Félévzárás 2023

Forrás.

Talán idén végre sikerül megírni a félévzárást úgy, hogy nem csúszik át az augusztusba... :) A szokásos kérdéssort, book taget fogom most is kitölteni, ami régebben Mid-Year Book Freak Out Tag néven futott, de nemes egyszerűséggel nevezhetjük félévzárásnak is. ;) A book tag pontjai segítenek mintegy sorvezetőként áttekinteni, mik voltak az idei évi eddigi legjobbak, és hogy mit tervezünk még az év hátralevő felében olvasni.

Lássuk is, nálam most melyik könyvek kerülnek az egyes kategóriákhoz, mik voltak az eddigi legjobbak, és mi az amit még feltétlenül szeretnék év végéig sorra keríteni.

Hogy lehet ez?

Szerintem mindannyian kedveljük, ha a könyvbéli sztori, amit olvasunk, könyves közegben, könyvesboltban, könyvtárban játszódik, könyvmolyokról mesél, netán még fő témájában is szerepet kapnak a szereplők által olvasott regények. Pont ezek miatt keltette fel az érdeklődésemet már korábban is Sara Nisha Adams könyve, a The Reading List (A könyvlista).

És most, hogy megismerkedtem a sztorival (sokkal inkább: átverekedtem magam rajta), teljesen értetlenül állok, hogy hogy lehet egy könyvekről szóló könyv, ilyen... vacak? 

Három júniusi (hangos)könyvről röviden

Ebben a kis zanzaposztban három júniusi olvasmányomról hozok pár mondatot.

Michelle Obama: The Light We Carry

Michelle Obama stílusa ugyanolyan remek, gördülékeny, és effortless, mint a Becomingban volt, de összességében monumentálisabb motivációs elődjének a kistestvére marad ez a kötet. Mindenről intelligensen, átgondoltan ír, és nem erőlteti senkire a saját módszereit, csak megosztja a tapasztalatait, legyen szó akár társválasztásról, akár baráti kapcsolatokról, akár a gyereknevelésről Obamáék módra. Rendkívül tetszett a mércéről szóló rész, de sok egyéb fontos témát is boncolgatott, félelemről, veszteségről, szorongásról. Utóbbi különösen a covid-időszakkal kapcsolatosan jött elő, és szerintem jó nyomvonalat, iránymutatást ad, hogy hogyan is lehet elterelni a figyelmünket, hogyan is lehet kicsit jobban érezni magunkat, nehéz időkben is. 

Érdekes, hogy mennyivel erőteljesebb negatív véleményt fogalmaz meg itt Trumpról, mint az előzőben, ahol csak szolid utalások voltak. 

Az alcím nagyon találó, és jól összefoglalja a könyv fő témavezetését is: Overcoming in Uncertain Times.

"Overcoming is almost by definition, draining."

Magyarul is megjelent, Belső fényünk címen. 

Tracy Rees: Hidden Secrets at the Little Village Church

Tracy Rees könyve már jó ideje a radaromon volt, de valahogy sose volt jó akcióban, és csak halogattam a beszerzését. Így esett, hogy végül Audible-ön vettem meg. 

Kellemes, hangulatos, szórakoztató olvasmány, amelyben Hopley templomának új tetőre van szüksége. Dave tiszteletes szokatlan ötlettel áll elő, amivel újabb támogatásokat lehetne gyűjteni, és ez rögtön felkelti Gwen érdeklődését, aki nagy lelkesedéssel veti bele magát a látogatók könyvébe, hogy potenciális adakozókat találjon köztük a templom számára. Csakhogy nem marad egyedül a projekttel, Jarvis is önkéntesnek jelentkezik, bár más motiváció hajtja elsősorban, mint hogy a templomot megmentse a pusztulástól. 

