Az elátkozott hajó

Georges Simenon: Az elátkozott hajó

Rövid a kötet, mint minden Simenon, sőt, még rövidebb is a szokásosnál, a körülöttem zajló események miatt azonban mégis eléggé elhúzódott az olvasása. 

A kötet eredeti címe Le Passager du Polarlys, vagyis a Polarlys utasa, és Simenon roman dur-jei közé tartozik. Vagyis nincs benne Maigret, és így kevesebb a Calvados is :), de azért az atmoszférateremtés a szokásos stíllel történik. 

A Polarlys egy hajó, ami Hamburg és Kirkenes közt közlekedik, főként árut és postát szállít oda-vissza is, és néhány utast. Jelen esetben valóban csak néhányat, a titokzatosan szép Katia Stormot, az elegáns Bell Evjent, aki a kapitány régi ismerőse, Schuttringert, a kopasz németet, és egy bizonyos Ericksent, aki már a hajó indulásakor hiányával tűnik fel. A raktérben bújkálna? Új harmadtisztje is van a hajónak a frissen végzett, remek ajánlásokkal rendelkező Vriens, aki a kelleténél több időt tölt a hölgyutas társaságában és hovatovább a kabinjában is, és egy új fűtő is dolgozik a gépházban, Peter Krull, aki hatalmas vörös szakállával és rangjától eltérő szokásaival tűnik ki a többiek közül. Amikor az egyik kikötőben felszálló újabb titokzatos utast holtan találják kabinjában, megindul a találgatás... 

Mi köze mindennek egy francia újság hasábjain leírt bűncselekményhez? Hova lett Erickson, a láthatatlan utas? Milyen balszerencse érheti még a hajót az útján? 

Petersen kapitány vállát súlyos teher nyomja, és a gyilkosság miatt a hajóra kihelyezett Jennings felügyelő nem sokban könnyít a dolgán...

Az egész regényt belengi a baljós hangulat, amit az elején beharangoz a "tengeri átok" emlegetése, és a kapitány rossz előérzete. Folyamatosan fúj a jeges szél, apró, éles hópelyhek férkőznek be a fatalpú csizmákba és ruhaujjakba, pirosra csípett arcok és könnyező szemek állják a szél ostromát a hajóhídon... Az egyre hidegebb és elnéptelenedettebb tájakra hajózó társaság nyugtalansága csak fokozódik, amikor hol egy hatalmas vihar, hol egy, a sötétben és borzalmas látási viszonyok közt végrehajtott kerülési manőver izgalma, hol pedig egy elszabadult rakományláda okoz újabb komoly problémákat. Petersen megérzése helyes lett volna a tengeri átok jelenlétéről? 

Forrás

Ebbe az aprócska kötetbe annyi mindent sikerült belecsempészni, mégis megőrzi simenoni lassúságát, mégis érezzük a monotonságot, ami óhatatlanul végigkísérhetett egy ilyen hosszú északi hajóutat, az étkezések egyformaságát, a kabinajtók záródását, a hullámok csapódását, és a felverődő jeges vízpermetet. Az olyan apró részletek, mint egy kihívó fehérnemű előbukkanása az utazóládából, egy kiömlő tintásüveg foltja a padlón, egy kabát még patina nélküli rangjelzései a vállakon, fatalpú csizmák kopogása a fedélzeten adják a szexepiljét a regénynek. 

Aki a fülszöveget írta, azt viszont kissé ismét fejbe kéne kólintani, annak ugyanis szinte semmi köze a regényben történtekhez - az ott leírt szörnyű események csak egy illusztráció, példa, az első fejezetben ugyanis ezzel "mesélik el" a tengeri átok mibenlétét, és így félrevezető. 

Értékelés: 10/8,5 Jó-jó, de egy kis Calvadossal vagy kökénylikőrrel jobban csúszott volna ;) Mindenesetre legalább 12 üveg pezsgő elfogy az utasok egy görbe estéjén, én meg azon gondolkodtam, hogy ivott meg ennyit kb. hat ember, úgy, hogy csak egyikük lett részeg? :) 

Komolyra fordítva a szót, érdekes krimi, klasszikus kapitány-hajó-vihar elemekkel, kicsit eszembe jutott tőle még a Gyilkosság az Orient-Expresszen is, és élveztem borzongani ebben az északi fagyban, mélyen bebújva a takaróm alá.

Kiadja: az Agave. Köszönöm az olvasás lehetőségét!