Kisleány, Puhaléptű, Ciráta és Zabravár

Lőrinczy Judit grafika

Horváth György: Estvér

Ők csak néhány név Horváth György csodálatos mesevilágából. A mese talán nem is jó szó rá, ez valami mélyebb, ősibb, varázsosabb, szinte már mitologikus. Hol bujkál ez a könyv méltán megérdemelt hírneve elől? Mert bizony én még sehol nem hallottam róla... Nem is tudtam, pontosan micsoda. Meseregény, novellafüzér, szépirodalom? Mind, és mégis valami kategóriákba nem sorolható. 

Fülszöveg: 

"Egyszer volt, hol nem volt, a csillagos ég rétjét járva élt, sőt, még ma is él Égi Habók. Persze nem hívták mindig Égi Habóknak – dehogy hívtak mindig így –, mint mindennek, ennek is története van. Nos, nagy bölcs volt egykor, segített, vigasztalt, és olyan jó tanácsokat osztott, hogy hetedhét egekben csodájára jártak. Aztán… 

Aztán egy borongós, de mégis szép napon felkereste őt a Tejút Csillagcsevelyű Hercegnője. Nagy bajban volt a hercegnő, mert fia, Rásemheder Áron rosszcsontnak bizonyult. Nem volt gonosz, ó nem, de nem tisztelt senkit és semmit, mások kárában lelte örömét, s mikor már nem tudott több csínyt kieszelni, úgy döntött unalmas itt: fölpattant hát ködparipájára, és uccu, más kozmoszokba vágtatott! 

Nem csoda, ha sehol sem szerették Rásemheder Áront, hisz borsot tört mindenki orra alá, s mivel nem szerették, egyre több és egyre csúnyább csínyt eszelt ki. Gondja volt arra is, hogy fel ne ismerjék: mindenhol Jóska néven mutatkozott be. Hamarosan úgy is emlegették a világokban szerte, hogy a ködparipás Bal Jóska."

Tipikusan arról a könyvről, meséről van szó, amit olvasni kell, hogy érts és érezd a varázsát, hangulatát, lényegét. Van története persze, álmok is, szövevény, szerelem, gyerekcsíny, vándorút, párharc és szeszély. Klasszikus elemek is, mégis új formában. Mintha valaki tényleg írt volna nekünk egy vadonatúj mesét. Szerintem nagyrésze gyerekkompatibilis is, bár nem a legkisebbeknek. 

A stílus néhol átbillen az újkoriba, de nem zavaróan, és ezeket leszámítva nagyon érdekes, szép, egyedi nyelvezetet használ, jó szóösszevonásokat mutat, kicsit Máté Angis. 

Kedvenc mesém egyértelműen a Padlásolás volt, ahol a mesélőhöz is betekintünk, mert bizony Égi Habók és ködparipája kiszakadnak a mese szövetéből a való világba, és vissza kell őket írni valahogy. Közben mindent megtudunk a bűvös sakál és felesége, Vízárasztó Tavasziszél könykeiről: Cirátáról, Zamatról,Honárdról, és fogadott testvérkéjükről, Puhaléptűről, akit Zordonázó Zabravár nevelget. Zabravár egy sokatlátott hintaló. :)
A többi mese közül emlékezetes még a kakasviadal Heurékó és Bekerics jóvoltából, de mindenhonnan fel-felrémlik valami vagy valaki: Csillagcsevelyű, Kalamaj, Szikla Szilárd, a ködkanca, a mágikus szitár, a Kalandárium (sic!), az árnyákok, a csillagfüvek, sokszínpettyes katicabogarak, a Rapszóda, vagy épp Epifáni, az elefánt. :) 

A mesék összeszövődnek, a szereplők visszatérnek, és egy szépen lezárt keretes szerkezetet kapunk.

Értékelés: 10/9,5 Cifra és mégis egyszerű, gyerekkort idéző, tartalmas felnőttmese. Tele van meglepetésekkel és egyszervoltholnemvolttal. Olvasni kell, inni a szép szavait, ajánlom mindenkinek, akinek tetszett Máté Angi és a klasszikus mesék, mégis valami újat szeretne, amibe nem szivárgott be a modern világ. :)

A végén van egy csokor vers is, nem vagyok versszerető, de az elsőt, az Álom címűt, imádtam.
Utazókönyvként jutott el hozzám, köszönöm a lehetőséget!

U.i.: Ha mesét írnék, ilyen mesét szeretnék írni.