|
Saját kép. |
Bár a mai napon még tart a
24. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, én már kitomboltam magam, szóval itt az ideje az élménybeszámolónak. Az idei fesztiválon töltöttem kinn eddig a legtöbb időt, mert az Orhan Pamukos programok pont úgy voltak elrendezve, hogy egy plusz napot be kellett iktatnom. Mindig szívesen áldozok erre a programra időt és energiát, és megyek ebbe a "hatalmas könyvesboltba" és könyvkedvelők társaságába, ami számomra a
könyvfeszt. Idén eddig egész visszafogott voltam a könyvzsákmányolás terén idén, lássuk, hogy most végül mennyi könyvvel gyarapítottam a könyvtáramat...
|
A pódiumbeszélgetés és az
érdeklődők tömege.
Saját kép. |
De előbb
Orhan Pamuk! A Könyvfesztivál díszvendégének érkezéséről már
tavaly októberben írtam, és már akkor alig vártam az eseményt, nem volt hát kérdés, hogy a vele való pódiumbeszélgetésen és díjátadón, valamint a dedikáláson is részt fogok venni. Pamukot több mint 10 éve olvastam és kedveltem meg, akkor még nem volt Nobel-díja.
Az új élet című regénye kedvencemmé is vált, és a szerzőt is mindig a kedvenceim közt tartom számon - persze ideje lenne azért már folytatni is az életmű olvasását. A pódiumbeszélgetés során D. Tóth Kriszta volt a beszélgetőtársa, az erről készült
live stream videofelvételt a
Helikon Kiadó facebook oldalán meg lehet nézni a szinkrontolmács hangjával
(Az elején nincs hang, a közepén meg visszhangos sajnos... valahol nincs fenn eredetiben?! Annyi kamera volt ott...). Én inkább élőben, angolul hallgattam őket, és nagy élmény volt. Pamuk végtelenül szimpatikus, szerény, kedves, és jó beszélőkéje van. Nagyon energikusan és inspirálóan tud beszélni az írásról, az írás szeretetéről, arról, hogyan is működik ez nála. Megfontolt, előre tervező ember. Isztambulról, családjáról, korábbi budapesti látogatásáról is szó esett, és igazán jól összerakott mondókájában mindig tudta hova és mire helyezze a hangsúlyt.
A díjátadón - Pamuk Budapest Nagydíjat kapott - Péterfy Gergely mondott remek laudációt.
Az, hogy most ebben a beszélgetésben is előkerült Tolsztoj és az Anna Karenina, végképp egy jelzés számomra, hogy elolvassam a nagy művet. :)
|
Helikon kiadású Pamuk-könyvek
színes forgataga.
Saját kép. |
Az, hogy a beszélgetésen milyen rengetegen voltak ott, már előre jelezte azt az épületeken, galériákon, lépcsőkön átívelő sort, ami szombaton a dedikáláskor kígyózott hozzá. Talán én még szerencsés voltam, mert csak 45 percet álltam kb. sorba - 1,5 órára számítottam. A sor haladt, gördülékeny volt a szervezés, de ehhez kellett némi fegyelem is, és ennek megmondom őszintén én kifejezetten örültem. Egy ekkora író-sztárnál persze hogy nem lehet perceket ott tölteni emberenként, és nincs meg az a luxus sem, hogy 2-3-4-5 könyvét aláíratod. Egyet lehetett odavinni, kinyitva, a nevedet előre felírva egy papírra nyomtatott betűkkel. Ettől persze kissé személytelenné és sürgetetté vált a program, de nekem mégis, akkor is hatalmas élmény volt, hogy találkozhattam Pamukkal élőben, és hogy azért csak sikerült elrebegni neki törökül és angolul is egy köszönömöt, amire kedves mosolyt villantott. :) Nem gondoltam volna korábban, hogy valaha lesz alkalmam őt élőben látni, pláne nem egy általa dedikált könyvet birtokolni. És miközben sajnálom is, hogy nem válthattam vele két szót, igazából pont a pódiumbeszélgetés során mondottak miatt már nem is bánom annyira, mert mit is mond ilyenkor az ember: jaj nagyon szeretem önt/az írását/ezt a könyvét/Isztambult, és hát pont erről mesélt, hogy nem szereti, ha ilyen ürességeket kap, hogy szereti valaki Isztambult, és hogy ő szereti-e Isztambult? A város iránti szeretete sokkal komplexebb annál, mint hogy ilyen mondatokkal ki lehetne fejezni. Tehát tulajdonképpen az írásai mélységéhez és saját elveihez inkább passzolt ez a fajta dedikálás, rajongókkal való viselkedés, mint egy vég nélküli jópofizás, ami ráadásul el is húzta volna a programot nagyon.
