 |
| Forrás. |
Persze picit megcsúsztam velük, a Feversong már kijött, de még mindig a Burned-öt olvastam, na de nem szaladnak el a könyvek. ;) Sajnos arra nem sok esélyt látok, hogy magyarul a közeljövőben folytatódna a sorozat, ami a Tündérkrónikák címet kapta. Szerencse, hogy azért az alapkövet jelentő és a sorozat gerincét alkotó első öt rész, plusz még a Dani spin-offnak induló Iced is megjelenhetett. Aki pedig olvasni szeretné a többit, nosza, álljatok neki angolul! :) Talán nem is lesz olyan nehéz, mint elsőre látszik.
Ezt az utolsó két kötetet azért szerettem volna újraolvasni most is, mert természetesen ahogy az lenni szokott, ezek voltak bennem legkevésbé frissek, hiába olvastam őket nem olyan rég. Bezzeg az első 3-4 részt kívülről el tudnám mesélni már... Az apró részletekre, esetlegesen fontos, elejtett utalásokra próbáltam most leginkább figyelni, de azért néhány más tapasztalatot is megosztok most a 7-8. részekről.
FIGYELEM! SPOILEREK lehetnek azok számára, akik még nem olvasták ezeket a részeket!
Burned
A hetedik kötet egyfajta átmenet, itt kerül ki igazán Dani a képből és lép a helyére nagyon hamar Jada és a rengeteg Mac-es elbeszélő rész ismét. Lor, Christian, Unseelie King és Kat is kapnak narrátori szerepet. Most is feltűnt, mennyire karakterközpontú ez a rész, mennyire az egyes alakokon keresztül mutat be dolgokat. A cselekményben persze a legfőbb elem Christian kiszabadításának kísérlete - a tiroli hegymászás! :D Ezen persze most is röhögnöm kellett. :D
Amit élveztem most is: Mac láthatatlansága, Jada hidegsége, grammar nazi stílusa, a USP és Lor, illetve Lor hazugsága a pri-ya állapotról, Kat és Kasteo összezárása, a Hoar Frost King által hátrahagyott fekete lyukak és lehetséges következményeik.
A Burned az apró infók könyve. Kisebb horderejű dolgok derülnek ki, sok még a félbemaradt, elvarratlan szál, de ez egy köztes kötetnél természetes.
A zárójelenetet nagyon szerettem, Mac a monitorok mögött, amint meglátja Dageust, a tizediket a kilencek közt... :)
Ennél az újraolvasásnál először történt meg, hogy érzékeltem a mások által emlegetett hibáit a kötetnek. Voltak üresjáratok, szinte felesleges körök, Mac sokat filozofál, ami néha már unalmas, és keveset halad előre a történet. Ennek ellenére azért élveztem, de nem adnék rá 9-9,5 pontot, inkább egy szerényebb 8-ast.
 |
| Forrás. |
Rögtön folytattam is a Feverbornnal, hogy mihamarabb a kezembe vehessem a songot, és pont kerüljön mindennek a végére. :)
A Feverborn nekem most jobban bejött a Burnednél, simán most is megadnám neki a 9 pontot, sőt, lehet, hogy még többet is, de persze elfogult kis Barrons-kedvelő rosszaság vagyok, ez van! :D De a kötet nem is annyira Barronsé, mint inkább Ryodané és Jadáé. :) Egy igazi érzelmi hullámvasút és a kapcsolati hálók fonalainak apró és nagyobb rezgetése.
Nagyon szerettem a végjátékot a tűzzel és Shazam megmentésével, illetve a végjáték utáni még nagyobb jelenetet, a műtőasztalon a borzalmas Sweeperrel. Mac és Jada szorult helyzetbe kerülnek, van némi cliffhanger, de azért azt hiszem tudni lehet, hogy bizony innen csak úgy lesz menekvés, ha Mac alámerül és kinyitja a rettegett könyvet, a Sinsar Dubh-t. De hogy ez pontosan milyen következményekkel jár majd, az a Feverborn végén még nem derül ki.
