Sylvain Neuvel: Ébredő istenek

Az Alvó óriások folytatása, a Themisz-akták második kötete hatalmas meglepetést okozott nekem év végére. Kicsit hosszúra nyúlt ugyan az olvasása, vagy legalábbis úgy tűnhetett, hogy sokáig olvasom, de a java részét egy nagyobb falatban kebeleztem be, annyira izgalmas és pörgős volt ugyanis. Ritkán fordul elő, hogy egy könyv tényleg teljesen magával tudja ragadni az embert, és néhány napig abban a világban élünk a fejünk búbjától a talpunkig. Az Ébredő istenek most ilyen élményt tudott nyújtani. :)

Fülszöveg: "Egy ​ismeretlen, nem a mi világunkból származó robot jelenik meg Londonban. Kolosszális alakja az egész város fölé tornyosul, de nem mozdul. Vajon egy békés kapcsolatfelvétel vagy egy invázió előfutárával állunk szemben?

Minden gyereknek van rémálma. A kis Eva Reyesénél azonban csak az lehet ijesztőbb, hogy a halálról és pusztításról szóló apokaliptikus képek megvalósulni látszanak…
Dr. Rose Franklinnek nincsenek emlékei az elmúlt pár évből. Az idegenek, akiknek dolgozik, azt mondják, hogy meghalt, és visszahozták az élők közé. Az égető kérdés azonban nem csak a hogyan, hanem a miért is…
Kara Resnik és Vincent Couture egymásba szerettek a háború alatt, és azóta békére leltek. Ők jelentik az egyetlen védvonalat a Föld és aközött, ami feléjük tart. De egyelőre még ők sem tudják, hogy hazugságban élnek…
A férfinak pedig, aki azt állítja, hogy mindenre tudja a választ, megvannak a saját indítékai. Vannak dolgok, amiket nem árulhat el, és vannak dolgok, amiket nem fog…
Mindannyian egy epikus kirakó apró darabkái. Egy olyan rejtélyé, amit az idő keletkezése óta próbálunk megfejteni. Sylvian Neuvel még több izgalommal jelentkezik 2016 egyik legnépszerűbb sci-fijének folytatásában, és most sem okoz csalódást."

Az előző kötethez hasonlóan dokumentumregény-szerűen folytatódnak a Themisz-akták: privát naplóbejegyzéseket, beszélgetéseket, interjúkat és hangfelvétel átiratokat kapunk. Ez az "aktás" narratíva engem  nem zavart az előző kötetben sem, sőt frissnek, érdekesnek éreztem, bár sokakkal ellentétben pörgősnek nem. A második kötetben ez is változott, számomra is nagyon sodróvá vált a formátumtól is, bár azt hiszem elsődlegesen a cselekmény vitt magával. Vannak, akik kifogásolják, hogy életszerűtlenné válik néhol a leírás, főként az akció közben elhangzó sutább mondatoktól, ami a megértést, elképzelést segítik az olvasónak... Megértem ezt a kifogást, talán ki lehetett volna küszöbölni néhány beillesztett hozzáfűzéssel, amit az akták rendezői (?) biggyesztenek oda, de igazából engem mégsem tudott ez megakasztani.

A történet az Alvó óriások befejezése után cirka 10 évvel folytatódik, amikor is egy újabb, hatalmas óriásrobot tűnik fel, méghozzá London kellős közepén... A monstrumot ezúttal nem kellett összerakni, egyben jelenik meg, egy szempillantás alatt, mintha odateleportált volna... Vajon kik a pilótái? Milyen szándékkal érkezett? Mit kezdjenek vele, elkerüljék, megtámadják, kivárjanak? Themisz is tud vajon teleportálni? A világ felbolydul, pedig az igazi aggodalomra csak később lesz okuk, amikor valóban bekövetkezik egy pusztító támadás, és amikor a világ nagyvárosait szinte egyszerre "szállják meg" újabb és újabb óriásrobotok... A Földvédelmi Csapatok, Dr. Rose Franklin (az új!), Kara Resnik és Vincent Couture, a titokzatos kérdező ember, és a hadi és légierők együttesen próbálják elhárítani a veszélyt, ami elsőre lehetetlen vállalkozásnak tűnik. Hogy hogy kerül képbe egy Eva Reyes nevű, látomásokkal megáldott - vagy megvert? - kislány, és Mr. Burns a Kung-Pao csirkéje társaságában vajon ad-e valami használható jótanácsot... ahhoz már el kell olvasni a könyvet, nem árulom el.

Annyit azonban mondhatok, a könyv rendkívüli izgalmakat tartogat, nagyon eseménydús, okosan van kitalálva, felépítve, folyamatos feszültségben tartott, és mindeközben Neuvel azért képes volt betoldani elgondolkodtató vagy épp kicsit érzelmesebb momentumokat is. A szerző nem bánik kesztyűs kézzel a szereplőivel; néhány karaktertől sajnos búcsút kellett venni, és rettentően sajnáltam őket, de aztán ismét elvonta a figyelmem valami más, miközben minden egyes akta villámgyorsan ugrált a Föld különböző pontjai közt. Hol New Yorkban voltunk, hol Londonban, hol Kansasben, miközben gyors pillantásokat vetettünk az óriásrobotoktól megszállt nagy lakosságszámú városokra is: Kalkuttára, Delhire, Johannesburgra vagy Tokióra.

Előkerült újfent Dr. Alyssa Papantoniou is, és vele együtt jött egy sor érdekes genetikai kérdés, az idegenek DNS-e, a robotok által kibocsátott gáz/köd hatásának vizsgálata, a különféle genetikai pontmutációk a túlélőknél... Nagyon egyszerűen, mégis érdekfeszítően tudta mindezt tálalni Neuvel. :)

Eva feltűnése üdítő színfolt volt, ugyanakkor nagyon féltettem is szegényt. Kara és Vincent kapcsolata kedves volt számomra a maga rendhagyó tökéletlenségében. A kérdező idegen személyét mindig is sok-sok rejtély övezte, és ez most sem változik... de Mr. Burns is legalább olyan rejtélyes. Rose elmélkedése, önnön létezésének megkérdőjelezése, és kételyei nagyon izgalmasak voltak, és azt hiszem most sem értem teljesen, mindenesetre tényleg nagyon nagy szüksége volt rá a világnak, annyit mondhatok. ;)
Maga a megoldás kicsit kidolgozatlannak tűnt elsőre, de örülök, hogy prezentálva sem úgy volt, hogy jujj, most sz*rtuk a spanyol viaszt, hanem a szereplők is tele voltak aggodalommal a küldetés sikerével kapcsolatosan.
De persze leginkább az tetszett, ahogy a regény lezárult: az utolsó mondat egy hatalmas és szerintem rendkívül felcsigázó cliffhanger. Alig várom a folytatást!

Értékelés: 10/10 Hihetetlen vagy sem, belepistultam ebbe az óriásrobotos doku sci-fibe... Magam sem gondoltam volna, de szinte kedvenc kategória lett. :) Aki nem kedvelte annyira az Alvó óriásokat, az is feltétlen olvassa el, mert ez a kötet bizony szintet lép!

Kiadja az Agave Könyvek.
Rendel meg >ITT<!


U.i.1: És mivel mindig kritikával illettem mostanában a szerkesztést, ezúttal csakis dicséretet érdemel, alig találtam bármi bennmaradt elütést, zavaró hibát. :)
U.i.2: Ez volt a blogon a 800. bejegyzés! :)