Tetszett, ahogy haladtunk a képzeletbeli létrán felfelé, az elérendő célösszegig, még ha kicsit néha hihetetlen is volt, hogy mennyire adakozó lelkületűek voltak a korábbi látogatók. De ez egy ilyen sztori, a happy end garantált, feelgood nyári olvasmánynak tökéletes, nem bárgyú és nem csöpögős, hurrá! :) 

Douglas Adams: The Hitchhiker's Guide to the Galaxy

Douglas Adams könyvét 17 éve olvastam el (sweeeet Jesus), és akkor nagyon rá voltam pörögve, hogy milyen elképesztően vicces, és szuper, és különleges könyv. Megvettem az ötrészes trilógia (igen, jól írtam) egyik díszdobozos kiadását is, mert akkorának éreztem a rajongásomat. Aztán mégiscsak a második kötet végéig jutottam el - de ezt is megdöbbenve vettem tudomásul az olvasmányjegyzékemet nézegetve, mert abszolút nem emlékszem a második kötetre... 

Sajnos összességében azt kell mondjam, ez az újraolvasás nem hozta vissza azt a felfokozott rajongói jókedvemet, ami akkor megtalált. Értem a különlegességét, tetszenek a klasszikussá lett elemei (42!), de őszintén szólva, elég fárasztónak találtam most, és nem érzem a motivációt a folytatásokhoz. 

Hip-hip-hurrá, behoztam magam a könyvértékeléseket tekintve. ;)

14 éves lett a blog!

2009. július 3-án délután leültem, és elkezdtem bepötyögni az első kis bejegyzésemet, akkor még a lánykori szobámban, a freeblog felületén, Lobo hatására, talán még az első laptopomon (?). Mindez már történelem... :) 

Örömmel jelenthetem be, hogy a mai napon TIZENNÉGY ÉVES lett a PUPILLA OLVAS!  *kürtök és fanfárok* 

Forrás.

A hagyományokhoz híven rögzítek egy kis statisztikát, mert ez máshol nem marad meg: ezzel a poszttal együtt 1.288 bejegyzés található a blogon, több mint 9.900 komment, és 118 feliratkozott olvasó van. A látogatottsági számláló 652.774-en áll. 

Továbbra sem érdekel, hogy vajon a blog éppen népszerű műfaj-e, és hogy nem kellene-e mikroblogra, egyéb felületre váltani. Nem fogok. A blogom az én safe havenem, és minél többször jutok ide, annál kiegyensúlyozottabbnak érzem magam. Emellett tényleg mellékes, hogy olvassák-e mások is, de nagyon örülök, hogy igen! ;) Köszi az elmúlt 14 évet veletek! Gyertek továbbra is jó könyveket keresgélni, böngészni, ajánlani, kommentelni a könyves zugomba! :) 

Boldog 14. születésnapot, blog! :) 

Forrás.

Here comes the sun! :)

Június, a könyvvásárlás hónapja

Júniusban elszaladt velem a ló beszerzések terén, és majdhogynem megdupláztam az idei eddig számot... De azért az egész évet tekintve még mindig nem állok rosszul: összesen 19 darabra rúg a zsákmány eddig.

Nagyon szerettem volna eljutni a Könyvhétre, de most nem sikerült. Sajnos valahogy mindig olyan helyre teszik ezeket az eseményeket, hogy nehéz legyen összehozni. Egyébként jó lenne, ha a régi szokáshoz híven csütörtök REGGELTŐL tartana HÉTFŐ DÉLIG, mert akkor valahogy csak bele tudnék passzírozni valamit egy szabadnappal. Csütörtökön ahogy láttam, minden csak déltől, délutántól indult be, az meg nekem már nem volt jó. Bánatom olyan mértéket öltött, hogy fogtam magam, és a 21. Század Kiadót is, meg a Book24-et is kifosztottam online. ;) 

Szerzeményeim: 

- Janice Hallett: A színjáték - annyi jót hallottam a sztoriról, hogy mindenképp meg szeretném ismerni, és az Ink Black Heartből okulva, a formátum (levelek, emailek stb.) miatt inkább letettem arról, hogy ezt audiobookban hallgassam meg. Szóval helló, magyar papírpéldány! :D

- Sarah Winman: Csendélet - Winmantől nagyon szerettem a Bádogembert, erre a másik kötetére pedig már régóta ácsingóztam. A régebbi verziót vettem meg, nem a sárga újat. 

