Ezt a részét a Fever sorozatnak azért szeretem különösen, mert élénken él az emlékezetemben, hogy vetettem bele magam a harmadik kötet függővége után, és hogy hogy nem tudtam letenni se, talán egészen a 70. oldalig. Az általánosítások, mint hogy milyen sötét, és egyre sötétebb lesz a sorozat - mint ahogy a főszereplőnk, Mac is - nem mondanak szinte semmit. Nem mondják el ugyanis, hogy mennyi igazán szexi, túlfűtött pillanat van benne, amik sosem billennek át közönségesbe. Vagy hogy milyen szívdobogtató és szívfacsaró jelenetek következnek. És persze azt sem, hogy ez a rész milyen izgalmasan szörnyű cliffhangerrel zárul, amikor pedig már azt hittük, az egész sorozat legkegyetlenebb függővégén túl vagyunk...
Ez a poszt Karen Marie Moning Dreamfever (Rossz hold kelt fel) című kötetének újraolvasása kapcsán íródik. A poszt végén találtok linkeket a többi újraolvasáshoz, és az eredeti ajánlókhoz is.
Kicsit bajban vagyok, mert nem készítettem semmi feljegyzést, miközben újra átrágtam magam a könyvön, így valószínűleg annyi apró nüansz nem kerül most elő.
Inkább leírom, miért is szeretem annyira ezt a kötetet.
Barrons. Ez a szó már itt állhatna önmagában is, mindenféle magyarázat nélkül, mert ugyebár, ahogy Mac mondaná, it speaks volumes.
Barrons a Férfi. A fixa ideám. Hűvös arroganciája, elterelései, hárításai mögött, ebben a kötetben végre kicsit a kulisszák mögé pillanthatunk, több szempontból is. Nem tudok elképzelni jobb módszert, mint amit Moning kitalált, hogy megmutassa nekünk Jericho Barrons gyengéd és törődő oldalát. Első alkalommal amikor olvastam, én megkönnyeztem, ahogy elkeseredetten próbálkozott kihozni Macet a pri-ya létből, a zenék, család, ünnepek, emlékek felidézésével, mindennel ami Mac számára fontos. Arról már ne is beszéljünk, hogy egyéb próbálkozásaiban is khm, milyen lelkesnek mutatkozott.. :) Moning úgy tud szexjeleneteket írni, hogy az nem tolakodó, nem blőd, nem zavaró, hanem egyszerűen szexi, és erotikus, és nem villant többet, mint kéne. Azzal pedig, hogy mindez nem öncélú, hanem igenis fontos szerepe van a sztoriban, engem megvesz kilóra.
"I admit nothing. You want truths from me? See me when you look at me."
Mac. Erőteljes személyiségfejlődés. Pink Macből Black Mac (arról nem is beszélve milyen jókat lehet derülni az I'm Mac, and I'm back jellegű megnyilvánulásokon :)). Mac 4.0 egy lelkileg és fizikailag is erősebb, kemény csaj, aki kiáll magáért, és már-már egyedül is boldogulna, annak ellenére, hogy a falak leomlottak, és teljes a káosz.
"Regardless of how many people I surrounded myself with, no matter how many friends and family I loved and was loved by in return, I was alone at the moment of being born and at the moment of dying. Nobody came with you and nobody went with you. It was a journey of one."
Kedvenc jeleneteim ebben a kötetben: (Kis SPOILERek lehetnek azon számára, akik még nem olvasták a köteteket!)
 |
| A kedvenc borítóképem |
- Mac és Barrons önfeledten táncolnak...
- Dani és Mac, ahogy a térképet nézegetik, és kiderül, hogy mennyi ember halt meg a falak leomlásakor. Moning mindenesetre nem aprózta el.
- Mac, amint a bokrok mögött kihallgatja szüleit Georgiában.
- A Hall of All Days. A lehetőségek, az emlékek végtelenje... Belegondolni is borzongató, ott lenni: szinte életveszély.
- A sidhe-seerek Mac és Rowena egyezkedései, már-már politizálása
- IFP-k :D Interdimensional Fairy Potholes. A név is, az ötlet is nagyon tetszik. Persze rémisztő is, főleg azok a hatalmas húsevő kolibrik... :)
- Kiderül, hogy kilencen vannak. Wow még mindig, akárhányadszorra is.
'What? No questions, Ms. Lane?' I'd pulled a Barrons and said coolly, 'Good night, Barrons."
 |
| Igen, bedobom a meztelen pasit! :D |
Amit pedig észrevettem, és egy kis apróság csak, de annak fényében, hogy már ismerem a történetet, egész más színezetet kapott, az V'lane és Barrons egy beszélgetése. SPOILER!!! V'lane megfenyegeti Barronst, hogy ha ez és ez, akkor megöli. Barrons válasza az I'll kill you-ra, pedig nem más, mint egy egyszerű kis, sokat eláruló mondatocska: "As if you could." Pfff. Nesze nekünk az arcunkba, de fogadjunk mindenki csak a kakaskodás részének hitte az itt elhangzó párbeszédet. :) SPOILER VÉGE!
A végéhez való felvezetést kicsit hosszúnak éreztem, és sok a belső monologizálása Macnek, de ez igazán nem rontja az összképet (csak nem kell félévente újraolvasni és akkor nem tűnik fel :D)
A befejezés észveszejtő, és bár most nem dobogott úgy a szívem, azért első alkalommal olvasva nem kis meglepődést okozott, majd kipattantak a szemeim a helyükből.
Ms. Moning, I am a fan forever. :)
A korábbi posztok:
A Darkfever első olvasásakor. (1. rész)
A Bloodfever első olvasásakor. (2. rész)
A Faefever első olvasásakor (3. rész)
A Dreamfever első olvasásakor (4. rész)
A Darkfever újraolvasása poszt..
A Bloodfever újraolvasása poszt.
A Faefever újraolvasása poszt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése