat évvel korábbi meggyilkolásán töprengenie, ha az úgyis egy kivégzett külvárosi bandafőnök lelkén szárad?

A főfelügyelő víg kompánia közepébe csöppen egy Párizs környéki zöldvendéglőben, de az összeszokott társaság mulatságát pisztolylövés szakítja félbe. Mi köze ennek a gyilkosságnak a hat évvel ezelőttihez? Mire ez kiderül, Maigret számos Pernod-t megiszik a napsütötte teraszokon, és Párizs-szerte betekint a kispolgári álszentség kulisszái mögé."

Szegény Madame Maigret hiába várja, hogy férje csatlakozzon hozzá az elzászi vakációra, Maigret bizony ha szimatot fog, akkor addig nem nyugszik, amíg az ügy végére nem jár. Hiába, hogy ez egy hat évvel ezelőtti bűntett, most egy halálra ítélt utolsó szavai mégis új információval szolgálnak és a felügyelő elindul vándorútjára, ami ezúttal sörrel, habzóborral és számtalan pohárka Pernod-val van kikövezve.
A címben szereplő víg kompánia valóban az, aminek elsőre hangzik: egy hétvégi italozásokra és táncra, kikapcsolódásra összegyűlő összeszokott kis társaság, akiknek törzshelye a kétfrankos zöldvendéglő. Maigret is hirtelen köztük találja magát, és a felszabadult hangulatban fel sem ismerik, sőt kedélyesen letegezik őt. A jókedv azonban csak addig tart, amíg fel nem bolydul minden egy pisztolylövéstől, és valaki holtan nem esik össze... Megjelennek a múlt árnyai és bár friss bűntett is akad, Maigret hamarosan összeköti a szálakat azzal a bizonyos hat évvel ezelőtti gyilkossággal is.

Nagyon szeretem azokat a krimiket amik zárt helyen vagy mint itt, csak zárt körben történnek egy összeszokott társaságban, ahol egyébként első ránézésre mindenki nagyon kedvel mindenki mást, és csak a mulatság, a szórakozás a lényeg... Tetszik, amikor a felszínre kerülnek a régi ügyek, uzsora, tartozások, féltékenység, viszonyok és megcsalások. Mert bizony sosem olyan egyszerű egy kiterjedt víg kompánia háttértörténete, mint gondolnánk. :)

Kedveltem Maigret módszereit, hallgatásán túl az erőfeszítés nélküli beolvadását a társaságba, ügyeskedéseit a gyanús fickókkal a börtöncellában, és a sok elfogyasztott Pernod hatására elnehezülő gondolatait. :)
A pikárdiai gyilkosságokhoz hasonlóan ez is egy több szálon futó, elég sok szereplős, bonyolultabb történet, és mozgalmas is, annak ellenére hogy sokat ücsörög a különféle kocsmákban és vendéglőkben mindenki. ;)
James kiváltképp érdekes szereplője a sztorinak.

A fordítás nagyon tetszett, és most, hogy az Agave két különböző Maigret fordítójától olvastam egyet-egyet egymás után, nekem Ertl István felé húz a szívem, szebb a mondatformálás, hangulatosabbak a leírások, bővebb a szókincs.

"A főfelügyelő minden gondolata átértelmeződött, minden értéke a fonákjára fordult. Valahogy másképpen látta most még az utcát, a járókelőket, a csillogó hernyóként araszoló villamost is."

Értékelés: 10/10 Kár volt soká halogatni, a harmonikus, szép borító az egyik legjobb Maigret-t takargatja. Olvassátok! :)

>ITT< meg lehet rendelni. :)

Újdonságok és hírmorzsák gyűjteménye

Forrás.

Egy ideje már aszalom ezt a posztvázlatot a piszkozataim között, de valahogy nem akaródzott elég tartalomnak összegyűlnie hozzá, hogy valóban jogosan viselje a címbe tett "gyűjtemény" nevet. ;) Mintha kicsit lassan éledezett volna minden az esőáztatta Könyvhét után, kevesebb megjelenésről csordogált infó, és annyira nagy vágyakozást nem is ébresztettek bennem a belengetett újdonságok. Azóta viszont változott a helyzet, és most lassan minden napra jut valami. Lássuk, mikre vetettem szemet, milyen apróhírek örvendeztettek meg mostanában:

Karen Marie Moning: High Voltage - rövid vélemény

"Did he think I would beg him to stay? Never. People had to want to stay, choose to be with you, or it meant nothing."

