Karakterek sírboltja felett merengve

Forrás.

A Témázunk ehavi választottja egy kissé komor és komoly téma lett, aminek fedőneve: R.I.P. - kedvenc karakterek halála, a halál és gyász tematikája a könyvekben. Bevallom őszintén nekem erre a témára már hónapok óta egy kész kis gondolat csokrom volt, mert nagyon bevésődött számomra a kedvenc, vagy kedvelt karakterek halála a könyvekben. Néha felér egy arculcsapással, amikor a szerző egyszerűen elteszi láb alól az addig kulcsfontosságúnak tűnő szereplőt, vagy csak olyasvalakit, aki tetszik nekünk a sztoriban, szimpatikus és mégis hirtelen meg kell válnunk tőle. 

Gyakori az is, hogy egy-egy szereplőt azért tüntet el az író, hogy a hősnek ne legyen már segítsége, egyedül kelljen végigmennie az úton, a nehézségeken amik rá várnak, és a személyiségfejlődés szempontjából is fontos ilyenkor ez a veszteség. De még ha elkerülhetetlen és kiszámítható is egy-egy mellékszereplő vagy fontos szereplő halála a könyvben, néha akkor is nehéz feldolgozni, vagy villámcsapásként ér a történés... 

Számomra a legemlékezetesebb karakterhalál a Harry Potter és a félvér hercegben szerepel, SPOILERes a következő bekezdés azoknak, akik nem olvasták ezt a részt, és nem szeretnék tudni, hogy kiről beszélek. 

Emlékszem, hogy épp nyaralni voltunk a szüleimmel, amikor a frissen megjelent hatodik kötetet olvastam, és hiába volt ott a meleg, napsütéses olasz tengerpart, engem úgy megrázott Dumbledore elvesztése, hogy tényleg szabályosan gyászoltam őt napokig. Rettentő rossz hangulatom volt, magán a jeleneten pedig zokogtam, mint a záporeső, és hát a veleje pedig csak később esett le, ezért masszívan utáltam Pitont (Snape-et) egy pár hétig... A halál jelenet után még volt azért jópár fejezet, de kipeckelt szemmel és kislámpával hajnalig olvastam, és befejeztem a könyvet még aznap. Dumbledore halála rendkívül megrázó, és főként azért, mert bár vétett hibákat, mégis pont a hatodik részben kerül közel hozzánk és Harryhez, lesz nagyon emberi és esendő, közeli és sokkal közvetlenebb is.

Forrás.

A hetedik rész aztán egy egész "halállistát" tartogatott, kezdve Hedviggel, akinek az elvesztése nagyon szíven ütött, mert Harrynek nagyon fontos volt, és a egyedüllét egy következő lépcsőjét jelentette. Fred Weasley is szívszorító, és főleg a későbbi, rajongói mémek ütik szíven még az embert vele, velük kapcsolatban. Persze összességében csoda, hogy csupán egyetlen Weasley halt meg a nagy csatában, mégis szívszorító veszteség. Nagyon sokáig egyébként azt hittem, hogy Rowling anyánk lesz olyan kegyetlen, hogy Ront veszi el... Hálistennek nem így történt. Dobby elvesztése is örökre megmaradó emlékkép... JKR nem egy George R. R. Martin, de azért bőségesen megtépázta a lelkünket. :")

A következő emlékezetes halálok A Gyűrűk Urából valók,  SPOILERES bekezdés azoknak, akik nem olvasták, vagy nem szeretnék tudni, hogy kikről beszélek. 

Amikor gimnazista koromban olvastam a köteteket, olyan mérhetetlen módon meglepett Gandalf halála - mert ez volt az első igazán komoly karakterhalál, amivel találkoztam azt hiszem (bár most egy pillanatra beugrottak az indiános könyvek is hmm) -, hogy még az asztali naptáramba is felvéstem arra a napra: Gandalf lezuhan! Nagyon megrökönyödtem, hogy így elveszíthetünk egy igazán fontos és bölcs, nagy alakot egy könyvben... Aztán amikor újra színre lép, annak megint csak nyoma volt a naptárban egy vidám "Gandalf nem halt meg!" felkiáltás által. :D 

Boromir halála is igencsak erőteljes volt, bár bevallom, nekem az a filmből jobban rémlik... "(...) testvérem, vezérem, királyom..."

Forrás.

A könyvtolvaj egy igazán különleges regény, és nem csak egyes szereplőinek halála miatt kötődik szorosan a halál témaköréhez. Markus Zusak regényében a halál a narrátorunk, aki kézen fog, és végigvezet a történeten, és csodaszép líraisággal mesél. SPOILER Az áldozatok listája nem rövid, de természetesen nem kérdés, hogy Hans Hubermann volt az, akiért a legtöbb könnyet hullajtottam... Rosáért is persze, nem kevésbé. SPOILER vége. 

Hogy a magyar szerzők és könyvek közül is hozzak egy példát, meg kell említenem Szabó Magda Az ajtó című kötetét. SPOILER itt is, ha nem akarod tudni!  Emerenc halála a karakter részletessége és nagysága miatt és persze a körülményektől különösen megrázó. 

A régebbi posztomból idézek Emerenc alakjáról, mert ennél jobban most sem tudnám őt szavakba önteni: "Emerenc alakja zseniális. Elképzelhetetlen hogy ilyen volt, és mégis elhiszem, hogy pont ilyen volt, ahogy meg van írva. Őrült és bölcs egyszerre. Mániákus, érthetetlen, mégis tiszta, világos. Egyszerre volt dacos kölyök, irgalmas szamaritánus és ateista szűz mária."

Sokat sírtam olyan könyvek kedves karaktereiért is, ahol valamilyen betegség volt a porondon, pl. Jodi Picoult My Sister's Keeperén, vagy John Greentől a The Fault in Our Starson.

És még felsorolásszinten: Anna Gavalda: 35 kiló remény, Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége, Fredrik Backman: A Man Called Ove. 

Különös és egyedi könyv a Harmónia, amiben a halál egy sor öngyilkosságban is megjelenik. A Caprese salátáról sajnos már mindig a könyv ikonikus jelenete fog eszembe jutni... 

Forrás.

Nektek mi jut eszetekbe a halálról a könyvekben? Kit sirattatok meg leginkább, melyik karakter elvesztése fájt nagyon? 

A témát még nagyon sokfelől meg lehet fogni persze, én tényleg a karakterekre koncentráltam inkább, de kíváncsi leszek, a többiek merről közelítenek. A gyászfeldolgozásban segítő könyvek, gyásszal kapcsolatos regények is nagyon fontosak szerintem, de erről kevesebbet tudnék írni. 

A témához bátran lehet csatlakozni saját írással, vagy csak mondjátok el a véleményeteket kommentben. Ha írtok, szóljatok nekem, vagy bármely más témázónak és belinkelünk titeket is!

A többiek témázós posztjai a halálról és gyászról: 

Reea, Anett

Utóvéd (később csatlakozók):