Könyvtárak - pro és kontra

Forrás.

A kis szeptemberi szünet után visszatértünk, és a Témázunk ehavi témája a Mit rejtenek a polcok? - könyvtárakról és könyvtárhasználatról elnevezésű téma lett.

A könyvtárak nekem teljesen összeforrnak az iskolával, talán mert főleg akkor voltam könyvtártag és könyvtárba járó, amikor még az iskolapadot koptattam. Gimnazista koromban fedeztem fel magamnak igazán a könyvkölcsönzést, és sorra olvastam az Agatha Christie-ket onnan. Nagymamámnak is mindig kerestem és szállítottam valami olvasnivalót. A könyvek kissé gyűrött, használt állapota nem nagyon zavart.

Szerettem ha néha a könyvtárban tartották az óránkat, mert más hangulatot adott a tanulásnak is. Kivétel ez alól egy általános iskolai emlékem, amikor úgy éreztem, átvágott a könyvtáros néni... Ki tudja már miért, és hogy, de a könyvtáros néni tartotta az órát, és az elején színes-szagos fantáziaképeket vetített elém a mondókájával, miszerint most időutazni fogunk, és visszamegyünk a kőkorba, és rajzolni fogunk a porba, ésatöbbi, és rettenetesen csalódott voltam, amikor azután egy kicsit se piszkálták fel a fantáziát a feladatok, amiket kaptunk. Pontosan már nem emlékszem, csak arra, ahogy gyűlölettel teli arckifejezéssel vizslatom Marika néni pengevékony száját és bodri haját. 

A könyvtárban való irányított keresgélést sose szerettem, szerintem nem volt mókás erről tanulni, én csak a saját szakállamra való böngészés szerelmese voltam. 

Marika néni után aztán a gimis könyvtár, ahogy emlegettem, jobb volt, de elég kicsi volt az állománya. Később a városi nagy könyvtárba jártam, és az egyetemi könyvtárba. Utóbbiba persze inkább tanulni, de mivel tényleg csendben kellett maradni, annyira nem szerettük. Egyszer egy másik diák pörölt is velünk, hogy maradjunk már csendben, jujj. :D 

Plusz borzasztóan utáltam az egyetemi könyvtárban, hogy nem lehetett bevinni a táskát. Ez annyira életszerűtlen... Az meg még inkább, hogy az ember majd otthagyja a cuccát a nyitott fakkokban. 

A városiban legalább voltak rendes szekrények. De meg kell mondjam, ott is utáltam, hogy nem vihetem a cuccom. Korlátozva érzem magam sok mindenben: se inni, se enni, se beszélgetni, se táskát bevinni... Sokszor jobb a saját kis vackom ebből a szempontból.

Egy ideje nem vagyok beiratkozva könyvtárba, azon egyszerű oknál fogva, hogy annyira sok saját könyvem van, amiket el kéne olvasni, és sajnos annyit is szerzek be mindig, hogy nem nagyon szeretném tovább növelni a várólistámat olyan kötetekkel, amikbe random belebotlok és rákívánok. Ezzel felborítanám a mindenféle tervlistáimat is, amiket pedig egyre jobban tudok teljesítgetni. Persze másfelől, ha tudatosan tudnék hozzáállni a témához, talán kevesebb beszerzésem lenne egy könyvtárjeggyel a zsebemben, hiszen tesztelhetném a könyveket, tényleg kell-e ez nekem. 

Az megint más tészta, hogy tervezni sem úgy szoktam az olvasást, ahogy a könyvtárak működnek - most vigyem el és most olvassam el, és most vigyem vissza, hát igen... Nekem, akinek néha 12 évet is vár egy könyv a polcán az elolvasásra, és a kölcsönkönyvek többsége is kb. 2 évig suvad, mire tényleg kinyitom, elolvasom és visszaadom, nos hát, nem valók a határidők! :D 

Ezen ellenérveim ellenére, amiket most felsorakoztattam, nagyon szeretem a könyvtárakat, és szuper, hogy vannak. Jellegzetes és kellemes a hangulatuk, mindig öröm belépni, és elkezdeni böngészni. Olyanok, mintha hatalmas, ingyenes könyvesboltok lennének. 

Egyébként amikor a könyvespolcaim előtt ácsingóznak a barátok-rokonok, akkor mindig meg szoktam kérdezni tőlük, hogy van-e olvasójegyük. ;) Egy barátnőmmel poénból majdnem készítettünk is régebben saját olvasójegyet egymás könyvtárához, a kölcsönkért példányok vezetésére. :) 

Mindig vágyam volt egy jó kis könyvtárszoba, és amióta egy kis átalakítás után nagyobb lett a nappalink, és beszereztünk Ikeás Billy polcokat, egy kis könyvtáras sarka már lett a háznak. :) 

Forrás.

Magyarországon nem tudom melyik a legnagyobb, vagy legszebb könyvtár, de valószínűleg összehasonlíthatatlanok ezek a viszonyok a külföldi könyvtárpalotákkal. Elámulok, amikor képeket nézegetek róluk.

Forrás.

Amit volt szerencsém élőben is látni, az a tavalyi dublini utam során a Trinity College Long Roomja volt - nyilván nem a mai értelemben vett, használatban levő könyvtár, de egy varázslatos könyves hely, ahol érezni lehet a régi könyvek jelenlétét, és valami csodálatos az egész. Könnybe lábadt szemmel néztem a polcokat ott, és teljesen beleszerettem.

Trinity College, Long Room Forrás.

Ti voltatok már valami híres könyvtárban? Jártok könyvtárba, vagy sajátokat olvastok csak? Milyen érvek, ellenérvek szólnak a saját meglátásotok szerint a könyvtárazás mellett, vagy ellen?

A témához bátran lehet csatlakozni poszttal, vagy csak írjátok meg a véleményeteket kommentben. Ha posztoltok, szóljatok nekem, vagy bármely más témázónak, és belinkelünk titeket is!

A többiek könyvtáras posztjai: 

Dóri, Anett, Nikkincs, Czenema, Sister 

Utóvéd (később csatlakozók):

Nita, Avilda