A régebbi, Ulpiusos kiadású
Az új életet vittem el magammal:
Az évszám kicsit úgy néz ki, mintha azt írta volna "zsír", ami elég vicces a címmel egybeolvasva. :D Az új élet zsír!
A háttérben a fordító, Tasnádi Edit ül.
Saját képek.
Megtartottam jó szokásomat, és hétköznap is mentem bóklászni-nézelődni és könyveket vadászni, ez így jobb volt, mert természetesen szombaton ismét bolondok háza volt, rengeteg, és még annál is több emberrel és levegőtlenséggel. Íme, ekkora a különbség egy péntek délelőtt és egy szombat délután közt:
Egyedül is szemrevételeztem mindent, de bandáztunk is blogger és molyos ismerősökkel egyaránt. Legtöbbet talán
Zakkanttal voltam, akinek külön köszönöm a velem együtt sorbanállást, sortartást, időnkénti táskamegfogást, Pamuk utáni izgatottságom csillapítgatását és minden egyéb szuper élményt a könyves dolgoktól kezdve a finom kajákig-kávékig. ;) Az ő élménybeszámolóját
>itt< olvashatjátok. Tittiékkel bolyongtam még sokat, remek volt az is, sokat röhögtünk, a tömeg és a kényelmetlenségek ellenére, és jót ettünk-ittunk a Lövőház utcában, illetve összefutottam Nitával, Lobóval, Deszyvel, Zonyikával is, és megismertem Boszit is, akinek megjegyzése nyomán - "jaj nagyon szeretem a blogodat" bevallom, fülig elpirultam. :)
Könyvruha a Líránál és L-könyvespolc a Libri kinti részlegénél. Saját képek.
Volt alkalmam közelebbről megnézni Jakupcsek Gabriellát, láttam On Sai-t, Kleinheincz Csillát, Böszörményi Gyulát, Bálint gazdát (98 éves!!!), Leslie L. Lawrence-t, Vivien Holloway-t. Velkei Zolival és Molnár Bertával beszélgettem az Agavénál, Erdei Virággal a Twisternél, Holló-Vaskó Péterrel pedig még alkudoztam is egy könyvért a Fumax standnál (és még csak nem is saját magamnak :D).
Pamukon kívül mással nem dedikáltattam, ő volt most nekem a nagy attrakció, de rajta kívül is akadtak olyanok, akikhez csak úgy kígyózott a sor, például Erlend Loe, a Scolar szerzője.
