Imprudence

Gail Carriger: Imprudence (The Custard Protocol #2)

A Custard Protocol a The Parasol Protectorate (Napernyő Protektorátus) utáni spin-off. Az első részét, a Prudence-t tavaly év elején olvastam, és nos... voltak fenntartásaim, nem igazán tetszett, sok hibája volt. Nem is voltam benne biztos, hogy befizetek még egy körre ugyanezen a vonalon, most mégis úgy esett, hogy elolvastam az Imprudence-t. Nagy bánatomra nem vagyok elégedett most sem.

FIGYELEM! Spoilerek lehetnek azok számára, akik nem jutottak el legalább három kötet olvasásáig a Napernyő Protektorátusban. 

A kötet megint egy léghajós kirándulás, és sajnos ugyanazokat a hibákat halmozza benne Carriger, mint eddig. Szaladgálás, hajkurászás, támadások, fejetlenség, akció... Hol a kellem és a báj, a kedves romantika és a fantasy-háttér kibontakoztatása igazán jó szarkasztikus humor közepette? Ez a sok akciójelenet csak felesleges időhúzás, miközben Carriger már képtelen bármivel is kitölteni a történetet. Ennek megfelelően az akciódús jelenetek közben paradox módon nem történik semmi a szereplőkkel, és ha mégis, az is csak addig érdekes, amikor a régi jó karakterek felbukkannak, és Alexia és Lord Maccon kalandjaiba nyerünk ismét kicsit bepillantást. A falka sorsa, vagy a shape-shifting alku például rendkívül izgalmas volt, és érdekelt volna még több is róla, ehelyett elhajózunk Rue-val az eseménytelenségbe.
Az új, fiatal szereplőgárdát továbbra sem sikerült személyiséggel felruházni. Az pedig a slusszpoén, hogy némelyiket összekevertem a Finishing School sorozat alakjaival, annyira jellegtelen mindenki.

Amit szerelmi szál címén kapunk, az rettenetesen zavarba ejtő volt, mint egy rossz tini-szürkeötven, vagy a Romana-füzetek egyszerre nyálas és túl technikai leírásai az aktusokról. Quesnel és Rue felfedezik egymás testét - de most komolyan, szerelmes szárnypróbálgatásaikról ennyi részletet kell közölni? Még ha humorosan jönne elő, de tényleg elmagyarázzák, hogy most milyen "leckét" vesznek éppen. Még könyvből is tanulmányozzák a csókot. Komolyan, hány éveseknek szól ez így? :O Awkward. Ráadásul továbbra sem érezni semmi kémiát az állítólagos szerelmesek között.

Egyébként pedig teljesen felesleges volt más vér-állatokat is behozni a képbe. Ez a véroroszlánozás, és a különféle kalamajkák belőle közel sem voltak olyan érdekesek, mint ha maradtunk volna a jó öreg vérfarkas falkáknál és a vámpíroknál.

Forrás.

Egy jó pont még: Floote előkerül! Na de kérem, ezzel megint hova lyukadunk ki? Hogy a régi karaktereket sírjuk vissza... Rue-ék szörnyű haloványak.

Értékelés: 10/2 Csapjon mindenki a kezemre, ha valaha újra Carrigert akarnék a kezembe venni. Egyre silányabb az egész. Csakis az eredeti Napernyő Protektorátust fogom újraolvasni valamikor, ha elmúlik a keserű szájízem. 

Carriger meg próbáljon írni valamit végre, ami nem YA, újra humorosan kedves, és a romantika és az urban fantasy kellemes elegye, sok szarkasztikus párbeszéddel, nem ilyen a semmiért rohangálós semmit. Bár, már mindegy, úgyis elvesztettem a bizalmamat...

Lesz egyébként még ennek is folytatása, Competence címmel. 

Érdekes szavak, kifejezések:

desultory -felületes, ötletszerű, kapkodó

kipper - füstölt hering

maudlin - érzelgős, szentimentális