V.E. Schwab: A Darker Shade of Magic

 "Kell wore a very peculiar coat. It had neither one side, which would be conventional, nor two, which would be unexpected, but several, which was, of course, impossible."

Ígéretes volt ez a kezdőmondat, a sokoldalú, több színű kabáttal, és Kell-lel, ezzel a furcsa, titokzatos világjáróval, aki azon kevesek közé tartozik, akik képesek ajtókat nyitni másik Londonokba. V. E. Schwab regényében ugyanis négy alternatív London van, és ezek közt az Antarik tudnak csak utazni. Szürke, Vörös, Fehér és Fekete London elsőre igen izgalmasnak tűntek, és tetszett ez a világfelépítés, mégis később úgy éreztem, kiaknázatlan maradt minden, és nem is lehetett igazán érzékelni azt sem, hogy Londonról, Londonokról van szó. A történet annak ellenére, hogy több párhuzamos világon ívelt át, egysíkú, egy világbeli maradt, és mindenféle elágazás és bonyodalom nélkül vezetett egy kiszámítható végkifejlethez.

Kell mellett a másik főszereplő Delilah Bard (Lila), aki a magyarban Szelina (Lina) lett (elég értelmetlen névmagyarítás). Lila szimpatikus volt, és volt humora, csípős beszólásai, csakis az ő szövegrészeinél fordult elő, hogy "éltek" a dialógusok. Ugyanakkor elég klisés szereplő... vagány tolvajlány, akinek se családja, se lakhelye, mégis a jég hátán is megél, ja és persze férfiruhákba bújik... Mégis, sokkal érdekesebb volt Kellnél, aki végső soron üres maradt, kezdeti titokzatossága mögé nem került semmi. 

"Kell managed an echo of her smile, and she gasped. 'What's that on your face?' The smile vanished. 'What?' 'Never mind,' she said, laughing. 'It's gone.'"

A mágia többféle irányvonala is megjelenik, pl. elementális mágia, vérmágia, rúnák, ráolvasások, átjárók nyitása... A vérmágia kicsit mindig taszító, de szerencsére nem volt azért annyira sok vagdosás. A különleges idegen nyelvet, és az ezen a nyelven mondott varázsigéket kedveltem. Az elementális mágia is érdekes, de nem volt kibontva. Ezekkel lehetett volna sokkal több mindent kezdeni, és nem csak a harcban és zsúfolt, hektikus akciójelenetekben használni a varázslást. Túl sok akció, kevés mesélés.

"Long story. Heavy body."

A karakterek közül volt más is Lilán kívül, aki sablonos volt, a Dane ikrek például, akik Fehér Londont irányítják. De a többi szereplő is kidolgozatlan volt úgy érzem, és valahogy senkinek nem volt... karizmája. Kelltől pedig kiváltképp vártam, hogy megigézzen valahogy. Vagy ha ő nem, akkor Holland, akinek remek neve lett, de ezen felül végül ő sem ragadott magával szemernyit sem. 

Ahogy az egész sztori sem. A cselekmény maga totálisan kiszámítható, és ebben is van bőven klisé. Persze mondhatjuk, mindent megírtak már, és hogy ötletmerítés kell hogy legyen, de azért a gonosz helyről idekerült rendkívül gonosz, az embert birtokolni akaró relikvia, mágikus tárgy, és annak küldetésszerű visszajuttatása Mordorba Fekete Londonba, nos, hallottunk már ilyet. Fordulatok pedig nemigen voltak, vagy azok is túl egyértelműek, és semmi mellékszál, vagy több szálon futó cselekmény nem variálta meg az események folyását... Ennek megfelelően értetlenül állok ismét egy könyv előtt, amit mindenki az egekig dicsér. :( 

A szerző.

Sémásnak, elnagyoltnak éreztem az egészet, és semmi különlegeset, magához vonzót, lebilincselőt nem találtam benne. Egyszerűen nincs meg a varázs. Lehetett volna benne sokkal több intrika is, az uralkodó család, családok közt - az elején azt is hittem kapunk ebből is majd bőven, amikor a bolond király kapott álleveleket, és hasonlók. :) De ezek teljesen elmaradtak aztán. A Dane ikreknél pedig szintén nem volt szó ilyesmikről, ők csak gonoszul gonoszak voltak. És még gonoszak is! Értitek, gonooosz, gonooosz. Ennyiben kimerültek. Egydimenziós karakterek. Kár érte... diplomáciai összetűzések, királyváltások, királyok közti konfliktusok, merénylet, puccs, udvari pletykák, akármi belefért volna. Rhy-nak sem volt szinte semmi szerepe, papírmasé volt, egy báb, és nem éreztem, nem értettem a Kell-lel való bensőséges kapcsolatét sem. 

“Are you ready ?" she asked, spinning the chamber.
Kell gazed through the gate at the waiting castle. „No.”
At that, she offered him the sharpest edge of a grin.
„Good,” she said. "The ones who think they're ready always end up dead.”

Értékelés: 10/5 (Sőt, a gondolataim leírása után már szinte úgy érzem inkább csak 4...) Nagyon középszerűnek találtam, közhelyes megoldásokkal és valahogy túl egyszerű volt az egész, az írásmód pedig szintúgy nem tudott lenyűgözni, magával ragadni, lapos volt, stílustalan. Egy remek ötlettárat és alapot hagyott teljesen kihasználatlanul. El lehet olvasni, de nem von be, nem sodor el, csak átfolyik rajtad... Nem hagyott bennem maradandó nyomokat, és csalódtam, mert Schwab jól ír, az Archívumot nagyon imádtam tőle, kedvenc könyvem lett.

Nem fogom folytatni ezt a sorozatot. Igen, gondolom tovább lehet bontogatni a következő kötetben mindent, és valószínűleg több mindent megtudunk a karakterekről és a világról később, de nem tudok hinni benne, hogy élvezném. 

Érdekes szavak, kifejezések:

- quandary: dilemma, zavar, bizonytalanság
- piecemeal: darabonként, darab-
- supplicant: kérő, esdeklő, folyamodó
- loot: (hadi)zsákmány
- farthing: fitying, negyed penny
- scabbard: kardhüvely