Már egy ideje befejeztem a Fever sorozat legfrissebb epizódját, a High Voltage-ot, mégsem született meg róla a bejegyzés hosszú ideig, mea culpa. De természetesen nem azért nem írtam róla, mert nem tetszett. Viszont most, több hét távlatából, és előzetes jegyzetek híján inkább egy rövidebb posztra szorítkozom. Enjoy! :)

FIGYELEM! Ez a könyv egy sorozat 10. kötete, a korábbi kötetekre nézve elkerülhetetlenek a spoilerek! 

A Song of Making eléneklése és a világ megmentése után járunk két évvel, és Mac helyett visszakapjuk Danit narrátornak, de már a megújult, felnőtt Danit. Rejtélyes dolgok történnek: a fae-k visszahúzódtak egy időre, aztán egyszercsak elkezdenek eltünedezni a felnőttek, egy csomó árvát hátrahagyva... Valami ősi és mély titok ébredezik a földben, és talán botorság volt azt hinni, hogy egy olyan rettenetes horderejű dolog, mint a Song of Making eléneklése csupáncsak visszalendíti a dolgokat a régi kerékvágásba... Ennél sokkal nagyobb változásokat hozott létre, de ezeknek idő kell(ett) a kiteljesedéshez. Ryodan egy időre elmegy, Mac és Barrons sincsenek sehol, és ami még aggasztóbb, egyik napról a másikra az ikonikus BB&B is köddé válik. Dani borzasztóan egyedül érzi magát; barátai nélkül teljesen egyedül maradt a városban. Nem csak körülötte, de vele is megmagyarázhatatlan dolgok történnek. Annak idején, amikor megölte a Huntert, keze "megsérült", és most ez a sérülés terjedni látszik, miközben valami képesség is ébredezik Daniben. Mi történik vele, és ki tud segíteni rajta, ha épp senki nincs a közelben? Halálos fenyegetést fog-e jelenteni ezentúl azokra is, akiket szeret? Küzdjön-e ellene, vagy ez valami olyasmit, amit úgysem tud megakadályozni, és el kell fogadjon? Őrlődését és az erő különféle megnyilatkozásait a múltba tekintő, gyerekkoráról és korábbi szenvedéseiről mesélő részek szakítják meg. 

“Because I know a priceless truth: when someone has done everything in their power to mangle your wings beyond recognition, to slice them to shreds so that they can never be used, there is only one way to win.

Fly.”

Igaz, hogy  60%-ig nagyon lassan építkezett a történet, sok üresjárat volt és alig történt valami, de ami utána következett, az mindenért kárpótolt. Nagy felfedezések, nagy áldozatok, nagy érzelmek könyve lett a High Voltage és egy igazán elmélyülő kapcsolaté Dani és Ryodan közt. Szeretem őket együtt, még ha kicsit néhol sziruposabb is lett a kelleténél. Ryodanen egy leheletnyit túl sokat finomított ehhez a viszonyhoz Moning, és ettől akadtak karakteridegen dolgok a viselkedésében. 

“Love doesn't build cages. It builds stairways to the stars.”

Két érdekesség, amit beleszőttek a történetbe, és nagyon-nagyon tetszett: 

Red thread és a Googolplex. :) 

És még egy kis apróság: Ryodannek megtudjuk a teljes nevét (gondolom amit ebben a pár évszázadban használt :D), és imádom! ♥
Amit pedig kifejezetten élveztem, hogy volt egy egész oldalnyi BBC-s Sherlock utalás, és én pont mostanában néztem meg a sorozatot és szerelmesedtem bele totálisan, szóval csak úgy szívtam magamba ezeket a részeket, és szinte ugráltam tőle örömömben, hogy itt is visszaköszönt hozzám a nagyszerű detektív. ;) 

"You don't grieve love; you celebrate that you had it."

10/9

Alkonyattól pirkadatig a Nyugat nagyjaival - irodalmi zombiirtás

Csepella Olivér: Nyugat + zombik

Amikor hosszú évekkel ezelőtt először gyűrűzött be a zombi-had az irodalomba, és nem csak önálló kötetek által hódította a borzongani vágyó közönséget egy lehetséges apokalipszis rémképével, hanem különféle szépirodalmi alkotásokat is megfertőzött, úgy gondoltam, ennél nem létezhet kapitálisabb baromság. Gondoljunk csak a Büszkeség és balítélet meg a zombikra. Azóta sok minden változott, és nyitottam a zombis könyvek felé (World War Z, Kiéhezettek, Feed). Egy zombikkal kevert, klasszikus alakokkal dolgozó képregény a 10 évvel ezelőtti énem számára valami olyasmi lett volna, amit élből elutasítok. Mostanában azonban jobban élvezem a furcsa kombinációkat, talán nyitottabb is lettem, és ki tudja miért, de éreztem, hogy nekem ez tetszeni fog. Habár vegyes vélemények érkeztek róla, és sokat kellett várni a megjelenésére, mégis tudtam, hogy a polcomon a helye. :) 

A kötet érdekessége, hogy közösségi finanszírozásból jöhetett létre, csak némileg csúszott a szerző a határidővel (dehát ez olyan "magyarosan" megszokott, nem? :D). 

"- Tessék, jegyajándék. 

- Köszönöm, nem hiszek a fegyverekben. 

- Pedig léteznek"

A Nyugatosok nagyjai a történetben összegyűlnek a New York kávézóban, hogy megünnepeljék Babits születésnapját. Ady, Karinthy, Kosztolányi, Tóth Árpád és Babits ötösfogatához később csatlakozik Móricz Zsigmond és Csáth Géza is. Amikor este elszabadul a pokol, és a kávéház vendégei vérszomjas, a Nyugatosok vérét követelő zombihordává változik, Kata, a pincérnő siet még a bagázs segítségére. Babits mély érzelmekkel viseltetik a hölgy iránt, és az est folyamán a veszélyes helyzet és a halál szele közelebb is legyinti őket egymáshoz. 

"BABITS: Kata! Én… Én… szeretem magát! 

KATA: Akkor tegeződjünk!"

Rendkívül szórakoztató a stílus, sziporkákkal, utalásokkal, frappáns beszólásokkal és idézetek ferdítésével van tele, és ezek nagy részéhez nem is kell akkora nagy irodalmi háttértudás, de nyilván ahhoz, hogy mindent észrevegyen az ember, ismerni kell a szerzőket és műveiket. 

Három kedvenc poénom lett, de természetesen magasan a legjobb a Csinszkás pár kocka. :D 

Forrás. A képek kattintásra megnőnek.

De szakadtam a röhögéstől akkor is, amikor Karinthy felkiáltott a zombisereget pusztítva: "Így irtok én!", és később a "Szabad-e sírni a kárpitok alatt?". :"D

"- Hoztál valami jó piát?

- Nincs nálam, csak ópiát."

Látszik, hogy Csepella Olivér szívét-lelkét beleadta a párbeszédekbe, poénokba, rímekbe, az alakok kidolgozásába, és abba, hogy kinek mit adjon a szájába. A hangeffekteket külön szeretném még kiemelni, tetszett, hogy mennyire nem szokványosak voltak: bemm, csukk, tüss, bumm-piű. :D 

Forrás.

"- Kezdjen mesélni, még mielőtt elsül a puskám. Apuskám."

A cselekménybe belevegyül egy misztikus szál is egy ősi magyar táltossal, és némi időutazással megfűszerezve. A fejezetek közt kapunk bepillantást ebbe a történetrészbe, és a végére nagyjából kikristályosodik, hogy mi köze is van a zombitámadáshoz. Szerintem a sámánozásból lehetett volna kevesebb is, vagy valami kisebb jelentőséggel bíró dolog, mert kicsit nagy falatnak bizonyult mindezt összehozni. Összességében rövidíteni is lehetett volna, és akkor talán nem fullad ki. Mert én is azt éreztem, amit a többség is kifogásolt a könyvvel kapcsolatban: az eleje pörög, teli van eredetiséggel és jó ötletekkel, és látszik, hogy átgondolt, de aztán az akciójelenetek kerülnek előtérbe, túlzsúfolttá válnak a képek, kevesebb a verbális kommunikáció, nincsenek olyan jó jelenetek, kaotikus lesz az egész. Néhol nehéz értelmezni is, mi történik épp a csata hevében, kihez tartozik egy szövegbuborék, de ennél zavaróbb az, hogy szétesik a történet is, mintha csak a feléig lett volna jól átgondolva és kidolgozva, elveszik a struktúra. A táltossal kapcsolatos misztikus dolgok szerintem itt válnak túl nagy falattá. Ezeket a részeket vendégrajzoló készítette, ahogy néhány másik képet is, ezáltal jól elkülönül az álombeli szál és a Nyugatosok jelenében játszódó. A rajzolás nekem egyébként bejött, a vendégrajzolók közül jócskán kiemelkedik Csepella Olivér stílusa, és szerintem szuper ez a sárga-fekete-fehér kombináció, és a játék azzal, hogy milyen hátteret kapnak az élők, és milyet az élőhalottak. :) A Nyugatosok figuráinak arca részletes, jellemző és kifejező lett. Jó színek, találó rajzok, és kézbevaló, kényelmes kötés. :)

