 |
| Forrás. |
Egyik nap csak úgy bevillant egy nagyon jó, lehetséges rendszerezés, különféle fokozatokkal a témához, de úgy elszállt a fejemből, mintha legalábbis azok közé a hajnali világmegváltó ötletek közé tartozna, amik elfelejtődnek, vagy hovatovább marhasággá minősülnek napvilágnál. :) Pedig Isten bizony nappal találtam ki. Így viszont "szamárvezető" nélkül vágok neki a posztnak, lesz, ami lesz, a végén esetleg levonhatjuk a megfelelő konzekvenciákat. ;)
Általánosságban elmondhatom, hogy nem nagyon szeretek félbehagyni könyveket, de az utóbbi időben már többször mertem megálljt parancsolni, ha nagyon nem tetszett valami. Egyrészt ezekből az élményekből, másrészt meg a végigszenvedett olvasmányokból lesznek a soha többé könyvek és a soha többé szerzők. Nekik már nem szeretek újra esélyt adni, annyira eltántorítanak valamivel.
Illusztris példa nálam a "girl"-ös thrillerek népszerű, már-már etalon-kötete, a Holtodiglan (Gone, Girl) Gillian Flynntől. Nagyon kiakasztott... Egy másik, már meglevő könyvét gyorsan tovább is ajándékoztam, többet nem akarok kezdeni vele. Szerintem unalmas és bárgyú volt a könyv, és közben mégis idegesítően hatásvadász, a nagy átverést pedig végtelenül egyszerűnek találtam benne.
 |
| Forrás. |
A soha többé szerzők közt dobogós helyet foglal el - de lehet, hogy egyenesen letaszíthatatlan a trónról - Murakami Haruki, akiről egy kurblimadaras kirándulást követően döntöttem el, hogy fel is út, le is út... Céltalan, értelmetlen és valami bizarr és kellemetlen módon furcsa könyv ez, amit Haruki mintha bedrogozva írt volna meg. Totális randomság jellemzi. Életem egyik nagy antikönyve.
Haruki mellett meg kell említenem gyorsan egy villanás erejéig Herta Müllert is: szerintem ők ketten ugyanazt szívják.
Lauren Beukes valamiért kétszer is kapott esélyt, hogy bizonyítson, de sajnos ugyanoda lyukadtam ki... A Tündöklő lányokra azt írtam, hogy inkább olvassátok a Holtodiglant, vagy a kurblimadarat, szóval igazán nem tudom mi ütött belém, amikor mégis megpróbálkoztam a Zoo Cityvel is. Az ígéretes téma és kezdet ellenére egy semmitmondó, kiforratlan könyvet kaptam... Lauren Beukes igazi fiaskó lett számomra... Ráadásul még a Moxylandet is megvettem, de aztán rövid úton inkább megszabadultam tőle olvasatlanul. Többé egy sort sem akarok látni őkelmétől.
A Marija Morevnáról nemes egyszerűséggel azt a jellemzést adtam, hogy az a könyv olyan, mint amikor végighúzza valaki mind az öt körmét a táblán. :O A lány, aki körülhajózta Tündérföldét pedig egy küzdelem volt számomra... nem csak nyelvileg, de meséjében is. Úgy éreztem, mintha vastag indákat kéne egyfolytában átvágnom, hogy előrejussak, és cseppet sem tudtam élvezni az olvasását, így félbe is hagytam, és eldöntöttem: Valente - akármennyien szeretik is - nem az én szerzőm.
A nagy és ismert szerzők közül még elő tudom húzni az Atwood kártyámat is! Margaret Atwoodtól is két könyvvel próbálkoztam, és végig is olvastam mindkettőt, de sem A szolgálólány meséje, sem a The Edible Woman nem volt jó élmény, előbbi egyszerűen csak nem az én könyvem (több másik klasszikus disztópia után olvastam, és számomra jócskán elmaradt tőlük), utóbbi viszont fel is idegesített, és szörnyen szájbarágós volt.
Szintén a nagy nevek közül való még maga Coelho mester, akitől bár Az alkimistát még kedveltem, a Tizenegy percnél ráébredtem, hogy mennyire stílustalan és klisés. Semmitmondó és primitív, amit és ahogy ír Coelho. És nem, nem divatból utálom. ;)
Van aztán még néhány olyan szerző, akinél érdekes módon van, amit kedveltem, van amit pedig nagyon nem. Gail Carriger a legjobb példa, akitől imádom a The Parasol Protectorate sorozatot, olvastam a ya-sorozatát, a Finishing Schoolt is, ami szódával elment, de a Custard Protocol, ami a PP spin-offja annyira silány, és akkorát csalódtam, hogy úgy döntöttem, soha többé Carrigert... - maximum PP újraolvasás, mert az még mindig jó. ;)
Sarah J. Maas-szal is igen felemás a viszonyom, mert bár az ACoTaR és az Üvegtrón nagy no-no, mégis az ACoMaFot igazán kedvelem tőle. De megálljt nyomtam itt is, semmi más, legfeljebb az ACoMaF valamikor újra. Rhysand a hátán viszi azt a könyvet. Egyébként Maas-szal az a nagy bajom, hogy nem tud írni... Stílustalan is, és normális cselekménye sincs a könyveinek, vagy pedig részben átugorja a dolgokat, hogy ne kelljen megírni, amit nehéz megírni. -.-'
Maggie Stiefvater is okozott rettenetes csalódást, méghozzá a Hollófiúkkal... A Wolves of Mercy Fallst kedveltem, de megállunk itt, az ő további könyveivel sem fogok többet kísérletezni.
 |
| Forrás. |
Amikor elsőre eldől, hogy az adott szerzőtől soha többé nem szeretnék olvasni, olyankor a csalódás is olyan nagy mértékű, annyi stílushiba, logikai döccenő, irritáló dolog van, és alapvető unalom vagy színvonaltalanság jellemzi az írást, hogy egy életre mehet a levesbe.
Ha egyébként konkrétan egy könyvre kellene gondolnom a 'soha többé' vonatkozásában, akkor Nathaniel Hawthorne-tól A skarlát betű lenne az. Félbe is hagytam, és látni sem akarom.
UPDATE: ó, hát kihagytam Stephenie Meyert, pedig neki itt kell lennie ebben a posztban! ;) A Twilighttal nem is akartam próbálkozni, de A burokra annyira azt mondták, jaj ez nem olyan, ez tejlesen más, és milyen izgalmas és sci-fis. Hát... nem. Ugyanolyan borzalmas szerelmes maszlag az is, mint a másik lehet. Meyer stílusa nem fekszik, nem tudtam elolvasni a burkot sem, és nem is fogok tőle semmit kézbe venni a továbbiakban sem.
UPDATE: ó, hát kihagytam Stephenie Meyert, pedig neki itt kell lennie ebben a posztban! ;) A Twilighttal nem is akartam próbálkozni, de A burokra annyira azt mondták, jaj ez nem olyan, ez tejlesen más, és milyen izgalmas és sci-fis. Hát... nem. Ugyanolyan borzalmas szerelmes maszlag az is, mint a másik lehet. Meyer stílusa nem fekszik, nem tudtam elolvasni a burkot sem, és nem is fogok tőle semmit kézbe venni a továbbiakban sem.
A témához bátran lehet csatlakozni saját poszttal, vagy csak mondjátok el a véleményeteket kommentben! Ha írtok, szóljatok nekem, vagy bármely más témázónak és belinkelünk titeket is!