Nagy kár, hogy Kathez és Kasteóhoz egyáltalán nem tér vissza a kötet, egy villanásra sem.
Mac narrációja nem zavart, nem éreztem soknak, talán egy helyen csak, az Alina-szálnál. Kíváncsi leszek annak is a megoldására.
Az abszolút legjobb jelenetnek most is a BB&B megtámadását-összefestékezését tartom. :) Nagyon filmes, nagyon izgi! És nagyon sajnáltam a szépséges boltocskát, hogy ilyen csúnyán elbántak vele. Jayne-t pedig szeretem nagyon! :) Kiállt Macért. :)
Jaj és van egy új kedvenc idézetem Ryodantől a Feverbornból:
A poszt megírásakor már a Feversong harmadánál járok, és azt kell mondjam eddig wow! Volt már három olyan rész is, ahol jólesően elmosolyodtam, vagy épp a levegőbe bokszoltam valami miatt, és jelölgettem a jó idézeteket is. Tetszik, leköt, izgulok! Fogalmam sincs, vajon hogy lesz felgöngyölítve és elvarrva minden szál... Sweeper, Dancer, Jada... USP, Kat és Kasteo, fekete lyukak... Shazam, Dageus, Mac és a könyv, a song of making... Szinte képtelenségnek tűnik, hogy mindennek a végére pont kerülhet majd ebben az 500 oldalban.
Jöjjenek a megoldások, készen állok! :)
A Feverborn nekem most jobban bejött a Burnednél, simán most is megadnám neki a 9 pontot, sőt, lehet, hogy még többet is, de persze elfogult kis Barrons-kedvelő rosszaság vagyok, ez van! :D De a kötet nem is annyira Barronsé, mint inkább Ryodané és Jadáé. :) Egy igazi érzelmi hullámvasút és a kapcsolati hálók fonalainak apró és nagyobb rezgetése.
Nagyon szerettem a végjátékot a tűzzel és Shazam megmentésével, illetve a végjáték utáni még nagyobb jelenetet, a műtőasztalon a borzalmas Sweeperrel. Mac és Jada szorult helyzetbe kerülnek, van némi cliffhanger, de azért azt hiszem tudni lehet, hogy bizony innen csak úgy lesz menekvés, ha Mac alámerül és kinyitja a rettegett könyvet, a Sinsar Dubh-t. De hogy ez pontosan milyen következményekkel jár majd, az a Feverborn végén még nem derül ki.
Nagy kár, hogy Kathez és Kasteóhoz egyáltalán nem tér vissza a kötet, egy villanásra sem.
Mac narrációja nem zavart, nem éreztem soknak, talán egy helyen csak, az Alina-szálnál. Kíváncsi leszek annak is a megoldására.
Az abszolút legjobb jelenetnek most is a BB&B megtámadását-összefestékezését tartom. :) Nagyon filmes, nagyon izgi! És nagyon sajnáltam a szépséges boltocskát, hogy ilyen csúnyán elbántak vele. Jayne-t pedig szeretem nagyon! :) Kiállt Macért. :)
 |
| Forrás. |
“Ah,” Barrons mocked, “the king wearies of the crown.”
“Never the crown. Only the subjects.”
A poszt megírásakor már a Feversong harmadánál járok, és azt kell mondjam eddig wow! Volt már három olyan rész is, ahol jólesően elmosolyodtam, vagy épp a levegőbe bokszoltam valami miatt, és jelölgettem a jó idézeteket is. Tetszik, leköt, izgulok! Fogalmam sincs, vajon hogy lesz felgöngyölítve és elvarrva minden szál... Sweeper, Dancer, Jada... USP, Kat és Kasteo, fekete lyukak... Shazam, Dageus, Mac és a könyv, a song of making... Szinte képtelenségnek tűnik, hogy mindennek a végére pont kerülhet majd ebben az 500 oldalban.
Jöjjenek a megoldások, készen állok! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése