Limitless

A Csúcshatásról azt hiszem egy könyves nyereményjáték kapcsán hallottam először, és akkor sem túl sokat, viszont az alapötlet rögtön érdekelni kezdett. Nem a designer drogok vonzottak persze önmagukban, hanem kifejezetten ez a bizonyos felpörgetés, agyfunkció és kapacitás növelés egy speciális szerrel - vagy nevezhetjük drognak ezt is - ami szerintem azért mindenféle gyanakvás, tiltások, lelkiismeret ellenére mindannyiunkban felcsigázza a kíváncsiságot, az akarást.

Úgy esett végül, hogy a Csúcshatás c. könyvvel, amit egyébként Alan Glynn írt, sokat kerülgettük egymást, de nem lett az enyém. Még most sem az, de most, hogy nemrég megnéztük a Zemberrel a filmadaptációját, biztos hogy akarom olvasni és lehetőség szerint birtokolni is.

A film szerintem zseniális volt. A főszereplő Bradley Coopert egyébként is imádom, és nagyon jó figurát játszott most is, még lepukkant, írói válságban szenvedő csöves külsejében is, hát még miután az NZT-t beszedte. Az NZT a szer, vagy bogyó neve, ami egy apró áttetsző kis csoda. Fokozza az agykapacitást, logikai képességet, egyáltalán, okossá, értelmessé tesz, hatékonyabbá a munkában stb. Szóval szuperjó leszel tőle, és mivel ötleteid kimeríthetetlenek, kreativitásod szárnyaló, és még megnyerő és stílusos is vagy egyben, gyakorlatilag tiéd vele a világ. :) Hátulütője persze mindennek van, egy gyógyszernek meg főleg. Mellékhatások, hozzászokás, leépülés a hiányában... már ha abba belegondolunk milyen lehet egy magasabb agyi kihasználtságról visszaesni a "megszokottra", ne adj isten az alá, és elveszteni újra mindent, amit kiharcoltál, kidumáltál, kiötleteltél, legyen az kapcsolat, pozíció, munka, hobbi, hát beleőrülni lehet csak, semmi mást.

De mi van, ha mindez a sok negatívum kiküszöbölhető a szer tisztításával, módosításával, tökéletesítésével?

Te mit tennél?

Én biztos nem utasítanám vissza, avagy open your mind. :) Így is rohadt idegesítő tudni, hogy csak alig 10%-át használjuk az agyunknak. Még azt se jól.

A filmet pörgős, érdekes a narrációja, tele van izgalommal, és lehet sejteni, hogy mi lesz, de mégis nagyon érdekelt. Ja és még Robert de Niro is van benne, őt is nagyon szeretem. :))
Azt hiszem jót tett nekem hogy szüneteltettem a filmek nézését, mostanában egész jókat fogok ki a nagy szünet után :))) (mint pl. előzőleg Az éhezők viadala)

A könyvet is el fogom olvasni valamikor, amikor már kicsit elhomályosult a film emléke is. És azután újranézem a filmet! :) 

(A képek illusztrációk, forrás: weheartit.com, google.com)

Gail Carriger: Soulless - Lélektelen

Mivel fogalmazásbéli válságban és krónikus idő-, és ebből kifolyólag olvasás-hiányban szenvedék, nehézséget okoz értelmesen írnom a Tarabotti-élményről. Tetézendő a bűnlajstromot, már cirka két hete el kellett volna olvasnom, és ha különféle bürokratikus, diplomatikus blahblah, mondatni "biznisz" és előre elrendezett szerveződések miatt nem kellett volna önbörtönömben itthon csücsülni, hát akkor még Gail Carrigerrel is találkoztam volna egy remek molyos teadélután keretében a Könyvfeszten (ahova nem jutottam el, bár ilyen közel még sosem jártam hozzá!). Így csak siratom a balsorsomat, és inkább írok a könyvről - nem könnyű, mert magam sem döntöttem el, hányadán is állunk, pedig jópár órát töltöttünk egymás társaságában.