- Meg Mason: Bánat és öröm  - Aubert könyveire emlékeztet, érdekel. 

- Marie Aubert: Felnőtt emberek - az év egyik legjobb könyve volt, de saját példányom nem volt belőle, kell egy a polcra. 

- Marie Aubert: Ha történne valami - ahogy ebből is, ami a szerző novelláskötete. 

- Joanna Quinn: A bálnacsont színház - elcsábulás... de amikor megláttam ez mekkora egy monstrum, hát kissé bepánikoltam, lehet, hogy ilyen vastag kötetbe csak azután fogok bele, hogy a fiam felnőtt... (látva, hogy a Másodvirágzás is hónapokig tart...)

- Olga Ravn: Alkalmazottak - egy újabb Kapszula Könyvtár kötet, aminek nagyon érdekes témája van: "22. századi munkahelyregény" alcímmel 

- Giulia Caminito: A tó vize sohasem édes - némi olasz életérzés utánpótlás. 

- Valérie Perrin: A vasárnap koldusai - az utolsó beszerzés kakukktojás, mert nem a könyvheti szédelgéskor szereztem be, hanem pár napja molyon vettem meg használtan. 

Színharmónia.

Ami az olvasást illeti, 6 könyvet fejeztem be, ebből 3 hangoskönyv volt, 3 pedig mese. Sajnos ebből is látszik megint, mennyire nem tudtam leülve belemélyedni a könyveimbe. A Másodvirágzással haladgattam, de röhej, hogy júniusban sem sikerült befejeznem, és még most is 30% van vissza. Júliusban már csak sikerül. Irigykedve nézem, amikor mások olvasós hétvégét tartanak, meg darálják a 100 oldalakat egy-egy délután. Keresem azt az anonim könyvoholista klubot, ahol fellow, anyukává lett könyvmolyok elmesélik, hogy vészelik át ezeket az éveket a korábbi megszokott mennyiségű és minőségű olvasás nélkül?!  

A júniusi hangoskönyvekről egy zanzaposztban fogok még beszámolni, nem egyenként. Szeretném már végre behozni, és nem csak tolni itt magam előtt ezeket a lemaradásokat. 

Posztok: az előző hónapokhoz hasonlóan a vérszegény 3 poszt jött össze júniusban is. 

Júliusi aprótervek: 

- Má-sod-vi-rág-zást végre befejezni, és lehetőleg írni is róla, nem 2-3-4 hét múlva. 

- a szabadban olvasni kicsit (without megkukulás)

- legalább egyetlen polchoz eljutni átrendezni, lepakolni... 

- a félévi könyves zárást megírni, hogy ne csússzon augusztusra

- vcs-s könyvekkel haladni tovább a listáról! 

Egyéb olvasmányterveket nem írok most fel, és szerintem a nyári tervek is kimaradnak, de olvasni azért mindig fogok éppen valamit. ;) 

A többiek júniusa: 

Dóri, Sister

Gyermekmentő kézikönyv szülőknek

Már nem is tudom pontosan hogyan került a látóterembe a Gyermekmentő kézikönyv szülőknek, de úgy gondoltam, érdemes lenne tartani belőle itthon egy példányt, és legalább egyszer töviről-hegyire átolvasni. 

Nem is bánom, hogy megvettem, részletes és informatív, de - ahogy az lenni szokott -, azért vannak kritikai megjegyzéseim is.

A kézikönyv több alrészre és fejezetre bontva taglalja a különféle súlyos és kevésbé súlyos állapotokat, amik előfordulhatnak a család parányi tagjaival. Nagyon nagy pluszpont, hogy a tartalomjegyzékhez felütni sem kell a könyvet, a borítón ott szerepel apró betűkkel az egész tartalom, oldalszámokkal, színkódokkal, így nagyon gyorsan ki lehet nyitni a megfelelő résznél. 