A többiek szakításai szerzőkkel-könyvekkel:
Czenema, Heloise, Dóri, Nikkincs, Anett, Bea, Nima (aki az utolsó perc előtt csúszott be :D )
Utóvéd (később csatlakozók):
Nita, Kritta,
hehe, teli vagy olyan sohatöbbet könyvekkel, amiket én imádok: Valente, Beukes, G. Flynn, Murakamit sem utasítom el, bár még csak egy könyvét olvastam.
VálaszTörlésCoelhóban egyetértünk, Atwooddal én is próbálkoztam, aztán ráhagytam, nekem sem íróm.
Maas, Stiefvater azok az írók, akiknek nem én vagyok a célcsoportja, nem is erőltettem őket. Nem volt rossz egyébként egyik sem, legalábbis nem úgy maradtak meg bennem a könyveik, hogy kár rájuk a papírt pazarolni.
Na, nem is csodálkozom, ezt a jelenséget már beszéltük egyszer-kétszer. ;)
TörlésEgyszerűen vannak ilyen szerzők, akik nagyon nem fekszenek, és nem kell ehhez feltétlen pokolra kívánnunk őket, vagy papírpazarlásnak érezni, amit csinálnak, néha csak érezzük, hogy vele nem egy nyelvet beszélünk. Őket jobb elkerülni, ha a próbálkozás egyértelműen erre az eredményre vezetett. :)
És a világmegváltó gondolatok tényleg mindig elfelejtődnek nálam is, mire odajutok :D
VálaszTörlésGail Carriger sorozatát már nem is tudom, miért nem folytattam, pedig a Soullesst nagyon szerettem amúgy, a második részt rögtön meg is vettem, ahogy megjelent. Sarah J. Maast nem olvastam, de sokan olyan jól tudnak rajongani érte, hogy már kétszer is kivettem a könyvtárból, hogy akkor én is megnézem magamnak, de aztán sose lett belőle semmi, mert józan ésszel gondolkodva viszont tudom, hogy nekem úgyse tetszene.
És tényleg, kedvenc szerzők is tudnak csalódást okozni - talán az még picit jobban is fáj az embernek akkor, nem?
Ez már csak így megy sajnos, és hány ilyen remek ötlet megy veszendőbe, ajj! :D
TörlésSzerintem érdemes folytatni a Napernyő Protektorátust, az szórakoztató, kedves sorozat - de amúgy sose érnek a végére a magyar kiadásoknak, szerintem már keresztet vethetünk rá...
Maas úgy hiszem neked sem igazán tetszene... Valamit csak jelent ez a sok kiveszem, de nem olvasom el kör a könyvtárral, érzed te is. :)
Hajaj, nagyon rossz a kedvencünkben csalódni. Volt egyébként egy régebbi poszt a kedvenc szerzők változásáról is, ebben részleteztem néhányukkal a változó viszonyomat: http://pupillaolvas.blogspot.com/2017/01/a-kedvenc-szerzok-valtozasarol.html
Amikor megláttam a címed, mondom de jó, te is Poe-tól merítettél :D
VálaszTörlés"szerintem ők ketten ugyanazt szívják." :D :D Még nem olvastam Murakamitól és Herta Müllertől sem, de ezek után kétségeim vannak, hogy kell-e nekem :D A Norvég erdőt ajánlotta korábban Kata, szerintem azzal megpróbálkozom azért :)
Azért volt jó olvasni most ezt a bejegyzést, mert meggyőztél néhány szerrzőről-könyvről, hogy nem veszítek sokat ha nem olvasom el (ACOTAR, Gail Carriger többi sorozata).
Igen, mindketten Poe-ra asszociáltunk! :D :D
TörlésNem tudom vajon ilyenkor jó-e a "meggyőzés", végülis annyi mindenben különbözhet az ízlésünk a könyvekben is, de ezeket én tényleg nem ajánlanám senkinek közületek, jó szívvel...
A te utáltjaiból a legtöbbet nem olvastam, de valahogy nem is akartam, így meg már még biztosabb, hogy "sohamár!" :D Egyedül a Marija Morevna az, ami nekem igazából tetszett, de meg tudom érteni, hogy neked nem jött be.
VálaszTörlésCoelho viszont közös pont, már akkor is utáltam, amikor még divat volt szeretni és olvasni. :D Értetlenül néztem, hogy mit szeretnek rajta.
Furcsa egy könyv a Morevna, meg furcsa egy nőszemély nekem Valente, ez van. :) De örülök, ha neked tetszett. ;)
TörlésCoelho, a mester, óóóó! :D Klisés tömegcikk, de van rá közönség mindig. Meg mindig lesz, aki ezt mélynek fogja tartani, meg okosnak.
eh. valente jó. morevna meg a leg mindenféle szempontból.
Törlés(igen, tudom, ezzel szinte egyedül vagyok...:D)
egyébként én rendszersen meghallgatom azt a pár fejezetet, amit Béres Ilona olyan nagyszerűen felolvas. és épp a minap közölte velem emberem, hogy ő ezt nagyon utálja, csak csendben tűr, szenvedve.:D
Szegény embered! :D :D :D És mennyi idő után merte ezt bevallani?! :'D
Törlésúgy egy hete beszéltük. és 5 éve viseli, mióta a soundcloudra feltette az ad astra.:D jól bírja.
TörlésAzta, az nem semmi! :D :D
Törlésjó, azért nem teszem ki ennek hetente.:D olyan 2-3 havonta hallgatom meg.
TörlésMertem remélni, hogy nem gyakori a kínzása! :D Egyébként elhiszem, hogy szép az a részlet, meg jó a felolvasás, sokat dobhat rajta. És én sem utáltam mindenestül a könyvet, az eleje még eléggé tetszett.
TörlésHollófiúknál én valahol elakadtam, újra kéne kezdenem, a farkasos könyvet viszont imádtam. (de tényleg egyértelműen yound adultnak ír)
VálaszTörlésMurakamit nagyon NEM a kurblimadárral kellett volna kezdeni! Az, ha valaki vmi irodalmi díjat kap, még csöppet se biztos, hogy a nagyérdeműnek szóló könyv, hanem gyakran csak az irodalmároknak.
Nálam A színtelen Tazaki Cukuru és zarándokévei volt az első, az egy olyan férfiról szól, akinek szétesett a baráti köre, és évtized múltán tudja meg, hogy mi volt mindannak az oka, milyen lenne az élete, ha az egykori kapcsolatai még léteznének.
(szóval a barátság, szavahihetőség a fő témája)
A Norvég erdő sem rossz, habár ott nagyon központi elem a Beatles zenéje, ha nem vagy fan, nem biztos, hogy annyira bejön.
De nekem a szívem csücske még mindig Kafka a tengerparton. Azt ajánlom, van benne mágikus realizmus, de a transzexuuális könyvtáros, Ósima, vagy a nevetős Hoshino karakterein keresztül sok mindent kimond Murakami.
Sarklát betűvel mi volt a baj? Habár nagyjából ugyanaz, mint Atwood Szolgálólánya, nem csoda, ha az utóbbi nehézkesen ment :))
Emlékszel még, miért akadtál el a Hollófiúkkal?
