A Félőlény

Békés Pálos olvasásaim záróakkordja volt most A Félőlény, és nem is választhattam volna jobban, hogy visszatérhessek abba a környezetbe, ami legjobban megtetszett az írásaiban. A Félőlénnyel A kétbalkezes varázslóhoz hasonló, kedves mesét kaptam, aminek főszereplői Rakonc, Porhany és Csupánc. És persze a Félőlény, aki egész nap ki sem dugja az orrát kicsiny lakjából, amióta a szörnyek elkezdték elfoglalni a körölöttük lévő világot. Az utolsó szörnymentes terület a Kiserdő, de már itt is kémkednek a kukkoló berregények. A régi szép időkben teadálutánokat tartottak akiserdő közepén, és a Félőlény, aki akkor nem volt még félőlény, történeteket  mesélt, olvasott fel hatalmas könyvtárából. (Minden moly vágya! :)) Ennek azonban már jó ideje vége. Csatang már korábban el is hagyta a Kiserdőt, és barátait, hamarosan azonban újra megjelenik, és tájékoztatja a társaságot, a szörnyek bizony mindenhol ott vannak, és nincs más lehetőség, be kell állni közéjük... 

"Az odú tágas volt. És téres. Meg zegzugos. Lakhelynek a legalkalmasabb. Ahány helyiség, szeglet, sarok, sut, mindmegannyi mennyezetig rakva könyvvel. Csodás regék, románcok, mesék, mondák, legendák, poros, régi fóliánsok és vadonatúj sziporkázó képeskönyvek; avítt bőrkötések és tükörfényes borítókba burkolt remekművek sorjáztak a polcokon és az ágyak alatt, mivelhogy könyvek bújtak meg ott is, meg a konyhaszekrényben, de még az ágyneműtartóban is - könyvek, könyvek mindenütt!"

A történet egyszerű és rövid, vannak benne bőven mesei elemek, például három próba, amit ki kell állni, humoros is, és nem utolsósorban szeretnivalók a szereplői. Tetszett a tanulsága, és örültem, hogy nem szájbarágós.

"Köszönöm a tanácsot. De előbb a bunka, aztán a gyógykezelés. Jöjjön előbb kínhalálod, bajd azután inhalálok."

Értékelés: 10/10 Belopta magát a szívembe.

A könyvecske elérhető a MEK-en.
Itt írtam a többi Békés Pál olvasásomról: A kétbalkezes varázsló, Doktor Minorka Vidor, Lakótelepi mítoszok.

/A kép illusztráció, forrás: tumblr.com/

Békés Pál: Lakótelepi mítoszok

"... a legelenyészőbb esély is kikényszeríti a próbát; olykor bele kell pusztulni valakinek, hogy a többiek újra nyugodtan legyinthessenek: úgyis lehetetlen."

 

Nagy reményekkel vágtam bele a Lakótelepi mítoszokba, most hogy úgy alakult, valahogy sorra veszem Békés Pálnak a MEK-en is elérhető írásait, és mivel A kétbalkezes varázsló nagyon tetszett, és Doktor Minorka sem volt rossz, valami hasonlóra számítottam.

Nem azt kaptam, mert ez inkább novellafüzér, nem mese, és voltak benne olyan pontok, ahol nagyon rossznak tartottam az egészet. Egy lakótelepen élő fordító mindennapjaiba pillanthatunk be. Úgy éreztem magam, mintha A kétbalkezes varázsló egyfajta felnőtt verzióját kaptam volna meg, a csövekkel, hangokkal, labirintusokkal, elromlott dolgokkal, szomszédmizériákkal. Csakhogy nekem ezekből jobban tetszett a mesés változat. Lásd: drótok vs. Drótorján család :D Egyértelmű. ;)

Vissza kellett néznem a címeket, hogy eszembe jusson mi is volt ami tetszett (khm. Igen, hát öregszem na. :))

Az elején, a legelső részt nagyon ajánlom, elég aktuális is a Tótisz-féle fordítási felbolydulás (aki nem tudja, legjobb, ha a leiterjakabon keresgél) miatt, merthogy ebben a pár oldalban a fordító fordítóhoz méltóan vért izzad, hogy megpróbáljon egy mondatot tökéletesre magyarítani :)

Tetszett még a Balkáni vacsora a Volt egyszer egy telefon, a Leíró gyakorlatok és a Dzsunga tufák.

A többi, ha jobban belegondolok elég vacak volt, vagy elrugaszkodott, vagy értelmetlen, vagy csak simán lassú és untató, és még csak nem is lyukadt ki sehova. Háyra emlékeztettett itt-ott, ami nálam negatív.