A legrosszabb talán pont az volt, hogy rajtam kívülálló okok miatt nagyon lassan tudtam csak olvasni, nagyon aprócska, úrinőhöz illő - de könyvfogyasztásban igencsak fogyókúrásnak mondható - falatokban, és ez bizony, akármennyire is mentem vissza mindig egy kicsit, mint zenka, amikor Jace még  mondani akart valamit...., nem mindig tudtam megragadni a hangulatomat, amit valahol elhagytam, hol Lord Akeldama házában, hol a bolyban, hol Ivy kalapjának tollai közt. Hmm.

Rendhagyó regény, mert fogalmam sincs hova soroljam be, de nagy szerencse, hogy már megtették helyettem, és így dobálózhatok olyanokkal, hogy steampunk (amiről eddig azt se tudtam hogy egyben is lehet alkalmazni, nem csak mint steam meg mint punk), meg urban fantasy, meg paranormális szerelmes, meg hát úgy egészében vámpíros, farkasemberes, szatirikus napernyő-regény!

...melyben egy könyvtárszobába csöppenünk, ahol hősnőnket, a nagyorrú, nagy...öööbájú, sötét bőrű, rémségesen vén, 25 éves (esélye sincs, egyértelmű!) vénlány Alexia Tarabottinkat megtámadja egy igen modortalan vámpír, aki azt se tudja mi fán terem a lélek! Pimaszság!

Alexia ugyanis lélektelen, de ez korántsem jelenti kedvességének vagy szatirikus, néha naivás személyiségének hiányát. Ő természeten túli - végre valami új fogalom a sok megszokott unikornis, vérfarkas, szellem satöbbi közt! - aki semlegesíti a természetfelettit. Már ha megfogja. Kesztyűben vagy anélkül, egál.

Másik főszereplőnk Connal Maccon, aki mellesleg lord, mancsilag meg alfahím. Nem elhanyagolható az sem, hogy igen nagy vonzalommal viseltetik a teliholdra elmékeztető kerekded idomokkal kapcsolatban, és talán a sötét bőrtónus, a kelleténél nagyobb orr és ezüsthegyű napernyő sem rettenti el, mondhatni semmitől.

A könyv bővelkedik a humorban, ironikus és szatirikus csattanókban, komolytalan történetvezetésben, szerelmetes jelenetekben (vigyázat, főleg csak 16+!). Helyenként felbukkannak iszonytató kalapok és félrekötött kravátlik, uborkák, lila bársonyzakók, viaszemberek, és persze üvöltő farkasfalka.

Kedvenc név: az angol sitcomokat idéző Miss Ivy Hisselpenny.

Kedvenc karakterek: Floote, aki majdnem furulya, és nagy tehetséggel bámulja az előtte becsapkodott ajtókat, de egyébiránt az inasok krémje!
A bétahím - már a rangja is...
Lord Akeldama - aki azonnal Lakatos Márk alakját öltötte a fejemben, és menthetetlenül az is maradt, minden allűrjével, ruhájával, beszédfordulatával, ajvé :D

Nem hagyhatom szó nélkül, hogy megválaszolatlan maradt a polipok kérdése!:O Valamint hogy kicsit lehetett volna több steam, mondjuk főleg azokból az érdekes gőzgépekből, meg laborbigyókból. De kicsit lehetett volna kicsit kevesebb is a steam, mondjuk főleg a bringóhintókat, meg kikocsikáztató kocsikat belehelősből.
És most hogy belegondolok, lehetett volna bizony több napernyő, vagy napernyőzés is!

Ezt mindet összerakni egy logikus értékelésbe, hahh, lehetetlen, de azért megpróbáltam. Ha modoros volt, tartsuk szem előtt, még mindig jobb, mintha modortalan lenne! ;)

Nekem ez most: 10/8 Furcsa és beszipolyozós - Miss Tarabotti tehet róla, ez kétségtelen! -, észrevétlenül bonyolódós, de nem túl bonyolult, komolytalanul cselekményes, de komolyan rekeszizomtornáztató regény, amiből egy nem is elég, úgyhogy van neki folytatása is, több!

