Legendás állatok és megfigyelésük - a film

Hamar eljutottam a moziba a Legendás állatok és megfigyelésük filmre, mert rettentően vártam és kíváncsi voltam rá, mit kapunk majd benne, csak a posztírásig nem jutottam még el eddig. De mindenképp szeretném elregélni milyen nagyon tetszett ez az újabb adalék a HP univerzumhoz. :)

Először is, sajnos most is, mint a Harry Potter és az elátkozott gyermek esetében, némi puffogással és helyrerakással kell kezdenem, dühítő ugyanis, hogy ismét megint mennyire nem tájékozódnak egyesek, és pocskondiázzák ezt a történetet, mint bőrlehúzást, és hőzöngenek, hogy egy alig 80 oldalas könyvecskéből mégis hogy csinálnak három, sőt, a legújabb hírek szerint már ötrészes mozifilm sorozatot. Szóval csak szólok én is, hogy ez NEM a Legendás állatok és megfigyelésük című könyvből készült... Az a könyvecske egy kis kiegészítő zsebkötet volt a HP könyvekhez, amely tulajdonképpen Harryék egyik tankönyve volt, és ennek megfelelően egy lény-tár. Szócikkekben, lexikonszerűen szerepel benne egy rakás legendás állat, amiknek egy részéről tanultak is a nebulók a Roxfortban. Egy másik részük pedig csak most kerül elő Göthe Salmander táskájából... Göthe Salmander az a varázsló, aki a képzeletbeli tankönyv szerzője, és így az állatkák szakértője is. Hagrid light, ha úgy tetszik. ;) Nos, Rowling az ő életéről kanyarított most történetet, csak a filmvászonra. Ő írta a forgatókönyvet, és ez számomra már garancia a sikerre, és pont ezért olyan nagy a bizodalmam a többi részben is. Nem tudom elképzelni, hogy ellaposodna, szerintem simán kitölt majd Rowling határtalan fantáziavilága öt filmnyi időt is. Úgy képzelem, hogy ahogy elkezdték írni-csinálni-forgatni a filmet, neki csak áradtak és áradtak az ötletei, és így tágult nagyobbra a projekt már most a tervezettnél.

Nem arról van tehát szó, hogy egy alig-könyvből pénzszerzési céllal rétestészta módon elnyújtott álsztorizás veszi kezdetét. Ez a szál ugyan része a HP-univerzumnak, és lesznek csatlakozási pontok, mégis nagyon más. Más kontinensen játszódik, más időszakban, jóval a Harry Potter kötetek története előtt... 

Az 1920-as évek Amerikája a közeg, ide érkezik meg a mi Göthénk a kis bőröndjével, ami Mary Poppins táskájához hasonlóan feneketlen, és a csodák egész tárházát rejti, köztük persze rengeteg legendás állatot: némelyik ártalmatlan, némelyik kicsit veszélyesebb. Bezárva persze nem annyira, de mi van, ha kiszabadulnak? 

Természetesen az egyik konfliktusforrás és bonyodalom pont ebből ered. Salmander állatkái közül kiszabadul néhány, és nem kis gondot okoznak a magnixok közt. A magnixok az amerikai muglik, és meg kell hogy mondjam, nekem ez nagyon bejött. Miért is lenne mindenhol ugyanaz a terminológia? Egy másik kontinensen máshogy alakult a nyelv, és az elnevezések. :) Ugyanígy különbözik a Mágiaügyi Minisztérium is, itt MACUSA van (Magical Congress of the United States of America). Ezek a kis apróságok rögtön hamisítatlanul amerikaivá tették az egészet, és jó volt a kontraszt az angol "idegennel", Salmanderrel. Englishman in New York. :) 

Bár Göthe és talán Tina a főszereplők, úgy éreztem a showt abszolút elcsenték előlük a mellékszereplők. Queenie,  Tina testvére, remekül hozza a butus szőkét, mégis bájos, és nem süllyed egy bizonyos szint alá, érdekes, izgalmas, és fontos alak marad. Jacob Kowalksi, a magnix, aki belekeveredik Salmanderék kalandjába, és khm. Salmander bőröndjébe is, abszolút sztár! Imádtam! Mugliként mindenki szeretne egy ilyen kalandot szerintem, és jó volt nézni ennek a bumfordi, és kissé szerencsétlen Jacobnak az ábrázatát, ahogy kitárult előtte egy mágikus világ, és ahogy megismerhetett ennyi csodát és titkot... Queenie-vel való romantikus száluk is rendkívül kedves, és megkapó. 