Értékelés: 10/5 Egyszóval: az eddigiek alapján mást vártam, és ez nem igazán kötött le, sőt a történetek nagy részét, a kiemelteken kívül eléggé utáltam. Nem maradandó.

U.i.: A borító borzalmas.

Most látom, van belőle film is.

Békés Pál: Doktor Minorka Vidor nagy napja

Ahogy A kétbalkezes varázsló, úgy más Békés Pál írások pozitív értékelései is szembefutottak velem már néhányszor, és mivel nemrég nagyon tetszett Fitzhuber Dongó története, következhetett Doktor Minorka is. :) 

Bevallom őszintén, nekem ez a cím semmit nem mondott. Nem tudtam ki vagy mi Minorka, és valószínűleg a Doktor Bubó miatt egy bagolyra asszociáltam belőle, de legalábbis valami kedves, kedélyes háziorvos figurájára. Nagy volt így a meglepetés, amikor kiderült, hogy Doktor Minorka nem ember, és nem is az orvostudomány jeles képviselője…

A történet egy kedves mese, egy piacon eltöltött igen szoktalan napról, amelyben szerepet kap egy varázslatos tollseprű, egy fogszabályzós kislány, egy bölcsész tyúk, egy neurotikus jótündér, számtalan kofa és hentes, és persze egy nagy lila kalap és annak tulajdonosa, Teréz néni.

"– Nekem milyen hangom van?
– Neked mindegy, hogy milyen hangod van, mert a Ferihegyen töltötted a gyermekkorodat és süket vagy, mint a fajd, úgyhogy állj félre, édes fiam!"

Kedvenc fejezetek: 3. és 11. Aki olvasta, tudja miért. :)
Kedvenc karakter: az ecset-kefe-pemzli árus, Dorka

Értékelés: 10/7,5 Tetszett, és elszórakoztatott, de A kétbalkezes varázsló nekem egy kicsit többet adott, ez egy egyszerűbb történet, egyszerűbb tanulságokkal. Szerencsére itt sem szájbarágósan, hanem valódi humorral.
Örülök, hogy felidézte a Nyár van nyárt, a kánonozást is. :)

U.i.: A műlovar mind csalárd, ne feledjük!

A könyv megtalálható a MEK-en.
Film is készült belőle 1987-ben.

Békés Pál: A kétbalkezes varázsló

Első és legfontosabb pont és kérdés: vajon nekem miért nem olvastak fel Békés Pált kiskoromban? 

Második, legkevébé sem kevésbé fontos sarkalatos pont: ez a mese tündéri.

Fitzhuber Dongó, a mi kis kétbalkezes varázslónk az iskolából kikerülve egy unalmas körzeti varázslóhivatalba kerül (Istenem, mit derültem ezen, hogy körzeti varázsló van :D...), ahol előreláthatólag vagy meghal az unalomban, vagy még a porszemeket is méret és fényben való csillogás szerint rakja növekvő, majd csökkenő sorrendbe, esetleg elmenekül minél messzebbre, de hogy varázslótudományát nem fogja senki felkutatni, az ziher. Dongó azonban találkozik Éliás Tóbiással (egggggy tál dödölle..., jutott eszembe nevének minden egyes elolvasása után, az összesen legalább 100 tál dödölle lesz :))), és a kétbalkezes varázsló és az égszínkék pizsamás kisfiú együtt indulnak útnak egy többé-kevésbé megbízható varázskódex társaságában, hogy mesét keressenek. Bizony. Valódi mesét, ami megtörténik. :)

A lakótelep emeletes házában átélt nem mindennapi kalandok egyszerre aranyosak, és elgondolkodtatóak. Imádtam a nyelvezetét, a humorát, és azt, hogy úgy tudott bájos lenni és homlokomra csapósan bolondos, hogy nem éreztem erőltetettnek. Hamisítatlan mese, a meséről.

"Nincs szomorúbb dolog a világon, mint amikor egy kezdő iskolás fiú, akit csúfolnak a neve miatt, meg egy kezdő varázsló, akiről az a hír járja, hogy kétbalkezes, együtt üldögélnek egy lakótelepi ház ötödik emeletén, és egyikük sem tudja, hol találhatna egy iciri-piciri mesét."

Nagyon tetszett Békés Pál, el fogom olvasni a többi könyvét is, A félőlény és Doktor Minorka már így is tervben voltak.

Kedvenc nevek: Fitzhuber Dongó, Drótorján család. :)

Értékelés: 10/10

Megj.: gyermeknek majdan felolvasandó. :)