Poszt-turkáló: Für Elise

Forrás.

Már régóta szeretném, ha minden korábbi Szabó Magda könyvről írt bejegyzésem itt lenne a blogspoton is, úgyhogy az Örömhozó, bánatrontó után folytatom a sort egy klasszikussal, a Für Elise-zel. A poszt-turkáló rovatban a freeblogról elveszett posztokat hozom át ide, már persze csak azokat, amiket érdemes, és azt gondolom Szabó Magdából mindig érdemes megmenteni bármilyen kis szeletet is.

Az eredeti bejegyzés 2011. 09.26-án született.

Szabó Magda: Für Elise 

"Én megőrzöm titkos vágyaid, mindig, mindig. Én ismertem minden álmodat, mindet, mindet. Gondolj rám, ha egyszer nem leszek. Sokszor, sokszor."

Az előző nagyon személyes nagyon jó élmény után gyorsan befejeztem másik megkezdett Szabó Magdámat is, a Für Elise-t, amit már régóta forgattam, hallgattam Bánsági Ildikó előadásában, hangoskönyvben.

A Für Elise Szabó Magda életregényének egy része, a gyermekkor, iskolásévek egészen az érettségiig. Család, sérelmek, megaláztatások, megpróbáltatások, egyéni neveltetés, első szerelmek. Minden, minden, részletesen és olyan őszintén, ahogy csak kitárulkozhatott. Megtudhatunk mindent a Szabó családról, és arról a Magdáról, aki nem feltétlenül szimpatikus. Aki akaratos, makacs, igazságérzete törhetetlen. Ő maga pedig egy vad csikó, megy a maga feje után, de csak azért, mert hagyták, sőt szinte akarták, hogy ilyen szabad legyen. Olyan zavarba ejtően művelt, és műveltségét olyan zavarba ejtően használja és villogtatja, hogy kimeríti a nehéz ember fogalmát, a felsőbb határvonal felől nézve persze.

"…az élet voltaképpen mindig óvodai szinten lép, mi komplikálunk belőle görög sorstragédiát."

A könyv történetéről sok mindent nem szeretnék leírni, élje át mindenki gyermekkorának élményeit. A véleményem az, hogy ez nagyon nehézre, és nehezen nyelhetőre is sikerült, és jobban örültem volna, ha mindezt gombócosabb, sírásra ingerlő formában teszi. Egyszer valóban potyogtattam könnyeket, és megszorongatta a szívemet a belegondolás, de a könyv nagy része nem ilyen volt, és nem is a megszokott élmény. A stílus és a nyelv persze nagyon szép volt, de nem tudtam követni néhol a szereplőket, nem volt világos a szerelmek alakulása, Cili sorsa zavaros volt. Tudom hogy rengeteg-rengeteg mindent elmondott, ami nagyon személyes, és titkosnak is nevezhető, és kitárulkoztatta érzelmesen és őszintén nem éppen megnyerő gyermekkori énjét is, mégis, a regény egy része számomra unalmas volt. Szinte fáj leírni nekem is, mert annyira szeretem az írását, a szavait, a mitológiáját. Nehezen engedem meg magamnak hogy ezt a kitárulkozást becsméreljem. Ez mégis a legkevésbé tetsző Szabó Magda eddig számomra.

Több utalás van az életmű darabjaira, és különféle inspiráló tényezőkre, érdemes néhány másik kötet  olvasása után nekivágni, ismerve már alakokat, helyeket, visszatérő motívumokat.

A hangoskönyv végén van egy 20 perces rövid rész, amelyben maga a szerző beszél, kedves idős hangja és ez, ez a rész, ez a kis összefoglaló és tulajdonképpen valahol magyarázat is szinte több volt nekem, mint a könyv. Jó volt hallani, és jó volt az ő szájából is visszakapni dióhéjban, mit is szeretett volna ezzel a könyvvel, mit is mondott el benne, kinek is állít emléket - bár ez magyarázat nélkül is természetesen egyértelmű. Cili és Magdolna - ahogy a könyvben emlegetve van, becenevén, a Dódin kívül - kapcsolata nem is tudom milyen szóval illethető: bámulatos? csodálatos? megismételhetetlen? A trianoni árvából hogy lett Magda másik fele...

"Cili én voltam, ő meg én, azaz egymás hiányai, ketten alkottunk reális egészet."

Értékelés : 10/7 A könyv első fele számomra kiugróan jobb volt a többi részénél, de aztán sajnos nem tudott kikecmeregni a gödörből. És még így is, hogy annyira nem tudtam élvezni, annyi sok szépet tudok mondani róla, és szeretve fogok emlékezni rá. Ha újra előveszem, papírkönyv formában teszem majd, azt hiszem úgy jobban el lehet merülni benne. Inkább saját magam lepontozásának érzem a pontszámot, hogy nem tudtam a hullámhosszára és ezáltal a szintjére kerülni. Sajnálom, hogy az önéletrajz további részeit nem ismerhettük már meg.

"…de hát ki olyan okos, hogy a szabadba fut, mikor még nem omlanak a falak?"

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Érdekes módon az emlékeimben nem nagyon maradt meg a kritizált rész, vagy az unalmasabb szekciók, megszépült, és igazán kivételes regényként él a fejemben. A Cilivel kapcsolatos rejtélyek, kivételes kapcsolatuk Dódival, és a család bensőséges hangulata, egyedi mivolta jut mindig eszembe, ha erre a regényre gondolok. Na meg a Für Elise dallama...

U.i.: Ez a 100. bejegyzés idén! :)