TörlésA farkasos jó szerintem is, kedveltem a melankolikus stílust és a téli hideg leírásait. :)
Hát, elképzelhető, hogy én is jól belenyúltam Murakamival, de sajnos tényleg úgy döntöttem, hogy ő egy soha többé szerző, így aztán nem vagyok meggyőzhető, amíg csak nem marad rajta kívül más olvasnivaló könyv, vagy lakatlan szigeten ragadok csak az ő könyveivel. :D A Beatles-t viszont szeretem. ;)
A skarlát betűvel az volt a bajom, hogy nagyon unalmas és érdektelen volt. Kínzásnak éreztem olvasni. :S
Wáááááhhhh! Pacsi, végre valaki aki Murakami gyűlölő! Úhhhh, egy-két könyvébe beleolvastam itt ott és én éreztem szarul magam, hogy mit olvasok. Annyira összefüggéstelen volt, hogy nem szeretnék vele közelebből soha megismerkedni. De tök érdekes látni, hogy míg Nima imádja a Valentét, vagy Beukest, addig te nem :) De szerintem ez a tök jó, hogy ennyi féle könyvet szeretünk, és nem szeretünk. A szolgálólányt én is el szeretném olvasni, főleg ha ennyire megosztó, kíváncsi lennék én hová tartoznék. Sarah J Maast annyira istenítik mindenhol, hogy én megvárom a hype-ot és talán majd akkor elolvasom :D Hátha így tetszeni fog, mert most lehet hogy nem bírnám.
VálaszTörlésPacsi! :D Tényleg nagy összevisszaság, amit ír, én is néha teljesen randomnak éreztem, ami történik a könyvben...
TörlésSzerintem is jó, hogy ennyi félék vagyunk, bár néha tényleg csak kikerekedett szemmel tudok nézni valamire, ami nekem nagyon nem jött be, hogy mégis mit kedvelhetnek rajta... érdekes dolgok ezek, meg az, hogy kit mi fog meg egy könyvben.
Maas-hype még mindig van? Nem változik mondjuk a könyvek tartalma akkor se, ha később olvasod. :D Szerintem neked is lennének kifogásaid a karakterekkel és cselekménnyel kapcsolatban, de lehet, hogy annyira nem utálnád az Üvegtrónt, mint én. :)
tartsunk egy Murakami hónapot. lécci :D
TörlésMurakami hónapot?! :D A posztok lényege, hogy kit nem vennénk többet semmi pénzért kézbe, szóóóval... őt! :D
TörlésAzta, Pupi, nálad aztán van felhozatal :) Tudtam, hogy a girl-ös vonalat meg fogod említeni :) Sok csalódásodra a paprikás poszt miatt emlékszem. Amúgy nagyon sokat nem olvastam a felsoroltakból, de még csak nem is vágyom rá. Azt viszont tök jó volt nálad olvasni, hogy még a kedvencekben is tud csalódni az ember, de azért ilyenkor nem dobjuk őket a süllyesztőbe.
VálaszTörlésAzon gondolkoztatok amúgy, hogy mennyire adunk egymás véleményére? Nekem azért többször volt már olyan, hogy terveztem valamit elolvasni, aztán valamelyikőtöknél olvastam róla egy kevésbe magasztaló kritikát és le is vettem a kív.listámról - ilyenkor úgy érzem, hogy megspóroltok nekem egy csalódást, pedig nem egyforma az ízlésünk és mégis így teszek :)
Pironkodva a sarokba húzódik... :$ :D Hát van bizony... csalódtam már egy párszor annyira, hogy azt mondjam, na ezt többet nem. A paprikás posztok nektek, maga a dühítő olvasmány meg nekem emlékezetes. :)
TörlésNagy kedvenceknél azért más a helyzet, sokkal engedékenyebb is az ember lánya egyfelől, másrészt meg tényleg, ha korábban olyan nagyon katartikus volt valami tőle, akkor nem lehet azt mondani, hogy ezentúl nem érdekel amit ír, mert esetleg elmulasztjuk a következő szuper élményt. :)
Érdekes kérdés nagyon - akár egy külön témát is megér! -, hogy mennyire adunk egymás véleményére, és mennyire lövünk ezzel esetleg mellé néha. A mi kis bloggerköreinknek is annyira különféle az ízlése, és azoknál is, akiknél sok kedvenc stimmel, nagyon eltérő vélemények vannak néha aktuálisan hype-olt könyvekről vagy épp valami klasszikusról. De tény, hogy el tud menni az ember kedve, ha egy általa követett valakinek nem volt jó véleménye a kiszemelt könyvről.