Az oldalak tele vannak fényképes illusztrációkkal, és a fontosabb, életveszélyes állapotoknál ezekből készültek összefoglaló folyamatábrák is - pl.: újraélesztés, légúti idegentest, stb. 

A súlyosabb kórképektől haladunk a banálisabb dolgok felé, mint láz és lázcsillapítás, napégés, különféle fájdalmak, sérülések, csípések, és a végén a megelőzés lehetőségeit, a biztonságos otthon kialakítását is tárgyalja a kötet. 

Egyfelől teljesen hiánypótló a Gyermekmentő kézikönyv, és tényleg minden gyerekes háztartásban jó, ha akad egy a polcon. Másfelől viszont nagyon-nagyon sok energiát bele kell(ene) fektetni, hogy ezeket a dolgokat alkalmazni is tudja bárki laikus, aki átpörgeti a könyvet. Már néhány fejezet után szerintem teljes zavar alakul ki, hogy is volt, melyiknél kell már mentőt hívni, előbb ezt vagy azt a lépést kell megcsinálni, hányszor is kell befújni, nyomni, előbb a gyors cselekvés, vagy előbb a mentő? A gyermek elsősegély, és főként az újraélesztés  olyan dolog, amit csak akkor fog tudni bárki alkalmazni, ha valóban MAGÁÉVÁ TETTE az adott "tananyagot" róla, esetleg el is próbálta - ezért vannak ambubabák, kellékek, gyakorlati bemutatók bármilyen újraélesztési vagy elsősegélynyújtó tanfolyamon. Mennyire hasznosítható vajon amin így átszaladunk, mennyire tudjuk megjegyezni a legfontosabb részeket? 

A könyv szövegezésében sokszor érezni, hogy érti, aki írta, hogyne értené, de aki olvassa, az vajon tudja-e értelmezni? Funkcionális analfabétákkal teli országunkban mekkora létjogosultsága van ilyen mélységekben megpróbálni átadni orvosi szakkönyvi anyagot, még ha leegyszerűsítve is? Persze a remény hal meg utoljára, és nyilván ha egyetlen esetben is segít jól dönteni a laikusnak, már megérte. De összességében sajnos összetett mondatokat is nehezen értenek meg az átlagemberek. A különféle folyamatábrák döntési helyzeteit, a differenciáldiagnosztika bizonytalanságai nem egyszerűek a mezei kézikönyv-forgatónak. 

Félreértés ne essék, szuper összefoglalás, és abszolút mindent lefed a könyv, jó szerkezetben, hiteles információkkal, nekem a kétségeim csak a befogadó közönséggel kapcsolatban vannak, és hogy vajon nekik elég "egyszerű-e", de sajnos primitívbe nem lehet lemenni, ha tudományról van szó. 

Nem fog egy hamis biztonságérzetbe ringatni a könyv, hogy ha elolvastad, mindent tudsz már, inkább pont hogy megmutatja az ilyen jellegű ellátás összetettségét, és hogy nem mindig olyan egyszerű minden, ahogy azt a "józan paraszti ész" mentén végiggondolni és levezetni szeretik az önjelölt okosok. Az egyszerű összefoglaló mondatok mögött egy rakás háttértudás van, és néha minden szót meg lehetne csillagozni lábjegyzethez, hogy igen, de... :) 

Minden fejezetben, minden állapotnál leírják, jelölik rubrikákban, hogy milyen szintű ellátásra van szükség tehát hogy mikor kell mentőt hívni, mikor kell sürgősségi ellátóhelyre menni, és mikor elegendő a gyermekügyelet, vagy csak a következő gyermekorvosi rendelés. 

Nagyon hasznos a konkrét ajánlások közt a gyermeksos.hu oldal (surgossegi.info) ahol a Pest megyei ügyeletekre lehet rákeresni. 

Illetve mérgezések esetén: 

HOGYI Toxikológiai Osztály: 06-1-333-50-79

Toxikológiai tájékoztató: 06-1-476-64-64

Gondolom reklámnak minősült volna a gyógyszernevek használata, így sajnos csak a hatóanyagok vannak írva a különféle gyógyszeres javaslatoknál, ez kicsit nehezíti a "bevésődést", + utána kell nézni, melyik gyógyszerekre gondoltak. 

Nehezményezem, hogy a 147. oldalon a tehéntej allergia felemlítése történik meg és a "tehéntej" teljes kiiktatása az étrendből... Aki járt hasonló cipőben, és diétázni kellett ilyesmi miatt, az tudja, hogy itt nem a tehéntejről, hanem a tejfehérjéről van szó, ami jóval nagyobb restrikciót jelent a tehéntejnél (és magyarázkodhat az ember, hogy nem, nem a laktózról van szó, a laktózmentes se lesz jó, meg a párizsi se, meg semmi egyéb, amiben nyomokban is tejfehérje található).

Hasznos tipp a méhfullánk eltávolításra a műanyag kártya használata, érdemes utánanézni a gyógyszerlenyelést könnyítő zselének is, illetve jó, hogy felemlítették a szigetkötszert és a sebzáró csíkokat, amik szuperek lehetnek különféle sebek ellátásánál. Gyermekülésről, ülésmagasítókról is találhatók információk a gyermekbalesetek megelőzése fejezetben. 

Nagyon jó, hogy aktívan megy a mítoszoszlatás is, bár nem lehet ezeket elég nagy betűkkel, elég pirosan, elég bekeretezve jelölni, hogy végre kikopjanak a köztudatból, és átmenjen az üzenet, pl. hogy a kalcium semmit se ér allergiás reakció esetén, vagy hogy nincs olyan, hogy ha fut a piros csík, akkor az vérmérgezés... 

Megvásárolható, pl. >ITT<, támogassátok a Gyermekmentő Szolgálatot a vásárlással! :) #nemreklámcsakmondom

UPDATE: hasznos lehet még a témában a Semmelweis Egyetem fejlesztése, a Semmelweis Help applikáció. 

Május 2023

Forrás.

Naggggyon optimista voltam az idei tavaszi tervek összeírásakor, és fogalmam sem volt, hogy a májusom mennyire nem az olvasásról fog szólni, arról meg főleg nem, hogy a listán lévő tételeket pipálgassam. *sigh* Ettől persze még lehetséges, hogy pár nap múlva fogom magam, és újabb nagyon optimista listát gyártok, csak ezúttal nyárra. ;)

De egyelőre maradjunk a nem túlságosan "olvasós" május összegzésénél. Májusban 6 könyvet fejeztem be, de ebből 4 mesekönyv volt. Az egyik mesekönyv benne volt az idei várólista csökkentős válogatásban is, így már csak kettő hiányzik a teljesítéshez! :) 

A Black Rabbit Hall és a Gyermekmentő kézikönyv került sorra "rendes" könyvként, előbbiről már írtam, utóbbiról még nem sikerült, de pár mondatot mindenképp szeretnék majd összehozni róla. A BRH a tipikus ódon házas könyvek közé tartozik, de végső soron nem húzott be annyira, úgyhogy sajnos igazán jó olvasmányom nem volt a hónapban. 

