Imre Viktória Anna: Az őrült hold alatt

Megjelent Imre Viktória Az őrült hold alatt című regénye is a Kísértés Rt. után! A szerző jóvoltából két évvel ezelőtt már olvastam ezt a könyvét, így, mivel most aktuális lett, áthoztam a régi bejegyzésemet a freeblogról: 

A régi borító

Nioba, egy örökké változó város. Fekete, mindent uraló massza és megtalálhatatlan úticélok. Egy Mia nevű kócos, vörös, szürke szemű lányzó, és egy bogaras démonszakértő, Lance. És igen, ez egy fiatal, magyar írónő könyve - illetve csak néhány szó róla ízelítőül -, ami üdítően szórakoztató, kedves, és ami megérdemli a helyét a könyvesboltok polcain. :)

Imre Viktória Anna könyve Az Őrült Hold alatt egy képzeletbeli város és világ történetébe vezet be minket, ahol éjjelente nem szabad kint járni, mert egy sűrű fekete massza lepi el Nioba városát és szó szerint átrendezi az épületeket, az utcákat, tereket, hogy aztán másnap lehetetlenség legyen bármit is megtalálni, és az emberek napjaik nagy részét útkereséssel töltik, hogy eljuthassanak egy iskolába vagy alkalmasint megfelelő munkahelyre. Főszereplőnk Mia Robinson, egy 18 éves fruska, aki különös dolgot lát meg egyik éjjel hálószobája ablakából: a fekete masszát fehér ruhás ember "lovagolja meg"... Nemsokára jobban is megismerik egymást, és kiderül róla, hogy Lance, vagyis Gregory Lancaster bizony sok titokba beavathatja őt a várossal és mindenféle démonológiai szakirányokkal kapcsolatban ;)

Ennél többet nem árulok el a cselekményszálból, amelynek középpontjában természetesen ők ketten maradnak, és Nioba a maga titkaival.

Az elején igencsak meglepődtem, teljesen magával ragadott a regény, és ez a különös város, és persze az, hogy valóban izgalmas volt, rejtélyes volt, imádtam megismerni hogy micsoda szörnyűség keríti hatalmába a városkát, és kíváncsi voltam, hogy mégis mi hogy oldódik meg.

A karakterek jók, de nekem zavaró volt az, hogy most tulajdonképpen hova is kategorizáljuk be őket? Mia a korához képest túlhangsúlyozottan fejlett testileg, ugyanakkor kicsit inkább a 13-14 éves színvonalat közelíti meg általában a megnyilvánulásaival. Jó persze, lehet ilyen éretlen egy 18 éves is, de mégis, furcsa volt. Szorosan kapcsolódik ehhez, hogy ki a célközönség? Mert ha nagyon meseregény akaródzik születni, akkor nem tudom, ne koncentráljunk ennyit arra hogy ki hogy simogatja kinek a hátát és összebújás stb, a vérfertőzős jelenetekről nem is beszélve. Nem mintha prüdéria lett volna úrrá rajtam, meg szó sincs róla, hogy ez el van túlozva arányaiban, hiszen nem sok ilyen rész van, mégse igazán értettem, miért koncentrálunk oly sokszor rá a testiségre. Ha felnőtteknek íródik, akkor meg lehetne feljebb venni a hőfokot, főleg ha elmondtuk, hogy cserfes főhősnőnk nagykorúvá lészen. :) Nem arra célzok, hogy részletezni kell, csak nem kell ennyire kerülgetni a forró kását.

Lance. :) Hát imádnivalóan idegesítő hülye kis professzor-alkat. :) Lance és Mia cívódása és évődése aranyos, és annak ellenére hogy sok volt, engem szórakoztatott végig. :) A megrögzött magázás persze Moningot juttatta eszembe... (Barrons és Ms. Lane) :D

Elliot szintén jó figura, jó lett volna talán még kicsit többet szerepeltetni.

A legeslegkedvencebb viszont nem más mint Solomon Daymare, akinek már a nevétől széles vigyorra húzódott a szám, és ugyanakkor kirázott a hideg. Daymare, a nightmare = rémálom mintájára, persze ő nappal is egy rémálom, és jaj annak, aki betéved a boltjába - pékség éééstemetkezési vállakozás :D :D :D -, vagy ne adj isten üzletet köt vele. :) A figurája hihetően és velejéig gonosz volt, imádtam. Nem szívesen futnék össze vele, Niobában vagy másutt. :)

A kép illusztráció, forrás: tumblr.com

A stílus és a történet összerakása egészében véve tetszett, és amitől féltem nem következett be, vagyis nem lógott a levegőben senki és semmi, és volt egy korrekten felpörgős befejezés, izgalommal, harccal, lezárással, humorral. Mondhatjuk hogy a kezdéshez méltó befejezést kaptunk. Ami közte van, azzal sincs sok probléma, lekötött és szórakoztatott, de azért mindenesetre én még rászabadítanék/tottam volna egy szerkesztőt. Kicsit hosszú, és bizony nem egy helyen eléggé túl van írva, túl van ragozva sok apróság, és ettől az embernek az az érzése, hogy a szájába akarják rágni a karakter érzéseit. Ez még egy hiba volt szerintem, vagy legalábbis számomra, hogy a szereplők különböző érzelmei nagyon részletesen voltak leírva, főleg a párbeszédek során, ami néhol hihetelen is volt, mert bár változhat ilyen gyorsan az emberek lelkiállapota és gondolata valamiről, vagy akár csak az hogy megenyhül, de aztán mégis fellángol benne a harag, azért ha ez ilyen sokszor van leírva, részletesen, minden mozzanatában, az zavaró.

Abszolút kedvenceim - Solomon Daymare-en kívül persze - a beszélő könyvek. :D Teljesen Harry Potter érzésem támadt tőle, de mégsem volt másolás-érzés, teljesen mások, és nagyon érdekesek, mintha kifejezetten a könyvmolyok számára lettek volna így beleírva, akárcsak a nagy könyvtár. :) Vidáman harapunk az ilyen kis csalikra a könyvekben :D

Logikai baki volt néhány, amin meg is akadtam, de őszintén szólva már alig emlékszem rájuk, olyan nagyon nem hagytak mély nyomot, ami jó, de arra még emlékszem, hogy azon sokat morfondíroztam, hogy ha a !!!SPOILER!!! személyiségek is változnak, akkor tulajdonképpen mit tudnak magukról ezek az emberek, és akkor mégis hogy emlékeznek egyáltalán bármire, ha naponta átalakulhatnak valaki mássá. Ez ijesztő egyébként, és az jó hogy ez ijesztő volt, de nem teljesen tudtam elképzelni. !!!SPOILER VÉGE!!!

Értékelés: 10/8 Friss és üde színfolt, kellő fantáziával, jó ötletekkel, kedves karakterekkel, kerek történettel és még humoros, ironikus is tudott lenni. :) Kedves Viktória, remélem kiadásra kerül a könyved, szívből kívánok hozzá sok sikert, engem már megnyertél magadnak! :) Szívesen nevezek a Kísértés Rt. olvasására is.

U.i.: A borító csúcs, nehogy áttervezzétek! :)

Íródott: 2011. október 16-án

Khm, persze áttervezték, nekem sokkal jobban tetszett az eredeti (ld. fenn), szóval ezzel a kinézettel keressétek: