Újra a St. Oswaldban

Joanne Harris: Different Class - A St. Oswald fiúiskola

Amióta megjelent, azóta szerettem volna már elolvasni ezt a kötetet, de mindig megakadályozott az, hogy előbb újrázni szerettem volna a Gentlemen and Playerst. A két könyv tekinthető egymás folytatásának, de lazán kapcsolódnak. Közösek benne a tanári kar szereplői, és természetesen van pár utalás az előző részben történtekre. Érdemesebb sorrendben olvasni, de ha mégsem úgy alakulna, akkor is érhető és követhető azért.

A St. Oswald fiúiskolának van egy utánozhatatlan, "krétaporos" hangulata. Ez a Harris által, néhány jól elhelyezett szóval megteremtett atmoszféra, és Roy Straitley, az iskolából kirobbanthatatlan latin tanár a legjobb részei a könyvnek. A sztori az előző epizód utáni tanévben folytatódik, amikor is az iskola új igazgatót kap, és először lassan csepegtetve ugyan, de elindulnak a reformok, a "változás". Az előző évi botrány után szükség is van az iskola jó hírnevének visszaállítására, a haladásra, az új diákokat bevonzó fejlesztésekre. De mi lesz akkor a latinoktatással? Roy még csak az emailjeit sem tudja elolvasni, és a változás gondolata is borzongatja, hiszen minden jó volt úgy, ahogy volt...
Az adaptálódáson kívül az új igazgató személye is rendkívül irritálja, az ugyanis egy régi diákja, Johnny Harrington. Harrington személye kapcsán pedig feldereng egy régi-régi ügy, még 1981-ből, az egyik tanárral, Harry Clarke-kal, és három akkori tanulóval kapcsolatosan. Az események két szálon bontakoznak ki, a jelenben (2005) Roy Straitley mesél, a múltat pedig egy furcsa, egyoldalú levelezésként működő napló prezentálja, amiben egy akkori tanuló meséli el a furcsaságokat, amik az iskolában, és az iskola melletti clay pitsben (mi ez magyarul?) történtek. Az elhagyatott és veszélyes helyszín kedvelt terepe a csínytevéseknek. Amikor azonban mindez már nem csak ártatlan hóbort, hanem valami sokkal galádabbá válik, és a fiúk állatáldozatokat mutatnak be, aztán pedig gyerekek tűnnek el, akkor már semmi sem olyan vicces...

A történet talán egy picit nehézkesebb, nem elég gördülékeny a kibontakoztatása, mint az előző kötetben. Sajnos könnyebben kitalálható volt egy bizonyos része is, persze ennek ellenére nagyon élveztem, ahogy kiderültek a dolgok, és lehet számítani Harrisre, hogy az egyértelmű fordulatokon kívül tartogat még mást is a végére. Meg kell hagyni, méltó folytatása a Gentlemen and Playersnek, aminek nehéz a nyomába érni, és kihívás hozzá bármilyen folytatást írni.

Az olasz kiadás nagyon tetszik.

Botrányok, pletykák, naplók, levelek, új igazgató, és egy rejtélyes új takarító, Winter... A St. Oswaldban sosincs nyugalom, és valami mindig készülődik és forrong a mélyben. Ezúttal is veszélyes és fajsúlyos titkokra derül fény, és bár a múltban gyökerezik minden, a jelenre is komoly kihatása lesz. Valaki bosszút akar állni sérelmeiért... A mi jó Straitley-nk meg persze hogy ott van a dráma és a "nyomozás" sűrűjében az örökös igazságérzetével, és az iskola iránti elkötelezettségével. :) Meglepő volt, hogy kapott egy nem várt segítőt is maga mellé, akiről eddig azt hihettük mindig inkább Straitley ellen dolgozott.

A leghumorosabb részek a kerti törpés csínyek voltak, az állandó felbukkanásával, és a szóviccekkel.

Az állatos becenevek miatt egy picit a vége felé zavaros volt egy ponton, nehéz volt összerakni fejben a "ki kicsoda?" játékot. Hamar kitisztul, csak nehéz átállítani rá az agyad, ahogy a két szálon különféleképp referálnak mindenkire. 
Érdekes még a gonosz sorsa, és hogy vajon Harris miért szereti ezt a módszert választani a végjátékoknál...?

Erős érzelmek, viharos botrányok, bántalmazás és igazságtétel... Ez a Different Class; részletgazdag, okos, izgalmas, de lassan bontakozó olvasmány. Ha egy részét meg is fejted, biztos, hogy azon kívül is ér még meglepetés.


Vajon lesz még St. Oswaldos kötete Harrisnek? Ti elolvasnátok, ha lenne? Én biztosan. :) Nagyon örülnék például, ha a mellékszereplő lányzóról, Benedictáról szólna.