U.i.: és ez spoileres lesz! Nem értettem egészen a gólem eltörlést... Vixi olyan jó lett volna névnek, hogyhogy nem kimondani kellett mondjuk visszafelé ezt, vagy ha ez a megoldás, de akár akkor is ha az, ami volt, miért volt ilyen egyszerű hogy mit kell letörölni, miért volt a homloka kellős közepén a felirat? Amúgy meg, azt gondoltam, római számok, és majd ki kell mondani a számot, vagy visszafelé a számot :D (ugyemilyenjóötlet?) de nem! Így jár, aki járatja az agyát, gondolkozok inkább tovább a polipokon, amik mellesleg bronzok! Spoiler vége!

Köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak és Borostyánnak az olvasás lehetőségét!

Terv: elolvasni angolul is, leginkább hangoskönyvben, ahogy a páratlan Oxford English még több fűszert visz bele :D, és elolvasni a képregényt, ami - minő botrány - már száguld is felém a bookdepo jóvoltából... :) 

Az éhezők viadala - a film

Leszögezem, hogy bár a harmadik részt igencsak elszidtam és lehúztam, és a második részről is erősebb kritikát fogalmaztam meg, a trilógia első részéről fenntartom, hogy nagyon tetszett, és újszerű volt (lévén, hogy nem ismerem a Battle Royale-t, aminek koppintásáról csiripelnek a verebek), és a belőle készülő film előzetese is megnyert magának. Tudtam, hogy látni szeretném az adaptációt, és nemrég el is jutottunk @Miamonával a moziba, ráadásul pont az Arénába - milyen stílszerű ott nézni a viadalalt, nemde? - és jól megnéztük magunknak a filmváltozatot. :)

És meg kell hogy mondjam, szerintem a maximumot hozták ki a filmből, és én nagyon élveztem az egészet. Kiragadták a jó részeket, jól építették fel, kellő pluszt adtak hozzá. A kézikamerázás sem volt olyan zavaró, mint számítottam rá, talán csak egyszer-kétszer pár pillanatig. Szinte dokumentumfilm-jelleget kapott ettől a kameramozgástól.

Figyelem! SPOILEREK azok számára, akik nem olvasták legalább az első részét a sorozatnak!

A szereplők szenzációsak voltak, egytől egyig. Kicsit a szokásos "a 25 évesek játszanak el 16 éveseket" zavart csak, de könnyen túltettem magam rajta. Nem is tudom kit mondanék kedvencnek... nem tudok választani. Katniss nagyon Katniss volt, benne minden kezdeti vagánysággal és ugyanakkor kellő emberséggel, hihető zárkózottsággal bizonyos jelenetekben. Olyan érzésem volt, hogy Collins meg se tudta őt írni ilyen jól, mint ahogy most meg tudták jeleníteni. A film egyik csúcspontja, és talán legjobb jelenete - de még  több ilyet is ki fogok emelni - amikor Katnisst láthatjuk az arénába engedése előtt, Cinnával. Tapintható félelmet, reszketést, igazi halálfélelmet mutatott, szívdobogást kaptam én is ettől a jelenettől, és átéreztem, milyen lehetett ott állni egy műanyag halálkapszula előtt, amelyből nincs visszaút, be kell menni, és vadászni - könyörtelenül... egymásra. A jelenet azok számára, akik ismerik a második részt, még több jelentéssel bírt így.

Cinna - Lenny Kravitz... Egy megtestesült álom. Az egyik legjobban eltalált casting. Bár nem tudom megmondani, pontosan milyennek képzeltem Cinnát, tekintve, hogy először nőnek hittem őt magát (!:D), majd pedig Sinnernek a nevét (a hangoskönyv átka néha a félrehallásosdi, főleg neveknél...), aztán meg automatikusan fehérnek gondoltam, de nem sokat foglalkoztam a kinézetével, amíg meg nem láttam a filmben, és az volt az első gondolatom, na, ő Cinna. Tetőtől talpig. :)

