2016. március 7., hétfő

Mi a baj Coelhóval? - válaszposzt

A Mester. Forrás.
Tegnap láttam a Coolbookzon egy cikket Coelho mesterről, és az az igazság, hogy felpiszkált bennem valamit. Ennek részben az az oka, hogy éppen tegnap beszélgettem egy ismerőssel, aki azért inkább kvázi "idegen", és amikor a legkedvesebb hobbimként az olvasást hoztam fel, rögtön azt a kérdést lőtte vissza, ismerem-e Paulo Coelhót, olvastam-e tőle. Mivel nem szeretek hazudni, bevallottam kerek-perec az igenlő választ követő újabb kérdésre - szeretem-e? - , hogy én bizony nem szeretem. 
Csodálkozott is, és még egy félmondat erejéig ecsetelte, hogy kedveli a könyveit, mert inspirálóak. 

Az ilyen beszélgetésekkor egyébként mindig felmerül bennem, hogy miért nem akadok soha, de legalább esetenként olyan ismeretlen ismerősbe, aki az olvasás témáját felhozva NEM Coelho mestert, a szenzációs Szürkét, vagy a Twilightot hozza fel, mint kedvencét, vagy mint valamit, amit velem, mint "jajdejószeretszolvasni" emberrel el akarna olvastatni, vagy legalábbis elvárja, hogy ha már annyira szeretek olvasni, ezen "alapműveken" túl kellene, hogy legyek, sőt, szeretnem is kellene őket... 
A kérdés költői.

A fent említett cikk sok mindent eszembe juttatott, de először is hadd kezdjem azzal: olvastam Coelhót, kettőt. Az alkimistával kezdtem még 2009-ben, és megmondom őszintén, tetszett. Akkor még nem is volt "az irodalom filatáskája" Coelho (ez az elnevezés díjnyertes, annyira találó :))) Az akkori értékelésemben 4/5 csillagot kapott, és ezt a mondatkát: "Egyszerű, jó, érdekes megközelítés."
Tehát nem arról van szó, hogy zsigerből utálnám a szerzőt, sőt, jól indult a megismerkedésünk, tényleg. (Persze aztán kissé lebiggyedt a szám, hogy az Ezeregyéjszaka meséiben már olvashattunk egy naggyon hasonló történetet, persze Coelho azt bizonyára nem olvasta!) 
Aztán olyan csúnyán belerondított a kapcsolatba a Tizenegy perc, hogy szakítottam a szerzővel. 2012-ben olvastam a Tizenegy percet, és konkrétan a fejemet vertem a falba tőle. Az "egyszerű, érdekes, jó megközelítés"-nek nyoma sem volt, ellenben halálosan primitív volt a megfogalmazás, a nyelvezet, bárgyúk a hasonlatok, és a végletekig közhelyes volt. Bővebben a linkelt posztban.

Forrás

Ennél az élménynél döntöttem úgy, hogy nem próbálkozok mással a szerzőtől, annyira megharagudtam, és annyira el akartam halálozni a könyv olvasásától akut agyleállásban. Azoknak az emberkéknek az értékeléseit olvasva más könyveiről, akiknek bízom az ízlésében és értékítéletében, levontam a konklúziót, Coelho egy idő után nem mond újat, azt is faék egyszerűséggel. 
Egy rokonom beleesett abba a hibába, hogy megvette előre egy csomó, vagy talán az akkori összes könyvét, kettőig bírta, a harmadiknál azt mondta, hogy ugyanaz van ezekben... (we are family)

A cikk szerzőjének igaza van, hogy a szimplicitás üdvözítendő, lehet mondani nagyot kevés szóval is, és abban is, hogy Coelho szimbólumrendszere nem bonyolult. Vannak jó gondolatai, aláírom, és biztos sokaknak nyújt vigaszt ilyen-olyan helyzetben, nem sajnálom tőlük ezt a vigasztalódást. 
Számomra azonban elég komoly határvonal van a szimplicitás és a primitívség között. Hangsúlyozom persze, ez a szubjektív véleményem. Coelho nálam átesett. Sokaknak jó ez, vagy szép ez, elég ez, nekem már sok az "egyszerűségből" és nem is keresem ezért az írásait.

Nem tudom szó nélkül hagyni, hogy Coelho mester hányatott sorsáról is szó esik a cikkben. Azért ne vádaskodjak, mert neki ilyen sors jutott? Már elnézést, de magasról teszek rá, kinek milyen sorsa volt, ha én a könyvét, mint terméket fogyasztom és értékelem. Ennyire végtelenül ne kelljen már empatikusnak lenni. Oké, van miből merítenie ezeken keresztül, rendben, totál magánügy. Ahogy bárki más szerzőnél is, hogy miből merít, mi az ihletének a forrása, honnan eredeztethetőek a történetei. Nem fogom nagyra értékelni valakinek a műveit attól, hogy az ő saját háttértörténete szomorú. Ha egy idézetéről azt gondolom, hogy gagyi, akkor is azt fogom gondolni, ha a szerző fél lábát épp levitte a vonat. 

Azért írtam, írtuk ezeket a posztokat, mert szerintem a cikk címének kérdése válaszért kiáltott. 
Én személy szerint szerettem volna elmondani, hogy a Coelho-ellenszenvem nem egy felvett, sznob hozzáállás, és nem is azért van, mert követném a trendet, hogy divatos Coelhót ócsárolni. Olvastam, eldöntöttem, alkottam róla véleményt. 
Egyébként csak halkan jegyzem meg, a bizonyos "trend" szerintem egy jó csomó ember hasonló tapasztalatából adódott össze... 

Még néhányunk válasza a Mi a baj Coelhóval? - kérdésre: 


És neked, milyen a viszonyod a szerzővel?


U.i.: Ez még nem a márciusi témázás. :) 

20 megjegyzés:

  1. lehet, azért nem szeretjük a mestert, mert nem vagyunk empatikusak. :D
    (egyébként most egy marha nagy reklámot csináltunk egy semmi kis cikknek.)

    VálaszTörlés
  2. A coolbokz sima linkelésetek láthatóan nem működik (de ez szerintem az ő problémájuk) használjátok az ott lévő rövidítős linket a poszthoz: http://goo.gl/R5HVu7
    Amúgy ez a kör egyértelműen Zenkáé :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Lobo! Hogy érted, hogy nem működik a linkelésünk? Nekem megjeleníti, ha rákattintok, ugyanúgy a többiek posztjánál is. :)
      Zenka nagyon zen. :) én meg kakaskodós hangulatban voltam tegnap. Ma már kevésbé, de a Coelho-véleményemet vállalom ugyanúgy. Az zavar, ha megbélyegeznek, hogy én azért utálom őt, mert az divatos. Nem, azért, mert nem tetszik, és kész. :) Két Coelho-impulzus (a beszélgetés amit említettem és a cikk) nekem már sok volt ahhoz tegnap, hogy mindezt magamban tartsam, és magammal rántottam a lányokat is. :) Ja és Billt. :)

      Törlés
    2. Valamiért a feedly-ből rákattintva csak a coolbookz főoldalára vitt, de most már jó, szóval nem tudom mi lehetett a gond

      Törlés
    3. Hm, érdekes, nekem nem vacakolt senkinél (Chrome-ban böngészek). De köszi, hogy szóltál, Nimánál is volt valami gond, bár én az övét is simán meg tudta nyitni, vagy max csak kicsit lassabban.

      Törlés
  3. kíváncsi vagyok, milyen poszt született volna, ha ugyanez a kérdés a szürkére vonatkozna... :>

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hmm. Mondjuk részemről semmilyen. :D

      Törlés
  4. "A jók jók, a rosszak meg rosszak, és nincs az az erő az Univerzumban, ami meg tudná ezt változtatni." A Mester minden szava kincs.

    VálaszTörlés
  5. Teljesen meg tudlak érteni. Mi az, hogy kellene olvasni tőle? Sőt, szeretni is! Juj! Meg Twilightot meg Szürkét, Jézusom! Szerintem az ilyen emberekkel szakíts meg minden ismeretséget, mert csak megpróbálnak a maguk szintjére lerántani. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ők ilyen "szőrmentén" ismeretségek szoktak lenni. :) Esküszöm néha már félek felhozni a könyveket mint témát. :D
      Á, ennyire nem vagyok szélsőséges. :)

      Törlés
  6. Bírom az ilyen sztereoptípiákat. Ha elmondom, hogy szeretek olvasni, máris feltételezik, hogy olvastam a kedvencüket. Ha kiderül, hogy nem, akkor kb nem is szeretek olvasni. Ha meg olvastam, és nem tetszett, mindjárt a ponyvaolvasó szinten kötök ki, mert nem szeretem a "minőségi" irodalmat.
    Az idősek körében meg már be sem merem vallani, hogy "modern irodalmat" olvasok, mert ami modern, az biztos valami szenny, amit a klasszikusok helyett olvasok! Amit, mint tudjuk, kötelező olvasni...

    VálaszTörlés
  7. Pont tegnap kaptam én is egy kommentet A lét elviselhetetlen k. posztomhoz, amiben Coelhohoz hasonlítottam Kunderát. Régen én is elolvastam pár könyvet a "Mestertől" - a Veronika és a 11 perc tetszett - de amit írsz Pupilla, hogy tényleg annyira faék, hogy idegesítő egy idő után. hmm most eszembe jutott egy körbeposztos ötlet! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nocsak, vajon milyen ötlet születik ebből? :)

      Törlés
    2. Megszületett :D
      http://ittvalahol.blogspot.com/2016/03/szegyen-gyalazat.html

      Törlés
  8. Nem tom, igazából nekem az jött le, hogy téged a cikk jobban felidegesített, mint a Coelho jelenség :D

    VálaszTörlés