(Az viszont sajnálatos, hogy ennyi év munka után, és egy viszonylag kevés szöveget tartalmazó könyvben, hogy maradhatott benne ennyi typo.)

Forrás.

"A ZOMBI-HORROR ZSÁNERÉBEN JÁRTAS OLVASÓ BIZONYÁRA MEGISMERI AZ OLYAN, ÚJRA ÉS ÚJRA ELHANGZÓ MONDATOKAT, MELYEKET BALSORS ÉS HALÁL KÖVET. ILYEN MONDAT PÉLDÁUL, HOGY: 

Ketté válunk. [Babits]"

A történet és a cselekmény lebonyolítása, maga a "rendezés" emlékeztetett az Alkonyattól pirkadatig című filmre. 

Értékelés: 10/8 Kicsit vajszívűen felpontoztam, de hát lehet erre kevesebbet adni, ha hibáitól eltekintve annyit, de annyit nevettem rajta hangosan?! :) Előre VadNyugat! :D 

Örömmel vennék kézbe mást is a szerzőtől, akár egy egész sorozat készülhetne az irodalom nagy alakjaival újszerű helyzetekben, nem akkora szentségtörés ez. :) 

Georges Simenon: Maigret és a pikárdiai gyilkosságok

A Maigret és a pikárdiai gyilkosságok, az Agave következő darabja a sorozatban, ezúttal egy olyan kötet volt, ami már korábban megjelent magyarul, Maigret és a kicsi Albert címen. Nekem azonban az eredeti címe tetszik legjobban: Maigret et son mort - Maigret halottja. A felügyelő ugyanis szinte saját halottjának tekinti a kötet elején leszúrt férfit, aki halálát megelőzően egész nap hívogatta Maigret-t, hogy követik...

Calvadosszal, sörökkel és sonkás szendvicsekkel átvirrasztott, nyomozós éjszakák várnak a rendőrségre, és az ügyről hamarosan kiderül, hogy sokkal bonyolultabb, mint amilyennek első ránézésre tűnt. Néhány további halott, egy összehangolt rendőrségi razzia és a lóversenypályán tett látogatások után lassacskán aztán összeáll a kép, és Maigret talán végre hazatérhet Madame Maigret-hez kialudni magát... 

A hangulat természetesen most is kellemesen Simenonos volt, a Szajna vizének csobogásával, a hajnali fényekkel, a rakparttal és a sok kis kocsmával, ahol Maigret és kollégái megfordulnak telefonálgatni, megfigyelni és felhajtani némi itókát. ;) A megszokottnál azonban sokkal mozgalmasabb epizód volt, és ez nem csak a bűntény összetettségéből fakadt. Maigret aktívabb, beszédesebb és valamivel pimaszkodóbb is volt ebben a részben. A Coméliau bíróval folytatott telefonbeszélgetése, és Madame Maigret hüledezése közben kétségkívül a könyv legjobb jelenete, bár csak kicsivel marad el a nagyszabású rendőrségi razziától, amit a gyilkos felkutatása érdekében tartanak egy egész városnegyedben. 

A korábbi magyar
kiadás.

Azon túl, hogy ki kell deríteni, ki is volt a telefonálgató emberke, miért találják meg másutt, mint a gyilkosság tényleges helyszíne, kik furikázhattak a városban egy sárga Citroënnel aznap éjjel, ott van folyamatosan a levegőben, a kérdés, hogy mindennek mi köze van a címben szereplő pikárdiai gyilkosságokhoz? Maigret-nek nem kevés energiát kell belefektetnie a szálak kigabalyításába. 

