Theodora felnyitotta a szemem nemrég, amikor megjegyezte, hogy én elég sokat olvasok újra, és ha belegondolok, igaza is van, de nagyrészt a kedvenc sorozataim kerültek mindig ismét a kezeim közé.
Idén az a különbség, hogy másfelé is nyitottam, és több régi kedvencet olvastam újra, hosszú idő után először. Joanne Harris Gentlemen and Players című regénye is ezek közé tartozik. 2014-ben forgattam először, és nagyon-nagyon kedveltem. Amikor megérkezett a folytatása, a Different Class (A St. Oswald fiúiskola), tudtam hogy fel kell frissítenem az élményt, mielőtt abba belevágok. Nem bántam meg, a mostani újrázás pont ugyanolyan jó volt, mint először megismerni Roy Straitley-t, John Snyde-ot, és a St. Oswald Gauloise-tól, krétaportól, titkoktól terhes levegőjét.
A Gentlemen and Players nehezen behatárolható műfaj. Nevezhetjük kriminek, de mégsem klasszikusan az; thriller, dráma, mystery elemek keverednek benne. Egy igazi kirakós játék. Okos, intelligens, csavaros regény, nagyon erős hangulatteremtéssel. Az első néhány mondata úgy berántott, hogy kései óra ide, vagy oda, alig tudtam letenni. Harris mindig is értett ahhoz, hogy egy-két szóval, egyetlen kezdőmondattal betaláljon, de ezt hajlamos vagyok elfelejteni. Kifejezetten örülök, hogy újra kézbe vettem ezt a kötetet tőle, és kedvet kaptam megint olvasni tőle.
Bár az alapja megmaradt bennem a történetnek, a részletek teljesen kiestek. Leon, vagy Colin Knight szerepe, a múlt eseményeinek pontos láncolata, a kegyetlenségek, és az, hogy tulajdonképpen hogy is végződik az egész, mi a "tégla" sorsa, vagy épp Roy Straitley-é? Teljesen mindegy, hogy az ember tisztában van-e egy-egy fordulattal, csavarral ilyenkor, az újrafelfedezés annyi örömöt tartogat. Az ördög a részletekben rejlik... és ebben a tanévben a St. Oswaldban...
Az iskolai környezet mindig hálás terep, sokszereplős rendszer, szabályokkal, szokásrenddel, ahol az addigiaktól eltérő dolgok könnyedén lehetnek végzetesen bomlasztóak. Az új kollégák érkezése alapvetően nem borzolná a kedélyeket, de van köztük valaki, aki egy régi sérelem miatt máig neheztel az iskolára, és bosszút forral...
Imádtam Roy Straitley karakterét, de az összes fő- és mellékszereplő is kidolgozott volt, és érezni, a szerző mennyire jó emberismerő.
A sakkfigurás megjelölések, párhuzamok ötletesek és igen kalandos az út a "matt"-ig, amikor minden darabka a helyére kerül, mégis egy kellemesen nyitott véget kapunk.
 |
| Nagyon tetszik ez a holland borító, és címváltozat is. :) |
Csak ajánlani tudom a Gentlemen and Playerst, olvasmányos és bravúros, miközben lebilincselően izgalmas is. Örülök, hogy eleget tettem az 5 évvel ezelőtti kis mellékes "note to self: valamikor újraolvasandó" megjegyzésemnek, megérte. :)
Rögtön bele is kezdtem a lazán kapcsolódó folytatásba, a Different Class-ba. :) A közeljövőben várhatóan régi adósságomat, a Blueeyedboyt is elolvasom, és a Csokoládé-könyveket is újrázni szeretném, hogy folytathassam a történetet a 3-4. kötetekkel. ;)
És ti, hogy álltok Joanne Harris-szel?
Ugye, hogy ugye :D
VálaszTörlésHú most kedvem támadt nekem is újraolvasni ezt a könyvet is, de Az epertolvaj miatt a Csokoládé könyveket is :)
Joanne Harris nagy-nagy kedvencem, aki mindig meg tudott lepni, talán tőle olvastam először ilyen okos thrillert.
