Könyvbár - Gyilkosság az Orient Expresszen menü

Az a helyzet, hogy rákaptam a Könyvbárra... Ezúttal egy barátnőmmel látogattunk el a Könyvbár & Restaurantba, aki szintén nagy krimirajongó, hozzám hasonlóan. Ha már Agatha Christie nagy klasszikusa a Gyilkosság az Orient Expresszen került terítékre, úgy éreztük ez lesz az igazán megfelelő alkalom számunkra. 

Az étteremben a vasúti kocsikhoz hasonló félhomályos világítás fogadott, ami máris misztikus légkört teremtett, hogy aztán megakadjon a szemünk a földön körberajzolt hullán... Na jó, csak a körberajzolás volt ott, a hulla nem. ;) A menü pompás volt, ezt már az előzetes tájékozódás során megállapítottam, és előre el is döntöttem, mit szeretnék kipróbálni. 

A Gyilkosság az Orient Expresszen menüsora a következő volt: 

• Indulás: Taurus Expressz (Pisztáciás bárányfasírt, kápiakrém, gránátalmás petrezselyemsaláta)
• Első bizonyíték: a selyem zsebkendő (Halleves, vénuszkagyló, rizschips)
• A gyilkos kés (Grillezett hátszín, zöld fűszerpiskóta, cukkínis fehérrépapüré)
• 12 szúrás (Kacsacomb, szarvasgombás burgonyapüré, meggyragu)
• Poirot (Belga csokoládé, tonkababos ribizli, habcsók-bajusz)

Ötletes és csábító, mint mindig. Az egyetlen balfogás talán csak a késes főfogások hasonló elnevezése volt, na de erről majd később. 

A terítéken a szokásos idézetek a könyvből, angolul és magyarul, és a vonat is persze. A megrendelt ételek előtt pedig néhány étvágygerjesztő falatka: először a fűszeres vajkrém pirítóssal, majd egy falatka lazactatár finn kenyérrel, korianderrel. Mondanom sem kell, az a lazac valami elképesztően finom volt, és remekül passzolt a finn kenyér savanykás ízéhez.

Ezt már ismerjük. ;)

Lazactatár.

Nem akartam kihagyni a levest, amihez járt az első nyom is, a selyem zsebkendő, természetesen ehető formában. ;) A képen a levesestál mellett az bizony rizschips! A leves egyébként egy hígabb, de nagyon ízletes halleves volt, középen hal-szigettel, rajta kagylók, sárgarépa. A "zsebkendőről" nem hiányzott a szükséges és árulkodó "H" betű sem. ;) 

Bal oldalt az bizony nem szalvéta!

Az előételt nem tudom megmutatni, nem rendeltünk belőle. A főfogásnál a két különfélét választottuk a barátnőmmel. Én eleve a hátszínnel szemeztem, és akkor már hadd lássuk mindkettőt feltálalva. Nos, itt volt a baki, mert sajnos kés-kés, és én hiába a gyilkos kést kértem, a 12 késszúrást hozták ki nekem is. :( Nem is nagyon ajánlgatta, hogy akkor hozza a másikat, látszott, hogy kénytelen leszek elfogadni, szóval elfogadtam, kissé bosszankodva azért. (főleg, hogy én nem eszem egyáltalán krumplipürét). De meg kell hagyni, egy igazi ízorgiában volt részem, szóval most már nem bánom egyáltalán! A meggymártás isteni volt, a kacsacomb pedig puha, omlós. A leveles tészta engem vasúti sínekre emlékeztetett, de meg kell jegyezni, 12 lyuk volt benne, az meg a 12 késszúrást jelképezi, a meggyszósz meg persze a vér. ;)) . Barátnőm pedig ragaszkodott hozzá, hogy mindennel együtt a krumplipüré tulajdonképpen a hó, ahol elakadt a vonat. :D 

12 késszúrás

A desszert volt a gasztroélmény megkoronázása... Valami csodálatos volt! Kinézetre és ízre is csillagos ötös. Ez tényleg kis vonatocskát, vasútállomást ábrázolt, és itt sem hiányzik a "vértócsa", valamint a kis habcsókból formázott Poirot bajuszka. 

Csokicsodák, piros gyümölcsök, habcsók... hmmm. :) 

Útravalóul kókuszos trüffelbonbonkákat kaptunk ezúttal. 

Én megint hiányoltam még némi pluszt az asztalokra, a félhomályon, a piros színek dominálásán kívül lehetett volna néhány vonat-makett is kihelyezve, esetleg Poirot-féle kalapkák, bajusz-dekoráció máshol is. 

Legyen bár exkluzív egy ilyen étkezés, szerintem igenis megéri az élményért, főleg ha nem csak a látvány, de az ízek is páratlanok. :) Kíváncsian várom a következő menüket!

A Gyilkosság az Orient Expresszen menü még most is fut!

Tetthely.

(A képek a saját fényképeim.)