Igazam lett a Másodvirágzással kapcsolatban, hogy bizony júniusig sem sikerült befejezni (a július is most optimista gondolatcél, mert még mindig a felénél vagyok csak a téglának). Ez a hosszú könyvek veszélye nálam mindig fennáll, 3 rövidebb kötetet biztos hamarabb elolvasok... De a haladás nehézkességét félretéve, az év egyik legjobb könyve lesz, az biztos! ♥ A külső körülmények nem hagynak belemélyedni, vagy egyszerűen nem marad agykapacitásom rá, de imádom a stílusát, a meséjét... Amikor pedig egy kicsit is sikerült belefeledkeznem jobban, hát úgy megütött, hogy le kellett tennem. Nagyon felkavaró részhez értem benne, nem is tudom mikor volt utoljára olyan élményem, hogy időt kellett hagynom magamnak megemészteni, ami a történetben zajlik.
Igyekszem a végére érni lassan, mert nem jó ennyire elhúzni, és borzasztó kíváncsi vagyok erre az Amélie Poulain-szerű Violette-re, és a körülötte levő összes csudabogárra. :) 

Két új könyvem lett májusban, mindkettő ajándék volt. :) 

- Mészöly Ágnes: Megrajzolt gyilkosságok - A Rókabérc, haláltúra szuper olvasmányélmény volt idén, egy igazi remek whodunit, csak echte magyar környezetben. A férjem vette meg a folytatását nekem. 

- Rigó Béla: A Mézga család - A Poket egyik új kiadványa, illusztrációkkal. Ezt Nikinek köszönöm! 

A blog kicsit kókadozott továbbra is, 3 bejegyzés született, amiből egy az áprilisi zárás volt, kettő pedig könyvajánló, még az áprilisi olvasásokról. Most is két könyves poszttal vagyok lemaradva sajnos, de ahogy sikerül ihletet ÉS időt is szerválni, hozom őket. :D 

Júniusnak már eltelt a fele is, úgyhogy okafogyottnak érzem a tervezést, tényleg csak annyit szeretnék, hogy befejezzem a Másodvirágzást, néhány nyugis olvasós óra alatt. :) 

A többiek májusa: 

Dóri, Sister

Forrás.

Eve Chase: Black Rabbit Hall

Az ódon házakban játszódó, családi titkokkal teli történetek mindig is vonzottak, főleg egyedi és különleges atmoszférájuk miatt. A Black Rabbit Hall kapcsán most végiggondoltam az ilyen témájú olvasmányaimat, akadt is pár, bár vannak nagyobb nevek a műfajban - pl. Kate Morton - akiktől még mindig nem olvastam.

Arra az általános megállapításra jutottam, hogy az ódon házas családi sztorikban a felsoroltak közül mindig jelen van valami:

- egy banális baleset, ami megváltoztat mindent, és ami mindennek az oka

- egy rejtélyes tűzeset

- gyökerek kavarodása, értsd: kiderül, valakinek nem is azok a szülei/nem az a gyereke, ahogy gondoltuk/gondolták

- eltitkolt ikertestvér

- idős hölgy, aki sokkal többet tud, mint amit elmond.

Ez nem spoiler, ez csak egy gyűjtés, nagyon általános szempontok mentén. A listát követve lehet jó, ódon házas családregényt írni. ;)

A Black Rabbit Hall tisztes iparosmunka, de voltak már hasonló olvasmányaim, amik jobban birizgálták a fantáziámat, és jobban lekötöttek, mint Lorna és Amber története. 

Néhány szót a történetről is azért, bár sajnos már majdnem egy hónapja fejeztem be - nehezebb így összeszedni már a gondolatokat: 

Két idősíkon játszódik a regény, először Lornával és vőlegényével autózunk el Black Rabbit Hallhoz, amit lehetséges esküvői helyszínként néznek meg. A cornwalli helyszín hivatalos neve egyébként Pencraw Hall. A vőlegény vonakodik, Lorna azonban beleszeret a helybe, és később Caroline, a tulaj meghívására vissza is utazik vendégeskedni ott egy hónapot. Lorna  abban is biztos, ő már járt itt, korábban, kislányként az anyjával. De vajon hogy kerültek pont Black Rabbit Hallba, miért látogattak el ide, többször is?

A múltbéli szálon, az 1960-as években, megismerjük az Alton családot, sok gyerekkel, és különféle tragédiák árnyaival... A kapcsolódási pont nekem nagyon sokáig homályban maradt, sőt, még a kirakós darabkáinak helyrekerülésekor is rossz irányba mentem el gondolatban, szóval számomra hozott még egy meglepetést. 

Azonban annak ellenére, hogy nem tudtam kitalálni a rejtély megoldását, helyére illeszteni a múlt titkait, annyira nem varázsolt el a könyv. Amber Alton jobb elbeszélő volt Lornánál, és érdekesebb volt az Alton család régi dolgait megismerni, mint a jelenben lenni, de igazán egyik narrátor sem volt kiemelkedő. Átlagosak, haloványak, egyformák voltak. Lorna döntései furák, elbizonytalanodását a vőlegénnyel kapcsolatban nem tudom miért kellett beleerőltetni a könyvbe, ami pedig a "gonosz mostohát" illeti, sajnos neki csak annyi jutott, hogy ő a gonosz. Semmi árnyaltság nem volt a karakterében. Kicsit erőltetett volt maga a szituáció is, amit összehozott a szerző, hogy a nagy titkokra fény derülhessen. 

Sajnos nagyon sokat halványult már most is az olvasás emléke, a rejtélyes hangulat ellenére nem tudott maradandó lenni.

Ilyen témában amit nagyon ajánlok, az Diane Setterfield: A tizenharmadik történet című könyve, vagy a klasszikus, A Manderley-ház asszonya.

Annie Lyons: The Brilliant Life of Eudora Honeysett

Egy Audible akcióban csaptam le a The Brilliant Life of Eudora Honeysettre, érdekesnek találtam a sztorit, és szerencsére nem csalódtam. Bár nem lesz nagyon maradandó élmény, kifejezetten kellemes volt hallgatni. Nagyon jó a felolvasás is. Nem olyan a sztori, mint Ove, de akad egy pici hasonlóság. Eudora is egy magának való, idős ember, azonban közel sem olyan házsártos, és ahhoz túl brit, hogy lépten-nyomon beleszóljon mások életébe.

Eudora zárkózott, 85 éves, és úgy érzi nincs már miért élnie. Semmiképp sem szeretne kórházban, gépek közt meghalni, vagy ami még rosszabb, ott életben maradni. Szeretné saját maga meghatározni, mikor is akarja itthagyni ezt a világot, és milyen feltételekkel. Ennek érdekében felveszi a kapcsolatot egy svájci klinikával.

Amikor elindítja jelentkezését, váratlanul új szomszédok költöznek mellé, és élete nemvárt módon felpezsdül, hála Rose-nek. A tízéves szomszéd kislány egy igazi cserfes energiabomba, mellesleg önjelölt divatszakértő is, aki rögtön barátot lát Eudorában, és nem rest újra és újra megjelenni az ajtajában, elhívni programokra, elmenni vele úszni, és akár személyes kérdéseket is feltenni. :)

Talán ettől a ponttól egyértelmű, hogy mi is fog történni. Rose - és az özvegy Stanley, aki szintén a környéken lakik - újra bevonják az élet sűrűjébe Eudorát, szinte észrevétlenül. Már nem válaszolhatja a svájci klinika hivatalos bejelentkezéseire, hogy nem, nincs senkije, mert lettek barátai. Nem mondhatja, hogy semmi dolga, mert hol itt, hol ott van jelenése, és számítanak rá. Nem titkolhatja örömét, amikor megtapasztalja az élet szépségeit. Megtanul kicsit újra élni. 

Ami még érdekessé teszi az elbeszélést, hogy vissza-visszaugrálunk az időben, és megismerjük Eudora múltját is; kiderül, hogy vesztette el a szüleit, mi történt a húgával, és milyen volt a kapcsolatuk gyerekkorukban.