Értékelés: 10/9,5 Még mindig bolondul szeretem a rakpart leírását a hajnali fényben, a régi ügyek félmondatos felemlegetését, a mindig türelmes és megértő Madame Maigret-t, és ezt a kellemes és "retró" életérzést hozó nyomozást, sok-sok csilliárdos taxizgatással, fülkékből és kocsmákból telefonálgatással és rengeteg, munka közben ledöntött alkohollal.
Egyedül talán a végén nem tetszett a felvetés Maigret-től a gyermekkel kapcsolatban... Szerintem ez felesleges volt, és nem is vezetett volna jóra az ötlet.

Kiadja az Agave Könyvek. Rendeld meg >ITT<! 

Fülszöveg: "Maigret felügyelőnek nehezen indul a napja. Egy szenilis asszonyság attól tart, hogy az összes rokona meg akarja mérgezni, majd egy ismeretlen egész nap hívogatja a főfelügyelőt, mert meg van győződve arról, hogy az életére törnek. Miután hajnalban egy holttestet találnak a Concorde téren, felmerül a gyanú, hogy az előző napi telefonálóé, és Maigret úgy érzi, személyesen kell vállalnia a nyomozást. Az elkövető kézre kerítése során a kötekedő, kritikus hajlamú Coméliau vizsgálóbíróval is meggyűlik a baja. A felügyelő ezúttal is mindent megtesz azért, hogy beleélje magát az áldozat helyzetébe, és az sem okoz gondot a számára, hogy az elkövető fejével gondolkodjon, így lassan feltárulnak előtte az ügy részletei…"

A margóra: Sajnos a kötetben maradtak hibák, pedig a Simenon könyveknél elég jó szokott lenni a rosta. Elütés, névelőhiba, ragozási hiba és igekötős hiba is van benne sajnos, ami kicsit megakasztja itt-ott az élményt. Azt viszont már fordítói/szerkesztői hibának tudom be, hogy a szível és a szívlel szavakat sikerült felcserélni és nem megfelelően használni. :(
Nem értem azt sem, ebben a kötetben miért Brasserie Dauphine szerepel, mikor ezt legtöbbször le szokták fordítani Dauphine sörözőnek. 

Mid-Year Book Freak Out Tag 2018

Forrás.

Akárhogy is nézem, bizony eltelt az év fele, és ilyenkor szoktuk kitölteni ezt a "féléves könyves kiakadás taget". Idén eddig úgyis csak egyszer volt book tag a blogon, épp ideje egy újabbnak. :) 

Jó áttekinteni ilyenkor az eddigieket, bár megmondom őszintén az előző évekhez képest jóval kevesebb könyvnél járok idén június végéig, szóval nem akkora halmazból történik most merítés.

Szerencsére különféle tervekről is szól ez a book tag az év második felére vonatkozóan, úgyhogy nemcsak áttekintés, de előre tekintés is. ;) Lássuk 2018-ban miket pakoltam az egyes kategóriákhoz: 

Júniusi zárás

Forrás.

A június úgy röppent el, mintha nem is lett volna, de szerencsére a nyár még mindig tart, sőt, van akinek csak esetleg most kezdődik a vakáció, a nyaralás, a szabi. :)

A fellélegzős, hűvösebb napok nekem kifejezetten jólestek, és élveztem, hogy minden beszorult Celsiusocskát ki lehetett tessékelni egy nagy szellőztetéssel. Az olvasási kedvem is visszatérőben van, de sajnos júniusról még nem zengedezhetek nagy történeteket ilyen szempontból... Hó elején nagy lendülettel befejeztem két könyvet is (az egyiket ráadásul a vcs-listáról, hurrá!), és azt gondoltam ez a lendület ki fog tartani egész hónapban, ehhez képest viszont azóta sem sikerült bárminek is a végére jutnom. Az egyik júniusi olvasmányról még a posztot sem írtam meg frissiben. Ami késik, nem múlik, mindenképp írni fogok a High Voltage-os élményről azért. ;)  

Sajnos egy félbehagyás is nehezítette a dolgomat: alaposan megakasztott a Beartown, aminek kétszer is nekiálltam, de végül úgy döntöttem nagyon nem fog csúszni, és inkább nem erőltetem.

Ami a beszerzéseket illeti, a könyvheti beszerzéseken túl - ami valljuk be, azért elég visszafogott lett -, is lett zsákmányom még, méghozzá ajándékok révén, így összesen 5 könyvvel zárom a hónapot. Kaptam néhány használt angol könyvet is, de ezeknek egy részét nem szeretném megtartani, így nem kerülnek be a zárásba sem. 

A júniusi zsákmány tehát: 

- Csernus Imre: A harcos - könyvhét, musthave. :) 

- Veres Attila: Éjféli iskolák - reci, alig vártam a szerző új kötetét, már olvasom.

- Lugosi Viktória: Vándorhomár - szintén könyvheti szerzemény, az Ajvé nagy kedvenc volt.

- Wass Albert: A funtineli boszorkány - ajándék

- Lionel Shriver: A Mandible család - ajándék

Saját kép.

Mivel A funtineli boszorkány háromkötetes szépen megnyomja a kupacot. :) Annak idején Miamona emlékszem nagyon szerette, és már akkor el szerettem volna én is olvasni. És egyébként most esett csak le, hogy a címben nem két l van, hanem csak egy... :$
A Vándorhomárról Nikkinccsel is beszélgettünk, és egy elszólás folytán átkeresztelte Tékozló homárra. :D

Saját kép.

Ami a blogos aktivitást illeti, 10 bejegyzés született júniusban, amibe jutott egy kis témázás a bloggerkedésről, és sorozatnézős poszt is, megnéztem ugyanis végre a Strike harmadik évadát. :) Alig várom már a következő kötetet!

Jelenleg négy könyvet olvasok párhuzamosan és most már tényleg szeretném elfelejteni idénre a beragaditisz jelenségét, és inkább sorban olvasni őket. ;) A Maigret és a pikárdiai gyilkosságokat még ma szeretném befejezni, nem sok van belőle és a Throne of Glassnak is a felénél járok, pár napon belül kivégzem. Júliusra hozok elmaradt könyves posztot is, és remélhetőleg sok másik irományt is. ;) Szeretnék néhány könyvet elolvasni a vcs-ről is, főleg a krimiket, amiket a nyári tervekbe is betettem. De semmivel nem rohanok, ahogy sikerül. ;) 

A Poket könyvekkel mi a helyzet amúgy mostanság? Nem lesznek új címek? Én már nagyon várom őket! :) 

A többiek júniusa: 

Dóri, Amadea, Nita, Nikkincs, Sister,

Forrás.

Blogszülinap - 9 év

Stílszerűen a bloggerlét elemezgetése után érkezett el a jeles alkalom, amikor is örömmel jelenthetem be, hogy KILENC ÉVES lett a PUPILLA OLVAS! A szemfülesek és a régi motorosok persze tudják, hogy nem a blogspoton indult a történet, hanem a freeblogon még 2009-ben, egy szép nyári napon, amikor Lobo bejegyzéseitől megihletődve én is megragadtam a billentyűzetet - és bizony azóta el sem akaródzik engedni. ;) ♥

Forrás.

Mint minden évben, most is jöjjön egy pici statisztika, de épp csak annyi, hogy ne szaladjatok tőle világgá, és ez is csak azért, mert már hagyomány, és mert máshol nem őrződik meg ilyenformán. 

Jelenleg ezzel a poszttal együtt számolva 849 bejegyzés közül lehet böngészni a blogon, és 117 feliratkozott olvasó van. A látogatottsági számláló 336624-en áll most.  Köszönöm, hogy benéztek hozzám könyvekről olvasgatni! :)

Ide szoktam még írni a kommentek számát is, de képzeljétek, valamit változtattak, mert már nem mutat róla összesítést a blogger... Mindenesetre tavaly 5800+nál jártunk és ~1200-zal nő egy évben ez a szám, szóval hozzávetőlegesen 7000 komment érkezett már, ami szupersoknak hangzik. :) Köszönöm, hogy ezzel is élővé teszitek a blogot!

Hamarosan hozok új könyves posztot is, a lányokkal tovább folytatjuk a témázást, és olvasgatom a nyári terves és várólista csökkentős listám könyveit is tovább. A tartalom nem fogyott el, a forma marad - még ha unjátok is esetleg az állandó sablonomat :D -, szóval tartsatok velem továbbra is! :)

Köszönöm ezt a 9 évet veletek! Várlak titeket továbbra is a blogon, olvassatok, ajánljatok, böngésszetek és kommenteljetek, ahogy a csövön kifér! ;) 

Boldog 9. szülinapot a blognak! :) 

Forrás.