|
Prospektusok, újságok - idén nagyon minimálra vettem ezt a részt. |
|
Apróságok. A képeslapokon cseh és lengyel miniszótárak a
Visegrádi négyek díszvendégsége kapcsán. |
A korábbi évek tapasztalataiból okulva nem spájzoltam el minden prospektust-könyves magazint-könyvjelzőt és úgy alapból bármit, amit ingyen adnak, mert fölösleges. Így csak néhány papírt vettem magamhoz, pl. programfüzetet és térképet, illetve beszereztem néhány kis apróságot: Tündér Lalás tollat és ceruzát (PIM - Petőfi Irodalmi Múzeum stand), A hős olvasó kitűzőt (Manó könyvek), és a szokásos, Libris szavazáshoz járó notesz-ceruza kombót. :) Vesztemre szombaton, a kicsit jobb időben muszáj volt megnéznem a kinti
Story Shop standot is, ott viszont picit elvesztem, és nem tudtam ellenállni a különféle könyves ereklyéknek. Harry Potteres kincseim arzenálja a következőkkel bővült:
|
Griffendéles bögre, poháralátét-szett és kulcstartó. |
|
És kicsomagolva ugyanezek. :) |
És akkor a könyvekről még mindig szó sem esett... :) Az akciók a szokásosak voltak, 20% majdnem mindenütt, néhol ugye az x+x akciók, ami marhajó pl. a Deltánál, csak ugye nincs kb. egy könyvük se ami érdekelne (ami érdekelt az meg már megvan :D ), illetve a Tarandusnak volt még nagyon jó akciója, 30% alap, és molyosoknak még +10%. Az akciós dobozkák kinn voltak most is a szokásos helyeken: Jaffa, Palatinus, Animus, Saxum stb., a gond csak az volt, hogy a tartalmuk szinte semmit nem változott az elmúlt két évben. Persze ez jó, legalább nem kezdtem akciós könyveket bespájzolós ámokfutásba. ;)
A Geopen standja idén is nagyon dizájnos volt, de elfelejtettem lefotózni... Lehetett kapni zsákbamacskát náluk is most, az új kötetek mintás csomagolópapírjaiban, ajándék vászontáskával. Nem vettem, de kis híján elcsábultam rá.
|
A kis stóc. |
A beszerzett könyveik listája végül ez lett:
- Jeff VanderMeer: Borne
- Orhan Pamuk: Silent House
- Orhan Pamuk: A piros hajú nő
- Hiraide Takasi: A macskavendég
- Szabó Borbála: Nincsenapám, seanyám
- Lingea felfedező - Amszterdam
- Lingea Angol zsebszótár
A Borne reci, a zsebszótár pedig 900 Ft-os szerzemény, a többit az etalon -20%-kal vettem meg. Orhan Pamuktól most jött ki a
Cevdet Bey és fiai, családregény, ami egyébként a szerző első könyve volt, de az igazat megvallva most inkább ezt a másik kötetet szereztem be tőle, mert amaz akkora volt, hogy akarta már a fene cipelni... Lehet, hogy az ilyen monstrumokat majd e-könyvben veszem meg tőle. Van itthon tőle egy
Az ártatlanság múzeuma példányom angolul, ami akkora, hogy agyonvág, ha rád esik... annyira nem díjazom az ilyen keménykötésű oltári nagydarab large printeket. A
Silent House ezért is volt kiváltképp szimpatikus, kis szolid paperback kiadásban. Nem beszélve arról, hogy a legjobbat fogtam ki a Libra Books standnál, 2195.-ös alapárból jött le a 20%, míg más angolos standoknál (Librotrade, Oxford) ugyanezt 2990.- alapáron láttam.
Az útikönyv és a szótár félig-meddig nem is számít ;))), előbbit egy utazás reményében, előkészületként vettem, utóbbit csak úgy megkívántam, lapozgatni, olvasgatni, szókincset aktivizálni-frissíteni.
|
Kiterítve. |
Összességében nem vettem sok mindent, de azért azt be kell vallanom, még volt 4 másik könyv amit elhoztam, megbízásból illetve későbbre, ajándékba valakiknek. Így talán könnyebb volt magamat is féken tartani, mert megvolt az az érzés, hogy sok mindent vettem és sok mindennel távoztam. :) Kis hátizsákom jó szolgálatot tett.
Volt még néhány könyv, amivel szemeztem, de otthagytam őket végül, lehetséges, hogy majd a Könyvhéten meggondolom hazajöjjenek-e velem.
Rajtuk gondolkodtam:
Az Alexandra-ügy némileg rányomta bélyegét erre az időszakra és a megjelenésekre, de ettől függetlenül nagyon jó hangulatú és mozgalmas volt ez a Könyvfesztivál is. Remélem a kiadók jó forgalmat bonyolítottak, és akkor:
Jövőre ugyanitt, lapos cipő, hátizsák! :)