Haymitch. Anyám! Harrelson tökéletes! Tudom, már lassan mindenkire ezt mondom, de tényleg, nagyon jó szereplőválogatást csináltak. Haymitchet eleinte sokkal kövérebbnek, leharcoltabbnak, ápolatlanabbnak képzeltem, de később szofisztikálódott a kép bennem, és most már végképp átalakult a filmben láthatóvá. Rosszfiúsan, csibészesen, részegesen is jóképű. Viszont nagyon hiányoltam az eleje-felé azt a bizonyos kis dialógus részletet, ami nekem nagyon megmaradt a fejemben a könyvből: "So, you’re supposed to give us advice,” I say to Haymitch. “Here’s some advice. Stay alive,” says Haymitch, and then bursts out laughing."

Rue. A drága kismadár.  :') Tündéri volt a színésznő, és a játéka is.
Gale. óóóó te jóóóó ég! :D Megjelent, én meg majd kiestem a moziszékből, Miamona zavartan pillogott körbe, hogy figyelnek-e minket miattam, mert nem tudtam visszafogni a megdöbenést, hogy ez a pasi mekkora :D (és persze hogy milyen jóképű :D).

Peeta. Az én állandó kis céltáblám. Megláttam, és rosszul voltam :D hogy még ráadásul milyen egy tenyérbemászó arcú színészt választottak eljátszani őt, és nem tudtam hirtelen, hogy vajon hogy fogom tudni végignézni a filmet ilyen kemény Peeta-undorral. Aztán történt valami. Hiába húzta össze irritálóan a szemöldökét a Reapingen, és hiába olyan furán zömök alkat, amit nem tudok hova tenni, és hiába minden ellenszenvem, amit eddig nem tudtam leküzdeni, egyszercsak mégis megkedveltem Peeta-t. :O Sírt, amikor elhajtottak. Szimpatikus megnyilvánulásai voltak. Emberi volt az edzésen. Érdekes volt látnom, hogy mintha itt is az történt volna, amit a poszt elején írtam - úgy éreztem a filmesek sokkal jobb, hihetőbb, kedvelhetőbb Peeta-t raktak össze, mint Collinsnak bármely jellemzésével, párbeszédével, jelenetével valaha is sikerült a trilógiában...
Összes ambivalens érzéseim legtetejébe viszont még mindig úgy érzem, meg kellett volna halasztani ezt a szegény gyereket. :)

Effie. :) Páratlan. Bár a púder kissé sok(k) volt.
Caesar Flickerman: a tökéletes műsorvezető, tökélyre vitt kék hajjal. :) Imádom Stanley Tuccit.

Néhány apróság, mint változtatás zavart, ezek közül az egyik, hogy miért kellett kutyává tenni a mutáns farkasokat, és miért nem csinálták meg őket hasonlóra a korábban elesett játékosok mintájára (szemek!!!)? Aztán hogy Katniss miért gyalogolt úgy az erdőben mint egy úthenger, amikor ő tudott jól osonni elvileg, Peeta meg nagy zajjal csak, és ez zavarta is Katnisst? :D Végül: miért maradt ki a kenyér ajándék a 11-esből, és miért nem éheztek-szomjaztak kicsit többet?

De ezek mind eltörpültek azok mellett a dolgok mellett amik nem szerepeltek a könyvben, de nagyon-nagyon sokat dobtak a történeten és az egész éhezők-viadala-élményen, és főhajtásaz alkotók előtt értük.
1. Rue halála után a 11-es körzetbe kapcsolás, a tiszteletnyilvánítás, és a lázadás kezdete... Erőteljes jelenet volt, akkor sírtam el magam - nem is a kislány halálakor, hanem mindattól amit utána érzékeltettek még.
2. Seneca Crane és Snow találkái és megbeszélései a rózsakertben - és gyerekek, egyáltalán az, hogy micsoda jó nézőpontváltásokat, szimbolikus utalásokat láttunk, hogy belenézhettünk a gamemakerek tevékenységébe, kívülről láthattuk az arénát, a működést, Haymitchet, amint szponzorokkal jópofizik...
3. Seneca és a bogyók a végén. Mennyivel jobb megoldás volt, mint egy említésszintű megölték - vagy megölették - a második kötetben. Fantázia, dráma, hatalom!
4. HUMOR - ajvé! Csípős megjegyzések, főleg Haymitch és Effie között. Mennyire hiányzott a könyvből az ilyesmi...
5. Személyiséget adtak Catonak (a szerző helyett is).
6. A fecsegőposzáta kitűző Primmel való összekapcsolása sokkal logikusabb és jobb volt.