Queenie és Jacob.

Graves, az Új Salemesek és Credence is remek alakítást nyújtottak, és tetszett a MACUSA elnökasszonya is mint mellékszereplő. 

Tinát nagyon-nagyon szürkének éreztem, még a nevére se igazán emlékeztem magamtól (Porpetina Goldstein), mégis valahogy illik Göthéhez. Úgy gondolom az ő kapcsolatukat is szépen lehet majd tovább írni. 

Eddie Redmayne számomra szimpatikus színész, így nem kellett soká barátkoznom azzal, hogy ő lesz Salmander megformálója. Egy kicsit azonban csalódtam, abból a szempontból, hogy úgy éreztem Redmayne mintha kicsit "beragadt" volna a hawkingi szerepbe, és itt is néha az a szerep köszönt vissza az introvertált és fura, kicsit talán még autisztikus (aspergeres?) vonásokkal is rendelkező Salmander képében. Többre számítottam tőle színészi játékban, néha csak azt láttam, hogy ott áll, kicsit beállt nyakkal, és idióta félvigyort vesz fel. :D Az állatok iránti szeretete és elköteleződése persze nagyon tetszett, és bírtam ezt az egész állatkergetést New York utcáin. 

A lények tárháza még csak most kezd feltárulni, de máris annyi minden aranyos, érdekes, veszélyes példányt ismerhettünk meg... Az orrontó furkász egy tünemény, hát még, ahogy Göthe üldözi a fél városon át, és kirázza belőle a zsákmányolt aranyakat, drágaköveket, mindenfélét, ami csillogó... :) 

Az okkami is rendkívül érdekes, azzal a tulajdonságával, hogy a rendelkezésre álló térnek megfelelően tudja változtatni méretét. A bólintérrel már találkozhattunk Hagrid óráin is korábban, ragaszkodása Göthéhez nagyon aranyos. :) De különleges volt a szemiflázs is, és az orrszarvú-szerű erumpent is, akinek Göthe még párzási táncot is lejtett. :')

De a legjobb, hogy a film nem merül ki ebben, hogy jaj kinyílt a bőrönd, fogjuk be az állatokat. Dehogy! Politikai forrongás borzolja a kedélyeket a magnixoknál és bizonytalan félelem uralkodik a MACUSA berkein belül... Grindelwald készülődik... New York utcáit pedig egy titokzatos erő dúlja szét... Lehetne akár Göthe valamelyik lénye is, de mi van, ha valami sokkal gonoszabbról van szó? A mindenhol röplapokat osztogató Új Salem szekta már csak hab a tortán. 

A MACUSA elnöke, Seraphina Piquery.

Grindelwaldot nem más alakítja, mint Johnny Depp, és bár keveset szerepel még ebben a filmben, én úgy gondolom működni fog, nincsenek vele kapcsolatban ellenérzéseim. Talán tényleg fiatalabbnak kéne látszania ekkor még, de ezen túl nem zavart a híres megformáló. 

Élveztem az egész filmet a főcímtől a stáblistáig. Hangulatos volt, úgy hogy hajazott a Harry Potter filmekre, úgy csiklandozta gyengéden a HP-kedvelő receptorainkat egy-egy zenefoszlánnyal, a pálcavillanásokkal, a lehetséges kötődések megvillantásával, hogy közben mégis rendkívül egyedi volt, és teljesen más, mint amiket eddig kaptunk. 

Nagyon nagy élmény volt egy Harry Potterhez kötődő valamire beülni a moziba úgy, hogy most először volt olyan, hogy teljes meglepetés volt, hogy milyen történetet is fogunk kapni. A HP-knál tudtuk előre mi következik, legfeljebb a megvalósítást, és azt találgattuk, mi marad majd ki, mit változtatnak. Itt most egy tiszta, üres lap volt minden, amit Rowling természetesen mesterien telerajzolt. :) 

A karakterplakátok.

Várom a folytatásokat, a háború készülődését, Grindelwaldot, Queenie-t, a lényeket, és Göthe Salmandert. :) Ó, és remélem lesz Jacob... valahogy. :) 

Értékelés: 10/10 Nem kérdés. Ahogy kijöttem a moziból néztem volna rögvest újra. :) 

Kedvenc jelenet: az a varázslatos réteskészítés, óóóó te jó ég! :)