Darkfever - elkapott a láz, megint

Amióta csak 2011 nyarán először olvastam el Karen Marie Moning Fever sorozatát, menthetetlenül beleestem, és nem is tudok kilábalni ebből a "lázból". Kétszer olvastam már el mind az öt kötetet, és bizony a minap nekiálltam újrázni már megint. Mert jólesik. Imádom a stílusát, humorát, imádom újraélni az eseményeket, a párbeszédeket, és felfedezni apró nüanszokat, amik elsőre, vagy akár másodikra is elsikkadhattak. 

Ez a poszt most a Darkfever (Keserű ébredés) újraolvasása kapcsán íródik. 

Sokan azt mondják, hogy a sorozatkezdő kötet még nem annyira nagy durranás, és hogy bátran folytassa, akinek nem tetszik még annyira, vagy nem varázsolódik el tőle totálisan. Én ezt az álláspontot nem tudom megerősíteni, mert a legelső mondatoktól menthetetlenül elnyelt magával a könyv, akármilyen furcsa is volt a prológus, majd a prológusból az átnyergelés a medenceparton zenét hallgató lányra... :) 

Szeretem az olyan könyveket, amik képesek olyan képszerű jeleneteket vésni az agyamba, hogy ha rágondolok, újra látom ezeket a kedvenc jeleneteket pörögni a fejemben. Ilyenkor már a mondatok első olvasásakor élénken és filmszerűen rajzolódik ki minden a lelki szemeim előtt. De nem is ez a legjobb - hiszen szinte minden könyvnél forgatják a kis tekervények nekem a színes filmkockákat (bár a szereplők arca gyakran elmosódott) - hanem hogy ezek a jelenetek fogják magukat, és újrajátszanak mindent, amikor ismét kezembe veszem a művet. Effortlessly. 

"My philosophy is pretty simple—any day nobody's trying to kill me is a good day in my book."

Ezek közül a legkedvesebbek számomra: 

- a kezdőjelenet természetesen: Mac napozik a medenceparton az iPodjával a fülében, a kertben... 

- Mac, amikor eltéved a Dark Zone-ban és meglátja a ruhakupacokat a nyitott, elhagyott autók mellett, plusz persze amikor először meglátja a BBandB-t, és bemegy telefonálni. Álmomból felébresztve is mondanám rögtön, hogy még vásárol is, pl. Janet Evanovichot :D 

“You, Ms. Lane, are a menace to others! A walking, talking catastrophe in pink!” 

Ezek a jelenetek bevésődtek, és néha azt kívánom, bár tudnék profin rajzolni, vagy festeni, hogy képet is adhassak annak, amit ilyenkor látok magam előtt. Nem hangzanak valami hűha jeleneteknek, tudom, de aki olvasta, az tudja, hogy ezek "mérföldkövek", és hangulatosan, irtó jól vannak megírva.

A Fever tipikusan az a könyv, amit angolul kell olvasni. Egyébként is jobban szeretek angolul olvasni, kivéve persze magyar szerzők magyar remekjeit, de azokat a könyveket, amikben bármi supernatural, vagy bármi csajos dolog, esetleg káromkodások is vannak, angolul kérem, köszönöm. :) Fuck offot ezerszer inkább olvasok, és röhögök rajta, mint valami lighti magyar fordítást, vagy egy bazdmeget bármi magyar könyvben. Mac káromkodási verzióit persze jobban csípem, a petunia akárhányszor feljön, mindig röhögnom kell rajta. :) (petuniát mondd ass helyett :D)

"He raised a brow. 'Petunia, Ms. Lane?'

I scowled. 'Ass, Barrons.'"

A dialógusok is valahogy angolul üthetnek, bár nem olvastam a magyar fordításokat, ez igaz. :) Illetve az, hogy pink, glossy nail polishokról, meg frilly dressekről írnak, nekem lecsúszik angolul, de a csillámos körömlakk és a fodribodri ruha nem :D

Barrons. Erről a paliról nem tudok eleget beszélni. NINCS, egyszerűen NINCS még egy olyan irodalmi alak, mint ő. Annyira karizmatikus, egyedi, kifinomult, ugyanakkor egy vadállat. Minden nő álma :D... Régebben gyakran "zúgtam bele" a férfi főszereplőkbe a könyvekben, de rá kell jönnöm, hogy haloványak mind... Barrons mindenkit felülír. Ő az a férfi, aki totálisan magával rántott. Azt már meg se említem ugye, hogy könyvesboltja van! :D Egy férfi, akivel jár egy egész könyvtár - priceless! :)

"He didn't just occupy space; he saturated it. The room had been full of books before, now it was full of him.”  

Anno, amikor először és másodszor olvastam a sorozatot, sokat jártam zumbázni, és akkor szerettem bele Katy Perry ET című számába, ami nekem egy az egyben Barrons... :) (Alább a dalszövegből vannak részletek.)

You're so hypnotizing

Could you be the devil

Could you be an angel

Your touch magnetizing

Feels like I am floating

Leaves my body glowing

Eszembe jutott az is, hogy mennyit filozofáltunk Barrons mibenlétén - nem mintha a sorozatzáró kötet után nem lehetne még mindig... 

You're from a whole other world

A differenet dimension

You open my eyes

And I'm ready to go

Lead me into the light

Barrons megfejthetetlen marad mindvégig. Apró információmorzsák csurrannak-cseppennek, de a végsőkig marad titok, rejtély, valami elementáris, vad, bestial, ami nem mászott ki ugyebár a mocsárból, mert szeret ott lenni... :) 

Boy, you're an alien

Your touch so foreign

It's supernatural

Extraterrestrial

SPOILER vagyis nem spoiler, de érdekes, hogy újraolvastam az első posztom, és a kommentjeinket Zenkával, amikoris én felhoztam, hogy az első tippjeim szerint Barrons valamiféleképp Mac rokona, vagy apja lehet, vagy hogy ő maga az Unseelie King, hisz annyira kellett neki a könyv, és annyira ősi, nem emberi... Ehhez képest teljesen más az igazság, és minden olyan jól be van bugyolálva, és megy a sok terelés a nagyszerű cselekményszálakkal és izgalommal, hogy esély sincs kitalálni Barrons micsoda egy "szörnyeteg", és mik a titkai. :) főleg nem az első kötetből. SPOILER vége.

"I couldn't imagine Jericho Barrons as a child, going to school, face freshly scrubbed, hair neatly combed, lunch box in hand. He'd surely been spawned by some cataclysmic event of nature, not born."

"Assume' makes an 'ass' out of 'u' and 'me'.” 

Kis érdekességek: 

A szerző

Elfelejtettem - mert azt kétlem, hogy nem tűnt volna fel -, hogy ebben a kötetben van két Harry Potter reference is. Mac beszél róla, bár nem a legjobb értelemben sajnos :D:

 “I love books, by the way, way more than movies. Movies tell you what to think. A good book lets you choose a few thoughts for yourself. Movies show you the pink house. A good book tells you there's a pink house and lets you paint some of the finishing touches, maybe choose the roof style,park your own car out front. My imagination has always topped anything a movie could come up with. Case in point, those darned Harry Potter movies. That was so not what that part-Veela-chick, Fleur Delacour, looked like.” 

"As I slipped into my clothes, I remembered how Alina and I used to make fun of vampire movies and novels, and of the whole paranormal craze in general that had been launched by the creation of one small, pale, bespectacled boy who lived beneath the stairs."

Nem emlékeztem a Sinsar Dubhnál erre a magyarázatra sem, avagy Barrons mindenből ki tudja vágni magát, és néha tényleg a tudással, nem csak a hárítással és visszakérdezéssel :) 

“Dubh is do?" I was incredulous. It was no wonder I hadn't been able to find the stupid word. "Should I be calling pubs poos?"

"Dubh is Gaelic, Ms. Lane. Pub is not.” 

Nagyszerű sorozatkezdő darab, rengeteg mézes madzaggal. Szeretem Moning állandó jelzőit, paneljeit. Imádom a szavait, a mitológiai világát. Rainbow girl, Barrons Books and Baubles, Sinsar Dubh, Rhino Boys. A stílusa, a humora, iróniája, gazdag fantáziavilága... Szuperlatívuszokban tudok csak róla beszélni. :) 

Változatlanul imádom. 

A korábbi posztok: 
A Darkfever első olvasásakor.
Confessions of a Moning Maniac poszt.