Bloodfever - a láz nem csillapodik

Egy dolgot jó, ha megjegyez az ember a Fever sorozattal kapcsolatban: ha az újraolvasás kezdetét veszi, nem lehet csak úgy leállni vele, az ember újra akarja élni az egész történetet. A tanácsokból okulva ezúttal az olvasás közben gyorsan felkörmöltem pár olyan apró részletet, amiken most újból meglepődhettem, mert elfelejtettem, vagy mert talán valóban nyitott kérdések maradtak. (?)

Ez a poszt Karen Marie Moning Bloodfever című könyvének újraolvasása kapcsán íródik, ami a sorozat második kötete. A poszt végén találtok linket a könyvajánlós eredeti posztokhoz is.

Amikor először olvastam a Bloodfevert, nyár volt, és épp a Balatonon nyaraltunk. Emlékszem, hogy azonnal nyitottam is az első rész befejezése után, és hogy bizony ennek a folytatását is azonnal kézbe vettem, amint az utolsó sorokhoz értem benne.

Most, hogy újraolvasom a sorozatot (immár másodszorra), próbálom kötetenként „elemezni” (ez persze távol áll bármi erőltetett irodalmi elemzéstől, szóval kiengedhetik a levegőt, akik az előbb élesen beszippantották :D), hogy ne folyjon össze minden, mint az első habzsoláskor. Persze be kell vallanom, hogy most a poszt írásakor is már megint benne vagyok a következő kötetben… :)

Ha nagyjából vissza kellett volna mondanom kulcsjeleneteket, fontos részeket, főbb cselekményszálakat, valószínűleg elbukom a kötetekbe kategorizálást, úgy rémlett ugyanis, hogy az első kötetben több minden történt, de most meglepődve tapasztaltam, hogy Jayne csak a Bloodfeverben tűnik fel, Mac apja is csak ebben a kötetben utazik Írországba lányához, Fiona ebben a részben tesz keresztbe Macnek. A nyitókötetben persze be kellett vezetni ezt az egész világot, szóval érthető, hogy nem fért bele több minden.

SPOILEREK lehetnek azok számára, akik még nem olvasták legalább a második rész végéig a sorozatot!

Két apróság, amin most harmadszori olvasásra fennakadtam kicsit: 

- Ki ölte meg O'Duffyt? Nem rémlik, hogy később kiderült volna... Az igen, hogy Barrons elszólja magát (ez is furcsa volt így második olvasásra, a kis apró hibái, amit elkövet :)), hogy tudja, hogy elvágták a torkát. De ugye nem Barrons ölte meg? o.O
- Walesben az aukción Moning utal egy tévés személyiségre, aki elég ismert, még a frizurájára is van valami utalás. Ő az, aki utolsónak esik be az aukcióra, a legeslegvégén. Ki lehetett? Lehet, hogy a honlapján valahol fenn van ez az infó, bevallom még nem néztem utána.
UPDATE! 2016.03.05. PuPilla most tudta meg... hogy a híres ember Donald Trump volt! :D

Azon meg, hogy Barrons a jogsijával igazolja magát... annyira röhögtem :D Ez teljesen kiesett. Mellesleg egy ilyen enigmatikus karakternél tényleg olyan hihetetlenül emberi dolog volt, ami valahogy visszarántotta a pórnép közé. :)
Elolvastam az első olvasáskor írt posztomat, és azt a megjegyzést, hogy több időnek tűnt, amit Mac Mallucé kínkamrájában töltött, revideálnom kell. Lehet, hogy kisebb részletekben, vagy elnyújtva olvashattam épp azt a fejezetet első körben, de most abszolút úgy éreztem én is, hogy körülbelül egy bő nap telhetett el, nem pedig hetek. 

SPOILEREK vége. 

A stílus a már megszokott, ironikus, humoros, pergő. A legjobban a Mac-Barrons párbeszédeket szerettem, szerencsére elég sok jó punch line volt. :) 

“I get off on a man with strong moral fiber. The closest Barrons ever gets to fiber is walking down the cereal aisle at the grocery store.” 

Közben csepegteti Moning az információkat Barronsről, de ott lyukadunk ki a végén, hogy még mindig nem tudunk róla semmit... :) És mégis, ha megkérdeznétek, már az elejétől az ő oldalán voltam. Valahogy az összes agresszivitása, titka, és hárítása ellenére egyszerűen bizalomgerjesztő a pasas! :)

“Burns from dropped matches, Ms. Lane? Matches one might have dropped while flirting with a pernicious Fae, Ms. Lane? Have you any idea the value of this rug?”

I didn’t think his nostrils could flare any wider. His eyes were black flame. “Pernicious? Good grief, is English your second language? Third?” Only someone who’d learned English from a dictionary would use such a word.
“Fifth,” he snarled. “Answer me.” 

“I’m asking the questions tonight.” One day I was going to write a book: How to Dictate to a Dictator and Evade an Evader, subtitled How to Handle Jericho Barrons.”

“Home, Ms. Lane?” His deep voice was gently amused.

“I have to call it something,” I said morosely. “They say home is where the heart is. I think mine’s satin-lined
and six feet under.” 

Végül pedig, egy kis baki az angol hangoskönyvből: a sidhe-seer-t ugyebár she-seernek kell kimondani [sííszíí(ö)r]. Az egyébként makulátlan felolvasáson foltot ejt, hogy ebben a kötetben egyszer félreolvassa a nő a szót, szíí-síírnek :) - de persze ezt nem rovom fel, inkább csak nevettem rajta. Az elején nekem is megbicsaklott a szemem nyelvem a sok Sinsar Dubh-on és a sidhe-seeren :) 

A legjobb, legaddiktívabb sorozat a Harry Potter után. :) 

A korábbi posztok: 

A Bloodfever első olvasásakor. 

Confessions of a Moning Maniac poszt. 

A Darkfever újraolvasása kapcsán.