Ezek miatt a részek miatt megint felerősödött bennem, mennyi lehetőséget hagyott ki Collins, mennyi minden maradt parlagon, még a legjobbnak mondható epizódjában is.

Összegezve: Látványos, könyvhű, de még a könyvnél is kicsit többet adó adaptáció, nagyon jó szereplőket, színészeket felvonultató film. Nekem abszolút újranézős(elmegyünk majd a Zemberrel is rá :)), végig lekötött, izgultam rajta a sztori ismeretének ellenére is, és tulajdonképpen sokkal-sokkal jobb volt mint vártam. Én csak ajánlani tudom.

Ha az első könyv nálam 8-as volt, az első film 10-es. Alig várom a következőt, és ha így alakul ennek mintájára, talán még a harmadik, pocsék részből is elfogadható film kerekedik. :)

Imdb-n 7,6 pontot kapott a 10-ből, rottentomatoes-on 85%-ot ért el.

/A képek illusztrációk, forrás: tumblr.com, google.com/

Hugo Cabret

Brian Selznick: A leleményes Hugo Cabret

Hugo Cabret megint egy olyan olvasmány volt, amiről semmit sem tudtam előre, egy nagy meglepetés volt, egy kérdőjel. A nevet is, a könyvet is, a filmet is a molyon hallottam először, és szinte csak futólag. Boltban megnéztem a könyvet, amikor Miamona említette, hogy milyen vastag, és hogy csupa rajz az egész, de ott nem tudtam kinyitni sem, mert rajta volt minden példányon az a lezáró csík, amit nem mertem lehúzni az eladók árgus tekintetétől figyelve, mert sejtettem, hogy nem fogom tudni visszahúzni rá :D...

.

Végül Miamonától kaptam kölcsön a könyvet, nagyon köszönöm mégegyszer itt is. :) Valóban hatalmas példány, keményborítású, több mint 500 oldal, és telis-tele van 2 oldalas gyönyörűszép grafitrajzokkal, amik mesélik is a történetet tovább,  nem csak illusztrálják.

Hugo egy kisfiú, aki a vasútállomáson lakik, titokban szereli, állítgatja, olajozza és karbantartja az órákat. És még mást is figyel: a játákboltost. Akinek sorra tűnnek el apró alkatrészei, játékai, csavarjai, fogaskerekei... Vajon mire kell mindez Hugonak. Hogy kerül a képbe Isabelle, a játékos keresztlánya, és egy szív alakú kulcs? Ez derül ki Hugo történetéből. :)

Tulajdonképpen egy gazdagon illusztrált mese, ami bizonyos részletei miatt nagyon újszerű. Lekötött és tetszett, de meg kell hogy mondjam maga a filmes téma kicsit hidegen hagyott, és attól a bizonyos képtől, ahol a rakéta belerepül a holdba, hát én attól rosszul vagyok :D de már gyerekkoromban is rosszul voltam, bár nem emlékszem hol láttam. Az automata tetszett legjobban, Hugo titkos motoszkálásai, magánya, apjának története, majd pedig a sorsa, a végkifejlet.

A  rajzokon kívüli pluszképek, mások alkotásai, fényképei szerintem nagyon nem hiányoztak bele., teljesen elütöttek a könyv hangulatától.

Értékelés: 10/8,5 Öröm egy ilyen szépséget birtokolni, és kedves volt a története is, kifejezetten varázslatos élményként indul. Véletlen egybeesés volt, hogy pályaudvaron, vonatra szállva kezdtem el olvasni, ami nagyon passzolt a bevezetőjéhez. :)

A film előzetese.
Kicsit spoileres könyvtrailer.