Tetszett a stílus, és a gördülékenység, élveztem a sztori kibontakozását, hiába nem volt nagy cselekménye, azért mindig történtek apróságok az egyik szálon, és nem ült le a történet. Ami nem tetszett annyira, az a svájci klinika munkatársaival alakított rész. Nagyon fura volt az egész, a rengeteg hívás és beszélgetés, amiknek szinte mind ugyanaz volt a konklúziója. Szájbarágósnak, feleslegesnek, kimódoltnak érződött. Nem tudom a valóságban hogy működik, ha valaki egy svájci intézményben szeretne eutanáziát, de nem így képzelem el a protokollokat, telefonhívásokat stb. Bár a "steril" hangvétel talán stimmelhetett. :D Ami végképp zavaró volt, hogy nem lett lezárva végül, nem volt semmilyen beszélgetés a végén Petrával, vagy az orvossal, amiből megtudjuk, hogyan is intézi Eudora a már elbírált kérelmet, illetve esetleg, hogy ők mit szólnak hozzá. Amennyi oldalszám bele volt feccölve a telefonokba, azt hittem a befejezésnél is kap még pár mondatot a téma, de gyakorlatilag csak elfelejtődik. :D

Kellemes olvasmány, valami ilyesmit vártam volna a Remarkably Brigth Creaturestől is, de ott nem kaptam meg. 

David Foenkinos: Charlotte

A Book Lovers okozta csalódást enyhítette, hogy ezt a remek könyvet olvastam vele párhuzamosan.

Katacita ajánlására figyeltem fel a regényre és miatta is szereztem be, idén pedig várólista csökkentésbe tettem, hogy végre ne tologassam tovább. Kata is alig várta már, hogy végre olvassam.

Nem könnyű és nem is könnyed olvasmány, Charlotte Salomon élettörténete. Egy tragikus sors portréja a könyv, amit szerzője soronként ír, hogy közben levegőhöz jusson. Amíg nem jutottunk el ehhez a rövid, de torokszorító vallomásig, addig furcsának találtam a szakadozott szöveget, aminél minden mondat újabb sort kap. A magyarázat azonban a maga egyszerűségével átkeretezi, validálja a non-konvencionális szerkesztést, írásmódot.

Charlotte Salomon 26 évesen életét vesztette Auschwitzban, rövidke életébe mégis annyi minden fért bele... Hiába a tőmondatok, a szikárság, a szenvedélyes művészlélek átsugárzik az egyszerű megfogalmazáson. Ezen kívül pedig a szerző rajongása is lépten-nyomon érezhető, ahogy ezzel a könnyvel megőrzi és hirdeti Charlotte Salomon életművét. Bevallom korábban sosem hallottam róla, de a kötet miatt böngészni kezdtem, és megismertem a stílusát, képeit, valódi arcát a festményeken és fotókon keresztül. David Foenkinos története abszolút a valóságból merít, azt írja meg, miközben végtelenül alázatos marad, és egyszerű, rövid formában, lecsupaszítva tárja elénk ezt a sok szenvedéssel tarkított életet. A sors nem kímélte Charlotte-ot; ha nem lett volna elég a sok családi tragédia (szinte hihetetlen az öngyilkosságok sorozata a családon belül... ), a zsidó származás tragédiája is ott van, a 2. világháború idején. Hiába menekült el Dél-Franciaországba, ott is utolérték és begyűjtötték. 

Rendhagyó tiszteletadás ez a regény Charlotte-nak, amit a különleges ritmus és forma még inkább feledhetetlenné, erőteljessé tesz. 

A szerző többször is kiszól a regényből az olvasóhoz, ami engem általában zavarni szokott, azonban itt, ahogy bejárja Charlotte életének állomásait, és közben az olvasóhoz is szól, teljesen helyénvalónak tűnt ez a ritkás "kikacsintás". 

Ha nem ismertétek eddig Charlotte Solomont, ezt az introvertált zsenit, akinek nagyon rövidre szabták hányatott életét, nézzétek meg a képeit, olvassatok róla a neten, vagy ha van kedvetek, David Foenkinos szemein át. 

Leben? Oder Theater? Forrás.

Forrás.

A borítókép egy önarcképe a festőnőnek, >itt< megtekinthető teljes méretben.