Ugye! :D
TörlésDe jó, gerjesztjük itt az újraolvasásokat sorban. ;)
Bizony, Harris mindig meg tud lepni. Nekem egyedül a Rúnajelekkel okozott eddig csalódást, illetve az Ötnegyed narancsot nem kedveltem annyira, de - minő meglepetés - azt szintén újrázni szeretném, mert nem hiszem, hogy ugyanaz lenne a véleményem, így 14 év távlatából... :)
Na igen :D
TörlésHú számomra is a Rúnajelek volt gyengébb, de még mindig emlékszem jeleneteire :)
Óh, alig várom, hogy én is nekikezdjek! Már sorban állnak a könyvek, és valahányszor egy ilyen kedvcsináló posztot olvasok, mindig nagy dilemmába kerülök, hogy akkor mit csináljak a többiekkel?! :D Na igen, túl sok könyv-túl kevés idő tipikus esete...
VálaszTörlésMivel a héten szereztem be Az epertolvajt, ezért most bennem is felizzott a Harris iránti vágy, aztán nem tartom kizártnak, hogy mást is a kezembe veszek tőle. Pl. a Partvidékiekkel is erősen szemezek egy ideje. :)
Juhé! :D Örülök, hogy kedvet hoztam! :) Na persze tényleg ez a rossz benne, annyi könyv vár ránk... Mindig kell legyen egy aktuális "következő". :)
TörlésA Partvidékieket még nem olvastam. :)
Meghoztad a kedvem :) Joanne Harristől összesen 5 könyvet olvastam. A Csokoládét és a Szederbort már kétszer-háromszor is. Érdekes viszont, hogy a Csokoládécipő már egyáltalán nem tetszett. A Partvidékiekkel is próbálkoztam, de valahogy az sem varázsolt el, és azután sokáig nem is akartam olvasni tőle. De az Urak és játékosokkal megpróbálkozom :)
VálaszTörlésEnnek igazán örülök! :)Kíváncsiságból megnéztem, én 9 Harrist olvastam már - de szerencsére maradt még így is bőven felfedeznivaló! A Csokoládécipő nekem óriási kedvencem lett, kíváncsi leszek az újraolvasással is az marad-e. Nagyon metalált akkor. A Partvidékiekről még nem tudok nyilatkozni, amit nem ajánlok, az a The Evil Seed (nagyon kezdetleges) és a Rúnajelek (nekem nagyon nem jött be ez a katyvasz).
TörlésÉn most olvasom VCS keretében a "folytatást", és most azt érzem, lehet nekem sem ártott volna újrázni... De nem baj, remélem így is fogom érteni és élvezni. :)
VálaszTörlésA Kékszeműfiú nagyon ütős, számomra az volt eddig a legütősebb Harris regény.
Pont néztem tegnap, hogy közös olvasmányunk ez most! :) Huh, érdekes, én meg pont azt éreztem/érzem, mennyire elkülönül, és hogy nem is feltétlen kellett volna újráznom csak a megértés miatt (persze amúgy hangulatilag jó volt, meg hát szuper sztori :))
TörlésHa valamire nem emlékszel, szívesen segítek!
A Kékszeműfiú jó régi adósságom, és mindig mindenki dicséri, minél előbb sorra szeretném keríteni most már. :)
Nekem amúgy ez az egyetlen könyv, amit olvastam Harristől :D És ezt is talán két éve olvastam. Nagyon bejött a hangulata.
VálaszTörlésA többi könyve is megvan egyébként, még valami hipermarketben vettem sok-sok éve 400 Ft-okért, ha jól emlékszem. Mindig tervezem, hogy na akkor megismerkedek már a Csokoládé sorozattal is, de aztán mindig elmarad.
(oh, na most jutott eszembe, hogy a Rúnajeleket is olvastam tőle vagy tíz évvel ezelőtt, de az nagyon nem tetszett)
Amúgy annyira jók azok a könyvek, amik kibírják az újraolvasás próbáját. Én amúgy azért mindig félek ilyenkor.
Nahát, nem tudtam, hogy ilyen keveset próbáltál Harristől! Ajánlom a többi könyvét is, szerintem tetszenének! Egyik se hasonló a Rúnajelekhez. :D :)
TörlésÓh, ne aggódj, én is félek ilyenkor, de mostanában szerencsére jó tapasztalatokat szereztem az újrázás terén. ;)